Sztyepp-vidék

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra, Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Workhad meghallgatva a jelentést máris rámordul a talpasokra, hogy egyik lovagot tegyék az ösvényhez a fűbe, majd mindenki próbáljon elbújni kicsit arrébb, ha lehet. Az utasításokat teljesítik is és az alélt vezetőt előhozzák, hogy kitegyék a csapáshoz. Közben Morik a kötelékeit próbálgatja, de sajnos azok erősek és vastagok. Így puszta feszítéssel, erővel eltépni nem lehet őket. Az épp érkező orkoknak hála az őr nem veszi észre a kísérleteit. Miután felkapták előzőekben leütött lovagtársát ismét magukra hagyják őket eddigi felvigyázójukkal. Így előkészülve feszült várakozás következik. Lassan erősödik a moraj és kivehetővé válnak a horkantások, nyihogás és a felszerelések csörrenései, majd kisebb porfelhőt kavarva megérkezik a lovasság. Az elöl haladók se nagyon veszik észre társukat a fűben csak mikor már majdnem eltapossák, így hirtelen megfékezik lovaikat, amit a csapat többi része is megtesz, igaz nagy az értetlenkedés, hogy most miért állnak meg. Természetesen rögtön veszélyt szimatolnak az öreg rókák Orwella híveinek táborában, de ebben a pillanatban az éjszaka már bevált módon szinte egyszerre szeli át tíz dárda a levegőt, hogy a hátasokba csapódva megakadályozza az embereket előnyük kamatoztatásában, majd ordítva előrontanak a talpasok is és lerohanják a lovasokat, próbálva minél nagyobb kavarodást kelteni, illetve a lovakat kiiktatni. Így az első roham ismét csak széjjelebb zilálja az ellenséges csapatot. Jelenleg úgy tíz lovag próbál elhanyatló hátasa alól-mellől felkászálódni, a többiek egyessével-kettessével manővereznek az orkok közt elővéve kardjaikat, buzogányukat, csatabárdjukat és a lovas harcmodorban szerzett jártasságukat kihasználni. Illetve a vöröshajú lovag, aki valószínűleg a parancsnokuk lehet maga köré gyűjtve még öt lovast egy aránylag stabil egységet alkot, mely egyenlőre próbál átmanőverezni az orkok első hullámán, hogy elég helye legyen egy rövidebb rohamhoz. Mivel még nem röpködnek az ártó igék, így feltételezhető ebben a csapatban vagy nincs igazi beavatott vagy az a pár nem rendelkezik olyan erők felett, hogy érdemben használni is tudja képességeit.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*A többiekkel egyszerre támadok a lovasokra. Amennyire tudom figyelem, hogy merre a vöröshajú, és felé igyekszem. Az utamba kerülő lovasokat próbálom a ló felől kiiktatni, azaz főleg a lovakra támadok. Aki már a ló nélkül van, azt a fegyverétől szabadítom meg.
Próbálok minél közelebb kerülni a vöröshöz, és alóla is kiütni a lovat.*

//Off: Nem tudom a Földredöntés mennyire hasznos a lovak elleni támadásokban, de próbálom alkalmazni (3.fokon van). Amelyik lovag már a földre került, azt először Lefegyverzéssel (szintén 3.fok) támadom, majd pedig a Földredöntést akarom alkalmazni. Egyébként meg ütöm őket ahogy tudom.//

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A fiatal Vérivó törzséből való ork szíve egyre hevesebben kezd verni. Érzi, hogy agyát elönti az adrenalin. A dárdák ívét figyeli, majd mikor azok becsapódnak, nyomban talpra ugrik, s a már jóval az előtt előkészített pajzsát oldalának szorítva megindul. Futása egyre gyorsabb lesz, majd egy üvöltés kíséretében a hozzá legközelebb feltápászkodni akaró lovagra sújt. Tudja jól, hogy ezt a helyzeti előnyt ki kell használni, mert máskülönben a talpra álló lovagokkal együtt már biztos erőfölénybe kerülnének Orwella fattyai. Azután meg sem torpanva a következő „fetrengő” felé rohan és ismét lecsap. Azért figyeli, hogy a lovasok esteleges „meglepetésszerű” támadását elkerülje. A nagy rohanás közben azt üvölti.*

- Végezzetek a földön fekvőkkel, azután a kikötött emberfattyúnál összeállni! Ne szóródjatok szét! Együtt van csak esélyünk!

