A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Cadoras]

<Cadris>

Meg sem próbálok felállni, hisz tudom, hogy próbálkozásom felesleges volna. Helyette inkább újabb dobóbárdot húzok elő (marad 1), hogy a következő előtűnő lénybe hajíthassam majd.
Homlokomon verejték gyöngyözik, szemem ide-oda ugrál. Elönt a kétségbeesés.
//Az asztrálpróbát dobni sem kell, nincs meg. Eg. próba:2, megvan.//

[Rayvanur]

(Ando)

Egész jól sikerül kitérnem a tövisek útjából. Mikor a mellettem lévő valami kidurran és a vér ömleni kezd.

<Neeeeeeeeeeeeeeeemmmmmmmmmmm.>

Rémülten kezdek hátrálni. Nem ordítok de látszik rajtam hogy eléggé zavart vagyok. Közben a szemem nem tudom levenni az ocsmány bogárról.

// Ügyeségpróba megvan viszont az asztrált az nagyon buktam...//

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Ando: Ahogy fölállsz, sebesen megfordulsz tengelyed körül: az egész domb sűrű tövismezővé változott, a lények azonban nem közelítenek, csak egyre nőnek és nőnek.

//Ha ki akarnátok jutni, amit sejtek, akkor ismét ügyességpróbára van szükség, ezúttal (a pánik miatt) -1 módosítóval. Ha sikerült, sikerült átverekednetek magatokat a töviserdőn sérülés nélkül, ha nem, akkor annyi Fp sebzés, amennyivel elvétettétek.//

[Rayvanur]

(Ando)

Lassan teljesen be pánikolok ezért egyszerűen elkezdek kirohanni a szörnyek közül mindegy hogy merre csak minél gyorsabban.

<ki innét, ki innét, ki innét, ki innét,...>


Ahogy rohanok több lénynek is neki ütközök ami újabb meg újabb pánik rohamokat szül. Egészen addig futok míg végre kinem jutok közülük és jó messzire magam mögött nem hagyom őket. Akkor földre rogyok lihegve és próbálok megnyugondni.

// 14-es ügyesség ami -1 el már csak 13 ehez képest 10-et dobtam. Szóval asszem az már épéből ment...//

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Ando: Ernyedten térdelsz a szurokba. A sziszegést magad mögött hagytad, ahogy minden más hangot is. Cadris sehol, a tüzek fénye egészen távoli már. Hideg van és sötét, saját szíved kalapálása tompán dohog füledben. Ez az egész rosszabb mint egy rémálom, és ebben a magányos pillanatodban szemed elé tódulnak a rémképek, melyek lidérces álmaidban kísértettek sokáig a külső síkokról szóló, felületes tanulmányaid után. Minden jel arra utal, hogy ezen a helyen valahol síkkapu található; az iszonyatos förmedvények nem evilági teremtmények.

[Cadoras]

<Cadris>

<Itt a vég! Halljak hát meg dicsőként!>
Hajítóbárdom egy másik előbukkanó szerzetbe vágom, már tudom... ez a végső csatám!
<Mily kár, hogy csupán Darton fog rám emlékezni!>
- Darton! - üvöltöm, s az utolsó dobóbárdom is előkapom. Amint felémugrik valami buckalakó féreg, elgurulok, s miután megállapodtam valahol a csatabárdom közelében, dobom a dögbe a fegyverem, s Vércsapolóra markolok rá.
Ez hát a végső csata!//Ake próba:1 abszolút siker! Felülkerekedtem a kétségbeesésen, hogy méltó búcsúra vegyem rá magam! Eg. próba: 7, - 1 Fp.//
Elvigyorodom, bár lelkemben még mindig lángol a félelem.

