Keleti szigetvilág

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

Nem volt hosszú együttlét, de annál intenzívebbnek lehetett jellemezni. Ronja blúza se nem gombos, se nem kötős nem volt, ez bizony bebújós típusba tartozott, így ha ragaszkodtál a szétnyitásához, ebből szakadás lesz.
Ronja biztos nem csak egyszer merte ki az elébe került kutat, testének meg-megrázkódása legalább is erről árulkodott, s nem lehetett tudni, a hajó a vihar miatt dübörgött úgy, vagy mert Ellana kacagava pofán csapott téged
Magadhoz térve a "pofonból", Ronja még rajtad ült, de lihegett, lehunyt szemmel, mozdulatlanul próbálta visszanyerni nyugalmát. Majd lassan felállt, s felhúzta nadrágját. Orra alatt valami idegen nyelven mormolt valamit, megrázta magát.
- A bort te hozod, Erlon...-mutatott a kishordóra, kicsit rekedten beszélt.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Bárdunk minden pillanatát kiélvezve az intenzív aktusnak, dőlt hanyatt ismét a padlón. Visszafojtott szuszogással tanúbizonyságát téve, hogy biz ő is „megdolgozott” mindenért, mit „Ellana” nyújthatott! Kinyitja lassan szemeit, melyeket eddig lecsukva tartott., mert a „csúcson” beleszédült az élvezetbe, s csillagokat látott maga körött. Szája szélét beharapva feküdt, még a nő felemelkedett róla, s arrébb lépett. Ő maga is feltápászkodott, majd végigmérte ruházatát.*

<… Puff, neki! Ennek a váltás göncnek vége! Kit érdekel, megérte! Bár övem nincs másik!?…>

* Felöltözködik, amennyire csak lehetséges, de igen furcsán festhet felhasított nadrágjában. Ronja szavait hallva bólint, és a hordó után nyúl.*

- Mehetünk! * Szólal meg ő is, kissé még levegőért kapkodó, szuszogástól „fűszerezet” hangon.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

-Veletek mi történt?-lesett rátok Nicol, majd Ada is felfigyelt, és nyelvet öltött:
-Én sejtem...Biztos a hajó megdobott titeket és egymásba gabalyodtatok, szép kis páros...
Imoen a függőágyban kuporgott, nem élvezte a vihart. Ada bezzeg vigyorgott, különösebben nem foglalkoztatta őt, mit csináltál Ronjával vagy mit nem.
-Kölyök, nem kell hányni?(R)
-Ma nem, de ha ez a hajó így dugózik a víz színén, hamarosan összejön!
A borból Ada kért, Imoen nem, Ronja is ivott, te pedig ahpgy óhajtottad.
A vihar bömbölt. Egymás beszédét már nem is igen hallottátok, a hajótestnek ütődő hullámok harangbelsőben lécő hangzavart okozott. ikicsit ,megfájdult a fejed is. Nagy tombolás volt odafenn, a legényésg egy idő után le is jött.
-Na, mostantól a tenger kezében vagyunk! Megtettünk mindent, amit csak lehetett!-közölte túlüvöltve a vihart Halfarkas és bedűlöngélt vizesen a kabinjába. Két ázott matróza is követte példáját.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

*A dalnok sejtelmes mosoly kíséretében konstatálja a többiek megjegyzését a ruházatát illetően. Belekortyol a „nehezen megszerzett” borba, majd átnyújtja azt a többieknek. Még mielőtt bármi mást tenne, lecseréli széthasított nadrágját, a váltás ruhára, majd miután mindennel végzett Nicolra tekint.*

- Héj, gyerek! Ha rókázni kell csak a sarokba! Nem kellene összehánynod az ágyamat! * Mosolyodik el ismét, de a kintről jövő hangok, a fa reccsenése, nyikorgása az ő szívébe is enyhe félelemérzetet plántál. Nem meri kimutatni, megpróbál uralkodni raja, látván Nicol és Imoen félelmét.*

<… Szedd össze magad Erlon! Inkább foglalkozz azzal, hogy a többiek is megnyugodjanak!…>

