Feketeleves [ETK]

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Komolyan haladok a martalócok felé és csak akkor gyorsítok lépteimen mikor a lovag elcsörömpöl. A közelükbe érve megállok és a pengével kérem öket, mintegy udvarisakodva ám cseppet sem vicces hangon és tekintettel.
-Uraim! A verembe ha szabad kérnem! Csak semmi ostobaság!
Esetlegessen Dzsanna Malorhoz rohanása után mellé lépek, így biztosítva azt, hogy ne eshessen bántódása.
A haramiák levonulásához ragaszkodok, utánna Sheshiát kötözöm meg egy erre alkalmas eszközzel majd még külön egy székhez is kötözöm. Malort ha még Dzsanna nem tette volna behúzom a házba. Áttúrom Súrion cókmókját kötszert keresve-nálla láttam ilyesmit- és Dzsannához fordulok.
-Amíg megpróbálok bele-mutatok Súrionra- élete verni addig szedd le a vértjét légyszíves.
Ha talátam pálinkával, friss vízzel próbálom Súriont eszméletre rángatni.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Látván, hogy a banditák meggondolják magukat a sietős léptek már nem is annyira sietősek - de csak addig, amíg Malor meg nem jelenik az ajtóban, és össze nem esik.
Nem érdekel, hogy mi lesz az elf nővel (nyakát szegi-e, vagy esetleg magáhoztérvén elszelel) egy egyszerű válldobással lehajintom magamról (esik ahová puffan).
Rémült, aggódó tekintettel szaladok Malorhoz és egyből azt nézem, hogy milyen állapotban van. Még Mustafa kérése előtt elkezdem leszedni róla a vértet - azért eközben, ha a banditák nem akarnak engedelmeskedni, nem finomkodok velük: izzó szemekkel adom tudtukra, nem jó a kekeckedés, és ha nem engedelmeskednek csapok.
Viszont engedelmességük láttán tovább foglalkozom a vért lecibálásával, majd fittyet hányva mindenre a sebeket láthatóvá teszem --> leveszem a lovag ruháit, hogy a sebekhez hozzáférhessünk rendesen.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A banditák a noszogatásra megindulnak, de azért nem állják meg morgás nélkül, igaz készségesen engedelmeskednek csak sértett igazságérzetük nem hagyja szó nélkül az ide-oda vonulást.*

-Megyünk már. Pedig lent mocorog az a szörnygyík vagy mi, amiről maguk beszéltek és a lovag mondta, hogy feljöhetünk. Most meg mehetünk vissza az életveszélybe.

*A vonulás csak akkor torpan meg mikor az elfet levetve válláról Dzsana átrohan az épp besorjázni készülők között a földön fekvő páncéloshoz. Aztán csak sikerül Mustafa árgus pillantásai tüzében lehúzódni, így a pap behozhatja gyorsan Sheshiát. Az elfnek nem használt a dobás. Eddig is eléggé feldagadt feje érte a követ először, így most egy csúnya sötét folt gyűlik bal halántékán és vér szivárog a felszakadt bőr alól. Eközben Dzsana lázasan kutatja Malort és még az ő szemei is felmérik igen komoly a helyzet. Olyan fehér a lovag, hogy a világosszürke gránitfal élettelibbnek tűnik nála. Nincs teljesen magánál. Szemei még félig nyitva, de látszik, hogy nem fókuszál, nem látja mi történik körülötte. Az egyetlen igazán komoly sebe a páncél résénél az oldalába fúródott és önmaga által beletört nyílvesszőtől ered. Kisebb karcolások vannak egyébként csuipán szemöldökén, arcán, de azok még tegnapról származnak és nem gyulladtak. A vért nehezen jön le a lovagról. A vér erősen átáztatta a csatokat, bőröket, melyek medagadva nehezen engednek, de végül csak sikerül. Eközben Mustafa megkötözi az alélt elfet és Súriont veszi kezelésbe. A kötszer, pálinka és egy kulacs már ott fekszik a dalnok mellett és látszik enyhén átázozz ingén, hogy már próbálkoztak a vises fellocsolással. Végül sikerül nagynehezen életet lehelni belé.

Súrion ismét visszaküzdi magát a söétségből. Arra éled, hogy a dzsad férfi paskolgatja az arcát és vízzel mossa időnként, illetve a torkát kaparó érzésből ítélve pálinkát is adott neki.

