Shulur - Víziváros - Gattear

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


"Kegyetlen tréfát űz velem a Sorskovács... Vajon mekkora esélye lehetett annak, hogy pont ezzel a... Ninával találkozzak? Miért... miért pont engem környékezett meg a balszerencse? Hát nem voltam mindig óvatos? Nem választottam mindig megfontoltan a Jó Számok közül? Nem imádkoztam eleget az Éjszaka Úrnőjéhez?" - gondolkodom kicsit keserűen, de ahogy végig gondolom a történteket, elmosolyodom. "Hiszen feküdhetnék a padlón is átvágott torokkal... NEM! Morgena kegyes hozzám, csak mindig elégedetlen vagyok... Bocsásd meg kétségeimet. Bocsásd meg túlzott emberségem... hogy oly könnyen zavarba jövök, ha választanom kell. Te mutatod az utat, csak észre kell vegyem a jeleket..." - erre a gondolatra eszembe jut a hajnal. Kezem óvatosan ingem zsebe felé vándorol, s megérintem a tollat... az Ő ajándékát. Megnyugszom.
- Elég sokat tudsz egy nemes ház eseményeiről, ahhoz képest, hogy csaposként dolgozol - hunyorítok Todra. - Remélem a közeljövőben is támaszkodhatok jólinformáltságodra - kacsintok rá. Ezután ismét iszok a borból, s lassanként felkészülök a következő zenei blokkra. A fáradtságot érzem tagjaimban, de próbálom arcomon elrejteni jeleit. Talán egy-két órácskára még futja erőmből, de hogy utána mi lesz...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

- Tudod... Csaposként sok mindent hall az ember. És én nem csak itt dolgozom. Déltől hatig a Rozmarsban vagyok felszolgáló. Az egy teaház nem messze a Gatteartól. Oda jár a famor pletykafészkek nagyja. - *súgja ezt már neked ügyelve arra, hogy senki más ne hallhassa meg rajtad kívül.
Emésztgeted még egy kicsit az információtak, majd szép lassan újra hozzáfogsz a szórakoztatáshoz - hisz ezért vagy itt.
A bort elkortyolgattad, ami jóleső nyugtató érzéssel árad szét testedben - nem, nem az alkohol teszi ezt veled, hanem az ízek harmóniája a borból. Egy kis erőre kaptál tőle.
A holló toll még megvan a zsebedben, s ez az érzet még egy újabb pluszt ad ahhoz, hogy folytasd az éjszakai életet. Hát igen - istennőd mindig is nagy hatással volt rád még akkor is, ha csak rágondoltál.
Az elkövetkezendő két óra viszonylag hamar telt el számodra is. Játékodat Soleno érkezése "zavarja" meg - aki miután feljött az étterembe int neked, hogy menj oda hozzá, majd a pult elé leül az egyik kényelmes magasított székre.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Tod beszámolójára csak biccentek egyet, jelezve, hogy tudomásul vettem, amit mondott. Kicsit végigmérem. "Egészen talpraesett fickó" - gondolom magamban, s nem is palástolom gondolataimat, ábrázatomon látszik, hogy elégedett vagyok személyével.
A hosszúnak tűnő két óra végezetével ismét megjelenik munkaadóm, s kicsit örülök is, amint meglátom jelzését. Diszkréten hagyom abba a játékomat, nem szakítom meg durván, hogy a bentlévőknek fel se tűnjön, más dolgom akadt. Zavar nélkül lassan a pulthoz sétálok, s Soleno mellé lépek. Kezemben még mindig ott a hangszer, de ernyedten eresztem magam mellé. Le nem ülök magamtól, csak ha hellyel kínál, egyelőre keresem tekintetét. Mivel nem sietek sehová, nem faggatom, úgyis kiböki mi volt a benyomása. Vegyes érzéseim vannak. A munkát akarom - hogyne akarnám -, de a körülmények, hogy az ismert Ház öntörvényű leánykája pont itt vert tanyát, némi kétséget kelt bennem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*Soleno a maga melletti székre mutat.*
- Ülj csak le fiam, pihenj kicsit! - *megvárja míg leülsz, és csak ezek után folytatja.* - Hallgattalak és figyeltelek. Szépen játszol, élvezetesen, és láthatólag a vendégek is megvannak elégedve muzsikáddal. Még ebből az éjszakából van úgy 2 óra hosszánk, remélem bírod a strapát továbbra is!
Majd mielőtt távoznál keress fel az irodában! és Tod! Téged is várlak!
*A felszolgáló csak mélyen meghajol Soleno felé, majd viszi is a tálcát a kért italokkal az egyik asztalhoz.
Soleno megvárja míg választ adsz neki, majd feláll a székéről és távozik a lépcső irányába.
Miután egyedül maradtál a pultnál egy fiatal férfi lép hozzád - úgy a huszas évei elején járhat, rövid barna hullámos haja van, barna szeme, nyurga -, és kicsit pirulva fog bele a mondandójába. Láthatólag sedular kasztú lehet, és az a hölgyike is aki vele egy asztalnál ül.*
- Ne haragudjon művész Úr, de egy kéréssel fordulnék Önhöz! Tudja... Bellácskával ma jegyeztük el egymást. Szeretnék kérni Neki, egy szép szerelmes dalt... Természetesen csak ha lehet ilyenről szó!

