Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Alauron]

(Ezio)

Bár egyáltalán nem tapasztalt szerető, azért találékonyság szorult belé elég, hogy úgy gondolja, most itt van az ideje, hogy próbára tegye a szerencséjét, és kiderüljön, a lány meddig engedi közel magához. A remetelány látványa, aztán pedig Augustáé, noés persze a közelsége, és maga a szerelmes csók most arra buzdítja a fiút, hogy átlépje a határokat. Gyengéd nyomással a fának dönti hát szerelmét, és kezével megtapogatja a kívánatos kebleket, miközben hevesen csókolóznak tovább...

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdőben
Időpont: délben
______________________________

Feszes, kerek cicik kerülnek kezed alá, Augusta nem tol el, hanem felsóhajt, közelebb húzódik hozzád. Simogatni kezdi a nyakad, aztán az oldalad. Arca kipirul, megölel téged, mivel eddig is mezítláb járt, egyik lábfejével megsimítja lábszárad.
Úgy tűnik, ezt a lány még engedi

[Alauron]

(Ezio)

Egészen tűzba jön.
<Most rögtön magamévá teszlek, most rögtön te lány, hát hogy lehet valaki ilyen szép? Ahh...sajnos azt nem lehet, de elveszlek, és akkor majd végre...>
Ha tovább is engedi Augusta feltett szándéka, hogy egy pár gonbtól megszabadoljon a lány blúzán, és szemtől szembe, fedetlenül is találkozhasson azokkal a formás idomokkal. Óvatosan kiold hát pár gombot.
- Ne félj galambom, csak látni akarlak! -mondja felhevülten - Tudom, hogy te vagy a legszebb a világon, és nekem az is maradsz. Csodálatos vagy.

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdőben
Időpont: délben
______________________________

Augusta csodálkozva nézett rád, amikor gombjaival kezdtél matatni, de aztán haja tövéig elvörösödve hagyta. Két szép rózsás halommal ismerkedtél meg, s mivel bókjaidtól egészen elgyengült a lány, kezed még oda is vonta, s újra megcsókolt. Ez a csók talán még mézédesebbre sikeredett az előzőknél is, s félő volt, az ifjonti hév elragadtat titeket. Augusta szíve kalimpált, bőre sütött, majd finoman eltolt téged, ingjét öszefogta:
-Nem szabad ám most tovább csókolnod engem. Mert bizony még feljebb csúszik a szoknyám, mint kellene-suttogta lesütött szemekkel. Nem haragudott ő rád, ó dehogy, csak ami benned munkált, az benne is, de nem feledte el szülei tanítását.
Lassan szíved is visszatalált rendes ritmusára, s ekkor egy vörös, hosszú szőrű macska ugrott ki a szemközti bozótosból, nyakában koszos, rakoncátlan kék szalaggal.

[Alauron]

(Ezio)

Nyagyot sóhajtva abbahagyja amit csinált, de egyáltalán nem csalódott.
- Jólvan Rózsám, még várnunk kell mint tisztességes emberekhez illik, tudom én.- mosolyog rá a kedvesére, és elkönyveli magában, hogy most már mindenképp tudja, egyszer elveszi ezta lányt, mert vele akar élni.
<Lám, milyen tisztességes, ilyen lány kell nekem.>
- Meg aztán nézd, ott az a macska, s most talán nem fog elszaladni. -kinyújtja kezét a macska felé, és jókedvúen szólítani kezdi.
- Nohát Hercegúr, csak nem elcsavargott? Na gyere csak ide, hagy vigyünk a palotádba!

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdőben
Időpont: délben
______________________________

A macska nem ugrott el jöttödre, meg lehetett fogni könnyen.
-Szerinted kapunk érte valamit az úréktól? Te minek örülnél?-karolt beléd.
A falu felé menet útba ejtette megont a forrást, senki sem volt már ott.
közeledve a falu határába, kényelmes sétában egy hosszú reverendás férfivel találkoztatok.
-Na, a pap. Biztos fog veled beszélni, te még új vagy!-súgta Augusta.
Így is lett. A pap megállt, köszöntött:
-Hozott Domvik! Jól tudom, te vagy az új vadász? Remélem imák alkalmával más körülmények között is találkozunk!

[Alauron]

(Ezio)

Sajnos Augusztának igaza van, és a pap le is szólítja őket nagy bánatára.
<Pedig milyen szép volt eddig ez a délután, hajjajj! Mit akarhat? Biztos csak ismerkedni.>
- Jónapot!- válaszolja, bár elég gyanús, hogy nem igazán tudja hogy is kell köszönni egy papnak, vagy hogy kellene Domvikot emlegetnie.- Úgy van ahogy mondja, én vagyok a vadász, Ezio a nevem. Hát, ami azt illeti, igen, ezt én is remélem. Inkább ne balszerencsekor kelljen találkoznunk, amikor már kihültem mint a tegnapi leves.
<Ejj, lehet ezen most megsértődik?>

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: délután
______________________________

-Az nem lenne helyes...Holnap éppenséggel kívánatos lenne, ha a faéubeliekkel megjelennél urunk tisztelete alkalmából...
Csak mikor elmet, akkor böükte ki Augusta:
-Eh, meg akar ez téríteni! A családommal mi a régi isteneket tiszteljük, ki is szoktunk menni a Rönkös tisztáshoz! Néha mímelem, hogy hiszek Domvikban, de ez nem igaz. Mit fogsz most csinálni? Még a végén rádszáll ez a pap, aztán ha elhajtod, bepanaszol az úrnál, hogy istentelen vagy!

