Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában, később a menedék felé vezető úton
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Mirjam hagyja, hogy az öledbe vedd. Szemében mélyen szomorúság ül, a felszínen azonban kedvesen, szeretettől eltelve néz vissza rád. Nem látsz benne haragot, sem neheztelést.
- Elmúlik, begyógyul. Tudom, hogy nem saját akaratodból tetted. Nem haragszom rád Farro!
...
Csak magamra. - *teszi hozzá halkan, válladba fúrva a fejét* - Nem lett volna szabad engednem, hogy ... hogy eddig fajuljon az ügy. Nem lett volna engednem, hogy közel kerüljünk. - *elcsuklik a hangja pár pillanatra, de érzed ennek itt még nincs vége.* - Majdnem megöltek miattam. És ... én... Nem akarom, hogy bajod essék. Nem szabadna engednem! Ne haragudj rám kérlek amiért engedtem szívemnek és megszerettelek, és ezzel veszélybe sodortalak.
*Szeret és félt, kétségek gyötrik, fél vagy inkább mondjuk úgy retteg - ezt mind kiérzed szavai közül.*



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Kezeiden lévő kötést lecserélheted, Ran nem avatkozik közbe, de ő sem érzi úgy, hogy szócsépléssel kellene eltölteni azt az időt, míg együtt vagytok a konyhában. Ő hamarabb végez mint te, szó nélkül távozik magadra hagyván.
Átkötöd a kezed. Egy fakupát találtál mibe a maradék gyógyító löttyöt viheted magaddal és kilépsz a konyhából.
A fogadóban már nincsennek hullák, sem sebesültek. Pár matróz pakolja az asztalokat, székeket - külön a maradványokkal, mert bizony volt ami összetört. Úgy látszik ez törzshely számukra, hogy ennyit segítenek Rannak. Ő is lent van és egy papírossal, pennával a kezében nézegeti a keletkezett kárját - valószínűleg a listát írja össze, hogy mit kell pótolnia hamarosan.
Farro és Mirjam is már elment, s a Zizzentnek nevezett lányt sem látod sehol. Kámforrá vált. Talán nem is baj, nyugtatod magad, de azért mélyen megmozdul benned valami, felsejlik forró csókja benned...
Így inkább a szobádba indulsz, rádfér a pihenés.
A Hóhértérről tudod, hogy ma már nem használják ilyen céllal. Régebben még a nyilvános akasztásokat, fejezéseket itt végezték - a kikötőben található közvetlenül a főmóló mellett. Van ott egy nagy és neves fogadó is a Horgas Hóhér. Túl sokat sem kell, hogy járjon az agyad, vajon mit kereshet ott egy informátor - ha valami történik az utcán gyorsan terjednek a hírek, és a kikötőben mindig van valami, ami történik.
Közben a szobádat megtalálod - egyszerűen berendezett, s a fogadó kialakításához stílusos a szoba. Ugyanis úgy néz ki mint egy hajókabin. Egy kisebb asztal székkel. Egy falra felfogatott ágy - de nem egyszerű annyira mint a priccsek szoktak lenni - rendes "matraccal" le van fedve, takaró és párna szép rendben és tisztán várakozik rajta. Első látásra nem túl kecsegető, de amikor ráülsz az ágyra (vagy megnyomkodod kezeddel) érzed, hogy kényelmes, nem túl kemény, de nem is puha.





