Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Thor]

(Thor)

*Egy pillanatra megijedek az árnyék láttán, de mielőtt reflexszerűen rá lőnék, észre veszem ki az.

-Ha nem vetted volna észre próbáltam segíteni neked, de akárhányszor is próbálkoztam, minduntalan sikertelenül. Az energia mező körülötte elég jó védelmet adott neki. -*Miközben beszélek hozzá, felegyenesedek.

-Tényleg miképpen tudtál áthatolni a mágikus pajzson, nekem mindig lepattant róla a nyílvessző. Na mindegy. Ne haragudj illetlenségemért, még meg sem köszöntem segítségedet. Köszönöm, hogy segítettél nekem. A nevem ő… Gaonal Mesh, és térképész vagyok. *És miközben megköszönöm, meghajolok előtte.

<Izgatottságomban, majd nem az igazi nevemet árultam el, én szerencsétlen.>

-De még nincs vége a harcnak. Segíteni kellene a többieknek. -*És körbe nézek az ivóban. Igazából nem a többieket nézem, hanem azt, hogy ez a lány mennyire verte meg a boszit.

<A saját érdekében jobb, ha halott a boszi, mert, ha még él, akkor kezelésbe veszem, és akkor majd fájdalmai közben könyörögni fog a haláláért.>

*E sötét gondolatok közepette eszembe jut a kapitány, és felé figyelek.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Mágikus pajzs? Ember, ennek nem volt semmilye. Pár jól irányzott ökölcsapás és már hulla is.
Lehet rosszul céloztál azzal a nyílpuskával - *válaszol a lány Thornak kicsit gúnyosan, féloldalasra húzott szájjal.*
- Gaonal Mesh... - *ismétli úgy a nevet, mint aki már hallotta volna egy párszor. Szeméből azonban kiolvasol egy gondolatot - "Tudod mikor hiszem én ezt el."*
- Hát, ha annyira akarsz akkor rajta, van még mit aprítani. Na de... - *elkerekedik a szeme és valakit követni kezd tekintetével. Ha oda nézel láthatod, hogy Farro úgy iszkol neki a tömegnek mintha egy egész sereg kergetné.
A boszi mozdulatlanul fekszik a fogadó padlóján. Amit a távolságból látsz, hogy az arca brutálisan össze van verve. Több sebből szivárog a vér, és talán mintha a szeme nyitva volna.

Farro lábát szedve próbál minél előbb kimenekülni a fogadóból. Nem törődvén azzal, hogy mi lesz vele, így mikor egy még talpon lévő haramia mellett elrobog annak kardja eltalálja a bal felkarját, de szerencsére a vágás nem mély. (4 Fp).
Ahoz, hogy a lépcsőt elérje a kapitány és a vele hadakozó két ellenfelén kell átverekednie magát. Nem segít a kapitánynak, hisz csak egy hajtja - minél messzebb kerüljön Mirjamtól - így egy csupán kikerülné a hadakozókat. A jobb oldali haramia azonban éles eszűnek tűnik, mert a Kapitány felcsillanó szeme láttára lendületből hátrafordul, s az érkező Farro elé egyszerűen kitartja a kardját - aki bele is szalad a pengébe. A vágás fájdalmas, hosszú, de nem mély sebet eredményez a hasán (6 Fp), s a lépcső felé tartó irama megtörik. Farro jobbjában a hosszútőre, előtte az útját álló haramia. Bal kézre a kapitány épp lábon szúrja ellenfelét.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Az első vágás okozta felkarseb is eléggé fájdalmas hisz mág nem sikerült felépülnöm a tegnap esti verekedés, élet-halál harc sebeiből. Így kicsit félre fordulva összeszorított fogakkal török előre a kijárat irányába. A második penge már mélyebben az oldalamba mar és egy pillanatra elhomályosuló tekintettel enyhe vicsorba rándul az ajkam, de nem tervezem, hogy sokáig állnék itt Mirjammal egy légtérben, ahol esetleg ismét bántanom kellene őt valami némber bábjaként, így mégiscsak tudásom tárházához nyúlok és a futás megakadásával ritmust váltok. Jobbra lépek és elindítom a szúrást, mely a védtelenebb oldalról a haramia combjának tart. Ha minden igaz ekkor jön a hárításra lendülő penge, de egy apró szökkenéssel balra ugrok, miközben balomba pörgetem a kést és a remélhetőleg az ellenség teste előtt félig keresztbe tartott kardot markoló kar alatt a bordák közé vágom pengém. Az, hogy esetleg még valaki lerohanhat nem igazán foglalkoztat csak az a lényeg számomra, hogy legyűrve az akadályt végre magára hagyhassam féltett és rettegett kedvesem.*