[Alauron]

(Ezio)

- Látom miben sántikál. Mondcsak, hogy keülitek el, hogy elenetek beszéljen? Elmentek a szertartásokra? Azt hiszem, -mosolyodik el, miközben tovább sétáknak átkarolva a lányt- ha holnap ti is eljöttök a templomba, legalább lesz alkalmam találkozni a szüleiddel!

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: este
______________________________

-Elmegyünk, jámbornak tettejük magunkat, bár ezt nem nagyon kell, mert igaz, de a régi isteneknek is megadjuk, amit kell. És jó ötlet, szólok is apámnak, hogy számítson rád!
Hazakísérhetted, de aztán utatok ketté vált. A várban örömmel vették a macska előkerülését, Vigyori pedig csípőre tett kézzel fogadott.
-Na, te hercegvadész! Hol koslattál eddig?
Majd személyesebb hangot ütött meg:
-Meddig jutottál Augustával?

[Alauron]

(Ezio)

- Jó nyomon haladok! - viccelődik jókedvében.-Ejj, a tündérnek most lábat csókolnék, ha megtudnám melyik vezetett ide, mert bizony Auguszta, mondjá akármit, ő lesz a párom! Ha el nem cseszem. No, azt meg hogy mi volt vagy mi nem, tudja az öreg fa, de azért hogy nehogy elinduljon a plegyka, hát megmondom, jólneveltek vagyunk. Hanem az a nemes céda- hajol közelebb hogy ne is hallja senki, de azért mérgesen folytatja.- az asztán nem őrizgeti tisztességes lány módjára magát. Mond te tudtad ezt? Hát szólhattál volna. De legalább ez hozta a szerencsémet. Így derült ki csak, végülis Augusztával egyre gondoltunk. Tán tudtad ezt is?

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: este
______________________________

-Nem mondod, hogy azonal nőül vennéd, csak mert engedte, hogy megcsecserészd kicsit! Fiam, zöld vagy még! Várj még ezzel a házassággal!
A nemes lányon elhűl:
-Rád akart mászni? Eddig azt hittem, helja kisasszony jóféle némber, nem ilyen kiéhezett faszvadász! Nagyon megtetszhettél neki! De a helyedben hallgatnék erről. A fiútestvére viszont volt már nővel, állítólag a remetelányt szokta fényesítgetni. Ej, azt a cafkát nem tudtam horogra akasztani, hol csúfot űzött belőlem, vagy meglépett! Ellenben a pap keresett itt téged. Találkoztatok már?

[Alauron]

(Ezio)

- A papal? Ja, találkoztam, és nem tetszett. Én ki se mernék menni az erdőre, főleg éjjelre ha a tündérnépek megtudnák nem adózom többet a régi hitnek. Ám ez a pap meg akar téríteni Domvikhoz. Nincs avval bajom, de az erdő, az sose lesz a Felföldön az ő Domvikjuké, és nekem ez az otthonom. Hanem, holnap elmegeyk azért a misére, hogy meghallgassam. Abból csak nem lesz semmi. Legalább találkozom Auguszta szüleivel.
Válaszolja Vigyorinak, aztán hozzálát hogy valami harapnivalót készítsen magának...

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: este
______________________________

-Milyen szófogadó vagy! Én teszek rá, a pap hol szeret vagy hol nem szeret látni engem. Holnap aztán öltözz ki rendesen, ha már a lány szülejeihez viszed magad mutatóba. Hibbant vagy, de a te bajod!
Másnap azt hitted, csak az istentisztelet után futsz össze a szülőkkel, ám nem így alakult. A helyi pap templom híján a szabad ég alatt, a falu kútjánál szokta tartani Domvik igehirdetését. És menet közben kikkel látod Augustát a tiszta szoknyájában? Egy bajszos, kucsmás férfival, egy kendős nagykezű asszonnyal, meg egy kisfiúval, aki csakis Auguszta öccse lehet. Rögtön kiszúrtak téged, a lány a földet nézi, de mosolyog.

[Alauron]

(Ezio)

Amint azt egy jóravaló tisztességes embernek kell, Ezio is kitesz magáért, hogy legalább most ne valljon szégyent. Először is megmosakodik valamennyire, és felvesz egy tiszta inget is, nomeg a süvegét. Milyen szerencse hogy felvette, hisz így alkalma nyilt mivel lefoglalnia izgatottságát, mikor Auguszta szülei a vártnál előbb kerülnek elé. Bár tegnap este nehezen jött álom a szemére, sokmindenért ami vele esett, de ma olyan frissen ébredt, hogy semmi se törheti le...látszólag. Így aztán kalpagját emeli üdvözlésre, és jóelőre odaköszön.
- Adjonisten bátyám!- emel kalapot a paraszt előtt, akiben Auguszta atyját sejti- s nagyságának úgyszint.- köszönti a feleségét is.- Üdv öcsi, éshát drága Auguszta örülök hogy látlak. Ezio Ciattore vagyok, Valencio úr vadásza, mint azt tám már tudvalévő.- majd ha megtörténik a bemutatkozás, és a viszontköszöntés, akkor folytatja is.- Hm, és tán azt is suttogták már a varjak, hogy szívem majd kiugrik, ha leányuk felé száll gondolatom. Sok jót mesélt ám becses családjáról, így bátorkodom szólni, alkalomadtán ülnénk e egy asztalhoz, hogy beszéljünk erről-arról...