Két város között - úton, tengeren...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A zászló nem változik elindulásodkor, csak lóg tépetten a kupola tetejéből.
A kis folyosón valamivel erősebb a sodrás, és mintha lejtene az út előre. Bár a halovány sárga fény még mindig megvan, észrevehetően egyre gyengébb a fénye a falaknak.
Jó tempóban haladsz abban a reményben, hogy hamarosan megtalálod a kijáratot.
Talán ennek köszönhetően kerülte el a figyelmed az az apró, alig észrevehető változás, megy azt eredményezte, hogy arccal a vízbe estél - a sietős lépés következtében ugyan is egyszercsak eltűnt a lábad alól a talaj. Léptél - a nagy semmibe, s kapaszkodó hiányában fürdés lett a dologból ruhástól, felszereléstől - talán annyi a jó az egészben, hogy ez a víz nem hideg, hanem kellemesen langyos.
Mire a fejed felbukkan a felszín felé nem tudod megmondani mennyi métert sodort magával a víz, de az biztos nem keveset - ráadásul a lábad nem érinti a talajt - úsznod kell. Az ár sodor magával, így nagyon nem kell magad megerőltetni, feltéve, ha a vízzel egyirányba kívánsz haladni - azonban visszafelé már nehezebb lenne enyhén szólva a művelet.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Sokmindent nem tudok tenni. Próbálok a felszínen maradni, és sodródni az árral. Figyelem, nincs e valami part, ahol szárazra evickélhetek.
Csak reménykedek, hogy nem következik valami vízesés...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Vízesés fordul meg a fejedben, azonban alig egy fél perces haladás után szörnyűbbet pillantassz meg. Egy nagyon enyhe kanyar után vége a folyosónak, legalább is zárt fal közelít feléd - a víz azonban eltávozik lefelé örvény formájában (mintha csak egy nagy kádból húzták volna ki a dugót).
Kapaszkodó, part, valami amiben megfogódzkodhatnál nincs - a víz pedig sodor és sodor magával.
Próbálkozhat azzal, hogy visszafelé kezdessz el úszni - próbálván így menekülni az örvény elől, ám pár perces küszködés után be kell, hogy lásd - végkimerülésig hadakozhatsz a víz ellen, de akkor is be fog szippantani, legfeljebb csak te nem fogsz emlékezni rá.

Eljön a pillanat amikor - vagy eszméletednél vagy, vagy már nem a kimerültségtől - az örvény elkap. Megragadva tested behúz a végtelennek tetsző erejével. Forgatni kezd, többször is beleütközöl először a falba (vagy valami más kemény tárgyba), majd fokozatosan beljebb és beljebb érsz a közepébe, hogy legvégül eltűnk az ismeretlen mélységben körötted felfoghatatlan vízmennyiséggel.
Baj csak akkor kezdődik amikor már középen vagy a tölcsérben. Ellep a víz és az éltető oxigén megszűni körötted - legalább is számodra használhatatlan formában van.
2-3 percig tudod tartani a levegőt odabent, ami lassan távozni kényszerül - helyére várván a frisset, ám levegő helyett víz áramlik be a tüdődbe.
Szempillantás alatt lepereg az életed szemed előtt - utolsó mozzanatként egy hatalmasra növő macskát látsz szomorúan magad előtt, majd pedig a sötétség jótékony és nyugodalmas világa vár.

...

Magadhoz térsz arra, hogy iszonyatosan fáj a mellkasod, bensőd, és állandó köhögési rohamokkal küzdessz. Rengeteg vizet köhögsz fel a tüdődből - még szerencse, hogy arccal lefelé vagy), s ahogy tisztul egyre jobban "kapaszkodsz bele" az életet mentő levegőbe - egyre mélyebben (bár fájdalmasan) szívod magadba a kissé áporodott levegőt.
Lassan a szemedet is ki bírod nyitni. Egy föld alatti barlangban vagy első látásra abban a nagyon gyenge fényben amit a falak árasztanak; bár ez a fény semmivel sem hasonlít arra ami odafent volt. Itt nincsennek koponyák, nincs sima fal, csak cseppkövek, dombocskák, halmocskák, apró vízerek - de mégis a fal kékes-fehéres fénnyel világít.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Még az örvény előtt nem kezdek el úszni az ellenkező irányba, hanem megpróbálok minél nagyobb levegőt venni. Arra számítok, hogy ha ilyen sebességgel önlik a víz lefelé, akkor valahol ki is kell jönnie. Számítok az örvény csapkodására, ezért - amennyire tudom - védem a fejem az ütődésektől.
Miután magamhoz térek a levegőn, először jól felköhögöm a tüdőmből a vizet. Pihenek pár nyugodt percet, aztán megnézem, hogy mi maradt belőlem, és a cuccaimból. Utána szétnézek kicsit jobban, hogy hová is kerültem.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: valahol a föld mélyén
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

