Két város között - úton, tengeren...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Az öreg úgy élénkül meg mintakinek vagy 100 aranyat ígértek egyetlen szaváét amikor megemlegetted neki a macskát.*
- Igen? Egy nagy macska? Milyen? Hogy nézett ki? Hol van most?
*Izgatottságában még a botját is felemeli a földről, mintha hadonászna vele (de nem támadólag, valószínűleg csak az izgatottság miatt kapálózik). Most valahogy nem úgy néz ki mint egy sokat megélt apóka, aki alig tudja magát vonszolni.
Először úgy néz ki, hogy ezzel az elejtett szavaddal el is felejtette a kérdésed, majd kissé megnyugodván válaszol.*
- Hívj fiam egyszerűen Mesternek. De mesélj el mindent nekem arról a macskáról. Mikor láttad? Milyen? Hogy viselkedett? És hol van most?

[Chorax]

(Yossarien)


< Mindjárt „fiam” vagyok mi?! Vén kóhler, biztos megszökött tőle a macsek! >

*Rávigyorgok, és beszélni kezdek:

- Este értem a házikóhoz, úgy gondoltam, hogy meghúzom magam ott éjszakára. Éjjel arra ébredtem, hogy ott alszik mellettem a macska. Nem lépett fel támadóan, nyugodt volt. Mellettem aludt egész éjjel. Jó nagydarab, de a méretétől eltekintve olyan mint egy átlagos cicus. Reggel amikor el akartam hagyni a házat idegesnek tűnt, és a kandalló falát kaparászta. Megnéztem a kandallót, megmozgattam egy-két követ. Azután nyílt ki a titkos lejáró, ami ide vezetett. A macska elszaladt az erő irányába.

*Kis szünetet tartok, majd megkérdem:

- Innen szökött meg?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Láthatólag nagyon csüng a szavaidon, néha össze ráncolja a szemöldökét.*
- Nem, nem. Nem szökött meg, csatangol, csak tudod fiam már sok ideje, hogy elment. De biztos párzik, mert most olyan időszaka van...
Na, de majdcsak hazajön...
Viszont, ha jól sejtem fel akarsz jutni a felszínre. Gyere! - *int a kezével és lassan csoszogva elindul visszafelé, majdan balra fordulván a sejtésed szerinti csapdákkal teleaggatott szobához sétál.
Egyből odafordul ahol a kis tábla lenne, majd a fejét megvakarva rád néz.*
- Öhm... volt itt egy tábla, mely mutatta az utat. Nélküle is át lehet menni a szobán, csak azzal könnyebb dolgunk lenne.
Hogy szakadna le annak a keze, aki elvette... Na de csak kerüljön a kezem közé, még azt is megkeserüli, hogy a világra jött... - *dünnyögi az utolsó két mondatát maga elé nézve, lassan a szoba felé fordulván. Úgy néz ki meg sem fordult a fejében, hogy esetleg nállad lehet a táblácska. A morgás után újra erőteljesebben szól hozzád, de már nem fordul feléd.*
- Na akkor menjünk... és imádkozzunk Tharrhoz, hogy ne lépjünk rossz helyre.

[Chorax]

(Yossarien)


*Még mielőtt belépne a szobába gyorsan rászólok:

- Várjon, várjon! Nálam van a tábla! Eltettem, hátha valaki el tudja mondani, hogy mi áll rajta. Én csak egy részét tudtam elolvasni…Mester, maga el tudja mondani, hogy mit írtak rá?

