Feketeleves [ETK]

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Látván Mustafa akcióját, megfordul a fejemben, hogy bizony ide nem kell az én tudásom - majd a következő gondolattal az, hogy bizony kellhet. Malor ahogy húzza Súriont befelé szembetalálja magát a haramiákkal, utána Mustafa lép be a házba, és nagyon nem finomkodó a hangulata - amit nem is csodálok, így végül én zárom a sort, de befelé tartva meggondolom magam. Sarkonfordulok és gyorsan a haramiák fegyverei felé veszem az irányt, hogy a jatagánjaimat megtaláljam. Ha éppenséggel nem találnám, akkor egy kézhezálló kardot veszek fel a földről, majd az erdőbe sietek.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Miközben a páncélos elkezd befelé vonszolni a házba,elégedetten látom,hogy a gorviki sorsa bevégeztetett.Másra nem is igazán tellik erőmből,csak figyelek és küzdök,hogy eszemnél maradjak...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A gorvikival könnyedén végez Mustafa, így már csak az acsargó csürhével és az elffel kell valamit kezdeni, ha szeretnének hőseink végre nyugtot maguknak. Malor jelenleg Súrion cipelésével van elfoglalva, de elszánt, márványmaszkra emlékeztető arckifejezése és a pap erőteljes fellépése még kitörése előtt elfojtja a lázadást. A rablók itt-ott morogva, de visszahúzódnak és megállnak a ház hátsóbb részében. Az ajtóból Dzsana hirtelen visszafordulva elindul megkeresni jatagánjait vagy legalább valami használható kardot. Még csak közelíti a fegyverhalmot, mikor újabb nyílvessző érkezik és bal combjában állapodik meg egy fájdalmas nyilallás kíséretében. Mégsem túl mély a seb, így különösebb következmények nélkül elérve a fegyvereket megpillantja elhagyatott kardjait a többi alkalmatosság között. Felvéve az eszközöket az erdő irányába iramodik a viadornő. Igaz nem tudja pontosan, hogy hol is lehet az íjász, de egyenlőre a fák-bokrok viszonylagos biztonságát érje el majd utána meg lehet még torpanni és keresni a megfelelő irányt. Érdekes módon több lövés nem érkezik pedig az eddigiekből leszűrve sokkal gyorsabban küldözgette a lövész a nyilakat. A házban a lovag leengedi a továbbra is az ájulás határán egyensúlyozó Súriont a fal mellé és ő maga is nekitámaszkodik néhány pillanatra. Elég fehér az arca és a szája széle is mondhatni pengevékonyra keskenyedett a vérveszteség szülte megerőltetéstől. Mustafa válla is bőven ontja a piros vitae-t.*

//Dzsana -3 Fp.//

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A combomba állt nyílvesszővel csak akkor foglalkozom, hogyha elértem az erdőt, és ott viszonylagos biztonságba húzódok a fák közé.
Ha nyílvessző hegye nem fúródott teljesen a lábamba, akkor (ha addig ki nem esett ) kihúzom. Ha még benne is van - és a hegye is esetleg, s érzem nem nagy a seb, pulóverem ujját segítségül hívva először, majd kirántva a nyílvesszőt lábamból bekötöm szorosan a sebet. Megteszi egy ideig, talán...
Ezt követően fogok csak neki viszonylagosan tájékozódni, hogy merre is lehetett a lövész, aki bizony ennyi idő alatt már másfelé járhat - de valahogy bízom a szerencsémben, abban, hogy megtalálom.*

