Sztyepp-vidék

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Burkh csöndesen hallgatja Mogghra szavait, majd bólint.*

- „Loncsos”, örülök, hogy velünk tartasz, s együtt tudjuk majd megbosszulni elődeidet, a családodat ért sérelmeket! Ígérem még erőm, s akaratom kitart azon leszek, hogy megbosszuljam a Fadöntők törzsén, a Farkas fiakon esett csorbát! Elpusztítjuk mind az Orwella teremtményét, hű szolgáját, ki ellenünk szegült! Hram atya, s a Farkas szellem engem úgy segéljen! * Teszi meg "esküjét" a fiatal Vérivók törzséből való, majd csendes „magányba” burkolódzik. Várja a vadászok zsákmányul ejtett vadának ízét, s az indulásra ösztökélő parancsszót, mely vezérük száját hagyja el.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Örülök a lelkesedésnek, hiába, a vérbosszú mindig fontos dolog.
Csupán biccentek egyet Burkh szavait hallgatva, elkezdem magam elvackolni, minél pihentebb akarok lenni az induláskor.
Ha a vadászok visszatérnek mielőtt elalszom, akkor én is eszem pár falatot. Egyébként alszom addig, amíg fel nem ébresztenek.*

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

<Egy toroni pökhendi ficsur, velem egy korú, de rangban még alattam is van, és itt pöfeszkedik meg pofákat vág, ezek a toroniak, jellemző, habár...nem az ő segítségéből sem kérek, majd boldugolok én egyedül a magam örült módján, de azért nem sértem meg annyira.>

-Nos famor volnék magam is ami a raszt illeti, de én már izig vérig Gro-Ugoni nemesi lovag vagyok, így ugyan az etiketet magam is ismerem, de most barátom, nem toronban egy kényelmes szalonban vagyunk hanem a sztyepp vidékén.

*Mondokája végén jol láthatóan lassan végighuzza ujjait maszkján. MAjd Krakhul felé fordul.*

-Nos krakhul, mivel ön itt a rangídős, ön dönt, de vélemény szerint figyelmeztetnünk mielött az önök erősségét, a kopasz hegy jelenleg egy elveszett hely.

[Sylinas]

- // Aenoras // -

- // - Morik - Nem tudom a toroni etikett szerinti néma köszöntés és tiszteletnyílvánítás hol a pökhendiség jelképe, ahogy azt sem tudom hogy a gondolataival - amik nem ülnek ki az arcára csak abban az egy szempillantásban - miképp vívja ki az ellenszenvét, de ha így, gondolod. Játszuk így. // -

Az ifjú szóban adott sértő hangnemű válaszára mostmár tényleg a harag árnya borul tekintetére, de amikor a kölyök, üdvözlésre, békességre emelet kézfogását sem fogadja el, akkor elpattan benne a düh szikrája. Amikor az ugoni nemesifjú tekintetét elfordítja a vele szembenállóról, annak felé tartot jobb kezéről és új mondandóba kezd, abban a szegmensben éri a vihar és a forgószél ezúttal hús-vér, nehézacélba bújtatótt változata.
Az elme síkján aktivált hatalom fölemészti Aenoras mentális energiáit egyetlen vulkánkitörés szerű támadásba összpontosítva azokat.

- Pszí Roham: 6 Yp --> + 12 Té

Aenoras bal lábbal rövid előrelépéssel állást vált és támadása jobb lábának és jobb kezének lendületével kezdődik, amivel az ugoni balját kapja el. Fölcsavarva azt aimlyen közel csak képes, ököllel a tarkója felé húzza, miközben baljával a neki háttal fordított testet, az ifjú fegyverövére markolva háta közepén a páncél egy résénél, és roppant testi erejének köszönhetően úgy borítja meg és vágja a kemény talajhoz a nála jóval nehezebb, de a jelek szerint semmivel sem erősebb vitézt, mint egy zsák búzát. Miután megcélozva a derekát bal commbal igyekszik belehuppani, jobb lábszárával igyekszik a valószínűleg még mindíg kapálózó fegyverforgató kart is valami biztos pozitúrába kényszeríteni, majd lehetőség szerint ájulásig feszíteni amelyik már a kezében van. De persze csak ha az elején a támadás és a földrevitel sikeres volt.

