Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Navaratna]

//Bocsánat, teljesen elfigyelmetlenedtem! Elszoktam tőle hogy most írtál Ezért nem írtam a múltkorira sem reagot, nem azért, mert nem lett volna mit, hanem azt hittem, ráérek vele!//

(Jadrána)

Természetesen izgult, hogy hova és mért viszi őt a mestere, s hogy sokat változott-e a világ azóta, amióta ő beköltözött Nekropoliszba.
Ám abban igazat ad mesterének, inkább most szoruljon össze a torka, mint akkor, amikor munkába megy!
Eleinte csak az utat fürkészi, néha-néha néz csak feljebb, s figyali a történéseket. Minden zajos, harsány és másképp büdös.
A szabót látva morfondírozni kezd, vajon mért pont most akar neki új ruhát a mestere, aztán lelki szemei előtt megjelent egy csuklya képe. Csak nem azt fog kapni?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Miután az alacsony szabó bezárta mögöttetek az ajtót, lámpást gyújt. Ekkor látod, hogy a szabó nem alacsony ember, hanem törpe. Tetőtől talpig végig mér, amitől kissé zavarba jössz, hisz testi adottságaidat vizslatja, igaz, szakmai szemszögből. Mikor megszólal, akkor ér a második meglepetés, az alacsony termetre jócskán rácáfol az öblös mély hang:

-Ahogy elnézem, az istenek igazán arányos alkattal áldottak meg, így nekem is könnyebb dolgom lesz.

Azzal előkap egyik zsebéből egy mérőszalagot, és most már biztos vagy benne, hogy nem csuklyát, vagy nem csak azt fogsz kapni. Nem szoktál hozzá, hogy matassanak rajtad, de a szabó szakavatott rutinos mozdulatokkal végzi a dolgát, gyorsan leveszi a méreteid:

-Már ki is találtam, hogy milyen stílus illene hozzád a legjobban.*A mesterhez fordul* Tudom, tudom, ez hóhérruha lesz, így nem engedhetem szabadjára a fantáziám, de nem fogtok csalódni.

Haggar elneveti magát miközben megveregeti a törpe vállát:

-Nem kétlem én azt barátom , de most már nem tartunk fel, indulunk.

Elköszöntök tőle, miután kiértetek az utcára, azt hinnéd egyből visszaindultok a Nekropoliszba, ehelyett a mester a következő ötletet veti fel:

-Tudok a közelben egy nagyon jó kis kocsmát, mit szólnál ha meginnánk egy italt? Természetesen a vendégem vagy rá. Fiatal még az idő.

[Navaratna]

(Jadrána)

Nagyot néz, törpét nem igen látott még. Ő is végigvizslatja a másikat, denem varrási szándékkal
A hóhérruhát hallva elvigyorodik. odakinn megkérdezi:
-Csuklyám is lesz, meg minden?
Az italra bólint, bár fogalma sincs, milyen félét dönthetne magába.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Mosolyogva válaszol a mester, úgy tűnik, izgalommal teli várakozásod örömmel tölti el:

-Persze hogy lesz. Tudod hogy mire szolgál valójában a csuklya? Elég kevés ember van vele tisztában. Italozás közben mesélek neked erről. Ez most nem szokványos tanítás lesz, de azért fontos, hogy ezt is tudd.

Közben haladtok a tömegben, ahogy hallgatod a mestert, el is feledkezel arról, hogy az előbb még nyomasztónak találtad a tömeget. Gondolatban továbbra is a holnapon jár az eszed, de egy ideje már szótlanul mentek, és csak most jut el hozzád a látvány, a hangok és a szagok kavalkádja, egy olyan különleges egyveleg meg annak hangulata, melyet már nagyon sokan próbáltak megfejteni. Te viszont nem elemzed, tehetetlenül sodródsz az ingerek gyors sodrású folyamában. Nagyon sok féle embert látsz, sőt nem csak embereket. Hirtelen elönt a páni félelem, kétség gyötör, vajon meg tudsz holnap felelni a feladatnak?

[Navaratna]

(Jadrána)

-Van egy ötletem, mire jó a csuklya: hogy ne lássák, ha be vagyok tojva, vagy ha grimaszolok vétésnél...-ha odaérünk az italméréshez, sert kérek.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

- Neem, nem egészen *mosolyodik el a Haggar* noha ez sem egy utolsó szempont, meg kell hagyni.

Ekkor már túl kell kiabálnia a nyüzsgő tömeget, hogy halljad amit mond. Korát meghazudtolva tör nektek utat az emberek között az egyik magas épület felé, és amikor lelépdeltek egy rövid lépcsősörön az alagsorba, ugyanilyen magabiztosan viselkedik. Első ránézésre amolyan tizekettő egy tucat kocsmának tűnik a hely, a füstöt vágni lehetne, emellett az ittas emberek lehelletétől terhes a levegő. Mivel a kocsmának csak a mennyezethez közeli része van a föld felett, igen kicsik az ablakok és nincs belőlük túl sok. Az egyik alá ültök, résnyire nyitották, így valamivel frissebb a levegő, itt akár huzamosabb ideig is ki lehet bírni.

- Remélem nem bántad meg, hogy nem mentünk egyenesen vissza csendes szomszédainkhoz Régebben milyen gyakran jártál el szórakozni?

