Sztyepp-vidék

[Sylinas]

- // Aenoras // -

Lovaglás közben lopva figyeli csak a tájat, elméjében folyamatossan Istennője tanításait zsolozsmázza szakadatlan monotonitással. Amikor rendtársa mellé lép és megszólítja talán kicsit még össze is rezzen, ahogy felé kapja tekintetét talán az első szempillantásban még látszik a harag, amit a félbeszíkítás miatt érez, de aztán amilyen hirtelen jött olyan hirtelen is olvad ki tekintetéből a hideg és költözik át belé a tiszteletteljes érdeklődés.

- Krakhul testvér. Ha a megtolást fontolod úgy el kell döntened, hogy haragunkkal a büszkeségüket, vagy az erejüket akarjuk megtőrni. Az Orkok primitív fajta, de a szokásaik mégis bonyolultak. Ha megalázni akarjuk őket, akkor először is a törzsek portyázó csapatait kell célbavennünk, lehetőleg a nagyobbakat. Amelyikben van sámán, és az ideiglenes táborhelyeiken állítanak totemoszlopokat. Miután lemészároltunk egy táborhelyet, megnyúzott farkastetemet kell otthagynunk a totemoszlopon. A farkastetemet szét kell tépni, és a darabjaira égő billoggal a Kígyószívet kell égetni, hogy tudják mi vagyunk az erősebbek, és tudják, mi vár rájuk, ha a teremtőjük akarata ellen cselekednek. Erre ezért van szükség mert az Orkok a Farkasszellemtől származtatják magukat. Hitük szerint sz Istennő az idők hajnalán megkűzdött a Farkasszellemel, majd miután legyőzte, a darabjaiból formálta az orkokat. Ők magukat nem az Istennő teremtményeinek, hanem a Farkasszellem ivadékainak tekintik magukat. Tudniuk kell, hogy hiába hisznek akármit, az Istennő hívei mindíg fölöttük lesznek, és csak eltévejedés nem őt követniük. Vagy tucatnyi ilyen táborhely ezen meggyalázása elegendő lenne hogy elégtételt vegyünk, de nagyobb táborhely szétdúlásához ezres sereget kellene összekovácsolni, ha sikert szeretnénk. Egyébként - // itt gúnyosan elmosolyodik // - Ha igazán bele akarunk gázolni a büszkeségükbe akkor bő sugárban szükségünket is végezhetjük a totemoszlopukon és a farkastetemeken, mert az orkok szagálsa valahol az Udvariorkok és a vadászó farkasoké között működik, és erre eléggé érzékenyen reagálnának.
Ám ha az erejüket is meg akarjuk törni, akkor azt javaslom, éljünk Istennőnk adományozta felsőbbrendű elménkkel, amiből szerencétlen gyermekinek nemsok jutott, és a már említett Kígyószíves billogok mellé valamely rivális törzs jelképét is a farkasok tetemeire égessük. Így nem csak elégtételt, de aljas és pusztító belháborúkat is kirobbanthatunk, amivel erejük rendkívüli módon meggyengülne. Főleg azért, mert ekkora sértést az ork szokásjoban tözsek közötti vérbosszú kinyílvánítása követne, és ezek a vérbosszúk az orkoknál a törzsek kihalásáig állanak fent. Ez volna a véleményem, ha már megkérdezte.
Remélem rendem céljait szolgálják majd, ha ezzel vezetőink ellé járulsz.

Fejezi be végül talán hosszúra nyúló mondandóját, majd várja feljebbvalója kérdéseit, ha vannak neki. Ha nincs akkor ugyanúgy folytatta útját, ahogyan eddig is tette. Persze ha a társainak van kérdése azokat is szívesen megválaszolja, türelmesen, magyarázó jelleggel. Ha eljött az evés ideje, azt szokása szerint ilyenkor nyeregben fogyasztja, út jözben.

[Saggaras Zenir]

Morik

-No ez pont arra jó lesz, hogy egy kicsit csíllapitsak az étvágyamon.

