Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Thor]

(Thor)

*Mikor Ran közbe szól már biztos vagyok, hogy békén hagynak, de sajnos hamar rádöbbenek, hogy nem lesz könnyű elszakadni a parancsnok kérdései elől. Sajnos nem tudok leolvasni semmit a tekintetéről, és van egy sejtésem, hogy nem igazán hisz nekem.

<Hogy szakadna le a…, na mindegy inkább megpróbálok valamit kitalálni, ha már Ran is tart tőle, jobb nyugton maradni.>

-Tiszt uram, sajnos nem tudok hajó neveket mondani.-* Szólok hozzá esdekelve.- Hiszen még nem szolgáltam egyen sem. Éppen ezért jöttem a kapitányhoz, hogy fogadjon fel engem. Mert tudja, tapasztalatot szeretnék gyűjteni, hogy azután a nagy Úr, és Toron szolgálatába ajánlhassam tudásomat. De sajnos igazamat erről csak a kapitány erősíthetné meg, de ő halott. Remélem, lelke méltó jutalmat kap istenünktől.-* És félő, tisztelettudóan lehajtom a fejemet, és várom a tiszt válaszát.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Farro letérdelsz Zak mellé, aki a mozgolódásra maga körül kinyitja eddig csukva tartott szemeit. Azért elteli pár pillanat míg felismer, és egy fáradt, fájdalmas, de mégis csak mosolyféle jelenik meg arcán.*
- Ne nézzél már úgy mint aki a saját akasztására jött. Tudtam én, hogy jó gyerek vagy... Azt a kést is jól forgatod... legalább lesz ki megvédje Mirjamot
*A szomszédos sebesültnél két matróz ügyködik, kötözik a sebesültet. Rövid idő alatt végeznek vele, majd Zakhoz fordulnak. Rád összehúzott szemekkel néznek, úgy néz ki megosztott a társaság személyed iránt. Valószínű ők ketten is csak azért nem vádolnak, mert Zak maga nem teszi...
A harmincas éveiben járó szinte gyilkos pillantásokat vető férfi mogorván veti oda neked a következőket.*
- Állj arréb öcsi, ellátnánk, hátha életben maradna... - *Zak arcán egy izom megrándul, de a következő fájdalomhullám belé folytja a szót.*

- Értem! - *nézi végig ki tudja hanyadjára alaposan a tiszt Thort.* - Azért ne menjen a következő héten sehová a Vasmacskából, hátha szükségünk lenne még a tanúvallomására!
*Ezzel ő be is fejezi a veled való társalgást, s indul tovább - Farroékat pécézte ki magának, így a félfordulatos keresés után oda is iegyekszik hozzájuk.
Ran kacsint neked egyet, majd ő is a tiszt után lép.

Épp elhangzik a mogorva matróz mondata, amikor a rangidős tiszt lép Farro és Mirjam mellé. A szokásos munstra után kicsit lenézően intézi Farrohoz toroniul a kérdést, amit Mirjam fordít is neki sebtiben, de ő nem néz a tisztre, hanem lehajtott fejjel beszél hozzá.*
- A tiszt azt kérdezi, hogy mi a neved, és mit kerestél itt a Vasmacskában ezen az estén.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Zaknek még mindig nem tudok mondani semmit. Érzem, hogy meg kellene szólalnom, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Csak nézem mélabús szemekkel és mardos a bűntudat, ami újabb eleddig simeretlen érzés hisz eddigi életemben soha nem volt alkalma az áldozatnak egy ilyen remekbe sikerült döfés után bárhová is nézni, nemhogy még beszéljen is. A szúrós pillantásokat megértem és se csodálkozni nem csodálkoznék, se védeni nem nagyon védeném magam, ha a matróztársak úgy döntenének, hogy megfizetnek azért, amit tettem. a mogorva utasításra felállok és arrébb lépek, de tekintetemet csak a tiszt közelebb lépésekor szakítom el a földön fekvő sebesültről. A tiszt lekezelő hangnemét és mimikáját értem, ha szavait nem is. Először a konok dac tör elő és nyíltan szembenézek vele, de aztán látva Mirjam lesütött tekintetét én is alkalmazkodom a helyzethez és lehorgasztom kissé fejem, hogy a katona mellkasát bámuljam és ne farkasszemet nézzek vele. Úgy látszik anyám vére túl erős és apám szabad szelleme is figyeli lépteim, így nem lesz egyszerű elfogadni ennek az országnak az érthetetlen társadalmi berendezkedését. A fordítás után nyugodtan válaszolok a kérdésre.*

