Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
__________________________________________________




Bevezető

A Quiron tenger déli partján, Rowon és Alidax között terül el Umbranas városállama. Sok más városállamhoz képest nem mondható nagynak, de mégis meg tudta tartani függetlenségét. Talán a sors, vagy az istenek akaratából alakult így, de valahányszor más urak, hatalmasságok próbáltak érvényt szerezni a város irányításában, mindig kudarcba fulladt a próbálkozásuk. A kicsiny település titkát, talán soha nem tudhatjuk meg. Viszont pletykák és szóbeszédek szólnak arról, hogy a kikötővárosnak a békéjéről maga Antoh gondoskodott. A város népe is így gondolta, ezért hatalmas templomot építettek a tiszteletére. Sokáig kedvelt helye volt a matrózoknak Umbranas. Mindig úgy kötöttek itt ki, hogy nem volt semmi félni valójuk, és pyarroni papok százai tértek be a városba, hogy tiszteletüket tegyék Antoh templomába. Míg a varázslók a város titkát szerették volna megtudni, mert szerintük valamilyen mágikus gócpont lehet a kicsiny település alatt. Soha nem találták meg, de ez nem igazán érdekelte Umbranas lakóit. Szépen fejlődésnek indult a város, a sok utazónak, és a kikötő hajónak köszönhetően. De sajnos a gazdagság híre egyben veszélyforrás is volt. Az egyik reggel a távolból hajókat láttak érkezni. Akkor még nem gondolták, hogy nagy veszélyben vannak. 17 hajóból álló kalóz flotta támadta meg a várost. Teljesen kifosztotta, és lerombolta azt. A katonaságnak esélye sem volt. Akik tehették, elmenekültek, másokra a halál, vagy kevésbé jobb sors várt. Sokan azt mondják, hogy a kikötőváros lakói azt hitték, őket már semmilyen veszély nem fenyegeti. Mások szerint, Antoh haragudott meg rájuk, mert egyre kevésbé imádkoztak hozzá, és inkább az aranyak, és ezüstök bűvöletében éltek. Bárhogy is legyen, miután elhajóztak a támadók, a megmaradt lakosság visszatért. A legelső mit újra építettek, Antoh temploma volt. Meg ígérték az istennek, hogy soha többé nem hagyják el őt, cserébe újra békét kértek. Talán Antoh meglátta bennük a keserűség által újra visszatérő hitet, vagy csak az a hír, hogy Umbranas földig lett rombolva visszatartotta az újabb támadásokat. A város felépült, és szinte névtelen kikötővé vált. Az itt lakók már nem akarták, hogy városuk híres legyen. Most már csak a kövezett utcák, terek, és a művészi szobrok utalnak arra, hogy egykoron ez a város fényűző életet élt.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________


*Még talán épp időben távoztál Barlin városából. Az ottani kisebb fejvadász klán nem igazán örült, az egyéni akciódnak. A munka sikerült, de mielőtt felvehetted volna a jussod, a klán tagjai felkerestek téged. „Felajánlották”, hogy állj be közéjük, de te maradandón a tudtukra adtad, hogy semmiképp sem csatlakozol a klánhoz, így menekülnöd kellett a városból. Nem ismered az északi városállamok e részét. Viszont tudod, hogy északra van a Quiron tenger. Úgy döntesz, elmész egészen a tengerig, és ott majd a kikötővárosban szerencsét próbálsz, remélhetőleg ott már nem fognak „zaklatni”. Utad során megtudtad, hogy másfél heti lovaglásnyira egy Umbranas nevű kikötőváros áll.