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra, Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

//Morik ne haragudj, de írok, hogy a többiek ne fagyjanak bele a nagy rohamukba. Ha valamit még előtte csinálsz írd meg nyugodtan a következő reagodban. Tudom a nyílt helyszíneken főképp nem kell rohanni, de a másik két játékosomnak úgy érzem írnom kell, mert nagyon várhatják a folytatást. Megértésed köszönöm.//

*A hirtelen támadt véres kavarodásban mindkét ifjú ork hamar a harc sűrűjében találja magát, de úgy tűnik ma nem annyira kegyesek a Héroszok.
Mogghra egy Vérivó harcossal közösen két lovas közé "szorul". Társát a csatacsákányt forgató lovag fentről, helyzeti előnyét kamatoztatva tisztán fejbetalálja és egy kemény reccenő-cuppanással szakad be az ork katona koponyája. A fajra jellemző szívósságban bizhatnak még, hogy túléli, de jelenleg eszméletlenül fekszik a lovag toporgó patái alatt, között. Ugyan a Fadöntő tervéhez híven fejbecsapja társa megsebzőjének lovát, amitől az állat emgtántorodik és egy erősebb rántástól el is terül lovasát félig maga alá temetve, de ennek köszönhetően a másik Orwella-hívő jó helyzetbőlvág végig Mogghra hátán. A súlyos lovagkard acélja mély, fájdalmas árkot szánt az izmokba, de szerencsére komoly struktúrális sebet nem ejt. Ha még ez nem lenne elég a kardos harcra idomított ménje is megbosszulja lótársát és hangos horkantással keményen ráharap az ork bal bicepszére, ahogy megrázva magát fejét visszahúzza a karon tépett széű harapásnyomból buggyan elő a vér. A válaszcsapás előp pedig sikerül egy ágaskodásnak hála kitérnie a hátasnak és gazdájának. Ahogy visszahuppan, kapáló patái mellbe taszítják az ifjú orkot, aki hátraesve a földre kerül a nyálhabot fröcskölve nyihogó hátas előtt.
Eközben Burkh hangos kiáltással veti magát az első feltápászkodó lovagra. Rohama ereje megsokszorozza a csatabárd csapását, így a fegyver hangos reccsenéssel átszakítja a vastag páncélt és mély, végzetes sebet ejt a lovagon. Igaz az ember még életben van, de erőtlenül bukik ismét hátasa mellé. Ekkor rugaszkodik neki ismét a fiatal vezér, hogy újabb áldozatot keressen és ekkor ülvölti el parancsait is. Ennek két következménye lesz. Egyrészt az eredetileg a lovak kiiktatására induló orkok fiatalabbja, kevésbé eszesebbje enyhén emgzavarodik és tétován ránéznek Burkhra, ileltve még valamire, valakire mellette-mögötte. Ekkor érkezik egy elemi erejű ütés, mely keményen állon találja a Vérivót, hogy kissé megtántorodva majdnem el is esik. Workhad vérben forgó szemekkel, rekedtes, vadállati hangján üvölt a tétováknak.*

-A lovakat öljétek! Nem bontakozhatnak ki! Ne hagyjátok lendületet venni őket!

*Ezzel tovább is lép és csupán egy sokatmondó lesújtó pillantást vet a forrófejű ifjoncra. Sajnos késő már a tétovázást kihasználva a vörös vezette "különítmény" félrelökve az őket éppen bekeríteni készülő talpasokat kitör a nyílt puszta felé és lehagyva az orkokat elnyargal jó két-három nyíllövésnyire, hogy egy széles ívű forduló után felsorakozzon a rohamhoz. A talpig vasba öltözött lovagok között háromnál dzsida, könnyű kopja van. Ők alkotják a vöröshajúval az élen az éket és a többiek oldalt zárkóznak fel, hogy a megtörő gyalogos alakzat katonáit buzogánnyal, karddal ölhessék, ahogy átrobognak rajtuk.
A kavarodsá közben kezd állóharccá alakulni. Mindkét oldal szenved veszteségeket, de kiegyenlített a küzdelem. Így most az dönti el valószínűleg a csata sorsát meg tudják-e állítani a rohamozó nehézlovasságot a kézifegyveres harcosok vagy sem...

Eközben a morikot és társát őrző ork látva a csata rossz alakulását feláll és tehetetlen dühében megszorítja a fegyvere markolatát. Hezitál, hoyg maradjon a posztján vagy iramodjon társai segítségére. Fiatal, de bátor harcos, így a falkaszellem győz a kötelességtudata felett és egy bosszús morranással nekiiramodik a csatának. A emgtépázott, félig lecsupaszított lovagtárs eléggé legyengült, így a kötelek szorításában eszméletét veszthette, mert nem ad életjelt a gyenge légzésen kívül.*

//Mogghra: -9 Fp(kard), -5 Fp(lóharapás), -11 Fp(duplapata) = -25 Fp (SFÉ-t nem vontam, mert ha jól tudom nincs vérted.)
Burkh: -6 Fp(ökölcsapás) (SFÉ-t nem vontam az áll miatt.)//