*Elkezdem előszedni a táblácskát, és odaadom neki.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Az öreg már-már majdnem belépett a terembe, amikor utána szólsz. Megfordul és csak bámul szobormerev arccal, amiről viszont nem sok minden jót tudsz leolvasni.
Sejted, a tábla elvételével nagy bajt hoztál a fejedre.
Amikor meg ki is húzod a hátidból a táblát a szobormerevség változni kezd. Halovány sárga derengés kezdi körülölelni az öreget, majd a szeme is lassan, fokozatosan narancsos színben kezd el izzani. Alakja az "átváltozás" végeztével (ami talán 5 szegmens ideig tartott) igen félelmetessé vált.*
- Tedd a táblát a helyére gyarló ember!
*Hangja elmélyült, mondhatni azt, hogy síron túlivá vált. Hanghordozása parancsoló. A narancsosan izzó szemekből pedig félelmetes erő, hatalom árad.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Gyorsan a helyére teszem a táblácskát, közben nincs merszem ránézni.
Rendesen beijedek, és ha kicsit kezd az „öreg” lenyugodni, akkor halkan szólok:

-Sajnálom Mester, nem tudtam, hogy ilyen fontos az a kis táblácska!

*Közben megbánóan a földet nézem, és várom mit tesz...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Az öreg alakja nem változik - ezt érzékeled még a szemed sarkából. Azonban nem támad, szól mí megnem szólalsz megbánóan.
Ekkor egy hümmögés hagyja el a száját, majd érzed, ahogy közelebb libben hozzád (ugyanis a földet nézed, látod amit közelebb "lép", de a ruhája nem mozdul meg olybá, mintha a lába nem is moccant volna meg, s mégis ott van immár alig egy lábnyira tőled).
Megérinti a fejedet, aminek hatására jeges borzongás fut át rajtad, de mégsem érzed azt, hogy el kellene futnod - hiába, hogy benned van az idegen és ismeretlen hatolommal szemben a félsz.
Újabb hümmögés hallatszik felőle pár szegmens után.*
- Mondd ember, mit szeretnél szíved szerint, mi az amire vágysz?!?

[Chorax]

(Yossarien)


*Rendesen beijedek, de kicsit érdekel is az idegen hatalom. Vajon ki a fene lehet ez az ember, ha valaha ember volt egyáltalán. A kérdésre kiszáradt torokkal válaszolok:

-Jelenleg ki akarok jutni innen...de ha a hosszú távú vágyaim érdekelnek...megismerni a világot...és hatalmat szerezni benne...lenni végre Valaki...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

- Úgy gondolod, hogy nem vagy valaki? Elmédben olyan tudás és hatalom leledzik, sarjadzik, melynek birtoklásával és még pár év kemény munkájával egész nemzeteket, országokat söpörhetsz le a színről egyeduralkodóvá téve magad felettük. És azt mondod nem vagy valaki... Talán magadat nem ismered, és ezért nem érzed valakinek magad. Előbb ismerd meg önmagad, hogy mások is megismerhessenek, s tudják ki vagy te önön valódban! Ne félj megismerni az ismeretlent, ne féld a hatalmasabbat, de bánj vele tisztelettel, s meglásd! Előbb vagy utóbb látni fogod saját igazi valódat!
*Ellibben mellőled, mintegy utat engedve, hogyha úgy gondolod átmehess a termen. Érzed magadon tekintetét, de nem állja tovább utadat, nem marasztal, s mintha a belőle sugárzó félelmet keltő hatalom szelídült volna.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Kicsit megnyugszom, talán nem akar felkoncolni az öreg. Elgondolkodom a szavain, majd a terem bejáratához lépek. Még mielőtt belépnék, azért szólok neki:

- Merre menjek Mester? Biztonságos az átjárás? Ha kijutok, mi legyen a macskával?

* Megvárom a válaszát, addig nem lépek tovább.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

- Biztonságos, de mégsem. Járható, de mégsem. Rajtad áll!
*Még akart volna mondani valamit - legalább is a hanghordozás erre utalt volna, azonban a járat felé fordítja fejét. Arcán egy nemtetsző vonás jelenik meg. Elfordul tőled teljesen, s hangtalanul visszafele indul, még hallod halk, de annál inkább parancsolóbb hangját.*
- Most menj innen!

