Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délután



*Sandro csak biccent a válaszod hallatán, még vált néhány szót a falusival, majd az egyik kis házhoz irányítja a lovait.
Elég kicsi házikó, fából készült, akárcsak a többi. Egy kis istálló is van a ház mellett, ide vezeti a lovakat. Épphogy befér mindhárom ló, a gorviki elkezdi lenyergelni őket, a nyeregtáskáit egyszerűen ledobálja az ajtó mellé.
Te nem nagyon férsz be a kis istállóba, amíg Sandro piszmog a lovaival.
Kintragadsz, így láthatod, hogy a helybeliek érdeklődést mutatnak irányotokba: négy-öt ablakból is titeket figyelnek.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Figyelem Sandro beszélgetését, bár kétlem, hogy valamit is megértenék a beszélgetésből, de azért figyelek.
Türelemmel megvárom míg Sandro leszerszámozza lovait, és beköti őket a cseppnyi istállóba. Addig én is leveszem Rulyról a nyeregtáskát, nyerget - ezeket a kicsi ház mellé teszem. Felfigyelvén a falu lakosainak figyelésére, akit elkapot a bámészkodáson, annak biccentek egyet köszönés képpen, majd folytatom lovam tehermentesítését.
Ha Sandro végzett én is bekötöm a lovam a szűkös helyiségbe, de legalább fedél van a fejük felett.*
- És mondja Sandro, mennyit kell a szállásért, istállóért fizetni?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délután



*Sandro a kérdésedre egy pillanatra megáll a lovak ellátásában, és válaszol neked:

- Csak nem gondolja, hogy ezek a gorradonok pénzt csikarhatnak ki egy magamfajta siedontól? Örülhetnek, hogy nem küldöm őket Ranagol poklára...

*Hamarosan végez, és te is bevezetheted a lovadat. A kis istálló jászolába Sandro már tett egy kevés abrakot, így Ruly is ehet belőle.
Sandro odakint vár, amikor te is kijössz, elindul a szomszédos házikó felé.
Benyit az ajtón, és leszórja a cuccait.
Bent láthatod, hogy nem egy nagy házat kaptatok. Egy nagyobb főhelységből, és egy kis mellékszobából áll mindössze.
A főhelységben kis tűzhely mellett egy nagyobb asztal áll. Az asztal körül három szék, a bejárattal szembeni fal mellett két nagyobbacska szekrény található. A szekrények ajtajai nyitva vannak, néhány ruhaneműn kívül nem sok mindent láthattok. A szekrények mellett egy nagyobb utazóláda van, szintén nyitva. Ebben mindenféle tányér, vaslábas, és evőeszközök vannak. Az egyik oldalsó fal mellett, a tűzhelyhez közel egy kis ágy van, rajta tömött szalmazsák és pokróc.
A kis szobát mindössze egy függöny választja el a főhelységtől. Itt egy kényelmesnek tűnő nagyobb ágy van, szalmazsákkal, puhának tűnő takarókkal.
Sandro rádvigyorodik, majd megkérdi:

- Melyik ágyat választja hölgyem? Helyezze magát kényelembe, addig én szétnézek valami vacsora után!

*Ezzel kimegy, és elindul egy másik ház irányába.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A válaszára kicsit összehúzom a szemem, majd nyugodtan válaszolok neki.*
- És nekem? Nekem mennyi az ár? Nem vagyok siedon...

*A kicsi helyiségbe belépvén egy gyenge mosoyllal nézek szét. Sandro kérdésére a kicsi szoba ágya felé bökök állammal.*
- Az a baldachinos megteszi. - *be is cipelem oda a cuccomat az ágy mellé.*
- Azért a rámeső felárat ne felejtse el megkérdezni, nem vagyok ingyenélő...
*Szólok Sandro után még mielőtt kimegy az ajtón keríteni valami vacsoraféleséget. Arcom komoly, komolyan gondolom a "fizetek" gondolatot.
Míg ő távol van leveszem a vértemet, ezt is az ágy mellé rakom. Keresek valami világító eszközt estére, ha más nem lesz feláldozok egy fáklyát.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délután



*Kérdéseidre mosolyogva válaszol Sandro:

- Ön természetesen az én vendégem hölgyem! Hogy venné ki magát, ha én nem fizetnék, ön pedig igen...

