Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Thor]

(Thor)

<Hogyan mászok ki ebből. Mindenképpen ki kell használnom Ran segítségét. Hisz nem tudhatja meg senki, hogy igazából ki is vagyok.>

*Meglepődök, halva Farrót. Egy toroni az életét mentené, és kapva kapna az alkalmon, hogy Ran kezeskedik érte.

<Talán ezt nevezik igaz lelkűnek. Pfúj, inkább hálok egy ghoullal, mint hogy így gondolkodjak.>

*Persze ezekből a gondolatokból nem mutatok ki semmit, és megpróbálok térképészként viselkedni.

-Nagyon köszönöm Ran úr, hogy a segítségünkre van. Ha még nem mutatkoztam volna be, a nevem Gaonal Mesh, és sajnos szükségem lesz a segítségedre, mert nem tudom, hogy igazoljam a térképész mivoltomat. Esetleg a szén darab, meg a papírok…

-Farró bocsáss meg, hogy bele szólok, de ne lásd ilyen egyszerűen a világot. Az a boszorkány bűbájt rakott rád, láttam az egész esetet. Hidd el, nem vagy se gyenge, sem gyilkos. Biztos lehetsz benne. Utam során láttam már hasonlót. Egy falusi embert megszállt egy tébolyult lélek, és végzett a saját gyermekével. A falusiak elkapták és babonás, tudatlan fejükkel rögtön máglyára akarták vetni, mivel azt mondták, hogy egy démonnal lepaktált. És nem ez lesz az egyetlen halott, ha elengedik. Még az asszonya is a halálát akarta. Végeztek vele, és meg lepetettségükre egy nappal később egy másik falusi is megőrült. Szerencsére még az eset elején elszaladtam egy papért, és ő elűzte a gonosz lelket. Elmondta, hogy nem paktált le egyikkel sem a démon, és csak meg kellett volna kötni az embert, míg a pap ki nem űzi belőle a megszálló lelket. Így megöltek egy ártatlant közülük. Az asszony nem csak a gyermekét vesztette el, hanem az urát is, és valószínű, soha nem bocsátja, meg, hogy az urát a halálba küldte. Hidd el, te is ártatlan vagy, és ha Mirjam esetleg máshogy is látja, később, megbocsát neked.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Mirjam elsápad Farro szavaira, látszik az arcán, hogy erre nem igen tud hirtelen mit mondani zavartságában, rémületében.
Ran teste is megfeszül és összeszűkült szemekkel nézi a fiatal férjet, ám egyenlőre talán pont jókor szólt hozzá Thor, így a szándéka nem vált egyértelművé.
Egyenlőre.*
- Nem kell félni, nem lesz nagy cécó az egészből, csupán formalitás, ami abból áll, hogy én Ran al da Regowa kezeskedem arról, hogy Mirjam, Farro és Ön Gaonal Mesh valóban azok akiknek mondják magukat.
Visszatérve Farro hozzád. Ne merészelj nekem mégegyszer így ellentmondani. Ha egyszer én azt mondom kiállok érted, akkor az úgy is lesz, akár tetszik, akár nem.
Mirjam a feleséged, ezen semmi nem változtat. A tettedet meg nem te követted el, csupán parancsoltak a testednek. Vagy talán most is megakarod ölni? Mert akkor rajta, itt van előtted! - *mondja eléggé feszült hangon Ran Farronak, s mondanivalója végeztével maga elé tolja egy kicsit Mirjamot - tiszta célpontot kínálva így Farronak.
Mirjam szeméből pedig pár csepp könny indul meg, csak picit rázza a fejét, de nem képes megszólalni még mindig.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Gyilkos hidegség villan szememben, ahogy felszgem fejem a sok kioktatásra és tanmesére. KEzem nyugodt lassúsággal a tőr markolatára csúszik. Ahogy válaszra nyitom szám hangom halk, rekedt suttogás csupán, hogy csak a három köröttem álló hallja.*

-Ehhez senkinek semmi köze. Vagy esetleg szúrjam le a Nagy Tanácsadókat és majd ráfogjuk a némber múló befolyására?! Mert most látom mindenki nagyon okos és ügyes a témában, de mikor leszúrtam Mirjamot egyik sem segített sem neki, sem nekem! Én pedig nem engedhetem, hogy ez megismétlődjön!

