Erion falain kívűl

[Sessaryen]

(Ahham)

*Megköszönöm Hokwargnak a segítséget:

- Köszönöm barátom! Kadal áldása rajtunk, hogy velünk vagy… - nyögök fel fájdalmamban. A harci sebek sokkja kezd előjönni rajtam, kábán szemlélem a világot.*

< Milyen nevetséges. Első nap, első felderítő utam, és alig élek. Kadal! Adj erőt, nem tétlenkedhetek!>

*Hokwarg gyógyitalát felhajtva érzem, hogy lábamban elmúlik a fájdalom, és újra olyan mintha mi sem történt volna... A bordáim viszont iszonyúan fájnak, de tartozom annyival őseimnek, hogy nem mutatom ki. Összeszorított foggal próbálok vigyort csiholni arcomra, felderítő társam kérdésére:

- Kadalra! Pompásan vagyok. Ha nem siettettek, vissza is mehetünk egy újabb körre - mosolyom erőltetett, de azt hiszem a többiek is látják rajtam, hogy tréfálok...
Megtekintve a páncélom romjai, kissé csodálkozom, hogyan éltem túl a pók harapásait.

< Kadal! Köszönöm az életem! Neked köszönhetem, hogy élek... >

- Hát ezt már dobhatom ki, megjavítani nem fogom tudni...ehhez én kevés vagyok. - dünnyögöm magam elé a roncsot bámulva. Majd felnézve körbetekintek, hátha van valaki helybéli a környéken.
- Nem tud valaki egy páncélkovácsot, jutányos árakkal? - próbálom humorosan felvetni a kérdést. - Lenne egy biztos vevője...

*Ezzel visszadőlök fektembe, és érzem, hamar el fogom veszíteni eszméletemet: régen nem aludtam, és kimerített a csata. *

- Valaki elvezetne a szállásomig? - kérdezem bele a levegőbe.

// off: A gyógyital 8 ÉP-t és 12 FP-t gyógyított rajtam. Ahham szintet lépett, immár 2. szintű. +7 FP-t, 6 KP-t nyert. A KP elköltése kicsit későbbre halasztódik, meg aztán gondolom, most nem igen van időm tanulni... //

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham
Esemény: Pihenés


Végül is ti hárman ott maradtok a gyengélkedőnek kinevezett szálláson, ahová bevittek titeket.
Másnap dél körül ébredsz. //Off: 12 óra alatti Fp és Ép gyógyulást számolj ki az ETK szerint./
Előkerül Hokwarg is aki épp kései reggeli közben lep meg.
A kezében a barlangi farkaspók csáprágói vannak:

-Ezt a többi harcos küldi nektek. -osztja szét közöttetek a morbid testrészeket. -Azt mondják trófeénak és hogy gratulálnak.

-Nos hogy érzitek magatokat? -teszi fel a kérdést Hokwarg.

-Ja míg el nem felejtem: szereztünk neked egy sodronyinget /Off: MGT:1 SFÉ:3/, ez is jó lesz átmenetileg, míg újat szerzel, a falu vezetője ajánlotta fel neked.

-A felderítők beszámoltak mit végeztek: nagyjából kétszáz fős goblin tábor a járatban, teljesen berendezkedve, mindenféle csapdákat és védműveket emelve. Kiszélesítették a járatot és őrtornyokat is emeltek.

[Sessaryen]

(Ahham)

- Jól, ha kicsit vársz táncolni is fogok - válaszolom Hokwargnak kicsit morózusan. Nem szoktam hozzá, hogy a hogylétem ennyire érdekes legyen. Az ork bányákban nem volt szokás ezt kérdezgetni, ott mindenki szarul volt…
- Azért köszönöm kérdésed.

*A trófeát kicsit furcsállkodva nézem.

< Mi az ördögöt csináljak én vele? Nincs is éllandó lakhelyem, ahova kitehetném.>

Vállat vonok:
- Hokwarg! Megkérhetlek, hogy a telep vezetőjét kérd már meg, küldje el a legközelebbi szállítmánnyal Taanának ezt a, hmm, szuvenírt. Ő biztosan örülni fog neki, és talán ki is tudja tenni valami eldugott falra...
Köszönöm a sodronyinget, veszem is fel, amint lehet. Nem akarok itt tovább lustálkodni. - határozom el magam. A goblin faluról a hírek felpezsdítenek.