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A csapását követően, mely sikeresen leterítette a feltápászkodni készülő lovagot diadalittasan, felbőszülten rontana a következő felkelni szándékozó lovag felé, arra gondolva, hogy minél hamarabb össze kell állniuk, hogy a rohamozó lovagokat megakasszák. Ekkor jön a „kijózanító” ökölcsapás. Hírtelen megfordul körötte a világ, főleg midőn kiderül, Wrokhad volt az. Most már tudja mit b.szott el. Burkh úgy látta, hogy azaz ötfős egység a Vörös vezetésével már rohamra indul, rohamra készül ellenük, mikor megpillantja, hogy nem így van az teljesen. Társai, az ork harcosok még ott tolongnak az egybegyűlt lovagok körül, s az ő elb.szott ordítása végett a megtorpanó zöldfülűek kiengedték markukból a lovagokat, kik most már így ténylegesen rohamra tudják vezetni lovaikat. Gyors felméri a körötte kialakulófélben lévő helyzetet. Felméri saját és az ellenség veszteségeit, talpon maradt társait, a rohamozók számát. Tudja, van még egy kis idejük, még a félkörívet leíró lovagok feléjük törnének. Tudja hibát vétett, s most javítani akar. Nem szól semmit, az esetlegesen még élő lovaik alatt fetrengő orweliták közül párat lecsap „futtába”, de a hegyivadászok dárdáit kutatja, keresi. Ha talál egyet, felkapja, s a feléjük forduló, rohamra induló orwelita arcvonallal szembe áll. Megveti lábát, övébe tűzi csatabárdját, bal alkarján meghúzza a pajzsot tartó szíjat, a másik lábát, mellyel hátrébb lép, is jól belevágja ősei földjébe, majd a dárda végét oda támasztja a földre, pont lábfeje elé. Tudja, hogy egy vágtató lovat másképp esélye sincs megállítani, csak ha a dárdára „robbanó” nyomást az anyaföld nyeli el. Tudja, hogy egyedül kevés lenne a hat lovag megállítására, így körbepillant hátha akad „követője”, olyan ork aki épp nem küzd a még talpon lévő lovagokkal, s tervét megérti, felfogja. Ha nem akkor is ott marad. Tudja hibázott, mely hiba társai életébe fog kerülni, ha nem állítja meg a vöröst és egységét. Nem féli a halált, annál inkább a szégyent, mit a vezéri nemzetségre hozna, ha miatta bukna el egységük. Két kézzel fogja a dárdát, ballján lévő pajzsával védve kissé bal oldalát, a felülről érkező csapástól. Nem fél, tudja hogy ezt kell tennie. Győzelem, vagy halál…..*


// Off: teljesen félreértettem az előző km-i reagot, mivel én úgy hittem, hogy a vörös és egysége már összeállt, s rohamra készül. A helyett, mint utóbb kiderült még köztünk voltak, s akkor készültek egy estleges kitörésre, hogy utána tudjanak rohamozni! Így jártam! Bocs Mogghra! //

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Felüvöltök fájdalmasan, majd arrébb próbálok gurulni a paták alól. Ha sikerül, akkor próbálok ismét talpra kecmeregni. Mivel érzem, hogy már nem sok csapást bírnék ki, néhány lépést hátrálok, majd – ha megfelelő a helyzet a manőverhez - nekifutásból nekiugrok, megpróbálom megragadni és lerángatni, vagy egyszerűen lesodorni a lovagot a nyeregből.*


//Off: Valóban nincs vértem...Viszont bízom a kockákban és a többi orkban...meg a maradék 5 Fp-mben...//

[Saggaras Zenir]

//Bocs mindenkitől, hogy rám vártatok//

*Miutánelméje maradék energiáit ara fordította, hogy csíllapitsa teste fájdalmát....*

//Pszi fjdalom csillaapítás, nem tudom mennyi jöt vissza az ájulás óta, ezért nem irok pontos számot. De az összesel csílapítom a fájdalmat.//

*Kihasználja a lehetőséget, a kavarodást, körbe tekint, majd a Rettenet asszonyához intéz halk fohászt, úgyhogy ha valamelyik ork figyeli, csak réveteg mormolásnak lássa nehogy megszakítsa.*

-Orwella te csodálatos, kígyók szívének űrnője, kérlek elevenítsd meg köteleim, és változtasd azt álnok kígyóvá, ki kínt és szenvedést okoz az ork fanyaknak.