*Kellemesen meleg szél érinti arcodat. Bár az érzés jó, tudod, hogy a fejed felett gyülekező felhők, kiadós adományának az előszele ez. Az út végig nyugodt volt. Most egy kis, erdős földúton haladsz. Lassan dél lehet, legalábbis szerinted. Ha minden igaz estére megérkezel a kikötővárosba. Viszont gyomrod, és üleped jelzi, hogy jó lenne egy kis pihenő, meg ebéd is.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Már talán egy éve, hogy együtt kalandozol Twou-val. Ez idő alatt jól megismertétek egymást, de soha sem fordult a barátság szerelemmé. Az utatok egy kikötőváros felé irányul. Pénzetek kevés, és miután megtudtad, hogy Umbranas városában varázsló céh van, úgy döntöttél, hogy szerencsét próbálsz, hátha akad valami munka, és talán még elleshetsz pár fortélyt, és praktikát az ott élő mesterektől. Mivel Twou megfogadta, hogy az életedet védelmezni fogja, így ő is veled tart a városba.

*A meleg levegő faleveleket fúj elétek az útra. Már régóta utaztok, és a legutolsó fogadót is rég elhagytátok. De tudod, már nincs messze a város. Talán egy félnapi járásra lehet. A földút, melyen jártok jobbról, és balról is közepesen sűrű erdő határol. Rhienna neked ez nem jelent gondot. Szereted a természetet, inkább ázol egy erdőben, mint megpihensz egy büdös fogadóban. Talán az előbbi hamarosan meg is fog történni. Twou már említette pár órája, hogy a felhők égszakadás eljöveteléről árulkodnak. Ő nem igazán szereti az erdőket. Már nem azért, mert természetgyűlölő, hanem mert lovag, és a védelmet tartja szemelőt. Az erdő sűrűjéből pedig rengeteg féle veszély leselkedhet az utazóra.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Quiron tenger déli partja, Sirály nevű hajón
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*A hajó, melyen utazol egy-két óra múlva kiköt a városban, legalábbis az a rum szagú kapitány azt mondta. Nem igazán hiszel neki, mert voltak az utad során olyan pillanatok, mikor nem tudtad, vagy te nem érzed a nagy hullámokat, vagy a kapitány totál részeg. Dülöngélve járta a fedélzetet, és előfordult, hogy este részegen riadót fújt, majd a földön fekve röhögött a riadt tekintetű matrózokon, és az utasokon. Az viszont már pozitív jel, hogy a horizonton a város, meg a szárazföld feltűnik. Talán a küldetés mely miatt ide hajóztál, itt véget ér. Egy gyilkost kell megkeresned. Nem egyszerű az eset. Sajnos az illető profi. Ráadásul szeret gyilkolni az már biztos. Megkínozza áldozatait, és mikor megtalálják a holtestet, a feje hiányzik. De hibát követett el, mert egy nemes gyerekével végzett, az meg száz aranyat ígért annak, aki elé viszi a gyilkost. Te is ezért vagy úton. Umbranas városba azért jöttél, mert bizonyos szóbeszéd szerint, furcsa dolgok vannak itt. Eltűnések, halálesetek, fej nélküli holtestek. Bár az ilyen híreszteléseknek általában még alapjuk sincs, de te azért utána nézel.

*Utadat a tengeren, Sirály nevezetű kétárbocos kereskedő hajóval tetted meg. Azért ezt választottad, mert kevés pénzt kértek az útért. Idővel megtudtad, hogy miért is. A kabinodban vagy. A kis csomagodat készíted elő a leszálláshoz. A kerek ablakon látod, hogy sirályok népes csapata kering felettetek. Valószínű lassan kiköt a hajó. Örülsz is neki. Végre megszabadulsz a részeges kapitánytól, akit néha majdnem a vízbe dobtál dühödben a poénjainak köszönhetően. Ráadásul a kabin is kicsi volt, és a bútorzat is egy szalmaágyban kifújt.

[Mesemondó]

_________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

*Sokat jártad a világot. A szüleid halálával nem volt maradásod. Életed egy része csatákról, és kóborlásról szólt. Nem volt igazi célod, csak mentél amerre a sors szele vitt. Egyik alkalommal szorult helyzetbe kerültél, és szinte már érezted a lelkedet körbe fonó halált, mikor egy varázslónő segítségedre sietett, és megmentette az életed. Rögtön tudtad, hogy Morgena jele volt ez. Megfogadtad a varázslónőnek, hogy mind addig szolgálni fogod, míg vissza nem adod a tartozásodat felé. Ő elfogadta, és az óta is együtt kalandozgattok.

