Utak, ösvények, csapások

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

-Nos ki az aki engem hibáztat a halála miatt?

-Ki az aki megkért, hogy legyek én is őrségben? VAgy talán elvárták, hogy majd önként jeléentkezek rá? Maguk itt "zsoldért" dolgoznak, én nem. Én fizettem ki magukat, de tudják, mit ez most itt nem is érdekes, ki volt még vele szolgálatban, ki volt az a bátor aki elfutott, és meg se nyikkant az éji vad láttán, mert ha én nem ébredek fel, és nem megyek ki akkor mind mehetnénk tovább gyalog, gyalog. Az pedig hogy épp Antonio volt aki ott voplt az csak egy dolgot bizonyít, hogy nem volt megfelelő arra, hogy Ranagol az élet kegyében részesítse. Részemről enyi.

-Másrészről, egyesek firtatják, hogy vagy magukkal egyidős vagy önöknél jóval fiatalabb vagyok. Kérdezzék meg maguktól melyik kékvérű nemes az aki önként és dalolva megy a front vonalra harcolni, azért hogy maguk allja nép, vagy katonák, visszamehesenek a házaikba...Hát nem tolongunk meg kell hogy mondjam. És arról hogy önök már harcoltak, örüljenek hogy túlélték...Itt van mindegyikükl zsoldja, -oda rak egy erszényt -aki akar az jöhet tovább velem, de a többieket ne lássam soha többet.

*Ha valaki vele megy, vagy nem nem érdekli. Összeszedi a holmiját, kimegy, felpattan a lovára, és utnak indul. A tábor irányába.*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Miután rálelt a kis leagázasra, majd a patak partján letáboroztak, megitatja lovát Hart, s poggyászaiból előkotorja pokrócait. Ha, Ranti csomagjaiban nincs, akkor az egyiket hozzávágja a fiúhoz, majd magára húzva saját pokrócát, nyugovóra tér. A reggeli ébredést, s az éjszakai „viszontagságokat”, gémberedést leküzdendő, feláll, nagyot nyújtózik, majd lesétál a patakhoz, és megmossa arcát. Amíg Ranti összekészülődik, a lovag félrevonul. Egy nagyobb fa mellett áll meg, körbepillant, s ha nem lát senkit, letérdel. Lecsatolja kulacsát övéről, előkészíti vércsapoló gyűszűjét, s miközben Imát mormol Dartonhoz, löttyint a földre a vörös nedűből áldozatot mutatva a Hallgatag Úrnak. A szertartás után visszatér táborukba, majd miután megreggeliztek, útnak indulnak. Menet közben a tájat figyeli, s azt, hogy lát-e esetleg porfelleget maguk előtt, vagy arra amerről érkeztek. Jó ideig csendesen haladnak, Rantival az oldalán, majd elunva magát, a fiút arra kéri, hogy mondjon neki pár gorviki kifejezést, szót, s majd mondja „vissza” azokat közös nyelven is. A lovag figyelmesen hallgatja, próbálja kiejteni az idegen hangzatú nyelv mondatait. Mikor a romos házhoz érnek, „előreugrat” lovával, majd le sem szállva arról betekint az ajtónyíláson.*

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: éjszaka



*Fogga véres kezeit törölgetve válaszol neked:

- Mi nem zsoldért harcolunk! Minket nem a pénz érdekel! Magasról szarunk a pénzre! Mi azt akarjuk, hogy a megszállók eltakarodjanak a vidékről! Tartsd meg a pénzed...

*Fulvio veszi át a szót tőle:

-Én voltam vele őrségben. És igen, neked kellett volna azt mondanod, hogy őrködni akarsz! A lovakról meg annyit, ha én nem fogom meg őket, akkor rég elszaladtak volna...

*Úgy tűnik, hogy mindenkinek van egy-két szava hozzád, Broan is megszólal:

- Én nem egy, nem is két nemest láttam a csatamezőn! Volt köztük, akik úgy bántak az embereikkel, hogy azok a halálba is követték! Nem azért, mert nemes volt, hanem azért, mert jó katona és jó vezér volt...

*Terol Bilali is szól néhány szót, búcsúzás képpen:

- Maga sem gondolja komolyan Abradon, hogy azért harcol, hogy a pórnép visszamehessen a házaikba és éldegéljen! A Legnagyobb Úr a megmondhatója, hogy csak a saját hatalmát akarja növelni a legtöbb pökhendi nagyravágyó kékvérű kölyök...