[Navaratna]

(Jadrána)

Közel húzódom mesteremhez, nem állhatom a nekem törleszkedő tömeget. A nyitott ablaknak örülök, megdöglöttem volna nélküle Csendesen leülök, szemöldököm alól figyelek.
-Semmi gond, mester. Régen? Egyáltalán nem. Poros faluban nőttem fel, ott nem volt hova és kikkel. És számomra a szórakozás mást jelentett, mint a korombelieknek.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

- Én sem arra gondoltam, hogy kocsmákban töltötted gyerekkorod hanem úgy általában, hisz szórakozni nagyon sok féleképpen lehet, még egy kicsiny faluban is. Igazán kíváncsi vagyok, milyen benyomást fog kelteni benned ez a kocsma. Látszólag egy közönséges kiskocsmának tűnik? Igaz? Nézzél szét, látsz valamit idebent, ami kicsit is szokatlan volna?

Közben meghozzák a csapolt söröket, mindketten azt isztok. Valószínűleg szándékosan teszi, hogy semerre nem bámészkodik, nehogy elkapd tekinteteddel hová néz, vagy mit kellene szerinte furcsának találnod.

[Navaratna]

(Jadrána)

Sorra vettem, mivel szórakoztam:
-Sokat jártam ki az erdőre, gallyakat hegyeztem, kis állatokat sütöttem meg, segítettem anyámnak füveket gyűjteni, mert ő bába, apám baltáját élezgettem, halott állatokat gyűjtöttem, szétbeleztem, aztán felravataloztam...
Körbesandítok. Ugyan mi lehet fura egy kocsmában? A kocsmáros? Az italfajták? A berendezés? A vendégek? Hogy tiszta? Vagy hogy mi itt vagyunk?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Ezek a szórakozás nagyon jó és érdekes formái, de azt hiszem itt most egészen mást fogsz tapasztalni

Nem látod a nagy tömegtől, hogy hol lehet az igric, csak hallod, hogy valaki könnyed dallamot kezd el lanton pengetni. Ahogy joban figyelni kezdesz, és aprólékosan mindent átnézel, vajon mi lehet a különös, a szemed sarkából egy tarka ruhás alakot látsz meg. Gyorsan megtaláltad - gondolod. De mire odakapod a tekinteted, nem látod sehol. Vagy villámgyorsan bebújt valamelyik asztal alá, vagy eltűnt. Ekkor azonban a füstfelhőn nem messze tőled egy madár suhant át, élesen hangon vijjogva. Ennek már a fele sem tréfa, talán volt valami az italban? Zavarodottan a mesterre nézel, de ő csak mosolyog zavarodon.

-Csak ülj nyogodtan, fordulj az emberek felé, és élvezd a műsort

[Navaratna]

(Jadrána)

Egyik szemöldököm felszalad. Ugyan mire készül? Gyanakodva figyelek, és a tarka valaki felszívódása sem nyugtat meg. Mi a fene folyik itt?
-Nem szeretem az olyan szórakozásokat, ahol a végén valakivel kicsesznek...-morgom.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Az olyan szórakozásokat én is elítélem, igazad van. De itt most nem erről van szó.

Hangosan beszél a mester, a közönség ugyan lecsendesedett, de valahonnan patakcsobogás hallatszódik, és elnyomja a halk beszédet.

-Biztosan volt már szerencséd tábortűz mellett regélt történetet hallgatni, mikor a tűzbe révedt tekintettel szinte látod magad előtt a mesét lejátszódni. Itt is ez fog történni *a patakcsobogásba immár dús lombú fák között zúgó szél is vegyül* csak most a történetet a mesélő érzékein keresztül fogod megtapasztalni. Nem te képzelődsz, a mese kel életre. Figyelj csak?

A teremben kavargó füst lassan tejfehér köddé alakul, a távolabb álló embereket már nem is látod, olyan érzésed van, mintha feloldódtak volna a ködben, az nem csak eltakarta őket. A mestert halványan még látod magad mellett.

[Navaratna]

(Jadrána)

Kerekedik a szemem és mesterem karjához kapok, el ne veszítsem a káprázatban. Sose láttam még ilyesmit, de azért kíváncsiságom erősebb volt a bizalmatlanságomnál.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

A mester nem tiltakozik, úgy gondolja, ennyi kapcsolatod a valósággal nyugodtan maradhat. Bár azon kapod magad, hogy egy mohás sziklán ülsz, és a széktámla is eltűnt, a sziklának támasztod hátad. Érzed, hogy szöveten keresztül emberi kart markolsz, de mikor odanézel, egy fura cserje ágát fogod. Mezei virágok mézédes illata árad feléd onnan, ahol az előbb még a tömeg volt, a köd pedig oszladozni kezd. Persze tudod, hogy voltaképpen füst, de elméd valahogy egyre kevésbé tiltakozik a látottak ellen, végül teljesen átadod magad az új környezetnek. Ahogy a köd tisztul, látod, hogy egy dombon van a sziklád, amelyen ülsz, alant egy lankás völgy terül el facsoportokkal. Itt ott a tiédhez hasonló sziklák tarkítják, és megvan a csobogás okozója is, a sziklákat kicsi, de gyors sodrású patak kerülgeti.

[Navaratna]

(Jadrána)

Nyelek egyet, szokatlan nekem az ilyen varázslat, és elképzelem, ha itt valaki megtámad, még ha csak egy káprázat formájában is, nem tudom, mit kéne tennem. Fejem forgatom, hogy lássam, mi következik még.