*Már nem vagytok messze a kikötővárostól. Rhienna mondta, hogy erre menjetek. Állítólag egy varázsló céh működik a városban. Neked végül is mindegy, csak valami munka jöjjön, mert már alig van mit elköltened. A lovak patái halkan dobognak a földúton, ami eléggé kihalt, és csendes, csak a körülöttetek lévő erdőben élő vadak hangjai törik meg a csendet. Senkivel nem találkoztatok már egy ideje. Talán az eső, mi közeledik, az tartja vissza az utazókat. Téged annyira nem zavar az eső, bár utálod szagolni a lovak ázott bűzét. Inkább az erdő izgatja a fantáziádat. Sokszor volt már veled, hogy banditák támadtak meg a rengeteg sűrűjéből, és már csak ezért is jobban figyelsz.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Kezdek már fáradni egy kicsit az utazástól és a melegtől. Lovam is egyre lassabban halad előre az úton. *

< Hm, rohamosan közeledünk az este felé, és a város még félnapi lovaglásra van. Nem ártana egy alkalmasnak tűnő helyet keresni éjszakára. A vacsoráról már nem is beszélve.>

* Körbenézek, hogy van-e a közelben az út mellett egy kisebb tisztásféle, ahol éjszakára letáborozhatnánk. Majd szólok útitársamnak is. *

-Twou, keressünk légyszí éjszakára egy helyet. Nem akarok bemenni az erdő mélyére, de az úton se lenne célszerű letáborozni. Javaslom, éjszaka felváltva őrködjünk, kellemetlen meglepetés lenne elvágott torokkal nem felébredni.
- Azonkívül vacsorának valót is szereznünk kell, illetve tűzifát. Nincs sok időnk.

* Majd kedvesen rámosolygok.*

[Gorodak]

Twou Line

*A mai nappal, hogy már két napja elfogyott a tartalékom*
< Nem tudom meddig bírom még megállni, Rhiennának azt mondtam rosszul vagyok azért van be esve az arcom. Szerencsére nem kérdezet rá és nem gyanakszik. >
*A lovam egész jól bírja az utazást. Az erdőben haladva folyamatosan figyelek, mivel nem akarom, hogy meg lepjenek minket.*

<Mint egyszer akkor meg úsztuk, de, csak azért mert nem voltak jól képzettek. Egy képzettebb csapat. hm ... Bele sem merek gondolni.
< Rhienna lova már kezd fáradni, de még bírja. Vajon ki bírna egy nagyobb vágtát. Nem valószínű. >

< Szeretnék beérni a fogadóba, mivel ott nagyobb biztonságba lennénk, s vágtázva talán be is érnénk még a teljes sötétség előtt. Nem szívesen aludnék a fogadón kívül. De lassan el kéne mennem vért szívni mivel már 2 napja nem ittam és nagyon aggaszt, hogy a tartalékjaim elfogyta után már két nap eltelt. Ez a tény viszont az erdő mellet tenné le a voksom, de úgy nagyobb veszélybe is lennénk.>

*Társam ekkor felhívja figyelmem, szeretne le táborozni, enni és pihenni. *

- Igazad van Rhienna, keresünk egy alkalmas táborhelyet, és táborozzunk le. Az ételt meg oldom, elmegyek vadászni. A tűzifát is megoldjuk. -
- Őrködést kezdem én, és majd felébresztelek a második felére -
- Amíg tűzet, raksz, addig én hozok ételt, ha így meg felel? -

< Örülök az ötletének, így lesz időm visszanyerni tartalékjaim és ő is jól lakhat a vaddal, amit ejtek. Bár van némi étel nálam, de nagyon kevés. Két embernek semmi kép nem lenne elég. >

* Elkezdek egy figyelni, hátha meg látok egy pihenésre alkalmas tisztást, és közben figyelek ne hogy meg lepjenek. *

[Sirak]