_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Kárörvendő arckifejezés ül ki bocsánatkérésedre a fogadós arcára, mikor a nagydarab felé fordulsz az övéből lenézést olvasol ki. Ettől függetlenül még mindig bámul. A fogadós válaszol csak bocsánatkérésedre egy pár szegmensnyi idővel később.*
- Hát van szabály, főleg a senkiházi idegenekre vonatkozóan. Jobban jársz, ha nem nyitod ki a szád, hacsak nem szeretnéd, hogy az a csinos fejed elkerüljön a nyakadtól. A három szoba a tietek, a lovat viszont el kell vinni az istállóba!
Erioni pénz?!? - *homlokát ráncolja, majd kisimul hamar tekintete* - Ha csak ilyen pénzzel tudsz fizetni, akkor az egy kicsit magasabb árat eredményez, mert az a pénz nem oly tiszta mint a mienk! - *ezt büszkén mondja* - Kaja nélkül 60 réz pénz a három szoba, azzal meg 1 ezüst 20 réz napjában. Így is kell?
*Míg a fogadóssal beszélsz észreveszed, hogy a (valószínűsíthetően) pincérek érdekes viselkedést produkálnak a vendégekkel szemben. Nem néznek rájuk, meghajolnak kissé, míg felveszik a rendelést, és bizony itt nincs "bájcsevej" vendég és pincér/felszolgáló között. Egy-egy tehetősebb vendég előtt azonban nem csak kicsit hajolnak meg, hanem szinte kétrét görnyednek - egy ilyenen akad meg a tekinteted egy pillanatra. A felszolgáló az asztalhoz ment, meghajolt kezében poharakkal és egy kancsóval megrakott tálcát egyensúlyozott. Addig nem mozdult meg, amíg az asztalnál ülő vörös fodros gallérú - nemesnek kinéző - fiatal, ránézésre pökhendi férfi hozzá nem szólt. Hajlott tartásból kerültek a poharak az asztalra, majd a pincér mégjobban meghajolva egy pillanatra távozott az asztaltól. A három férfi meg folytatták úgy a beszélgetést tovább, mintha a világ legtermészetesebb dolga történt volna.*

[Navaratna]

(Xylina)

"Lássuk csak. Mivel alig nyögöm a pyart, és a helyiek nyelvén nem beszélek, szerintem egy pénzváltó se nagyon hajlandó számomra érthetően megmukkanni, és még át is vághat. Telik a drágább átszámolással is a szobákra, és azt hiszem, lenyelem a faszkalapságukat. Alastar talán megértő lesz. Ha meg drágának találja, egy éjjelt kibírunk itt, aztán keresünk másik helyet. Bár igazán szólhatott volna, hogy itt olyan, mint vendégszeretet nem, csak utálat létezik. Akkor minek engednek be egyáltalán külföldieket? Buggyantak ezek a toroniak."
Úgy teszek, mint aki nem veszi észre, mennyire lefitymálják. Még én is azt gondolhatok róluk, amit csak akarok. Nem velük kell leélnem az életem, így egy idő után kitörlődik az emlékük a fejemből. Az, hogy valaki büszke a nemzeti pénzére, az természetes, helyi lévén ők vannak nyeregben, ezen nincs mit csűrni csavarni.
-Jó lesz ár. Hol talál ist-álló, ha mi jön ide?
A kiszolgálás stílusát sivárnak találom. Mintha tápot döntenének a nép elé, kanalazd be, aztán mehetsz, ez nem is étkezés, csak puszta létfenntartó táplálkozás. Az urak viselkedése nem lep meg. Az ő privilégiumuk, hogy níltan neveletlenek és taplók lehetnek, no meg hogy megjátszák magukat. Kajánul gondoltam arra, aki igazán nagy úr, az otthon eszik saját személyzettel, nagy étkezővel, nem itt ugráltatja a népet. No de hiába, azok a ficsúrok hozzám képes vagyonos nemesek.
Nem nézem sokáig a nemeseket, mert kényesek azok a bámulásra, nem restek nyafogni ha valami sérti őket.
Ha megkapom a fogadóstól az istállóra vonatkozó útmutatást, rátérek a fizetés módjára:
-Hogy adni én pénz? Kap te egy, vagy kap két darab?
Ha erre is kivakkantja a magáét, aszerint teszek. Ezután ideje lesz visszamenni a társulatomhoz, szólni, elintéztem ami a szállást illeti.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Gyengéden magamhoz ölelem és szeretettel megcirógatom kócos fejecskéjét. Adok egy puha puszit Mirjam feje búbjára, majd megnyugtató hangon csendesen válaszolok.*

-Nincs bennem haragnak még árnyéka sem. Szeretlek Mirjam és akár most is boldogan halnék meg Érted. Ne aggódj Drága nem egykönnyen adja az irháját a farkas és ugyan így konokul ragaszkodok én is mostmár az élethez, amit csak neked köszönhetek.

