Ifin-Az Új falon belül a városon kívül

[Hakea Ello]

(Hajnal)

-Úgy beszélsz a pénzről, mintha megvetnéd. Igaz ez? Hitványabb egy zsoldos, ki felesége és öt gyermeke eltartásáért kockáztatja nap mint nap életét, mint a hős lovag, ki csillogó vértben vágtat hősi küzdelemre, míg jobbágyai nyögik a különleges hadiadót?

A bezártságát illető megjegyzésekhez eleinte nem fűz semmit, ám hallgatása jó fél perc múlva félbeszakad.

-Indokaidat ugyan nem fejtetted ki, mégis úgy látom, hogy a puszta kíváncsiság vezérel. Együgyű érzés bár, mégis csodálatos...és cseppet sem idegen tőlem. Így hát megosztom veled azt, amit olyannyira tudni kívánsz.

Egy mosoly kíséretében folytatja.

-Amióta eszemet tudom, ilyen a testem. Így, bár szívem szerint ölelném, csókolnám a Napot, örökké rejtőznöm kell előle. Ne szánj, nincs miért. És tudd, hogy a fő csupán féltésből zárt falak közé, ártalmamra sosem volt. Nagy titkok tudója vagy most már, barátom. Mihez kezdesz velük?

[Nibur Sakraf]

(Jasszer)


*A nap már régen felkelt. Ifjú korában sokszor bámulta a rácsokon túli világot, amint hajnalban ébredezik. A sertepertélő cselédeket, a borozásból hazatérő ifjúkat, a gazdáikat őrző kutyákat, a kenyeret kihordó fiúkat... Akkor úgy érezte, hogy bármit megadna, hogy kint lehessen, és érezhesse a friss kenyér illatát, a reggeli levegő hűvös csípését az arcán....
És most itt van...Ez az érzés minden reggel olyan energiákkal tölti fel, mely egész nap elkíséri, és bearanyozza a világszemléletét. Ezért is kel mindenkinél hamarabb, nomeg azért, mert a gladiátor istállóban az első edzések ekkorra már véget is értek.

A fogadó elé érve belép annak ajtaján, maga mögött hagyva a lassan éledező város egyenlőre még halk zajait. Bólint a kocsmáros felé, majd lassan odalépdel Hajnalék asztalához.*

-Szép jó reggelt az uraknak. Látom teával fogadják a nap első sugarait...

*Int a kocsmáros irányába, hogy ő is kér egy csészével, majd leül a beszélgetők mellé. Mikor csuklyáját kissé hátrébb csúsztatja, arcán látszik, hogy friss, és kipihent*

-Ohh...igen...

*Elővesz egy pár finom kesztyűt a kabátja alól.*

-Út közben leltem ezekre egy igen korán kelő kofánál...gondoltam hasznodra válnának uram...

*Arcán kortalan mosoly, szemeiből kissé idegen csillogás árad*

[Shirin Horha]

(Erio)

Félretekint, a belépő ismerősre néz, majd felel:

-Nem vetem meg a pénzt...Csak azokat, akik istenítik. A pénz épp a világ hatalmas pénzéhsége miatt már mindenkinek nélkülözhetetlen. Így nekem is szükségem van rá. A zsoldosokról pedig csak annyit, hogy nem tartom magam se többre, se kevesebbre náluk...Nem szokásom egy embercsoport vagy egy ressz felé előítéleteket alkotni... - válaszol még Jasszer érkezte előtt.

- Üdv köztünk! - fordul Jasszerhoz - Remélem éhes vagy! Azt hiszem tojás és szalonna a reggeli. Hozzassak neked is?

Majd szinte nem is várva Jasszer válaszát már fordul is a kocsmároshoz, és odaszól neki:

- És lesz még egy adag a reggeliből...Számolja még azt is bele abba az ezüstpénzbe, és el vagyunk intézve!

- Ennyire érzékeny a bőröd? - kérdezi őszintén csodálkozva, mikor az újabb asztaltárs az asztalra teszi a kesztyűt!

[Hakea Ello]

(Hajnal)

//Megjegyzés (saját mulasztásom pótlásaképp): A "Hajnal" nevet a karakter ugyan majd' 300 évig használta, jelenleg az inkvizíció miatt más nevet visel, ez pedig "Vox" (shadoni, Szürkecsuklyás név, jelentése: "hang").//

Amint Jasszer az asztalra teszi a kesztyűket, Hajnal habozás nékül magához veszi őket.

-Ugyan minden bizonnyal nem ér váratlanul amit mondok, mégis...igen kevéssé számítottam ilyen figyelmességre. Fogadd őszinte köszönetem.

