Név: Giorgo wes Otragor (Ejtés: Dzsordzsó wesz Otragor)
Kaszt: Stratéga/ diplomata
Faj: Wier
Kor: 58év (látható: 27év)
A pyarroni istenek 3642. évében, Warvik tartomány Apricone nevű birtokán látta meg a napvilág Gorvikban kissé árnyaltabb oldalát. Ősei shadoni árulók, akik a szent földért vívott egyik háborúban átpártoltak csapataikkal egyetemben az ellenséghez(Gorvik). Cserébe az akkori uralkodó letelepedési és birtokjogot adományozott nekik. Az évek folyamán mind a birtok, mind pedig a család ágainak élő szálai egyre apadtak, mígnem csak egy aprócska birtok maradt, melynek neve Apricone. Az idők során ez a komor erőd, mely a Gorkrada bércei között áll szinte teljesen feledésbe is merült. Csupán a helyi lakosok, a birtokon élők, és néhány igen jó történelem ismerettel bíró tanult fő ismerte a család nevét. Apja Jakomo akarta így. Több mint négyszáz esztendővel ezelőtt a Déli városállamok nyugati határain kalandozott, mikor fogságba esett, és a fekete határon túlra vitték. Később, csak sokkal később került elő onnan. Senki nem tudta mi történt, csupán azt, hogy a visszatérő Jakomo más lett, és hogy olyan fiatal, mint mikor eltűnt 50 évvel azelőtt. Gorvikba visszatérve, addigra halott apja birtokán letelepedett. Az útjáról csak annyit mondott, hogy jövendölést hallott, és megvilágították neki az igaz utat. Ennek utánna a jövendölést követte egészen haláláig. Érkezése után sorban, szinte kísérteties rendben elhunytak a családjának tagjai, csupán az a kicsiny birtok maradt. 4 gyermeket nemzett asszonyának, aki a negyedik gyermek születésébe belehalt. Ő volt Giorgo, akit a helyiek halva születettnek is hívnak. Már gyermek korától igen okos, és bájos, de annál romlottabb volt. A jövendölés szerint Jakomo vezérnek, irányítónak, és halálos játékosnak nevelte legkisebb fiát. A harchoz soha nem értett annyira mint testvérei, de ezt ellensúlyozta eszével. Mindig maga mellé állította a legerősebbet, és vele tartotta sakkban a többieket. Mikor apja átadta a kellő (és nem több) tudást átvezett a "túloldalra", ahonnan már nincs visszatérés. Egyik este magához rendelte Giorgot. A mai napig sem emlékszik mi történt akkor. A látogatás után kivitte az erdőbe gyermekeit, és magára hagyta őket. A Gorcrada halálos lombjai között 5 napig vándoroltak, de nem találták a haza vezető utat. Giorgon lassan úrrá lett egy vágy. Vére kezdte átvenni a hatalmat elméje fölött. Akárhogy próbált ellent állni a csábításnak, az végül legyőzte. Először csak testi gyengeséget érzett, majd lassan érezte ahogy előbújik valami sötét a lelke mélyéről. Lassan belefúrja magát a gondolataiba. A végén már (rá nem jellemzően) sírva kérte testvéreit, hogy hagyják magára, de ők nem akarták cserben hagyni. Mikor felszínre tört a gyermekből a szörnyeteg, megbánták. Giorgo egyenként végzett velük, és ivott a vérükből. Mikor öntudatra ébredt már más volt, mint annak előtte. Csupán ürességet érzett, éhséget. Nemsokkal később megjelent atyja, és még aznap éjjel hazaértek. Jakomo ezután elküldte egy lekötelezettjével az Ibarai szabad csapatok oldalán harcolni. Pont úgy, ahogy a kráni varázsló, és jövendőmondó megparancsolta neki. Feladata végeztével, mikor fia elhagyta a Gorcrada bérceit, holtan rogyott a szobája padlójára. A harcok során, melyeket eleinte a dzsadok, majd később az amundok ellen vívott megedzették a lelkét és a testét egyaránt. Az utóbbi időkben inkább diplomáciai kiküldetéseket teljesített, ám most visszarendelték a közös shadoni, gorviki csapatokhoz, mely az amundok ellen vonul majd.
Az átlényegülése után Giorgo felszínre tört a már gyermekkorában is tapasztalt manipulatív, vezető (Wier) szellem. Ennek segítségével sikeres vezérré vált, és nem kevés ismerettségre tett szert a nagyvilágban. Ranagolt mélyen tiszteli, de nem tűr meg maga fölött semmilyen egyházi hatalmat. Talán ennek is köszönhető, hogy eleddig nem került magasabb pozícióba. Bár ami késik, az nem múlik. Kapcsolatban áll több fajtársával, akik lassan de biztosan átveszik az uralmat a Déli városállamok egyes részei felett. Egy a városállamok területére vezetett küldetés során találkozott "véletlenül" egy másik wierrel, és így kerülhetett kapcsolatba velük.
A dzsadok elleni harcok során több parancsnok alatt szolgált, és szépen lassan lépkedett fel a ranglétrán, leste el a hadi fogásokat. Tulajdon képpen a szokványos utat járta be a hadseregnél (szokványos, ha az ember nemesi rangú, és jó eszű)
Még Gorvikban is kirívó, különc egy kicsit viselkedése (persze nem fontos társaságban), mivel érződik rajta egy enyhe kráni mentalitás, melyet apjától vett át. Ezen felül személyiségéhez mérten igen különös kikapcsolódási formát talált magának. Szeret hegedűn játszani, és igen szépen is tudja kezelni a hangszert. Másik szórakozása, hogy sakkmeccseket néz. Magához a játékhoz nem ért igazán, csupán a szabályaival van tisztában. Ugyanakkor nem is ez a lényeg. Játék közben elemzi a felek gesztusait. Ebből következtetve jellemükre és játékbeli helyzetükre.
Végezetül: Tisztában van azzal, hogy életét előre megtervezték, ugyanakkor ez nem érdekli. Reméli, hogy nem csak egy mellékszerepet szántak neki, hanem valami jóval fontosabbat. Ezen felül nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy saját akarattal (méghozzá igen erőssel) bír. Másik nagy alapelve, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa. Ennek fényében keresi, hogy kik, miért és hogyan egyengetik sorsát, és alkalom adtán végez is velük ]:)
// Az előbújt szörny pedig a wier ösztöne, még mielőtt valaki félre értené //
//Noss kiegészítésképpen: Apján sötét praktikákat végeztek Kránban. Hogy mit azt nem szándékoztam megírni....az adott KM majd kitalál amit szeretne. A jövendölés megint csak a KM reszortja. Lehet, hogy az amundok megállítása, de lehet, hogy csak az a feladata, hogy egy feltörekvő hadvezért akadályozzon útján, aki majd krán érdekeit veszélyeztetné....stb...
Felmerült még kérdésnek, hogy mindent apjától tanult-e. Nem. Ő a tudásának, melyet krántól kapott csak egy töredékét adta át. Csak annyit, ami elindította a kellő úton Giorgo-t.
A wierekkel való kapcsolat ismételten csak egy ármányos kráni húzás eredményeként jött létre. Aki helyette ment volna a tárgyalásra "hirtelen" megbetegedett, így neki kellett kísérni a diplomatákat. A városban pedig már előre szóltak az egyik wier vezetőnek, hogy egy ifjú tehetség fog érkezni, aki segíthet a befolyás kiterjesztésében Gorvikon belül....akár az is lehet, hogy alapból a wierek terve az egész, h Gorvikban is legyen benfentesük.....//