-Farro vagyok. A Kapitány Úr jóvoltából az esküvőnket szerettük volna megünnepelni a feleségemmel.

*Itt Mirjamra sandítok és bátortalanul megfogom a kezét. Nem mintha más is szóbajöhetne a köröttünk állók közül feleségként, de azért csak tudja a tiszt, hogy komolyan gondolom.*

[Thor]

(Thor)

<Huh, ezt megúsztam.>

*Nem csinálok semmit addig, míg el nem megy a tiszt. Távozásával kicsit leülök, majd most már ténylegesen végig nézem a sérüléseimet, és a ruháimat. Remélem, minél kevesebbet kell le cserélni az öltözetemből. Ha lehetséges, magamhoz veszem a nyílpuskát, s majd egy pincért meg kérek, ha találok egyáltalán, hogy hozzon pár kötszert a sebeimre. Elég, ha talál, majd én bekötözöm a kezeimet.

<Hm, még, hogy ne hagyjam itt egy hétig a fogadót. Majd meglátom. A klán vezetőmtől függ minden. Ha ő azt mondja, ne foglalkozzak az egésszel, akkor lelépek holnap, bár valószínű Rannak kellemetlenséget okozok ezzel, de kit érdekel.>

*Egyenlőre nem nézelődök, nehogy a katonák felfigyeljenek rám. Majd, ha sikerűl rendbe raknom magamat, eldöntöm, hogyan legyen tovább.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Thor megvizsgálja viszonylagos nyugalomban magát, és bizony el kell könyvelnie, hogy itt egyszerű kötözés nem fog semmit sem érni. Sajnos elég nagy felületen égett meg a keze - megfelelő, speciális kenőcs kellene rá, hogy a bőre regenerálódni tudjon, ne viselje örök életére ezeket a nyomokat. Saját maga is elő tudja állítani ezt a kenőcsöt, s ellátni magát, de ehhez kellenek az alapanyagok, edény, és nem kevés idő.
A fogadóban lassan lenyugszik minden. A sebesültek egymást kötözik, hol szakértelemmel, hogy tessék-lássék módjára - a saját ruhájukból leszakított csíkokkal.
Aztán a fiatal pincér jelenik meg, aki Thort is fogadta megérkezésekor - egy vajling van a kezében, melyben gőzölgő víz van, egy rongytarisznya a vállán átvetve - ebből kötszereket pakol ki az egyik üres asztalra.
Thor szétnézve a fogadóban furcsát érzékel - hiányol valamit. Vagyis inkább valakit...
Az a lány, aki holtra verte az egyik boszorkát sehol nincs - bár az igaz ettől a legkisebb gondja is nagyobb, de azért ez szöget üt a fejében...*

*Farrot szúrós szemmel nézi végig a tiszt, láthatólag nem zárta szívébe a pulykatosjás képét.*
- És honnan jött országunkba, milyen célból, mikor érkezett, mikor és hogy ismerkedett meg az állítólagos feleségével - persze, ha tudja bizonyítani házasságlevéllel...
Mindent szeretnék tudni a fiatalemberről! - *sorolja a tiszt, Mirjam pedig fordít ismét Farronak. Ekkor lép közbe Ran, de nem toroni nyelven szól a tiszthez, hanem a pyarr közös nyelven.*
- Házasságlevelük van. Nállam van az irodában. Reggel keltek egybe a fiatalok.
Örömmel jöttek a Kapitány meghívására, Farro nálla szolgált.
- Úúúgy.... - *egyértelmű, hogy a tiszt is érti és beszéli a közös nyelvet* - Én mégis szeretném ezt hallani a fiatalember szájából... Minden kérdésemre a választ szeretném hallani. - *a hanghordozás nem kérő volt, hanem keményen parancsoló. Bár Farro nem a szemébe néz a tisztnek de érzi, hogy az ő szeme rátapadt, szinte perzsel a belőle áradó szigorúsága.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A hangnem nagyon nem tetszik. Erősen emlékeztet a felfuvalkodott pávákra, akik katonának merték nevezni magukat odalent Délen pedig csak útszéli martalócok voltak világ életükben. Mirjamra gondolva, rá való tekintettel nem szólok hasonló stílusban vissza a tisztnek, így türelmesen végighallgatom a szóváltásokat, majd nyugodt hangon válaszolok szépen sorban a kérdésekre.*