[Thor]

(Thor)

<Még hogy nem volt mágikus pajzs. Saját szememmel láttam. De nem érdekes, a lényeg, hogy a boszi valószínű már nem él.>

-Nem köszönöm, nem vagyok harcos, inkább kihagynám a további vérontást. Meg tudhatom, hogy te ki vagy? Az biztos, hogy nem egy egyszerű lány. Elég jól tudsz verekedni.

*Ekkor látom Farrot, ahogy menekül a kijárat felé. Első gondolatom, hogy bevégezte munkáját, és Mirjam felé nézek. Majd elkezdek gondolkodni.

<Három nő jött be emlékeim szerint. És ebből 1 ott fekszik a földön saját vérében. De hol van a másik kettő?>

*Gondolatomra szívem hevesebben kezd verni, és gyorsan el kezdem kutatni szemeimmel a két nőt. Reménykedek benne, hogy csak nem vettem észre, ahogy végeztek mind kettővel.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Egy egyszerű lány vagyok pedig. Csak az utcán nőttem fel. - *válaszolja Thornak a leányzó, majd megindul Mirjamék felé, ahol már csak két matróz és két haramia harcol egymással igen kiegyenlítetten. Mirjam valamivel hátrébb van mint ők, nekisimul a falnak és láthatólag az ájulás kerülgeti. Jobban megnézvén olyan, mintha fuldokolna. Bevillan a három nő képe elmédbe, s gyorsan szétnézel. A fekete hajú, kivel te is küzdöttél péppé verve fekszik a saját vérében kicsit jobbra tőled. Rotti - aki elvileg a vezető lehetett, aki ezt az egészet kirobbantotta, szintén egy tőrrel a hátában fekszik arccal a padló felé mozdulatlanul. Igen! A szőke hiányzik, akit elvileg Farro támadott meg... Rövid körbepillantás után megvan - a fal mentén halad balra, ahol is az egyik zenész áll, de most nem harmonika van a kezében, hanem egy könnyű nyílpuska és épp célbavesz valakit... - pillanat eltelik mire szemed is felfogja, hogy a zenész a Kapitány felé vett célba valakit, de ekkora a nyílvesszőt útjára is engedi, ami tökéletesen a Kapitány torkába fúródik.

Farro trükkje bejön a haramiával szemben, s a pengét mélyen belemártja ellenfele oldalába. Ennek hatására a férfi fájdalmasan felordít, majd eldobja a fegyverét és sebére szorított kézzel letérdepel.
A következő pillanatban már csak azt veszi észre Farro, hogy valahonnan hátulról érkező nyílvessző a Kapitánya torkában landol - cuppanó hanggal fúrja át a lágy részeket, hogy a nyílvessző hegye hátulról utat találjon magának kifelé. A Kapitány minden további hang nélkül összerogy, néha még meg-megrándul a lába, keze, de az biztos, hogy a lövés azonnali halált jelentett számára.
Ellenfele meglepődik egy pillanatra, de amint társát meglátja sebesülten térdepelni vicsorogva ront Farronak.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A térdre rogyó ellenfelemmel nem kívánok tovább foglalkozni csak itthagyhassam ezt az egész rettenetet. A Kapitány halála láttán viszont előtör lelkemből a gyilkos indulat és érzem ugyan, hogy menekülnöm kellene tovább mégis az egyetlen ember, aki segített az utamon most átlőtt torokkal fekszik a földön és egykori ellenfele rám rontani készül. Komor ábrázattal fogásat váltok és az alkaromra szorítom a tőröm pengéjét. Ezután kis nekirugaszkodással próbálok egy elnyújtott bukfenccel a fickó mögé kerülni, ha sikerül és a kardja nem akasztja meg végzetesen az ívet, akkor felguggolva megpördülök és igyekszem a lábaimab átvágni az inakat. Ő se tudjon sehová menni élete hátralévő részében. *

