Hőseposz [ETK]

[Yvett de Crei]

(Yarria Ves Deligha )

*Miután beszéltem a kapitánnyal visszamegyek kabinomba, hogy átöltözzem, teljes harci díszbe. Felszerelésemet két részre osztom, amit most feltétlenül magammal viszek, valamint amit gondosan becsomagolok a málhámba, hogy már csak szállítani kelljen. Rendben hagyom kabinom, összepakolok mindent és úgy vetem be az "ágyat" mintha nem is használta volna senki.
Amint végeztem szablyámat magamra csatolom, tegezem a hátamra veszem, és még az apró, de elengedhetetlen kellékek felkerülnek (erősített alkarvédő íjászkesztyűvel pótolva, bőrtok a papíroknak, egyebeknek) - az íjamat a kezembe fogva felmasírozok a fedélzetre.
Az Atya újból keres, most egy érdekes kütyüt ad a kezembe és elmagyarázza mit is lehet vele csinálni, elérni. A kis csigaházra úgy nézek először, mintha égetne és ezért nem merem megfogni.*
- Bocsásson meg Atyám nekem, de ez nem bűnös tárgy, melynek használata eretnekség? Látom, hogy Ön hozta, s adja a kezembe, de mégis itt van egy érzés, tartózkodás eme tárggyal szemben.

*Ahogy az idő telik a belső feszültség bennem is gyűlik, természetes dolog - így egy kicsit másképp állva a dolgokhoz odamegyek azon bakáimhoz, akik izgalmukban "megjelölték" a hajó fedélzetét. Nem mondok semmi különöset, főleg nem ordítom le a hajukat. Vállukra teszem a kezem és belenézek a szemükbe bátorító pillantással (egyesével), mintha csak azt mondanám nekik: „Menni fog fiam, Én bízok benned!”*

A két hajó eközben megkezdte a helycserét, s mire célirányba állunk már a Shadon Csillaga fut középen. Már nincs sok idő, ideje eligazítani a századot.
Összehívom hát tíznagyaimat.*
- Alig egy fél óránk van hátra. Mivel öt csónak áll rendelkezésre két hullámban fogunk partra szállni. Az első lesz Gerdon teljes szakasza, valamint Baltor fél szakasza. Száznagyként Én megyek elsőnek, s velem Gerdon jön tíznagyként. Baltor és Redon maguk a második hullámban fognak csónakba szállni.
Baltor, az embereit úgy válogassa szét, hogy vegyesen legyenek zöldfülűek és veteránok is.
A hajó orrészében két oldalra kettes oszlopban felsorakoznak az itt maradottak. Legyező alakban biztosítjuk a két partra szálló gyalogsági század partot érését. A csónakokban is készenlétben leszünk – nehezebb és veszélyesebb bárminél. A fövenyen 20-25 láb lemaradással fogunk a gyalogság mögött haladni, és így támogatni az előrenyomulást.
Kérdés? Észrevétel? Javaslat?

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*A paptól kapott csecsebecsét gyanakodva forgatom, majd – mivel mégiscsak Domvik szolgájától kaptam – megvonom a vállam, és a fülembe rakom. Biztos nem sikerül elsőre, ezért úgy tartom a fejemet, hogy a pap segíthessen. Ha a helyére került, akkor kicsit még megnyomkodom, hogy nehogy kiessen.*

< Kár, hogy nincs több ilyen vacak, könnyebb lenne összehangolni a csapatok mozgását, ha minden tíznagy fülében ilyenek fityegnének... >

*Különösebben nem akarok beszédeket mondani, elegendőnek tartom ha a jelenlétemmel erősítem a harci szellemet.
Úgy érzem, megtettem mindent a sikeres partraszállás érdekében, a csapataim tudják a dolgukat, én pedig bízom bennük!
A fülemben lévő vacakot nem piszkálom, majd ha valaki keres rajta keresztül, akkor majd válaszolok.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: A tengeren, fél nappal a partraszállás előtt.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz.
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

/ Mindenkinek /

*Palleas és Yarria száznagyok megbeszélése alapján mindhárom száznagy azt láthatja, hogy a Shadon Csillaga kissé lemarad a matrózok gyors mozdulataitól bevonódó fővitorla széltartó erejének megszűnésével. A Viharfelhő kissé jobbra húz, átadva helyét a másik fregattnak. Midőn a jobbra húzás megfelelő mértékű, a Shadon Csillaga fővitorlája ismét leeresztésre kerül, s az addig lassuló hajó, bal ívet leírva középre kerül, gyorsuló tempóban. Megtörtént a hajók helyének „cseréje”, s mindhárom fregatt gyorsuló tempóban közelít a part a föveny irányába…*

(Palleas Del Borre)

* Midőn tíznagyod tudomásul vette döntésedet, hogy az elsők között szállsz csónakba, s miután értesítette a kapitányt, hajótok jobbra tartva élre tőr. Helyét átadva a Shadon Csillagának. Te körbetekintesz, s látod, hogy a flotta többi hajója a ti három „lélekvesztőtöktől” körülbelül órányira lemaradva követ titeket. Yarria fregattja pár perccel később besorol középre, de ahogy kapitányod ígérte, ti két, három hajóhosszal a többiek előtt jártok. A tengeri medve, rád néz, s ha tekintetetek összeakad kacsint egyet. Ezzel jelezvén, hogy „ti lesztek az elsők”, ahogy ígérte.*

* Századod harcosai, mind ki eme dicső küldetés részese lehet, szavaidra, beszédedre, tettedre, egyszerre, egy azon mozdulattal csap jobbjával mellvértjére, s most már hangot is adnak elszántságuknak, s egyszerre „dörren fel” az Isten Kardja Lovagrend harcosai között:*

- Éltünk, vérünk a rendé, hazánké, királyunké, családunké, Palleas száznagyé! * Te magad is „katarzisba” esel a csata előtti hangorkántól. Szíved majd ki ugrik. Érzed lüktető artériád nyakadban, torkodban. Tudod, érzed, bármi is lészen, a századod bármely áldozat árán is, de partra fogja tenni bakancsos lábait, még ha maga Ranagol is vár titeket a parton…..*