//Papi mágia: Kígyóvarász II 7Mp//

*Ezek után a kígyót az orkok ellen úszítja, majd felméri a terepet, hogy hogyan tudná még szabotálni az orkok akcióját.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra, Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

//Morik
A Kígyóvarázsnál nem ír számot a PPL1, de szerintem ott nem mind a 3-at kapja meg a lovag csupán az alapváltozatot, mikor a kötél 3MP-ért kígyónak képzeli magát. Így is lekúszik rólad, meg elindítható orkot kötözni. Módolni nem kell.//

*A harc tovább folytatódik. Már három "fronton" történnek az események a kihaltnak tűnő pusztában. A csata zajai messze szállnak, de nincs se állat, se ember, se ork, aki meghallaná csupán a szótlan növényzet körös körül.

Jelenleg a legelkeseredettebb küzdelem az ork talpasok és a lóval vagy épp anélkül visakodó lovagok között dúl. Ennek részese Mogghra is, aki súlyos csapások után épp idejében gördül ki a kapáló paták alól, így a nehéz harci mén patkói mellette tépik fel a talajt. Mivel fektében túl alacsonyan van a lovagkardos ellenfélnek, így csupán lovát próbálja az orkra "kormányozni". Felállva szinte kirúgja magát az ifjú Fadöntő és sikerül nagyon jó ívben, oldalról elsodorni a lovast. Nemcsak az ember esik a földre, hanem még hátasa is nihogva terül el, így gazdája bal lábát maga alá temetve. Mogghra pedig a küzködő pároson fekszik, térdel. Így alkalma nyílik letépni a sisakot ellenfeléről és egy gyors, de igen erős ökölcsapással leütni az Orwella-hívőt. Az ernyedt test alatt, mellett már csak a vergődő lóval kell küzdeni kicsit, de egy-két csapás és az sem mozdul már. A pillanatnyi pihenőben körül nézve a közelharc kiegyenlített, de látszik az orkok felül tudnak kerekedni. Viszont a 6 fős egység kitört és most három kopját előreszegezve épp ék alakban indulnak meg a jelenleg készülődő sorfal ellen, ami megakasztani hivatott rohamukat.*

*Eközben Morik elkínzott elméje néhány összekuporgatott cseppjét ismét teste kínjainak enyhítésére fordította. Ork már nincs körötte, mióta őre is csatlakozott a harchoz, mely jó harminc méterre dúl jelenlegi helyzetétől. Így nem akadályozza meg senki a kötelékei elbűvölésében és szépen enged a szorítás, majd kezes kígyóként a kötelék ura parancsának engedelmeskedve a harcolók felé kúszik, hogy ott rátekeredve, megtámadva küzdjön Orwella ellenségei ellen. Miután körbenéz a paplovag konstatálja, hogy nem tud sokat tenni. Talán az út széli fűbe dobott felszerelését, vértjét, fegyvereit tudja zavartalan visszaszerezni, de jól látszik itt nem sok jóra számíthat egyik fél sem. Sajnos/szerencsére a Kard Testvériség tagjai és az orkok is rendkívül makacs népség, így egyik fél sem hajlandó visszavonulni. Jelenleg a közelharcban úgy 12-15 lovag és másfélszer ennyi ork vesz részt. Itt az orkok előnye érezhető, látható. A felsorakozott 6 fős ék esetében viszont más a helyzet. Ott a nehézlovasság van erőfölényben a sebtiben összeálló gyalogosokkal szemben. A csata még kétesélyes, de látszik a döntő szerep valószínűleg az ynevi harcászat alapállásának megfelelően a hezézlovasság eredményességén fog múlni.*

*Burkh elkeseredett kezdeményezése lehet az egyetlen esély a lomhán meginduló, majd egyre gyorsulva vágtába, rohamba csapó nehézlovasság ellen. Ahogy ott egyedül, "elhagyatva" áll az ifjú harcos megjelenik ismét mellette Workhad és hasonló módon megtámasztja az egyik visszavett lándzsát. Mégnégyen találnak használható szálfegyvert, így 6 okr gyalogos és 6 Orwella-hívő lovas csap össze a csata tetőfokán. A rangidős ismét vet egy oldalpillantást forrófejű ktonájára, de most nem az előbbi lesújtó harag tükröződik vonásaiból, szemeiből, hanem a komor elégedettség, hogy helyén a szíve az ifjú Vérivónak. Csupán egy halk morranásnak hat megjegyzése az erősödő patadobogás és az érezhető földremegés közepette.*

-Helytállunk és megnyerjük a csatát. Nem számít hogyan jönnek a férgek.

*Majd ahogy sorfalba álltak katonái hangosabbra vált, hogy túlüvöltse a morajt.*

-Tartsátok a falat! ... Várj! ... Várj! ... MOST!