*Ölelgetem kicsit Kedvesem mielőtt folytatnám, hogy érezze tényleg nincs semmi baj, nem kell félnie mellettem.*

-Tényleg bánod, hogy egymásba szerettünk és összeházasodtunk? Mert én nem bántam emg egy pillanatra sem. Összetartozunk és ezen se gond, se ellenség nem változtat. Szeretlek Mirjam.

*Szorosan magamhoz ölelem Hitvesem, hogy érezze a felé sugárzó szeretetet és óvni akarást. Most csupán csendesen tartom karjaimban nem mozdulok, nem kérdezősködök. Úgy érzem most jobb, ha csak feltétel nélkül ölelem.*

[Thor]

(Thor)

*Nem gondolkodok sokáig, simán rá vetődök az ágyra. Kinyújtóztatom végtagjaimat, és egy picit pihenek. Kis fekvés után felülök az ágyon, és ha onnan elérem az asztalt, leteszem rá a gyógyfolyadékkal teli üveget, és mellé pedig a nyílpuskát. Ezek után felállok az ágyról, és oda ballagok az ajtóhoz, majd kulccsal bezárom. Visszavánszorgok az ágyhoz, és elkezdem levenni a kardot, tarisznyát, cipőt. Ha van elég kötszerem, alvásig még párszor átkötözöm a kezemet. Kötözés közben néha felvillan bennem a lány csókja, érintése. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Mikor ledőlök aludni, akkor is csak a konyhában történtekre tudok gondolni.

-Zizzent-* Mondon halkan az ágyon fekve, és elmosolyodok, majd nagyot sóhajtok.

*Még álmodozok a lányról kicsit, de ez nem tart sokáig, mert magához szólít az álomvilág.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában, később a menedék felé vezető úton
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Kedvesed nem szól. Testén átfut egy enyhe remegés, majd pár pillanatig még a levegővételét sem érzed - aztán lassan, csendesen egyenletesen rázkódik törékeny teste. Sír. Halkan, de annál fájdalmasabban.
Életedben nem gondoltad volna, hogy ilyen is lehet - hogy átérzed, átéled valakinek az érzéseit. Márpedig most ez történik veled.
Mirjam nem szól, nem válaszol kérdésedre, csak zokog csendesen öledben ülve, válladba fúrt arccal*



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Kezedet még háromszor tudtad átkötni, mielőtt - mondhatni - beájultál az ágyba. Bár addig is pihentél, de az ilyen esemény dús napokhoz nem voltál eddig hozzászokva. Meg kell jegyezni, igencsak sokminden történt veled a mai nap. És ami új volt ... felforgatta lelkivilágodat. Nem is tudsz nem rágondolni, és bevallod magadnak jól esett ami megesett, és vágysz rá; Zizzentre.
Az éjszakád nyugalmasan telt, semmi nem ébresztett fel pihentető alvásodból - és enyhe erotikával megfűszerezett álmodból. Így mikor felébretsz frissnek, kipihentnek érzed magad - valami miatt az első gondolatod a Hóhér tér körül forog...
A zsalugáteren enyhe fény szűrődik be a szobába. Mindened ott van, ahol előző este letetted.*





_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

- Figyeljen rendesen! Már mondtam, hogy a szomszédos utcában találnak egy béristállót. Oda vihetik a lovat.
*Következő kérdésedre összehúzza a szemét és behatóan néz rád. Vizslat, és érthetetlenség honol az arcán, majd kelletlenül, de megszólal.*
- Egy vagy két darab? Nem igazán értem mit akar ezzel. Adhat előleget, bár nem szoktam kérni; a számlát akkor szokásom rendeztetni, ha távozni készül a vendég. - *Itt rátekint a pár lépésre álló nagydarab férfira, aki viszonozza egy ragadozóvigyorral a pillantását, majd mindketten rád néznek* - Még nem fordult elő, hogy valaki fizetés nélkül távozott volna...