*Az örvényben kavarogva szerzett zúzódások kicsit, szerencsére nem vesztetted el az önkontrollt, így tompítani tudtad az ütődéseket.
Percekig tart a víz végleges kitisztítása a tüdődből, hogy érdemben szét is tudj nézni milyen helyre kerülhettél.
Bár egy lapos dombocskán pihensz a hátad mögött hatalmas víztömeg terül el. Föld mélyi tó lehet, túlsó partja úgy 100-150 lábnyi távolságban van tőled, s egy vízesést látsz szemben veled.
A barlang többi része apróbb halmokból áll - cseppköves dombocskák. Kiálló nagyobb furcsa alakzatokkal, a "mennyezetről" lelógó csapokkal.
Fekvésed irányába látsz járható utat, talán arra ki is jutsz.
A levegő bár kicsit áporodott, de felülvén huzatot is érzel a járat sötétbe burkolózó része felé.
A felszerelésed megvan, különösebb kár nem keletkezett, kicsit vizesek lettek a dolgaid, de nem annyira, hogy a könyveid tönkremenjenek. A ruhádnak is csak a fele ázott el - ami a hátizsákod tetején volt. Üvegcséd egy sem tört el, épen van a felszerelésed.
Ahogy végére érsz a felszerelésed átnézésének hangok ütik meg a füled. Vékony, magas hangfekvésű hangok. Több különböző hang - olyan 3-4 fő beszélgethet a barlang belsejében.*

//A karaktert 1 ponttal jutalmazom szerepjáték terén, valamint 1 ponttal tapasztalás terén - az első halál közeli élmény átélése miatt.
Csak így tovább! //

[Chorax]

(Yossarien)


*Örülök, hogy élek! Kicsit pihenek, egyenlőre nem öltözöm át, ki tudja mennyit kell még úsznom.

< Úgy tűnik, még mélyebbre kerültem a föld alá. De legalább a dolgaimnak nem esett baja. Van légmozgás, talán ki lehet innen jutni valahogy!>

*Erőt merítek a pálinkás kulacsomból, és elindulok a hangok irányába. Fülelek, hátha értem mit beszélnek...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: valahol a föld mélyén
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

*Érteni nem érted a beszédet sajnos. Viszont jó pár 10 lábnyi haladás után egy nagyobb cseppkőképződményt kikerülvén azt is meglátod kik beszélgetnek. Csontsovány, ronda, szőrös, fekete szembogarú, de gülüszemű lények. Úgy 2 lábnyi magasak lehetnek a csontjukra szó szerint rátapad a bőrük, hús nincs rajtuk szinte semmi sem, csak a szürkés-barnás szőrös bőr egész testfelületükön.
Ruhát nem viselnek egy kezdetleges ágyékkötőn kívül, amit talán tök mindegy, hogy van-e vagy nincs, ugyanis mindőjükön tiszta kosz és szakadt, lyukas. Fegyver sincs náluk láthatólag.
Tőled úgy 30 lábnyira vannak és eddig nem vettek észre.*

[Chorax]

(Yossarien)


< Miféle szerzetek lehetnek ezek a csúf jószágok? Még sose láttam ilyen kreatúrákat az biztos! De talán feljárnak a felszínre, és nem csak idelent élnek. >

*Kicsit visszalépek a takarásba, majd figyelem őket. Bár nem értem, hogy mit hablatyolnak, azért a gesztusokból, és a hanglejtésből megpróbálom megsaccolni, hogy melyik lehet köztük a magasabb rangú, már ha egyáltalán van ilyen.
Várok, hátha elindulnak valamerre.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: valahol a föld mélyén
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