*Így hát a csorda fele veszi az irányt megcélozza annak a közepét, majd előveszi kardját, és meglenditi, is mint aki csatába indul megindul a bölények felé. Csak azért hogy egyet levágjon és vérét vegye. Semmi más célja nincs ezzel.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délelőtt-dél-délután
_______________________________________________________________

*Aenoras szavait a vén harcos megfontolja. Nem hamarkodja el a döntést végül bólint megértése jeléül.*

-Értem. Köszönöm az információkat. Azt hiszem nem lesz lehetőségünk egyenlőre nagyobb sereg összevonására, de mindenképp válaszolni fogunk a sértésre. Számítok rád a megtorlásban is testvérem.

*Ezzel ismét hallgatásba burkolózik az osztag és a déli pihenő is eseménytelenül telik. A délután folyamán feltámad a szél és ismét sötét fellegeket kergetnek a fuvalaltok a hegyekből a síkság felé. Egyik fiatalabb lovag rosszat sejtve néz a baljós égboltra.*

-Ismét nagy vihar támad. Ezen az átkozott pusztán rosszat sejtet az ilyen időjárás.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: dél-délután
_______________________________________________________________

*Morik kivont karddal lovasrohamra indul a mélán rágcsáló-kérődző bölények felé. A hirtelen támadt veszélyre felneszelő állatok először lomha menekülésbe fognak, majd amikor beéri őket a lovag és egyikükön csúnyán végigvág gyorsabbra fogják a menekülést. Az üldözés és a vagdalkozás eltart egy darabig, de végül sikerül a sebesült állatot elterelni a csordától. Igaz ez azza is jár, hogy az eddigre felbőszült vad szembefordul támadójával és kapálva patáival ő is rohamra indul leszegve fejét és előreszegezve szarvait. Szeriencsére sikerül Moriknka lovát elmanőverezze a robogó izomtömeg útjából, de a folyamatos rohamok és egymás kerülgetése végett értékes időt veszít ezzel. Végül majd fél óra kergetőzés és csapdosás után sikerül leteríteni a bölényt. Így kijelölve a déli táborhelyet. A csatamén a harctól kissé megfáradva kapál néhányat, madj lassan megnyugodva legelészik egy keveset, míg gazdája vérszomját csillapítja. Nem valami tápláló, de a napi szükségletet fedezi. Ugyan az embervérhez képest olyan, mintha a predoci óborhoz szokott ínyenccel seprős lőrét itatnának. Végül némi étket is fogyaszt a lovag és megfontolandó, hogy a bölényből friss húsra számot tartson-e. Akárhogy dönt is végül a délutáni lovaglásnak nekiindulva érzi feltámad a szél és ismét az első esti viharhoz hasonlatos égiháború készülődik. Itt vagy esik vagy szárazság van. Elég zord és szeszélyes az időjárás. Jobb lett volna valami jobb helyen ynevi birodalmat építeni, de ez jutott. Ráadásul az eddigiek alapján az orkoknak még tetszik is ez a hozzájuk hasonlóan vad táj.*

[Saggaras Zenir]

Morik

*Igazából, látszik rajta,m hogy élvezte ezt a felesleges kegyetlenkedést a bölénnyle.*

<Hmm, h a már itt van egy kis friss hús nem árthat meg.>

*Majd ezzel egy szebb darabot, ki szed a bölényből elteszi a sózot hús közé. Így indult tovább az ebéd után, amit összekészített.*

-Orwellára, micsoda hely ez, mondjuk hátha ez megint segítségemre lesz az orkok elmarasztalásában, és a lovam is vízhez jut.

*Így megpróbált keresni valami fedett helyet, legaább egy kis bokrot vagy valamit. És az alá bevackolni magát. még a vihar elött le akart táborozni, így ha talált megfelelő helyett akkor még meg is étkezett az elött.*

<Szórnyű ez a táj egyedül, de hálát adok istennőmnek, hogy még semmi vaddal nem hozott össze ezen a réms tájon. Semmi olyannal ami igazán veszélyes lenne rám. És kérlek, hogy célba érjek, és megmaradt tesvéreimmel, bosszút álhassak.>

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délután
_______________________________________________________________

