Ifin-Az Új falon belül a városon kívül

[Hakea Ello]

(Hajnal)

Mivel mindannyian egyetértenek abban, hogy diszkrétebb beszélgetést kellene folytatniuk, ezért belefog a rántotta elfogyasztásába. Lassan eszik, nincs oka a kapkodásra, gyomra egyébként is szűk; ínséges idők emléke ez.

[Nibur Sakraf]

(Jasszer)

*Az ő gyomra cseppet sem szűk...sőt...a régi idők emlékére, nomeg azért, mert a gyakorlás sok energiát igényel, elkezdi cseppet sem lassan enni a rántottát. Igazán ízlik neki, ez látszik is a csuklya alól fel-fel villanó félmosolyából, meg a néha elejtett halk böffentésből.*

[Shirin Horha]

(Erio)

- Hát akkor jó étvágyat!

És ezzel tányerát jól megszedve - bár nem olyan gyorsan, mint Jasszer - de ő is nekilát bőséges korai lakomájához.

Mire a reggelit befejezi, úgy érzi, mintha gyomrába egy méretes ólomgolyó került volna. Kényelmesen hátradől és egy nagyot fúj. Majd megmaradt, már igencsak kihűlt teaját egy nekifutásra legurítja a torkán.

- Hát ez nagyon jól esett... - mondja mintha csak hangosan gondolkodna, és a sankoshoz fordul. - Üdvözletem a szakácsnénak!

[Kaspar Otlokir]

________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Fogadó a Két Alabárdoshoz
JK: Hajnal;Erio, Jasszer
Idöpont:reggel
_________________________________________________________________________________________________________

A két alabárdos kezdi felvenni a reggel megszokott ritmusát. Bret nektek is kihozza az eddig elmaradt fejadagokat és Eva is egyre gyakrabban serénykediik elö a konyhából. Egyik alkalommal mikor Bret éppen a fizetési kötelezettségét elfelejetni kívánó dzsad kufár után lép, még egy hálás mosolyt is megeresztett felétek. A vendégek nagy többsége a iparos rétegböl, kézművesekböl és mesteremberek közül kerülhet ki, a gúnyájából ítélve. A törpéken kívül azért befut még pár bányász-szerű figura, álmos kialvatlan szemekkel, valószínűleg az éjszakás műszak tér nemsokára nyugovóra.

A reggeli tolongásban megszólal egy lant és nemsokára egy furulya is rákezdi. A hangulat kezd andalító hullámokban elérni benneteket is mikor valaki Jasszer mögé lép és teljes pofával vigyorogva hátbavágja.
-Jasszer! Te vén róka! Erre múlatod az idöt?! Ugye nem haragszol meg ha leülök egy kicsit! Azzal már dobja is le seggét a üressen-bár talán nem rá-váró székre.
-Üdv -fordul a többiek felé- Bolder vagyok. Jasszer régi nagy rajongója.
Újra teljes figyelmét "élvezheted.
-Na mesélj mi lett veled? Hallom a felcserek úgy söpörtek össze az arénában. Szerintem azt a meccset megfúrták! Te símán elbírnál egy olyan döggel!

//Lorinnal mi van?Nem jön?//

[Hakea Ello]

//Nem tudok róla . Nemsokára írok.//

[Hakea Ello]

(Hajnal)

A zene nem hatja meg különösebben. Oly sok kiváló művet hallott már, hogy az efféle középszerű előadás számára nem több, mint a méhek zsongása vagy a madarak csicsergése. A csattanásra sem rezzen össze különösebben, tekintetét a hang forrása viszont mindazonáltal magára vonzza. Szavai ugyan könnyűek mint a tollpihe, viszont valamit furcsáll bennük. A bestiák nem ismernek kegyelmet, és a közönség véleményére sem adnak sokat. Talán visszafogták őket? Furcsa...

[Shirin Horha]

(Erio)

Nem érti az egészet...Teljesen ismeretlen számára a figura, és az is idegen neki, amiről beszél. Mindanzonáltal az idegenre figyel, és várja az újabb fejleményeket...

