Lakhassyn városa

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Suttogó Házban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*A nőn egy méregzöld selyemruha van, ami felsőtesten egészen a bőréhez simul látattva minden ívét testének. Vágyakat gerjesztő ívelt csípő, vékony derék, ilyen törékeny testhez képes nagy, kerek, feszes mellek, melyet nem szégyelt közszemlére tenni, ugyanis a ruha éppenhogy csak takar valamit belőle. A ruha a mell felett ér véget, se pánt, se más nincs rajta - nem is érted hirtelen, hogy hogy marad rajta (és be kell vallanod, bizony nem bánnád, ha leesne az a ruhadarab róla ). Bár az asztal nem sokat enged láttatni a nő többi részéből, de biztos vagy benne, hogy nem rosszabb lefelé sem, mint amit láttál eddig belőle.
Zöld szemei néha rád-rádvillannak, de még mindig "maszkot" visel és így nem tudod kiolvasni gondolatait.
Válaszodra ismét sokáig hallgat, majd először a találkozás alatt haloványan elmosolyodik, de ez nem csábos mosoly, hanem inkább lekezelő jellegű.*
- Nem mindegy, hogy kinek dolgozik? Én a maga helyében örülnék, ha valaki ismeretlenül is megbízna, főleg, ha a kasztkülönbségekből fakadó megtisztelési formalitásokat is hanyagolja, s láthatólag gazdag az illető, ami egyenesen arányos a fizetség mértékével...
Szóval magitor...
*Elgondolkodik pár szegmensig, majd elkapod amint a tekintete a pult felé villan, majd újra rád szegeződik.
Gyorsan körbepillantassz és rajtatok kívül, valamint a három férfin kívül nincs más bent a helyiségben.*
- A munkáról itt nem beszélek. Vagy elfogadja most az ajánlatom, vagy nem is láttuk egymást... Talán gondolkodtatónak annyit, hogy 2-3 napos szolgálataiért fizetek 5 aranyat.

[Sessaryen]

(Eyrinn)

< Tényleg elgondolkodtató.>

* Kicsit hökkenten figyelek a bensőm felé. Ugyanis a nő kicsit arrogáns viselkedése és az, hogy a nevét sem árulja el, vészcsengőszerűen hat rám. Az alakja tagadhatatlanul kívánatos, (és itt jön a hökkenet) mégis inkább Maya alakja villan fel bennem... Óhatatlanul összehasonlítom a két famor nőt: az ex-famort és az előttem ülőt. Vagy elfogult vagyok, vagy tényleg több nemesség sugárzik a rabszolgává avanzsált Mayából?*

<Elég már, mikor verem már ki a fejemből?>

*Fellángol bennem a "csakazértis" makasság. Meg aztán pénzre is szükségem van. Legalább tíz aranyra *

- Parancsoljon velem Névtelen Hölgy. - szúrok azért neki oda, rejtett célzásként, hogy a névteleneknek nem jár tisztelet. - S bár igenis érdekel ki tart igényt szolgálatomra, hajlandó vagyok nyugalmasabb helyen meghalgatni az ajánlatát. - közben kezeim a bocsánatkérés ősi rituáléját járják.

- Elkísérhetem önt suessa? - lépek egyet hátrébb, mintegy helyet adva neki a kijárat felé. Közben gyors körbepillantás: van itt valami, amiről tudnom kellene? Talán figyelnek minket?