Miközben ezeket mondja, egy pillanatra sem néz az amund felé. Kezeivel végigtapogatja a kesztyűket, ám tolvaj-becsípődései odáig nem mennek el, hogy ki is fordítsa őket. A teába mindazonáltal nem kortyol bele, amíg Erio nem ivott belőle, addig legalábbis nem.

-Öt percnyi napsütés - a bőr elvörösödik. Fél óra - hólyagok keletkeznek. Egy óra - megjelennek az első sebek. A többi már nem való feltétlenül étkezőasztal mellé, javaslom, hogy ugorjunk témát.

[Shirin Horha]

(Erio)

- Bár erős a gyomrom, és nem zavar, de ennyi ízelítő elég... Akkor igen kellemetlen ez a...betegség! Nem lehet tenni ellene valamit? Vagy már belenyugodtál?

- És te Jasszer? Téged még annyira sincs szerencsém ismerni, mint Vox barátunkat! Mivel foglalatoskodsz? Miben mozogsz otthonosan? - megszívja a fogát és folytatja. - Ha már így egymásra vagyunk utalva, és összefonódott a jövőnk, akkor illene megismernünk egymást, hogy tudjuk, mire számíthatunk egymástól!

[Nibur Sakraf]

(Jasszer)

//Oké. Akkor ezentúl úgy megy a reag //

-Köszönöm a meghívást testvér...

*Bólint köszönően Erio felé, majd mosolyogva Hajnal irányába fordul.*

-Szívesen uram.

*Kissé megropogtatja izmait, és kinyújtóztatja kezeit. Őt már nem érik váratlanul Hajnal szavai. Már legalább 3 éve vigyázza...vagy már lehet több is. Nem számolja az éveket. Már rég nem. Erio kérdésére egy pillanatra elgondolkodik.*

-Hááát...én amolyan testőrféle lennék. Csak remélhetem, hogy elég jó a feladatomra. Vox urat szolgálom.

*Válaszol mosolyogva*

[Hakea Ello]

(Hajnal)

Vérvörös ajkai halvány mosolyra húzódnak.

-Valóban, nem találtam gyógyírt..."betegségemre", bár valójában nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán betegség hordozója vagyok, és abban sem, hogy ártalmamra van testem eme tulajdonsága.

Ezen szavak után csendben marad, és figyeli társai beszélgetését. Vörös szemei olykor-olykor felvillannak csuklyája alatt, a kesztyűket pedig lassan felpróbálja, ujjait tornáztatja bennük.

[Shirin Horha]

(Erio)

- Akkor úgy tűnik hasonló a munkaköri leírásunk! - kacsint egyet mosolyogva az újonnan érkezett felé.
- Én valószínűleg reggeli után nem sokkal visszavonulok egy kis pihenésre, mivel már majd' két napja nem aludtam. Ha nem tévedek a klánban léptél Vox szolgálatába, ugye? Honnan származol? - faggatja tovább Jasszert...

[Nibur Sakraf]

(Jasszer)


-Igen. Vox a ga...akarom mondani a felettesem. A vezető bízta rám ezt a feladatot még évekkel ezelőtt.
-Hát...amióta emlékszem Abasziszban élek, de valószínűnek tartom, hogy nem itt születtem...ha rám nézel te is láthatod az eltéréseket köztem és az itt élők között. Egy dzsad bahrada jótanácsára nem is nagyon firtattam a témát. Jó úgy ahogy van. A lényeg, hogy élünk, és szabadok vagyunk. Remélem ez még jó ideig így is marad.

*Hajnal felé fordul, majd halkabbra veszi a beszélgetést, száját pedig takarja.*

-És most merre tovább uram? Ideig óráig megbújhatunk itt, de nem hinném, hogy sokáig rejtve maradhatunk.

[Hakea Ello]

(Hajnal)

-Mondd, Jasszer, helyemben merre mennél? Északnak vagy délnek? Nyugatnak vagy keletnek? Nagyvárosba, vidékre, vagy a semmi közepébe? Miriádnyi lehetőség, életre, halálra egyaránt. Én délre mennék, az Onporon át, a Nyktalosi mocsarak felé. Keletre mennék, Obraton át, Caedon felé, ki az országból. Nyugatra mennék, Tazdehen keresztül Tengermellék tartományba, és északnak, csupán két mérföldet, hogy a kikötőben, hajón váltsuk meg rejtekhelyünket.

Összesimítja két, kesztyűs kezét, és várja társai reakcióit.