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Helyet foglalok, arcomon kíváncsi ábrázat, hiszen tényleges érdekel mi is a véleménye.
- Hogyne Soleno uram, hiszen ezért jöttem... Az éj hátralevő részében és jól fogják érezni magukat az itteniek - nyugtatom meg munkaadómat. Todra sandítok, amint elhangzik a neve, majd vissza Soleno távolodó alakjára, aki elhagyja a helységet.
Elmosolyodom magamban, hiszen eddig egészen jól alakultak a dolgok. "Köszönöm Úrnőm" - rebegek hálát az éginek, mikor felpillantva meglátom a zavart fiatalembert. Végighallgatom hebegését, jól végigmérem, majd megszólak:
- Bellácska igen szerencsés, hogy ilyen jóravaló párt talált magának... Ez nem is kérdés, a szerelmesek megérdemlik a zenét, hisz a legszebb hangszeren, a szív húrjain játszanak maguk is... - válaszolom neki, hogy kis bátorságot öntsek belé. Tekintetét követem asztalukhoz, majd felállok a székről, s miután visszaült a helyére, hamarosan én is odaérek. Féltérdre ereszkedve kezdek bele a játékba, úgy, hogy többször a lány szemébe nézek, mintha csak jegyese vallomását énekelném meg:

"Húsevő,
Gyilkos virág a szíved
Rossz a híred,
Mindig forr a véred,
Életveszély, de ne félj attól,
Hogy ilyen sok
Az, amit érzel,
Hogy ilyen vad,
Hogy ilyen mély,
Többé már ne félj,
Ne félj.

Bármerre indulnál
Nincs út,
Csak egy
Csak a szerelmen át
Bárhonnan érkeznél,
Ide egy út vezet,
Csak a szerelmen át.

Az istenek
A szellemek
Már sehol sincsenek,
A sötétséggel
Nem foghatsz kezet,
Kegyes, vagy kegyetlen,
Mégiscsak egyetlen
Az út, ami hozzám elvezet,
Neked a szerelem
Ad majd új nevet.

Bármerre indulnál
Nincs út,
Csak egy
Csak a szerelmen át
Bárhonnan érkeznél,
Ide egy út vezet,
Csak a szerelmen át.

Hajnali ostrom
Olvad a dombon
A vágytalan éjjel
Izzik,
Izzad
Tűz öle lesz majd
Kelyhe a csöndnek,
Persze hogy ébred
Véred
Virrad.

Bármerre indulnál
Nincs út,
Csak egy
Csak a szerelmen át
Bárhonnan érkeznél,
Ide egy út vezet,
Csak a szerelmen át."

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*Bellácska úgy néz ki hogy nagyon zavarba jött azért, mert az asztaluklhoz sétáltál, s letérdepelve adtad elő énekedet. Talán a rátapadó szemek mik zavarhatják inkább, és csak kipirulva, lesütött szemekkel, de láthatólag meghatottan és boldogan élvezi a csak neki szánt muzsikát. Miután befejezted, halkan elrebeg egy köszönetet, de továbbra sem meri rádemelni a tekintetét.
A fiatal férfiról is sugárzik a boldogság és a hála feléd, de zavarban is van ő is. Láthatólag valamit szorongat a kezében, és valamit fontolgat - csak úgy néz ki nem meri megtenni. Néha az ujjai között megcsillan valami talán ezüstösen(?), de lehet csak a benti megvilágítás miatt látszódik ilyennek.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