*Alig egy fél órát töltöttél el a fogadóban, így mikor visszafelé indulsz a mólóra a többiekhez nincs változás a forgalmat illetően. Még nem látod Alastarékat jönni sehol, így tovább haladsz - csak innen már egy kicsit bonyolultabb a helyzet - sok leágazás a főmólóról és neked dunsztod sincs melyikről érkeztél. Benézel háromnál is, de valahogy egyik sem ismerős. Újabb bonyodalom... Hol a Vörös Nyúl háromárbócos hajó amivel érkeztetek?
Csalafinta, tanácstalan nézelődésed közepette a legfelső és egyben legutoljára nézett leágazásnál az ott járkáló emberek hirtelen szétrebbennek. Egylovas zárt kocsi érkezik nem törődvén azzal, hogy valakit esetleg legázolna, hogyha nem tud időben félreugrani. Egyetlen személy ül a bakon - egy feketeruhás komor tekintetű férfi, oldalán karddal. Bal vállán átvetve egy sárga színű vékony szalagcsík díszeleg. Maga a zárt kocsirész úgy 1-1,5 láb széles lehet, s olyan 2 láb hosszú.
Nagy a hőbörgés elsőnek, de többen ijedten tapasztják szájukra kezüket amint meglátják a hajtót - természetesen utána néz sokáig mindenki, majd jön a számodra érthetetlen sutyorgás izgatott hangnemben.*

[Navaratna]

(Xylina)

-Értem, végén fizet. Szólok társim. Jó napot uraknak-biccentek mind a fogadós, mind a nagydarab felé, aztán útra kelek Alastarék felé.
Rádöbbenek, hogy bávatagon belevetettem magam a kikötő forgatagába a fogadót keresvén, és nem jegyeztem meg, hova kell majd visszatérnem. Összecsikordultaka fogaim, mérgesen lehúztam a hajamról a kendőt, nem akartam tovább anyókát játszani. A kendőt a derekamra kötöttem, hadd lobogjon a hajam, mit érdekel! Elvesztettem a társulatom!
"Hülye liba! Tájékozódásból és helyzetemlékezetből elégtelen!"
Meghallom a zörgést, nyújtogatom a nyakam. Valaki jön, és elkotródok az útból. Lesem a fura kocsi gyors végigrohanását, és totálisan semmit se értek. Újabb zavaró tényező. És kitől kérdezhetném meg, ez mi volt? Senki se beszéli az ervet, pyarból meg én vagyok béna!
Két választásom maradt: nézek egy értelmesebb kinézetű, de nem túől nagy társadalmi szakadékot sejtető személyt, akitől megkérdezem, ez ki volt, vagy...és amire nagyobb az esély, megnézem, hova ment a kocsi, de csak akkor, ha nem a város túlfelét tűzte ki célul. Figyelem, meddig tart a kocsi útja, ha egy ponton megáll és be tudom érni, uténa eredek kíváncsian.
"Alastar durván háromnegyed órát jósolt a kirakodásra. Még tarthat. Majd megkeresem őket, hátha közben a Vörös Nyúl is elém kerül!"

[Thor]

(Thor)

*Felkelve kidörzsölöm a csipát szemeimből.

<Hóhértér… Ott szokott lenni… Talán megint találkozunk...>

A cuccaimat átnézve örülök, hogy este senki nem látogatott meg. Az erszényemet kinyitom, és az ezüstöket a kezembe öntöm. A csillogó érmékre, ahogy nézek, szinte megbabonáznak, nem igazán volt még egyszerre ennyi pénz nálam.

<Talán egyszer nekem is lesz egy hatalmas kastélyom, óriási hadseregem. Vagy akár a császár egyik megbízott tartomány ura leszek.>

*Elmosolyodok az álmodozásaimon, és halkan csak ennyit jegyzek meg:

-Vagy halott az egyik kietlen sikátorban.

*Miután felocsúdtam reggeli nagy jövő képemen, átszámolva a pénzt átgondolom mire is kell költenem.