*Ahogy egyre közeledik a lovasság a vér dobolása erősödik, szinte a vesékig hatol a remegés. A külvilág zajai egy hatalmas zúgássá tompulnak csupán Workhad szavai érik el az elmét. Az életösztön szűkölve, vonítva rángatja az akarat láncait: "FUSS! FUSS! MENEKÜLJ! Mégsem mozdul egyelten ork sem hisz mind tudja a falka, vérei, ősei büszkesée múlik rajta. Majd a parancsra szinte önkéntelenül rántja a megfeleő helyzetbe lánzsáját mindannyiuk, ahogy a kopjások is értő mód irányítják saját fegyverük és hátasul...
Hatalmas reccsenések, roppanások közepette csapódik egymásnak a két egység. A lovak, emberek, orkok mind-mind súlyos árat fizetnek e röpke pillanatért, mely a győzelmet vagy a bukást jelentheti társaik számára is. Burkh jól helyezkedett és így a neki jutó ellenfél lovát pontosan felnyársalja lándzsájára, melynek köszönhetően a hatalmas megterhelés alatt a nyél el is pattan és így az élettelen, de lendület által uralt hatalmas állat felbukva elsodorja, maga alá temeti a vérivót. Lovasának nem volt érkezése támadni, csupán az alóla kibukó hátas nyergéből ívesen tovarepül és nagy nyekkenéssel bucskázik néhányat a földön. Nem is lehet leírni igazán szavakkal mit érezhetett Birkh. A rádőlő ló minden szuszt kiszorított belőle és csupán erős csontozatának köszönhette, hogy nem tört össze mellkasa a súly alatt. Hogy jó vagy rossz jel, hogy ismét az eget látja kissé kábán maga felett az még nem tudható a sajgás és izomfájdalom miatt, de az biztos, hogy nem szorult a tetem alá, hanem az egyszerűen átbucskázott rajta. Mozdulni is tud, így féloldalra fordulva megszemlélheti a lovasroham következményeit. Bárhogy is legyen megtette mit meg kellett tennie, ősei mindenképp büszkén tekintenek le sarjukra.*

*Megtörtént. Összecsapott ember és ork. Ami ezután megmarad a kétszer féltucatnyi harcosból elég siralmas képet mutat. Egyedül a vöröshajú lovag marad nyeregben látszólag sem ő, sem hátasa nem sérült, csupán kopjája tört szilánkosra vasmarka felett. A többi résztvevő a földön fekszik mozdulatlan vagy épp a halált várva vonaglik. Látszólag... Mert lassan felemelkedik a vértől iszamos földről egy ork. A vezér az. Nem tudni az őt borító vérből mennyi a sajátja, de ugyan még kissé lassú, bizonytalan mozdulatokkal teljesen felegyenesedik és ismét leakasztja szöges buzogányát övéről, hogy folytathassa a harcot. Lassan mozgás támad több helyen is. A roham elsöprő erejű volt, de mindkét oldalon szívós, akaratos harcosok álltak, így végül a vezér mellől felemelkedik Burkh is, mint hős túlélő és még két lovag tápászkodik fel velük szemben. Szinte észrevétlen maradt abba erre a néhány hosszúra nyúlt pillanatra minden küzdelem és a síri csend megszállta a csatateret, majd látva, hogy mindkét oldal szenvedett veszteségeket, de még a közelharc hozhat győzelmet, így ismét felharsannak az ordítások és egymásnak esnek az ellenfelek újult erővel.*

//Burkh: SFÉ-t vontam: -9 Fp//

[Saggaras Zenir]

//Oké rendben, én nem tudtam, de így is oké, akkor csak kígyóvarász I van//

Morik Cih Rion

*Morik körbekémlel, és megkeresi fegyvereit, pajzsát és hosszúkardját. Majd látva, hogy mi a helyzet, elszánja magát. Tudja hogy arra nincs idő, hogy páncélját is magára huzza. De azt tudja, hogy azzal a kveéssel, amit ő nyujthat, a kígyó kötél, és az ő harci tudása, még megfordíthatja az Orwellánusok oldalára a csatát. Íagy felkapja felszerelését, és neki indul a csatának.*

//Hány fp-van akkor most?//

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A Vérivók törzséből való mindent „feladva” elszántan áll a reá támadó lovasokkal szemben. Azonban mikor „társa” is akad az „őrült” ötletben, még szorosabban megfogja dárdája nyelét, hogy az majd szétroppan az erős markok alatt. Várja végeztét, a lovasroham végeredményét. Wrokhad érkezésére és szavaira elvicsorodik, elméje „túlvilági” síkokon járva várja a hatalmas és mindent eldöntő „csapást”. Törzsére, apjára, a Héroszokra gondolva várja a mindent elsöprő lovasrohamot, mely eldöntené az ütközetet ork, s ember között. Dárdáját automatikusan emeli vezére parancsszavára. Nem érez félelmet, de tudja esélye a túlélésre vajmi kevés. Az átbucskázó lovat, s lovasát nem is érzékeli, csak az iszonyatos csapást, mely őt éri. Elterül a sztyeppén, ősei földjén. Mikor magához tér a kék eget látja, egy pillanatra azon töpren, hogy talán már nem is él, s csak elméje „játszik” vele furcsa tréfát. Mikor tudatosul benne, hogy mégis túlélte az ütközést, vesz egy mély levegőt, majd hasra fordulva a „rohamozók” maradékát méri fel. Szédelegve föltápászkodik, s Wrokhadra tekint.*

- Lovas tiéd vezér, két gyalogos vértes enyém!