Malorról levéve a páncélt és a karddal együtt arrébb téve láthatóvá válik enyhén fűfoltos zubbonya, mely most nagyrészt merő vér az oldalánál, derekánál. Ahogy lekerülnek ezek a ruhadarabok is feltárul az igen csúnya és mély seb benne a szálkásra tört végű nyílheggyel. Még most is folydogál a piros életnedv a férfiból, de már csökkent a vérzés. Vagy azért, mert a nyílhegy elzárta az útját és így elszorította vagy azért mert már nem sok minden van, ami még kifolyhatna a testből.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Ahogy a lélek ismét vissza száll belém érzem,hogy valaki pofoz és valami nedveset lötyköl a képembe.Meg valami átható ízű égető érzés vana a számban és a torkomban...
Erőt vaszek magamon és lassan kinyitom a szemem,de mintha csak ólomból lennének a szemhélyaim.Végül is kinyitom és a "kedvenc" dzsadom bámul a képembe előttem gugolva...*

- Te élsz?

*Kérdezem erőtlen hangon,egy alig észrevehető halvány mosoly kíséretében...*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Meglátván Malor sebét grimaszba fordul az arcom. Nem vagyok gyógyító, de azt tudom, hogy nem maradhat benne a nyílvessző. Azonban úgy törte bele Malor, hogy alig lehet megfogni; s annyi ismeretem nekem is van, hogyha a nyílvessző szakállas végű, akkor nagyobb bajt csinálok mint hasznot.
Mustafához lépek, aki épp Súriont locsolta fel sikeresen.*
- Malor... már nem bírja sokáig. Nem látszik a nyílvessző hegye, ki kellene belőle valahogy szedni, én nem értek hozzá. Kérlek Mustafa, ne hagyjuk őt meghalni... - *elcsuklik a hangom, s kiül arcomra a félelem Malor elvesztésének gondolatára. Az láthatólag nem foglalkoztat, hogy megannyi seb tarkítja az én testemet is.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Nézek a frissen ébredezö Súrionra , majd az elkeseredett Dzsannára.
< ez tud gyógytani ... viszont a lovag mindjárt elvérzik ... meg az a korábbi eset sem a háláról szólt ugyebár...>
Örlödök a két ember között végül csak a szívenre és nem az észérvekre hallgatok.
Imával fordulok hát Doldzsahhoz és a kérem segítségét abban hogy eme lélek bizonyíthassa még érdemeségét.
A szerzett hatalommal pedig azért könyörgök istenemhez hogy a lovag sebei forrjanak be.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Súrion erőtlennek érzi magát és éppenhogy tudatánál marad jelenleg. Ekkor lép Mustafához Dzsana aggódva. Végül kis morfondírozás után a pap arrébb vonulva imáiba mélyed. A várakozás percei ismét kioltják a fényeket az elgyötört Súrion tudatában. Dzsana pedig aggódhat Malorért, aki jelenleg mozdulatlan fekszik a padlón. Végül a pap megmoccan feltápászkodik és a lovaghoz lép. Egy kicsit vizsgálja a sebet, madj belenyomva ujjait egy erős rántással kitépi a beletört nyílhegyet. Erre a lovag egy elhaló nyögéssel felel, de a fájdalom sem tudja teljesen kirángatni a ködös kábulatból. A sebből ismét rednesen folyik a vér, de ránézve a vértől csöpögő nyílhegyre megkönnyebbülhetnek a társak, mert nem szakállas a hegy, hanem egyszerű kúp alakú. Ezután Doldzsah áldását kérve a lvoagra Mustafa a vértes ajkához érinti az égi fénnyel izzó szent thadzsi pengéjét. Hogy az áldás megfogant-e nem lehet tudni, de az biztos, hogy Doldzsah örömét lelhette papja, női híve és az idegen lovag tetteiben, mert a gyógyító energiák hatására a vérzés eláll és a seb is összébb húzódik. Igaz, hogy nem sikerült a varázslatnak bezárnia teljesen, de már nem olyan súlyos a helyzet mint pár perce volt. Mostmár biztos a lovag megmarad csak pihennie kell. Még valamelyest a szín is visszatért az arcába és ajkai sem fehérek már. Lassan kinyitja szemét és pislog néhányat. Majd rekedtes hangon suttogva megszólal.*

-Dzsana… jól vagy Dzsana?