* Halfarkas megjelenése és szavai csak fokozzák a pánik hangulatot, a dalnok nyel egy nagyot, majd megpróbál mosolyt erőltetni szájára. Odalép a szerinte legjobban „bajban lévő” Imoenhez, majd leül a függőágy szélére.*

- Ne félj lányka! Minden rendben lesz! Halfrkasék értik a dolgukat! Szerinted hány vihart vészeltek már át az idők során, a Kispinttyel egyetemben! * Tekint a lányra, s egy biztató mosolyt próbál arcára erőltetni.*

<… Basszus! Itt vagyunk egy tomboló vihar kellős közepén! Ez még semmi, ráadásnak, összezárva egy démonikus teremtménnyel!…>

* Szavai után végigméri a társaságot. Szemügyre veszi Adát, Nicolt, majd megállapodik Ronján tekintete. Elméjét megnyitja, s a mesterétől elsajátított erő segítségével, szavak nélkül próbálja felvenni a nővel a kapcsolatot.*

<… Rossz előérzetem van lány! Ez a vihar, a hatalmas kavarodás pont megfelelő lenne egy démonikus egyén ügyködésének kezdetéhez! Feltűnés nélkül ki tudod ékelni az ajtót? Utána legyen kéznél a lámpás, nehogy véletlenül kialudjon! Az most igen szarul jönne!…>



// 1 pszi pont levonva ( Telepátia) //

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

Ronja megrezzent. Ha képzetlen elméje lett volna, ez az üzenet neked grátisz kiröppent volna a világba s senki meg se hallotta volna. Ám a nő konytíhatott a szavak nélküli beszédhez, rádvillant szeme.
"Élénk a fantáziád, túlpörgeted ezt, nem? Én csak azt mondtam, valami nagyon nem stimm a fickóval, nem tetszik a kisugárzása, én nem említetem démont! Valaminek a kisugárzása és a tényeges valója nem feltétlenül ugyan az! Pontosabban kifejezve: a fickó szerintem nem az, akinek mutatja magát! Így már világosabb? Viharban nem zárkóznék be. Ha bajban lennénk, nem egy ék miatt szeretnék megfulladni."
A lámpás erősen himbált, fénye kísérteties táncba kezdett. Imoennel erősen lengtél te is.
-Sicc, vagy lehánylak-nyögte a lány. Aztán lekászálódott az ágyról.
-Ki kell mennem, majd be csurizom.
-Magadra ne döntsd a bilit, mint én!-tanácsolta Nicol, aki közben hntázni kezdett az ágyaddal, valami szórakozást csak talált a viharban.
-Ah, vidám kis srác, még a végén megszeretem!-vigyorgott Ada. Ő aztán a félelem legapróbb jelét se mutatta.
Reccsent valami a fedélzeten, aztán fülrepesztő dörgés rázott meg midnenkit. Egy villám marha közel volt, hacsak nem az árbocba vágott bele. Ekkor Nicol már abbahagyta a vígadást, Ada kíváncsian fülelt a fedélzet irányába. Nem dőlt ki semmi, a vihár zöreje nem enyhült.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Ronja üzenetét konstatálja, de nem reagál rá. Legalább is külső szemlélő nem lát változást arcán. Nicol marhulásán ő maga is felkacag. Talán kissé a saját belső feszültsége oldására. Imoen szavaira, Ronjára tekint.*

- Ki kísérnéd a hölgyet? Én szívesen megtenném, de biztos jó picsán lennék rúgva! * Mosolyodik el „sötéten”.* Ekkora viharban nem árt ha párban jártok, ha valakivel baj történne, a másik tud neki segíteni! * Szavai után, Felkell ültéből, majd imbolyogva Adához indul. Ekkor következik be a csattanás, s az azt követő égi dörrenés. Erlon megáll, s ő is a fülét hegyezi.*

- Ez közel volt! * Szólal meg csendesen.* Játszok nektek valamit, addig se ülljünk itt csendesen!.* Odalép Ada ágya mellett lévő lantjához. Törökülésben elhelyezkedik a sarokban, balljával akkordot fog, jobb keze ujjait megmozgatja, majd a húrokat lassan pengetni kezdi.*

<… Remélem a kis zene, dallam, melegséggel tölti fel a szíveket!?…>

Édes élet

Édes élet
Szép reményét
Végítélet hozza el!

