Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
__________________________________________________
A Quiron tenger déli partján, Rowon és Alidax között terül el Umbranas városállama. Sok más városállamhoz képest nem mondható nagynak, de mégis meg tudta tartani függetlenségét. Talán a sors, vagy az istenek akaratából alakult így, de valahányszor más urak, hatalmasságok próbáltak érvényt szerezni a város irányításában, mindig kudarcba fulladt a próbálkozásuk. A kicsiny település titkát, talán soha nem tudhatjuk meg. Viszont pletykák és szóbeszédek szólnak arról, hogy a kikötővárosnak a békéjéről maga Antoh gondoskodott. A város népe is így gondolta, ezért hatalmas templomot építettek a tiszteletére. Sokáig kedvelt helye volt a matrózoknak Umbranas. Mindig úgy kötöttek itt ki, hogy nem volt semmi félni valójuk, és pyarroni papok százai tértek be a városba, hogy tiszteletüket tegyék Antoh templomába. Míg a varázslók a város titkát szerették volna megtudni, mert szerintük valamilyen mágikus gócpont lehet a kicsiny település alatt. Soha nem találták meg, de ez nem igazán érdekelte Umbranas lakóit. Szépen fejlődésnek indult a város, a sok utazónak, és a kikötő hajónak köszönhetően. De sajnos a gazdagság híre egyben veszélyforrás is volt. Az egyik reggel a távolból hajókat láttak érkezni. Akkor még nem gondolták, hogy nagy veszélyben vannak. 17 hajóból álló kalóz flotta támadta meg a várost. Teljesen kifosztotta, és lerombolta azt. A katonaságnak esélye sem volt. Akik tehették, elmenekültek, másokra a halál, vagy kevésbé jobb sors várt. Sokan azt mondják, hogy a kikötőváros lakói azt hitték, őket már semmilyen veszély nem fenyegeti. Mások szerint, Antoh haragudott meg rájuk, mert egyre kevésbé imádkoztak hozzá, és inkább az aranyak, és ezüstök bűvöletében éltek. Bárhogy is legyen, miután elhajóztak a támadók, a megmaradt lakosság visszatért. A legelső mit újra építettek, Antoh temploma volt. Meg ígérték az istennek, hogy soha többé nem hagyják el őt, cserébe újra békét kértek. Talán Antoh meglátta bennük a keserűség által újra visszatérő hitet, vagy csak az a hír, hogy Umbranas földig lett rombolva visszatartotta az újabb támadásokat. A város felépült, és szinte névtelen kikötővé vált. Az itt lakók már nem akarták, hogy városuk híres legyen. Most már csak a kövezett utcák, terek, és a művészi szobrok utalnak arra, hogy egykoron ez a város fényűző életet élt.