//Nem írtál Fp veszteséget.//

//Pótoltam. Bocs. //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Azonnal tűnés lefelé! Intek a rablóknak a csapóajtó felé. Közben mindkét irányba figyelve becsukom a ház ajtaját.
-Ostoba nöszemély! Egy elfet soha ne kergess erdöben! Szűröm magam elé fogaim között, mikor látom Dzsanna nem jön vissza, hanem az erdöt választja.
Elsösorban a banditákat terelem a pincébe, hogy csak egy gonddal kelljen egyszerre foglalkoznom.
Utánna a lovaghoz lépek.
-Ki tud bújni a vértjéböl? El kell állítanunk a vérzést! Jöjjön segítek.
Súrionra vetek egy lapos pillantást,< súlyos a sebe, túl súlyos, talán késöbb... most kell valaki aki vigyáz rá míg megkeresem a nöket... bah elfet erdöben keregetni >
Elkezdem Malort kihámozni a vértjéböl, < bah az ablakok...> gyorsan megnézem - és ha találok be is csukom óvatossan- hogy van e nyitott balak a házon. Mindeközben a kardoma kezemben van.
Sebem bár sajog és eléggé vérzik is, tudom hogy azt módomban áll gyorsan és hatékonyan kezelni, míg a többiekét csak hétköznapi módszerekkel áll most módomban ellátni.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Dzsana elérve az erdő szélét sebtiben ellátja újonnan szerzett sebét. A vessző nem ment mélyre, de nem is esett ki, így kihúzza és a pulóvere ujjával átköti combját. Körülnézve az erdő csendes. Nem látni mozgást, de nagyjából balra sejti a nő az íjászt. Ez nem pontos megfigyelésen alapszik egyszerűen megérzés inkább. Elindulva bal felé a zöldövezetben lassan halad legalábbis annál biztosan lassabban, mint szeretne. Egyrészt az izgalom is lassúnak érezteti a haladást, mert azért figyelni kell nehogy valamelyik fa mögül hirtelen kibukkanjon az orvlövész. Másrészt a meglehetősen sűrű aljnövényzet se könnyíti meg a haladást. Végül hosszúra nyúlt araszolás után az egyik vastagabb fa törzsének támasztva egy elpattant húrú rendkívül díszes faragású, de mégis egyszerű szépséget árasztó íjat pillant meg a viadornő.
Közben a házban se rózsás a helyzet. A rablók ismét megmakacsolni látszanak magukat, de végül csak lemennek a pincébe, így legalább velük nem kell egyenlőre jobban foglalkozni. Súrion szervezete megelégelve a viszontagságokat vissza követeli a nyugalmát, minek következtében a fal mellett ülő férfi az eszméletvesztés jótékony sötétjébe csúszik. Malor magánál van és úgy tűnik nem volt túl jó ötlet Mustafától megemlíteni, hogy Dzsana merre járhat. Ugyanis az aggodalom szikrája villan a vértes szemeiben és már emeli is kardját, hogy megfordulva kiléphessen a házból. Hangja rekedtes és meglehetősen halk, mint a papé is volt.*

-Dzsana. Meg kell védenem. A vért maradjon egyenlőre. Először Dzsanát kell biztonságban tudnom, majd utána foglalkozunk ezzel a karcolással is.

*Persze az látszik az arcán, hogy ő sem gondolja komolyan, hogy egyszerű karcolásnak titulálja a bőven vérző oldalsebét, de egyenlőre erősebb benne a féltés, mint az életösztön. Azért kissé savanyú pofával egyetért abban, hogy jelenleg nem sok hasznát látni az erdőben. Így csak megfogja Mustafa karját, szorítása még így is erőteljes és határozott, ahogy a pap szemébe nézve megszólal.*

-Kérem Mustafa ne velem törődjön. Én megmaradok és itt leszek kötözésre később is. Viszont Dzsana még mindig kint van és se páncélja, se … Mindegy a lényeg kérem hozza biztonságba.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Balra elindulván morgok magamban, hogy nem telt el egy nap és a fogadalmamat megszegtem. De miért is? Az életére törnek annak akit szeretek és ez több mint elég... Ezzel a gondolattal megnyugtatván magam haladok a sejtés irányába, de arcomra grimaszt csal az aljnövényzet hátráltató jelenléte. Nem lopózom egyáltalán, az nem az én művészetem, de azét figyelek, hogy sehonnan ne kapjak váratlan támadást.
Az íjat meglátván megállok és figyelem a környéket szememmel és fülemmel egyaránt.*
<Vajon hol lehet a tulajdonosa... Bizonyára valahol megbújt... Szépen megmunkált íj, én biztos nem örülnék neki, ha valami idegen piszkálná... >
*Ezen gondolatmenetemet kipróbálván az íj felé veszem az irányt, ha lehet azt mondani még jobban figyelve környezetemre mint eddig.
Megpróbálom elérni az íjat - a bal kezemben lévő pengét a földbe szúrom, hogyha úgy adódna akkor csak ki kelljen rántanom. Az íjat a balommam megpróbálom megfogni, piszkálni, kaparni. Ha erre sem mutatkozik meg a gazdája, akkor felemelem és olyan mozdulatot csinálok, mintha a fának akarnám csapni a míves fegyvert.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< hogy az a turbékolós ....>
-Rendben, de nem szeretném ha mire visszajövök magát felkoncolnák a többiek! Akkor meg magyarázkodhatnék Dzsannának!
Pár pillanat- és egy gyógyítóvarázs- után az ajtóhoz lépek, és kilesek a résen. Ha nem látok mozgást óvatossan kilépek és a drága elf nöci vélt helye felé lopózom. Az ajtót persze behúzom magam után.
< mintha én mondtam volna az elöbb, hogy nem vadászunk erdöben elfekre ... nök... mindig csak a zűr van velük ... az igazán tuti hely nekik a hárem >

