Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________


*Leszállva a lóról szépen sétálgatsz tovább az úton. Az étel sajnos nem változatos, de örülsz most neki. Meglepő módon eléggé kihaltnak tűnik itt a vidék. Mondjuk téged nem zavar, soha nem voltál az a kimondott társasági ember. Ha lehet a munkáidat is egyedül végzed el, nem szereted, ha egy pancser miatt kell menekülni. A madarak csicseregnek, a szél fúja az ágakat, és ekkor az eső is elered. Szerencsére nem kezd bele nagyon, amilyen hírtelen elkezdte, olyan gyorsan abba is hagyta. Érdemes lenne keresni egy helyet, ahol meghúzhatod magad az eső elöl. Míg ezen gondolkozol, hírtelen a lovad ránt egyet a kantáron. Idegesen elkezd fújtatni, és megtorpan. Már tapasztaltál hasonlót, akkor egy veszett kutya támadott meg téged, és lovaidat.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Összerakod a sátrakat amilyen gyorsan csak tudod, majd neki látsz a tábortűznek. Szerencsére az eső nem kezd újra esni, és ami volt az sem áztatta el a fákat. Szépen elkezded egymásra rakni az ágakat, és ha mindezzel végeztél, meggyújtod. Szerencsére a közelben összeszedett avar hamar lángra kapott. Nem kell sokáig várni, a száraz fa csak úgy szívja magába a lángokat, s hamarosan nagy lángon égő tábortűz van előtted. Mivel lassan kezd hűlni a levegő, jól esik a tűz adta melegség. Reméled, hamar jön Twou, nem szeretnél este főzőcskézni. A tűz bámulása közben neszre leszel figyelmes. A hang irányába pillantasz, hátha a lovag tér vissza, de nem tőle jön a hang, hanem az egyik sátorból.

[Mesemondó]

_________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________


*Leveszed a vértet, nehogy akadályozzon a vadászatban, és neki indulsz. Állatok nyomait próbálod kutatni, kisebb csapásokat. Szerencsére nem kellett sokat menned a sűrűben. Egy kisebb ösvényt fedezel fel, melyen egyértelműen látszik, hogy vadkan járta csapás. Úgy döntesz itt jó lesz a kifeszített kötél. Keresel két fát, melyeken megkötve a kötelet, keresztezi a kis ösvényt. Bár te tudsz ennél jobb csapdákat is készíteni, de most nincs annyi idő rá. Igaz, így lehet semmit nem fog érni. Szépen leguggolsz egy bokor mögé, és vársz. Mivel biztosra akarsz menni így a különleges képességeidet is felhasználod a vadászatra. Elkezdesz koncentrálni, és lassan kezded érezni, ahogy az energiák melegsége végig áramlik a testeden, és teljesen másképp kezded látni a világot. Hallod a közeledben lévő kicsinyke állatok, rovarok neszét. Érzed a friss tengeri levegőt, és az avarban növő gombák páráját. Csendben várod a prédád, de semmi. Egyszer csak léptek zajára leszel figyelmes. Nehéz megszokni ezeket az ideiglenesen kitisztult érzékeket, így nem tudod pontosan meghatározni milyen messze is van a zaj forrása, de az irányát könnyen meghatározod. Nem a táborhely felől jön.

[Sirak]

Teteb Azurec
<Remek. Most, hogy kikötnénk pont belémköt ez az iszákos marha. Kezem kívánja, ámbár mégse kéne a balhét tetézni, inkább tovább megyek, hátha tekintete egy másik szerencsétlenre szegeződik.>

*Bolintok neki. <Hogy esnél be a tengerbe, ott a helyed a cápák közt> *Majd elsétálok mellette tisztes távolságban, és megpróbálok láthatárán kívül menni, s egészen a hajónak az órráig megyek. Ott jobban szemügyre veszem a várost.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Quiron tenger déli partja, Sirály nevű hajón
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________


*A hajó orra felé veszed az irányt, és megpróbálsz úgy tenni, mintha nem sértegetett volna a kapitány, valószínű olyan sok rum van most a vérében, hogy nem veszi észre te nem matróz vagy. A környezetedben érzékeled, hogy a munka zaja egyre halkabb, szinte alig halható. Valószínű meglepődtek a matrózok is az előbbi eseményen, de látván, hogy nem teszel semmit, megnyugodnak. Viszont úgy látszik, nem úszod meg ilyen könnyen.