- // - Quator - nem tudom hogy dobod majd az erőpróbát, de írd már fel, hogy tudjam mire számíthatok, mialapján megy nálad a birkózás köszi // -

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*Az ifjú Kacagó is helyeslően hümmög az elhangzottakra. Látszik törzsére jellemző komótossággal emészti a hallottakat és így ellesz magával egy jódarabig. Közben visszatérnek a vadászok és egy bölénytetemet hoznak magukkal. A hús bőséges, még marad is másnapra. Ki sütve, ki nyersen ahogy épp gusztusa tartja jóízűen telefalhatja magát és jóllakottan térhet nyugovóra. Két-két őr váltja egymást kétóránként, így a röpke négy óra alvás, ami ork mércével mégis fejedelmi lustaságnak számít hamar eltelik és Workhad ismét kiadja a parancsot a szedelőzködésre és a könnyű futás tempóját ismét felveszi a csapat. Elég hosszúnak tűnik a loholás, de mostmár minden ork érzi, hogy még ma elérik, behozzák a lovagot és akkor nagyon résen kell lenniük, hogy maradjon legalább egy-egy csapásnyi belőle a hátul trappolóknak is. Gash ismét felzárkózik Mogghra és Burkh mellé. Látszik csak nem hagyja nyugodni a távoli táj témája.*

-Mond Mogghra hogy kell elképzelni a mélységiek harcosait? Nálunk is vannak a tárnákban, de azok a goblinok meg a nevenincs szolgák. Ők nem valami jók se a harcban, se a munkabírásban. Nálatok jobb alapanyaggal tudtok bányásztatni? Burkh te eléggé magas körökből val vagy. Te tudsz valamit erről a dologról? Lesznek nekünk is jobb bányamunkára fogható szolgáink, mint a Fadöntőknek is van?

*Látszik, hogy tényleg meg van győződve róla, hogy helyesen gondolja, mikor úgy képzeli el a helyzetet, hogy valószínűleg van egy csapat makacs rabja a Fadöntőknek, akik nem szeretnek dolgozni, ráadásul lázadoznak is, de mégis jól bírják a koplalást és a kialvatlanságot.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: dél
_______________________________________________________________

*Aenoras manővere a kívánt hatást éri el és sikerül földre vinnie Morikot. Egyenlőre még csak a fogást biztosítja a későbbiekben történő lassú, de biztos kiütésig. Ekkor a hirtelen megelevenedő és eddigi csendes majszolását abbahagyó Krakhul toppan a két ifjú és hevesvérű paplovag mellé. Hangja parancsoláshoz szokott és érdesen reccsen.*

-ABBAHAGYNI TAKNYOSOK!!!

*Ezek után a gyűrkőzők mindegyike kap egy-egy atyai fülest, hogy csak úgy csattan és még a szemük is belekáprázik.*

-Azt mondtam szét! Mit képzelnek?! Hol vannak bordélyban, hogy egymással henteregnek?!? Szétválasztani őket! Amelyik elelnkezik levágni mint egy disznót! Háborús helzetben nem tűröm a kakaskodást, páváskodást!

*Erre a két fekvő köré gyűlt fiatalabb lovagok gyorsan szétszedik a két beavatott hittestvért és ütés-rúgás távolságon kívül rángatják őket. Nagyjából mindkettőjüknek ugyan azt súgják a fülébe.*

-Ezt ne most. Krakhul nyugodt és szótlan, amíg az ő szájíze szerint rendben mennek a dolgok, de ha felhúzzátok képes és tényleg felkoncoltat.

