Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Amíg Dzsana Súriont ébresztgeti Mustafa felengedi a rablókat. Nem szólnak semmit csak hálás pillantásokka köszönik meg a pap engedékenységét, majd szépen felsorakoznak a fal mellett. Ahogy Mustafa az ajtót csukja lefele tényleg hallani nagyon halkan morgó beszédfoszlányokat, de nem érti mi lehet az, mert valószínű, hogy nemcsak halk, hanem idegen nyelvű is a nesz. Odafent a tegnap félrepakolt székek közül egyet az ajtóhoz húzva Malor leül rá. Ugyan a saját megnyugtatására kicsit morog, de most érződik a hangján, hogy nem bánja az előzékenységet.*

-Köszönöm, de nem fontos. Jól vagyok. Nos, ha ragaszkodnak hozzá, akkor leülök egy kicsit a saját megnyugtatásunkra, de tényleg nincs semmi komoly bajom.

*Súrion ugyan nem ájul el, de a mozgás nem nagyon akar fájdalom nélkül menni, így elég lassan és tényleg szerencsétlenül meg az ellátás. Végül Mustafa kérdésére a haramiák közül egy idősebb, már deresedő halántékú férfi lép előre.*

-Khöm. Én értek hozzá egy kicsit Uram. Felcser voltam még megboldogult katonakoromban. Ha megengedik megpróbálnék segíteni.

*Ha megengedik neki, akkor letérdel Súrion mellé és megtapogatja, megnézi közelebbről a sebeket. Összeráncolt szemöldöke nem sok jót sejtet, de végül csak megszólal, hogy a körötte lévők is tudják mire gondol.*

-Csúnyák a sebek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem vérzik komolyabban egyik sem. Azt hiszem egy adag pálinkával és a kötszerekkel életben marad az Úr. Nem ártana egy-két gyógynövényt is rátenni, de sajnos ezt nem hiszem, hogy jelen esetben megoldható.

*Végül, ha ismét megerősítést kap nekilát értő kézzel ellátni, bekötni a sebeket. A pálinkás fertőtlenítő mosos közben azért a dalnok ismét a sötétségbe süpped a feltörő fájdalomhullámok közepette, dde végül, ahogy a meggyötört szervezet ismét megnyugszik újra magához tér lassan és mostmár valamivel tisztább a világ nem érzi a minden pillanatban lecsapni készülő eszméletlenség közelségét.
A volt felcser félénken sandít Dzsanára és a friss sebekre.*

-Kisasszony az Ön sebeit is elláthatom?

*Mintegy teljesen véletlenül Malor kardjánka pengéje ekkor koccan éles csendüléssel a kőpadlónak. Erre inkább elhallgat az alkalmi orvos, de úgy látszik nincs semmilyen hátsó szándék vagy trükk a dologban. Közben a tegnap „megismert” keményebb kötésű zsoldostrió egyik tagja csak megszólítja Mustafát, amíg a kötözések és közjátékok folynak.*

-Tudom, hogy arról volt szó ne nagyon akarjunk beszélgetni egymással, de végülis magát kérdem. Mi az az izé odalent? A lényegesebb pedig, hogy mit rejthet az omlás túlvége? Talán kölcsönösen kisegíthetnénk egymást és mindenki jól járna.