Messze járó
Hírnökével
Dalolja most néked el!

Lelked rejtett
Zugaiban
Ott lapul a szeretet

Enged, hogy ki jóbarátod
Megmutassa
Most neked!

Nyisd meg szíved
Útvesztőit
Barátaid előtt!

S lásd meg a lét
Nagy csodáját,
A boldogság mezőt!

/ Randon tollából /

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: este
_________________________

Ronja és Imoen elhagyja a szobát. A vihar bevadult, már Nicol-nak sem volt kedve ökörködnie. A dalod jó volt, amíg hallották. A végén te magad se vetted már ki a dallamokat. A vihar félig szabotálta jókedvfokozó tevékenységed.
Borzalmas estét éltetek át. Mindenki magába süppedt, gubbasztott, várta a végét. Majd Nicol feladta és elbóbiskolt, figyelmen kívül hagyva a bömbölő vihart.
Majd a dörgés egyre távolabbról ért el titeket s veszített haragjából a hullámzás. A kopogás vagy elmaradt, vagy nem hallottátok, a szőke matróz nézett be hozzátok, mindenki épen, egészségesen megvan-e. Látva, hogy a nyúzottságon kívül semmi bajtok sincs, visszahúzódott.
Mászkálás jelezte, a kapitányék kimerészkedtek a fedélzetre.
-Valami van a vízben!-kiáltotta el valaki magát először shadoiul, majd pyarul. Ada felkapta fejét:
-Micsoda? Ki?!
Kivágta az ajtót és futni kezdett a fedélzetre. Imoen megrettent:
-A matrózom!
-Ó, Tharr...-morogta Ronja s ment a lány után.
Halfarkas minden embere megvolt, mégis ezt kiáltozta a kapitány. S valóban, a távolbanegy fénylő pont hánykolódott a vízben. Nem is fénylő. Villogó.
-És ha ez tengeri szörny?-nyögte Imoen.
-Megöljük-vert hátba téged dévajul Ada.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalok is egyre jobban elgubbasztott a sarokban. Várta mi is fog történni, de egy idő után ő rajta is kiütköztek a fáradság, a fásultság jelei. Rátekintet az alvó Nicolra, majd elmosolyodik.*

<… Hmmm, neki van igaza! Ha történni fog valami azt úgyis megérezzük, de addig is az álmok minden külvilágit elfeledtető nyugalmába zárkózott a srác!…>

* A vihar csendesülésével, Erlon is erőt vesz az álmosság. Már épp szunyókál, mikor beront a szőke matróz. Szemei azonnal felpattannak. A lányok után ki rohan ő maga is a fedélzetre, de út közben eszébe ötlik Ronja iménti kijelentése.*

<… Oh Tharr?! Hmmm… még a végén egy toronival szeretkeztem az éjjel?! Na mindegy! Egyenlőre nincs időnk ezzel foglalkozni!…>

* Kilép a fedélzetre, gyors körbetekint. Felméri a terepet, a hajó esetleges sérüléseit, majd abba az irányba tekint, amerre a többiek figyelnek. Szemét összehunyorítva próbálja kivenni, mi lehet az.*

<… Hánykolódó, villogó fénypont?! Mi a csuda lehet az!? Láttam már villogó fényt, de az általában mereven „áll”, s zátonyt, veszélyes területet jelez, vagy iránypontot mutat a tengerésznek, hogy merre is találja a kikötőt, de ilyet még nem!? Talán valaki bajba került!? Elsüllyedt, vagy süllyedő félben lehet hajója, bárkája, s így akar segítséget kérni?!…>

* Hosszasan kémleli a fényforrást, s annak környékét. Hátha megpillant valamiféle sötét sziluettet, aminek formájából tud esetleg következtetni a fényforrást „ tartó” vizi alkalmatosságra. Azért Imoen és Ada párbeszédén elmosolyodik, majd kissé előrelép a váratlan hátba verés végett.*