-Merre mész te anyaszomorító. A vödör meg a rongy lent van a raktárban. Talán azt várod, hogy én menjek le érte.-* Szinte fuldoklik a dühtől, amiért semmibe veszed a szavait.

-Ellenszegülsz a kapitányodnak? Teee, a mocsokból emeltelek fel igazi tengerésszé. -*Ekkor csuklik egyet. -Inkább hagytalak volna a férgek közt megrohadni.-* Majd hírtelen a fulladásos köhögés jön rá, de sajnálatodra nem pusztul bele.

//Légy szíves dobjál asztrál próbát, és az eredményeknek megfelelően cselekedj. (Ha nem sikerült igen csak morcos leszel az utolsó beszólásain)//

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Elégedetten ülök a tűz mellett. Gyors voltam, és a tűz is szépen ég. Jólesik ez a kis meleg. *

* Egy kicsit megkordul a gyomrom, jelzi, ideje lenne már vacsorázni. *

* Majd hirtelen egy kis neszre leszek figyelmes. Már épp szólnék kísérőmnek, de pillanatok alatt rájövök nem ő tért vissza. *

* Felpattanok, és egy kicsit hátrébb lépek, távolodva a tűztől és egyben a sátortól is. *

< Remélem nem egy megvadult állat az. >

* Megtapogatom a tőrt a jobb oldalamon, majd megszorítom a botomat, mintha tőle várnék egy kis bátorítást. Közben próbálok jobban fülelni, hátha rájövök, ki vagy mi csap zajt a sátorban. *

[Pelso]

*Megállítom lovaim.
- Nyugi nincs semmi gond.
*Lovamat csitítgatva le emelem a nyílpuskám a nyeregről és felhízom. Lovaim takarásában várom a lehetséges támadót. A vájatra helyezem a veszőt

<Vajon milyen fenevad lehet már megint. És persze az eső is pont most kezd neki esni. Úgy fest ma sem látom a naplementés>
- Kár.
*Kémlelek. Lassan megindulok a lovakkal. A kettő közt haladok.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*A botodat megszorítva gyenge lüktetést érzel belőle, mintha bátorítani akarna téged. És sikerül is neki, mert a félelem lassan érdeklődéssé alakul át. „Vajon mi lehet a sátorban?”, kérdezed magadtól. Nem kell sokat várnod a válaszra. Nemsokára megmozdul a bejáratot eltakaró bőr függöny, és egy szaglászó kis orr bukkan ki rajta, majd ki botorkálva a tulajdonosa, látod, hogy egy csíkos kis vadmalac kölyök. Annyira meglepődsz, hogy nem egy dühödt vadállat tör ki a sátorból, hogy egy kis időre megdermedve bámulod a kis állatot. Valószínű, míg a tűzzel bíbelődtél a kíváncsiság ide csalta. De most, hogy már ég a farakás, riadtan bújik vissza a sátorba. A meg lepetettség ereje lassan, enged a szorításából, és elmosolyodsz magadon, hogy mennyire megrettentél ettől a „vadállattól”.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________


*Könnyen le tudtad nyugtatni a lovadat, és szépen leemelve a nyílpuskát a nyeregről, felajzod azt. Próbálod fürkészni az erdő mélyét, és a bokrok takarásában mozgolódásra leszel figyelmes. Sajnos a néha felvillanó fémes fényt látva rájössz, hogy nem vadállattal lesz dolgod. Mind a két oldalt figyeled, de csak a jobb oldalon látsz mozgolódást. Nem jutsz sokat előre. Az ki rejtőzködött ki lép eléd az útra, majd még ketten követik. Ruházatuk egyszerű barna, bőr ruha. Testalkatuk inkább inasnak mondható, mint erősnek. Mind a három hosszú kardot szorongat a jobb kezében, és hárító tőrféleséget a bal kezében. Rögtön felismered ezt a felállást. Annak a klánnak a tagjai, amely nem látott szívesen Barlin városában. Úgy látszik beértek valahogy. Az egyik, mely teljesen kopasz, megszólal.

