Utak, ösvények, csapások

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A gorviki szavai után Hart visszafordul, s belép a házikóba. Körbetekint a rendetlenségen, majd még Ranti kint ellátja a lovakat, ő maga rendet próbál tenni. Felnyitja a ládát, s a szétszórt ruhadarabokat beledobálja. Az asztalon lévő tányérokat, hanyag eleganciával a sarokba dobja, majd miután végzett a „rendrakással” az egyik székre „hanyatlik”. Persze előtte megvizsgálva, hogy kibírja e, a lovag súlyát. Leül, s pár pillanatra eltöpreng, jövőjükkel kapcsolatosan.*

<… Hmmm. Érdekes dolgokat mondott ez a Serindo!? Ha jól érte szavait, Oblarise le lett „rontva”. A város romjain élhetnek emberek, de nem biztosan! Hát majd látjuk, de engem jobban érdekel az a bizonyos térkapu! Hova is vezethet?! Hmmm… talán pont Warvikba! Jó lenne mi előbb odaérni, csak szerintem van egy kis bökkenő! Le merném fogadni, hogy Warvik városának központjába nyílik, ott meg még mindig azok az átkozott amundok tartózkodnak! Lenne meglepetés, ha betoppannék közéjük! Hát egy pillanatig biztosan, de utána szemvillanás alatt „megszabadulnának” tőlem! Hmmm… Elvetem a térkapu használatát egyenlőre! Bár az is lehet, hogy már rég lerombolták! Na, mindegy… Majd lesz valahogy! Olyan még úgysem volt, hogy ne legyen valami! Maximum gyors elhagyom az elsődleges anyagi síkot! Reggelig pihenünk, majd utána visszatérünk a kereszteződéshez, s irány Oblarise, s onnan Warvik! Remélem Lerionnal is mi hamarabb összefutunk! Bár a Hallgatag Úr útjai kifürkészhetetlenek!?…>

* A kis pihentetés után, felkel ültéből Hart, majd kimegy a szabadba. Feltekint az égre, a nap állását kutatva, s megpróbálja megállapítani mennyi az idő. Ez után Rantit keresi meg, ki valószínű még mindig a lovakat látja el. A „plusz” abraknak megörül. Egy zsákocskát keres, melybe elteheti „szűkösebb időkre” a lovaknak nélkülözhetetlen táplálékot, mely jól jön egy kimerítő nap után. Nyeregtáskáit felnyalábolja, amik valószínű a földön hevernek, mivel Ranti remélhetőleg lemálházta a hátasokat. Beviszi „batyuját” a viskóba, majd visszamegy a fiúhoz, s megszólal.*

- Látom, örömöd leled a jószágok ápolásában fiam! Nem is árt őket kényeztetni olykor, hisz hatalmas szolgálatot tesznek a mi fajtánknak! * Veregeti meg farát Ortemisnak, majd odalép Stendardohoz.* Szép, egészséges, ereje teljében lévő lovad van! Remélem megfelel számodra!? *Tekint egy pillanatra a fiúra, majd tovább fürkészi a nyárifekete paripát.* Te amúgy mit szólsz újdonsült vendéglátónkhoz? *Teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: késő délután



*Gyorsan „rendet” teszel, a szék nagyot reccsen amikor ráülsz, de kibír.
Rövid gondolkodásod után ismét Rantihoz mégy, aki a lovakról leszedte már a nyergeket, a jászolba eléjük némi abrakot tett, most épp lecsutakolja őket.
Kérdéseidre eképp válaszol:

- Mindig szerettem a lovakkal vacakolni Atyám! Hogy megfelel e Stendardo? Álmaimban se hittem volna, hogy valaha is ilyen lovat mondhatok a tulajdonomnak...A vendéglátónk? Érdekes, annyi bizonyos...Jól beszéli a te nyelvedet uram, és, hogy is mondjam, olyan kedves! Bár biztos csak amiatt van így, mert nem született gorviki...