//Sylinas: Nem tudom mire gondolsz? A bírkózás UT-s képzettségleírás alapján megy.//

[Joe Lyon]

/ Burkh Dukshad /

* Az ork bólintással köszöni meg a vadászoknak az általuk elejtet vadat, s részét úgy nyersen falja be. Ha Workhad őt is kijelöli, akkor társával egyetemben őrködik a többiek álma felet, majd a vezér jelére ismét „csatarendbe” áll. Lassú futással követi vezetőjük jeleit hol távolabb, hol közelebb húzódva társaihoz, a formációban számára kijelölt „poszton”. Néha rátekint a mellette futó Mogghára. Nem szól, semmit, ütemesen lélegzi be, majd fujja ki a levegőt. Mikor ismét „közéjük férkőzik” Kacagók törzséből való, s elmondja kérdéseit, nyel egy nagyot, majd csendesen a fogai közt szűrve szavait megszólal.*

- Törzsemnél főleg emberfattyak dolgoznak! Ők bírják pár hónapig. Nem rég lett bevezetve, hogy többet alhatnak. Egész négy órát, s enni is dupla fejadag jár nekik. Azóta tovább bírják. A nyúlánk, hegyes fülűek pár hét után megnyúvadnak, az alacsony, szakállas népség meg oly makacs, hogy inkább agyonüttetik maguk, de nem dolgoznak! A goblinok is jól terhelhetőek, ők bírják legtovább, s a tárnák mélyén kiváltságot kapva ő belőlük választják a vezetőket, hajcsárokat, kik felügyelik az emberfattyak munkáját. Jól működik a rendszer. Lázadás nem volt jó ideje! Nincs értelme, hisz a lázadókat maguk a goblin hajcsárok elintézik a tárnák sötétjében. Na, de most fejezzük be! Közel az ellen, Workhad nem szereti a felesleges pofázást, rendzavarást! Nem lenne jó dolog a beszéd miatt túl hamar felfedni jöttünket! * Veti oda utolsó szóként Gushnak Burkh, majd miután Mogghra is elmondta a Fadöntőknél bevált szokásokat, csöndben lohol tovább.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Meresztem a szemeimet az ifjú Kacagó tudatlan beszéde miatt, de azért felvilágosítom:

- Gash! Azok a mélységlakók ősi fajzatok. Nem holmi goblin fattyak, vagy puhatestű emberek! Egyenlőre nem a mi szolgáink, de dolgozunk rajta... A sámánok szerint régebb óta élnek a vidéken mindenkinél. Azt mondják, régen ők is a felszínt járták, de már régóta a föld alá menekültek...Nagyon ritkán sikerül elejteni egyet-egyet. A legtöbb mélységlakó - ahogy hallottam az idősebb harcosoktól - használ valamiféle istentelen mágiát, mézes-mázas beszédükkel megbabonázzák a felkészületleneket!..A mélység legmélyéről mindeddig csupán egyetlen orknak sikerült visszatérni, ő Tha'ushur, aki azóta törzsünk igazi hősévé vált. A sámánok szerint most is a mélységben pihen, és várja, hogy szunnyadó álmából felébredjen...

*Kis szünetet tartok, és folytatom:

- Nekünk is vannak szolgáink meg bányászaink. Goblinok, emberek, meg sokféle más fajzat, azok dolgoznak is rendesen! Próbálnának csak engedetlenkedni...Rövid életük, még rövidebbre csökkenne...

*Trappolok tovább, és várom, hogy esetleg mindent megértett e.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Dukshad /

* A csendben loholó Burkh felhúzza szemöldökét Mogghra szavaira. Nem szól semmit, nyel egy nagyot ismét.*

<… Sámánjaink nem beszéltek ezekről a mélységben lakó vérengző, ősi vadakról sosem! Veszélyes egy föld, terület lehet a nagy vízen túl, hogy ily szörnyűséges fenevadakkal kell szembenézniük a Fadöntők törzsének! Most nem, de egy pihenő során majd megkérem rá, hogy meséljen nekem is azokról az ősi fajzatokról! …>

* Egy pillantást vet ismét a Fadöntőre, kíváncsian méri végig, de utána folytatja útját csendesen vezére útmutatásait követve.*

[Sylinas]