[Thor]

(Thor)

*Látván Rottit halálos sebbel a földön fekve, egy picit megnyugszok. Jobban körbe nézve észre veszem a harmadik nőt, és azt is, hogy a zenész kezében lőfegyver van. A nyílvesszőt útjára engedi, és én szemeimmel követem, ahogy végig suhan a fogadón, a kapitány sorsát megpecsételve. Egy pillanatra a meg lepetettség érthetetlen dühöt hoz ki belőlem. Mint ha a halálával lelki fájdalmat éreznék. Talán, hogy olyan segítőkész és kedves volt velem, mint hajdan az apám. Eme számomra érthetetlen okból, a helyett, hogy megpróbálnék lelépni, célba veszem a zenészt. Megpróbálok koncentrálni, hogy a lövés végzetes legyen a gyilkosnak. A lelkem csak úgy szikrázik, annyira akarom a zenész halálát, és lövök…

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Úgy látszik, hogy a keserves küzdelem változik, s két hősünknek a szerencse csillaga felragyogott az égen.
Farronak a bukfences csele tökéletesen bejött, erre nem számított ellenfele, s meg is lepődött rendesen. Jóval lomhábban fordul mint kellene, ami a végzetét jelenti számára, ugyanis a borotvaéles penge a térdhajlatán szánt végig maximális erővel. A hús felszakad, az inak reccsennek, a vér szerte szét spriccel - az áldozat pedig fájdalmas ordítás közepette vágódik hasra, s nem képes mást cselekedni az ordításon kívül.
Másik ellenfél nem ront a fiatal férjnek...
Tőle úgy hat lábnyira Ran hadakozik három haramiával, és úgy néz ki, hogy a matrózok igencsak szép rendet vágtak a haramiák soraiban.

Thor agyát elönti a düh. Cselekszik hát - szemet szemért alapon.
Nem háborgatja senki, így a lövésre rá tud készülni. Útjára engedi hát a nyílvesszejét, ami egy hangos csattanással állapodik meg a zenész mellkasában. Oldalvást állt a férfi enyhén, így a vessző is így fúrta át a testét. A bal oldalán be, míg kicsit slégan, hátrafelé a jobb oldalra tartva állapodott meg. A férfi még felkapja a fejét, arcán csodálkozó kifejezés, majd térdre rogy remegve, hogy végezetül oldalt dőljön el.

Nincs vége a dolognak, ugyanis a szőke nő látván a férfi halálát Thor felé fordul. Kezében egy tőr villan, ám hiába dobja el ártalmatlanul a férfi feje felett suhan el egy jó lábnyira.
Ezt látván csalódott arccal megpróbál kifelé törni a fogadóból, de ehez el kell mennie Farro mellett, aki nemrég végzett utolsó ellenfelével, s szemtanúja volt a Thor által indított lövésnek és eredményének, valamint Sandra tőrdobási kísérletének.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kissé összehúzott szemekkel próbálok még néhány másodpercnyi haladékot kapni a bensőmben fortyogó rettegés ellenében és ahogy felém iramodik a harmadik nő vele még végzek, ha tudok. Ha elég a távolság köztünk az eredményes használathoz, akkor egy gyors mozdulattal előrántok mégegy dobótőrt és útjára is bocsátom azzal a lendülettel. Ha nem... nos akkor mégvalakit meg kell késeljek ma. Akár sikerült a dobás, akár nem ha még mindig mozog a nő és mellém ér, akkor felemelkedvén guggoló helyzetemből ismét előre fordítom a pengém és az egyik haramia trükkjét kiegészítve egy kis oldalirányú sasszéval egyszerően megpróbálom felnyársalni a futó testet.*