- Hívjunk össze kupaktanácsot a legtapasztaltabb harcosokból - mondom Hokwargnak. - Én megyek meghívom Fagerlagot is. Találjunk ki valamit, hogy ne kelljen az egész falunak nekimenni. A felderítőkre is szükségünk lesz, találtak e mellékjáratokat, könnyen beomlasztható falat a goblinok közelében. Van e a környékükön nagyon visszhangzó járat, ilyesmi. Azon gondolkodom, hogy jó nagy zajt csapunk a környékbeli járatokban, majd bemasírozunk a goblin táborba, hogy mi vagyunk a felderítői a törpe inváziós seregnek, úgyhogy addig menjenek, míg a több ezer törpe itt nem kezd nyüzsögni...

*Gonosz gondolat fogalmazódik meg bennem...*

- Sőt! Tegyük hihetőbbé a blöffünket: vigyük magunkkal a farkaspók barátunkat is, mondjuk kezdésnek bedobjuk a goblin tábor közelébe... erőfitogtatásul... De persze azért hívjuk össze a tanácsot, hogy megvitassuk a lehetőségeinket, ne is hallgass az agymenésemre... - legyintek. Végezvén a reggelimmel felkelek és felöltözöm, majd elindulok megkeresni Fagerlagot. Ha megtalálom, odalépek hozzá:

- Tiszteletreméltó Vén! Engedd meg, hogy meghívjalak egy kis haditanácsra. Felderítőink visszatértek a goblin falutól, és szükségünk van a helyismeretedre, és tapasztalatodra. - hajolok meg. - Azonkívül érdeklődnék Lindalen felől. Visszatért már?

// Off: +1 ÉP, és +24 FP. Ép: 14 /16-ból. FP 38 max-on minden egyéb kezelés nélkül, csak az ágynyugalom számolva. //

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham
Esemény: Haditanács


Hokwarg a fejét ingatja az ötleteidre:

-Eh, Ahham ezek csak goblinok. Az én véleményem az, hogy a legjobb goblin a halott goblin. Szerintem ne finomkodjunk velük, menjünk nekik, aztán úgyis elszaladnak ezek, ha levágjuk az első csatársort...de ha ragaszkodsz hozzá Ahham....-von válat a pap.

Fagerlag is előkerül, mikor a törpöket -mindannyian kimennek, egyik sem akar tétlenül ülni- összehívod a főtérre:

- Örülök hogy felépültél Ahham, olyan életerővel áldott meg téged a Kőatya, mint a sziklák. Természetesen ahol tudok segítek a felszámoló alcióban. Mondd el a tervedet aztán meglátom mit tehetek értetek.

[Sessaryen]

(Ahham)

*Megvakarom fejem búbját Hokwarg kijelentésére. Majd csendesen válaszolok neki:

- Tudod barátom, én eltöltöttem pár évet ork vendégszeretetben. Voltak ott goblinok is. Láttam őket harcolni, marakodni, megalázkodni…
Ocsmány kis férgek - az tény, gyávák - nem vitás. De kétszáz fő már tömeg és bár bárki közülünk néggyel is felér, ha egyszerre dobják göcsörtös lándzsáik, az veszélyes lehet.
Szeretném minél kevesebb veszteséggel megoldani ezt a problémát. Meg aztán a sziklaférgek is ott vannak, nem akarom a törpéinket lefárasztani a ványadt goblinokkal.

*Úgy látom megint beszélnem kell, ráadásul megint tömeg előtt...

< Kadal! Már megint? Nem vagyok én nagyszakállú Öreg, hogy vezessem Őket...>

*Végignézve a sokaságon odasúgom Fagerlagnak:

- Köszönöm a kedves szavaid Tiszteletreméltó Vén. De nem gondoltam, hogy ennyien lesznek a tanácson... Nem lehetne inkább még egy farkaspókkal megküzdeni? - nézek rá reménykedve. Majd a tanács elé fordulva:

- Tiszteletem törpe harcosok! Ahham vagyok és felderítőink visszatértek a goblinok kikémleléséből. Kétszáz fős tábort vertek, megerősítve a barlangot, ahol tanyáznak. Eddig két lehetőséget látunk az eltakarításukra. A frontális támadást, egy pöröly erejével, vagy cselhez folyamodva, a lehető legmesszebb ijjesztjük őket. A lerohanás mindannyiunk szíve szerint való, de kérdés, hogy hány jó törpe életébe kerülhet.
Bár tudom, hogy - magamat is beleértve - mindannyian az életeteket is áldoznátok a többiekért. De gondoljatok a hátrahagyottakra is, akik hiába várnának vissza titeket. Csak annyit kérnék, hogy találjunk olyan megoldást, amely a legkevesebb áldozattal jár a részünkről. A goblinok része, meg legyen az ő problémájuk, ha voltak olyan vigyázatlanok, és a mi területünkre pocoltak be... .
Az én tervem eddig a megfélemlítés lett volna, az, hogy zavarjuk el őket. De Hokwarg barátommal beszélvén eszembe jutott még egy megoldás. Mi lenne ha a problémáinkat egy csillében oldanánk meg?