(Yarria Ves Deligha )


* Tíznagyod, helyettesed az általad felvázolt tervre bólint, hogy megértette, majd a parancsaid szerint átszervezi a partraszálló egységeket. Így két részre osztja azokat. A század felét a hajó orrában állítja fel legyezőszerűen, még a másik felét a hajó orrához legközelebb eső csónakok mellé. Te beszélsz a hajó kapitányával, ki tervetekre behúzatja a fővitorlát, majd miután a Shadon Csillaga „lemarad” az „éktől”, újra vitorlát bontat, s bal fordulóval középre kerültök, egy vonalban kerülve a Dél Habjaival, kissé lemaradva az élre törő Viharfelhőtől. Most már középen „száguld fregattod, balra tőle a Lucius száznagy századát hordozó hajó, még jobbra Palleas harcosaival. *

* Te magad visszamész a kabinodba. Magadra öltöd felszerelésed, fegyverzeted. Tudod, nagyon fontos feladat vár rátok, de érzed döntésed stratégiailag a legmegfelelőbb. Az atya szavaidra keserűn elmosolyodik, s amidőn a fülkagylódba helyezi a „kütyüt” még akkor is, ha ellenállást tanúsítasz, megszólal.*

- Lányom! A cél szentesíti az eszközt! Küldetésed, küldetésetek a hazát, az Egyetlen Urat szolgája! Így eme hasznos dolog megbocsátható bűn számotokra, számunkra! * Miután „elfogadtad” a csigaházat, s felszerelésed elrendezted, felmész a fedélzetre. Parancsaid szerint a tíznagyok az számukra kijelölt egységeknél állnak. Redon a Veszett Kutya szakasza és Baltor a Makacs fél szakasza, azaz veled együtt 100 íjász készen áll a csónakokba szállásra, még maga Baltor és Gerdon a sakál 100 fővel legyező formában áll a hajó orrában. Személyes jelenélteddel, a gyengébb idegzetű íjászok „segítésére” adott vállfogásra, eltökélt tekinteteddel erőt adsz számukra, s végezetül határozott tekinteteket kapsz visszajelzésül. Mindenki átérzi személyes jelenlétedet, azt hogy te győzelemre fogod őket vezetni….*

* Szavaidra, viselkedésedre minden egyes bakád fellelkesül. Mind, ki a Shadon Csillaga fedélzetén él, és mozog. Te körbetekintesz, s látod a flota fő ereje tőletek majd órányira lemaradva követ titeket. Tudod, lassan eljő a pillanat, midőn hajóitok orra a medret érve megállásra ösztökéli fregattodat…*


(Lucius Werdus)

* Jó magad nem mondasz semmit a buzogányosoknak, de látod, hogy a Shadon Csillaga „helyet cserél” az immár élre törő Viharfelhővel. Tudod, hogy az íjászok fontossága nem elhanyagolható a partraszállás végeredményét figyelembe véve, s magadban örülsz, hogy a másik két száznagy „beleegyezett” az íjászok „középre helyezésébe”. Azonban látod, hogy a Viharfelhő, Palleas embereit szállító fregatt pár hosszal előttetek járva szeli a habokat.*

*Tudod jól, hogy századod felkészült mint testben, mint lélekben a partraszálláshoz. Tíznagyod, helyettesed a reá bízott 80 fő shadleki buzogányost a csónakok mellé vezényelte, s minden második embered evezőt fogott. Te magad beállsz a második „ütembe”, s Sólyommal és Urassal fogtok együtt a part felé evickélni. Az ötödik csónak „legénysége” is elszántan áll melletted. Érzed, ahogy a part közeledtével egyre nő benned a feszültség. Gyomrod a torkodban, ebéded a nyelőcsövedben, de visszanyeled. Körbetekintve látod, hogy a flotta többi hajója órányi lemaradással követ titeket, de most a rátok háruló feladatra koncentrálsz…*


/ Mindenkinek /

* Előbb a Viharfelhő, majd a másik két hajó egyszerre csapódik a szigetet övező tengerfenéknek. A víz köröttetek maximum három méteres lehet, ahogy a kapitányok is megjósolták. Körülbelül negyven- ötven lábra a fövenytől. Az elsőnek „partot fogó” Palleas századot hordozó Viharfelhő megfeneklik, s a matrózok a hajó egyensúlyban tartása érdekében ledobják a két vasmacskát a tatról, majd megfeszítve azt a hajót a víz felszínén, egyensúlyban tartják. Ezek után a Shadon Csillaga és a Dél Habja is megfeneklik, s a matrózok hathatós segítségével egyensúlyban maradnak a tavaszi napsütésben. Palleas harcosai engedik először vízre csónakjaikat, helyzeti előnyüket kihasználva. Középütt Palleas száznaggyal, mellette felsorakozó 3-3 csónakkal. Látszik, hogy az Isten Kardja lovagrend tagjai jó előre felkészültek a partraszállásra. Midőn épp összeáll a tíz csónak, mi az „elitet” szállítja hátán, csapódnak és állnak össze Lucius száznagy csónakjaik két sorban. Elől a shadleki buzogányosait szállító csónakok, kissé lemaradva Palleas „elitjétől”, utánuk a „második vonal” csónakjai, amelyikének egyikében maga Lucius száznagy tartózkodik. Yarria íjászai sem „ügyetlenkednek”. Öt csónakjuk egyszerre csapódik a vízbe, rajtuk a 100 fő íjásszal, melyből 50 evez, s 50 „tüzelésre kész”. A „maradék” 100 fő, ki a hajón van egyenlőre, feszülten várja a 25 csónak partot érését, az addig lévő 50 lábnyi vízfelület „áthidalását”. *