- // Aenoras // -

- // (Ez tök vicces) Ha az "atyai pofon" után még van idő egy mondatra ezt a krakter még azért hozzáfűzné. // -

Ahogy a pofon eltalálja, szembesül vezetőjük szintén nem épen csekély fizikai erejével, de vagy csak mert ez is kevés, vagy mert nem volt szándékában ártalmára lenni Aenorasnak, az ütés csak néhány pillanatnyi fűlcsengést és meglepetést okoz, az egyébkén éles vágásokon edzett arcbőrön. Ahogy visszafordul Vezetőjükre arcán parancsoló kifejezéssel, szemében fellángoló heves indulattal, ám hangjában nyugodt, de magabiztos érdesen az alig szétnyíló ajkak közt átszűrődő hangon szól rangidősükhöz.

- Bár tisztelettel tekintek Testvérbátyámra, mégis ha javasolhatom ne ártsa bele magát vallási nézeteltérésünkbe. Csak azt teszem amit Jómagad is tennél ha egy ifjonc szemtelenkedne veled. -

- // ha a reakció ennek ellenére ugyanaz marad akkör a közeledőkre a következőképpen reagál: // -

A Közeledők láttán bal kezét a magasba emeli, majd megdöntött fejjel, de nem lehajtottal, hogy még bárkinek a tekintetébe belenézhessen hamuszín szemöldöke mögül, arcára nyugalmat erőltetve lassan fölemelkedik ellenfeléről, de karját egy pillanatig sem engedi el.

- Korom okán meghajlok hittestvéreim akarata előtt. De Krakhul testvéremnek igaza van - és valahol itt engedheti el ellenfelét - Ez háború, ahol nincs népakarat, és nincs élnihagyni törvény kölünösen köztünk nem!
Aki Gro-Ugoni születésűként nem tudja, hogy az orkok bármikor utólérhetnek, és a mi négy napos eddigi utunkon, ami gyalog egy hét is lesz vissza, a másodiknap beérhetnek minket futva a toportyánok, az nekem ne szájaljon, hogy ki a helybeli veterán és ki a Toroni bálificsúr!

És itt ha megint összeugranának, akkor már hagyja hogy visszafogják, de csak tettei a harcikedvet, valójában esze ágában sincsen megint ölremenni az ifjonccal. Igazából innentől már csak tekintetének minden momentumát szeretné magába inni, hogy az indulatokat az utolsó cseppig kiélvezhesse belőlük ős örök életre az emlékezetébe véshesse

- // Quator: Ha esetleg nem tudtam a történéseken változtatni onnantól, ahonnan mondtam, szólj és Editelem a reagom. A Birkózást meg csak azért mondtam mert nekem kicsit érthetetlen az Út-s, gondoltam háziszabály lesz rá, de akkor jó úgy ahogy csinálod // -

[Saggaras Zenir]

Morik Cih Rion

*Paff-csörren Morik páncélostúl a földön, és ugy viaskodott és feszítette izmait, mintha egy álattal küzdene. Nem adta könnyen magát.*

-Mi van csak ennyit bírsz te korcs? -Mondja mielött megkapja a pofont. Majd zúga feje, főleg a fém lap miatt, ami jobban rázza őt.*

<Mit feszít ez a baromarcú, azthittem azért gyengébb a kis sovány görcs. Csak a páncél nagy rajta, no meg a sebbhelyes pofája.>

-Ide figyelj ork buzi, olyat mondj amit nem tudunk.

*Ám amikor újra neki akar ugrani, akkor csak hátrább lép, ketőt és kezét védő állásba helyezi. Majd amikor visszafogják, akkor közelebb hajol, és ismét végihuzza ujját maszkján. Majd a zsákjához megy.*

[Sylinas]