<Nah ez meg ki lehet? Remélem nem a legrosszabbkor került elő egy régi ismerős...>

[Nibur Sakraf]

(Jasszer)

*Egészen jól esik neki a zenét hallgatni, szinte teljesen elmélyül, mikor megérzi, hogy valaki mögé lépett. Keze a kardja markolatára csúszik, és kis híján ki is rántja a hátbavágásra, ám visszafogja magát, mikor rájön, hogy nem ellenség volt.*

-Üdv Bolder...Mi féle <szerencsétlen> szél fújt erre?

-Sajnos az a meccs nem úgy alakult, ahogy kellett volna neki, de sokat tanultam belőle. Visszavonultam, és már nem vágyok a közönség rajongására.

[Lorin O Krell]

(Ryn)

A fal mellet lépked... érezte a hátán végig gördülő esőcseppeket. Mikor az összekötő felkereste nem hitte hogy ilyen piszok fránya lessz az idő... Alig egy órával később már másodmagával állt a zárka bejáratánál,<<Na végre.Átkozott fal! Ráadásul kampók nélkül kellet lemásznom!>>- Hozzuk azt az átkozott fattyút aztán lépjünk innét! A végén még itt fagyok meg! Mit mondott Nilah menyit kapok én ezért?...

A vén tolvaj csak mormogott valamit az orra alatt majd megindult a tömlöc felé... és ugyanezzel az arckifejezéssel hanyatlott a sárba mikor az első tőr a mellkasába a második a torkába furódott...

...Az enyhén ívelt penge rézsút felfelé cíkázott épp hogy csak sikerült hárítania alkarjával. Felszisszent ahogy a borotvaéles penge a húsába mart. Egyedül lélekjelenléte mentette meg a biztos haláltol. Jobbját magatehetlenül erjesztette le míg baljábacsúsztatta egyik pengéjét. Egy forduló balra majd szökkenés jobbra. Ezúttal sikerült meglepnie támadóját. Ellenfele pnegéje elvásott a fellebenő köpenyen...a sajátja pedig annak torkában állapodik meg... vér fröccsen az arcába majd beteríti egész felsőtestét... a másik penge esetlenül hull a földre még látja az elernyedő kart, a kart melyre biztos kezek egy ágaskodó kobrát tetováltak... <<Kobrák! Ahol egy van ott több is !!! Futni...halál...futni>>

...fut...ramierája bal kezében míg jobból megállíthatatlanul piroslik elő vére... be a sorkon hogy a következő sikátorban eltűnjön... követik már az előző fordulóban ráakaszkodott a két fekete köpenybe burkolózott alak... <<Az összekötő! Oda kell mennem !!! nem nem mehetek elkapják...>>

... nyilvessző süvít el a füle mellet ahogy behuzodik az egyik törött láda mellé... és ő is útjára küld egyett. Talált . <<Igen ez az most már csak elmennek>>... csatorna bűze csapja meg orrát hanyatt homlok vergődik... sebén már rég átázott a rögtönzött kötés...

... végre! a kirurgus háza!...a vén foghíjjas ember rámosolyog nem kérdez, tud mindent amit tudnia kell s hamarosan megosztja vele is... majd összeforrasztja karját... égető fájdalom... nem a sebe fáj a mágia mit a gyógyító használ nem épp fogható a papokéhoz... fájdalom... felüvölt...

Felüvölt... Verejtéktől csapzottan, légszomjjal tér magához az álomból.
- Csak álom ...csak álom-nyugatatgatja magát.<<Igen az de megtörtént egyszer...>> Szemei az ágy végében lévő batyújára réved nek onnan a még mindig véres ingére.Nagyot sóhajt ahogy eszébe ötlik ittlétének célja. Felkell a mosdótálhoz lép majd megmosakszik.
<<Ez örökre megmarad>>...mered a felhúzott ingújja alatt lévő forradásra.<<Legalább nem fáj>>. Miután végzett előkotorja ágya alá rejtett fegyvereit és felöltözik.
- Még mindig nem takarítottam meg!-bosszankodik magában ahogy a párnapja száradó vértől mocskos ramierára néz...- Ahoz képest apám menyire megesketett hogy sose hanyagoljam el pengéit...-vállatvon majd visszalöki tokkjába a fegyvert és visszacsúsztatja az ágy alá.<<Lehet hogy a mágia beforrasztotta a sebem de még mindig érzem hogy nem lett teljes az eredmény.>>Megmozgatja újjait mitegy próbaképp.Gyomra kordulására kissé elmosolyodik majd az ajtó felé lép.
- Na nézzük mi finomat eszünk.Elvégre ha jól számolom már lassan fél napja vagyok ágyban... vagy talán több lett volna?.Mindegy.
Az ajtóhoz lépdel majd miútán magára terítí köpenyét-mely jól takarja fegyvertokjait- kinyitja azt és megindul az ivó felé.