A dalocska végén felemelkedek, s testsúlyomat átbillentem bal lábamra, hogy a férfihoz közelebb kerüljek kicsit. Ha nem túl kétbalkezes, akkor észrevétlenül a zsebembe tud csúsztatni bármit, s még kedvese sem veheti észre, hiszen szemlesütve ül a helyén. Pár szívdobbanásnak elegendőnek kell lennie, elteltével megszólalok:
- Sok szerencsét, és sosem múló szerelmet... - kívánok minden jót nekik, majd először lassan hátralépek, utána lendületesebb mozdulatokkal mozdulva ismét játszani kezdek, de most már nem meghitt, halk zenét, hanem vidám, és gyorsabb ütemű dallamot. Az asztalok között lépve-fordulva veszem fel magam is a ritmust, testemmel életre keltem a zenét.


"Ugye mondtam, hogy eljövök, ha hívsz,
Csak bízz!
Lelked ajtaját kinyitom lassan!

Hittem azt is, hogy nem felejtesz el,
És ha kell, segítek rajtad,
Segítesz rajtam, ó, barát a bajban!

Barátom, a válladon bánat ül,
De sokan vagyunk egyedül!
Hiába pusztul az Ősi Vér,
Vagy szakad a lánc...


Hangodban ezer év csendje ég,
Ó, ne hagyd abba még!
Van, aki tudja, hogy ez vallás,
Ez mítosz, ez végtelen tánc!

Részeg az idő, számtalan jellel
Üzen a mámor.
Érzem, hogy itt vagy, magamba nézek,
És meglellek bárhol!

Ó, erő és alázat
Táncol velem,
Ó, erő és alázat,
Ez az én ünnepem!

Üzenj, mert az Égi néz,
És tudod, hogy az üzenet a dolgod.
Üzenj, tudd, hogy merre mész,
Mert enélkül sose lehetsz boldog!

Ó, erő és alázat
Táncol velem,
Ó, erő és alázat,
Ez az én ünnepem, igen!

Ó, erő és alázat
Táncol velünk,
Ó, erő és alázat,
Ez a mi ünnepünk, gyerünk!"

Hirtelen vetek véget a zenének, a húrok rezdülése még pár pillanatig a levegőben remeg, mint száraz levél az őszi szélben. Nem nézek fel, a bent lévők most nem érdekelnek, csupán az, hogy játszhatok. Lassanként kél életre, az előző dal hamvaiból kibontakozva a következő zeneremek. Most azonban szöveg nélkül kapnak szárnyra az akkordok, hogy átjárva testet és lelket egyaránt, felébresszék a mélyen megbújó vágyakat, érzéseket.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*Az ifjú nagyon hálás tekintettel néz rád miután sikeresen a zsebedbe csempészte azt amit a kezében szorongatott.*
- Nagyon köszönjük Művész Úr! Ha csak tehetjük, máskor is ellátogatunk ide, maga igazán széppé varázsolta számunkra ezt az estét. - *mondja még, az újdonsült mennyasszony pedig csak fátyolos szemmel képes rádnézni.
Játékod sikert sikerre halmoz a jelenlévő vendégek között.
Az idő elhaladtával egyre többen döntenek a távozás mellett, azonban látszik arcukon, hogy egy picit kellettlen ez a távozás valamiért... Páran a pulthoz lépnek, beszélnek Toddal, majd csak ezek után távoznak
A fáradtság már annyira nem ver le a lábadról - valószínűleg átlibbentél a holtponton, s egy darabig ismét "fitt" leszel, de tudod ennek ára lesz. Legközelebb kétszeres erősséggel próbál meg legyűrni az ólmos fáradtság, és akkor már biztos nem fogsz tudni ellenállni; na de addig még legalább 1-2 óra el fog telni.
Játékod közben azt veszed észre, hogy már csak egy asztalnál üldögél egy idősebb (úgy ránézésre 40 év körüli lehet) férfi egyedül. Tod lép hozzá, pár szót vált vele, mire a férfi elcsodálkozik, de fizet és feláll az asztaltól. Köszönés nélkül távozik.
Ketten maradtatok Toddal az étteremben, aki serényen pakolja el a még kintmaradt maradékot (tányérokat, poharakat), s leszedi a terítőket, hogy a bútorok selymes fényükben pompázzanak.*
- Készítettem neked innivalót. Mára befejeztünk, vége ennek a napnak. - *mondja Tod munkája közepette rád nézve, arcán látszik a fáradtság, de a mozdulatain már kevésbé.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Ahogy a vendégek lassacskán elszállíngóznak, letelepszem a bárpulthoz, s engedem hogy az olmos fáradtság lehúzza végtagjaimat. Percekig meg sem mozdulok, csak pislogok, s még a halvány mosoly is nehezemre esik, amikor látom, hogy Tod szinte kidobja az utolsó vendéget.
- Nagyon köszönöm, teljesen kiszáradtam, mint a locsolatlan virág... Már éppen ideje volt, ha még egy órát maradnom kellett volna, játék közben ájulok el - mondom, lassan fűzve egymásba a szavakat. Csodálatra méltónak tartom, hogy bírja ez a férfi a megerőltető két műszakot.
- Szerencsés vagy... elegendő erővel és akarattal ajándékozott meg az Égi - jegyzem meg észrevételemet, majd erőt veszek magamon, s felállok a székről.
- Az Álmok Úrnője hozzon jó éjt neked... - búcsúzom el todtól, majd elcsigázottan megindulok a kijárat felé. Minél előbb az ágyamba akarom vetni magam, és most oly távolinak tűnik a fogadó. A sós szél fújta utcákra lépek, a kikötő zajai halkan eltalálnak tudatomba. Meg sem próbálom azonosítani a rezdüléseket, inkább csak lépteim ütemét diktálják, míg el nem vergődök "otthonomig".