* Suttogja szavait, miközben örül, hogy egyáltalán levegőhöz jut a hatalmas „megterhelésnek hála”, majd kikapja csatabárdját övéből, megigazítja „kuszán álló pajzsát”, s megindul a gyalogos orwelliták felé. A gyengébbel, a magatehetetlenebbel akar mi hamarabb végezni, egy hatalmas csapással, hogy utána a másik, a magát jobban tartó lovagra ronthasson.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Amikor látom a lovagok rohamát megtörni az ork dárdákon, hangosan felüvöltök. Remélem, hogy vannak túlélők a farkasfiak között.
A vöröshajú talponmaradása nem lep meg. Tudom róla, hogy jó harcos, hiszen a törzsem elég sok tagját legyőzte. Ő – ezt nagyon nehéz beismernem – még túl nagy falat nekem így sebesülten.
Jelen helyzetemben az első az, hogy a megmaradt lovagokat legyűrjük, hiszen hiába rohannák a vörös irányába, ha a többi orkot leölik.
Ezért aztán az ocsúdó lovagok közé vetem magam, és megszabadítom őket a fegyvereiktől, majd pedig próbálom leütni őket. Fél szemmel azért figyelem a vöröst, ha közénk lovagol, akkor ő lesz a célpontom és megpróbálom lerántani őt is a nyeregből.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra, Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: reggel, majd késő este
_______________________________________________________________

//Elnézéseteket kérem a kihagyásért. Összejöttek a dolgok, de azért remélem nem vesztettétek el teljesen a játékhangulatot közben.

Morik: 6 Fp-n vagy a harcba induláskor.//

*A várakozásteljes, majd diadalmas összecsapás után ismét a sokkal monotonabb és kevésbé fennkölt kézitusa veszi át a fő szerepet. Nem taktikázik sokat egyik oldal sem. Itt az győz, aki tovább bírja a záporozó ütéseket, csapásokat, illetve nagyobbakat tud kiosztani, mint ellenfelei.
Morik belevetve magát a küzdelembe épp a köteléke által szorongatott, támadott orkot ér el először és egy jól irányzott szúrással siokerül ledöfni a bestiát, aki a porba hull, de nem sokáig mérlegelnet az ifjú lovag, mert máris újabb ellenfél veszi felé az irányt dühös morranással csapásra emelve harci kalapácsát. Az első pár ütésváltást felfogják a pajzsok, de végül az egyébként is elcsigázott, sokat kapott Moriknak nem sikerül elég gyorsan az oldalról zúduló súlyos pöröly útjába húzni pajzsát, így az elsöpri a védő alkalmatosságot és keményen végódik az Orwella-hívő bordáinak. A csúnya ropogások már nem jutnak el fekete robbanásban kihunyó tudatáig, csupán a szétcikázó fájdalom rántja még görcsbe tagjait utoljára.

Eközben Mogghra ismét ellenfeleire veti magát. A többi orkkal vált válnak vetve közd a vértesek ellen. Már már úgy tűnik mellé szegődik a szerencse és egyre másra sikerül elkerülnie a villogó pengéket és kicsavarni ellenfelei kezéből fegyvereiket, de végül egy alattomos szúrás, mely kissé oldalról a pajzsok és kaszáló harceszközök közt rést talál alulról felfelé csapódva majd' markolatig átszalad Mogghra jobb vállán, csuklyásizmán. A megpróbáltatások és a sok sebesülés együttes hatásaként lassan felmondja at ork harcos teste a szolgálatot. Igaz rettentő szívós nép az ork, de sajnos még ők sem terhelhetik magukat,s anyargathatják energiatartalékaikat a végtelenségig. Már nem láthatja társai dühödt választámadását, mellyel megsebzőjének életére tesznek rövid úton pontot.