*Látszik az elszántság és a hidegség. Komolyan gondolom és nem érdekel melyikük haragszik vagy sértődik meg. Elég volt, hogy még most is beleszólnak az életünkbe. Belülről az önvád marcangol és ez ki is érződik hanghotdozásomból, elkínzott arckifejezésemből, de szemem rezzenetlen és kezem biztosan fogja a markolatot, hogy a kellő pillanatban véget vethessek ennek a kéretéen belekotyogásnak. Csupán egyetlen ember véleménye érdekelne, de őt men merem megkérdezni, megszólítani, ránézni. Most azért egy pillanatra belenézek Mirjam szemeibe mély szomorúsággal és kutatom a harag, megvetés szikráit, amit érdemlek tettemért hisz megígértem, hogy megvédem mindentől és erre saját kezemmel okoztam majdnem a halálát.*

[Thor]

(Thor)

<Ó, a végén még megsajnállak. Te mocskos külhoni, hogy a varjak tépnék ki a szemedet. Ha most nem lennék ilyen pácban, magam vájnám ki.>

*Feldühít Farró lekezelése. Igazság szerint soha nem tudtam igazán kedves lenni senkihez, és most, hogy megpróbálok, csak lehordást kapok. Egy pillanatra egy kínzó átok is az eszembe jutott, de aztán erőt veszek magamon, és megpróbálok lenyugodni.

-Nem akartam ki oktatni Farró úr. Csak jót akartam, de teljes mértékben igaza van. Nem rám tartozik.

*Majd Ran felé intem szavaimat.

-Ha véget ér az egész cécó, igénybe szeretném venni a szobát, amit kértem.

<Szerencsém van. Ran akaratlanul is ki húz a pácból. Ráadásul a kapitány halott, így vele sem lesz több gond. Ma este még itt alszok, csak az álca kedvéért, aztán le lépek.>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Farro kirohanására Mirjam elsápad és ijedten lép hitveséhez, mozdulatából talán az vehető ki, hogy a szájára tenné a kezét.
Azonban ezt Ran megakadályozza egy akkora "atyai" pofonnal, hogy a lendülettől Farro megtántorodik, s bal arcféltekéje igencsak sajog!* (2 Fp)
- Mit meg nem merészelsz magadnak kölyök! Mintha más dolgom is lett volna, minthogy a te picsádat védjem, meg a kedves kis feleségedét! Fent a szobában még nagyon magabiztos voltál, hogy megtudod védeni magad! Akkor most ne engem vádolj! És ne is egy shuluri sedulart, aki kívülállóként cseppent bele!
*Ran nem tesz lakatot a szájára, így a rangidős tiszt közel is lépked szép nyugodtan a négyes kompániához. Figyeli a jelenetet, láthatólag érti miről van szó - hisz Ran közös nyelven beszél Farrohoz.
Közben az itt maradt katonák összegyűjtötték egy helyre a sebesülteket - mondjuk úgy egy kupacba terelték a matrózokat, hisz nincs is olyan akin ne lenne sérülés. Három férfi ül a fal mellett igencsak rossz bőrben, míg másik kettő fekszik mellettük - az egyikük Zak.
Távolabb tőlük pedig még nyolc testet raktak félre, s hamarosan az asztalokról leszedett terítővel takarják be őket.
Épp a zenésznél járnak, amikor az egyik katona jobban megnézi a hullát magának, majd gondterhes arccal a tiszt felé fordul.*
- Uram! Jöjjön, ezt látnia kell!
*Látszik a tiszten, hogy nem tetszik neki az újabb fejlemény, hisz épp egy érdekes szituációba szólt volna bele. Azonban nyugodtan megfordul és a zenész hullájához megy. Kis "kutakodás" után toroni szitokáradat hagyja el a száját - nem halkan...*
- Ran! Jöjjön ide, ezt látnia kell magának is!
*Ran igen mérges fejjel indul neki a pár méteres távolságnak, azonban még Farro felé intéz egy szigorú, lesújtó pillantást - mestereire emlékezteti az ifjú férjet a nézés, a tartás....
Mirjam döbbenten áll a háttérben. Remeg a félelemtől láthatóan.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kezd sok lenni a megpróbáltatás mind testileg, mind lelkileg, de Rant még "védi" az őt körüllengő Mestereimre jellemző kisugárzás, így nem rántok fegyvert csupán haragtól parázsló pillantással morgok az orrom alatt, mint rég tettem, ha már nagyon elegem volt a cinikus vén "vérszívókból".*