[Kaspar Otlokir]

_________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Fogadó a Két Alabárdoshoz
JK: Hajnal;Erio, Jasszer, Ryn
Idöpont:reggel
_________________________________________________________________________________________________________

(Ryn)

A folyosó rusztikus falait csak pár tájképet ábrázoló egyszerű kép és a kandeláberek vas állványai díszitik. Lépteid zaját elnyeli a puha, bár erössen kopott most már szürkés, régebben valószínüleg valamilyen világos színű szönyeg. A levegöt betöltö rántott tojás és sült szallona illata böszen keveredik a frissen sült cipó és a felvert seres hordó össze nem téveszthetö aromájával. Jobbról 5 balról négy ajtó mellett haladsz el mindahány csukva van. A lépcsöket már csak megszokásból is számolod, megvan mind tegnap is 14 volt, és a harmadik még mindig nyikorog.
Lent az ivóban lágy zene övezte reggelizö hangulat fogad, jönnek és mennek az emberek, nagy a forgalom.
Szemed kuatkodására a másik fal mellett a pulttól nem messze ül a két fogdmeg aki a Fönök közvetlen alárendeltjei voltak. Társaságukat két alak, egy ismeretlen és egy csuklyáját arcába húzó alkotja. Bret a nagydarab a tányérok romjai felett most helyez az asztalra némi utánpótlást. Az ismeretlen pedig intezív gesztikulálás mellett a délit tünteti ki figyelmével.

(Többiek)

Bolder csodálkozva néz Jasszerre.
-Nem vágysz már a közönség ujjongására? Ezt szomorúan hallom. Nem hiányzik az aréna? Közben kezeivel is kíséri mondandóját, ezzel pár kupát sodorva az asztal szélére.
-A fény ahogy kilépsz a folyosóról, az udvrivalgás, a szoírtó érzés a gyomrodban?! Nagyon megváltoztál, sokan azt mondják ezt nem lehet feledni csak a halál szele az mi elsöpri e vágyat.
Arca kis monológja végére némi keserűséggel terhes, bár a környéken ülök figyelmét sikerült felkelltenie.
-Akkor mi jót csinálsz? Csak nem itt kidobóskodsz?

[Lorin O Krell]

(Ryn)

<<Milyen pompás illatok! Úgyérzem mintha hetek óta éheztettek volna!>> Kicsit gyorsabbra veszi a tempót és mikor leér fejével biccent ismerőseinek -mintegy üdvözlésképp- több időt egyelőre nem veszteget rájuk egyenesen a pulthoz siet

Megvárja míg Bert visszaér.
- Szépjóreggelt!-köszönti hozzáméltó hangnemben.-Kaphatnék én is egy adag reggelit? Ha lehet jó nagy adag legyen! Farkas éhes vagyok.- előkotor erszényéből egy félbetört ezüstérmét majd a pultra helyezi a fogadós elé.

Mivel látja hogy társai most az idegennel vanak elfoglalva ezért a melletük lévő asztalnál foglalhelyet és várja hogy elé hazzák a rendelt ételt.Egyelőre nem kivánja félbeszakítani a társalgásukat.
<<Vajon ki az ismeretlen?>> Halk fütyürészéssel próbálja leplezni ahogy fülel. Nagyon kiváncsi arra mit beszélnek a mellete lévők.