< Már megint ez a paranoia. >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Suttogó Házban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Paranoiád lehet annyira nem is alaptalan. Ahogy körbenézel a pultnál már csak két férfit látsz a három lábó alkalmatosságon ülve, mindkettejük kezében rád szegeződve egy-egy nyílpuska. Arcuk semitmondó, érzelemmentes maszk, melyről csak egyet tudsz leolvasni. A legkisebb fenyegetésre tüzelnek. Balra a szemed sarkából felfedezed a harmadik férfit is. Alig két lábnyira áll tőled kivont csupasz enyhén ívelt pengével a kezében. Szintén nincs kétséged afelől, hogy ha úgy hozná a sors, akkor nem lenne időd még csak egyetlen rövid mágikus igét sem kimondani.
Amikor visszafordulsz a nő felé elégedett mosolyt látsz az arcán.*
- Akkor szedje össze a holmilyát és várom a hintómban odakint. Ne várakoztasson meg!
*Azzal feláll a székről. Csinos alakja most teljes pompájában kirajzolódik előtted. Ruhája szinte a földet súrolja, de nem terebélyes, mint gyakran az úri hölgyek körében, hanem kissé szűk fazonban simul alakjára, hogy a lábai kecses ívét a csípőjével és karcsú derekával kihansúlyozhassa. A ruha csupán térdtől lefelé bővül egy engyhe fodorszerűséggel.
Nem köszönvén és tovább nem nézvén rád (márha engeded és nem szólsz hozzá, nem kérdezel semmit) egyszerűen kisétál a teremből. Előtte az egyik nyílpuskás lép ki bő köpenye redőibe rejtve fegyverét, míg utána a kardos fickó indul meg menet közben a hüvelyébe csúsztatva pengéjét, végül elhagyja a helyet a harmadik férfi is, aki szintén elrejti a kíváncsi tekintetek elől nyílpuskáját.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

< Na ez az ami a legrosszabb a paranoiában: ha nem alaptalan...> - nézem meg magamnak a három testőrt… Kicsit kezdem bánni ezt az egészet, de sebaj. Ha már belekezdtem, menjünk el a falig!
A famor nő viszont kimondottan hidegen hagy immár. Nem szeretem, ha csapdába csalnak, még akkor sem, ha nem esik bántódásom... Ráadásul ez a nem esik bántódásom dolog, lehet még átmeneti is.
Kicsit borongós gondolatok cikáznak a fejemben a jövőmet illetően, míg a szobámba tartok. Összeszedem holmimat, majd lemasírozok a recepcióhoz.

- Üdvözlet Patrior - köszöntöm az öreget. - El kell mennem pár napra, de a szobámat azért fenntartanám amíg kifizettem... És egy kérdés: mond önnek valamit a con Arsamadin név? Röveden, ha kérhetem...

*Megvárom Daryh válaszát, majd az utcára lépek. Közönyös arccal körbenézek, majd határozott lépéssel beszállok a hölgy hintójába. Kényelmesen elhelyezkedem, majd kedélyesen rámosolygok a bent ülőkre.*

- Hogy s mint?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Suttogó Házban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*A borús gondolatok kopogtatás nélkül érkeznek elmédbe miközben gyorsan összeszeded a felszerelésedet. Bezárod az ajtót magad mögött és leballagsz a recepcióhoz. Szavaidat élénken figyeli az öreg kis távolságtartással, majd amikor kiejted a szádon a nevet elsápad és enyhe remegés fut végig rajta.*
- Hát.. ööö. Mond. Victor con Arsamadin igen tekintélyes, befolyásos politikus városunkban. A legfőbbikek egyike. Egy négyszáz fős saját sereggel rendelkezik, melynek ő maga a parancsnoka. A háborúban is járt, s mondják egyszer sem kapott sebet. Van egy felesége, de őt még soha senki nem látta. Akar még tudni róla egyebet? - *kérdi félénken, majd ha felteszel még kérdést akkor arra választ ad. //írd meg ha van kérdésed még//
A beszélgetés után az utcára irányítod magad. A hintó - vagyis egy csillogó fekete hintó - négy fekete ménnel előtte közvetlenül a fogadó előtt áll. Ahogy az ajtón kilépsz az ajtaja kinyilík, várván, hogy beszállj.
Odabent a nő ül és az egyik testőre (akinél kard van) - egymás mellett foglalnak helyet a menetiránnyal megegyező helyen - neked marad a velük szemben lévő fekete bársony ülés.
Kérdésedre a nő elmosolyodik, de nem szól semmit. Viszont a testőr homlokráncolva figyel. Az nem kerüli el a figyelmedet, hogy a kardja markolatán "pihen" a keze.
Miután beszálltál a hintóba és becsukódott mögötted az ajtó - holott te hozzá sem nyúltál - elindultatok.
Indulás után még mindig mosolyogva szólal meg a nő.*
- Azt hiszem gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk... Maga nagyon bátor, hogy így mer viselkedni egy famor és egy pietor társaságában... Előny a munkához.
Szereti a nőket? - *teszi fel úgy a kérdést átmenet nélkül az előző témától, mintha ez egy átlagos és mindennapos kérdés lenne idegenek közt (famor és shedular közt!); szemét a tiedbe mélyeszti (ha csak el nem fordítod tekintetedet róla).*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Megtorpanok az öreg pultjánál, mondandója felkelti érdeklődésemet.