[Thor]

(Thor)

*A zenész halálával fortyogó lelkem kissé megnyugszik, mintha üresség költözött volna belém. De ez a nyugalom nem tart sokáig. Szerencsémre a felém repülő tőr elvéti célját, de lelkem megint dühvel lesz teli. Nem tudom, mi történik velem, talán ezt nevezik harci láznak. Látván a menekülő nőt, felajzom a nyílpuskámat, és ha nem támad rám senki, utána iramodok. Megpróbálok közelebb kerülni hozzá, hogy minél kevesebb esélyt adjak neki a túléléséhez. Bár látom, Farró felé igyekszik, és lehet ő bevégzi a nő sorsát, de amíg él a kis k…va addig nem nyugszom.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Thornak alig pár lábnyit kell haladnia, hogy a célpont eléggé közel legyen hozzá, és tiszta legyen előtte a terep - s ez elég ahoz, hogy Farro útjára bocsássa a dobótőrét.
A tőr cuppanva áll meg Sandra testében, ám a nő nem rogy össze, csupán megáll és elkerekedett szemekkel nézi a fiatal pulykatojásképűt. Szemében értetlenség honol, majd szóra nyitja a szájár, melyből először pár cseppnyi vér buggyan ki.*
- Miért...? Nem vétettem neked... Szeretlek... Segíts nekem.... Ne engedd, hogy meghaljak...
*És Farroban újra feltör az érzés, hogy tennie kell valamit Sandráért, hogy életben maradjon.

Nem várt fordulat következik - Thor előtt tiszta a célpont (Sandra), Farro már mozdul, hogy segítsen a nőnek, hiába, hogy az ő keze által haldoklik, viszont két oldalról elsöprő támadás érkezik: az egyik oldalról Ran alakja bukkan fel, hogy az egyik hosszúkardját megmerítse Sandra testében, míg a másik oldalról Mirjam alakja tűnik fel, kezében egy keskeny pengéjű, alig másfél arasznyi hozzsú tőr. Ran egy hajszálnyival hamarabb szúr mint Mirjam. Azonban a lány nem veszi észre a másik oldalról érkező segítséget (arcáról Thor leolvashatja, hogy vak düh hajtja a fiatal arát cselekvésében), így Sandra testén áthatoló csupasz penge eléri az ő oldalát is felsértvén finom bőrét, kiserkentvén vérét. Ez a szúrás, és az amit ő intézett a boszi ellen egyszerre történt meg, így a Mirjam kezében lévő tőr markolatik csúszik be Sandra oldalába.

Thornak itt már nem kell lőnie, a nő sorsa bevégeztetett.
Farro pedig értetlenül áll pár szegmensig a jelenet előtt, s ahogy jött az érzés, hogy segítséget kell nyújtania Sandrának, az most szerte is foszlott - talán még elégtételt is érezne, ha nem lenne Mirjam a képben - meglátván aráját újra elfogja a rémület pár pillanatra. Mirjam ugyanis ráemeli zöld szemét maga elé suttog halkan valamit és Farroban a rémület lassan szertefoszlik, nem hagyván maga után mást csak az üres értetlenséget, s a tudatot eddigi cselekvései, érzései felett.