* Eleinte minden rendben megy. Palleas tíz csónakja összeáll vonalba, s előre tőr. Mögöttük, körülbelül tíz lépésre lemaradva Lucius száznagy két soros hada. Végezetül az öt csónakból álló Yarria íjászok. Az első tíz-tizenöt láb megtétele gyorsan a terveknek megfelelően „halad”. Elől az Isten Kardja Lovagrend harcosaival, mögöttük kb. tíz lábra lemaradó két soros „elrendezésű” buzogányosokkal, s azok mögött evező ötcsónaknyi íjásszal, s a közben, folyamatosan csónakba szálló maradék „Yarria századdal”. Azonban a száznagyok egyszerre, ki a csónakban, ki a hajó fedélzetén állva „észleli a dolgokat”. Palleas az első sorban, kissé tőle lemaradva Lucius az által meghatározott ötös „számú” csónakban”, s végezetül Yarria , ki épp csónakjába szállt volna érzékeli a történéseket. Domvik felkentjei érezvén talán a veszélyt, a hajók „orrába” sietnek, majd a föveny után következő bokrok, facsoportok tarkította sávból elemi erejű „csapást” érzékelnek….*


* Egyszerre látjátok, érzitek meg a mágia hatalmát, Ranagol „áldását”. Aki tudója a mágiának „érzi”, hogy hatalmas erők feszülnek egymásnak. Az Isten Kardja lovagrend egyik csónakja ennek következtében „felborul” ( Bm-i szökőár ), amire azon nyomban Domvik felkentjei minden „hatalmukat” latba vetve „reagálnak”, s együttes erejüket felhasználva „semlegesítik” a rátok támadó boszorkánymestert, „csapás” nevezetű, hármójuk által felerősített varázslat segítségével. Mind ezek után „elcsendesedik a mágia”. Mostantól kezdve a fegyverek „szava” dönt. Eveznek az egységek rendületlenül, azonban a bokrok közül majd jó ötven íjász lép ki, s egyszerre, egy azon pillanatban engedik el íjukra erősített idegeiket. Az ég majd hogy elsötétül a nyílzápor végett, ami pontosan Palleas egysége felé tart. A govikiak mindezek után visszahátrálnak a bokrok takarásába, de tudják jól, hogy életkioltó vesszeik már „úton vannak”, pont Palleas egy sorban a partra evező harcosai felé tartva….*

* Lucius, Yarria , Palleas. Látjátok amint a „mágusok” egymás erejét kioltva, „erejüket vesztve” lépnek hátrébb a hajóorrból, s a gorvikiak által „felhasznált” boszorkánymester kidől a bokrok takarásából. Mind ezen történések következte kép egy csónak felborul Palleas száznagy húsz jó harcosát sikoltó hullámsírba „temetve” az alakzat bal oldalán, Mudon , „Torony” tíznagy emberei közül, kik a nehéz mellvértben valószínűleg Domvik előtt állanak nemsokára a majd három méteres víz végett…*

* A helyzet azonban nem reménytelen. Yarria hajón maradt íjászai „ellentüzet nyitnak”, melynek hatására a bokrok takarása mögül „kibukik” vagy 10 íjász, s velük egyetemben legalább 5 mellvértes alak….*

* Mindhárman rájöttök, ha el eddig nem tettétek volna, hogy a gorvikiak látván, hallva a 30 hajóból álló flottáról, csapdát eszeltek ki számotokra. Ezen csapda legalább ötven fős íjászból áll, s minimum ugyan annyi vértes gyalogosból, kiknek az a feladata, parancsa, hogy a partraszállást megakadályozza….*

* Azonban most a legfőbb problémát az okozza, hogy Palleas csónakját, húsz főjét vesztő század felé legalább ötven, hanem több nyílvessző tart. Ezt mindhárom száznagy jól láthatja., Tudatosulhat bennük, hogy ennek fele sem tréfa…*

[Chorax]

(Lucius Werdus)



< Na megkezdődött! Kib@szott Gorviki Veszett Kutyák! Itt jön a végzet! >

*Sajnálom a vízbe esett embereket, és magamban már a veszteséglistára tettem őket. Nehézvértben úszni szinte lehetetlen, sajnos kevés az esély a túlélésükre.
Nem katonának való halál...
Hangosan parancsszavakat kiáltok:

- Íjásztámadás ellen felkészülni! Pajzsokat készenlétbe! Védjétek az evező társaitokat is!

*Remélem, hogy a többi csónakban is hasonló parancsszavak hangzanak el. Nem akarom, hogy egy újabb íjásztámadás immár az én embereimet érje, ezért gyorsabb haladásra ösztökélem őket (bár eddig is mindent beleadtak):

- Húzzátok meg fiúk! Minél előbb partot kell érnünk!

*Remélem, hogy Palleas emberei is így tesznek.*

< Amilyen az „Adjonisten!”, olyan lesz a „Fogadjisten!” >

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas Del Borre)

*Elszántan szállok csónakba katonáimmal sé indulunk közösen a célunk felé. Tudom nem lesz könnyű dolgunk és nagyon kiszolgáltatott a helyzetünk, amíg nem érünk partot, de azt is tudom, hogy ez a feladat méltó Rendünkhöz és mint a shadoni elit teljesítjük is. A gonosz praktikák dühítenek, de sajnos jelenleg még nem tudok mit tenni ellenük, így ezt a papjainkra hagyom és próbálok csak a közelgő küzdelemre figyelni. A felboruló csónak látványára komor arcomon a harag barázdái jelennek meg, de ez kifelé nem látszik az idő közben leengedett rostélytól. Csak reménykedem, hogy lesz erejük és lélekjelenlétük a vízbe esetteknek átvágni súlyos vértjeik szíjait és a levegőre küzdeni magukat. A közelgő nyílzápor nem lep meg igazán, számítottam valami ellenállásra. Így csak magabiztosan kiadom a parancsot, de tudom e nélkül is egyként mozdulnának az osztagok.*

-Pajzsokat fel!