Teteb Azurec

*Összepakolom minden cókmókom, felszerelésem, és türelmesen várni kezdem, hogy végre kikössön a hajó. Majd korogni kezd a gyomrom.*
<Nem vagyok válogatós, de volt jobb kosztom is utazásaim során, remélem a városban sok jó foagdó van, ahogy partot érek keresek is egyet. Onnan majd körübenézek a dolgoknak.>

[Mesemondó]

_________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Twou Line
__________________________________________________

*Mivel mind a ketten jó ötletnek találjátok a letáborozást, így megfelelő helyet kerestek a pihenésre. Szerencsére nem kell sokáig bóklászni. Hamar az úttól beljebb az erdőben, 15-20m-re apró kis tisztást véltek felfedezni. Mikor a lovaitokkal beléptettek oda, láthatjátok a leégett tábortűzből, hogy más is használta régen ezt a helyet pihenésre. Kitűnő táborhely.

Twou Line

*Leszállva a lovadról odalépsz varázslónőhöz, és segítesz lepakolni a lováról, mind azt, mit szükségesnek lát, és közben a terepet figyeled. Semmi lényegest nem látsz. Fák mindenfele. Pár madár néz csak benneteket érdeklődve. Valószínű nem félhetnek az emberektől, mert elég közel merészkednek hozzátok. Ekkor eszedbe jut, hogy lassan neki kell indulnod vadászni. Oda lépsz lovadhoz, és a nyeregtáskában kotorászol, de sajnos nincs nálad hurkos csapdához való vékony kötél. Legutóbb mikor használtad egy őz akadt fel a csapdádban, és annyira bele gabalyodott, hogy muszáj volt elvágnod. Azóta meg nem voltatok olyan helyen, ahol ilyet tudtatok volna venni. Így csak a vastag köteled maradt.

//Ha elindulsz vadászni, légy szíves dobjál észlelést.//


Rhienna D’Vire

*A lovag segítségével leszeditek lovaitokról a táborozáshoz szükséges felszerelést, és amíg Twou a vadászattal fog foglalkozni, addig te tűzifát szedsz össze az erdőben. Egy kicsit nyújtózkodsz, mert a hosszú lovaglóút alatt elgémberedtek a végtagjaid. Nyújtózkodás közben a természetet figyeled. Csend van, csak a madarak csiripelnek. Mélyet sóhajtva beszívod az erdő friss illatát, és ekkor a fejedre cseppen egy vízcsepp. Aztán megint egy, majd több is. Lassan elkezd esni az eső, de nem sokáig tart, csak megmutatta, hogy itt van, és nemsokára megérkezik.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Quiron tenger déli partja, Sirály nevű hajón
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*A hajó lassan vánszorog a kikötőváros felé. Nem tudod mennyi idő még, míg megérkeztek, de kezdesz unatkozni a kis szűk kabinodban, ráadásul még a hasad is jelzi, hogy jó lenne már valamilyen étekféle. Az ablakon kitekintve csak a tengert és a sirályokat látod. Sajnos innen nem látszik a város, ahhoz fel kellene menned a fedélzetre. Viszont a szürke eső felhőket észre veszed, és tudatosul benned, hogy szép zuhénak néztek elébe. Még egyszer átnézed a cuccodat, de nem hiányzik semmi, szerencsére. Ekkor eszedbe jut, hogy még a lovadat nem készítetted fel a hajó elhagyására. Bár ha ilyen lassan haladtok, még egy szunya is bele fér.

[Sirak]

Teteb Azurec
*Nem is tétovázok tovább, megnyújtóztatom végtagjaim, és kabin ajtómat kinyítva kicammogok a fedélzetre. Ott körültekintek hol is vagyunk már, és ha nagyon esni készül felhúzom fejemre csuklyámat. Majd valami valami harapni való után nézek. S miután eleget ettem és úgy látom, hogy itt az ideje lovamat is felkészítem a hajó elhagyására.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Ahogy elkezd esni az eső, egy pillanatra megijedek. *
< Nem lesz időm tűzifát keresni és még el is ázunk, míg a sátrakat felállítjuk. >
* Majd megkönnyebbülök, ahogy eláll, de tudom nincs sok időm. Nem foglalkozom tovább sajgó végtagjaimmal, azonnal nekiiramodok tűzifáért. *