*Komoly lincshangulat alakul ki az embereidben. Egyedül Erta nem szól semmit. Még mindig Antonio véres testét nézi a padlón.
Nekiállsz összecsomagolni a dolgaidat. Amíg te csomagolsz és öltözködsz, az emberek kiviszik Antonio holttestét a házból.
Nem tart sokáig a készülődésed. Felöltöd a vértedet, fogod a cuccaidat, és kimész a házból.
Guido még mindig a kutyája mellett térdel, a többieket nem látod. Talán elindultak eltemetni a halottat, vagy csak megbeszélni, hogy mi tévők legyenek.
Mindenesetre a lovak ott vannak ahol eddig. Felnyergeled a lovadat, és ellovagolsz a sötétbe.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napközben



*Lovaglás közben jól elszórakozol a nyelvtudásod javításával, Ranti meg szemmel láthatóan élvezi, hogy taníthat téged.
A kis háznak nincs ugyan nyitva az ajtaja, de egy gyenge lökésnek hála, könnyen kinyílik. Benézel a lovad nyergéből, láthatod, hogy nincs itt semmi érdekes. Döngölt földpadló, semmi bútor, se élőlény.
Nyugodtan tovább indulhattok. Olyan három órát lovagoltok, amikor egy útkereszteződéshez értek. Az egyik út bal felé, a másik jobbra visz. Nagyjából egyformák, te nem nagyon tudod eldönteni, hogy melyik a jártabb.
Jelzőtábla, vagy hasonló nincsen, Ranti is vakarja a fejét:

- Nos Atyám, megmondom őszintén, hogy nem igazán tudom, hogy merre kéne mennünk.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Szép lassan baktatok a falucskában a kétszintes épülethez. Elé érvén alaposan megnézem magamnak, majd leszállok lovacskámról és a másik két ló mellé kötöm ki. Fontosabb felszerelésemet leveszem a lovamról, majd az épület felé igyekszem, s belépek az ajtón. Belépvén gyorsan körbejáratom a tekintetemet - felmérem a helyzetet, majd a pult felé veszem az irányt. Bárki is legyen a pult mögött komoly arcot vágva köszönök neki és adom elő szándékomat.*
- Szép jó estét! Éjszakára szeretnék szállást magamnak és a lovamnak. Vacsorával, reggelivel együttszámolván.

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

-Ha te voltál vele őrségben akkor féltetted a bőrődet azért nem mertél megszólalni, és inkább hagytad meghalni Antoniót, és ti pofáztok itt nekem.

-Azok az emberek biztos olyanok voltak akikért az az illető nemes meghalt volna. Nos jó hírem van én ezt értetek nem tenném meg soha az életbe, legyen erre tanum maga Ranagol.

-Igen tény nem érdekel engem az hogy ti haza mehessetek, de hogy az én földjeimet és az én jobbágyaim földjeit visszaszerezzem az érdekel, mert másképp én nem tehetek szert nagyobb vagyonra.

-Úgyhogy én inkább a csatamezőn bizonyítom be, hogy meg is érdemlem azt amit ti pökhendi becsvágynak tartotok egyszerű emberek.

*Az estében a tábor felé lovagolt. Pontosabban ahogy a látási viszonyok engedett vágtatott.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Erone Hercegsége, valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: este



*Belépsz az ajtón, és körbehordozod a tekintetedet. A fényt tucatnyi olajlámpás szolgáltatja. Négy nagyobb asztalt látsz, egy csomó székkel. Van egy széles pult, ami mögött egy fiatal lány ácsorog. Olyan tizenkilenc-húsz éves lehet. Vendégek is vannak szépszámmal, olyan tíz-tizenketten. A legtöbb egyszerű ruhába öltözött parasztember, ők az egyik asztalnál iszogatnak fa korsóikból, valószínűleg sört. Az egyik másik asztalnál egy köpcös, viszonylag szép ruhákba öltözött ember ül, éppen vacsorázik. Ha jól látod, valami sültet eszik. A hármas számú asztalnál egy három fős társaság valami kockajátékot játszik. Kivert bőrvértet viselnek, oldalukon tőr, rövid kard. Talán valamiféle „határőrök” lehetnek. A negyedik asztalnál egy férfi üldögél. Láttál már gorvikit életedben, rá is ismersz a fajtájára. Hullámos fekete haj, sasorr, kissé kreol bőr. Sötét ruhákat visel, felkarjára egy zöld-fekete sávos selyemkendő van kötve. Valami cirádás címert is látsz rajta, de nem ismered. Egy tányéron ételmaradékok vannak előtte, úgy tűnik, hogy már megvacsorázott. Egy kis könyvet olvasgat, teljesen belemerült az olvasásba.
A pultoslányt megszólítod, az pedig mosolyogva válaszol:

- Szép jó estét Kisasszony! Természetesen tudunk szolgálni éjszakai szállással, mind önnek, mint a hátasának. Vacsorát és reggelit is tudunk adni. A mai vacsora sült oldalas, héjában sült pityóka, kovászos uborka. Reggelit ön választ! A lovát bekötjük az istállóba, abrakot és vizet kap. Összességében harminc réz lesz.... Ha vár egy fertályórát, akkor megmelegítjük az ételt!

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: éjszaka



*Fulvio szemmel láthatóan nagyon bepipul, már majdnem neked is megy, de Fogga tekintete leállítja. Elnyom feléd egy hevenyészett-gúnyos tisztelgést, majd hegyeset köp a sarok irányába. A többiek tekintetéből is gyűlölet süt. Nem is érted, hogy mi tartja őket vissza. De biztos nem a tisztelet.
Mindegy, neked ők csak gorradonok, nem érdemes velük vitatkoznod. Majd a csatamezőn kiderül, hogy ki ér többet...
Elindulsz arrafelé, amerre nagyjából a gorviki tábort sejted. Te is jól tudod, hogy Antonio utolsó becslése szerint még legalább két, két és fél nap.
Lovagolsz a Kék Hold fényénél, de nem nagyon vágtatsz, hiszen nem ismered a terepet.*

[Saggaras Zenir]

Ferron con Corwo

-Jellemző!

*Ez a megvető mondat a bucsút jelenti a katonák, és a nemes közt. Addig megyek amíg úgy nem érzem, hogy a lónak pihenni kell egy kicsit. Akkor egy fa tövébe megyek vele, ott leveszem a páncél bizonyos részeit, hogy könnyebb legyen hajolgatni, leülni a földre. És megreggelizek, ellátom a lovat is és így megyünk tovább.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- A vacsora nagyon megfelel. Reggelire meg bármi lehet, nincs kifejezett kívánságom, csak laktató legyen. Most a vacsorához adjon egy korsó sört még. Megköszönném a vacsorám megmelegítését, megvárnám.
*Ki is fizetem az egészet most rögtön, majd míg várakozom azt latolgatom, hogy melyik asztalhoz üljek le. Esetleg az épp zabáló köpcös jómódú mellé, vagy a gorviki fazon mellé - lévén, hogy több asztal nincs szabadon idebent. Végül úgy döntök, hogy inkább elkérem a szobám kulcsát és felhordom a cuccomat, míg a vacsorám melegszik. Ha kész vagyok, majd akkor keresek helyet magamnak, hátha addigra már megüresedik valamelyik asztal.*
- Míg melegszik a vacsorám bepakolnék a szobámba mindenemet, elkérhetném a kulcsot? Meg kérnék egy útbaigazítást, hogy merre menjek.

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* A Dartonita, miután meggyőződött róla, hogy a viskó üres, felegyenesedik nyergében. Hátha lát valami életjelet a közelben. Miután meggyőződik róla, hogy nincs senki rajtuk kívül a közelben, indulásra ösztökéli Ortemist. Lassan poroszkálnak az elhagyatott országúton. Közben Rantitól kérdezősködik Oblarise felől. Hartot a város nagysága, elhelyezkedése érdekli. Érdekli?! Azt nem mondanám, inkább csak el akarja ütni valamivel az időt. Később azonban rákérdez bizonyos dolgokra.*

- Fiam! Hogy is kerültél te a faluvezető házába? Hány éves voltál? Ismerted szüleid? * A fiú válaszát meghallgatja, majd tovább lovagolnak, most már csendesen.*

<… Hmmmm… Kíváncsi lennék arra, hogy az a bizonyos Lerion merre járhat mostanában?! Én, egyáltalán nem rohanok. Haladunk célom, Warvik felé, de nem rohanvást! Remélem mihamarabb beér!? …>