- Ja, kifogjuk a szörnyet, mi Adával lefogjuk a csápjait, karmait, neked Imoen pedig az lesz a feladatod, hogy felugorj a mellkasára és átharapd a torkát! * Kerekedik vigyorrá mosolya, de azért folyamatosan figyeli a tengert, hátha rájön ki, mi lehet az?!.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: este
_________________________

A hajón elsőre a rossz látási viszonyok mellett semmi szembeötlő hibát nem látott hozzá nem értő szemed. De talán napvilágnál ügyesebb leszel
Halfarkas lámpással próbált többet látni, de persze ez nem sikerült neki. A néma matróz mellette állt mutogatott valamit kézjelekkel.
-Eh, Néma tisztán lát egy főt valami felfújt holmin úszva! Bálnabélen?
A hullámok így is irdatlan tömegként emelkedtek az égbe és dobálták a hajót, nagyon kellett kapaszkodni, de nem csapott át a fedélzeten a víz. A villogó fényű valami közeledni látszott. Aztán a két matróz megcsáklyázta. Fütyülve ereszteni kezdett valami.
-Kiszúrtad azt a szart, Néma! El fog süllyedni!

Hosszabb küszködés árán a tenger áruját felhúzták a fedélzetre. Imoen felszisszent:
-Tengeri szörny!
-Micsoda fajzat ez?-hunyorgott Ada.
-Én se láttam még ilyet!- szólt a kapitány.
Leeresztett, ráncos narancssárga anyagra kötözve egy lény teste hevert. A bőre matt feketéskéken fedte be, fején nem nőtt haj, s arca helyén torz kinövések voltak találhatóak. Két karja volt meg két lába, bár a lábai nem voltak összenőve, mégis fekete uszonyokként végződtek. A lény ernyedten feküdt a hátán, mellkasa emelkedett és süllyedt, de nem lehetett magánál. Két apró halom a mellkasán engedett arra következtetni, a lény talán nőnemű, bár kékesfekete meztelen testén nem láttál nemi szerveket.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok szemeit meresztgetve kapaszkodik a hajókorlátba, hogy talpon tudjon maradni a hullámverésben. Mikor kiderül, hogy valamiféle túlélőt sodor a háborgó tenger még jobban mereszti ám szemeit. Segíteni akar a túlélő kiemelésében, de látván, hogy a matrózok „megoldják” nélküle is, inkább csak arrébb áll, hogy helyet engedjen és ne álljon senki útjában. Mikor fény derül arra, hogy nem emberi lény meghökkenve közelebb hajol.*

<… Azt a leborult orr vitorlát! Mi a fene ez?! Nem is hallottam még ilyen teremtményről!? Bár a regékben talán!?……>


* Töpreng el jó pár pillanatra Erlon, hátha eszébe jut valami hasonlatos lényről szóló vers, dallamocska*


// IQ próbát dobnék, de azt a HM szokta erre felé! //


- Vigyük be valami száraz helyre! Lámapfénynél hátha okosabbak leszünk?! *Szólal meg Erlon miután észbekapott. Végigtekint a lányokon, hátha a rutinos, világjárók tudnak valami okosat mondani a lénnyel kapcsolatban*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: este
_________________________