*Szavaimmal egyidőben felemelem pajzsos balom, hogy az érkező vesszők elé tartsam és közben próbálom nem csak magamat, hanem a mellettem-mögöttem evező katonát is kitakarni az aláhulló lövedékek elől. Jobbom a lovagkard markolatára fonódik, várva a csónak parti homokra futását, hogy abban a pillanatban elővonva utat mutathasson az inváziós erőknek az ellenséges csapatok szíve felé.*

[Yvett de Crei]

(Yarria Ves Deligha )

*Kicsit idegenkedve, de engedem, hogy az Atya a fülembe rakja azt a bigyót...
Furcsa hallani pont egy pap szájából, hogy a cél szentesíti az eszközt, de ha Domvik megbocsájtja, hát legyen.

Szinte pattanásig feszült a helyzet az elindulás körül - vibrál és áll egyszerre a levegő.
Fokozhatatlan feszültséggel szállok csónakba, amikor megtörténik a baj. Várt, de mégis túl hamar, ezek a kutyák már nagyon vártak minket - és ez bizony nagyon nem tetszik.*
- Mozgás emberek! Mielőbb partra kell érnünk! - *noszogatom az embereimet, bár lehet feleslegesen, mert ők is tudják ezt nagyon jól.* - Íjászok! 10-15 szívdobbanásnyi időnként szórt nyílzáport a bokorsávba! Esélyük se legyen visszalőni mégegyszer! - *szól ez a parancs azoknak, akik nem az evezéssel foglalkoznak, hanem feszült figyelemel és készenlétben vannak a csónakban íjjal a kezükben.
Midőn megindulnak csónakjaink saját példával állok elő: nyilat teszek az idegre.*
- Céloz! ... - *1,2,3,4,5,6,7,8,9,10* - ... Lő!
*Újabb nyílvessző az idegre és ismét elhangzik a vezényszó, mindaddig, amíg partot nem érünk.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: A tengeren, a partraszállás.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz.
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

/ Mindenkinek /


* A gorviki íjászok nyílvesszeit látván a két talpas század, Lucius buzogányosai, Palleas elit katonái egyszerre, emelik fel pajzsaikat, parancsnokaik „földön túli erővel elhangzó” parancsszavai hallatára. Minden második harcos ki csónakban ül megemeli közepes pajzsát, azt maga fölé, s az evező társa fölé tartva oltalmazón. Távolról az egész úgy tűnik, mintha 19, 10 ”lábas”, evezős teknősbéka törne a part felé, áthatolhatatlan páncélját az ellen felé tartva. Szó szerint brutálisnak hat az egész. Yarria szemszögéből nézve az egészet „gyönyörű” és fennkölt a látvány, mit a jól kiképzett talpasok „mutatnak”. Tudja jól a száznagy, ha csak valamilyen újabb mágia nem „szól” közbe a talpasok azonnal partot érnek. Azonban mindehhez kell az íjászparancsnok és egysége hathatós segítsége is. Hisz a több mint egyszerre 100 elzúdított nyílvessző, mely a bokorcsoport elejét érik, megakadályoznak minden fajta ellentámadási manővert. Azonban a Palleasék felé „érkező” egyetlen sorozatban elengedett govciki vesszők célba érnek. A feltartott pajzsokon csak úgy pattognak a törött, csorbult végű vércsatornás nyílvesszőhegyek. Palleas és csónakja kapják a vesszők zömét., de láthatja, tapasztalhatja a száznagy: Jóféle acélból készítették a shadoni kovácsok, rendjének pajzsait. Hatalmas „csattanással” az ő pajzsán is „elkenődik” egy vessző. Majd erejét vesztve Palleas mellé hullik. A száznagy egyenlőre nem lát semmit, csak a pajzsfal alá behullott vesszőket. Azonban a vesszők hegyén zöldes folyadékot, olajszerűséget pillant meg. Azonnal eszébe villan, hogy azok az átkozott ranagolita fattyak nem vetik meg a mérgeket.
Palleas és Lucius száznagyok, miután abbamarad az „áldás” hullása kitekintetek a pajzsaitok takarásából. Ismét vesszők „hadát” láttok a kéklő égen, de most mosolyt csalnak azok arcotokra, nem pedig féltő gondolatokkal telítik el szíveteket. Hisz a vesszők már Yarria száznagy íjászainak íjaiktól „erednek”, s ütemesen, 10-15 szívdobbanásnyi időközönként szállnak át felettetek a parti bokrok irányába. Ezzel megakadályozva, ha nem is pusztítva az ellenséget az esetleges rátok irányuló csapások megkezdésében.*

* Palleas, csónakjaid biztonságosan partot fognak. Embereid, te magad egy azon lendülettel ugrotok partra, s már rendeződnek is a szakaszok, az alakzat. Farkasszemet néztek a bokrok között megbúvó ellenséggel, kik a folytonos nyílzápor végett kissé hátrébb vonultak. Előrébb tör az Isten Kardja Lovagrend százada, ezzel elősegítve a szabad partraszállását Lucius két ütemben érkező századának. Yarria íjászai is mind csónakban már. Eveznek a part felé. Az első öt íjászt hátán hordozó csónakok majdnem parton, a másik öt félúton a part felé.*

* Midőn Palleas százada felfejlődött, s teret adva Lucius századának, feljebb hatolt a fövenyen, egyszerre nyílnak meg a bokrok. Palleasék épp kissé ballrahúzódtak, hogy a terveknek megfelelően Luciusék elfoglalják a job oldalukon helyüket. Ekkor ront rátok az ellen. Ötven-hatvan közepes pajzzsal, hosszúkarddal ellátott mellvértes alak. Pajzsaikkal elhárítják Yarria századának az adott pillanatban érkező „következő” nyílvesszőhullámát, majd Palleas középhadára rontanak fanatikus üvöltés közepette. Kicsi az esélyük, de tekintetük átszellemült. Biztosan valami ajzószerrel van tompítva agyuk. Palleas. Pont rátok ront az ellen. Veled szemben egy jól megtermett, toka szakálas harcos emeli meg kardját, rohanva feléd pajzsát hárításra tartva. Lucius. Látod, hogy az Isten Kardja Lovagrend harcosait érte az ellentámadás. Egységed felfejlődésben ép a megbeszélt taktika szerint. Ekkor a bokrok takarásából, körülbelül 10-15 lépésnyíre a bokorrengetegből újabb gorviki nyílzápor indul útjára. Pont Yarria tengeren lévő íjászai felé. Az el eddig „kushadó” gorviki íjászok hátrább vonultak, elkerülvén a shadoni vesszőket, de most támogatni akarják a saját erőket, úgy hogy lefogják a shadoni íjászokat, minél nagyobb pusztítást okozva ezzel…*