<Ha jól emlékszem 10 réz egy éjszaka, és 4-4 réz a reggeli meg a vacsora. Ha már itt vagyok, meg kellene mosakodni is, mert tegnapi balhé után igencsak kemény test szagom van. Az pedig 3 réz. Tehát elméletben 21 rezet kell majd fizetnem. Van 10 ezüstöm, és 24 rezem. Nagyon jó, akkor még a szabóhoz is elmegyek, muszáj az égett ruhámat lecserélnem.>

*A pénzt visszaöntöm az erszénybe, majd jól a derekamhoz rögzítem. Az ágyon ülve egy kicsi ideig meditálok, hogy tudjam elmém feltöltődött-e a pszi energiájával. Ezek után le cserélem a kötést a kezeimen, és utána megmozgatom újaimat, hogy lássam menyit javult este óta. Majd fegyvereimet, és oldaltarisznyámat a szobában hagyva kiballagok, és az ajtót bezárva lemegyek az étkező részbe. Ha semmi különös dolgot nem látok, akkor reggelit kérek, és szólok előre, hogy evés után fürdeni szeretnék.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Tartom karjaim közt Kedvesem és figyelem rezdüléseit. Ahogy halkan megrázkódik és elfogja a sírás gyengéden megszorítom és egy hosszú csókot lehelek fejecskéjére. Behunyom szemem és próbálom minél kényelmesebben, biztosabban tartani Mirjamot és hagyom had sírja ki magát. Úgy érzem most szakadt át sok-sok elfojtott érzelem, bánat, félsz. Csodálkozom magamon, hogy ilyeneket észreveszek, megérzek. Ilyen még senkivel kapcsolatosan nem történt velem. Mégis furcsa, új, szokatlan, de egyszersmind örömteli felfedezés ez. Örülök, mert ha nem is tudok többet tenni megoszthatom Kedvesemmel ezt is. Türelemmel kivárom, míg a sírás alábbhagy, majd egy újabb gyengéd puszit adok Hitvesem homlokára és a gyönyörű smaragdszín szemekbe nézek szeretettel és egy szelíd mosollyal bátorítom Mirjamot.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában, később a menedék felé vezető úton
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Úgy látszik ez a megnyugvást hozó kiborulás Mirjamnál tovább tart mintsem hitted volna. Úgy tűnik, hogy a könnye nem akar elapadni soha sem. Két kézzel kapaszkodik beléd, mint aki attól tart, hogy felállsz a következő pillanatban és itthagyod, s elveszít.
Minden egyes homlokára, feje búbjára adott puszi, szeretettel átitatott csók után még jobban szorít magához és még jobban, szívszorítóbban kezd el zokogni.*



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Kézfejed és ujjaid mondhatni most már fájdalom nélkül hajlik, de a bőr még igencsak húzódik. Ez viszont pusztán már csak kellemetlen, mintsem fájdalmas érzés. Egyetlen kötésre való főzeted maradt most reggelre - vagy újat kell készítened, vagy a kenőcsért kell hazaugranod...
Reggeli meditációd alkalmával érzed, hogy szellemileg friss vagy; erőd újra rendelkezésedre áll.
Az étkező részben azt látod, hogy fent minden úgy van, ahogy tegnap este láttad utoljára; de a lenti rész teljesen tiszta, új asztalokkal, székekkel a vendégek rendelkezésére van bocsájtva - páran üldögélnek is odalent - míg fent a pultnál senki sem foglalt eddig helyet.
A felszolgálót sem láttad tegnap - igaz nem is igen volt alkalmad még eddig megismerni az összes személyzetet. Jelenleg egy tizenévesnek kinéző, de igen komoly tekintetű fiú szorgoskodik hol a pultnál, hol a vendégeknél.*
- Jó napot Uram! Bocsásson meg, de már ebéd idő van... ha nem bánja inkább azt szolgálnák fel, de természetesen, hogyha ragaszkodik egy könnyed reggelihez, akkor természetesen azt szolgálok fel. - *megvárja míg elmondod mit szeretnél, majd folytatja* - Foglaljon helyet, akár odalent is, azonnal hozom a kért étkét, s míg megebédel, addig elkészíttetem a fürdőjét is.