*Közben Súrion ismét kezd mocorogni. Kissé már kezd monotonná válni a felkelés-elájulás, de sebeit tekintve még olcsón megúszta eddig ezt a kis kalandot. Közben pedig ismét mocorogni kezdenek odalent a haramiák. Még nem nyitották fel a csapóajtót csak halaltszik hogy a lépcsőn toporognak már.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nem tudok mit csinálni, csak téblábolok jobbra-balra a helyiségben. Mustafa nem szólt egy szót sem, engem pedig egyre jobban maga alá gyűr a féltés, kétségbeesés.
Hogy lekössem magam és ne csak álljak a két haldokló felett - mert azért segíteni szeretnék, mégha nem is tudom hogy kell gyógyítani - a másik ujjából két borogatást készítek, a maradék vízből rájuklocsolok és felváltva cserélgetem a vizes borogatást a Malor és Súrion homlokán. Hogy ér-e valamit nem tudom, csak remélni tudom - ismereteimből ennyi telik sajnos.
Amikor Mustafa Malorhoz lép még a lélegzetemet is visszafogom és árgus szemekkel nézem mit csinál - nem láttam még közelről gyógyítani papot (bár már átéltem ^^).
Mondjuk úgy szépszóval, hogy elérzékenyülök amikor látom, hogy Malor arcába visszatér az élet, s szemeit nyitogatja. Csak egy nyekergős "Köszönöm!"-re futja erőmből ahogy a megkönnyebbülés átveszi a helyét a félelemnek - nincs szó arra, ami kifejezné a hálám Mustafának, de talán a pillantás mindent elmond...*
- Jól vagyok! De te most pihenj! - *simítok végig az arcán reszketeg kézzel. Még itt maradnék mellette, de nem tehetem meg - talán tudok még segíteni Mustafának Súrionba való "életbelehellésekor".* - Pihenj! Súrion még mindig rosszul van, neki is.... De itt vagyunk.... Csak pihenj!
*Bármilyen beleegyező jelzésnél Mustafára nézek kérdőn.*
- Mit tudnék csinálni Súrionért? Segítek, csak mondd mit csináljak. Őt sem hagyhatjuk...

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Ahogy a dzsad felkel mellőlem és félre vonúl,én is "félre vonulok",ismét!
Ám egyszer csak,hangokat hallok!Megint.. Először csak messziről,majd egyre közelebbről.Míg nem felismerem Dzsana és
Musztafa hangját...
Nem tudom mióta fekhetek itt,teljesen elveszítettem az idő fonalát.Csak fekszem mozdulatlanúl,még a szemem sem nyitom
ki.Kimerűltem!Mind testileg,mind lelkileg!Kezdek beletörődni sorsomba,pedig nem is olyan régen még hallani sem akartam ilyen
marhaságokról,mint a sors..!De most,csak fekszem és nem gondolok sem "előre",sem "hátra"!Csak várom,hogy történnjen valami!Még soha sem éreztem ilyet...*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Kicsit értetlenül nézek Dzsanára majd fény gyúl homályos szürkeállományomban.
-Te azt hiszed Én értek az orvosláshoz? Nem vagyok én felcser te lány! Ha Doldzsah elégedett akkor megsegíti a hozzá fordulókat, de "mindössze" ennyiröl van szó nem holmi világi mesterkedésröl.
Nézegetem mindezek ellenére az alélt embert.
-Talán ha annyira magához térne hogy tudna minket irányítani akkor jutnánk valamire, de Én csak úgy nem szívessen kontárkodnék bele. Már így is elég rosszul néz ki.
Miközben Dzsanához beszélek lassan elterelei a figyelmem valami motoszkálás.
-Maguknak meg megint mi a bajuk? Emelem fel a hangom mikor a csapóajtó alatt rekedtekhez szólok.
-Talán szűk a hely odalent? Vagy tán nem elégedettek a könyvtár nyújtotta remek lehetöséggel? Javaslom készüljenek fel alapossan, nemsoká bíráik elött kel számot adniuk viselt dolgaikról.
Közben Dzsanának vagy kézzel vagy szemmel a kardja felé intek figyelmeztetésül.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor természetesen épphogy feleszmélve is megpróbál felülni, de aztán Dzsana nyugtató szavaira inkább fekve marad és csak felkönyököl, majd hálás és gyengéd pillantással a nő szemeibe nézve végül csak bólint helyeslően és visszafekszik, hogy ne vonja el a mocorgással Dzsana figyelmét, de előtte még Mustafához is van néhány köszönő szava.*

-Köszönöm Mustafa. Megmentette az életemet. Ha meg tudom háláni valamivel csak szóljon.

*Közben Súrion elvan magával, de azt veszi észre, hogy valahogy jó fekvést találhatott vagy hasonló dolog történhetett, mert teste jelenleg nem makacskodik és nem akarja minduntalan az eszméletlenségbe rántani. Ahogy Mustafa és Dzsana figyelme rá terelődik a mocorgás is észrevehetőbb. A pap hangos kérdésére résnyire emelkedik a csapóajtó, hogy ne kelljen kiabálni lentről.*

-Az a gyíkszörny kaparássza az omlást és félünk, hogy megtámad minket. Védtelenek és a kötelékeknek hála kiszolgáltatottak vagyunk. Kérem engedjék meg, hogy feljöjjünk. Nem okozunk gondot láttuk mire képesek, ha nem engedelmeskedünk.