[Shirin Horha]

(Erio)

- Talán egy-két napig itt maradhatunk...Legalábbis addig nem hinném, hogy ránk akadnak! Végülis ha jól emlékszem egyikünket sem ismerik személyesen...Ez egyenlőre mindenképp bíztató. Mindenesetre ha távozni akartok, akkor az utazáshoz - mert feltételezem nem gyalog akarjátok az utat megtenni - ló kell és még sok egyéb kell. Ezekhez meg mindhez pénz is kell! Szóval először mi lenne ha az apróbb részleteket készítenénk elő, és ha minden megvan, akkor döntenénk el, azt, ami jelenleg a legnagyobb kérdés: hogy hova?

mondja Erio az állát símogatva...nagyot kortyol immár hülőfélben lévő teájába, majd mikor meggyőződött róla, hogy eléggé elhült, még néhány apróbb kortyot is beleivott és visszarakta az asztalra.

- Mit gondoltok?

[Kaspar Otlokir]

________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Fogadó a Két Alabárdoshoz
JK: Hajnal;Erio, Jasszer
Idöpont:alig valamivel az elsö kakas ébredése után
_________________________________________________________________________________________________________

(Jasszer)

Mikor a fogadóba lépsz a már sokat látott hitetlenkedö tekitettel szembesülsz. Valamiért az emberek mosolya nem öszinte amikor veled beszélgetnek.

(Mindenki)

Rendeléseiteket Bret továbbadja a konyha felé, közben az illatozó cipótól és frissen készült tojásból és szallonából álló étel is megérkezett.
A szokásnak megfelelöen nem az egytányéros kivitel van errefelé módiban. Egy közel félméteres tál van megpakolva friss paradicsommal és uborkával tűzdelt szalonnás rántottával. Külön egy másik tálban pedig ma reggeli cipó illatozik karéjra vágva. A tálat Bret hozza ki, neki nem is koz gondot a súlya. A legközelebbi asztalhoz viszi és fehér vászon abroszra rakja. Nem sokkal mögötte Eva hoz három korsót egyensúlyozva a kezében. A komló és maláta félre nem ismerhetö szaga és a fehér hab bizonytja, itt csak a legjobb seritalt szolgálják fel.
Mint egy vezényszóra, ahogy a kupákról az oldalukon végigcsorduló hab a másik asztal vásznához ér nyílik az ajtó és három törpe sorjázik be rajta. Felétek biccentenek majd a kocsmárosssal váltanak pár szót aminek a vége hahotázásba fullad. Leülnek a serük mellé és a diskurzus személyesebb hangvételt nyer, ám a nyelv még mindig idegen.

[Hakea Ello]

(Hajnal)

A becsörtető törpékre rá sem hederít, ellenben miután Erio nem csuklott össze alélten az első korty tea után, óvatosan belekortyol. Ugyan ez a lassú mérgek ellen nem segít, főleg ha íztelenek, viszont legalább leszűkíti a lehetőségek körét.

-Információid minden bizonnyal pontosabbak, mint sajátjaim, bár kíváncsi volnék forrásukra. Ezenkívül amennyiben lovakat veszünk magunknak, máris elköteleztük magunkat a szárazföldi út mellett. Ebből azt vélem kihallani, hogy nem tartod jón úticélnak a kikötőt, vagy tévedek?

Egy pillanatra elhallgat, hogy a törpék beszédéből elcsípjen néhány szót. Ha nem is érti mit beszélnek, a nyelv csengéséből próbál következtetni eredetükre. Talán anyanyelvükön társalognak?

-Miután itt végeztünk, csendesebb helyet kellene keresnünk ahol tovább folytathatjuk ezt a beszélgetést.

[Shirin Horha]

(Erio)

Enyhén meglepetten biccent vissza a törpök biccentésére, majd végigméri az apró termetű emberkéket. Elvégre nem sok törpöt látott eddigi élete során...

- A lovakat csak példaként hoztam fel... Egyébként meg nem tartom túl jónak a vizi utazást. Ha igazán keresnék valakit, és eléggé befolyásos lennék hozzá, akkor először is a hajókat kezdeném figyeltetni. De ez én vagyok. Mindenesetre akkor reggelizzünk meg, és addig zárjuk le ezt a témát. Majd utána megvitatjuk!

Azzal nem is vesztegeti tovább a szót, alaposan megszedi a tányérát, és nekilát az életmentő reggelinek.

[Nibur Sakraf]

(Jasszer)


*Biccent a belépő törpék felé, majd visszafordul Hajnal irányába.*

-Szerintem is jobb lenne a szárazföldi utat előnyben részesíteni, mert a hajóút túl kötött. Nekem még megvan a lovam, és ha gondoljátok, akkor be tudok szerezni két jó utazólovat.

*Ő is belekortyol a teába*