*A nap hamarosan lemegy, sötétedésig legfeljebb egy-másfél óra lehet...*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

*A shadoni kérdéseire nem válaszol, csak komoran nézi a sebet. Majd mikor utolérik a többieket, és megtudta, amit neki érdemes volt, akkor megkérdezi őket:*

-Mivel tartozom a seggítségükért?

*Ha kérnek valamit azt kifizeti, ha viszakoznak akkor nem fizet.*

-Köszönöm a segítséget, és viszlát.*

*Ezzel, kiadja hátasának a parancsot, és gyorsabb tempóra kapcsol, hogy minél elöbb oda érjen a táborba. Ha talál egy patakot, ott megitatja lovát, és maga is iszik a forrásból. utána folytatja az útját.

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A lovag nekidől az istálló falának, majd figyeli egy darabig Ranti munkáját. Elöpreng kissé, közben csendesen szuszogva a „sarokban”.*

<… Hát tényleg igen kedves fickónak látszik, akarja magát láttatni ez a Serindo! Tényleg elég furcsa hely ez a Gorvik. Kívülről egy teljesen hibbant, a hatalomért fékeveszetten „őrjöngő” hordát látsz csak, kik minden egyes pozícióért, magasabb rangért, bárkit, bármilyen eszköz segítségével elintéznek, elintéztetnek, de itt van a köznép?! A köznép, akik birkamód tűrik, tűrniük kell a hatalomért versengők minden kényét, kedvét! Ők ugyan olyan emberek, mint Ynev más tájain élő társaik. Ahogy látom Ranagolhoz fohászkodnak, de mintha nem lennének oly elvakultak! Egyetlen egy áldozó oltárt, más, a Kosfejesre utaló jelet nem tapasztaltam el eddig! Bár ki tudja?! Épp, hogy most léptem országuk területére. Kíváncsi leszek, mi lesz „bentebb”?!…>


* Megpaskolja Ortemis hátát, enyhén megvakargatja annak füle tövét. Markába vesz egy kis abrakot, s úgy nyújtja azt étkül lovának. Kissé „elpiszmog” Darton felkentje, de miután Ranti végzett a lovak csutakolásával nem bírva ki Hart megszólal.*

- Ranti! Te mit gondolsz, mit tartasz Ranagolról? Voltál már papjai által tartott szertartáson, ki ismertetett meg téged a Kosfejessel? Nyugodtan beszélj! Nem esik bántódásod, mondj bármit is! Ígérem! *Hangsúlyozza ki utolsó szavait a Dartonita.*

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: délelőtt



*A shadoniak nem kérnek pénzt a segítségnyújtásért, elköszönnek tőled, és a megszokott lassú tempójukban folytatják az útjukat.
Te gyorsabb tempóra ösztökéled a hátasodat. Órákat lovagolsz, kezded eléggé fáradtnak érezni magad. A kevés éjszakai alvás, a több órás lovaglás kezd kikészíteni.
Talán ennek köszönhető, hogy nem veszed észre elsőre a kitaposott úttól mintegy ötven-hatvan lépésre lévő embercsoportot. Még szerencse, hogy ők kiabálnak neked, amire végre észleled őket.
Öten vannak, első ránézésre katonáknak tűnnek. Úgy tűnik, hogy letáboroztak, egy kis tűz mellett üldögélnek, fekszenek.
Ha közelebb mégy, láthatod, hogy kevert népség. Van köztük szemmel láthatóan gorviki harcos, de van shadoni zsoldos is. Jöttödre négyen felállnak, de az ötödik fekve marad. *

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: kora este



*Ranti piszmog a lovakkal, főleg a sajátját tisztogatja nagy odaadással. Kérdéseidre megered a nyelve:

- A Legnagyobb Úr az egyetlen igazi isten. Ezt mindenki tudja. A többi istenségnek mondott teremtmény csak emberfeletti hatalommal bíró lény...Legalábbis én így tudom, nekem így tanították! Már nem is emlékszem, először ki mesélt nekem Ranagolról...de minden hónapban el szokott jönni a faluba egy pap, aki tart egy misét. Olyankor mesél a hit dolgairól, bár én nem sokat értek hozzá...Néha áldozni is szokott. Az általa hozott rabszolgát korbácsolja olyankor meg. Szinte mindig eszméletlenre veri, vagy halálra nem tudom...Aki fizet a papnak, az is megkorbácsolhatja, bár én eddig csak egy személyt láttam, aki tudott fizetni...Azt mondják, ilyenkor mentesül az ember az általa elkövetett bűnök alól...

*Közben nem nagyon mer rádnézni, főleg amikor a többi istenségről beszél.*

[Joe Lyon]

/ Hat Al Arten /

* Darton felkentje töprengve hallgatja a fiú szavait. Nem szól közbe, nem kezd bele ”hitvitába”. Tudja jól, hogy az nem ennyire egyszerű. Tudja, hogy ha valakit születésétől fogva, csecsemő korától egy adott Istenség tiszteletére nevelnek, azt nem lehet meggyőzni pár röpke mondattal, vagy akár fenyítéssel sem.*

<… Oh, oh, Ranti, Ranti! Rájössz te még, hogy ki az igazi úr mind felett! Ki minden Istenség legnagyobbika! Akinek „kezei” között „áthalad” minden Istenség hívőinek lelke, egytől, egyig! Darton az, ki eldönti, lelked érdemes-e az örök körforgásra, vagy Orwella poklát érdemli netalán! …>

* Egy sötét mosolyt ejt el ismét Hart, majd ráhelyezi jobbját a fiúcska vállára.*

- Gyere fiam! Gyere és nézzünk szét eme porfészekben! * Indul meg a kijárat felé, majd visszaszól.* Ranagol tényleg egy Istenség, igazad van, de, ki a legnagyobb hatalommal bír, az nem más, mint a halál ura, maga Darton! A halálé és a holtaké! * Emeli fel kissé hangját, majd hátrafordítja fejét, s a fiú szemeibe néz korom fekete szembogaraival.* Megismered Istenem hatalmát, ha soká velem tartasz fiú! Ne félj tőle! Ő elfogad amilyen vagy! Nem kér tőled véráldozatot, mint a kosfejes! Ő csak azt ismerteti, hogy a halál nem a vég, hanem egy új lét kezdete a kárpiton túl! Ha érdekel, majd mesélek róla neked, csak szólj! * Vigyorodik el Hart, majd elindul a falu „felfedezésére”.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: estefelé



*Ranti láthatóan elgondolkodott szavaidon, de egyelőre nem szól, hogy további információkat akar. Talán majd további tetteid hatására rájön az Igazságra...
A falut nem tart sokáig bejárnotok. Néhány házból áll, amik főként a kicsi tó partján állnak. Valószínűleg innét nyerik a vizet is a lakók, mert kutat nem látsz. A falu szélén egy kis patak csordogál, ez táplálja a tavacskát.
Nem járkál senki az utcákon, a házakból kiszűrődő fényekből láthatod, hogy három házikó lakott csupán. Az egyik Serindo háza.
A nap lassan lemegy, kezd sötétedni. Remélhetőleg nem lesz túl hideg éjszaka, bár a lakott házak kéményeiből gyenge füst száll fel...*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A lovag csendesen baktat a házikók között. Szemügyre veszi a viskókat, melyekből a fényen keresztül, az élet jele árad, de nem akar bekukkantani az ablakokon. Lesétál a tó partjára, majd lehajol, s megmossa ábrázatát. A mellette álló Rantira sandít, majd a házakból felemelkedő füstcsíkokra.*