* Palleas. Az ellen felétek ront. Lucius. Egységed még épp nem állt össze, s mellettetek, tőletek ballra kezd kibontakozni a harc. Előttetek szabad az út a cserjés, bokros terület felé. Yarria. Látod, hogy az ellen nyílvesszei a csónakban üllők felé tartanak, kik körülbelül öt-nyolc lépésre lehetnek a parttól. Te magad már a fövenyen állsz, s vizslatod a területet. Közben a fövenyen feljebb kézitusa van kibontakozóban. Lassan azon a helyen, ahova el eddig lőttetek…*

A következő a csapatok felállása, az adot szituáció:



// Off: Quator. 5 KÉ, 5 TÉ, 5 sebzést kérnék dobni, s elküldeni PM-ben! Köszi! //

[Yvett de Crei]

(Yarria Ves Deligha )

*Nem hagyva cselekvési időt az ellen íjászainak rendületlenül támadunk, mégha ez vak lövöldözésnek is nézz ki egy kicsit.
A fövenyre lépéskor látom, hogy Palleas százada már felfejlődött, összeállt és épp beljebb/feljebb nyomulnának, míg Lúcius százada most kezdte meg a teljes felfejlődést - látszik itt az időkülönbség amivel csónakba szálltak.
Nincs is baj mindaddig, amíg a lapuló ellen ezt a felemás állapotot ki nem használva előtör rejtekéből.
Nincs idő gondolkodni töprengeni. Embereim nagyrésze már a parton. Mondható, hogy gondolkodás nélkül adom ki a paracsszót látván a gorvikiak pajzzsal felfegyverkezett csapatát Palleas századára támadni - mint egy villám cikázik át az agyamon a gondolat, hogy mit is kellene cselekedni, .*
- Íjászok! Magasröptű záport! - *mutatok a bokrok közül épp kitört gorvikiakra.
Nyilam az idegre helyezve és már lőnék is, azonban a következő pillanatban egy újabb nyílzápor tart a víz felé. Ott viszont már csak az én "maradék" embereim vannak.*
- Vízbe a csónakból! - *kiálltok rájuk, ha még nem tette volna meg egyik szakaszvezető sem látván a közelgő vészt, majd nem várva meg embereim reakcióját visszafordulok a csatamező felé. Ekkorra már valószínűleg a gorvikiak összecsapnak Palleas embereivel - Nem marad más, mit a gorviki íjászokat megkínálni egy pár shadoni nyílvesszővel.*
- Második szakasz! Támogató pontlövéseket a gyalogságnak!
Első szakasz! Szórjátok meg nyilaitokkal a bokrok közt megbúvó kutyákat!

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas Del Borre)

*Az acélpajzsokon elvásó nyílhegyek irritáló hangja vaálósággal zene füleimnek. Megpillantva az ártalmatlanul aláhulló lövedékeket összeszűkül teintetem a zöldes, minden bizonnyal erősen mrégező olajat látva. Felszegem fejem és várom a parot érést, hogy végre megfizethessünk a gorviki hitszegőknek aljasságaikért. Ahogy megfeneklik a csónak a palánkjára lépve kiugrom beőle és ezzel egyidőben elővonom hófehér lovagi kardom és kissé előrébb kocogva a magasba tartom, mitegy összehívva harcosaimat, majd amint felfejlődött az alakzat kiadom a parancsot.*

-Pajzsfalat tarts! Előre Domvik Katonái!

*Ekkor rohannak elő a bokrok takarásából az ellenséges katonák. Előre lendítve karom, indulást vezénylek és együtt lépek, mozdulok harcostársaimmal. Egy hatalmas hús-acél tömbként, egyszerre lépve indulunk meg. A morajló zörrenések, a döngve egyszerre földnek csapódó talpak nem egyszer keltettek páni félelmet az ellenségeinkben. Eljött az idő, hogy vassal vívják meg a csatát. Ahogy kimért léptekkel közeledünk a felénk rohanó alakok felé még utoljára tudatosítom mi is a tétje helytállásunknak jelenleg.*

-Biztosítanunk kell a helyet az utánnunk érkezőknek. Legázoljuk, visszaszorítjuk a gorvikiakat.

*Ahogy megérkezik az ellenséges hullám és csattanva csapódik a szinte tömör acélfalnak pajzsommal védve magam megvetve egy pillanatra lábam, beleállok a gorviki lendületébe és közben kardommal próbálom a porba sújtani. Majd ismét véd-üt-véd-üt. A szinte mechanikussá vált, jól begyakorolt rutin, mely biztosítja az áttörhetetlen falat és egyben felőrli az ellenállást. Kemény, fárasztó "hentesmunka" ez, de ki más állná meg a helyét, ha nem aza lföld igazi hadianyaga a rón gylogság elitje. Lassan, de biztosan öljük az ellent és törünk előre, hogy az íjászok is teret nyerjenek a partszakaszon.
A levegőben mégis ott van valami megfoghatatlan érzés. Ez még nem az igazi erő. Itt még csupán próbára teszik csapatainkat.*

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*Ha sikeresen felvették az alakzatot a csapataim, az előre megbeszélt módon kezdem meg az előrenyomulást.
Remélem, hogy Palleas százada könnyedén feltartóztatja a gorviki vértes támadókat, ezért az én egységemet az íjászok kiiktatására irányítom. Parancsokat osztok, a megfelelő hangerővel:

- Hardel tíznagy! Az első négy szakasszal elindul, és megsemmisíti a bozótosban rejtőző íjászokat! A többi szakasz felfejlődik Yarria íjászainak védelmére!