*A gesztusokból ítélve vitatkozhatnak valamin. Lehet azon, hogy merre menjenek, mert az egyikük erőteljesen mutogat arra amerről te érkeztél, míg egy másik az ellenkező irányba.
Hogy van-e rangidős (vezető) nem tudod megmondani, maximum csak feltételezheted, hogy nincs - hisz ha lenne az ő szava döntené el a haladási irányt. Legalább is emberi ésszel így működne.
Elvitáznak még úgy 5-10 percig, majd feléd indulnak meg. Az ellenkező irányt mutató kicsit mintha hőbörögne hátul a sorban, de azért a többiekkel tart.
Talán a fél utat tehették meg feléd, amikor az elöl lévő megáll és beleszagol a levegőben. Szinte látni a dermedtséget rajtuk. Egy sorba rendeződnek vékony rövid - talán parancs - szavak alapján, és így szép lassan elindulnak feléd. Egymástól úgy egy lábnyira helyezkednek el - nem fogsz tudni elbújni előlük, ez már biztos.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Nem várom meg hogy ők fedezzenek fel, hanem kilépek a takarásból és a egy barátságos mosoly kíséretében megszólítom őket (toroniul):

- Üdv! Ne ijedjetek meg, nem akarok rosszat! Csak ki akarok jutni innen!

*Kezeimet úgy tartom, hogy lássák, hogy nincs benne semmi, és nem akarom őket bántani.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: valahol a föld mélyén
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

*Kibukkanásod a cseppkő mögül igencsak meglepi őket. Bár az arcberendezésük igencsak eltér egy emberétől, de a zavar, meglepődöttség érzéseket simán le tudod olvasni mindannyiukról.
Talán egy kicsit bambán is néznek rád, alaposan szemügyre vesznek szép lassan - fejed tetejétől a lábad ujjáig. Számodra a bal szélső egyed lép úgy hármat feléd; még ekkor is marad köztetek úgy 3 lábnyi távolság. Lassan, tagolva beszél hozzád, amiből nagy nehézségek árán ennyit értessz meg:*
- Lenni te ember. Ide jön hol-tól? Keres itt mi ki-járat?
*A másik három csak figyel. Bár fegyvert nem látsz nálluk, de ez cseppet sem nyugtat meg. Van egy olyan érzésed, hogy ezeknek a furcsa lényeknek fegyver nem is kell - van más fegyverük, ami halálosabb és gyorsabb is mint egy tőr, kard, bármi más... Ezt az érzést egyel tudod magyarázni - a meglepődöttségükön túl is roppant nyugodtak, magabiztosak.*

[Chorax]

(Yossarien)


< Szóval ezek itt a helyiek! Egyenlőre nem barátságtalanok, talán megmutatják a kivezető utat... >

*Lassan, tagoltan beszélni kezdek, hogy a szószólójuk értse amit mondok:

- Véletlenül keveredtem ide! A vízesésen keresztül zuhantam le! Ki akarok innen jutni a felszínre! Meg tudjátok mutatni a kivezető utat a napvilág felé?

*Továbbra is barátságosan mosolygok.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: valahol a föld mélyén
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

*Szavaidra mintha cseppnyi értelem szállt volna a szószóló szemébe.*
- Érteni. Menni te akar felszín fa, kő vár.
Érteni nem kerülni ide te hogy.
Mutat te mi valami csere és mi mutat te kő vár.
*Egyéb hangok nem hagyják el a száját, de valami azt súgja, hogy a társai is nagyon jól tudják miről folyik a diskurzus.
Ezen felül kezded úgy érezni, hogy mások is figyelnek - "a hátadban érzel tekintetet".*

[Chorax]

(Yossarien)


< Mit adhatnék a segítségükért cserébe? Nem sok mindenem van... >

*Rövid gondolkodás után előkaparom a pálinkás kulacsomat (amiben egyszerű párlat van), meghúzom, majd feléjük nyújtom és mondom nekik:

- Ez finom, de erős ital! Pálinkának hívják! Kóstoljátok meg. Csinálhatok nektek ilyet, ha ízlik...de lehet más ízűt is kotyvasztani!

*Várom a hatást, és remélem, hogy ízlik nekik. Közben lopva hátra pislantok, hogy vajon ki van mögöttem...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: valahol a föld mélyén
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

*A szószóló egy apró lépéssel közelebb lép hozzád és elveszi a kezedből a kulacsot. Beleszagol, majd a szájához emeli. Igen aprót kortyolhatott bele, de még így is szó szerint huhogva fordul hátra. Hallod ismét azt az igen furcsa szinte, vinnyogásnak ható beszédet maguk közt. Társai közelebb mennek hozzá, és szépen körbejár a kulacs.
Eközben hátra tudzs pillantani, körbekémlelni, de senkit nem fedezel fel sem a cseppkövek takarásában, sem a víznél, sem a túlparton.*
- Lenni ez ital éget. Vanni szelíd más?
Más?
*A szószóló tartja ismét a kulacsot a kezében és érdeklődve méregeti a felszerelésedet. A másik három is inkább most már kíváncsian méreget, nem pedig mereven figyel.*