A felső szintről ekkor érkezik egy élces hang.*
- ELÉG! MINDENKI ELDOBJA A FEGYVERÉT AZONNAL! AKI ELLENSZEGÜL KEGYELEM NÉLKÜL MEGÖLJÜK.
*Kell hang, hogy a csatazajt valaki túlordítsa, s bizony a városi őrség parancsnokának ez megadatott. Mondhatni kijelentése után azonnal csend ült a fogadóra már nem nagyon emlékeztető helyre, pár kard csörgést leszámítva, ahogy a tulajdonosuk a földre dobván megválltak fegyverüktől.*

[Thor]

(Thor)

*Meglátva a nőt, nyílpuskámat célzásra emelem, és koncentrálok, hogy minél pontosabb lövést adjak le. De mielőtt kilőném a nyílvesszőt, Ran és Mirjam halálos sebet ejt a boszorkányon. Egy pillanatig, még ott állok, és célzok, mintha nem hinném el, hogy meghal, de miután a düh elenyészik, és kezd megint az elmém úrrá lenni testemen, leengedem a föld felé, a nyílpuskát.

*A katonák megjelenésével valószínű vége van a harcnak. Kiveszem a nyílvesszőt fegyveremből, és visszarakom a tegezbe, majd a nyílpuskát leteszem a földre magam elé. Hírtelen rám törő fájdalomtól, egy kicsit felnyögök. Most tudatosult megint bennem, hogy komoly sebeket szereztem a harc során. Végig mérem magamat. A sebeimet, és ruhámat, felszerelésemet. A nyílveszőkből is 4-et elhasználtam. És közben várom a katonákat, valószínű, egy hosszú kihallgatás elé nézünk mindannyian.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A tőr talál. Hogyne találna hisz jóféle acél és a sokéves gyakorlás biztos kezet eredményez. Mégis ahogy a nő ismét hozzám szól feltör a lebírhatatlan késztetés, hogy segítsek neki. Ennek nincs értelme, de mégis ez tűik logikusnak. Végül Mirjam és Ran közös akciójával ellobban végleg ez a kényszer és kdvesem szavára a rettegés is elszáll. Így nem marad más csak a tudat, hogy csak egy játékszer vagyok és nincs szabad akaratom. Így megsemmisülten meredek magam elé lehorgasztott fejjel, mikor a városőrség megérkezik. Felnézvén egy pillanatra elgondolkodok, hogy itt az alkalom. Ha most megpróbálok kitörni biztosan megölnek és véget érhet ez az életnek nevezett kínkeserves tréfa, melynek szenvedő alanya vagyok.*

<Még az is lehet, hogy sikerülne. Ennél rosszabb már úgyse nagyon lehet. A halált pedig nem félem hisz az csak megnyugvást hozhat számomra. Mégis valahogy nem tehetem meg. Azt hiszem túl jól neveltetek Mesterek. A kötelességtudat ismét győzedelmeskedni fog és én ismét csak tovább szolgálom a hatalmasságokat. Viszont Mirjamot nem engedhetem magamhoz közel, mert azzal csak a halálát okozom. Mint most is majdnem. Igaz megszakad a szívem, ha erre gondolok, de meg kell védjem... meg kell védjem saját magamtól! >