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Szemeiddel követed a kocsit, az végigrobog a főmólón, majd lassít és megáll a téren. Neki is iramodsz gondolván, hogy a kocsi csak addig ment és tudsz a környékén nézelődni, leskelődni, hátha abból ott megtudhatsz valamit, ami csak egy picikét is tudatná veled mi az, miért féltek a hajtótól az emberek...
Azonban úgy 40-50 lábnyi sietős lépés után kis csalódottsággal veszed észre, hogy a kocsi újra mozgásba lendült, és el is robog a város szíve felé. Az utca kanyarulatában el is tűnik szemed elől a házak között, így ott állsz még egy picit utánanézvén "tudatlanul", de piszkosul kíváncsian.
Körötted még mindig nagy a tömeg viszonylag. Nemesebb illetőt alig látsz, úgy saccolod, hogy a többség olyan középosztálybeli lehet - mint mondjuk egy kiskereskedő. Katonák is fel-felbukkannak a tömegben néha - ők úgy néznek ki járőröznek a mólókon...
Amire figyelmes leszel nézelődésed közepette, hogy téged is figyelnek. Na nem egy valaki tapasztotta rád szemét és munstrál, hanem a sok "közemberből" sokan alaposan végigmérnek, majd kérdő és egyben csodálkozó tekintetükkel tovább is haladnak - akik társaságban ejtették meg ezt feléd sutyorogva mennek tovább dolgukra.*

[Navaratna]

(Xylina)

Nem akartam hülyén meghalni, ezért rávettem magam, hogy az egyik középosztálybelit, aki szintén látta a kocsis manővert, illedelmesen -vagy is ahogy én gondolom, hogy illedelmes- megszólítom:
-Uram, beszélni közös nyelv? Kérem szépen, tudna meg mondani, ki volt ez kocsi és mit akar?
"Remélem nem ordítja le a fejem, mert akkor tényleg nem tudom, hogyan kéne beszélnem a helyiekkel! Nem tudok kiigazodni rajtuk!"
A nézés hadd menjen, mit tehetnék ugyan? Biztos a hajam teszi megint, Erionban is megbámulták, bár nem ilyen tekintettel mint a helyiek. Ott tetszett, itt meg...fene se tudja.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy Mirjam egyre keservesebben sír karjaimban egy apró könnycsepp jelenik meg a szemem sarkában. Az örömé, hogy szeret és fontos vagyok számára. Ez az érzés gyengédséget és erőt ad, hogy próbáljam vígasztalni a virgászálat. Gyengéden cirógatom a hátát és elhalmozom puszikkal a fejecskéjét. Szépen lassan felemelem az állát, hogy a szemébe nézhessek és szelíd mosollyal letörölgetem ujjaimmal a könnyeit.*

-Itt vagyok Szerelmem. Nem hagylak magadra.

*Súgom szeretettel teljes hangon, majd mielőtt ismét végleg sírásba torkollana a pillanat varázsa gyengéden, de magabiztosan megcsókolom.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában, később a menedék felé vezető úton
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Mirjam elpityeredését megállítod azzal, hogy megcsókolod - viszonozza is először szelíden, majd egyre hevesebben. Érzed rajta, hogy szabadjára engedte érzelmeit, itt már csak határozottsággal tudsz ellenállni a benned is éledező vágynak (már ha akarsz), melyet Mirjam finom, puha kezének érintése egyre csak fokoz. Lassan szembeül veled, hogy lábaival átkulcsoljon derekadnál. Piszokszürke szoknyája zavaróan közétek gyűrődik, ezzel egyenlőre azonban Mirjam nem foglalkozik, csak csókolja és símogatja mezítelen tested minden zugát, részét, melyet ebből a testhelyzetből elér.*