Burkh ajánlatára Workhad komoran bólint és elindul a vöröshajú lovas felé, aki eldobva törött kopjanyelét kardot húz, hogy összecsapjon a két csapat vezére. Nincs ideje a Vérivónak sem figyelni párharcukat, mert a két feltápászkodott lovag fegyvert húz szintén és mintha csak megértették volna a szavakat egymásnak biccentenek és megindulnak ketten az ork felé. Egyikük, ki Burkh felett bucskázott át savanyú arccal konstatája, hogy csupán fogastőre maradt meg övén, így előhúzva a fegyvertörésre szolgáló alkalmatosságot enyhén ferdén maga elé tartva készül a belharcra. Látszik ez nem az ő fegyverneme, így jelentős hátrányban van Burkh-kal szemben. Társa viszont az ork sorfalon átvergődött lova teteme mellől felveszi kétkezes tollas buzogányát és két kézre kapva az alkalmatosságot határozottan megindul, hogy halálra sújtsa makacs ellenfelét. Az ijfú harcos szívében büszkeséggel és elszánással ront ellenfeleire. Csapása remekmívű és védhetetlen. A tőrös férfi hárítási kísérletét elsöpörve átüti a vértet és csatabárdja mélyen megállapodik áldozata szegycsontjában. A még mindig hitetlenkedő szemekkel maga elé meredő lovag lassan oldalra dől a szerencsétlenül mellcsontjába ékelődött bárdot is húzva, csavarva maga után. Viszont ezt a pillanatnyi rést kihasználva a súlyos tagló lecsaphat és keményen mellbe találja Burkhot. A súlyos ütés következtében minden levegő bennakad az ork tüdejében és hörögve fekete csillagokkal homályosuló látása előtt a holtsúly által húzott csatabárdát továbbra is szorongatva elesett ellenfele mellé hanyatlik. Utolsó ködös kép, mely eljut elméjéig, ahogy felé tornyosul a fekete vasba öltözött, gyűlölt Orvella-hívő és ismét csapásra elemi vértől csillogó bordájú buzogányát.*

//Morik: -8 Fp azaz -6 Fp és -2 Ép-be csúszik.
Mogghra: -6 Fp azaz -5 Fp és -1 Ép-be csúszik.
Burkh: SFÉ-t vontam: -5 Fp azaz -3 Fp és -2 Ép-be csúszik.
Mindenki elveszti az eszméletét.//

----

/Morik/

*Szúr az oldalad. Minden apró lélegzetvétel elviselhetetlen kínnal jár, de mégis kegyes volt Orwella, hisz amíg fáj, addig biztosan tudod, hogy élsz. Egyenlőre még mozdulni men mozdultál, de ahogy lassan kinyitod szemeidet a csillagos égboltot pillantod meg. Vérszag, csatazaj nincs körülötted. Csupán emberek mozdulnak, beszélgetnek. Valószínűleg táboroznak, táboroztok. Hogy hol lhetnek az orkok vagy mi lett a csata vége az egyenlőre rejtély.*

/Burkh, Mogghra/

*Szinte egyszerre pattan fel szemetek. Felülnétek, ütnétek tovább az ellent, de testetek sajog, ég, fáj. Alig tudtok mozdulni, de már nincs is miért. A zajok, szagok, melyek körül vesznek azt sugallják már vége. Durva, de szoros és tartós kötések borítják sebeiteket. A falka tagjai, legalábbis, akik túlélték beszélgetnek, anekdotáznak a harc és elesett társaitok örök emlékére. Ahogy felnéztek már beesteledett és a tiszta Ugoni égbolton fényesen ragyognak a csillagok.*

//Mogghra, Burkh, Morik: Mindenki visszanyert 1 Fp-t és ezzel magához tért.//

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Midőn a Vérivók törzséből való, jóformán „kettéhasította” a fogastőrrel felé rontó lovagot, egy hatalmas diadal üvöltés hagyja el pofázmányát.*

- Huaaaaaaa! * Jön a mélyről feltörő, állati hang. A haldokló szemeibe mélyeszti tekintetét egy pillanatra, várva, hogy esetleg meglátja annak „elröppenő” lelkét. Azonban elkerekednek szemei, hogy az emberfattyú „csontjai közé” szorult csatabárdja. Próbálja még maga elé tartani pajzsát, de mind hiába. A rá támadó orwelita buzogánya mellbe vágja, hogy azon nyomban a halott mellé csuklik, még mindig mancsában tartva csatabárdja nyelét. Az eszméletvesztés előtt még látja, hogy a vértes „árnyalak”, kinek sziluettjét elhomályosítja az eszméletvesztés „küszöbén” való „ingadozás” ismét csapásra emeli fegyverét. Burkh agyába egy gondolat fogan meg látván, érezvén sorsát.*

<… Vége! Most lesz vége „küldetésednek”, de ami tőled telt, megtetted!…>

* Mély, álmatlan ájulásba merül Burkh, de egyszer csak érezni kezd. Egyenlőre nem nyitja ki szemeit, csak mély levegőt próbál venni, a friss sztyeppe illatát kutatva. Azonban épp, hogy megemelkedik mellkasa, mikor ismét előtör az elemi erejű csapás okozta fájdalom. Burkh „magában” meglepődik.*