[Nibur Sakraf]

(Jasszer)

<<Öregem...nem jöttél a legjobbkor...ha tudnád mennyire vágyok vissza, de itt már nem terem számomra babér....talán majd máshol>>

*köhint egyet, majdhátradől a székén*

-Talán még legbelül hiányzik, de mostanság kicsit pihenek.Próbálom megtalálni, hogy ki is vagyok igazán...sajnos nincs sok munkám mostanság. Unalmas errefelé az élet...vagy csak engem kerül el minden jó móka...

*Nagyfokú unalom ül ki az arcára...aztán megfeszegeti egyik karján az izmait.*

-Kellene már egy kis torna ennek is...

[Kaspar Otlokir]

_________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Fogadó a Két Alabárdoshoz
JK: Hajnal;Erio, Jasszer, Ryn
Idöpont:reggel
_________________________________________________________________________________________________________

(Jasszer)

Bolder szeme felcsillan mikor végül csak az eröfitogtatáshoz érsz.
Kicsit közelebb hajol hozzád, de nem súgdolózik.
-Figyelj! Tudod van a kis hajóm a kikötöben a Hamis Ciprus. Szoktunk rajta rendezni néha kisebb baráti összejöveteleket -kacsint rád- csak úgy a játék kedvéért. A vendégeim már régóta rágják a fülem, hogy hozzak már össze valami látványosat. Egy ember már lenne aki vállalna valami jó kis balhét de nem találtam senkit aki elég látványossn tudná eladni magát. Ha ráérsz és kell egy kis pénz akkor keress meg, akár még a szerencséd is próbára teheted! Hátha Noir megsegít.
Feláll és távozás elött még a válladra teszi a kezét.
-Nem lennék hálátlan, bármire van szükséged nyugodtan keress meg!

//off: Jasszer! Bolder egy szerencsejátékkal foglalkozó figura, ám az áfium üzletben is nyakig benne van. Régebben töle vettél ajzó és harci drogokat. A hajóján fenntart egy játékbarlangot.
Ismered bár „nem közeli jóbarátod”, megbízhatónak nem mernéd nevezni. Eddig nem vert át, bár az árait jól felveri.//

(Mindenki)

Biccent a többieknek majd egy töllettek 7-8 méterre, az ajtó közelében álló asztalhoz telepszik ahol eddig két ember ült. Beszélgetni kezdenek bár a távolság túl nagy ahoz hogy halljátok öket, ám egy két vétlen odavetett pillantáson kívül többet nem kaptok felölük.

[Nibur Sakraf]

(Jasszer)


*Az ajánlat mélyen megérinti, és egy kis rég érzett bizsergés suhan át az izmain....*

< Igen! Igen! Igen! De jó lenne.... >

-Rendben öreg haver. Ha kapok pár perc gondolkodási időt, akkor gyorsan eldöntöm.

*Aztán társaira pillant kérdőn. Mikor elég távol ért a leendő munkaadó, akkor pedig megszólal.*

-Most úgyis szűkében vagyunk a pénznek, és az utazáshoz pénz kell. Mi lenne, ha elvállalnám a küzdelmet. Régen kevesen álltak meg előttem. Úgy érzem még van bennem annyi, hogy elbánjak egy egyszerű harcossal. Nomeg nem ártana egy kis gyakorlás igazi ellenfelek ellen is...lehet, hogy még szükségünk lesz a jó harci tapasztalatokra.

*Ezután megvárja társai reakcióját, de közben fél szemmel azért figyeli a háttérben beszélgetőket. A vonzó ajánlat ellenére nem bízik az alakban*

[Lorin O Krell]

(Ryn)

Figyeli ismerőse beszélgatését majd miután feláll jobbnak látja ha átül az ő asztalukhoz.
- Khm.-Köszörüli meg a torkát- Leülhetek?
A választ természetesen meg sem várja hanem gyorsan leül.
-Jó reggelt! A helyedben fontolóra venném a dolgot- mondja Jasszernek- elvégre alig pár napja hogy khm "szabadok" lettünk. Nem ártana kerülni a feltünést.
<<Nem tudom ezek hogy vannak vele de én félek a Kobráktól. ÉS szerintem okkal...>>
-Hol van már a reggelim?-morgolódik magában.