- És mondd jó öreg, van ennek a nemesúrnak lánya is? Esetleg az a hölgy lenne, aki az előbb még a bárban múlatta az időt? <… az én rovásomra...>
- És van ellensége a fent említett hölgynek, vagy a családnak?

*Amint megkapom a választ a hintóhoz sietek... Beülve a már kimondott mondatért legszívesebben leharapnám a nyelvem, de nem engedem, hogy ez az arcomon is látszódjék. Tekintetem nem fúrom a famor szemébe, inkább közé és a testőre közé fixálom szememet. Valahogy úgy, hogy mindkettejüket szemmel tudjam tartani. Kérdése váratlanul ér, eléggé meglepő ez a kérdés valljuk be.

- Mi lenne a dolgom suessa? A női nemmel jelenleg nem igazán foglalkozom, úgyhogy nem igazán értem kérdését...

< Hmm, jobb ha most nem kezdek el mesélni Mayáról, tekintve, hogy nincs is köztünk semmi...>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Suttogó Házban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

/Még a recepciónál:/
- Én nem tudok jóuram arról, hogy lenne leánya. Nem hallottam még erről. Azt a hölgyet pedig nem ismerem sajnos. Most láttam először...
Ellenségeik... tudja... mint minden politikába és nem politikába belefolyó famornak természetesen vannak ellenségei. De hogy kik ők valójában. Tudja milyen a felsőbb vezetés - egymás közt mézes mázosak, míg egymás hátába nem döfetik a pengét, vagy más módszerrel el nem lehetetlenítik egymást. A harmadik fél meg röhög a markában... Kigobozhatatlan az a szál ott fen Uram!
*Nem mond többet az öreg, pedig látszik rajta, hogy valami nem stimmel. Azonban hiába is faggatod tovább esküszik, hogy nem tud többet mondani számodra.*

/A hintóban:/
- Nem foglalkozik a női nemmel? Érdekes... Bent az étteremben eléggé megbámult.
A feladatról meg később, ha elérkezett az idő. Addig meséljen nekem magáról. Bármit, amit fontosnak tart mondja el, kérem! - *kér... de mégis hűvösen és kissé parancsolónak hatott számodra ez a mondat.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

<Ez most már tényleg több, mint furcsa. Miért érdeklődik egy famor ennyire egy alsőbb kaszt tagja után?>

- Csak szeretem felmérni a velem tárgyalókat, nem volt benne semmi testi érdeklődés. - válaszolom hidegen.

< Már az is vérlázító, hogy egy famornak ilyet merek mondani. De ha most nem koncoltat fel, akkor tényleg komoly zűrben lehet. Viszont odavetett konc sem akarok lenni a famorok háborújában, bűnbak meg még kevésbé...>

*Hátradőlök és várom a kijelentésem hatását. Arcom közönyös maszk, de testem pattanásig feszült, a sarlókésem pontos helyzetésre koncentrálok, és elmém is felkészítem, ha hatalmam használni kellene. Tudatában vagyok, hogy nem valószínű hogy a batárból is akár élve kijussak, ha az előttem űlő nő nem úgy akarja, de felkészülök, hogy drágán adjam az írhámat.*

