Gortvar, a déli erőd

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Mikor a két lovag elhagyja a szobát elmosolyodik*
<....emberek...>

*Mikor kijön a nő a könyvet gyorsan összecsukja, és visszateszi a helyére*
<Hmmm....végre. Már azt hittem soha nem kerülök sorrá...bár szórakoztató könyv volt>

*Elindul a fiú után, be egyenesen a báróhoz.*
-Siginor Abradon.
*Szól, amint belép, és az etikett szabályai szerint katonásan meghajol.*
-A nevem Giorgo wes Otrador, és messze nyugatról érkeztem. Gortvarba Ranagol kegye sodort uram, és a háború árnyéka. Szolgálataimat ajánlom az amundok elleni háborúban. Már küzdöttem ellenük, de sajnos baráti kötelességeim távol-nyugatra szólítottak. Azonban újból síkra szállnék, és úgy hallottam az ön területe a fő kiindulási helyőrség. Tisztem szerint Taktika vagyok, talán mondhatom, hogy nem is a legrosszabbak közül való. Rendelkezzen velem Abradon, Ranagol óhaja szerint!

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Az öreg báró felvonja a szemöldökét:

- No, egy háborút megjárt veterán...Merre küzdöttél a sivatagi fattyak ellen? Na ezt majd evés közben, mára egyenlőre más nem kért audienciát! Gyere velem, megreggelizünk, közben meg mesélhetsz többet magadról, én meg eldöntöm, hogy hol tudom legnagyobb hasznodat venni!

*Ezzel feláll a foteléből, most látod, hogy oldalán egy díszes hüvelyben ramiera díszeleg.
Az apródnak odaszól mielőtt kimennétek:

- Flea! Vidd az úr felszerelését az egyik tiszti szobába, és szólj a konyhásoknak, hogy nem egyedül eszem!

*Azzal feléd fordul, és int hogy indulhatok.
Átmentek jónéhány ajtón, kisebb-nagyobb folyosón. Lementek az első szintre, és elhagyjátok a Tornyot. Amerre jártok, a katonák mindig tisztelgésre emelik fegyverüket, vagy karjukat. Haladtok az épületek között, úgy tűnik, határozott cél felé.
Közben faggatni kezd a báró:

- Merre harcoltál fiam?...Ki alatt szolgáltál?...Mihez is értesz? Taktika? Az jó...

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)


*Bólint*
-Igen. Harcoltam a koszos fattyakkal. Főleg Abadanában, de néha a harcok miatt Avdalba is követni kellett a menekülő senkiháziakat.
*A báró felkérésére meghajol*
-Igazán megtisztel, hogy önnel tölthetem el a reggelijét!
*Ezután követi a bárót, és igazán tetszik neki a tisztelet, mely szerinte már rég kijárt volna neki eleddig is.*
<Hmm...remélem hamarosan nekem is így hajbókoltok majd...>
-Harcoltam a dzsad fattyakkal, főleg Abadana földjén, de megfordultam Ghedben, Mugaffe-ban, Avdalban és a Déli városállamok számos kisebb államalakulatában is. Főleg a haditervek, ostromok előkészítésében és a csaták irányításában szereztem tapasztalatokat, de nyílt küzdelmekben is megállom a helyemet. Marubek báró alatt szolgáltam a dzsadok elleni offenzívák idején, majd kisebb királyok, főurak szolgálatában álltam eleddig, ezért is, és az amund háborúk miatt tértem vissza. Itt sokkal nagyobb szükség van most rám....nem engedhetjük, hogy a shadoni bérencek arassák le a gorviki ifjaknak termett babérokat...
*Közben követi a bárót...*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Az öreg báró mosolyogva hallgatja a beszédedet, majd nevetve válaszol:

- Jól beszéltél fiam, nagy szükség lehet rád, hamarosan. De mesélj, hogy van Marubek báró, még mindig biceg? Vagy két éve egy kis vasászbaleset érte a birtokán...