- Hmmm! Fiam, ahogy látom errefele hidegebbek az éjszakák! Nem ártana nekünk is tüzet csiholni, ha nem akarunk fázó, gémberedett végtagokkal ébredni! * Elmosolyodik, majd folytatja.* Még valami, mi az imént kiment a fejemből! Nem ártana pár öl szénát is bedobnunk a szállásunkra, derékalj gyanánt, mert Dartonra mondom, ágy nem volt benne!* Felegyenesedik, majd miután kinyújtóztatta végtagjait, megszólal.*

- Na, osszuk fel a munkát! Te hordasz be két fekhelyhez elég szénát, én meg hozok fát, amíg be nem sötétedik teljesen! Megegyeztünk? * Kérdezi Rantit, de a fiú biztos sejti már, hogy nem egyezkedés tárgyát képező dolog az amit a Dartonita mondott, hanem ezt kell tennie. Hart elindul a falu szélére, egy facsoportot keresve. Odaérve felszedi a lehullott, korhadt ágakat, gallyakat, majd visszaindul szállásukra. Mind e közben a fiún jár az esze, de azért „nyitott szemmel” jár, s kel.*

<… Hmmm… Csak mondom én, hogy jó srác ez a Ranti! Fiatal elméje még formálható, alakítható! Jó apród fog válni belőle, később jó lovagja lehet rendemnek!…>

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: estefelé



*Elindulsz a falu széle felé, útközben nem látsz senkit. A falu szélénél egy nagyobb farakást találsz, így ágak keresgélésével se kell bajlódnod. Megfogsz egy ölre valót, és elindulsz visszafelé.
Amikor visszaérsz, látod hogy Serindo jön ki a házból. Amikor meglátja, hogy jössz, megvár és mosolyogva szól:

- Nem tudom, hogy ment ki a fejemből, de a ház régi lakói eladták nekem az alvó alkalatosságaikat, így nincsenek ágyak odabent. Mindegy, hoztam nektek két nagyobb szalmazsákot, azon elalhattok. Ha valami gondotok lenne, csak szóljatok!

*Ezzel otthagy titeket, hacsak nincsen mondanivalód.
Odabent Ranti nekiállt a tűzrakásnak. Az odabent talált gyújtósból megpakolta a tűzhelyet, már majdnem végzett.
Észreveszed a két szalmazsákot is a fal mellé támasztva. Elég nagyok, úgyhogy még te is kényelmesen elférsz az egyiken.
Ranti jöttödre elmondja, hogy:

-Itt volt az a Serindo. Hozott két szalmazsákot, ezért nem kerestem szénát. Inkább elkezdtem megrakni a tüzet...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Köszönöm!
*válaszolom a férfinak röviden, majd helyet is foglalok vele szemben. Tányéromat magam elé helyezem, kupámat melléje és hozzálátok vacsorázni. Egy kicsit nem tetszik, hogy a pityóka vagy mi hideg, hisz azt mondta, hogy megmelegíti... de ez van. Éhesebb vagyok minthogy kötöszködjem ilyenen jelenleg.
Néha öblítek egyet a kupából a lassú falatozás alatt.
El-elkapom a gorviki tekintetét, de nem teszem szóvá. Ha akar majd kérdez, nekem más dolgom nincs vele, így megmaradok csendességemben.
Megeszek mindent a tányérról, s ha eddig nem szólt hozzám a férfi felállok és felszedelődzködöm (az üres kupát és az üres tányért).*
- Még egyszer köszönöm a helyet! - *majd a pulthoz megyek, lerakom a terhemet.*
- Van olyan időpont amihez igazodnom kellene reggel? Mármint, hogy mikortól szolgálnak ki. Korán szeretnék indulni. - *kérdezem ezt már a fogadós asszonykától.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Erone Hercegsége, valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: este



*A gorviki férfi nem szól, így nyugodtan vacsorázhatsz. Amikor megköszönöd a helyet, csak egy biccentéssel köszön el tőled.
A pultoslány odébb pakolja a tányérodat, és válaszol:

- Mikor szeretne indulni? Hajnalnál előbb nem szolgálunk fel. Ha gondolja, akkorra elkészítjük a reggeliét. Ha megfelel, akkor sült tojás lesz szalonnával, zöldhagymával, friss cipóval. Kaphat hozzá egy korsó sört, vagy kupa bort, esetleg egy csésze meleg teát!