- Mit szeretne rólam tudni? Ami lényeges? Nos, mondjuk úgy: nem szeretek senki adósa maradni...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Suttogó Házban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Nem túl bőbeszédű... - *a nő most először mutatja ki érzelmeit; jelenleg csalódottság suhan át az arcán, és még ezzel a kifejezéssel vizslat egy picit.
Nem szól többet, így csendben telik el az út hátralévő része - hacsak meg nem töröd valamilyen kérdéseddel.
Az út maga hosszú volt hintóval - több volt mint két fertályóra.
Néha kinéztél az ablakon, láttad, hogy a városból kifelé tartotok. Így a feszültség benned egyre nő; s mire megálltok már majdnem robbansz.
Egy kis kúria előtt álltok meg egy dombon. Köröttetek bokrok, fák (de nem erdő), és a távolban egy csodás építményt látsz.
A nő kiszáll előtted, neked int a pietor, hogy menj utána, és ő csak utoljára szál ki. Gondolod milyen botor, hisz most simán árthatnál a nőnek, ha szándékodban állna, ám miután kilépsz és szétnézel a véleményed sebtiben megváltozik.
A ház előtt két fegyveres katona áll, míg a felső szinten a bal oldali ablak nyitva áll, ott egy felszerszámozott és lövésre készen álló íjászt veszel észre.
A katona, aki mögötted száll ki a hintóból melléd lép és megállít eléd tartván kardját lapjával.*
- Itt most elkérném az összes fegyverét. Az összeset! - *nyomatékosítja a szavát parancsolóan* - Ruházata alól, felszerelése közül, minden fegyverét kérem!
*A nő eközben bement a házba - számodra pedig egyre furcsább és idegesítőbb a helyzet. Nem is maga a szituáció, hanem az, hogy ez a nő tudta a neved, így lehet azt is tudja, hogy ki vagy valójában.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Egyre inkább bánom ezt a kalandtúrát. Lehet hogy nem volt jó ötlet belevágni? A kocsiban nem zavar a csend, sőt még élvezem is, hogy sikerült valamilyen érzelmet kifacsarnom a nőből. Bár akár színészkedhet is, egyenlőre nem látok át rajta… Kicsit bánt, hogy az elmém majdnem teljesen üres, így a szellem hatalmát nem használhatom. Ami viszont megnyugtat, az a mana, mely elmémben vibrálva gyülemlett fel.
A nőt figyelem hát tovább, kissé szemtelen tekintettel, és ellentmondva előbbi kijelentésemnek - csakazértis - a ruházata kellemes esését figyelem. A kocsiból kiszállva teljesen elmegy a kedvem az egésztől.

- Nem túlzás ez azért egy kicsit? - morgom magam elé a felkészült őrséget szemügyre véve. A testőr kérésén/parancsán már meg sem lepődöm. Mivel fegyvereim javarészt a málhámban leledzenek, így csak a sarlókésem veszem elő, tokostul. Szép lassan visszasétálok a málhámhoz, és belerakom a kést. Nagyon rossz érzésem van és ez csak fokozódik, ahogy fegyverek nélkül sétálok a nő után.*

< Tudta a nevem, engem akar. Miért? Honnan ismer és mirt én kellek neki? Nem kellett volna elfogadni az ajánlatát. Úgy érzem magam, mint a birka, ki önszántából megy a vágóhídra a kés alá...>

*Minden eshetőségre készen figyelek - érzésem szerint már már 360 fokban egyszerre -, és felkészítem magam, hogy ha kell azonnal a bennsőmben kavargó mannába tudjak markolni. Vasakarattal kényszerítem magamra a hűvös közömbösség álcáját, úgy érzem soha nehezebb feladatom nem volt. Mindent alaposan megfigyelek, hátha menekülnöm kell*

- Weila! Csak ezt éljem túl!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Suttogó Házban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Az őr szemét összehúzván figyeli minden mozdulatodat, de nem kekeckedik veled. Úgy látszik megelékszik azzal, hogy a málhába helyezted a sarlókést és azt otthagyván folytatod az utad be a házba.
Belépvén egy igen ízlésesen, úri módon berendezett hatalmas aulába érkezel (vagy nem is tudod megmondani, hogy minek nevezd) - a gránit oszlopok által "felszabdalt" terület, az egész ház alsó szintje egyetlen légterű csarnok. Főképpen a vörös és a fekete szín uralkodik bent. A falak mellett kényelmes feketére pácolt két-három személyes ülőalkalmatosságok vérvörös bársonykárpittal bevonva. Az ülőalkalmatosságok előtt alig fél lábnyi magas szintén fekete asztalkák helyezkednek el. Az embermagas, s ugyan ilyen széles ablakok függönye hófehér csipke, de előtte csokorbakötve ott a vörös nehéz bársonyfüggöny is. A terem többi részén - vagyis középen különböző magasságú oszlopokon díszes tárgyak, edények, fegyverek, páncélok, mellszobrok láthatóak - szépen tágasan, ízlésesen elrendezve. A falak díszítését faliszőnyegek és aranyozott keretű festmények adják - melyeken főképpen emberi alakok láthatóak (egyessével vagy csoportosan), s ritkábban épületről, tájról szól a kép.
Miután szétnézel veszed észre, hogy a jobbkézre egy gyenge ívű lépcső vezet fel az emeletre. A lépcső aljában egy fekete-vörös ruhába öltözött középkorú férfi áll csendesen, mozdulatlanul. Amint tekintetedet felé viszed int kezével, hogy menj oda hozzá; tekintete eléggé tiszteletet parancsoló.
A nőt sehol nem látod a hatalmas csarnokban, s az emeletről sem szűrődik le semmi nesz.
Kisvártatva a hátad mögött ismét megjelenik az őr, aki a hintóban is ült. Kezében van a málhád összekötött szájjal - nem úgy néz ki, mint amiben turkáltak volna.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Összeszűkült szemmel mérem végig a férfit. Csak nem a Con Arsamadin család fejéhez van szerencsém? Mindenesetre odalépek és megadom a kellő tiszteletet. Jobb nem kockáztatni a fejemet…*

