Utak, ösvények, csapások

[Iymer]

Nagyon nem tetszik ez a három itt a hátam mögött, ebből még nagy baj lehet. Elnézek a ködben abba az irányba, ahonnan jöttem, de csak lelki szemeim előtt látom a három társam, akiket a falu szélén hagytam. Megvakarom a tarkómat, majd rossz érzések közepete elindulok a mondott irányba.
- Köszönöm az útbaigazítást. Isten áldja kendteket!

A paplakig menet továbbra is ézelődök be a portákra, milyen a hangulat. Csak ez a három a nagyszájú, vagy az egész falu forrong. A paplakba egyelőre nem megyek be, a lovat megállítom előtte, megint megfodítom abba az irányba, amerről jöttem, nem szállok le, onnan nézem egy darabig a portát, van-e mozgás. Ha meglátok valakit:
- Isten áldja! A tiszteletes urat keresem!
Ha senki, akkor bizony be kell menni.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: úton
Időpont: este
_________________________________

Haravan nem úgy festett, mintha viccelne:
-Nem vagy nekem ellenfél, ember. A kardod egy pillanatig se lenne a kezedben, ha én ellened fordulnék. De egyet tudok ajánlani...
Fejedben a tündér hangja szólt:
"Elkísérlek uralkodónőnk elé, meghallgatom, mit akarnak Valri testvérei tőled, de nem hagyom, hogy hajad szála görbüljön. A fajtánkkal mindig lehet alkudni. Elintézzük, hogy ne büntessenek meg. De egyet mondhatok: ha nem én viszlek, akkor Tamlyn...És akkor nem tudok neked segíteni. Tamlyn nem a barátom, hogy szívére beszéljek. neki még szíve sincs...Muszáj lesz kitérőt tennünk."

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: faluban
Időpont: hajnalban
_________________________________

Ama portán kívül mindenütt csend volt, csak az állataik miatt keltek fel, akik fel is keltek.
A paplak előtt egy fő mozog csak: egy vénasszony, fején fekete kendő, arca zárkózott, szigorú, ruházata puritán. Felnézett rád, kérdésedre kurtán felelt:
-Hozta Domvik! Jó helyen jár! És milyen ügyben, ha szabadna tudnom?

[Erin O'Shanon]

<Bízok benned,nincs más lehetőségem.>

-Hát akkor vigyél,de kérlek a barátaimat engedd útjára.Nekik vétkük nincs,ők csak a cimboráim.
-Induljunk-Messana-t elrakom.-Egy főherceg sértett önérzetével megindulok a tündérek közé,és várom a sorsomat.

<Sors kérlek ne játsz velem,de az égben Domvik úgyis megfonta a sorsom fonalát.Ha halni kell ám legyen, ha kínoznak akkor is menni kell....>

[Lianna Pentangelin]

//Folytatás Domvik háta mögött//

[Iymer]

<Csendes utca. Eddig jó, csak kifelé is az legyen!>

- Nem mondanám ezt így kiabálva, ha egy mód van rá. Küldje csak a Tiszteletes Urat!
Azal közelebbléptetek a kerítéshez, egészen mellé. Ha erre a vénasszony is közelebb jön a kerítéshez, akkor mondom neki:
- A tegnap este miatt.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: faluban
Időpont: hajnalban
_________________________________


Közelebb ment, állát felkapta, feszültség suhant át arcán.
-Ugye nem te vótál az?

[Iymer]

<De, én, és azért jöttem, hogy kiheréljetek...>
<Várjunk csak! Akkor ezek szerint nem is tudják ki volt? Vagy csak a pap? Meg a papné. Esetleg még pár ember...>
- Nem.
Följebb emelem a fejem, feltolom a süveget, lássa jól az arcom.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: faluban
Időpont: hajnalban
_________________________________

-Na majd aztat eldönti az atya úr!-ment be a vénség, hogy szóljon a papnak.
A férfi olyan 35 körüli lehet, azaz nem annyira idős, mint ahogy vélhető volt. Ajkait összepréselte, ujjait összefűzte maga előtt, nem volt jó kedvében.
-Az anyósom szerint egy úr keres, aki a házasság szentségén esett szégyen miatt jött. te lennél az?

[Iymer]

Körbenézek az utcán, csak aztán felelek:
- Adjon Isten, atyám!
Leszállok a lóról, az utcaajtóhoz lépek, nem megyek be:
- Igen, én lennék az. Bocsánatát kérni jöttem.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: faluban
Időpont: hajnalban
_________________________________

-Szívesen veszem az adjon istent, de a bocsánatkérést nem értem: nem maga becstelenítette meg a feleségem. Így nem tudom elfogadni. Az effélét más nevében nem lehet elintézni. Ha társa annak, aki belerondított egy házasságba, s mi több, Domvik felkentjének házasságába, menjen vissza hozzá, mondja meg neki, személyesen jelenjen meg előttem, s kérjen magától bocsánatot, hogy e szennyet mással akart letörölni saját magáról!

[Iymer]

Maradok az utcán. Ezek szerint a kapun keresztül beszélük.
- Értem én, atyám, amit mond, de mivel az én emberemről van szó, ezért kerestem meg én, végül is valamennyire felelős vagyok érte.

Csak abban az esetben, ha a továbbiakban is ragaszkodik ahhoz, hogy kizárólag Sikennel akar beszélni:
- Láttam igencsak feldühödött falusiakat idefelé. Idehozhatom, akit keres, de akkor embervér fog folyni. Jobb lenne, ha velem jönne, atyám.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: faluban
Időpont: hajnalban
_________________________________

-Mért maga felelős érte? A maga szolgája volt a becstelene?-szaladt fel egyik szemöldöke a papnak. Nem nézett úrnak. A falu utcáján csak a szokásos reggeli mozgolódást láttad, semmi lázongó elem nem szúrt ki téged és az atyát. Eddig jó jel, lehet, csak az a 3 hirtelen ugrasztott barom tud a csúfságról.
Látta pillantásod:
-Mitől tart, hogy így lesi az egyszerű embereket? Talán tart valamitől?
A pap mögött az ajtó résnyire nyitvba volt, a vénasszony hallgatózott. Mikor a pap rákérdezett, nem-e tartasz valamitől, visszahúzta gyorsan a fejét.

[Iymer]

- Nem a szolgám, hanem az emberem. A tisztje vagyok.
- Idejövet vasvillával fogadtak páran.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: faluban
Időpont: hajnalban
_________________________________

-Vasvillával?-a pap meglepődött-Nem szeretem az önbíráskodást, nem az én szavamra vannak ott, annyi bizonyos. Mélyen elítélném, ha bárki a faluból hirtelenségében vért ontana.
Témát váltott:
-Tehát embere helyett kérne tőlem bocsánatot? Ugyan mért is kéne ezt elfogadnom? Ama ember biztos nem bán semmit, hisz élvezete lelt asszonyomba, s a jót nem szokta senki megbánni, akkor se, ha tilosban történik. Ugyan mivel lehetne elfeledtetni egy asszony bukását? Ugyan mi enyhítene meg ama férfi felé, aki fél szívvel bánja csak tettét, s maga helyett feljebbvalóját küldi? Mondd meg nekem te!-nézett rád.