*Várok néhány percet, hogy melyik egység hogyan boldogul. Remélem elegendő lesz a nyolcvan veteránokkal teletűzdelt katona az íjászok kiiktatására. Bízom benne, hogy nem rejtőznek további gorviki egységek a bozótos takarásában...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: A tengeren, a partraszállás.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz.
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

/ Mindenkinek /

* A partraszállás nehézségei ellenére úgy tűnik tartósan megtudjátok vetni lábatok a fövenyen, s az ellen nem fog titeket a tengerbe szorítani. Palleasék századára ráveti magát az ellenséges gyalogság, de az összeálló pajzsfal igen jól kitart. Megtöri a gorviki harcosok rohamát, s egy erőteljes tolással visszalépésre kényszeríti azt. „Állóháború” alakul ki, lassú, ütemes előre mozgásával az Isten Kardja Lovagrend harcosainak. Megindul a véres adok kapok, de a túlerő, az összeszokottság, az elszántság, s a képzet és a taktikájukat jól alkalmazó shadoniak töretlenül, lépésenként haladnak előre. Azonban igen jól tarja magát a kisebb létszámához képest a gorviki zsoldos had. Palleas, a veled szemben álló toka szakállas harcos, átszellemülten küzd életéért. Elsőnek ő csap másfélkezes kardjával, de az lecsúszik pajzsodról, s te egységeddel egy ütemben előrébb lépsz a bokrok felé szorítva az ellent. Megemeled kardod, s lecsapsz, a férfi próbál védeni, de sodronyinges oldalába mar fegyvered. Vér serken az átszaggatott gyűrűk alatt, felszisszen a férfi, de azonnal próbál ellen támadni. Hatalmas csapását ismét levédi a pajzsfal, s jó magad. Megint rajtatok a sor. Előre döfsz fegyvereddel, a férfi ismét védeni készül, de pont a pajzsot tartó felkarját szúrod át. Elejti pajzsát, majd hátrál. Ti előre. Körötted dúl a harc. Pajzson csattanó fegyverek zaja, halálhörgés, vér fröccsen az arcodba, a melletted álló harcosod szó szerint lefejezte a rá támadót, s annak utolsókat „rugó” szíve még kipumpált egy jó adag vért, pont a te sisakodat telibe találva. Nem érdekel túlságosan, hisz a megsebzett ellenfeled két kézre kapva kardját próbál ismét sebet vágni áthatolhatatlannak tűnő vérteden keresztül. Egy, egy vessző is lecsap a veletek szemben küzdők sorait ritkítva. Biztos Yarria íjászai segítenek be nektek az ellen mi hamarabbi legyűrésében. A pajzsfal takarásában ismét előre törtök. Jól hallod tíznagyaid dörögő hangját.*

- Most! * Ennek hatására tökéletesen egyszerre mozdul sereged. A férfi csapását levéded, majd lecsapsz ismét. A megsebzett, több sebből vérző, pajzsát vesztett ellenfelednek esélye sincs védeni az irtózatos erejű csapásod. Bal nyakizmát átvágva teljesen szegcsontig „felnyitottad” ranagol kutyáját. A férfi szeme felakad, szája szegletében vércsík jelenik meg, majd holtan összerogyik előtted. Lucius. Látod, hogy Palleas vértesei jól állják a sarat, s fokozatosan felmorzsolják az ellent, melyhez segítséget kaptak Yarria második szakaszától. Azonban az íjászparancsnok mielőtt egységeit a talpasok megsegítésére „rendelte” volna, ügyes húzással a csónakban evező egységét, körülbelül 5-8 lépésre a parttól „vízbe ugrasztotta”. Az íjász egység katonái, látván a feléjük tartó gorviki vesszőket, ezt a parancsot készséggel végre is hajtották. Szerencséjükre. Épp hogy vízbe ugrottak, s alámerültek, érkeztek is a vesszők, de a helyett, hogy „rendet vágtak volna” a shadoni íjászok sorai között. Erejüket vesztve csapódtak a vízbe, tűzdelték „sündisznóvá” az elhagyott csónakokat. Lucius, te négy, legtapasztaltabb szakaszodat, Harddel tíznaggyal a bokrok közé küldted, a gorviki íjászok „semlegesítésére”. Azonban Yarria nektek is „segített”. Maradék szakaszaival, a vízből előmászó egységek „bevetésével” „csapást” mért a bokrok között megbúvó ellenre. Nem látjátok mit műveltek a shadoni vesszők a bokrokban, de Yarria emberei az előbb érkezett vesszők „pályáját” megfigyelve jól célozhattak, mert a gorvikiak több vesszőt nem engedtek felétek. Te hat szakaszoddal kissé visszább húzódva biztosítod Yarria századát, az íjászokat. Hardel a négy szakasszal „beleveszett” a bokrok takarásába. Egyenlőre nem tudni milyen végeredménnyel. Yarria parancsaid megmentették a csónakokkal a part felé közeledő embereid. Miuátn a gorviki vesszők célvesztve csapódtak a vízbe, s a csónakokba, megfordulsz. Parancsot adsz a kettes szakasznak, hogy segítsenek Palleas vérteseinek, majd jó magad, az egyes szakasz és a vízből „előmászó” hármas szakasz a goviki íjászok vélt helyét megcélozva „ellencsapást” mértek. Valószínűleg vagy telibe trafáltátok őket, vagy „elrémítették” vesszeitek őket e további „lődözéstől”, de többet nem lőnek ki a bokrok mögül. Tudod, láttad, hogy Lucius feléjük, a bokrok közé rendelte négy szakaszát. Ti még eleresztetek pár „sorozatot”, de tudod jól, hogy lassan Lucius egysége a „célterületre” ér, s akkor talán őket is megsebezhetik vesszeitek.*