/Burkh Drukshad/

*Politikai küldetésben jár épp a Vérivók csapata. Természetesen az emberek ezt nem érthetik. Hisz csak a kicsinyesség és a viszály szíthatja küzdelmeiket saját fajtársaik, testvéreik között is. Az ork terminológiájú "politikai küldetés" ennél sokkal nemesebb és egyenesebb utakat jár be. Eljutott a hír a Vérivók vezéri nemzettségéhez, hogy a Kacagók nagyobb csapatot küldtek a Sztyepp-vidék északi-keleti részébe. Szinte biztosra leheett venni, hogy újabb Orwella hitű férgek tanyáját lelték meg hegyivadászaik. Nem túl okos, de mindenképp hatalmas harcosokat adott a Kacagók törzse Gro-Ugon és ezzel az egész ork nép dicsőségére. Mióta a legutóbbi öldöklő háború, melyet az embernépek örökkön viaskodó urai indítottak útnak hosszabb fegyverszünet után, a törzs vezéri nemzettségét követelte áldozatul Birak gal Gashad leszármazottai vezérlik őket, ahoygan a Vérivókat is. Nem járja hát, hogy a lomha szomszéd arassa le a babérokat. Így útrakelt a húszfős egység, melynek tagjaként az ifjú vezér is megtapasztalhatja a politika sodrását. A feladat megtalálni a Kacagók által is fellelt viperafészkeket és ha erejük engedi a helyzeti előnyüket kihasználva pusztítsák el. Ha nem lenne elég a 20 ork a feladathoz, akkor a csapat küldjön hírnököt, aki a nagyobb Vérivó csapatokat a megadott helyre vezeti.*

/„Loncsos” Mogghra/

*A bosszú nemes tüze lángol az ifjú Fadöntő szívében. Segítsége fejében megkapta az áhított hírt. Az Orvellánus mocskok a Sztyepp-vidékre húzódtak vissza. Észak-Keletről érkezett a legutóbbi biztos értesülés. Ennek nyomán elindulva a hosszú út során sok szállásterületet, sok törzset végiglátogatott Mogghra. Mindenhol idegenként kezelték, mint minden nem az adott törzsbe tartozót, de mégis jószomszédi a viszony, hisz az ellenség közös. Így midnenhol vendégül látták és útbaigazították. A vándorlás hosszadalmas, de megéri, a Vérbosszú mindent megér. Érzi a harcos szív, hogy már nem sokat kell várnia és megfizethet testvéreiért.*

/Mindketten/

*Két napja szállt fel a távolban a sűrű, gomolygó füstoszlop. Az üzenet rövid és érthető mindenki számára ki látja és a pusztából felkígyózó feketeség messzire látszik. Talán még a távoli hegyek élesszemű őrei is megláthatták, ah jól figyeltek. "Újabb Orwella erősséget találtak. Az ork hadigépezet eltörölte a föld színéről a fertő gócát." Efelé a "jelenés" felé tart épp a húszfős talpasegység és a magányos vándor is már második napja. Az ebédet, mint ork szokáshoz méltó lábon fogyasztották. Csupán széttépték menetelés közben a vadászok által ejtett vadat, míg az egyke harcos a legutóbbi táborban kapott szárított húst rágcsálta el útja során. Most a fűtengerben közeledve megpillantják egymást a Farkas-szellem fiai. Nem kétséges útjuk egyfelé visz és igaz külön törzsből valók mégis a közös cél nagy összetartó erő lehet vész idején. A falkaszellem és a valahova tartozás igénye egyformán él minden ork szívében, lelkében. Így talán nem is bánják a harcosok, hogy újabb társat, társakat lelhetnek ily messze sajátjaik szállásterületétől. Közben a feltámadó szél egyre erősebben dönti meg a füvet köröttük és a hegyek felől érkező sötét szürke fellegek sem ígérnek semmi jót a mai estére, éjszakára. Illetve, ahogy már csak úgy tíz-tizenöt méterre lehetnek egymástól, ahogy követik az ösvényeket érdekes dologra lesznek figyelmesek. Az erős szél lapította fűcsomók közül kikandikál az eddig lekuporodva lapító "megfigyelő". Jobban megnézve egy kóbor goblin az, ki észrevéve szorult helyzetét nagyot visít és erősen reménykedve majd tíz méteres előnyében a kétoldalról közeledő orkok elől eliramodik a mezőn át. Szakszóval élve fut mint a nyúl.*

-ÍÍÍÍ!!!!