*Így végül csupán elnegedem a tőrömet és hagyom hogy koppanva a földre essen. Nem számít már semmi. Még megpróbálom tisztázni Mirjamot és valahogy menteni Rant a hely tulajdonosát aztán pedig nem érdekel ezen túl mi lesz velem. Mirjam tekintetét kerülöm. Nem merek és nem is tudok a szemébe nézni a tetteim után. Megértem, hogy ő se akar többet látni ez így is van rendjén, így mozdulatlan várom a katonákat, mégha legszívesebben felkapnám kedvesem és rögtön felcserért, apért kiáltanék.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Szinte mindenki megválik fegyverétől - kivéve Rant. Ő úgy ahogy van két karddal a kezében, sebesülten, kissé lihegve a lépcső felé veszi az irányt.
Talán ismerheti a parancsnok, mert nem szúrja le azonnal feltételezvén azt, hogy Ran kitörni készül. A lentiek számára érthetetlen szóváltás kezdődik Ran és a parancsnok között, s rövid idő elteltével körbepillant.*
- Aki a Vasmacska támadásában benne volt, az sorakozzon fel ide a felső szintre! Aki a Vasmacska védelmére kelt maradjon lent!
*Hangzik fel a parancsnok hangja tisztán és érthetően - egyedül Farro számára érthetetlen a beszéd. Neki Mirjam fordít halkan, hogy megértse mi történik, miről van szó; hiába, hogy nem néz rá, nem kívánja látni.
A haramiák nem nagyon akarnak megmozdulni, talán lassan tudatosul bennük az, hogy mit tettek, és ebben az országban ezekért mi a büntetés.
Mivel a haramiák nem indulnak el, pár katona (úgy fél tucat) lemasíroz - eközben a bátrabb matrózok meg nógatják az ellenfeleket, hogy induljanak már fel, akkor talán pár perccel tovább élhetnek.
Hőbörgés, orr felhúzás, ódzkodás, fül/farok behúzás jellemzi jelenleg a támadókat - így az őrség jelenlétében már nincs is olyan nagy mellényük.
Hála a matrózoknak, s felülről érkező Ran útmutatásának a támadók szép lassan felsorakoznak.
Odakintről bekerül egy hosszú lánc, bilincsbe verve, s összefűzve elvezetik a haramiákat.
A hat katona lent maradt azért, majd a parancsnok és Ran is a csata színterére lemegy.*
- Akik maradtak kérném, hogy igazolják egyessével a személyüket. Név, foglalkozás, s miért voltak itt a zárt rendezvényen, ha nem matróz?!
*Lassan megkezdődik a nem szokványos kihallgatás. Thor és Farro csak később fog sorra kerülni, ugyanis az átellenes résznél kezdték meg a kérdezősködést a parancsnok és emberei.
Ran megáll Farro és Mirjam között, maga mellé inti Thort is, majd amikor odaérkezik hozzájuk belekezd halkan közös nyelven mondanivalójába.*
- Ha netán bármibe is belekötnének én kezeskedem mindhármótokért. Láttam amit tettetek magatokért, és egyben így a fogadóért.
- De én miattam...
- Nem! Rotti miatt. Arról nem tehetsz gyermekem, hogy a nővéred ennyire romlott nőszemély lett, hogy meg akarta öletni/ölni a saját húgát, s ehez egy ekkora támadást szervezett. Erről Mirjam nem tehetsz! - *pár szó, mi elhangzik Mirjam és Ran között, majd a tekintetek Thorra és Farrora irányulnak. Ran őszinte kíváncsisággal felvetésére, míg Mirjam kissé félve tekint férjére és Thorra.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Továbbra is megsemmisülten állok és várom, hogy a megérdemelt helyre vigyenek a rablánc végére,d e nem. Elvonul a katonák nagyrésze és emgkezdődik a kihallgatás. Ahogy Mirjam, Ran és az idegen férfi körém gyűlnek még mindig lehorgasztott fejjel lehajolok és feveszem hosszú tőröm. Bámulom néhány pillanatig a véres pengét majd úgy mocskosan a jobb combomon lévő tokjába tolom. Ran felajánlására és a felvetésre, hogy ki is okozta a bajt csak nagyon hallkan szólalok meg a figylő tekinteteket megérezvén magamon. Hangom kissé rekedt és reszelős, mintha ordítottam volna, pedig csak a keserűség szárítja torkom.*

-Mindenki látta mit tettem. Megöltem Zakot és majdnem Mirjamot is. Nem érdemlem, hogy kiálljon értem Ran. Jobb lesz mindannyiunknak, ha nem veszélyeztetem tovább Önöket. Köszönök mindent, de nem érdemlek semmit csak a méltó büntetést tetteimért, mint a többi csatlós, aki az életükre tört.

*Ajkam összeszorítom és ökölbe szorulnak kezeim is. Legszívesebben rohannék el innen el a tetteim elől, de tudom nincs menekvés. elbuktam és ezen nem változtat semmi.*