*Hamarosan elértek egy kaszárnyának tűnő épületet. Bementek, a posztoló katonák itt is tisztelegnek. Néhány ajtó és folyosó után egy ebédlőbe értek, legalább száz fő befogadására képes. Hosszú asztalok, sok-sok székkel. Alig lézengenek itt néhányan, az egyik kisebb asztal meg van terítve, tele van mindenféle étellel, itallal. Van a füstölt sonkától a friss cipón át a szárított gyümölcsig szinte minden, ami szem s szájnak ingere.
A báró hellyel kínál, ő maga pedig letelepszik az asztal főhelyére. Egy karcsóból tölt magának bort, majd nekilát az étkezésnek.
Még azon gondolkodsz, hogy mivel is kezd az étkezést, amikor egy magas, de karóvékony, tipikus gorviki ember siet felétek. Öltözetéből ítélve gazdag ember lehet, a derekára kötött selyemkendők alapján siedonnak nézed. Fegyvert nem látsz nála.
Amikor odaér mellétek, hevenyészett módon tiszteleg, majd rekedtes hangon szól a báróhoz:

- Uram, megérkeztek! A toronyban várják!

*A báró lenyeli a falatot, majd válaszol a magasnak:

- Akkor várnak! Előbb eszünk...Ja igen...ő itt Giorgo wes Otragor! Hamarosan eldöntöm, hol vehetem a legtöbb hasznát a tudásának...ő pedig – *mutat a magasra* – Isidio.

*A magas – mint kiderült Isidio – csupán biccent egyet.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Beszélgetés közben próbálja leszűrni a báró személyiségjegyeit, és hogy mi az ami megérinti a hazaszeretetét.*

-Legutóbb, mikor találkoztam vele még javában bicegett, de ennek már legalább másfél éve lehetett...sajnálatos módon azóta nem volt szerencsém vele találkozni. Gondolom ő is a harctéren tanítja az ifjú vitézeket...

*Követi a bárót, majd az ebédlőbe érve halkan morran a gyomra is, jelezvén, hogy itt az ideje megtölteni. Mikor az asztalhoz érnek az asztalfőhöz engedi a bárót, majd 2 székkel alrébb, nem túl távol, de nem is túl közel, az asztal oldalánál foglal helyet. Miután elhelyezkedtek, azon kezd töprengeni, hogy mit egyen, közben ő is tölt magának egy kis bort.*

-Jó étvágyat báró uram...

*Kezdi mondatát, mikor a férfi az asztalhoz ér. Feltekint, majd ahogy az etikett elvárja az érkező köszönését várja.*

<Hmm...hát igen. Ő már bárkit megvárathat. Ranagolnak hála marad. Nem jött volna jól, ha elúszik a remek lehetőségem az ismerkedésre.>

*Mosolyodik el magában.*

-...

*Kezdené a protokoll szerinti köszöntést, ám a férfi illetlen viselkedését látva egy apró köhintésbe torkollva ő sem folytatja mondandóját, hanem egyszerűen biccent a siedon felé, és közben picit megrándul bal szemöldöke*

<Látom te sem tanultál etikettet fattyú.... Na nem baj. Most még én vagyok az új itt, úgyhogy nem vetne rám jó fényt, ha az első napon kötekedni kezdenék. De hogy ne legyek olyan póri, mint ez...>

*A kis közjáték után elsőnek félmosolyra húzódik szája, majd visszatér a kedélyes mosolya is.*

-Örülök, hogy megismerhettem...

*Ezután a báróhoz fordul, és folytatja a megkezdett beszélgetést, mintha mi sem történt volna.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*A báró eszik rendesen, közben szemmel láthatóan töri a fejét. Biztos valami fontos dolgokon gondolkodik.
Isidio katonásan várakozik az asztal szélénél, de nem titeket figyel. Olyan mintha ott se lenne.
Néhány perc csendes eszegetés után a báró két falat között megszólal:

- Azt mondtad hogy amolyan stratéga vagy...Hamarosan találkozni fogok néhány külhonból érkezett emberrel. Beszélsz valami külhoni nyelvet? Mondjuk azt a Közösnek nevezettet?...Ezek a külhoniak jó szolgálatot tehetnek az amundok elleni háborúban...lehet, hogy melléjük adlak, hogy irányítsd őket...még meggondolom...Vagy a kis létszámú egységek irányítását nem kedveled annyira?

*Isidio a báró szavai után szemmel láthatóan felélénkül, és immár a ti beszélgetéseteket figyeli.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Próbálja nem megzavarni a bárót eszegetés közben, nomeg a gyomrát is itt az ideje kielégíteni, így ő is eszeget csendben. A szavaira azonban ő is felélénkül*

-Természetesen beszélek néhány nyelvet. Leginkább a déli városállamok területén használatosakat, köztük a közös nyelvet is bírom.