*Az ő szemében viszont a kapzsi csillogás fedezhető fel. Igaz valószínűleg komolyan gondolja a leplezett szövetséget valamiféle haszon reményében.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Biztos vagy te ebben? - *intézem a kérdésem Mustafához, majd inkább Súrionra fordítom vissza a figyelmem, amikor látom keményen kézbe veszi a pap a banditák ügyét.
Súrionnak próbálom elmondani milyen a sebe - de ez így elég kevés lehet neki. Felülni, hogy megnézze pedig képtelen. Azért kibénázom magam, megpróbálom bekötni, de a kínlódás, szerencsétlenkedés egyértelmű - nem ez a fő profilom.
Az öreg banditának helyet adok, s figyelem mit tesz - mondhatjuk tanulok, már amit el lehet lesni belőle.
Azért arra is ügyelek, hogyha netán rosszat forralna Súrion vagy valamelyikünk ellen, akkor tudjak lépni - ez azonban az idő előrehaladtával csökken.
Kérdése meglep, végig nézek magamon.*
<Jééé, ezeket el is felejtettem. A féltés nagyobb volt mint a saját testi fájdalmam...>
- Kösse! - *mondom neki, majd először a kezemet tartom feléje - ruha már úgysincs rajta, hála a sorozatos gyors és rögtönzött kötözésnek. Közben Malorra nézek, tudom előre nem fog neki tetszeni ami ezután jön, de hát, másképp nem lehet bekötni a nyílvessző által ütött sebet a combomon. Ugyanis ha végzett a karommal a következő seb amit el kellene látnia a combomon van - ehez pedig le kell venni a nadrágom. Amit minden szégyenlősség és ódzkodás nélkül megteszek.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Dzsana próbálkozása az orvoslással nem sok sikerrel járt... Így hát,mikor Musztafa kérdésére elő lépett az egyik fogoly,akkor először rosszalló pillantással,gyanakodva fogadtam.De hangjában semmi rossz szándékot,sőtt inkább őszinteséget véltem felfedezni.Ezért hagyom,hogy megnézzen.Majd vizsgálódása után szavai még inkább megerősítik bennem a pozitív képet.Végül is,meg engedem neki,hogy ellássa sebeimet.
De bármennyire is értő kezekkel próbál segíteni,a pálinka jótékony,ám annál fájdalmasabb hatása sűrű ködfátyolt von tudatom köré...
Így hát,mikor ismét kinyitom szemem teljesen más látvány tárúl elém,mint amikor elveszítettem az eszméletemet.Dzsanát látom nadrág nékűl... *

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Kicsit félre döntöm a fejem mikor a haramia kérdésén rágódom.
-Van egy ajánlatom. Aki akarja megkapja a fegyverét, DE csak az omlás felé hagyhatja el a pincét!
Ezt teljessen komoly arccal mondom, ismerös az ipse szemében a csillogás, ez az a fény ami gyorsan ki szokott húnyni mikor elé kerül az elsö komolyabb akadály.
-Odalent egy lény van amiröl többet a lovag tudna önöknek mondani. Szobányi kincset öriz!
Menjenek és gyözzék meg hogy engedje át Önöknek. Ígérem nem emelek kardot arra aki így dönt!
Azt azért láthatják hogy túl könnyen hajlok az alkura, ám eszem ágában sincs lemennem.
< nah kíváncsi vagyok Malor meddig bírja cérnával ... netán hagyaj hogy végre saját végzetükbe rohanhassanak az ostobák ... nem lenne kár értük és végre mi is indulhatnánk ... nem sokáig fogjuk itt bírni étlen szomjan ... >
Körbe is nézek van e még valami harapnivaló.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor arca sokat elárul. Most nem a márványmaszk mögé rejti érzelmeit, így lassan vörösödő fejjel emelkedik fel ültéből, mert Dzsana nadráglevételére a haramiák elismerően hümmögnek és elindul az „ártatlan” sugdolózás. „Hmm. Ez már igen.” „Látod komám mit hagyunk ki itt az erdőben?!” „Bárcsak azok közt az izmos kis combok közt lelném végzetem.” Hasonló halk, de azért érthető megjegyzésekkel reagálnak, de azért mozdulni vagy nyíltan ajánlgatni nem mernek látván az egyre morózusabbá váló lovagot. A vitéz csak odasétál Dzsana és a haramiák közzé és kihívóan a tömegre néz.*

-Akar valaki valamit mondani is esetleg?! Forduljanak el legalább.

*A zúgolódás most inkább a kelletlen fordulónak szól, de azért értékelik a rablók, hogy még élnek így engednek a lovag szavainak. Kivéve a Mustafával tárgyaló, aki egy hosszú pillantás erejéig maga is az események hatása alá került, de hamar visszafordult a paphoz.*

-Rendben. Gondolom természetes, hogy maga is velünk tart nemde? Vagy esetleg mindenképp hátul kuksolna, amíg a férfiak küzdenek?

*Ezt is halkan mondja, így mivel épp más dolga is van Malor még nem neszelt fel a megbeszélésre. Közben Súrion ébredve Dzsana meztelen lábainál találja magát, amint az öreg felcser épp a nő combját kötözi értő kézzel. Úgy látszik ő már vagy túl öreg vagy él még benne valamiféle „orvos-becsület”, esetleg jó színész és ő élvezi a legjobban a helyzetet. Ez nem derül ki, mert egykedvű arccal ténylegesen a sebre koncenrtálva végiz feladatát. Amint végzett különösebb kérés nélkül visszalép a többiek közzé, akik rögtön kaján kérdésekkel halmozzák el a „milyen volt a bige” kérdéskörből. A lovag csak összehúzott szemöldökkel, vöröslő arccal csóválja a fejét, de érzi ennél több szigor és tiltás már sok lehet a közhangulatnak. Így inkább próbál valami mással foglalkozni, de azért vet Dzsanára egy gyengéd, kérlelő pillantást, mielőtt ismét a tömeghez intézné szavait.*

-Nos akkor azt hiszem lassan elindulhatunk a város felé. Előre szólok, hogy nem lesz kényelmes az út, de kérem ne ellenkezzenek.