* Keresgélés közben azért próbálok odafigyelni a környezetemre, nem akarok kellemetlen meglepetést. *
* Ha végeztem, visszamegyek a táborba és lerakom a fákat az előző tábortűz helyére. Mielőtt tovább folytatnám bokros teendőimet, eszembe jut hirtelen valami:

< Ha most rákezdene az eső, a tűz pillanatok alatt elaludna, viszont elbújni nem tudunk sehová. >

* Így hagyom a tűzet, és sokat gyakorolt mozdulatokkal szakszerűen elkezdem a sátrakat felállítani. *

< Remélem, Twou hamar végez, és időben visszaér, hogy segítsen befejezni a teendőket. >

[Gorodak]

Twou Line

*Miután segítettem Rhienna-nak lepakolni elkezdem levenni fél vértem, amién gyorsan csak lehet és a kardommal és tőrömmel alkar és lábszárvédőmmel. Elindulok az erdőbe vadászni.*
*Magammal viszem a vastag kötelet. * < Talán hasznát veszem. >

< Kicsit zavar, hogy nem tudok csapdát állítani, ami így sokkal hosszasabbá teszi a vadászatott. Most viszont igen csak időhiányban vagyok ismeretlen terepen és figyelnem kell arra is nehogy meg lepjenek. Ráadásul még sietnem is kell, mivel nem szívesen mennék vissza sötétedés után…>

- Sietek, remélem mázlim lesz.

<Remélem, valami nagyot fogok, de legalább egy két kisebb állatott, hogy visszanyerjem a tartalékjaim. >

*Besétálok az erdőbe elég mélyen, de csak annyira, hogy vissza is találjak.*
*A kötelet két fa közé kötöm ki kb. 10 méterre tőlem úgy boka magasságba, hogy ha elfutna, és arra tudom terelni akkor, elessen benne. *

< Remélem sikerül, bár nem vagyok nagy csapdás így lehet, hogy észreveszi, de hátha. >
< Hallom az eső zuhogását, amely hamar abba hagyja, remélem majd erre jön valami állat épp a szálása felé tartva. Engem az eső nem zavar, de a tűzifa miatt nem a legszerencsésebb remélem nem fog többet esni addig, míg sikerül tűzet gyújtania Rhienna-nak>

*Keresek, egy jó helyet ahol lesben bevárhatok egy állatott és meg lepetés szerűen a hátba támadhatom vagy oldalba.*
*Miközben várom, a vadat fülelek és körbe nézek, nehogy meg lepjen egy vadállat vagy valaki.*

< Igyekszem gyorsan cselekedni, ha kell pszit is bevetek>

* Pszi: Meg csinálom az érzéktisztítást szaglásra a szagok tisztán érése miatt, hallásra, hogy meghaljam a kis neszeket is látásra, így hamar hozzá szokok a fényviszonyokhoz... *
*Kétszer meg növelem a érzékelés 19-esre 10 percenként pszivel.* //Hogy hamarabb észre vegyek állatot ha van//

// Észlelésdobás: 6//
//Összesen 20 pszi pont//

[Pelso]

*Leszállok lovam hátáról és kantárszáron vezetem lovaim tovább. A nyeregtáskámból előveszem a megmaradt úti elemózsiám, amit még Barlinban vetem.
<Ezek a barliniak ha máshoz nem is a sózott húshoz nagyon értenek. Napról napra finomabb. Ami a „fejvadászaikról” már nem mondható el. Napról napra épül le az elméjük. Végre ismerős környék. Érzem már a tenger illatát. Otthon édes otthon.>
- No, szaporázzuk meg lépteink.
<Milyen rég láttam már naplementét.>
- Otthon édes otthon.
-„Majdnem”

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Quiron tenger déli partja, Sirály nevű hajón
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________