- // Aenoras // -

"Akkor eldöntetett" Jegyzi meg halkan magának mikor látja eddigi ellenfelét elvonulni. Kihúzza magát és eddig előtte, illetve köztük álló társaira barátságos, már-már atyai mosolyt villant, de azért a diadalittas érzés kivehető velőle. Ha Krakhul figyelő őket, vagy őt kifejezetten, akkor főhajlással, a toroni etikett jeleit használva ajánlja magát továbbra is a szolgálatába a néma jelekkel, majd ő is csomagja felé indul és némi élelmet vesz magához, persze ügyelve rá, hogy a kölyök sose essen ki teljesen a látómezejéből. Elégedetten konstatálja, hogy szüksége volt már erre a kis testmozgásra, és jól is esett neki.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: éjszaka-másnap éjjel
_______________________________________________________________

*A csapat tovább tör prédája felé. Az éjszaka hátralévő részét és az egész napot talpalással töltik, csupán kisebb pihenőket beiktatva, amíg vizet és élelmet vesznek magukhoz. A mérföldek gyorsan fogynak és az újabb éjszakával egyre jobban érezhető a nyom. Izzadtság, fegyverolaj, vas szaga ül a fűszálakon, amerre elhaladhatott a hírvivő. Végül már Workhad is közelinek érzi a találkozást ezért lassít a csapaton és csupána hegyivadászok szaporázzák emg lépteiket, hogy szétterülve a mezőn becserkésszék, emgfigyeljék a "vadat". Úgy fél óra telik el, mire visszatér a vadászok egyike. Halk, de határozott ejelntéstételét a hátramaradott talpasok mindegyike tisztán hallhatja.*

-Megvannak. Feketepáncélú emberfattyak. Heten vannak és állítottak őröket is. Kettőt.

*A gonosz vigyor sokat sejtet, de a vezér is hasonló vicsorba ránduló pofával válaszol, azaz intézi szavait a harosaihoz.*

-Itt az idő. Hram atya kegyes hozzánk és irgalmatlan az Orwella-férgekhez. NE feledjétek Mogghra bosszúja és a mi feladatunk is azt kívánja, hogy minél több foglyot ejtsünk. Ha nem is hosszútávra, de egy alapos kihallgatás erejéig nem árt, ha életben vannak még.

*Jelentősségteljesen körbehordozza pillantását és csak egy kurta vakkantással indítja útnak az orkokat az éjszakai rajtaütéshez.*

-Előre!

*Ezzel maga is elindul és a többiek is követik, közben szépen lassan széthúzzák az arcvonalat, hogy minél jobban bekeríthessék a táborozókat. A hegyivadás pedig beleveszik az éjszaka hidegébe, hogy időben értesíthesse társait a döntésről és a fogolyejtés szükségességéről. Majd fertályórányival később feldereng egy több ember által alkotott tábor sziluetje az enyhe csillagfényben. A lassan alábukó Kék Hold sugarai még megvilágítják kissé a lovagokat, de pár pillanat csupán és Éjközép teljes sötétsége borul a tájra. Akkor pedig eljön az orkok ideje.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion, Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: dél-másnap éjjel
_______________________________________________________________

*Ahogy a két paplovag felhagy a direkt támadás kísérleteivel is a többiek csak közzéjük állnak, de nem ráncigálják őket. Krakhul mogorván figyeli az utójátékot, de ebbe már nem szól bele. Még pár perc és ismét indulást vezényel.*

-Azt hiszem megtudtuk, amit meg kellett tudnunk. Kopasz Hegy elesett, különben nem szállt volna több napról is jól látható füstoszlop az ég felé. Így visszatérünk mihamarabb a saját erődünkbe és egyrészt hírt adunk a többi várnak is, másrészt felkészülünk az orkok esetleges érkeztére. Ellenvetést és főleg belviszályt addig sem akarok látni! Remélem megértette mindenki! Ez már nem játék, hanem a Kard Testvériség fentmaradása lehet a tét.