[Sylinas]

Az Ifjú szavaira halkan megszólal, de jól érthetően, hogy a többiek hallják:

- Nyugalom. Az eső ezen a tájon jó. Elmossa a nyomainkat, amire így nem találhatnak rá a toportyánfattyak. Ezek a dögök ám három, négy nappal később is kiszimatolják a nyomunk, és amilyen elszántak, két nap alatt futva be is érnének minket. Úgyhogy csak örülj testvérem. Örülj és imádkozz, hogy az Istennő égverést és bő esőt zúdítson a nyomunkba.

Azzal tovább lovágol. Ha a nap további része a tegnapihoz hasonlatosan eseménytelenül tellik akkor éjszaka még közös imádságot intéznek Istennőjükhöz, amiben megköszönik az esetleges bő esőt is. Nap közben szóvá teszi, hogy vadászniuk kéne valamit, hogy véráldozatot mutathassanak be. Ha előző este gyújtottak is tüzet, ezen az estén már óvainti a többieket tőle, ha esetleg az a botor gondolatuk támadna, hogy akkörül akarnak melegedni. Ha esetleg az időjárás hideg volna, és valaki meghült volna, hát elmélye hatalmával talán segít neki (Testhőmérséklet növelés) Na nem olyan nagy emberbaráti szeretetből, inkább a rendtársak iránti hűségből és egymásrautaltságból. Mindenkire szükségük van ereje teljében, és senki sem lassíthatja őket, vagy hagyhatnák őket hátra. Az utolsó őrséget ha lehet ismét magának kérné. Egyébként minden más tehendőjét az előző alkonyat és hajnalhoz hasonlóan végzi el

- // Időjárás leírást kérnék, meleg, esős, hideg, vagy milyen évszak van? a karakternek mindegy, mert jól fel van öltözve, és ha melege volna akkor testhőt hűt pszíből, csak az eső meg a többiek miatt érdekel // -

[Joe Lyon]

/Burkh Drukshad/

* A farkas fiak, a nemzetségfő parancsára megindultak a sztyepp vidék észak-keleti szegletébe. Húsz jó talpas, közülük egy, maga Burkh, az ifjú harcos, s vezetőjük Workhad, a veterán, a harcososok nemzetségéből. Éjt, nappallá téve haladtak céljuk felé. Az egység fontos küldetésben járt. A Kacagók által kiszemelt prédát, saját törzsük trófeái közé akarták „begyűjteni”. Emberek, Orwella csatlósai lehetnek azok, kik az ősi földre befészkelhették magukat. Burkh, ki maga a vezéri nemzettség sarja ott lohol a többiekkel együtt céljuk felé, de ő nem csak egy volt a sok közül, ő maga Birak gal Rashad leszármazottja. Még ha vagy 125. leszármazotti ágon is, de tény, hogy az.
Nem csupán talpasokból, vértes harcosokból áll az egység. Hat hegyivadász, is velük tart. Burkh, ki „tudja”, az ő mibenléte sokkal magasabban fog szárnyalni, száguldani a farkas szellem kíséretében, ezt a jelenlegi helyzetet csak az első mérföldkőnek, tanuló, tapasztaló időszaknak tekinti. Mindig, folyamatosan figyeli vezetőjük, Workhad, a félszemű veterán ügyködését, döntés hozatalait, a talpasokhoz való viszonyát. Burkh tudja, hogy az alapoknál kell kezdeni, ahhoz, hogy később ő maga is nagy vezérré válhasson. Így, végrehajtja, ellenszegülés nélkül minden parancsát a tapasztalt harcosnak.
Két napja vették észre először a füstoszlopot, mely jeléül szolgál annak, hogy a Kacagók támadásba lendültek. Azóta, vezérük parancsára megállás nélkül nyomulnak a feltételezett préda irányába.
Azon az ominózus délutánon, mikor a magas fűbe kitaposott ösvényen törtek előre, vezérük parancsára Burkh is megáll, s a felerősödő szélben, a viharfellegek közeledtére, mélyen beleszív a levegőbe. Hátha megérzi a szemben feléjük törtető más törzsbéli szagát. Burkh, kinek pofázmányát elcsúfítja négy élesen elhatárolt mély heg, amit még egy medvével való közelharcban szerzett, kissé leengedi kezében tartott csatabárdját, nagyot fújtat. Hatalmas mellkasának mozgása így is jól kivehető a sodronying alatt Hátára felerősített pajzsát megigazítja, a menetelés, lassú futás közben arcába került fekete sörényét, egy mozdulattal „hátra csapja” Szippant még egy mélyet a friss, levegőből, hátha szagot fog, erősebbet. Ő az „alakzat szélén” áll, várva vezetőjük, Workhad parancsát. Ekkor „ugrik meg” a goblin. Szíve szerint azonnal utána rohanna, de tudja parancs nélkül sehova. Áll, feszülten várja az utasításokat, figyeli a távolodó „vadat”, a velük szemben álló farkasfiat.*