Ha megeszed a lantod, se jut eszedbe, láttál-e ilyen lényt. Sellő nem lehet, azok szépek, kívánatosak, semmiképp se ilyenek. Más meg...! Valami új fajzatot okádott ki a tenger elétek?
Ada közel hajol hozzá, megbökte.
-Valami állat lehet...Lehámozom erről a narancsszín hólyagról.
-És ha belehal, mert fontos része?(I)
-Azt kötve hszem, a matrózok kilukasztották a hólyagját és még nem dobta fel tőle a pacskert(R)
Ada levágta a hólyagról, a szőke matróz veled megkapta a lényt, hogy levigyétek fényre. menet közben az egyik uszony levált a lábfejéről. Imoen felsikkantott.
-Foszlik szét! Foszlik szét! Tegyétek le, undorító!
-Hallgass már el!-mordult rá Ronja.
Az uszony alól ötujjú emberforma lábfej került elő, sápadt bőrrel. Az egész lény nem volt nagyobb mint Ada.
-Vigyék az én kabinomba!-utasított a kapitány.
Újabb darabkák nem váltak le a lényről, a kapitányi kabin padlóján heverve változatlanul eszmletlen állapotot mutatott. Ada figyelte, ahogy Halfarkas a lény pofájához ér s késének nyelével megkocogtatja az egyik kinövést.
-Ha egy húsevő cápa csócsálna se tudnám megmondani, mi a jófranc ez!(H)
A lény váratlanul felköhögött és az egyik dudor levált a pofájáról, vizet köhögött fel, hörgött s görcs rántotta össze testét. Mindenki szétugrott a mozgásra.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok azonnal, szó nélkül készen áll, hogy segítsen. Miután kisebb huza- vona után Ada levágja a lényről a hólyagot, megemeli a teremtményt. Egy pillantást azért vet a szőke, néma matrózra, de egyenlőre fontosabb dolgai vannak annál, hogy a férfin töprengjen. Enyhén szólva meglepődik mikor leesik az egyik uszony, s előkandikál az emberi formájú lábfej. Miután levitték a kapitány kabinjába, Erlon csendesen töprengve figyeli az események alakulását. Nem szól semmit Halfarkas szavaira sem, de mikor a „szörny” felköhög, majd leválik még egy darabka az arcáról, felkiált.*

- Emberek! Lemerem fogadni, hogy ez a valami, egy maskarába bujtatott emberi lény! * Fölé hajol a „jószágnak”, majd elkezdi nézni annak arcát. Ismeri a maszkolás művészetét, bár jó maga nem igen alkalmazza. Nézegeti a levált rész helyét, valami illesztési pontot keres, amin keresztül belebújhatott az a valaki ebbe a szörnyű álcába.*

[Lianna Pentangelin]

/Khm, kisegítés: a szőke matróz nem a néma A szőke tud beszélni, meg minden. A néma haja sötét és hosszú.//

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: este
_________________________

-Mit beszélsz, ez?!-vinnyogott Imoen.
Közelebb hajolva arcához látod már a száját és az állát. teljesen emberi, sőt, női. De ott, ahol aszemének kéne lennie, egy bepárásodott, üvegszerű, színes keretbe foglalt valami van a fejére szíjazva.
A levált rész valami bonyolult fémdarab, s a lény szájából fordult ki.
-Vedd le azt a valamit a szeméről!-súgta Ada izgatottan.
Le lehetett, igaz, erősen szorult a lény fejére. Ám amikor lekerült, egy sápadt, rosszullétbe torzult női arcot láthattatok.
-Pfuj, ilyen egy szirén? Nem is szép!-morgott Halfarkas.
Ada bambán forgatta a levett tárgyat, semmi nyálkás, levált darabka látszata nem volt, sőt, fel is tette a fejére.
-Hogy ez milyen idétlen!-húzta el száját Ronja.
Az emberforma nő fuldokolni kezdett.
-Eh, biztos sós vizet nyelt, hányni fog!-vette kezelésbe Halfarkas, hogy a tengervíz ne maradjona nő gyomrában, tüdejében.
-Le kéne róla venni ezt a második bőrt!-javasolta Ada, fején a furcsa eszközzel.
-Meg akarjátok nyúzni? Ebben nem veszek részt!-fordult ki az ajtón Imoen.
Ronja görbe kést vett elő.
-Ki akarod filézni, kislány?
-Akár a bőre akár nem, meg akarom tudni, ez mit fed el előlünk!-s homlokánál bevágott az anyagba, majd végighasította. Egy rövid, szőke hajú nő feje bukkant így elő, majd a vállai. A kékesfekete valami második bőrként tapadt sápadt másik bőrére, Ronja módszeresen kibújtatta belőle, míg félmeztelen nem volt már.
A nő dideregni kezdett, összekuporodott, s tisztán látszott, a két apró halom valóban mell volt törzsén.
-Úgy fest, neked lesdz igazad, Erlon...(R)

A lány képe: http://img0.tar.hu/navaratna/size2/33218516.jpg

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi csendesen felegyenesedik, hogy Ronját a lényhez engedje annak görbe késével egyetembe. Elmosolyodik mikor Imoen távozik.*