-Tedd le azt a nyílpuskát kutya. Hadd mártsam beléd ezt a pengét.-* És jobb kezében lévő kardját kissé meglóbálja. –Érezd te is azt a fájdalmat, mit társainknak okoztál.-* A düh érződik szavaiból. Valószínű az egyik klán tag, kit hűvösre tettél, a barátja lehetett.

*Természetesen figyeled a többieket, de csak pár lépést tesznek meg jobbra és balra. Azt most már tudod, hogy kik ők és miért vannak itt, már csak az a kérdés, hogy mászol ki ebből.

//Ha támadsz légy szíves, dobjál KÉ-t, és TÉ-t. Természetesen a nyílpuskával te kezdesz, de utána fontos a KÉ.//

[Gorodak]

Twou Line

< Remélem egy vadállat, amely épp erre fog jönni és majd elejthetem és csillapíthatom vérszomjam és tartalékjaimat is pótolhatom. . >

*Elkezdek figyelni a kitisztult érzékszerveimmel a zajforrásra és, hogy merről hallom. Meg próbálom meg határozni, hogy állat mozgása vagy emberé. Azt is figyelem merre halad. *

< Remélem nem a tábor felé halad, kíváncsi vagyok milyen vad lesz, amit elejthetek. De mi van, ha nem vad, akkor viszont társam, akinek hűséget esküdtem, és aki mára a barátom is, Rhienna veszélyben van. Akkor viszont azonnal és gyorsan kell cselekednem. >

* Felkészülök arra az esethőségre, ha vissza kéne érnem gyorsan. Feszült figyelemmel várok, türelmesen, míg valamelyik eshetőség be nem igazolódik. Ahogy meg állapítottam melyik. Abban a pillanatban cselekszem. Izmaimat felkészítem a cselekvésre. *

< Ha kell, szélsebesen visszafutok a táborba és gyorsan cselekszem, vagy el ejtem a vadat és végre élvezhetem a vér édes ízét. Figyelmem, kíváncsisággal vegyül. Gyermekkoromban éreztem ilyet az első vad elejtésénél. De ez most sokkal nem játék, itt nem ronthatok. >

[Mesemondó]

_________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

*Lelapulsz és a tudatod energiáinak köszönhetően, szinte minden mozgásra felfigyelsz. Nem kell sokáig várnod, de sajnos nem reményeid szerint alakulnak a dolgok. Egy alakot veszel észre, ki háttal áll neked, úgy 20-25 méterre. Barna színű bőr ruhát visel, bal oldalán rövid pengéjű kard lóg. Hátán nyílvesszőkkel teli tegezt látsz. Kezében egy íjat tart, melynek idegében nyílvessző van. Valamit nagyon néz, de mivel messze áll tőled, és az aljnövényzet is sűrű, nem látod mit les. Ekkor lassan leguggol, és jobbra kezd oldalazni. Megáll, megfeszíti az íjat és céloz, de nem lő. Visszaengedi az ideget, és mintha jobb pozíciót keresne a lövéshez, lassan lopakodva tovább oldalaz jobbra. A rejtőzködés közben mintha gyenge hangfoszlányokra lennél figyelmes abból az irányból, amerre a fickó célzott az előbb. A hangok beszédre hasonlítanak, de sajnos nem érted. Biztos nem a táborotokat, és Rihennát lesi, mert az teljesen az ellenkező irányban van. Ekkor érzed, hogy fejed kezd zsongani. Nem vagy hozzá szokva a hosszú koncentrációkhoz. Általában azt rá hagyod a varázslónőre. Lassan kirévedsz a különleges képességből, és újra a régi ösztöneidre hagyatkozol.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* A megkönnyebbülés végig fut rajtam. Lazábbra engedem fogásomat a boton, és megtámasztom a baloldalon a lábam mellett. *