*Odafordulok az öregebbek felé:
- Nem lehetne valahogy a sziklaférgeket a goblin tanya felé csalni és rájuk uszítani? A szerencsés túlélőkkel meg már könyebben el tudnánk bánni...

[Kalmárfejedelem]

JK: Amir Hakem
Esemény: Megérkezés Erionba

Tervekkel, reményekkel, vágyakkal érkezel a "Bűnös Városba". Erion akár a kacér, feslett szerető; színes kavalkádjával, és nyüzsgő, kedves zsivajával fogad a Kapuk Terén egy nyári napon.
A város és a "tömeg"; szinte egymástól elválaszthatatlan ezen a helyen; és a népsűrűséget illetően nem is kell csalódjál.
És a zsebtolvajokban sem.
//Add össze az Érzékelésed és az Ügyességed teljes összegét, és d100-zal dobj alá. Ha nincs meg, d6 ezüst értékű pénztől megszabadítanak a zsebtolvajok, mire észreveszed hogy kihasították az erszényed és potyog a pénzed. Ha megvan: túl ébernek bizonyultál, hogy próbálkozzanak nálad.//

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham
Esemény: A haditanács

Fagerlag a fejét ingatja:

-Hát,...szerintem az nem fog menni Ahham. Teljesen máshol vannak és a két helyszín meglehetős távolságra esik egymástól.
A férgek a bányában lebzselnek, és a dús teléreinkre fáj a foguk, a goblinok meg az egyik főjáratban, de a férgektől más irányba, keletebbre.
A férgeket semmivel se tudjuk rávenni, hogy elhagyják a terített asztalt, hacsak nem tárunk fel még gazdagabb és kövérebb ércmezőket, de az meg időbe telik.
Őszintén szólva én ezt nem látom kivitelezhetőnek. -ingatja a fejét az öreg.

-Még volna egy módszer hogy a goblinokat harc nélkül eltakarítsuk: ha kiéheztetjük őket; ezeknek a teremtményeknek a barlangi patkány a kedvenc eledelük, ezt fogyasztják és vadásszák; de esélytelennek látom a lehetőségét, hogy a környék barlangi patkány populációját nullára apasszuk, hogy eképpen nyelessük az éhkoppot velük. Előbb halunk mi éhen, minthogy a barlangi patkányokat valahonnét kiirtsák...meg nem is igen törp harcoshoz méltó elfoglaltság patkányokat hajkurászni, mint a süldő törp gyerekek.

-Van egyéb ötleted, vagy javaslatod hogyan csökkentsük a várható veszteségeinket?

[Ichigo]

Amir Hakem

//Ügy+Észl=34; 23 dobtam//

<Végre megérkeztem Erionba. De csesszemeg. Mekkora itt a tülekedés. Ha jól hallottam, a kereskedő negyedet érdemes felkeresnem, ha munkát akarok.Na gyerünk akkor...de merre is van?>

*Szétnézek, majd megkérdem a kapunál álló őrt:*

-Elnézést, merre találom a kereskedő negyedet?

*Az útbaigazítást megkapva elindulok a negyed felé, mikor észreveszem mintha valaki az erszényem után nyult volna. Odakapok és valakinek a kezét tartom.*

-Örség! Tolvaj!

[Kalmárfejedelem]

//OFF:

Ha megvan: túl ébernek bizonyultál, hogy próbálkozzanak nálad.

Nem azt jelenti hogy tolvajt fogsz, hanem hogy nem is próbálkoznak nálad. //

JK: Amir Hakem
Esemény: Megérkezés Erionba

Végül is különösebb atrocitás nélkül vergődsz ki a Kapuk Teréről, aztán egy kávézó terasza mellett megálva vakarhatod a fejed, hogy hogyan tovább. A kávézó -cégtáblája szerint az Ibara Gyöngye kellemes helynek tűnik, sok jómodú polgár üldögél az asztaloknál, ahol jeges, alkoholmentes frissítőket és péksüteményt majszolnak.
Fiatal tangóharmónikás fiú játszik valami bús melódiát a bejárat tövében a falnál állva, rendületlenül mosolyogva a járókelőkre.