<… Ahogy látom ebből nem nyúzás lesz, csak megszabadítja Ronja a „feleslegtől”. Ada milyen jól elvan azzal a kütyüvel?!…>

- Vedd le jány, mert még a végén elveszi gyönyörű szemeid világát! * Mondja egy félmosoly kíséretében Adának, akire mindezek után rákacsint, de figyelmét ismét az új jövevény köti le. Mikor a szőke hajfürt, az ívelt, nőies arc is előbukkan Erlon szemöldökei kissé megemelkednek, mikor viszont a lány ”teljes valójában” megjelenik előtte Ronja gyors késmozdulatai segítségével, Erlon nem habozik. Lekap egy pokrócot Halfarkas fekhelyéről, majd ráteríti a didergő teremtésre.*

- Köszi Ronja! *Szól szelíden a nőhöz.* Engedd, had beszéljek vele. *Térdel el a lány mellé, óvatosan kisimítja annak szeméből szőke hajfürtjeit, majd először pyar, ha azt nem érti erv, végül tört shadoniul megkérdi.*

- Üdvözöllek az élők sorában! Érted amit beszélek?

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: éjjel
_________________________


A nő már nem köhögött, nem öklendezett, szagatottan vette a levegőt. A takarót azonnal magára húzta és zavartan körbepislogott, hol van.
Egyik nyelvű beszédre se csillant szemeiben értelem.
-Ki a fene húzhat egy nőre ilyen hacukát? Idétlen!-vette le a valamit fejéről Ada.
A nő akadozó hangon és teljesen ismeretlen nyelven kérdezett valamit, hol rád, hol másokra nézve, de ti meg őt nem értettétek.
-Pusztuljak meg, ha értem-mormogta Ronja.
-Melegre van szüksége, át lehet fagyva! -dörzsölte a nőt takarón át Ada. Aki egyre jobban kezdett lenni. Príma, hideg tengerből halászás után nehezebben kómál fel az ember, de ez a lány bírta a strapát. Már fel is tudott ülni, s a karján egy felszíjazott mütyürön kezdett el matatni. Nyomogatta, nézegette, felsóhajtott. Majd a félig lefejtett ruha övén kezd el matatni és egy kis dobozkát akasztott le róla, nyomogatta a pöckeit, aztána füléhez tette. Bosszúsan akasztotta vissza az övére és kényszeredetten nézett körbe, mega ruhátokra. Kb. ugyan olyan idegenkedéssel nézte a ti ruhátokra, mint ti az övére.
Váratlanul csipogni kezdett valami a karján. Ada szeme elkerekedett, a kapitány hátrébb lépett. A nő hozzáért a karjára szíjazott tárgyhoz é az abbahagyta a csipogást. valami bpcsánatfélét mondott a maga nyelvén.
-Adok neki másik ruhát, az övé trapára ment...De közös nyelv híján nem fogjuk megértetni egymást...
-Eh, próbálkozok mással-mondta Halfarkas, gorviki nyelven kérdezett tőle, de anő bárgyún nézett rá. Ez se jó. Ronja arca rándult, vontatottan rávette magát aszisz, majd toroni nyelvre. semmi. A nő nem értette egyiket sem.
-Kész, kimerítettünk minden nyelvet!-csapott a kalapos nő a combjára.
Ada feltámogatta állásba, a nő tüsszentett egyet, majd a kabinotokba kísérte.
-Maradj kinn, Erlon, összedobunk neki valami tisztességes göncöt(A)
Negyed óra múlva a nő egy kényelmes nadrágban, bő ingben került elő, amiket furcsálkodva tapogatott. Lábbeli nem akadt számára, de nem zavarta. A bal csuklójára visszaszíjazta azt a kompakt kis tárgyat, a derekára is a maga övét a kis kütyükkel.
-Az előbb mutatta, éhes. Kéne neki falnivaló-újságolta a megnyugodott Imoen. Közelebb hajolt hozzád:
-Pucéran tök átlagos ember nő, semmi extra nyúlványok nincsenek rajta.