*Nyugodtan leveted a vérted, a bejárati ajtó mellett egy szögön lóg egy olajlámpás. Azt meg lehet majd gyújtani, de még elég fény van. Az ajtó mellett van egy kis ablak is, bár becsukott spaletta zárja.
Úgy tűnik, hogy Sandro elég sokáig nem tér vissza, legalább egy órán keresztül...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<A vendége... Hm... mióta is?>
*Az ajtó melletti olajlámpást megnézem, hogy van-e benne olaj a világításhoz, vagy csak üresen csüng a szögön.
Egy fertályóra elteltével hasznosra fordítom a várakozás idejét - a kicsiny szobába vonulok. Leülök meditációs ülésbe, kiürítem elmémet és gyakorlom a testem-elmém egybehangolását, feszegetem elmém erejét.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: késő délután



*Lötyög némi olaj a lámpás aljában, talán egy félórát kitart, majd ha meggyújtjátok a kanócot.
Meditálni kezdesz, kiüríted elmédet, az ilyenkor szokásos megnyugvás tölt el.
Amikor Sandro visszatér, egészen frissnek érzed magad. Neki láthatóan jó kedve van, fütyörészve jön be az ajtón.
Turkálni kezd a nyeregtáskájában, talál is egy kis butykost, amit magához vesz. Közben neked is odaszól:

- Hamarosan elkészül a vacsora, és szervírozzuk önnek kisasszony...

*Színpadiasan meghajol, és fütyörészve távozik. Bizonyosan ittas állapotban van.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Fáradt elmémnek, testemnek igen jót tesz a lazítás, meditálás.
Sandro újbóli megjelenésére kilépek a kisebb helyiségből és alaposan megfigyelem mit csinál. A felfedezésem, miszerint már inluminált állapotban van nagyon nem tetszik.*
<Ez hiányzott még az életemből! Uram! Te is tudod mikor kell feldobni szolgád életét! Úgy láttad tán, hogy unatkozom? végülis... >
*Kíváncsiságomnak engedvén kiállok az ajtóba, s innen fürkészem a tájat várva visszatértét Sandronak - nyugodtan megtámasztom az ajtófélvát, magam előtt pedig összefonom karjaimat.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: késő délután



*Sandro fütyörészve baktat az egyik ház felé, kezében lóbálva a butykost. Abból a házból füst száll fel, remélhetőleg valami jót főznek éppen.
A házak közül egy-kettőnek füstöl a kéménye. Csak néhányan járkálnak a házak között, ezek is többnyire a melléképületekbe, az istállókba tartanak. Egyszerű embereknek tűnnek.
Nagyjából tíz perc elteltével Sandro visszafelé igyekszik a másik házból. Kezében egy fa tálcát hoz, arcán olyan kifejezés ül, mintha valami isteni eledelt hozna neked.
Amikor közel ér, láthatod, hogy a tálcán egy tányéron valamiféle sült hús van, mellette egy másik tányéron valami rizsszerű.

- Hölgyem, itt a vacsorája!

*Beviszi, és leteszi az asztalra, leül az egyik székre. Hellyel kínál, mintha csak ő lenne a házigazda.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Ugye nem kell egyedül ennem, velem tart ön is? - *kérdezem Sandrot mikor hellyel kínál. Az helyett, hogy leülnék az asztalhot a ládához lépek. Két tányért bányászok elő belőle, valamint két kanalat, vagy villát. Ha találok törlőruhának valót akkor azzal törlöm át őket, ha nem, akkor a ruhám ujjával, majd kicsit megfújkálom és egy bohém fintor kíséretében rakom az asztalra őket.*
- A fejedelmi vacsorához fejedelmi teríték illik. - *további kérdezés nélkül ketté osztom a rizsát is meg a húst is. Az egyik tányért Sandro elé tolom, a másikat magam elé húzom.* - Akkor jó étvágyat! - *kívánom neki, de addig nem fogok hozzá enni, amíg ő sem eszik.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: késő délután



*Amikor Sandro látja, hogy mit keresgélsz a ládában, kissé kényszeredett mosoly kíséretében megszólal:

- Óh, hogy mehetett ki a fejemből...mindjárt hozok evőeszközt!