/ Palleas /

* Teljesen a bokrokig visszaszorítjátok a gorvikiakat. Alig maradtak tízen, de ők kitartanak. Talán tanulva a ti taktikátokból ők is összeállnak. Hullákon, csonkolt testeken átküzdve magatok, a vértől feláztatott fövenyen, lélegzetvételnyi „szünet” támad. Farkasszemet néztek az ellennel. Tíz mindenre elszánt arcot látsz veletek szemben. Összeillesztik pajzsaik, mindenre elszántan állnak veletek szemben egy sorban, hátukat a bokroknak „vetve”. Te körbetekintesz, maximum két, három embered sérült meg, vagy esett el. Zihálsz, harcosaiddal a veletek szemben álló „egységgel” egyetemben. Tudod, hogy kétszáz harcosod egyszerre nem tud csapást mérni rájuk, döntened kell, milyen taktikát választasz. Fennkölt érzés fog el. Tíz ranagolita áll ott, kiszolgáltatva, de felkészülve a halálra. Eszedbe ötlik, hogy ha a történelem másképp alakult volna, talán őket is testvérként köszönthetnéd, s saját századod sorait erősítenék a mindenre elszánt gorvikiak. Alakzatuk közepén, magas, szikár harcos áll, közepes pajzsa takarásában. Sisakot visel, de nem telesen zártat. Egy fémlemez „nyúlik” le a fejtetőt védő sisakról a harcsabajszos, középkorú zsoldos orrát védve. A gorviki zöld szempárja rád szegeződik. Ő is, te is tudod, ti vagytok, ti ketten a két egység vezére. Ő feszülten várja a támadást elrendelő parancsod, hogy lábát megvetve kitartson a végletekig, te az elszántságot, a gyűlöletet látod szemei tükrében….*

/ Yarria, Lucius /

* Látjátok Palleas egysége egy maroknyi gorviki kivételével mindent, s mindenkit eltiport. Lucius, te még nem hallasz semmit a bokrok takarásából, Yarria, te figyeled, s jó magad is eleresztesz még egy egy vesszőt a bokrok, az ellenség íjászai vélt helye felé. Ekkor egyszerre, nektek jobbról, a parti fövenyen mozgolódást láttok. Körülbelül 300 lépésre tűntek fel az alakok, de igen gyorsan közelednek. Először nem tudjátok mire vélni a dolgot. Azonban egyszerre villan át agyatokon.*

<… Lovasság!!!…>

* Nem sokan lehetnek, maximum 30 fő. Vértjeiken megcsillan a délután napsugár. Tudjátok azonnal „nehézlovasság”. *

/ Palleas /

* Te a lovasság megjelenéséről mit sem sejtesz.*

A csata jelenlegi állása:

http://img0.tar.hu/joelyon/size2/33722030.jpg

[Quator ar Zaraquer]

(Palleas)

*A kissé monoton öldöklés hozzá tartozik a katonaélethez háború idején, így nem zavartatom magam a rám permetező vértől. A védelem kiválló és a támadásaink is célt érnek, így lassan, de biztosan felmorzsoljuk a gorviki gyalogosokat. A néhány lélegzetvételnyi szünet alatt farkasszemet nézve a megmaradt ellenség vezetőjével feldereng egy pillanatra, hogy alakulhatott volna másként is, de aztán emlékezetembe idézem, hogy milyen megbocsáthatatlan vétket követett el a hitszegő, kinek sarjai, csatlósai ezek itt velünk szemben. Így végül csupán komoran kiadom a parancsot a folytatásra.*

-Tovább. Alakzatot tarts. Áttörjük a formációjukat.

*Ezzel a kis fegyvernyugvásnak és pihenőnek vége. Újra mozgásba lendülhet az acélfal, hogy az utolsó elszánt és végsőkre felkészült ellenséges ellenállást is legyűrje, eltörölje végleg.*

[Yvett de Crei]

(Yarria Ves Deligha )

*Egyenlőre mindegy, hogy a gorviki íjászok visszább szorultak-e vagy pont telibe trafáltuk őket - ha nem a nyilaink végeztek velük Lucius emberei felteszik az i-re a pontot ez ügyben.*
- Íjászok! Lövéseket befejezni! A második szakasz álljon össze! - *adom ki az utasításaimat abban a pici "szünetben" míg Palleasék farkasszemet néznek a maroknyi gorvikival (könnyű prédák lennének az íjászoknak a mozdulatlan gorviki harcosok, azonban tudom, ebbe most nem szólhatunk bele; ez az ő pillanatuk), s Lucius szakasza a bokrok közé vész, hogy a gorviki íjászokat semlegesítsék.
Már épp adnám ki a következő utasítást beljebbnyomulásra, amikor jobb kézről valami moccan.
Tekintetemet egyből arra fordítom, s pár szegmens múlva már látható is, hogy egy gorviki támadó nehézlovasság rohamozik felénk.*
- Íjászok! Védfal formációba a gyalogság elé! Mozgás! Lőni csak parancsra!
*Én a tenger felé eső szélen állok meg és feszítem meg íjam idegét várva a legmegfelelőbb alkalomra. Bár tudom, hogy az én íjam egy kicsit távolabbra visz mint az embereimé, nem kezdek "magánakcióba". Összpontosítok, és várom a legmegfelelőbb pillanatot - amikor a lovasság úgy 130-150 lábnyira van tőlünk kiadom a parancsot, hogy az eddig a feszített húron várakozó 200 nyíl egyszerre szelje át a teret...*
- Lőjetek! Folyamatos tüzelés!
*Én is útjára engedem nyílvesszőmet, majd a következőt és a következőt.
Talán három lövésnyi időnk van addig amíg a lovasság úgy 50 lábnyira megközelít bennünket - ekkor egy újabb parancs érkezik felőlem*
- Oszolj!

//Pm-ben elküldöm az egyén információimat.//

[Chorax]

(Lucius Werdus)



*A lovasok feltűnésének nem kifejezetten örülök. Mindig nagy előnyt élveztek a gyalogos csapatok ellen. Pláne ha nehézlovasok, akkor még a vértezet is óvja őket.
Maradék hat szakaszomat a jobb oldalra parancsolom:

- Mindenki a jobb oldalra, védjétek az íjászokat! Pajzsfal! Ha közel érnek, a lovakat üssétek ki alóluk!

*Majd hirtelen ötlettől vezérelve aktiválom a fülemben a paptól kapott vackot:

- Yarria, Palleas! Nehézlovasok jobbról!