<… Ah, a héroszokra! El kellene kapni azt a vakarékot! Kifaggatni, hátha tud valamit a közelben zajló eseményekről, az emberfattyak mozgásáról, helyzetéről! Bár, Workhad ahogy látom teljesen belemélyült a jövevény érkeztébe!…>

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Már napok óta követem a megadott irányt, valamerre erre lehet a legközelebbi emberlakta település. A füstoszlop mutatja az irányt.
A többi ork feltűnésekor megörülök, talán tudnak valamit, arról az Esteban cwa Condarroról.
Amikor észreveszem a kis goblint, egyből utána vetem magam, tudván, hogy ezek a kis vakarcsok mindig jól értesültek. Rá is kiáltok:

- Állj meg fattyú! Ha nem állsz meg, kitekerem a nyakadat!!!

*Loholok utána, megpróbálom élve elfogni.*

// A többi ork láthatja, hogy ezen az orkon nincs vért, csak egyszerű ruhákat visel, vasalt bakanccsal. Fegyvere is elég szegényes, csupán egy nagyobbacska tőrt hord magánál. Nagy rasztás barna sörénye van, lobog is utána rendesen. Futás közben vicsorog, agyarait megnézve még elég fiatal lehet. Fiatal kora ellenére széles vállú, és elég nagydarab. Egy bőr málhazsák van a vállára vetve. //