//OFF: Te döntesz mit csinálsz és merre indulsz, válassz kerületet és tervezd el mit akarsz csinálni.//

[Sessaryen]

(Ahham)

- Ahham, gondoltam hogy nem fog ilyen könnyen menni a dolog… Eredetileg a tervem az lett volna - sandítok oldara Hokwargra -, hogy a környező vájatokban nagy zajt csapva bevonulunk a goblinok elé, mint egy nagyobb törpe sereg előörse. Akár még a póktetemet is felhasználhatnánk. De így belegondolva, nem vagyok biztos benne, hogy életképes az ötletem...

- Van valakinek épkézláb terve? - nézek az öregebb, és a fiatalabb harcosokra... - Legalább a csapdákkal és az őrtornyokkal el kellene bánnunk, hogy nyílt csatára kényszerítsük a goblinfattyakat. Esetleg valahogy ki kellene csalogatni a tárnákba őket, és ott megritkítani a soraikat...

[Ichigo]

Amir

*Fejemet vakargatva észreveszem, hogy egy kávézó mellett álok éppen.*

<A-z I-b-a-r-a G-y-ö-n-g-y-e. Huh de nehezen ment kiolvasni. Na de jó kis helynek látszik. Bekéne menni, úgyis megennék és meginnák valamit. Meg hátha tudnak ajánlani valami munkát, vagy valakit, aki tud adni.>

*Gondolatmenetem végén betérek a kávézóba és a pulthoz megyek, ha van, ha nincs leülök egy asztalhoz.*

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham
Esemény: A haditanács


Hokwarg teszi fel a kezét.

-Nos Ahham támadás esetén azért van rá mód hogy az őrtornyokat, és építményeket kiiktassuk: két paptársam van itt és a segítségükkel megkérhetjük a hatalmas Kadalt, hogy adja a sziklák keménységét a harcosaink testének és hogy rogyassza be a földet az épületeik alatt.
Kisebb földrengést támaszthatunk, de ez hosszú rituálé és fedezetre van szükségem hozzá.
Egyéb ötletem nincs, hogyan támogassalak titeket.

[Kalmárfejedelem]

JK: Amir Hakem
Esemény: Az Ibara Gyöngyében


Éjfekete szemű dzsad pincérleány jön feléd, fejkendősen és füléban aranykarikával. Miután látja hogy dzsad vagy az anyanyelveden szólít meg, -nem is gondoltad volna hogy ez lesz az első szó amit hozzád intéznek itt:

-Galrazdsa vezette hozzánk uram! Mit hozhatok?

[Sessaryen]

(Ahham)

*Felcsillan a szemem Hokwarg bejelentésére.*

- Ha Kadal velünk van, nem veszthetünk. Hát, ha nincs más ötlet, akkor szerintem a következőket kellene tennünk: 15 törpe harcosunk fedezékében papjaink a hátsó sorból beomlasztják az őrtornyok alatt a földet.
A maradék harmincöt harcosból kiválasztunk tízet, akiknek a papok a szikla keménységét adományozzák, ők lesznek az él. Testük keménységének a primitív goblin csapdák nem árthatnak, így megszüntetik ezt a veszélyforrást is.
Aztán a derékhad, a maradék húsz harcos is csatlakozik hozzájuk és lerohanjuk a goblinokat. Akit érünk, pusztítunk, és bízunk abban, hogy elég hamar pánikba esnek és kiszaladnak a világból...
A papok és kíséretük, ha akarnak, természetesen csatlakoznak hozzánk, amint az őrtornyok ledőltek...

Nos, van valakinek más meglátása, vagy készülhetünk a harcra? - nézek körül.*

[Ichigo]

Amir

*Bemenve a kávézóba, szétnézek először is. Tetszik a hely, felidézi az otthonom hangulatát. Nem is gondoltam volna, hogy Erionban lelek ilyet. A nő kérdésére válaszolok, majd leülök egy üres asztalra.*

-Jónapot. Egy teát kérnék és valami harapnivalót is elfogyasztanék mellé. - mondom dzsadul

*Amint a nő elmegy, előveszek, egy kis kekszet és megetetem Ali-t aki a vállamon ül.*