_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Úgy harmincas évei közepén járhat az a férfi akit megszólítassz a mólón. Először zavartan lesüti a szemét miután rád nézett egy pillanatra, majd egy fokkal még zavartabban rádemeli tekintetét ahogy felteszed neki kérdésed. Kicsit habozik válaszolni, de nem veszel észre rajta lenézést, utálatot*
- Jó napot Kisasszony! Beszélem a közös nyelvet.
Nos, az a kocsi mondjuk úgy rabszállító volt. Veszélyes gyilkosokat, bűnözőket, valamint elszabadult gyilkos rabszolgákat szoktak szállítani vele a vallatás helyszínéig. A hajtó gárdatag volt, pietor. Nem ildomos elébük állni, vagy bármi tiszteletlenséget elkövetni ellenük, mert azt minden esetben megtorolják. - *látod, hogy egyre jobban zavarja rajtad valami (még érzed is egy kicsit, ahogy a hátadon futkos a hideg ettől a furcsa érzéstől). Kicsit bátortalanabbul, de kérdezni kezd.* - Ne haragudjon meg kisasszony, de hová valósi Ön?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy Mirjam egyre hevesebben csókol kezdem elveszíteni a fejem, lassan csúszok én is a boldog mámor felé. Még egy apró gondolat átvillan tudatomon.*

<Vajon meg kellene állnunk? ... Nem hinném. Most ne gondolkozz csak hagyd, hogy minden menjen a maga útján.>

*Ezzel "szótfogadva" saját magamnak átadom az irányítást az érzelmeknek, vágyaknak. Elmémet csupán az a gondolat tölti be, hgy szeretem Mirjamot és örömet szeretnék szerezni neki. Így amikor szembe ül velem és átkulcsolja derekam lábaival én is viszonzom a csókokat és a közénk gyűrődött ruhadarabbal és éledező vágyam jelével egyenlőre nem foglalkozva folytatom a cirógatásokat, simogatásokat. Lassan a falatnyi felső alá csúsztatva kezeimet. Nem sietek el semmit. Csupán remélem, hogy megadhatom Hitvesemnek mindazt a szeretetet és boldogságot, melyet én is érzek, de szavakkal kifejezni nem tudok.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)
[Hazatérés utáni ébredés]


Halk nyögéssel emelem meg felső testemet az ágyban, s úgy pillantok körbe. Kicsit kába vagyok, fogalmam sincs mennyit aludhattam, s bizonytalanok számomra a lefekvés előtti pillanatok is. A kis asztalon álló kupa, és kancsó nem tűnik ismerősnek, nem emlékszem rá, hogy lefekvés előtt kedvem lett volna inni. A félig nyitott spalettára nézek, ami szintén nem rám vall. Rossz érzés kerít hatalmába, s lecsusszanok az ágyról. Az ajtó felé lépek, s megnézem nyitva van e, ezután szinte azonnal megvizsgálom, mi maradt vagyonnak nem éppen nevezhető pénzemből. Ha nem tapasztalok semmi különöset, a tapasztalatszerzést, a kancsónál folytatom, beleszagolok, hogy vajon milyen ital lehet benne, legvégül pedig az ablakhoz lépek, s kipillantok, hogy kiderítsem mennyit aludhattam.

[Navaratna]

(Xylina)

Megvilágosodom. Szóval rabszállító, gárdataggal a bakon. De ezt a pietor elnevezést nem tudom hova tenni. Örülök, hogy végre valaki nem foghegyről szól hozzám, de vajon meddig tart ki ez? Amíg ki nem bököm, honnan jöttem, s akkor jön a vendégutálat? de helyinek se adhatom be magam, mert akkor toroniul kérdeztem volna és nem is erről...
A zavarát érzékelem, nyugtalanságomban medálomat (aranyból készült kalász) kezdtem el piszkálni. Mi lehet a gond?
-Mondja, mi baj én velem? Te szemed mutat, van baj én. Mi az? Én utazó, ez baj? Én nő, ez, vagy az, hogy a haj ilyen?-érintem meg tincsem. Várom szomorkásan, hogy fordulatot vegyen a stílusa, és mellbe kapjam azt, amit a fogadóban: a rendreutasítást. Pedig még erre a pietor dologra rá akartam kérdezni. Tudtam, hogy a hajam színe ritka, de Erionban ez különlegesség volt, és tetszett a férfiaknak, nem éppen meghurcoltak miatta. Ki tudja, Toronban azonnali kiközösítés jár egy ilyen hajért, mert randának tartják? Alastar már megint nem mondott el valamit!