*A haramiák egyenlőre helyeslőn bólintanak csak Mustafa „üzlettársa” lesi a pap válaszát.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A meztelen combok kicsit kizökkentenek a "mély völgyből" és még egy gyenge mosolyt is az arcomra csal.Ám a páncélos kijelentése az indulásról rögtön lelohasztotta csöpnyi mosolyom.És nemtetszésemnek,erőmhöz mérten,hangot is adok...*

- És még is,hogy gondoltad?Rákötözöl a lovamra?

< Fafejű!Alig áll a lábán,de be nem fogná a száját... Ha elindulunk nem érjük meg a reggelt! >

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A halk egymás közti beszélgetést nem veszem fel a banditáktól - hallottam már elég ilyen szöveget. Mondjuk elcsodálkozom, hogy az ellenkezője nem hangzott el - mert azért olyat is gyakran hallottam.
Mikor kész a kötözés megköszönöm a "felcsernek" a segítségét, majd visszaöltözöm nyugodtan.
Malor sürgető szavai azonban nekem sem tetszik annyira, főleg látván Súrion állapotát, és hallván a szavait.*
- Malor, te sem vagy túl jó állapotban, de Súrion még rosszabb helyzetben van. Nem bírná ki a lovaglást. Ketten Mustafával meg nem bírunk benneteket is segíteni, meg ügyelni a haramiákra, hogy minden normálisan menjen, rendbontás nélkül.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A haramiára nézek és elmosolyodok.
-Nem hiszem hogy töled kéne tanácsot kapnom arról hogy mitöl férfi a férfi. Nem nem megyek veled. Abban semmi kihívás ha lemegyek és egy tök ismeretlen férget a másvilágra küldök. A kutyát nem érdekli. Most szépen visszamegyünk a városba és azok között leszek akik visszatértek a varázsló házától! Ha majd lessz egy olyan legendátok is hogy nincs aki legyözze a fenevadat az omlás túloldalán... nos akkor keressetek meg .
Egyébként-nézek közben Malorra- lehet hogy ezzel elkéstél és megyünk vissza a városba.

-Nos ma még eldöntjük mi lessz?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malornak megfeszülnek az izmok az állkapcsán és eléggé elkeseredett telintettel néz Dzsanára és Súrionra.*

-Nem tudom mit tehetnénk. Hisz az élelmünk nagyjából a mai napra elég szűkösen ennyi embernek és a sebeknek is kellene a városi ellátás.

*Látszik a lovag szemén, hogy ő is érzi nem vagytok a helyzet magaslatán finoman szólva, de ha elfogyott az ennivaló, akkor előbb-utóbb a foglyok kitörnek majd.
Közben Mustafa beszélgetőtársa is odafigyel a másik három fogvatartó közötti beszédre és a pap felvetésére nyugodt hangon reagál pár pillanatnyi megfontolás után.*

-Érdekes helyzet. Azt hiszem még nem végleges ez az indulás. Legalábbis a felvigyázóink nem értenek egyet, hogy menjünk-e vagy maradjunk, eszünk-e vagy megkockáztatjuk a kitörést az embertelenség miatt.

*A tömeg is hasonló véleményen lehet. Az biztos, hogy az eddigiek is szűkösre sikeredtek étkezések terén.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Malor szavai után csak lehajtom a fejem,nincs erőm,hogy vitába szálljak...*