*Kilépsz a kabinod ajtaján a folyosóra, és a szokásos homály fogad. A fényt pár olajlámpás biztosítja, de mindegyik kis lánggal ég, és ezért nincs rendes világosság. Maga a folyosó nem nagy, kb. két méter széles lehet. Jobbra tekintve tudod, hogy a raktérbe vezet, és onnan még létrán le lehet menni a hajó aljába. Te balra mész, mert arra van lépcső, mely a fedélzetre visz fel. Ha tovább mennél a folyosón, akkor a másik raktárba érnél, ahol az állatokat, és a lovadat tartják. A lépcsőhöz egy kis beugró vezet jobbra, majd balra fordulva elindulsz felfelé. Míg haladsz, egy matróz jön le veled szembe. Ruhája kicsit mocskosabb, mint a többieknek, vajszínű inge több helyen foltos, és a barna szövet nadrágja is rég volt már mosóteknőben. Elmentek egymás mellett. Ő bólint feléd, de nem szól hozzád, megy tovább a dolgára. Te ösztönösen végig tekintesz rajta, szakmai ártalom, és a fegyvereket fürkészed, már ha van nála. Észre is veszed, hogy van nála egy kis kés, mely meztelen pengével az övébe van dugva. Szinte minden matróznál hasonló fegyverféleséget láttál eddig. Felérve a fedélzetre a fény egy pillanatra bántja a homályt megszokó szemedet, de gyorsan hozzá szoksz. Kellemes idő van, talán az eső nyomja maga előtt a meleg levegőt. A lépcső a hajó háta fele néz, így megfordulsz, hogy lásd, merre jártok. Tekinteted végig fut a hajón, és látod, hogy a matrózok serényen dolgoznak. Van, amelyik a köteleket igazgatja, vagy éppen a fedélzetet mossa. De mindegyiken észlelhető az öröm. Már nem a munkának örülnek, hanem a kikötő látványának, a szárazföldnek. Megfordulva te magad is látod, lassan kiköttök, talán egy óra még. De ami leghamarabb felkelti érdeklődésedet, az a szürke kőből épült hatalmas torony, mely a várostól balra, 500 méterre, a tengerbe nyúló félszigeten áll. Magassága akár 70 méter is lehet. A tetején sárgás fehér fény lüktet, melyet valószínű mágia éltet. Sokáig nézed a tornyot, egyszerűen nem tudsz megszabadulni a látványtól. Tudsz róla, hogy a hajók miatt van itt, hogy azok lássák, merre van a kikötő. De ez nagyon nagy azokhoz képest, melyeket most a hajózás közben láttál. Maga a város nem tűnik nagynak, de vaskos falai mégis azt a látszatot keltik. Még van egy épület, mely felkelti figyelmedet. A várostól jobbra egy szigetet teljesen elfoglaló hatalmas várkastély áll. A kikötőt, és az épületet egy hosszú, és széles híd köti össze, mely úgy van kialakítva, hogy csak a városból, a kapun keresztül lehessen eljutni a várkastélyba.

-Mit lófrálsz itt, te matrózok szégyene. - * Üvölti feléd valaki a hátad mögül.

*Meglepetten fordulsz meg. Nem készültél most arra, hogy valaki üvöltözni fog. Előtted 160 centiméterével maga Omak kapitány, dülöngél. Zsíros, ritkás haja össze vissza áll, mint aki most kelt fel. Kék ingje kigombolva, és alul csak a térdig érő fehéres alsó nemű van. Lábain alig tud megállni. Ezért jobb kezével a mellette lévő lépcső fa korlátjába kapaszkodik. Feje az alkoholtól, és az idegtől pulyka vörös, és a körülötte lévő levegőtől, már alkoholmérgezést lehetne kapni.

*Reménykedsz, hogy most így megfordulva látja az arcodat talán tovább megy, de nem. Dühösen feléd mutat, és szinte köpve a szavakat ordít feléd.

-Nem hallottad, hogy mit mondok, te féreg. Menjél, és mosd fel a fedélzetet szégyentelen. A kapitányodként pa…para…parancsolom.