*Beszéd közben kiszolgálja az egyik parasztembert, aki a kockásoktól állt fel.*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Darton felkentje egy mosollyal nyugtázza, hogy nem kell holmi gallygyűjtéssel tölteni idejét. Felmarkol egy ölnyi fát a farakás tetejéről, majd visszaindul a házikó irányba. Mikor meglátja kilépni a szállásukról Serindot, egy pillanatra megtorpan. A férfire szó nélkül, kérdőn tekint, de mikor megtudja, hogy mi járatban volt az „náluk”, megenyhül.*

<… Persze, persze! Eladták, mi!? Inkább nevezném „öröklésnek”! Na, de hát nem elitélendő ez! Hisz a nemzetek is a régi nemzedék hamvaira építkeznek, ott alapozzák meg saját jövőjüket!…>

- Köszönöm figyelmességed! Gondunk az nincs szerencsére, de a meleg étek, az elkelne gyomrunkba! Tudom, mondtad, hogy nem tudsz étekkel szolgálni, de nem lennék hálátlan! * Mondja Hart a férfinek, majd miután megkapja annak válaszát, bemegy a házba. Körbetekint, s egy bólintással nyugtázza, hogy Ranti ismét „serénykedik”. Leteszi a hasábokat a tűztér mellé, majd a szalmazsákokra tekint. *

<… Na, így már egyből más a „gyerek fekvése”! Biztos jobb lesz, mint a múlt éjjel, mikor az anya föld volt derékaljunk! …>

* Leül a rozoga székre, majd megvárja, még Ranti végez dolgával. Addig is maga mellé húzza nyeregtáskáit, s kiveszi butykosát. Kortyol párat a vörös nedűből, majd átnyújtja a kulacsot a fiúnak .*

- Megérdemled! Húzd meg bátran! Jó az évjárata! Testes, s édes, mint a kikötői ribancok! * Mosolyodik el saját szavain.* Tudod olyan aki érti a dolgát, tudja ki mit akar tőle, s nem nyafog! * Kacsint a srácra, bár sejti, hogy az „nem vette a lapot”.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este



- Tényleg nem tudok étellel szolgálni, ugyanis eléggé fogyóban van, és kereskedő se járt erre régóta. Így magamnak kell majd elmennem a legközelebbi faluba, valamikor, ha biztonságosabb lesz a helyzet. Így a pénzetekkel egyelőre nem sokra mennék. *- válaszolja Serindo, majd visszatér a házába.

*Ranti nem nagyon érti, hogy miről beszélsz, de azért megkóstolja a bort. Kicsit fintorog, de azért bólint:

- Jó íze van!

*Mivel már eléggé éhes vagy, előszeditek az elemózsiátokat. Bár ez csak hideg étel, azért így is jól lehet lakni.
A vacsorátok befejezése után Ranti a szalmazsákokat elhelyezi a padlón, és készülődni kezd a lefekvéshez. Előszedi a pokrócát, csizmáját lehúzza. Közben megkérdi:

- Mit gondol Atyám, ez a Serindo nem akar az életünkre törni, mint a másik faluban azok a katonák?

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

-Üdvözlet emberek!

*MOndja miután oda ment lovával, és szemre vételezte a kis csapatot.*

-Merre tartanak? Tudják, merre felé találom a közeli falut?

<Milyen sokan kószálnak ezen a vidéken, mondjuk a háború miatt nem is csoda. No de ez a társaság elég fura, csomó teljesen különböző embreke mind, és mégis együtt.>