< Miért nem megy csak egy és hív segítséget...? >

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nem tetszik - semmi sem tetszik.
Mustafanak mutatom az egyik jatagánom, s hogy a kezembe veszem, majd felé bökök, aztán Malort kihúzom a házból. Nem kell ezt mindenkinek hallani.
A sátrakig megyek, és ott is csak folytott halk hangon mondom a mondandómat.*
- Pat helyzet. De választásunk van természetesen.
Vagy elindulunk mindannyian, készítve valami hordágy félét Súrionnak, és vadászunk amit tudunk menet közben megkockáztatva, hogy az ő és a te sebed is felszakad a megerőltetéstől.
Vagy maradunk - vadászunk, lesz élelmünk és ha felerősödtetek valamennyire elindulunk.
Vagy valaki hármunk közül - bár inkább csak kettőnk közül Mustafával visszasiet a városba és hív segítséget.
Én azt mondom, hogy maradjunk, mert egy fő, aki nem sebesült nem fogja bírni az állandó figyelést, őrködést éjszaka is meg nappal is a banditák felett.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Elkomoruló tekintettel reagálok az utóbbi szavaira zsoldos ismerösömnek.
-Szóval kitörés mi?! Nos ahogy gondolod! Bár talán jobb is lessz így! Minél kevesebben vagytok annál jobb!
Váltva a ritmuson de szemmel tartva a beszélgetö partneremet. Biccentek Dzsanna felé hogy értem Én menjen nyugodtan.
-Hé Te felcser! Nézd meg azt a nöt is ott a székhez kötözve! Csak óvatossan, harapós a kicskike!

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor csak hagyja magát kihúzni a házból. Pontosabban követi Dzsanát akárhová is indult a nő. Odakint látszik rajta, hogy eléggé elkínzott az arca a gondoktól, aggodalomtól, de azért figyelmesen hallgatja a viadornő szavait.*

- Az a baj, hogy nem tudom hogyan láthatnánk el majdnem húsz embert élellemmel. A vadászat nem mindig jár szerencsével és nem tudom mennyit vadásztatok már. Én sajnos nem értek ehhez.
Azért gondoltam az indulásra, mert Súriont hordágyon talán még elvihetjük az útig. Ott pedig találkozhatunk jótét lelkekkel, akik segítenek annyit, hogy a sebesültet a városba szállítsák és szóljanak a katonaságnak, hogy küldjenek elénk egy csapatot. Tudom ez sem túl jó ötlet, mert ha mégsem érjük el az utat és ma már nem fogjuk tudni elérni, akkor az erdő közepén nem sok eséllyel védhetjük magunkat és tarthatjuk kordában a banditákat.
Azt hiszem marad a vadászat és a pihenés, amíg erőre kap Súrion.

*Látszik arra kínosan ügyel, hogy saját sebét meg se említse, mintha nem is feküdt volna félig kivérezve a padlón még fertályórával ezelőtt.

Eközben a házban. A zsoldos észrevéve Mustafa elkomorulását csak nem tudja megállni, hogy még egy lapáttal rátegyen.*

-Ahgy gondolod. Azt hiszem értesz annyira az emberekhez, hogy tudd mi lesz itt, ha nem kapunk rednesen enni. A sarokbaszorított és kiéheztetett ellenség erejét megsokszorozza a kétségbeesés és az elkeseredettség. Persze segíthetek is, de ahhoz valami olyat kell ajánlanod, mai érdeklődésre számot adhat. Persze most előjöhetsz az „életedért cserébe” fenyegetőzéssel, de gondolom tudod abból mi lenne…

*Látszik, hogy nyeregben érzi magát és arra játszik, hogy jelenleg a pap van egyedül szemben több mint tucatnyi haramiával és igen feszült amúgy is a hangulat. Azért a felcser a felszólításnak eleget téve odaballag az elf nőhöz és tüzetesebben vizsgálni kezdi mennyire súlyosak a zúzódásai. Érdekes módon ő is rögtön arra gyanakszik, hogy valamiféle mellkasi seket szerezhetett Sheshia és alaposan meggyőződik a vén sarlatán róla nem-e tört bordája a nőnek.

Súrionról mintha kissé megfeledkeztek volna a nagy szervezkedés közben szegény dalnok csak fekszik egyedl a fal mellett, ahova még a lovag húzta a lövöldözés idején.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Végignézve és végighalgatva az eseményeket,csak annyit tehetek,hogy szavakba öntve véleményt nyilvánítok.*

- Csapd le a fejét!

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Elöhúzom a szablyám és a testem elött játszva a pengével hangossan gondokodom, nem nélkülözve némi színpadias páváskodást.
-Nos lássuk csak. Több napi éhezés után, pár megkötözött nyomorult megkísérel kitörni.
Kicsit félre hajtom a fejem.
-Te komolyan azt hiszed van bármi esélyetek is? Nagyon ostoba vagy ha azt hiszed holmi eszmék meg fognak védeni. De tudod mit próbáljuk ki. Most még jó eröben vagy. Tessék taníts Te "bölcs". Mi az mitöl rettegnem kéne.
De ha csak a pofád lengeti a nyári szellö ajánlom gyorsan kotródj vissza a haverjaid közé!!
Várom mit tesz a kötekedö, ha netán megtámadna akkor ledöföm.