-Most is lenne más dolga, minthogy folyamatosan kioktasson, mégis tud rám időt szakítani.

*Azért nem feszítem tovább a húrt nyílt ellenkezéssel. Lassan azért kezd bennem felderengeni, hogy hiába akarom odázni, kizárni a Mirjammal való beszélgetést. Hisz az angyalka arca csupa könny és valahogy... valahogy nem érzek benne haragot csupán szomorúságot. Ez a gondolat végleg összeszorítja szívem és kissé könnyes szemmel, ha lehetséges még megtörtebben fordulok Mirjam felé. Szólni nem merek csak kérlelőn bámulom hátha megszólal vagy tesz valamit. LEgszívesebben átkarolnám, de félek nem engedné, eltaszítana, így csupán egy bátortalan lépést teszek felé, de karom alig emelkedik és végül visszahanyatlik . Úgy érzem hatalmas szakadék nyílt kettőnk között az én hibámból és ezt egyedül, sőt talán még segítséggel sem tudom áthidalni. Az önvád nagyon erős, melyet csupán a szeretett nő enyhíthet, a sok kéretlenül beleszóló fárter soha. Így nem is figyelek igazán arra, hogy Ran és az őrök mit találhattak. Ha kellek úgyis szólnak, ha nem akkor pedig ráérek utolsóként megnézni az ott tolongó tömeg után.*

[Thor]

(Thor)

*Egy kicsit jól esik, ahogy Ran leszidja Farrót. Igazság szerint, én nem pofont adtam volna neki.

<Ha nekem valaha is lesz tanítványom, legelőszőr megtanítom a tiszteletre, és, hogy félje nevemet.>

*Bár nem igazán most lesz ennek az ideje, hisz még én is most ismerkedek a világ igazi arcával. Míg Ran ki oktatja a matrózt, én végig mérem a sebeimet. Igazság szerint el is feledkeztem róla, de a tompa fájdalom, most megint egy kicsit bele nyilall, de látván, hogy a katonák vezetője fel figyelt ránk, némi aggodalom kerít a hatalmába. Próbálok minél lényegtelenebbnek tűnni, de hála Tharrnak, más dolga akad. Nem is foglalkoznék annyira vele, de mikor Rant is oda hívja, igencsak felváltja az aggodalmat a kíváncsiság.

<Vajon mit találhattak?>

*Ha nem feltűnő, és ha egyáltalán oda engednek, én is megnézem magamnak, mit is találtak.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Hallottam ám! - *jön még Rantól mielőtt az őrökhöz lépne. Egyértelmű, hogy Farronak címezte két szavát.
Mirjam is hasonló érzésekkel küzdhet mint férje ura, mert valahogy neki sem megy ez az "öleljük megy egymást" dolog, de láthatólag nem attól, hogy neheztelne Farrora, hanem más bújik meg a háttérben. De vajon mi?...