< Aranyos kis vadmalac. De most mit csináljak vele? Vacsorának nem vagyok hajlandó megenni, ha elzavarom lehet, nem talál vissza az anyjához és elpusztul az erdőben. Azt pedig nem venném a lelkemre.>
< Viszont ha az anyja talál meg engem a kölyökkel, hát abba még bele se akarok gondolni. >

* Egyenlőre kicsit várok, hátha hű lovagom hamar visszatérne, és majd akkor kitaláljuk, hogy mi legyen. Ö mégiscsak tapasztaltabb erdőjáró, talán neki sikerülne megtalálni a kismalac családját.*

< Remélem, addig vadmalac mama nem teszi nálam tiszteletét. >

* Visszaülök a tűz mellé, és közben koncentrálok a környező zajokra, hátha időben ki tudom szűrni a probléma forrását. *

[Sirak]

Teteb Azurec
/Elvétettem az asztrál próbát./
*Megfordulok, s ránézek. Tekintetem szinte öl, oly haraggal nézek rá.[i]

<Vajon kell a kikötéshez kapitány?> *[i]Sóhajtok. <Hátha szónak hatása lesz>

- Vedd észre magad öreg. Két hibát is ejtesz. Egy nem vagyok a szolgád, kettő ahoz, hogy valakit kiemelj a férgek közül, előbb magadnak is ki kéne ténferegned onnan.
<Ha ezek után megszólal, nem látja meg a kikötőt.>

[Gorodak]

Twou Line

< Vajon kihez szolt, vagy mihez… Mit kereshet itt… Meg kéne tudnom, nehogy meglepetés érjen…>

*Lapulok tovább, ha közel ér hirtelen meg lepem egy erős ütéssel a fején. Majd ki gáncsolom, és a földre terítem. Majd kést nyomok a torkához*

< Ha nem ájul el, akkor egy tört fogok a torkához szorítani és meg kérdem, mit keres itt. Ha minket akart be cserkészni társaival, a halálnál is rosszabb sors vár rá. Ha csak vadászik, akkor segíthet nekem bár így le kell mondanom a vérről. Viszont könnyebben élelemhez juthatunk. De ha nem segít, akkor sincs, semmi legalább tudom, hogy nem ellenségek…
< Látni akarom a félelmet a szemében ezért olyan közel lesz a penge a bőréhez, hogy ha egy rosszat mozdul kicsit meg karcolom a torkát… >

*Elmém erejével üzenek neki: MIT KERESTEK ITT, MIT AKARTOK, KIK VAGYTOK… *
//Egy másodperc egy üzenet és 3másod perenként küldöm. 3 pszi pont//
// TÉ: 65 a dobás+ 74 tör = 139 + ha kapok bonuszt..//

< HA ismeri a tudat használatának eme módját remélem, eléggé megijed, hogy fusson, és ha erre jön, elkapom. Ha nem ijed, meg akkor tudni fogja, hogy van itt valaki és akkor is rettegni fog. Mivel nem tudja, hol vagyok…>

* Egy követ fogok meg vagy ágat, amelyet eldobva közelebb csalhatom.*

[Pelso]

<Bugris>
*Mondókáját végig sem várva célzok és lövök. //CÉ 97 //.
A lövés után. Nyílpuskám a földre ejtem és előhúzom szablyám és tőröm az oldalamról.
//KÉ alap-43, sz-50, t-53. A tőrrel csak védekezem//-Ó uram fogad méltatlan felajánlásomat vérebed részére kit végtelen bölcsességedben a Ynevre küldtél tombolni. Máris küldöm őket. Ahmme-Rammún ne éhezzen túl soká Ynev eme szegletén.
*Zengő hangon mondom fel a strófát miközben arrébblépek lovaimtól és harci állást veszek fel.
<Ezeknek az agyukra mehetett a déli nap, ha ennyi ideje üldöznek egy kis „félreértés matt”>