< Egyre inkább kényelmetlenné kezd válni ez a találkozó.>

*Nem szólalok meg míg meg nem szólítanak. Tapasztalataim szerint a famorok kényesek az első szó jogára. A csendet kihasználva alaposan körülnézek. Főleg az érdekelne, hová tűnt a nő. Nem teszik ez nekem. Lépre csaltnak érzem magam... És vajon hol lehetek? Sajnos szellemi enegiáimat Mayánál elhasználtam, és nem igazán volt időm kipihenni a koncentrációt. Talán csipetnyi erő van az agyamban, nem több...

//Off: mennyi pszi pontom is van most? Mennyi töltődött vissza?//

Mágiát pedig még nem szeretnék használni, bár roppant mód érdekelne, hogy nincs e véletlenül valamilyen mágikus hatás vagy tárgy e szobában. Maradok hát készültségben, ha rosszul sülnének el a dolgok. Ha már az előbb Mayára gondoltam, most megint felidézem Őt. Mi lehet az, ami ennyire megfogott benne?...*

[Isshae Ianarak]

//2 Pp-od tért vissza.//


_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Suttogó Házban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*A férfi még csak nem is biccent feléd. Áll és szúrós szemekkel néz, zsigeredben pedig azt érzed, mintha az egész lényedben turkálna egy láthatatlan kéz.*
- Nyisd meg a tudatod előttem! - *szól hozzád érett férfi hangon, parancsolóan röviden és tömören. Mindeközben álló helyében nem mozdul el. Két keze összefonva a ruhája bő ujjában bújik meg, nem tudod, hogy van-e nálla fegyver, vagy valami más, még csak a ruha körvonala sem árul el ilyesmi információt.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

< Dilemma... Ha nem nyitom meg elmém, kinézem ebből az alakból, hogy fetör mint egy diót. Ha megnyitom, akár önként is mehetek a tiló alá, meg persze ott van a büszkeségem: csak úgy önként feladjam a legbennső énemet?>

*A mérleg billeg, de a büszkeség és az Én tudat erős, elmém hát így zárva marad. Valószínű rosszul döntöttem, de ha a gondolataim kellenek, hát küzdjön meg értük. Én soha nem adom oda magam küzdelem nélkül senkinek...*

- Mély tisztelet Messire, de nem tehetem... Mit óhajt tőlem? - kérek bocsánatot mozdulataimmal az ellenkezésemért.

*Mély levegőt veszek és várom a további fejleményeket...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Suttogó Házban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Bár nem látod, de azt érzed, hogy a férfi megfeszül minden idegszálában. Hangja csattan a csendben, de mégsem úgy mint ahogy várható egy feljebbjárótól. Talán nem ő diktál...*
- Ha nem vagy alkalmas a feladatra pondró, akkor inkább most derüljön ki!
Nem mondom el még egyszer! Nyisd... Meg... Az... Elméd...! - *Parancsol rád ismét ellentmondást nem tűrő hangnemben, s kihangsúlyozva, tagolva az utolsó szavait.
Az emeletről ekkor neszezést hallasz, olyan, mintha egy selyem anyag csúszna végig valami sima felületen.*