-Erionból érkeztem. Gondoltam a hajóút Északra alkalmat ad, hogy kicsit megismerjem a világot. Tegnap szálltam le a hajóról és az esti táncos mulatságon ismetem meg hitvesem. Mint Ran Úr is megjegyezte ma reggel keltünk egybe és nemcsak az Istenek, hanem a törvény előtt is egybekeltünk a házasságlevél jóvoltából. Elnézést, ha kihagytam valamit a gyors felsorolásból, ha van még kérdése készséggel válaszolok természetesen.

[Thor]

(Thor)

*Nem örülök a sebek láttán, és úgy döntök, mindenképpen kenőcsöt kell készítenem. Persze ideiglenesen bekötöm a kezemet. /orvoslás 3-as/ Kötözés közben körbe pillantok, és csak mosolygok a tessék, lássék munkákon. Szinte lelki szemeimmel látom, ahogy a sebek átvéreznek, akár valamilyen jó kis fertőzést is bekapnak. Persze eszembe se jut segíteni. Ahogy bambulok, feltűnik a lány hiánya.

<Lehet, hogy nem akart találkozni a katonákkal. Úgy látszik, nem csak nekem vannak titkaim. De hogyan tudott meglógni, valószínű ért hozzá.>

Egy ideig keresgélem még, még a hullákat is megvizslatom, lehet bekapott egy végzetes csapást. Bár ahogy harcolt nem igazán hiszem, hogy itt feküdne holtan. Ha el lehet menni a fogadóból, lelépek. A klán búvó helyére visszamegyek. Felkészülök esetleg arra, hogy valaki követ, és kerülő úton megyek. Út közben megpróbálok visszaemlékezni rá, hogy van e minden hozzá való a kenőcshöz, mert ha nincs, a piac felé fordulok.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Ran! Hozd le azt a házasságlevelet! - *ez sem épp kérő hangnemű volt, de Ranon nem látszik a nemtetszés, és szinte azonnal elindul fel az irodájába, ahol hagytátok a nevezett iratot.*
- A támadókról tud valamelyikőjük valamit mondani? Netán ismerték őket személyesen is?
- Igen. Az egyikőjük a nővérem volt, a másik két nő a barátnője. A többi támadót nem ismertem. A nővérem, Rotti engem akart megöletni... valószínűleg azért, hogy a közös házunkból megspórolja az én részemet. Tegnap halt meg az apánk is, így osztoznia kellett volna velem.
- És egy családi ügy miatt szervezett ekkora támadást? Ezt kétlem.
- Tegnap este ha jól tudom Ran kizárta őket a fogadóból, lehet talán bosszú volt ellene is. A nővéremtől még ez is kitelik.
- Az ön verziója? - *fordul Farro felé a tiszt ismételten. Azért az látszik rajta, hogy "kattog az agya".*