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*Tod kicsit furcsán, kérdő tekintettel néz rád - valószínűleg nem értette mire mondod, hogy elegendő erővel és akarattal áldotta meg az Égi... - de nem forszírozza a kérdést.
Megiszod, mondhatni mohón ráveted magad a kupára, mely most szó szerint mondható megmentette az életedet. Egy kicsit még pihensz, de fejed egyre jobban húz az álomvilág felé, így gondolkodás nélkül indulsz el szállásod felé - a Horgas Hóhérhoz.
Az utca nyugodalmasabb, de több őr mászkál mint nappal, s a kocsiforgalom most nagyobb. Tudod, hogy a famori réteg ilyen tájban szokott hazafelé kocsikázni a különböző estekről, rendezvényekről, bálokról, orgiákról. Azonban mindez most nem nagyon izgat - egy vágyad van csupán, hogy testedet vízszintbe helyzehesd és pihenhess.
Minden incidens nélkül eléred a Horgas Hóhért, s felmégy az emeletre egyből. Az ajtó előtt jut eszedbe, hogy a kulcsot elkellett volna kérni a pultostól, hisz minden kilépéskor le kell azt adni. A vakszerencsének, vagy Úrnőd gondoskodásának köszönhetően két siheder bukkan fel a folyosón meglátván téged a derengő félhomályban egyből hozzád lépnek.*
- Jól van Uram? Hisz maga mindjárt összeesik! Hívassunk egy vajákost? - *a szavak csak tompán jutnak el tudatodig, a fáradtság annyira átvette elméden az uralmat.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


A csalódottság és a fáradtság majdnem lever a lábamról, amikor belegondolok, hogy újra lépcsőznöm kell. Fél kézzel támaszkodva a falnak pillantom meg a két ifjút, s pár pillanat is beletellik, mire értelmet nyernek a hozzám intézett szavak.
- Nem... semmi bajom... de... szükségem lenne a szobám kulcsára... - mondom kimerülten.
- Megtennétek, hogy... - még a mondatot befejezni sem nagyon van erőm, csak végtelenül fáradt tekintetel nézek, hol egyik, hol a másikra. Az fel sem merül bennem, hogy netalán tolvajok lennének, ha pedig mégis...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*A vörös szeplős képű ifjonc már sietve szedi is lefelé a lábát, míg a fekete hajú, de masszívabb testfelépítésű veled marad.*
- Biztos nem kell vajákos Uram?
*Téblábol kicsit előtted, mintha nem tudná eldönteni mit is csináljon, vagy mit merjen csinálni és mit ne.
Alig telik el pár perc - számodra igen hosszúra nyúlt ez az idő - a vörös már vissza is tér hozzátok, kezében egy nagy kulccsal - zihál kicsit, bizonyára nagyon siethetett felfelé a lépcsőn.
Ki is nyissa előtted az ajtót, és int fejével társának.
Megkapnak két oldalról, melyre elmédbe egy gyanús gondolat tolul, azonban szerte is foszlik ahogy meglátod az egyre közelgő ágyat - pedig a lábadat még nem is mozdítottad.
Az utolsó amit felfog az agyad, az a párnád közelsége és puhasága - majd megszűnik számodra minden...