//ellövöm az össezs mp(9) önmagam gyógyítására//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Az íjat közelítve sincs semmi jele tulajdonosának. Azért a helyzet eléggé csapdaszagú, de tényleg így lehet kiugratni a „nyulat” a bokorból, így Dzsana közelebb lép és leszúrva egyik jatagánját az íjhoz nyúl… na, mert ekkor szinte a semmiből felülről érkezik támadója. Hirtelen csak annyit érzékelt a viadornő, hogy valami nagy árny betakarja, így ösztöneinek és sokéves gyakorlatának hála időben felrántja védekezően jatagánját. A dzsad pengén szikrát hány a furcsa ívű másik, ahogy lecsúszva az élen eltérül a nyaktól és egy hosszú fájdalmas vágást ejt Dzsana jobb karján. A támadó azonnal hátrébb szökken és így már láthatóvá válik kivel is van dolga a dzsad nőnek. Ellenfele egy meglepően szép és kortalan nő. Ahogy a sötétzöld köpeny csuklyája hátracsúszik látni engedi ezüstszőke haját és a fürtök közül kikandikáló hegyes füleket. A furcsa pengéből kettő is villan a nő kezeiben. Mindkettő majd harminc centis elnyújtott levelet formázó acél. Nem szól az elf. Ajkait összeszorítja és ismét támadni készülhet. Az látszik a gyakorlott szem számára, hoyg finoman szólva sincs elemében és inkább veleszületett képességeire hagyatkozik e harcban, mint tapasztalatára. Balkezes pengéjét nem is szegezi előre, hanem védekezőn maga elé tartja átlósan.

Eközben a házban Mustafa elmormolja gyors fohászát és Doldzsah ismételten megsegíti papját. A seb bezárul és a vérzés is eláll. Ugyan elméjéből a mágikus energia ismét elillant Mustafa elmondhatja, hogy ismét teljesen harcképes. Malor csak hálásan bólint és a csapóajtóra áll, hogy jelezze nem engedi kitörni a haramiákat. Súrionra is vet egy aggodalmas pillantást, de egyenlőre úgy tűnik nem tud mit tenni érte, így inkább Dzsanát tudná elsősorban biztonságban. Kióvakodva a pap behajtja maga mögött az ajtót és elindul az öreg varázslónak hála innen nézve teljesen néma erdő felé. Gyanús a „csend” nem csak a hangok hiánya miatt, hanem mert nem érkezik sem vessző, sem „győztes” nő az erdőből. Ahogy eléri a zöldövezetet és lelép a kockakövekről azért meghallja nem is oly messze kissé jobbra tőle az összecsattanó pengék hangját.*

//Dzsana: -7 Fp

Mustafa: +4 Ép és +9 Fp//

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Szerencsémre, hogy számítottam támadásra, mert be kell lássam, ha ez a támadás készületlenül ér, bizony csúf véget ért volna az életem.
A reflexszerű védekezés után gyorsan kirántom a kardom a talajból és nem habozván semmire sem vadállati erővel támadom az elfet. Nem taktikázok, hogy mit hogy merre vágjak, egyszerűen mindkét pengét támadásra használom.*

//Kezdeményező: 41+5+3=49
Támadó: Jobb kéz: 67+5+79= 151 Sebzés: 6+2= 8
Bal kéz: 67-5+5+39= 106 Sebzés 4+2=6 //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Vetek egy röpke pillantást a gorviki tetemére, nem hiányzik hogy ez is elvánszorogjon, és az ellenésg gyűrűjének szorosságát is fel kell mérni.
Az elsö pár bizonytalan lépés után már csak remélni tudom hogy azért nincs több vesszö mert Dzsanna oda ért. Meggyorsítom lépteimet és a bokrok között beigazolódik sejtésem. Óvatossan indulok a hangok irányába, hisz legalább hárman voltak, nem szabad kapkodni. Mikor megpillantom a küzdöket kilépke a bokrok közül.