Thor ideiglenesen bekötözi sebeit, kicsit mintha jobb lenne.
Ezt követően indulna is ki a fogadóból, hogy eltudja készíteni a kenőcsöt... vagyis magához venni, mert eszébe jut, hogy a klán búvóhelyén van készen égési sérülés kezelésére alkalmas kenőcs.
Viszont még a lépcső aljában egy közkatona elélép, keze kardja markolatán nyugszik.*
- Nem mehet el addig, amíg a kikérdezés le nem zajlott!
*A katonán látszik, hogy semmiért sem engedné el, de a morfondírozást későbbre kell halasztania Thornak, ugyanis egy matróz hozzá lép.*
- Ne haragudj! Láttam, hogy hogy kötözöd be saját magad, bizonyára jól értessz hozzá. Segítenél nekünk, ha más nem szóban, hisz bizonyára fájhat a kezed. Nagy segítség lenne számunkra a tudásod.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Továbbra is nyugodtan, egyenesen válaszolok a tisztnek. Nem mutatom jelét, hogy felzaklatna a vallatásszerű modora.*

-Sajnálatos módon tényleg megfenyegetett minket Rotti. Szegény Mirjamom tegnap vesztette el az apját és a testvére a gyász helyett rögtön a jussát követelve rontott rá másnap reggel, azaz ma. Szerencsére Önök, azaz a tisztelt kollégái elejét vették a gonoszsága kibontakozásának. Valószínű merő számításból fordult édes huga ellen.

*Arcomról leolvasható, hogy nem is nagyon tudom felfogni, hogy ilyen gonosz számítás létezhet. *

[Thor]

(Thor)

*Sajnos még nem mehetek el a fogadóból, és inkább a feltűnést elkerülve, vissza vonulok és várok. Ekkor jön a matróz. Végig hallgatom mondandóját, és már éppen az anyagiakra térnék rá, hogy mennyiért segítek, mikor eszembe jut, még a térképész vagyok. Ráadásul, ha Ran megtudja, hogy csak pénzért akarok segíteni, valószínű nem lesz nagyon segítő kész. Egyébként meg jól jöhet a matrózok segítsége.

-Persze szívesen segítek- *Erőltetem ki magamból a kedves szavakat.- Igazából azt hittem, hogy boldogulnak, de természetesen jövök. Kik a legjobban sérültek, mert azokkal kezdeném.

*Követem a matrózt. Az elején még egy kicsit lassan kötözök, de az orvoslás gyakorlása soha sem árt, ezért szépen bele lendülök. Természetesen vigyázok, nehogy elfertőződjenek a sebeim. Kötözgetés közben, ha tudok oda figyelek a kihallgatásokra, hátha megtudok valami fontos dolgot.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Thornak megköszöni a segítséget a matróz, majd a három fekvőhöz is vezeti egyből - Zak közelségében beszélget a tiszt Mirjammal és Farroval, így van arra lehetősége, hogy kötözés közben hallgatózzon.
Zak sebe azonban eléggé megdolgoztatja a tudását Thornak. Mély a seb, igen vékony pengével szúrták oldalba. Mostanára már sok vért vesztett, de úgy néz ki nem halálos a seb - vagy csak egyenlőre nem halálos, hisz tudja - itt még könnyen lehet baj a szakszerű ellátás ellenére is (elég egy rossz mozdulat akár).

Eközben Farro szavait a tiszt figyeli.*
- Ahhammmm.... - *ennyi kommentált fűz a dologhoz egyenlőre, látszik rajta, hogy az eddigi hallott információkat rendezgeti össze magában.
Közben Ran le is ér a házasságlevéllel és egyből a tisztnek nyújtja át, aki elveszi az okiratot, lehúzza róla a szalagot és kitekerve olvasni kezdi.
Talán többször is átfutja - vagy csak lassan olvas - mire kis homlokráncolás közepette visszatekeri a pergament és visszafűzi rá a szalagot.*
- A kérdésem nem fog tartozni eme ügyhöz, de azért árulják el nekem, ha tegnap ismerkedtek össze, akkor hogy-hogy ma reggel már össze is házasodtak?
*Mirjam elpirul, mint oly sokszor láttad már tőle Farro, és kicsit reszketeg hangon válaszol a tisztnek.*
- Első látásra beleszerettünk egymásba. A nagyanyám hívatta reggel a papot mikor rájött, hogy ... mi az éjjel... ööhhm.... - *hát neki kínos ez a pillanat az biztos.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Azért kissé megkönnyebbülök, mikor Ran visszaér a házasságlevéllel. Valamivel bizakodóbban várom, hogy a tiszt elolvassa és megeméssze. Aztán a nem idevágó kérdésére kezd megint elönteni az ifjonti dac, hogy már megint ez a hitetlenkedés meg értetlenség következik. Épp azon vagyok, hogy a katonának is megmondjam a magamét, de látom Mirjam nagyon pironkodik mellettem. A válaszát hallva pedig én is enyhén elvörösödöm. Közelebb lépek kedvesemhez, hogy egymás közelségéből hátha erőt merítünk és csendesen válaszolok én is, mielőtt a tiszt ismét szúrósan érdeklődne az én verzióm iránt.*