*Ezzel elindul a menet vissza amerről jöttek. Természetesen Morikot is maguk közé fogadják csak úgy helyezkednek, mintegy "véletlenül", hogy a két egyházfi ne kerüljön egymás mellé még véletlenül se. Így ismét elég csendes a csapat többsége részére az út. Csak enni és aludni állnak meg a lovagok, hisz mindenki érzi most versenyt futnak az idővel és az esetleg erre portyázó orkokkal is. A nap hátralévő része és az éjszaka is eseménytelenül telik. Másnap se változik semmi. Az üldözőknek nyoma sincs és már kezdenek a sok vas miatt fáradni az Orwella-hívők, így valamivel több pihenőt engedélyez a rangidős lovag. Morikot különösen kínozza tisztátalan szomlya, de jelenleg nem sokat tud tenni az ügy érdekében hisz nem lenne szerencsés a rosszul sikerült ismerkedés után, ha ráharapna valamelyik sorstárására. Aenoras sincs túl jó bőrben. Érzi betegsége lassan ismét kiütközik. Még nincs nyílt seb, de a fájó szúró viszketés jelzi, hogy a vért súlya vagy csak a hirtelen megerőltetés miatt bal vállán egyre valószínűbben le fog mállani a bőr és akkor nemcsak kínszenvedés lesz az út, hanem igen veszélyes. Végül elérkezik az újabb éjszaka. Eddigre már eléggé kivan mindenki és egyre többet lehet hallani egy-két nagyobb sóhajt, mondván bárcsak meglennének a lovak. A táborverés és a vacsora után majdnem úgy dőlnek el a lovagok, mintha krumpliszsákok lennének és szinte azonnal álomba is merülnek. Természetesen az őrök kivételek. A beosztás szerint Morik éjközép körülre van beosztva, míg Aenoras a szokott hajnali időszakot kapta. Így az egyik fiatalabb lovaggal ketten Morikon a sor. Még kicsit álomittasak társával, de a hűvös éjszakai szellő hamar magához téríti őket. A táj csendes és nyugodt. Az enyhe csillagfényben, illetve a lassan alábukó Vörös Hold fényében minden kissé sejtelmes, éteri színezetet ölt. Már a szemük is káprázik a vérteseknek hisz majdnem olyannak látnak egy-egy tömörebbre nőtt, magasabb fűcsomót, mintha guggoló orkok pópozódó hátát látnák, de mozgás nincs semerre.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A nyomok, izzadság, olajszag felerősödésével az ifjú ork harci kedve is egyre magasabbra hág. Alig bírja kivárni amíg a hegyivadászok egyike visszatér, s jelent Wrokhardnak. Nyel egy nagyot, majd lecsatolja pajzsát hátáról, s baljára erősíti. Övébe tűzi hajító bárdját, hisz erre egyenlőre nem lesz szüksége, hisz van elég dárdásuk, kik ha a szükség úgy hozza távolról tudják „osztani a halált”. Egy pillanatra leteszi csatabárdját, majd lenyúl a minapi esőtől áztatott még talán enyhén nedves földre, s egy mozdulattal bemázolja pofázmányát, az ugoni föld „illatos” sarával, hogy arca ne „világítson” az éjközép beállta előtti holdvilágnál. Beleszimatol a levegőbe a széljárást figyelve, majd Wrokhard parancsára megindul a magas fűben. Ismét jobbjában tartva fegyverét, de nem kiemelve a fűből, hogy meg ne csillanjon az acélon a fény. Beáll, „besorol” ő is a „harapófogó” alakzat ráeső posztjára, rátekint egy pillanatra a mellette haladó Mogghrára. Nem szól semmit, csak vicsorogásba átmenő mosollyal adja tudtára társának, hogy eljött az ő idejük, majd ismét a tájat kutatva, minél halkabban közelít prédájuk felé. Figyeli az alakzat mozgását. Nem akar sem előbbre lenni, sem lemaradni tőlük. Nem akarja a formációt megszakítani, megtörni. Ha lassítanak ő is lassít, ha gyorsítanak ő is gyorsít. Mikor elég közel érnek, s ha vezérük is lejjebb hajolva nyomul előre a magas fűben, Burkh is követi példáját. Ha megállnak guggolva várja a támadásra „buzdító” jelet. Közben az előttük ”elterülő” emberfattyak táborhelyét kutatja, s a két posztoló őr elhelyezkedését, távolságát méri fel.*