*A kiadós válaszra enyhe fémes csörrenés érkezik a bejárati ajtó felől, ahogy Malor magához húzza a kardját és felül.*

-Hadd jöjjenek ki. Ne tartsuk őket rettegésben, mert az csak fűti az ellentéteket. Majd én vigyázok rájuk. Már elég jól vagyok köszönhető Önnek Mustafa és Neked Dzsana.

*Meggyőződésteljesen mondja, amit mond és egy kissé bocsánatkérő, de elszánt pillantást vetve a viadornőre rátámaszkodik kardjára és feláll a padlóról. Kihúzza magát és mit sem törődve félig még nyílt sebével feljebb elemi a pengét jelezvén, hogy készen áll a haramiák „fogadására”. Odalentről persze kis mozgolódás hallik a lovag szavaira, de érzik a martalócok is, hogy jelenleg a két dzsad diktálja a feltételeket, így óvakodnak az elhamarkodott lépésektől.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Továbbra is csak fekszem,habár mindent hallok,mi körülöttem történik.Érdemben még sem törődöm vele...*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Összeszalad a szemöldököm Mustafa mondataira.*
- De akkor sem hagyhatjuk így... és ha nem tér magához? Legalább mossuk ki a sebeit és kössük be, azzal biztos nem ártunk.
*Az intésre magamhoz veszem mindkét jatagánom és Súrion mellé, magam mellé helyezem, hogy csak egy gyors mozdulat legyen a felkapásuk, ha arról lenne szó.
Amikor meglátom, hogy Súrion ébredezik hozzá szólok.*
- Súrion! Súrion! Tudna segíteni az ellátásában? Egyikünk sem ért a kötözéshez? Vagy elég ha kimossuk és bekössük ahogy bebírjuk?
*Nem tetszik az, hogy fel akarnak jönni a banditák. Malorra egy olyan pillantást vetek, mintha én lennék a világ legszigorúbb nője.*
- Ne kellj fel! Itt maradnak a csapóajtó közelében, de nem jönnek fel! Túl nagy kockázat mindannyiónkra nézve!
Megértették maguk is?!

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Dzsana szavaira kinyitom szemeimet,ám tekintetemből kiolvasható,hogy valahol máshol járok...*

< Ha Filié bácsikám látna jól fejbe verne!Addig pofozna míg fel nem állok,de meg is érdemelném!
Nem hozhatok rá szégyent!
Gyerünk!Ez nem én vagyok!Majd akkor halok meg,ha én akarom!És az nem most van! >

*De egy pillanattal később a nőre szegezem tekintetem,élesen és határozottan!*

- Látnom kéne...
...a sebet!

*Válaszolom neki erőtlen hangon,ám még is érezhető benne az elszántság!
Majd látom,hogy először a foglyokkal kell zöldágra vergődni...*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Mivel Dzsanna már úgyis hozzálátott a sebek kezelgetéséhez így kétség nem fér hozzá, hogy mi lessz a munkamegosztás.
-Dzsanna Te törödj a sebesültekkel addig Én "ellátom" a jómadarak baját.
Ha nincs a nönek ellenvetése akkor a kezembe veszem a dolgok irányítását.
-Egyesével nem kapkodva sorakozzanak fel a fal felé fordulva! A csapóajtót lecsukom, ha bárki ismétlem bárki csak egy röpke kísérletet tesz arra, hogy bármilyen módon ártson nekünk, akkor annak nem kell megvárnia míg a városba érünk. A többiek meg azonnal mennek vissza a pincébe.
Mikor mindenki fent van tényleg lecsukom a csapóajtót.
Bár kicsit szükössen lettünk azért Malorhoz odahúzok egy széket.//jól emlékszem hogy volt ilyen alkalmatosság ugye?//
-Üljön le nyugodtan majd Én örzöm Öket.
Míg Dzsanna és Súrion egymással vannak elfoglalva addig figyelem a haramiákat.
< hm ... és ha valamelyik ért a sebgyógyításhoz? ... nem nem ne kockáztassunk...>
Vetek egy pillantást a kis duóra, hogy haladnak Dzsannáék.
//Csak akkor ha nagyon bénáznak vagy nem megy a sebkötözés, esetleg Súrion megint elájul idö elött//
A martalócokhoz fordulok.
-Ért maguk közül valaki a sebek ellátáshoz?!