*A mellé adandó külhoniak nincsenek túlságosan az ínyére, de ebből semmi nem látszik az arcán*

<Ejh. Pont nekem kell kifognom néhány külhoni csavargó kalandozót...bár ki tudja. Lehet még jól is járok velük, ha értenek a dolgukhoz. Remélem nem holmi jött-ment senkihjáziak.>

-Rendelkezzen velem báró...ahogy óhajtja....bármily létszámú csapattal "elbánok".

*Az elbánok szót nyomatékosítja kissé*

-Hátha néhány külhoninak is taníthatok pár dolgot a gorviki harcmodorról.

*Isidio felélénkülésére nem reagál látszólag*

<Mit lesel carridon...vagy siedonok corradonja...>

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Esztek tovább, a bárón látszik, hogy továbbra is forog az agya. Néhány perc elteltével a báró végez az evéssel, kiüríti a kupáját, és megvárja, míg te is végzel. Közben hangosan odaszól Isidionak:

- Isidio fiam! Te is velük tartasz, és irányítod őket a titkos utakon! Indulj, és készülődj össze.

*Isidio szótlanul meghajol, de nemcsak a báró, hanem feléd is. Utána elsiet.
Ha te is végeztél, a báró int, hogy kövesd. Gyorsan elhagyjátok az épületet, haladtok a Torony irányába.
Útközben elhaladtok egy furcsa társaság mellett. Olyan tíz-tizenkét fős társaság lehet. Egyszerű barna csuhákat viselnek, a derekukon öv, vagy egyszerű kötél van. Fegyvert nem látsz náluk, csak hosszabb-rövidebb fahusángokat. A báró csak ennyit sziszeg a fogai között:

- Domvik ostoba szerzetesei...Szerencsétlen banda...

*Hamarosan eléritek a Tornyot, ahol – már kezded az útvonalat is megjegyezni – a báró fogadótermébe mentek. A báró letelepszik a fotelébe, neked pedig helyet mutat az egyik fal melletti széken. Rendezgetni kezdi a papírjait az asztalon, majd egy kis csengőt szed elő, amivel csenget egyet. Hamarosan jön az inas, aki téged is ide vezetett nemrég. A báró csak annyit mond:

- Jöhetnek!

*A szolgáló meghajol, majd betessékel az egyik ajtón négy embert. Elég különös társaság.
Az első egy hófehér hajú, kreolbőrű férfi. Sötét színű, elegáns ruhákat visel, de ezek olyan szabásúak, hogy a harc se legyen túl nehézkes bennük. Az oldalán kardot látsz, aminek a keresztvasa kör alakú és kicsi, a hüvelye lakkozott fából van. Már hallottál ilyen fegyverről, valószínű ez az úgynevezett slan kard.
A második jövevényt elsőre férfinek nézed, de jobban megnézve egy nő. Arca szegletes, sötét haja egészen rövidre van nyírva. Ahhoz képest, hogy nő, eléggé nagydarab és izmos testalkatú. Nem egy szépség, arcán jó néhány heg mutatja, hogy a kard útját járja. Egy díszes mellvértet visel, alatta egyszerű ruhákat. Fegyvert is látsz nála, egy vaskos kardot az oldalán hüvelyben, és egy görbe pengéjű tőrt.
A harmadik egy alacsony férfi. Alig másfél láb magas, láthatóan nem fiatal ember. Haja ősz, kis kecskeszakálla szintén. Egy göcsörtös botra támaszkodva jár, ruházata sötét, és gazdagon díszített. Fegyvert nem látsz nála.
A negyedik egy feltűnően világos bőrű, vörösesszőke hajú, vékony testalkatú nő. Elég csinos, legalábbis a másikhoz képest. Díszes bársony ruházata világoszöld. Csak egy fegyvert látsz nála, egy koponyadíszes hosszúkardot, ami hüvelyében függ a nő oldalán.
Csak az öreg ül le a báróval szemben, a többiek állva maradnak.
A báró kezd beszélni:

- Üdvözlöm önöket. Látom mindannyian eljöttek. Magiszter Jermak -*biccent az öreg felé*- , Zyndran -*tekint a fehérhajú férfira*- , Numerian kisasszony -*mosolyodik a csinosabb nőre*- , Landryena -*biccent a nagydarab nő felé*. Bizonyosan tudják mire fogadtuk önöket fel! A fő feladatuk beszivárogni az körülzárt Warvikba, és minél több információt, vagy ha lehet élő foglyokat szerezni. Önök mellé adom Giorgo wes Otragort. Taktikai kérdésekben az ő szava a döntő. Minden egyéb esetben Isidio a parancsnok, őt később ismerhetik meg.