* Az útelágazáshoz érve meghúzza lova kantárszárát, megállásra ösztökélve hátasát. Rantira pillant kérdőn, majd a fiú válaszán enyhén szólva meglepődik. Felhúzott szemöldökkel szólal meg.*

- „ Édes, egyetlen barátom”! Mintha anno azt mondtad volna, hogy jártál már Oblarise-ben!? Most meg már az utat sem ismered? * Legyint egyet Hart, majd leszáll lováról, s kantárszáron vezetve egy fához köti az út szélén. Ő maga belekotor nyeregtáskájába, s valami harapnivalót kotor elő, magának, s a fiúnak.*

- Kösd ki lovad! *Veti oda a fiúnak félvállról.* Pihenünk és eszünk, még eldöntöm merre megyünk tovább! * Odaadja Rantinak is az elemózsiát, miután a fiú kipányvázta ú hátasát. Állva tömi magába Hart , a szárított húst, s közben tekintetével a két utat kutatja.*

<… Hmmm, merre is menjünk tovább?! …>

* Pár lépést előre lépve az elágazás torkolatába figyeli még mindig az előtte elterülő, két földes utat.*

<… A bal oldali lesz az igazi! Szerintem, ha a jobb oldalit választanám, az bevinne minket Gorvik központi területeire. Hisz eddig Észanak tartottunk! Meg amúgy is! A bal az mindig jobb, mint a jobb! Felénk legalább is!…>

* Elmosolyodik saját „hülyeségén, s ráhagyatkozik megérzéseire, valamint talán a józanészre, ami azt sejteti benne, hogy ha jobbra mennének, Gorvik belső területeire érnének, de hát Warvik a legnyugatibb, külső tartomány! Odalép egy út menti fához, egy olyanhoz, ami a bal oldalt vezető úton helyezkedik el, pár lépésre az elágazástól, majd kihúzza kardját kardhüvelyéből, s pár erőteljes csapással lehántja a fa törzsének kérgének egy tenyérnél nagyobb darabját. Visszasétál lovához, majd elő halász nyeregtáskájából az „értékes” krétái egyikét, amiket azért hozott az útra, a négy gyertyával egyetemben, hogy ha véletlenül lesz rá ideje „gyakorolhassa” a rendházból megismert boszorkánymester praktikáit. Miután megtalálta a krétát, visszatér a tenyérnyi jelzéshez, melyet egy figyelmes tekintetű utazó gyors kiszúrhat, ha a fa törzsére tekint. A krétát ujjai közé veszi, s a sárgás fahúsra ennyit ír, círmákos betűkkel: Hart. Távolabb lép, s elkészült „művét” csodálja pár pillanatig.*

<… Szerintem elég jó lett! Ha Lerion ideér, s figyelmesen körültekint, talán rálel útmutatásomra!? Lehet, hogy nem ez az út vezet Oblarise-be, de legalább tudni fogja, merre folytattam utam!…>

* Dolga végeztével visszatér hátasához, s miután visszapakol mindent nyeregtáskájába, lóra száll.*

- Na, eleget pihentünk! Irány a bal oldali út! * Szól a fiúnak, majd ha az is felkecmereg hátasára, elindulnak a lovag által választott úton, talán a „végzetük” felé*


// OFF: Nagyobb jelet hagytam volna a mögöttem érkező Lerionnak, de elolvastam a reagodat, így kisebbet hagytam, hogy ne legyen annyira feltünő jelzésem!...>

[Terda Radovik]

JK: Ferron con Corwo
Helyszín: Warvik tartományban, útközben a gorviki csapatok felé
Időpont: éjszaka és hajnalban



*Lovagolsz a sötétben egy ideig, a Kék Hold alig világítja be az utat előtted.
Magadban mérgelődsz egy ideig a gorradonok pimasz viselkedésén, majd lenyugodva lassabb tempóra fogod a hátasodat.
A táj továbbra is ugyanolyan füves puszta mint eddig, itt-ott kisebb facsoportokkal.
Olyan két és fél-három órát haladsz, lassan pirkadni kezd. Hamarosan érzed, hogy lovad fáradni kezd. Az egyik úthoz közeli facsoportnál megállsz, hogy lovad pihenhessen kicsit. Rád is rádfér a pihenés, hiszen csak néhány rövid órát aludtál, utána harcoltál, lovagoltál is.
Sebed, amit a dög ejtett rajtad kicsit sajog, de nem vészes. Azért jó lenne ellátni, hiszen mégiscsak valami ismeretlen állat mart meg...
Megszabadulsz a vérted egynémely darabjától, és eszel egy keveset. Lovadat nem igazán tudod ellátni, legfeljebb legelni engedheted, hiszen abrakod nincs. Eddig a volt embereid etették a lovadat, nálad nincs és nem is volt se abrak, se abrakolózsák...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Erone Hercegsége, valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: este