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Morik Cih Rion
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*A komor fellegek hamar ellepik az eget, de olyannyira, hogy a látóhatárnál alig látni egy vékonyka tisztább csíkot. A szél zúgásáből és a kitépdesett fűszálakból lehet következtetni rá, hogy itt valami nem pont egy tavaszi zuháré készül. A csatamén is degesen kapál és meg meg ugrik. Veszélyt szimatol, de Morik nem tudja merről jöhet az ellen. Végül sikerül egy ki tudja honnan idekerült nagyobbacska szokla mögé behúzódva szélvédett tábort kialakítnai. Igaz még csak délután van, de már-már esti sötétség. Ezt néhány morajlás, dönülés festi alá a folyamatos szélzúgással karöltve. Már egy-két villám is elcikázik az ég felől a földre és a távolban felszántja a füves pusztaságot. Végül olyan látvány tárul az ifjú lovag szeme elé, amit még sosem látott, de az öregek elbeszélései alapján nem is kívánt látni. Most mégis megadatott neki. A felhőkből mint polipcsápok csapnak kavargó örvények a föld irányába. Van amelyik visszahúzódik, de jópár talajt és és baljós kavargással valósággal feltépi a hosszúfüvű mezőséget.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Aenoras Cir Garate on-Khirmaralen
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Megértése jeléül bólint a vészmadárkodó lovag és kissé megbánó arcot vág, hogy nem gondolt az eső áldásos tevényekségére. Így már-már eseménytelennek tűnik a délutáni lovaglás, de a komor fellegek hamar ellepik az eget, de olyannyira, hogy a látóhatárnál alig látni egy vékonyka tisztább csíkot. A szél zúgásából és a kitépdesett fűszálakból lehet következtetni rá, hogy itt valami nem pont egy tavaszi zuháré készül. A csatamének is idegesen kapálnak és meg meg ugranak. Veszélyt szimatol a hátas, de gazdája nem tudja merről jöhet az ellen. Itt a pusztaság közepén nem túl jó ómen a hasonló nyugtalanság és kihaltság. Igaz még csak délután van, de már-már esti sötétség. Ezt néhány morajlás, dönülés festi alá a folyamatos szélzúgással karöltve. Már egy-két villám is elcikázik az ég felől a földre és a távolban felszántja a füves pusztaságot. Végül olyan látvány tárul Aenoras szeme elé, amit még sosem látott A felhőkből mint polipcsápok csapnak kavargó örvények a föld irányába. Van amelyik visszahúzódik, de jópár talajt és és baljós kavargással valósággal feltépi a hosszúfüvű mezőséget. A vezér gondterhetlen álítja meg kapáló lovát, majd körülkémlelve a mezőségen igen mélyet és csúnyát káromkodik, melyben felemlegeti az összes nyamvadt orkfajzatot és azok felmenőit, hogy pont egy ilyen helyre tudtak települni.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Az ork különítmény vezetője kurta parancsot kaffant és a hegyivadászok nekiiramodnak, hogy elfogják a menekülő vakarcsot. Velük egyszerre lendül neki Mogghra is. Végül a Fadöntő nyeri a sprintversenyt. Igaz a kis nyavajás goblint nem érte volna utol, ha az nem terül el a földön megbotolva saját csámpás lábában. Így végül ráveti magát a nagydarab ork és könnyűszerrel lefogja. Őszintén szólva ha csak telejsen ráfeküde is kétséges lenne a goblin túlélése. Az egység is köréjük gyűlik és már épp a kivallatás nemes rítusát latolják a harcosok. Közben a komor fellegek már ellepték az eget, de olyannyira, hogy a látóhatárnál alig látni egy vékonyka tisztább csíkot. A szél zúgásából és a kitépdesett fűszálakból lehet következtetni rá, hogy itt valami nem pont egy tavaszi zuháré készül. A Farkasszellem fiai veszélyt szimatolnak a süvítő szélben. Ruháik szélét, hajfonataikat tépdesi az orkán, de érzik zsigereikbenez valami sokkal rosszabb, sokkal halálosabb csapás lesz e földek lakói számára. Igaz még csak délután van, de már-már esti sötétség. Ezt néhány morajlás, dönülés festi alá a folyamatos szélzúgással karöltve. Már egy-két villám is elcikázik az ég felől a földre és a távolban felszántja a füves pusztaságot. Végül olyan látvány tárul a csoprotosulás elé, amit még sosem látott, de az öregek elbeszélései alapján nem is kívánt látni. Most mégis megadatott neki. A felhőkből mint polipcsápok csapnak kavargó örvények a föld irányába. Van amelyik visszahúzódik, de jópár talajt ér és baljós kavargással valósággal feltépi a hosszúfüvű mezőséget. A kis goblin nyakát vállai közé húzva halkan nyöszörög és látszik rajta ő is inkább valami kéynelmes földmélyi odúban lenne most. Mégis kénytelen jelenlegi rabtartóival az ugyan még odébb pusztító, de egyre közelgő, a csapatot körbevevő forgószelekkel szembeni esélyeit latolni.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Az ork is követi társait, midőn a Fadöntők fia elkapta a kotoréklakót. Odalép, szemügyre véve a goblint, és annak fogvatatóját. A másik ork jobban érdekli jelenleg, hisz goblint már látott százával, de más törzs bélit ritkábban.*

<… Hmmm, jó, gyors harcos, ha a mi vadászainkat lefutotta! Bár fegyvere nincs mancsain, tőrén kívül!? Talán nem is harcos, hanem valami felderítő?!…>

* A többiek épp megkezdenék a kivallatást, mikor az égi áldás megérkezik. Burkh felemelkedik, s az égre tekint. Még egy nagyot szippant a levegőből, de ösztönei jelzik. Itt nagy dolog van készülőben. Ha állati énjére hallgatna azonnal fejveszett menekülőre fogná, de próbál az agyára, megérzéseire hagyatkozni. Gyors körbepillant, és valami menedék félét, magányos sziklát keres különös, éjjel is jó szolgálatot tevő szemeivel. Ha nem talál, a goblin felé vakkant mély torokhangon.*

- Van menedék a közelben? *Ordítja el kérdését, hogy túlharsogja a vihar tombolását.*

<… Ez a mocsadék itt él! Biztos ismer minden megbúvásra alkalmas lyukat, dombot, magányos sziklát!…>

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Erősen tartom a goblin fattyat, és a fülébe morgom:

- Hová olyan sietős te kis vakarék?