<… Hmmm, ha fáj, akkor talán élek!?…>

* Óvatosan felnyitja pilláit, s körbetekint. Látván a két holdat, azt, hogy éjjel van. Társai, a falka ismerős hangjait hallva, megpróbál felülni, s végigtapogatja számlálatlan sebét, mit az elmúlt pár napban „begyűjtött”. A kötéseket tapintva egy nagyon gyenge viccsorszerű mosoly ül ki arcára, majd végigméri most már komolyabb ábrázattal a „megmaradtakat”. Számba veszi veszteségeiket, azt, hogy most akkor győztek, a vagy vereséget mértek rájuk Orwella pondrói!? Bár sejti, hogy ha vereséggel végződött volna az ütközet, akkor élőt nem találna fajtársai között, hanem a varjak rágnák most tetemeiket, valamint kötést sem kapott volna fájó, vérző tagjaira. Pofázmánya azért néha fájdalomba torzul, de harcoshoz méltón, próbálja tartani magát.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Miután magamhoz térek és nagynehezen összeszedem magam, odatántorgok a többi ork közé.
Végighordozom a tekintetemet rajtuk, valamelyik vezért keresem köztük, majd felteszem a kérdéseimet:

- Mit történt? Mi van az emberekkel? Hol a vöröshajú?

*Kicsit elszomorít, hogy ismét keresgélnem kell azt a fattyút...*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: késő este
_______________________________________________________________

*Ahogy fészkelődnek, majd fel is ülnek a sebesült orkok egymás mellett a fiatal Kacagó hegyivadász lép oda és guggol melléjük. Balja erősen mellkasához van kötve a piszkosszürke színű tépett, fásli gyanánt használt ruhacsíkok alól két rövid, de vastag bot vége lóg ki. Valószínűleg eltört a karja. A többi ork is észreveszi több-kevesebb idő alatt az ébredezőket, de egyenlőre nem tolonganak oda, így marad a fiatal vadász beszélgetőtárs és információforrás gyanánt. A csapat igencsak megfogyatkozott. Mogghrát és Burkhot is belevéve úgy tucatnyian lehetnek csupán. Workhad is a túlélők között van a tűz mellett ül és szótlanul vizslatja "fiait", oldalát, szinte teljes felsőtestét szorítókötés takarja, melynek bal oldala szinte végig vörös az átszivárgó vértől. A többiek is több-kevesebb sebbel gazdagodtak és a két ifjún kívül még egy olyan van, aki eszméletlen fekszik a táborban. A KAcagó enyhe mosolyszerű félvicsorral ad hangot megkönnyebbülésének.*

-Azt hittem már soha nem keltek fel. A csatának vége, sőt még jöttünk is valamelyest, amíg emgtaláltuk ezt a pár fát a pusztában. Még szerencse, hogy emlékeztünk rá, hogy itt vannak. Miután elestetek mgé összecsaptak a vezérek és mi is küzdöttünk, de végül a lovon maradt fattyak kivonultak a harcból és mondhatni hallgatólagosan későbbre lett halasztva a harc eldöntése. Ők egy-két fővel kevesebben mentek el a mezőről. A vöröshajú vezetésével. Ugyan kapott egyet Workhadtól, a tüskés buzogánya végigszántotta a jobb lábát, niztos bicegni fog jódarabig, de a lovat még így is megülte az átkozott. Most csak pihenjetek. Reggelig megálltunk, hogy erőt gyűjtsünk. A vezér azt mondta holnap tovább vonulunk az erőd felé, ahogy eredetileg terveztétek.

//Elnézést, amit elfelejtettem megírni:
Burkh: +2 TP (1 szerepjátékért, 1 tapasztalatért) Nagyon nagy átékéssel és kiválóan adod vissza az ifjú vezért. Emellett sokmindent tapasztalt a karakter eddigi útja során. A harcban és a lovasrohamban nyújtott szerepjátékért külön köszönet.

Mogghra: +2 TP (1 szerepjátékért, 1 tapasztalatért) Jól visszaadod a "távoli rokon" képét, emellett pedig a vérbosszú nemességét is szem előtt tartod. Szintén sokmindent tapasztalt a karakter. Külön köszönet a szerepjátékért, ahogy a "vörös-lovagot" kezelted. Itt főként azt a momentumot emelném ki, mikor Mogghra belátta kissé keserűen, hogy jelenleg nem tudná bevégezni célját és így uralkodott magán egy későbbi összecsapás érdekében.

Valamint kellemes meglepetés számomra, hogy még mindketten életben vagytok. //