*A négy jövevény szinte egyszerre tekint rád. Mindannyian jól megnéznek.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Befejezi az étkezést, majd miután Isido megtiszteli a meghajlással ő is viszonozza azt. Ezután követi a bárót egészen a szobáig. A papokat csak pár pillantással konstatálja, mivel már várja a találkozást az új csapatával. A szobába érve megköszöni a felkínált helyet. Kényelembe helyezi magát, és magára ölti diplomatikus arckifejezését.*

//A sarki hely netán árnyékot biztosít neki, mert ha igen, akkor azt felhasználja a hatás fokozására...lsd bemutatkozáskor tűnik csak elő a homályos részből az arca//

*A belépőket sorban végigméri //a sötétből, ha lehet//. Az első belépőn látja, hogy igen nagy tudással rendelkezhet, a kard láttán ez csak megerősítést nyer benne. A nő kinézete nem kelt benne túl sok bizalmat elsőre...*

< Egy nő legyen nőies....>

*A harmadikról lerí, hogy mágiahasználó...talán mind közül a legnagyobb hatalommal rendelkező. Első meglátásra a negyedik nővel kell majd a legjobban vigyáznia...a vörös alapból a hevesség jele, és ez a koponyadíszes kard is arra utal, hogy egy erős akaratú nőről van szó...annál pedig nincs rosszabb.*

<Hmm...csak a varázsló ült le...ő a vezetőjük.>

<Hmmm....tehát ők már tudják, csak én, aki megszervezi az egészet, nekem nincs még róla fogalmam...na nem baj. Előbb utóbb úgyis rájövök>

*Mosolyra húzódik a szája, majd kissé előrébb dől a széken, épp csak, hogy kiegyenesedjen a háta.*

<Azzal a kis siedonnal nem lesz sok problémám...a nagydarab nő meg jó lesz kehelynek. A többiek nem tünnek rossz társaknak.>

-Örülök a találkozásnak.

*Majd kimérten feléjük biccent*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*A „négyes” jól megnéz magának. Csak a két férfi biccent neked, az öreg – mint kiderült mágiahasználó – a báróhoz intézi a szavait:

- Mercorti báró! Ugye nem akarja elhitetni velünk, hogy csupán információszerzéshez kellünk? Ezt a munkát bármelyik gon-corga megcsinálja ingyen, nekünk meg elég borsos a tiszteletdíjunk...

*A báró meglepődik a szavak őszinte csengésén, kissé elkomorodik, majd beszélni kezd:

- Nos, valóban nem csak ez a feladat. Hónapokkal ezelőtt az amund hadak sokáig ostromolták Gortvar falait is. Jól tartottuk magunkat, a shadoni csapatok érkeztével megfordult a háború sorsa. Azt, hogy sikerült feltartóztatni a sivatagi fattyak támadásait, csupán egy embernek köszönhettük. Zseniális stratéga, szinte előre látta, hogy mikor, hol próbálkoznak majd az amundok betöréssel. Ő Aldo Duscher. Nem kedveltem soha, de jó volt abban amit csinált. A shadoni csapatokkal hagyta el Gortvart, valószínűleg neki is köszönhető, hogy sikerült visszaszorítani az ellenséget ilyen messzire. Nemrég kaptam a hírt, hogy az amundok elfogták Aldot. Azóta megrekedt a csapataink előrenyomulása. Warvik városa környékén fogták el, így feltételezhető, hogy odacipelték. Az is feltételezhető, hogy mágiájukkal a saját oldalára állították. Vissza kell hozni őt a mi oldalunkra...ha nem sikerülne, akkor meg kell ölni!

*Csend áll be a szobában, a mágiahasználó láthatóan elgondolkodik, a két nő összenéz, a fehérhajú férfi pedig a te tekintetedet keresi. Biztosan a reakciódat figyeli.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)


<Hmmm...sejtettem, hogy nem csak információszerzésről van szó...de, hogy a nagy Aldo Duscher megmentésére megyünk. Azt hiszem ennél nagyobb kínálkozó alkalomról nem is álmodhattam volna. A legjobbtól tanulhatnék, ha sikerülne mellette maradnom...minden kapu kitárulna előttem, ha sikerülne leköteleznem...>

*Egy pillanatra talán úgy látható, mintha örömteli híreket hallana, de ezt csak a legélesebb szeműek láthatták meg. Ezután acélhideg pillantását a fehérhajú tekintetébe fúrja úgy, mintha egy tőr lenne az...*