*A többi ork érkeztével megnézem őket magamnak. Kinézek valami vezérnek tűnőt, és ahhoz intézem a szavaimat:

- Üdv farkasfiak! Egy ember után kutatok! Vérbosszú vezérel, úgyhogy komoly az ügy! Valami Esteban cwa Condarro, vagy mi a neve, és valami lovagja annak az áruló szukának. Ellenségünk közös, és ha jók a értesüléseim, akkor valahol ott van a füst környékén! Remélem nem előz meg senki, és az én kezembe adja Hram atya,...

*Amikor a vihar készülődik, szétnézek, hátha látok valami menedékfélét. Hirtelen ötlettől vezérelve a grabancánál fogva megrázom a goblit:

- Van itt valami menedék? Barlang, vagy nagyobb üreg? Beszélj, különben kibelezlek vakarcs!

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*A csapat rangidőse biccent a goblinon "trónoló" Mogghrának.*

-Üdv mezőinken! Mi is a füstoszlop felé tartunk. Először viszont halljuk mi hírt hozott nekünk Hram Atya.

*Rávicsorog a kis fickóra, de nem tudni agresszióból vagy nála ilyen a baljós mosolygás. Végül nem sikerül megtudni érdemlegeset ugyanis lecsapnaka tölcsérek és a két ifjú ork egyszerre förmed rá szerencsétlen fogolyra, hogy az köpni-nyelni sem tud az iedelemtől. Ha lehet még apróbra próbálja húzni magát és remeg a félelemtől, de valószínűleg nem először került ork mancsok közé, mert nem kapálózik, hogy ne bőszítse fogvatartóit. Végül vékony, magas hangon megszólal, de elcsukló szavait alig érteni a szélben.*

-Van..glmm... van egy kot...ék a ...zelb... de sok a.. k é... i a ...

*Ebből nehéz bármit is kihámozni, de a vezér magasba emelkedő karmos keze hamar meghozza a hangját a goblinnak és mostmár hangosan, teli torokból visítva hadarja el ismét a mondanivalóját.*

-Vanegy kotorék aközelben, de sok azork és kicsi az üreg!!! Neee báántsatoook! Elvezetlek titeket oda!!!

*Közben a tornádók egyre erősödő zajjal közelednek és már igencsak érződik az "előszelük", így csak morran egyet a csapatvezér, hogy kövessék a goblint. Ha a Fadöntő elengedi a kis nyavajás felkászálódik és megindul a fűves pusztában. Egyre gyorsabban halad, már-már ismát szaladni kezd, mikor hirtelen az utána talpaló orkok szeme elől eltűnik. Ahogy mérgesen előrerontanak a harcosok meglátják, hogy egyszerűen bebújt egy lyukba. Nem inal tovább, hanem megfordulva integet, hogy csak utána. Burkhot inti előre az elöljárója és küldi a goblin után, madj szépen lesorjázik mindenki más is. Az üreg nem valami kénylemes. Nagyjából kicsit kevesebb mint másfél méter lehet a magassága, de azért szélességre ugyan nem tágas, de elférnak a testes orkok is. Végül egy kicsit, úgy 170-re, emelkedk a plafon szintje a padlótól, ahogy a bejárat alagútja egy domb belsejébe vájt lakóhelységbe torkollik. Itt igen nagy megrőkönyödést kelt, hogy a goblinon kívül még 4-5 társa is itt él. Nekik egy aránylag tágas körülbelül 5-6 méter átmérőjű, nagyjából kör alakú helység a kotorék. Nos az orkoknak inkább valmai kiszélesedő bányajárat képzetét kelti és igencsak szűkösen tudnak meglenni 21-en, de azért sikerülhet mindekinek leülnie vagy a "szobában" vagy a "bejáróban". Kényszeredett házigazdájuk a "vendégek" felé fordul.*

-Öhmm. Nos ez lenne az. Ha lehet ne egyék meg a családot, de amúgy érezzék otthon magukat a vihar erejéig.