*A lány elteszi a pénzt és hátramegy egy pillanatra a mögötte lévő kis ajtóhoz. Talán a konyha bejárata lehet, mert hangosan magyarázni kezd valamit valakinek. Sajnos nem érted, mert számodra ismeretlen nyelven teszi. Utána visszatér hozzád. Kérdésedre válaszol:

- Mindjárt szólok Sontria lányomnak. Ő majd megmutatja a szobáját Kisasszony, és a lovát is elvezeti az istállóba.

*Ismételten hátramegy, és egy tizenöt-tizenhat év körüli lánnyal tér vissza. Érdekes, hogy „lányomnak” nevezte az imént a putoslány, aki alig idősebb nála.
Sontria elsőre elég furcsán fest. Haja hófehér, szemei égszínkékek. Legalább olyan magas mint te, és férfiszemmel nézve elég szép. Egyszerű kék színű szoknyát visel, fehér inggel.
Biccent neked, és elkezd kifelé menni az ivóból. Nem szól egy árva szót sem.
Odakint a kis fogadó mögé indul. Gyorsan leveszed a lovadról a nyeregtáskádat és egyéb málháidat, és követed. Ott egy erős lépcső vezet a felső szintre. A lány felmegy előtted, és mutatja az utat. Az emeleten egy kis folyosót látsz, amiből három ajtó nyílik. A legelső ajtót kinyitja, és mutatja, hogy ez lesz a szobád.
Benézel, elég egyszerű kis szoba. Csupán egy ágy van bent, és egy erősnek tűnő fa szék. Fapadlót látsz, egy kicsi ablakkal, amit egy fa spaletta zár be.
Sontria rád mosolyog, és egyedül hagy téged.*

//Off: Szent szimbólumát nyíltan hordja, vagy a vért és ruházat alatt?//

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután



*Ranti a vállát vonogatja amikor kicsit lecseszed, majd halkan válaszol:

- Már legalább egy éve jártam erre utoljára. Elfelejtettem, sajnálom...

*Ranti is eszik, majd amikor elkezded faragni a fát, és firkálni a kéreg helyére, érdeklődve figyel. Szavaidra – miszerint bal felé indultok – ő is nyeregbe száll. Már egészen jól megy neki, csak egyszer ugrik meg alatta kicsit az új lova.
A bal oldali úton indultok tovább, remélve, hogy Lerion észreveszi a hátrahagyott jeledet.
Olyan három-négy órát haladtok, már a délután derekán jár az idő. Az erdő elkezd rendesen kiszélesedni, és egy kis tavacskát pillantasz meg. Átmérője talán ötven-hatvan lépés lehet, de szabálytalan formájú. A tó mellett egy kis falut fedezel fel. Nem nagyobb mint az előző volt, de itt nincsen még olyan földsánc sem, mint ott volt. A házikók itt is kicsik, a tó közvetlen közelében állnak. *

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Csendesen lovagolnak az „ismeretlenbe” Harték. Figyeli a tájat, Ynev eme keleti területének növényzetét, domborzatát.. Mikor a kis tavacskához érnek, leszáll lováról, s inni ad a kitartó jószágnak, közben a falura vetve pár pillantást. *

<… Na, legalább nem egy szakadékba vezetett utunk! Ez már jó jel! Délutánra jár az idő, s nem fog ártani egy kis meleg étek! Utána, majd feltöltjük élelmiszerkészleteinket! Remélem kevesebb problémánk adódik, mint az előző településen!?…>

* Visszaül Ortemis nyergébe, majd Rantihoz fordul.*

- Ismerős a falu Ranti? Jártál már az előtt erre? * Teszi fel kérdéseit a fiúcskának, majd lovát a falu irányába fordítja, s megindul ismét Darton lovagja.*

- Egyre jobban ülöd új hátasod! * Fűzi hozzá szavaihoz dicséretét Hatváros szülötte.*