Amíg a két fiatal így elnézegeti egymást Thor szépen lassan odasétál a csoportosuláshoz. Nem állja senki útját, s még akkor sem parancsolják hátrább amikor testközelből látja a kupaktanács okát.
A katonatiszt egy maszkot tart a kezében - egy szépen megnunkált maszkot, felismered - annak az embenek az arca, akit lelőttél mint zenészt. Maga a maszk gyöngyörűen meg van csinálva - tökélets álca, mondhatni mestermunka.
Persze kérdés akkor, hogy ki is bújt meg ebben a maszkban?
Levándorol a tekinteted, és bizony megdöbbensz a látott hullán.
rövidre nyírt fekete haj, melyben egy ősz szál sincs még. A szeme sötét, bár már a halál fátyla rátelepült. Napbarnított bőr, bronzos színű, erőteljesen metszett áll, arccsontozat és a gorvikiakra jellemző karvaly orr.

Talán mégis van a nőkben erő megtenni az első lépést...
Mirjam szótlanul Farro felé lép, és kicsit remegve felemeli kezét, hogy megfoghassa hitvese karját. Végigsimít lágyan a kezein, majd a kézfejét két kezébe fogja anélkül, hogy nézné mit tesz. Ugyanis szemeit Farroéba fúrja. Megtört és sírós a hangja amikor megszólal, de egyben süt belőle a szeretet, a féltés, a kérés.*
- Ne taszíts el magad mellől kérlek! Kérlek Farro.... kérlek.....

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Csak állok a fogadó közepén köröttem a nyüzsgés, a zajok és mégis mind olyan távolinka tűnik. Csak Mirjamot figyelem, csak Ő számít, csak Ő létezik. Mint mikor először láttam meg. Azóta megjártuk a poklot és a mennyet, most pedig ismét a mélyésgbe zuhanok épp. Mégis oly erős és oly bátor kis szíve. Közelebb lép, mégközelebb. Végül végigsimítva krom a rászáradt vértől mocskos kezeimet fogja. Nem ellenkezem, de úgy értem nincs erőm még csak megmozdítani sem az ujjaimat. A könnytől fátyolos samardgszín szemekbe bámulok és azon veszem észre magam, hogy oly régóta először, igazán minden kontroll nélkül folynak a könnyeim nekem is. Majd, ahogy eljut tudatomig kedvesem hangja és lassan szavai is jelentést kapnak a pillanatban úgy érzem végleg összeroppant a bensőmben magasodó, kínból és megaláztatásból emelt fekete torony. Csak kissé lehajtott fejemet Mirjam homlokának támasztom. Kezeim összezárulnak és úgy szorítják kezecskéit, mintha az életembe, egyetlen reménységembe kapaszkodnék. Csupán egy halk, elhaló sóhaj szakad fel bensőmből.*

-Bocsáss meg.

[Thor]

(Thor)

*A Látottakon hírtelen olyan öröm szál rám, mintha most neveztek volna ki a város vezetőjének. A kapitány halott, a gorviki halott, és a feladat bevégeztetett. De, ahogy kezd a boldogság mámora kiszálni a fejemből, elkezd a mindig gyanakvó kis részem munkálkodni.

<Nem értem, ha a kapitánnyal üzletet akart kötni, vajon miért okozta mégis a halálát? Talán az öreg matróz nem egyezett volna bele, amit neki ajánlottak, és a háttérben munkálkodók pedig ezt nem nézték jó szemmel. Lehet, ezért is volt rossz kedve a kapitánynak. Valószínű számított merényletre, és lehet ezért akart hamarabb eltűnni a városból. Kérdés, hogy Rotti, és a gorviki között volt e esetleg valami közös dolog, vagy csak a gyilkos kihasználta a káosz által nyújtotta lehetőséget? >