-Szeretem tiszta szívemből Mirjamot. Így... nos... a nagyanyja segített egybekelnünk.

*Ahogy beszélek egyre jobban érzem ez nekem se pont a legjobb beszédtéma. Az igaz, hogy legszívesebben a világba kiáltanám, hogy szeretem és eggyek vagyunk, de tudom ezzel csak még jobban zavarba hoznám mindkettőnket. Így inkább hallgatok és félénken próbálom megfogni drága Mirjamom kezecskéjét. Most valahogy már nem a dacos ellenszegülés kerül előtérbe, hanem az ifjonti szerelem ütközik ki szavaimon és tartásomon egyaránt.*

[Thor]

(Thor)

*Zak sebét megvizsgálva a fejemet csóválom. Csak reménykedni lehet benne, hogy a mély szúrás nem ért fontos szerveket, mert ha mégis, akkor lehet nem lesz elég a kötözés. Bár annyira nem érdekel, hogy meghal e, vagy nem. Az biztos, ha nekem köszönheti az életét, az összes matróz kedvelni fog, de mondjuk ez most, annyira nem érdekel. A tiszt kihallgatását figyelve elmosolyodok.

<Igen, ez tényleg gyors egybekelés volt.>

*Sajnos eddig semmi fontos infót nem tudok meg, csak annyit, amit eddig is tudtam. A sebesültre vissza térve megpróbálok annyira segíteni, hogy ne most haljon meg. Ha kell valami hozzá, azt kérek, meleg víz, még több kötszer, esetleg alkohol, stb. Ha készen vagyok, szólok az egyik matróznak, hogy vigyék el egy paphoz, majd ő gondoskodik róla. Utána segítek más bekötözésében is, de amint lehet, lelépek a fogadóból.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Szóval a nagymama... Nincs több kérdésem. Egyenlőre legalább is.
Mivel kulcsfontosságú az ügyben, azon címét kérném, ahol elérhető! - *mondja Mirjamnak, aki meg is nevezi az utcát és a házat. A tiszt ezt hallva kicsit összeráncolja a szemöldökét, de nem szól semmit, csak biccent cseppet és megy tovább, hisz van még akit ki kell hallgatni.

Thor szinte semmi újat nem tud meg a hallgatózása által.
Zak sebét ellátja, nem kell semmi más eszköz, anyag, felszerelés, ám elájul kötözés közben a fiatal matróz.
Ran lép oda hozzá.*
- Látom ért a sebellátáshoz is a térképészeten kívül. Megmarad Zak?
Én ön? Láttam a kezét, csúnyán megégett.

[Thor]

(Thor)

-Igen, megmarad Zak, de sima kötözéssel nem biztos, hogy túl éli. Nagyon mély a seb, és lehet fontosabb szerveket is ért. Szükség lenne egy pap és istene jó indulatára, mert lehet, így nem marad sokáig köztünk.

*Mikor a sebeimet kérdezi, ránézek a kezemre, és egy fájdalmas grimasszal válaszolok.

-Ja, az-az átkozott boszorka művelte ezt velem.- *Szavaimból valószínű kivehető a gyűlölet, a nő irányában.- Be fog gyógyulni, de szükségem lenne kenőcsre, hogy teljesen meggyógyuljon. Nincs véletlenül a fogadóban cickafark főzet, vagy körömvirág kenőcs, esetleg ezerjófű por? Ezek mind jók lennének a sebeimre.