[Chorax]

(Yossarien)


*No akkor nincs mit tenni, csak át kell mennem azon az átkozott szobán!
Jól megnézem – innen a küszöbről – hogy nincs e esetleg valami felirat, vagy szimbólum a padlón, vagy a falakon. Visszalépek a kis táblácskához, jól az eszembe vésem a versikét, és az ismeretlen szöveget is megpróbálom memorizálni.
Hátha van valami, ami segíthet az átkelésben.*

< Azt tudom, hogy a toroni elég babonás népség. A páratlan számokat kedvelik ha jól emlékszem! De vajon a páratlan kockakövekre nem szabad lépni, vagy csak azokra? >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A táblácska szövegét sikerül jól az agyadba vésni.
Eléggé sejtelmes a szövege, így ebből nem sok mindent tudsz kiolvasni segítségül.
E terembe, ha belépsz óvatos légy
Nem tudhatod hová lépsz, s így meddig élsz.
Repülhetsz, izzadhatsz, kiszakadhat ruhád,
S megfulladhatsz akár.
Vigyázz!!

A padlózaton, falakon azonban semmilyen jel nincs. Csupán a fehér-fekete sakktáblaszerű fél-fél lábnyi nagyságú lapok; s a falakon úgy két láb magasságik rendszertelen apró lyukak (úgy két nyílvesszőnyi szélesek).

A szemben lévő kandallón nem csak a ládikó látszódik, hanem három üveggömb, egy mérleg, és egy kristálykupa.
Az üveggömbök messziről nem látszódnak rendesen, még Yossarien szemével sem. A kristálypohár üres elvileg.
A mérleg pedig ezüstből van - legalább is ebből az ajtónyílásból annak néz ki, s jobb oldalra van teljesen lebillenve.*

[Chorax]

(Yossarien)


//Elsütök egy Mágia érzékelést, gondolom szinte minden sugározza a mágiát.//

*Úgy gondolom, hogy a lyukakból nyílvesszők röppenhetnek ki, ha valaki a lővonalukba kerül. Ezért próbálok úgy mozogni, hogy nehogy bekerüljek ebbe vonalba.
Számolom a kockákat, és csak a páratlan számúakra lépek. Amilyen színű kockával kezdődik a terem, csak olyan színű kockákra lépek. Tehát első, harmadik, ötödik, hetedik, stb egyforma színű kockákra lépek. A másik színt teljesen figyelmen kívül hagyom a számolásnál.
Biztos ugrálnom kell egy kicsit, de annyi baj legyen. Csak érjek át valahogy...
Veszek egy nagy levegőt, iszok néhány korty pálinkát bátorításnak, és nekivágok.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Jól sejtetted, a szoba egésze árassza magából a mágiát, de mi furcsa az, hogy nem csak a szoba belseje. Ahol állsz, a folyosó is ugyan ezt mutatja - nincs olyan hely, amiből ne éreznéd a mindent átható energiát.
Elgondolásod egyre jobban tetszik még magadnak is, főleg a bátorító ital után. Koncentrálsz és igyekszel mindig a fehér kockára lépni - mivel az ajtónyílásban ez fogad legelőször.
A terem közepétől úgy két lábnyira helyezkedsz el, és épp azt latolgatod, hogy jobbra-e vagy balra lépj el az előtted lévő sorban a fehér kockára, amikor előtted derengeni kezd valami.
Egyből meg is állsz a mozdulatban és óvatosan odafordítod a fejed - szerencsére semmi támadó jellegű dologgal nincs dolgod, csupán egy érdekes jelenséget figyelszhetsz.
A plafonról egy rongyos kis zászló hullik alá - ám anyagtalan, sárgás fényből áll, s rajta vérvörösen izzó rúnákat látsz. Talán két tucat sorban a "zászló" anyagán.
Semmi sem történik, várhatsz percekig is akár, a zászló nem mozdul tovább, nem jön senki feléd, a falkban a nyílások nyugodtan csendben tátonganak.*