*Viselkedésem, és gondolataim, egyáltalán nem vallanak igazi fejvadászra. Egy merénylő nem gondolkodik, csak cselekszik. Ráadásul, ha bele üti az orrát olyan dolgokba, mely nem rá tartozik, akár az életét is elvesztheti. De nem törődök, most a később rám leselkedő halálra. Valahogy a kíváncsiság, hogy mi lehet a háttérben, sokkal erősebben munkálkodik bennem, mint a félelem. Nem törődve fájdalmaimmal, és a többi , a fogadóban lévő alakokkal, figyelmem, most csak a holttest körűl lévőkre koncentrálódik, hátha valamilyen fontos dolgot kikotyognak véletlenül.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Mirjam hagyja, hogy nekidőljél, s amikor elhagyják ajkaidat a bocsánatkérő szavak gyengéden átölel és magához szorít. Nem szól semmit, csak ölel és ölel. Mintha nem venne tudomást arról ami történt néhány perce, s ami most is történik köröttetek.

Thor eközben annyit tud leszűrni a beszélgetésből a tiszt és Ran között, hogy egy régóra keresett személy fekszik előttük holtan, s találgatják mit keresett itt. Ran elmondja, hogy a zenészekkel jött - innen pedig a tanácstalanság veszi át az uralmat.
A zenészek nyomán akar elindulni a nyomozás, ám egyből kudarcba is fullad, a másik két muzsikus átlőtt torokkal fekszik a sarokban a pódium mögött.
A tanácstalanságnak azzal van vége, hogy a tiszt rád emeli barnás szemét és hozzádlép gondterhelt arccal.*
- No, ha már kíváncsiságát kielégítette az úr, remélem az enyémet is kifogja. Ki ön és mit keresett itt, mert láthatólag nem matrózhoz van szerencsém. - *hangja katonásan kimért és parancsoló.
Ran biccent, hogy mond el a kérdésre a választ - remélni tudod csak, hogy be is fogja tartani a szavát.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Könyneim még mindig folynak. Nem is biztos, hogy ennyi könyne eleht egy embernek. Egy gyilkosnak pedig biztosan nem szabadna ennyi legyen. Ahogy Mirjam átölel csak állok pár hozzúra nyúló pillanatig, majd bátortalanul, még az első érintésnél is bátortalanabbul én is átölelem és gyengéden, majd egyre rősebben magamhoz szorítom a törékeny kis testet. Nem érdekel mi történik körülöttem, ha lehetne elhúznám ezt a pillanatot az ö9rökkévalóságig, de lassan befészkeli magát elmémbe a tudat, hogy most erősnek kell lennünk mindkettőnknek, hogy végre magunk mögött hagyhassuk ezt az átkozott estét és ezt a mocskot. Úgy érzem lassan feltámad a remény, hogy nem veszítettem el teljesen kedvesem, hogy van még esély a vezeklésre. Ebbe a naív foszlányba kapaszkodom lélekben és csak remélni tudom, hogy nem tévedek és zavart érzéseim mégis az igazságot súgják. Lassan hozzánk is elérkezik a kihallgatás és lassan óhatatlanul ismét szembenézek Rannal, az élettel és a kötelezettségekkel, de még nem akarok erre gondolni csak érezni, érezni hogy Mirjam szeret és képes lesz egyszer megbocsátani, ha én magamnak nem is fogok tudni soha a ma este történtekért.*

[Thor]

(Thor)

<Egy régóta keresett személy. Talán, ha sikerül megtudni miért keresték, esetleg közelebb juthatok a megoldáshoz. Drayen azt mondta, hogy egy kicsit szimatoljak körbe, és én ezt fogom cselekedni, de előbb jelentést fogok neki tenni.>

*Egy-két pillanatnak el kell telnie, míg felfogom, hozzám szóltak, annyira lekötött a gondolkodás. Rá nézek a tisztre, és válaszolok neki.

-A nevem Gaonal Mesh, és térképkészítő a becsületes szakmám. Hogy mit keresek itt? Ebben a fogadóban szálltam meg, mellesleg munkát keresek, és a kapitány segített ebben. Sajnos már nem tudom viszonozni a segítőkézségét.-* És sajnálkozó tekintettel nézek a kapitány holteste felé.

