/ Hart Al Arten /
* A gorviki szavai után Hart visszafordul, s belép a házikóba. Körbetekint a rendetlenségen, majd még Ranti kint ellátja a lovakat, ő maga rendet próbál tenni. Felnyitja a ládát, s a szétszórt ruhadarabokat beledobálja. Az asztalon lévő tányérokat, hanyag eleganciával a sarokba dobja, majd miután végzett a „rendrakással” az egyik székre „hanyatlik”. Persze előtte megvizsgálva, hogy kibírja e, a lovag súlyát. Leül, s pár pillanatra eltöpreng, jövőjükkel kapcsolatosan.*
<… Hmmm. Érdekes dolgokat mondott ez a Serindo!? Ha jól érte szavait, Oblarise le lett „rontva”. A város romjain élhetnek emberek, de nem biztosan! Hát majd látjuk, de engem jobban érdekel az a bizonyos térkapu! Hova is vezethet?! Hmmm… talán pont Warvikba! Jó lenne mi előbb odaérni, csak szerintem van egy kis bökkenő! Le merném fogadni, hogy Warvik városának központjába nyílik, ott meg még mindig azok az átkozott amundok tartózkodnak! Lenne meglepetés, ha betoppannék közéjük! Hát egy pillanatig biztosan, de utána szemvillanás alatt „megszabadulnának” tőlem! Hmmm… Elvetem a térkapu használatát egyenlőre! Bár az is lehet, hogy már rég lerombolták! Na, mindegy… Majd lesz valahogy! Olyan még úgysem volt, hogy ne legyen valami! Maximum gyors elhagyom az elsődleges anyagi síkot! Reggelig pihenünk, majd utána visszatérünk a kereszteződéshez, s irány Oblarise, s onnan Warvik! Remélem Lerionnal is mi hamarabb összefutunk! Bár a Hallgatag Úr útjai kifürkészhetetlenek!?…>
* A kis pihentetés után, felkel ültéből Hart, majd kimegy a szabadba. Feltekint az égre, a nap állását kutatva, s megpróbálja megállapítani mennyi az idő. Ez után Rantit keresi meg, ki valószínű még mindig a lovakat látja el. A „plusz” abraknak megörül. Egy zsákocskát keres, melybe elteheti „szűkösebb időkre” a lovaknak nélkülözhetetlen táplálékot, mely jól jön egy kimerítő nap után. Nyeregtáskáit felnyalábolja, amik valószínű a földön hevernek, mivel Ranti remélhetőleg lemálházta a hátasokat. Beviszi „batyuját” a viskóba, majd visszamegy a fiúhoz, s megszólal.*
- Látom, örömöd leled a jószágok ápolásában fiam! Nem is árt őket kényeztetni olykor, hisz hatalmas szolgálatot tesznek a mi fajtánknak! * Veregeti meg farát Ortemisnak, majd odalép Stendardohoz.* Szép, egészséges, ereje teljében lévő lovad van! Remélem megfelel számodra!? *Tekint egy pillanatra a fiúra, majd tovább fürkészi a nyárifekete paripát.* Te amúgy mit szólsz újdonsült vendéglátónkhoz? *Teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést.*