*Remélem az első négy szakasz gyorsan bevégzi feladatát az ellenséges íjászok ellen, és így visszafordulhatnak a lovasok ellen.
Mindenesetre az embereim élére állok, és kivont karddal várom a lovasokat. Bízom az íjászokban is, hátha leszednek néhányat közülük.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Joe Lyon]
Helyszín: A tengeren, a partraszállás.
Idõpont: Psz. 3682. kora tavasz.
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

/ Mindenki /

* Yarria, Palleas megkapjátok, fületekben, fejetekben „cseng” Lucius száznagy üzenete, de mindketten, azaz mindhárom század ”teszi tovább a dolgát”.
Palleas, parancsodra századod veled együtt megindul irgalmatlanul, esélyt sem hagyva a túlélésre. A tíz főből álló ellenerő megfeszülten várja a rájuk törő „hordát”, felkészülve a halálra. Megindultok, középütt jó magad, váll vállt vetve, pajzs, pajzsot érve. Pár lépés, s már farkasszemet néztek testközelből a gorvikiakkal. Pajzsotok elötetek, fegyvereitek emelkednek, s lesújtanak egyszerre. A goviki pajzsfal egy pillanatra kitart, de lökésetekre kétszáz ember együttes erejével nem vehetik fel a versenyt. Megnyílik az alakzatuk, majd megpróbálnak ők is lecsapni, de pajzsaitok hárítják támadásuk, fegyvereik elvásnak a fémtömegen. Újra lecsapsz, s körötted veled egy ütemben még jó pár harcosod. Négy gorviki kihulik az ellen soraiból, a veled szemben álló vezér azért még állja a sarat, de alakzatuk teljesen felbomlik. Ellen csapna, de megakasztod fegyvereddel kardját. A melletted álló harcosod, jobb combját szúrja át a rád támadónak, a férfi megrogyik egy pillanatra, te lecsapsz rá, s elválasztod fejét a törzsétől. Körbepillantasz, s látod veszteségek nélkül leöltétek az ellent.
Lucius szakaszaid parancsaidra formációt váltanak, s négysoros „tömbbe” állva néznek „farkasszemet” az egyre csak közeledő ellenséggel. Érződik a feszültség egységeden, de tudod bármi is légyen kitartanak. E közben Yarria íjászai is feszülten várják a megfelelő pillanatot. Íjaik idegein nyílvessző, idegek megfeszítve. Figyelnek, várnak, kivárnak. Yarria magadban számolsz. 200, 180,160, 150,130 láb. Ekkor elengeded vessződet útjára. Embereid követnek tettedben, s majd 200 vessző szeli át a távolságot köztetek, s a rátok rontok között. A lovasokat körülbelül 100 lépésre tőletek érik a találatok. Ők próbálnak védekezni pajzsaikat védőn maguk fölé tartva, de lovaikat nem tudják igazán védelmezni, óvni. Hat lovas bukik azonnal orra, s vagy négyen látszik, hogy megtorpan. Idegen nyelvű kiáltás hallik a távolból, a rátok rontani készülők soraiból. A nehézvértesek azonnal lassítanak a tempón, s megfordulni készülnek. Ekkor ismét elindítjátok vérerezetes vesszeitek következő hullámát. A lovagok fordulnak, a vesszőitek közlednek feléjük. Pajzsaik ismét felétek fordítva, de így is három hátas óvatosan, majd úgy tűnik „lassított” tempóban megrogyik, s oldalára dől. A rajtuk ülők kikecmeregnek hátasaik alól, majd gyalogszerrel indulnak meg az ellenkező irányba. Ismét egy sorozat. A gyalogosok a veszőkkel teletűzdelt pajzsaikat ismét megemelik, de kettőjüket combján ért a találat, így most már lábukat húzva próbálnak „elodalogni”. A maradék lovasok is vágtában „hagyják el” a csatateret, maguk mögött hagyva kilenc lovat, s most már legalább hat sérült, vagy halott társukat. Mindhárman, mindhárom száznagy áérzi, hogy ezzel a momentummal „vége” a partraszállásnak. Lucius helyettese, Hardel is visszatér a megfogyatkozott szakaszokkal. Lucius látod, hogy pajzsaikon az ellen letördelt végű vesszei „éktelenkednek”. Négy sebesültet hoznak magukkal, s első ránézésre két „arc” hiányzik közülük. Palleas, te végignézted egységeddel együtt a lovasság támadását, s megfutamodását, majd láttad Lucius visszatérő szakaszait, végezetül, talán „csodálkozásodra” megjelenik 18 harcosod, kikről azt hitted, hogy a tengerbe vesztek a partraszállás közben. Yarria látod, tapasztalod, hogy íjászaid vesszei mily „csodákra” képesek, hisz a rátok rontó nehézlovasságot is megfékezni volt képes. Ot álltok mindhárman, egységeitekkel, a gorviki halottakkal körbevéve, mikor mindhárman, kik, i a maga századától „körbeölelve” tekint a tengerre, s egyszerre pillantjátok meg a körülbelül száz lábnyira lévő flottát. Horgonyaik előkészítve, vitorlázattuk bevonás alatt. Az első hajó orrába maga a parancsnok, Teun con Arcor áll, s egyszerre halljátok meg hangját a mágikus csigaházak „segítségével”.*

- Száznagyok! Domvik és az önök segedelmével sikerült megvetni lábunkat Dina szigetén! Köszönöm népünk, Shadon, a király nevében! Most századaikkal biztosítsák a partraszállást, mérjék fel veszteségeiket, biztosítsák a bokorcsoporton túl lévő, a hajókról beláthatatlan terepet a dzsungelig! Midőn csapataink partra szálltak várom mindhármukat a sátramban! Addig is! A Hétarcú segítse önöket! * Fejezi be parancsnokotok mondandóját, s ti mindhárman tudjátok, hogy jelenlegi feladatotok a bokrok által körbehatárolt területen felállítani egységeiteket, az esetlegesen a dzsungel felől érkező támadás ellen.*