-Szomorú dolog, ami itt történt. Láttam már féltékenységet, és irigységet, de ez felül múlja mindet. Igazság szerint, a véletlennek, vagy a nagy Úrnak köszönhetően estem, eme ármánykodás végeredményébe. És ki tudja, mi lenne velem, ha Ran, a matrózok, és termesztésen a kapitány nem álltak volna ellen a támadásnak. Igazság szerint nekik köszönhetem az életem.-* Majd gyászosan, megint a kapitány felé tekintek, és várom a katona reagálását. Remélhetőleg elhiszi a színjátékot.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*A nagy ölelkezést egy fiatal matrózfiú szakítja félbe. Óvatosan tette Mirjam és Farro vállára a kezét, kicsit megtört hangon, halkan szól hozzájuk. Farro ismeri, egy hajón szolgáltak toron felé, Ricco a neve. Visszahúzódó ifjonc, úgy 20 éves lehet, neki is ez volt az első útja, s inkább ő is a feladataira koncentrált mintsem a kemény maggal felvegye a matróz tempót.*
- Ne haragudjatok. Farro... Zak látni akar és beszélni veled. Most magánál van.
*Mirjam aggodalommal tekint rád, majd a kezeidet bátorítólag (legalább is szerinted annak szánja) megszorítja.*

- Szóval térképész. És eddig mely hajókon szolgált? Kérném a hajók és kapitányuk nevét!
- Rian! - *szól egyből közbe Ran a többit beléfolytva a tisztbe* - Kezeskedem ezért az emberért! Bár először jár nállam, s igen szerencsétlen módon cseppent bele ebbe az ügybe derekasan hacolt azért, hogy élve megússzuk, ismeretlenül is mellénk állt.
Persze, ha ragaszkodsz, hogy válaszoljon nem akadályozlak tovább és bocsásd meg, hogy közbevágtam. - *hajol meg egy kicsit a tiszt felé Ran, s kezével a bocsánatkérés mozdulatait mutatja.
A tiszt pedig nyugodt tekintettel mér végig téged. Arcáról semmit nem tudsz leolvasni azon kívül, hogy a legnagyobb tekintélyt neki kell megadni ebben a fogadóban jelenleg és ezzel tisztában is van.*
- A kérdésemre várom a választ Gaonal Mesh...
Lehet az urat nem érdekli, hogy honnan jött és valóban igazat beszél-e, de nekem ez a munkám. Nem teszek kivételt senkive.
*Ranon látszik, hogy nem tetszik neki ez a fordulat, de nem szól közbe - s te is tudod, ha megtenné súlyos büntetést kapna a nyakába.*

//Thor: a karakteredet megjutalmazom 1 ponttal a szerepjátékodért, s 1 ponttal a tapasztalásért (első éles csata több ellenféllel).

Quator: a karakteredet megjutalmazom 1 ponttal a leleményességedért, s 1 ponttal a szerepjátékodért.//

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Engedve az ölelésen csak némán bólintok Ricconak. Eléggé megtört vagyok, így enyhe ürességet érzek csak, ha arra gondolok, hogy Zak mondhatni már meghalt. Egyszerűen annyi minden szakadt rám, hogy szinte gépiesen indulok matróztársam után. Mirjam kezét nagyon nem akaródzik elengedjem. Ameddig csak lehet fogom, majd ha érzem ernyed a fogása lassa én is elersztem, ha nem nemged a szorítás, akkor pedig szépen ketten sétálunk Zakhoz. Odaérve szomorú, emgtört tekintettel nézem barátomat, ahogy mellé térdelek. Nem szólok. Úgy érzem nem tudok olyat mondani, ami leírhatná fájdalmamat és elkeseredésemet. Noeg a szégyent és önvádat, hogy az én kezemtől leli halálát. Abban valahogy biztos vagyok, hogy már segíteni nem fognak tudni rajta hisz elég mélyre szaladt a penge. *