//sajnos a szitutól függ mit is csinálok//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Dzsana dühödt támadásai ellen nem tud érdemben tenni az elf. Látszik az íjra fordított figyelem bizony a közelharc elsikkadását eredményezte és ha ez nem lenne elég egy képzett gladiátorral szemben egyedül vajmi kevés esélye maradt a győzelemre. Az első jatagáncsapás széles ívben lendül és csúnyán felhasítja az íjásznő oldalát. Ennek köszönhetően fájdalmas grimaszba rándul arca és erőtlen támadása el sem éri Dzsanát, de a balkezes jatagánt megakasztja a védekezőn tartott másodpengéje. Így gyürkőznek kissé egyenlőtlen küzdelemben az amazonok, mikor Mustafa meglátja őket a fák között előre óvakodva. A két nő eléggé el van foglalva egymással és önmagával ahhoz, hogy ne vegye észre a „betoppanó” papot. Dzsana az agresszív támadást részesíti előnyben, míg ellenfele inkább a védelemre próbál építeni.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Továbbra is azt figyelve nem-e bukkan elö a kis kövér fickó az íjhoz lépek és a pajzsos kezembe véve fordulok a küzdök felé.
//ha nem férek oda akkor ez a mozzanat kimarad//
-Elég volt! Dobd el a pengéket Sheshia! Most!
Szemmel tartva az erdöt közelítek feléjük, úgy hogy közben lehetöleg takarjam Dzsannát a rosszindulatú vesszöktöl.
< a kis kövér disznó túl gyáva ahoz hogy szemtöl szembe küzdjön>
Ha az elf nö nem tette volna le a fegyvert akkor mögé kerülök és a kardmarkolattal leütöm.
< na akkor Dzsanna vagy Én de elkapunk Te kis cafat>
Ha megadja magát akkor úgyanúgy ahogy a foglyokat letérdeltetem és csak utánna ... jövök rá, hogy nincs kötél nállunk.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Továbbra sem törődöm a saját védelmemmel igyekszek mielőbb ártalmatlanná tenni (nem szándékozom megölni).
Mustafa érkezése nem vonja el a figyelmemet a harcról, ugyanis annyira fel vagyok pörögve, hogy az ellenfelemen kívül mást nemigen érzékelek - mindez köszönhető a belső elnyomott érzéseknek, a dühnek, a kétségnek és a féltésnek.*

//Kezdeményező: 41+5+10=56
Támadó: Jobb kéz: 67+5+87= 159 Sebzés: 4+2= 6
Bal kéz: 67-5+5+72= 139 Sebzés 3+2=5 //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Az elf nem válaszol és nem is teszi le a fegyvereit Mustafa felszólítására. Íja a közdelem mellett a fa törzsének támasztva pihen, így ezt a pap fel tudja venni. Viszont az erdőben a két dzsad már inkább akadályozza egymást mint segítené. Mindketten a magányos küzdelemhez szoktak, így nem tudnak eléggé figyelni egymásra és ennek köszönhetően a harcra sem. Az ellenfelük viszont úgy látszik valamelyest kezd belejönni a harcba. Ugyan Dzsana mindkét jatagánja megvágja, egyik a combját, másik a vállát, de közben sikerül visszaszúrnia és egy pontos, de szerencsére erőtlen találatot bevinnie az elszántan támadó viadornőnek. Ekkor próbálkozik meg Mustafa is az ártalmatlanná tételével, de mindhiába a gyors ellépés és a védekezésre emelt balkezes penge félrecsúsztatja a letaglózónak szánt ütést. Kissé hátrál az elf nő és egy gyors oldalpillantással valószínűleg a menekülési esélyeit mérlegelheti. Viszont, ami még aggodalomra adhat okot, legalábbis Mustafának, mert csak ő van tisztában a lehetséges létszámmal, hogy a kis köpcös férfi még nem tevékenykedett, így ki tudja épp hol rejtőzik és mire készül.

Eközben a házban megrebbennek Súrion szemhéjai és kissé fátyolos tekintettel néz körbe. A fájdalom térítette magához, mely a sebeiből, főként az újonnan szerzett szúrásból árad. A vérveszteség és a károsodás viszont továbbra is az ismételt elalélással fenyegeti. Látóterében a szoba kap helyet, melynek hátsó részében Malor támaszkodik a kandallónak és kezét még mindig vérző oldalára tapasztva próbál egyenletesen lélegezni. Minden bizonnyal sikerült a lázadásról így vagy úgy, de lebeszélni a haramiákat, mert nem hallani semerről fegyvercsörgést vagy csatazajt.*

//Dzsana: -3 Fp.
Dzsana, Mustafa: gladiátorbónuszok nem járnak.//