Arra ébredsz, hogy fázol. Takaród lecsúszva az ágy mellett, te pedig ruhástól az ágyban pihensz. Ablakaid zsalugáterei félig vannak csak behajtva, így gyenge fény kúszik a szobádba.
Nem igazán emlékszel, hogy hogy kerültél ágyba, de mintha rémlene két fiatal kölyök..., de nem esküdnél meg arra, hogy valóság volt a látásuk.
Szétnézel a szobádban, de semmi nem ideillő nem ragadja meg a tekinteted - vagy mégis... Az asztalon egy fémkancsó áll, mellette egy szépen faragott és lakkozott pohárral.*

[Thor]

(Thor)

*Mikor a tíz rezet kéri, egy kicsit elfintorodok rajta.

<Legközelebb gyalog jövök. Erre a kis útra ennyi pénzt elkérni, rablás!>

*Odaadom neki a pénzt, de nem köszönöm meg a fuvart, majd körbe tekintek, és szemeimmel a szabó boltját keresem. Ha nem találom, néhány járókelőtől megkérdezem merre van, de katonát, és polgárnál nagyobb rangú embert nem kérdezek meg.

<Nincs sok pénzem, de azért nekem is kijár a jóból.>

*Győzködöm magamat, mert a tudatom nem igazán repes az örömért, hogy sok pénzt kiadjak. Vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is, de azzal az érvel meggyőzöm magamat, hogy jó minőségű ruhákat készít bizonyára ennyi pénzért. Ha megtalálom a boltot, belépek az ajtaján.

-Adjon az úr hosszú életet. -* Köszönök az üzletbe lépéskor. Ha egy másik illetővel van elfoglalva az üzlet tulajdonosa, akkor addig várok és bámészkodok. De ha rá ér, vagy valamelyik inasa, akkor leadom a rendelést.

-Kellene egy csuklyás köpönyeg, melynek a színe sötét barna. Egy vajszínű polgári ing, és barna szövetnadrág.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín:
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Hogy megtaláld a szabót meg kell kerülnöd a Gatteart. Alapos körbetekintés után indulsz csak neki, kicsit azért csalódottan - de jó lett volna valakivel találkozni...
Míg győzködöd magad az ár miatt szépen haladsz célod felé a déli forgalomban. Már csak pár lépés és elérsz a szabó ajtajáig, amikor tőled úgy 20 lábnyira egy ismerős alakot fedezel fel. Drayen... vagy csak a szemed káprázott, mert egy pislantás után már nem látod alakját sehol.

Ruhára azonban előbb szükséged van.
Így belépsz az ajtón, mely felett egy kis felfüggesztett csengő csilingelni kezdett.
Egy fiatal, csontsovány, de igen magas legény lép ki egy elfüggönyözött helyiségből, kivillantva nem túl egészséges fogazatát rád mosolyog és enyhe beszédhibával köszönt hajbókolva.*
- Üdvözslö azs Urat! Miben lehetek a zsolgáratára? Ááááá, egy nyukjás küpeny, sütétbarna, egy vajzsín ing és barna zsövetnadrág. Jüjjön velem, ide. - *mutatja azt az ajtónyílást, ahonnan ő kijött.* - Felvezsük a méreteket, úgy 2-3 nap alatt kézs izs lezs.

[Thor]

(Thor)

*Drayent látva valahogy nem tudok örülni. Mintha lelki ismeretfurdalásom lenne azért, mert nem mentem még el hozzá, hogy elmondjam mi történt. Bár ahogy én ismerem, már rég tud mindent, sőt, lehet még, meg is figyeltetett. Inkább úgy döntök, hogy nem találkozok vele, és gyorsan bemegyek a szabóhoz.
Bent meglátva a sovány fickót, végig mérem, de nem tolakodóan. Mikor megszólal elmosolyodok magamban beszéd hibáján, de nem mutatom ki, még a végén drágábban kapom meg a holmikat. Utána megyek a nyílás mögé, de talán a tegnapi harci élmény miatt csapdától félve lépek be a szobába. Jobb kezemet megpróbálom úgy helyezni, hogy gyorsan elő tudjam húzni a kardom. Belépve körbe tekintek, majd engedem, hogy lemérje a ruhámhoz a méretemet.

-Mennyibe fog ez nekem kerülni? -*Kérdezem tőle egy hangúan.