[Rayvanur]

(Ando)

Földön heverve:

< Ez ez ez nem lehet valóság. Ez káprázat. Vagy egyszerűen csak valaki szórakozik az elmémmel. Ami itt van az olyan mint ha onnan jött volna. Külsősíkok teremtményei ezek azok förmedvények. Ohh Sorgon esdeklem hozzád segíts rajtam és testvéreimen!!!
Síkkapu ez az ez lehet a nyitja! Máskülönben ilyen lények nem kerülhetnek e földre. De hol lehet? Biztos hogy a közelben de merre? ÉS HOLVAN CADRIS? Elvesztettem! Vége mindennek végeeee..>

Kapkodó gondolataim végén egyszerűen zokogásban török ki.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Cadris: Bár a pánik és a vérgőzös láz elborítja agyadat, a lények semmiféle ellenállást nem tanusítanak. Minden csapásod gyilkos, féltucat sünt vágsz le, ám ahogy lassan kifelé érsz a tövisrengetegből, hátulról süvítő hangot hallasz és erős ütést érzel csípődnél. Hátranyúlsz...és kirántod a tüskét, amely övedbe állt: ezek kifakadnak. Fejed mellett újabb tövis süvít el.

[Cadoras]

<Cadris>

Vércsapoló hű társ, mint mindig. Erőtlen vagyok, de az ő lendületüket használom, nem a sajátom.
Amint valamelyik támad, fordulok vele, s úgy lököm a tövisrengetegbe, vagy csapom le az éllel.
Azonban vigyázok, nehogy a "kifakadás" felém történjen. Amennyiben minden irányban kilövellnek eme gyilkos fullánkok, abban az esetben a dögök levágása után mindig elgurulok, de nem eresztem Vércsapolót.<Most ő az egyetlen, aki segíthet.> Hanem a gurulásból merítve lendületet csapok mindig újat.
//Eg. próba: 2, megvan//

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Cadris: Csapásaidat egyre nehezítik a több oldalról kilövelő tüskék, mégis sikerül kiverekedned magad a dombról. Jó húsz lábnyit haladhatsz, amikor hirtelen az összes iszonyat egyszerre fakad ki. A töviszápor téged is elér, az egyik tőrnyi, fekete penge alkarodba áll. Kezed lebénul, Vércsapolót ernyedten tartod bal kezedben.

//3 Fp.//

[Cadoras]

<Cadris>

- NEEE! - fakadok ki, s ijedten nézek a karomba állt tüskére.
<Csak a fegyvert tartó kezemet ne! Így nem hallhatok meg csatában, csak féregként...>
Szédelegve nézek vissza a lényekre, a tüskét kirántom a karomból, s már hozzávágnám valamelyikhez, de inkább kiáltok még egyet, hogy leadjam a feszültséget, s elteszem a tüskét. //Vércsapolót leejtettem, mielőtt a tüskét kihúztam volna. Eg. próba: 8, sikertelen: -1Fp, így 1 fpre kerültem.//
A tüskét az övembe dugom, majd lehuppanok a földre, s lihegve nézek körbe, miközben az ismerős és elviselhetetlen fájdalom ismét megkezdi kiteljesedését.
Andot keresem a tekintetemmel.
<Darton, még nem jött el az ő ideje! ne szólítsd magadhoz!>

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Ando: Cadris üvöltése úgy hasítja ketté a sötétséget, mint csákány a sziklát. Él tehát, ami nagy megkönnyebbülésedre szolgál, kiáltása azonban arra enged következtetni, hogy ő nem úszta meg olyan jól, mint te. A kiáltás a domb felől érkezett; pont onnan, ahonnan jöttél.

[Rayvanur]

(Ando)

< Él. Hallom hogy üvölt tehát él. Bár ez azt is jelenti hogy már nem sokáig. És onnan jött az üvöltés. Én oda nem nem megyek vissza nem mehetek. Talán ő eltud jönni ide. Meg kell próbálni...>

- CADRIS. Erre itt vagyok. Hallasz??

Üvöltöm úgy ahogy a torkomon csak kifér.

[Cadoras]

<Cadris>

Amikor meghallom az üvöltést, elmosolyodok, s az ég felé nézek:
- Köszönöm Darton! Tudtam, hogy te mindig meghallgatsz!
Ezután lépek egyet előre, s összeesek a fájdalomtól; eszméletemet vesztem.
//Az utsó eg. próba nem volt meg. 0 Fp//

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Cadris, Ando
______________________________________________________

Ando: Még hallod testvéred kiáltását, nem sokkal később irányából egy tompa puffanás hallatszik. Szörnyű gondolat fut át agyadon, összeszorul a torkod; lehet, hogy vége...