<Látom érdeklődőre tettem szert...>

*Szája félmosolyra húzódik.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Nem sokáig néz a szemedbe a fehérhajú, aki – mint kiderült – a Zyndran névre hallgat. Néhány pillanat elteltével a mágiahasználóra néz.
Szeme sarkában meggyűlnek a ráncok a koncentrációtól. Már hallottál olyasmiről, hogy szavak nélkül is lehet kommunikálni, talán éppen ezt teszik...
Jermak magiszter néhány pillanat elteltével válaszol a bárónak:

- Ez már világos beszéd. A pénzünket már megkaptuk, úgyhogy nem kell sokat gondolkodnunk. Természetesen vállaljuk a munkát. Azonban már régóta úton vagyunk, szeretnénk egy napot pihenni, de holnap indulunk.

*A báró arca nyugodt marad, de kényszeredett vigyorral válaszol:

- Rendben, lakosztályaink a rendelkezésükre állnak.

*A mágiahasználó biccent, és feláll a székről. Hallod ahogy recsegnek az ízületei, de az arcán nem látszik fájdalom. A többiek nevében is válaszol:

- Köszönjük Mercorti báró. Holnap reggeli után indulhatunk.

*Biccent neked is, majd az inas kíséretében sorjáznak a szobából. A báró előszed az asztala fiókjából egy kis kulacsot, és meghúzza rendesen. Amikor végzett, rádnéz, arcán elégedettség tükröződik:

- Menjél fiam, te is pihend ki magad. Holnaptól nem sok pihenésben lesz részed. Valamelyik szolga majd megmutatja a szobádat. Reggel állj készen.

*Ismét meghúzza a kulacsot.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)


*Elégedetten konstatálja, hogy a fehérhajú pillantása átvándorol a varázslóra. Figyelmesen nézi ami történik, majd újból hátradől a székben, miután a magiszter megszólalt.*

<Hmm....vajon mi az amit restek megosztani velem. Nem szeretem, ha titkolnak előttem valamit, főleg, ha az a valami elősegíthetné a döntéseimet.>

*Mikor elindulnak kifelé, fogadja a magiszter köszönését, és ő is alig láthatóan meghajol az irányába.*

<Tehát a megbeszélés sikeres volt. Még jó, hogy nem azonnal indulnka...nekem is szükségem lesz egy kis pihenésre.>

-Köszönöm báró. Természetesen készen állok.

*Mosolyodik el, majd az inas érkezése után meghajol a báró irányába és a szobálya felé indul a szolgával*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*A szolgáló hamarosan visszaérkezik, és int hogy kövesd. Néhány folyosó és tekergődző lépcsősor megmászása után, néhány emelettel feljebb köttök ki.
Itt is jó néhány folyosó van, sok ajtóval, mindegyik ajtófélfán egy számmal. Téged a negyvennyolcashoz vezet a szolgáló, benyit, majd megkérdi:

- Megérkeztünk...Segíthetek még valamiben abradon?

*Benézvén a nyitott ajtón láthatod, hogy egy kényelmesre berendezett szobát kaptál. Egy kicsi nyitott ablakon áramlik a fény és a friss levegő a szobába. Odabent egy nagyobb ágy van, tömött szalmazsákkal, puha takarókkal. Egy kis asztal is áll az egyik fal mellett, egy párnázott faszékkel. Egy nyitott utazóládát is látsz az ágy mellett. Cuccaid – amiket leadtál – a padlóra vannak téve, látszólag sértetlenül.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)


-Nem! Köszönöm a szolgálatot, elmehetsz.

*Megvárja míg kimegy a szolgáló. Ezután a szükséges holmikat kipakolja, amire viszont nincs szüksége, azt a csomagban hagyja...holnap úgyis vissza kellene tennie mindent. Kinyújtóztatja fáradt tagjait, majd ledobja ruháját, és a fürdő felé veszi az irány.

//Feltéve, ha van a szobának külön fürdőhelyisége. Ha nincs, akkor váltó ruhával a közös fürdő irányába megy.//

*Miután megfürdött, keres egy cselédet és megkéri, hogy utazó ruháját mossák ki, és ha készen vannak, akkor hozzák fel a szobájába, és nyomatékosításképp 5 rezet ad a cselédnek. Miután elpakolt, magához vesz egy kis költőpénzt és lemegy a város utcáira. Keres egy védtelen, magányos áldozatot, egy eldugottabb helyen... *