*Sietve a nyeregtáskájához megy, és egy kicsi, bőrrel bevont dobozkát és egy fatányért tesz az asztalra.
Óvatosan kinyitja a dobozkát, láthatod, hogy egy hatszemélyes étkészletet rejt. Ezüstnek tűnik, villákat, kanalakat és késeket látsz. Kivesz mindkettőtöknek, a tányérjára pedig szed egy kevés ételt a tiédből.

- Ugyan én már ettem egy keveset, de hogy ne egyedül egyen, én is csipegetek egy kicsit. Jó étvágyat!

*Neki is áll enni, de nem kapkodva, látszik, hogy nem éhes. Két falat között megkérdi:

- Bár már előbb kellett volna kérdeznem, de miért utazik egy nő talpig vasban Warvikba?

*Az étel egyébként nem rossz. Frissen sült a hús, talán disznó lehet. A rizs ízesítve van valami fűszerrel, elég jó az íze. Nem lett volna rossz valami savanyúság mellé, de azt sajnos nem kaptál.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Köszönöm! - *mondom az evőeszköz megkapására, majd még egyszer a kívánságra.
Hozzáfogok enni én is, és igen jóízűen attól eltekintve, hogy savanyúság nincs. Legalább rendes főtt étel megy a gyomromba, és nem a szárított hús/útravaló.
Kérdésére egy kicsit megvonom vállaimat.*
- Hát... Mint már mondtam világot látni, megismerni kerekedtem fel. Szeretem a veszélyt, háborút még nem láttam. Sőt... még amundot sem.... Ugye ez a nevük a sivatagból támadó népnek?
A kereskedő hercegségben azt mondták, hogy ez a nép már Warvikban van. Hát odamegyek.
És hogy miért talpig vasban? Kényelmes viselet és szerintem jobban is áll mint egy monokini.

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: késő délután



*A monokini említésére Sandro ismét vigyorogni kezd, látszik rajta, hogy mondana valamit, de aztán mégse teszi.
Csendesen falatoztok, Sandro hamarabb végez a kis adagjával mint te. Még javában falatozol, amikor megkérdi:

- Kér esetleg egy kis desszertet? Nem valami nagy szám, de elég finom. Még Eronében vettem...

*Oda is sétál a nyeregtáskájához, és egy zacskó szárított gyümölcsöt szed elő. Olyasmi mint a mazsola, de sokkal nagyobb, diónyi méretű. Ő maga is vesz egyet, és majszolni kezdi.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Nem viccnek szántam...> *Sötétül el egy pillanatra az arcom, de nem szólok semmit. Tovább falatozom, amíg meg nem kínál a furcsa aszaltgyümölccsel.*
- Hm... Majd, ha megettem a vacsorámat megkóstolom.
Persze csak azzal a feltétellel, ha elmondja mi is ez?! Úgy néz ki mint valami nagyon-nagy mazsola, vagy mint az aszalt here...
*Mondatom után hullanyugodtan folytatom a vacsorám, és fel-felpillantok a tányéromból várva a válaszát.*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

<Huu talán le kéne csatolni a páncélt de ugy meg alatta meg még rosszabba helyzet ne súlyoosbítsam itt a dolgomat, itt már úgyis elég rosszulk alakul a szénám inkább mentem ami menthető.>

*A hölgynek az etikett szerint segít leülni. Majd ő is helyet foglal. Akordulás után pedig rögtön témátrváltva szabadkozni kezd.*

-Elnézést, hogy öltözékem, nem a rangunkhoz méltó, de tudja ez a háborús helkyzet, valamint az hogy a frontra minél elöbb oda kell, érnem, hogy segítsek bajtársaimnak kivívni a kosfejes úr győzelkmét, sajnos áldozatot kíván tőlünk, én ezért a kényelmet adtam fel, remélem nem sértem meg ezzel kegyedet.