Gianagi tél [ÚTK]

[Ichigo]

Nasnaer

*Nagyot nézek amikor Elric Hagud nevét kiejti.*

-No lám, csak nem te is ismered? Milyen kicsi Ynev, de lehet - visszanéz Arel szobrára - hogy nem is véletlen volt ez a találkozás itt a tisztáson. Igen, valószínű, nem biztos hogy istennőnk így rendeltetett. Vagy tényleg egy hatalmas egybeesés ami kb 5000 évente egyszer esik meg - mondja nevetve. Na de a lényeg hogy egy személyhez megyünk. Hát mit mondjak. Nem találkoztam már vele fiatal korom óta. Igazából apámnak jó barátja, én ő általa ismertem meg, amikor egyszer meglátogatott minket. De ez több éve volt már. És veled mi a helyzet, honnan ismerted meg a vén Haguddal?

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*A Dartonita szónoklat érdekesen hangzik. Főként, mert saját meglátásaimat hallom vissza, így odafigyelek a... egy nő . Ezen magamban meglepődök. Nekünk nem pont a "legjobb" helyek maradtak a teremben, így eddig a sok hosszúra engedett hajviselet közepette fel se tűnt, hogy egy hölgy is van a trióban. Nem tudom hová tenni ezt a furcsaságot, hogy Darton logagjai között a "gyengébbik nem" is képviselteti magát. Egyenlőre a szavazás elvonja a dologról a figyelmem, így ismét kissé kívülállóként szemlélem a zsivajt, de tudom helyes döntést hozott a zsinat. Az pedig, aki nyíltan dacolni akar a Papi Székkel sértettsége miatt csupán szélmalomharcot vív, hisz nem igazságérzete, hanem saját sértett önérzete csupán, ami jogorvoslatért kiált. Az Ellana-papnő felajánlására és előljáróm félmosolyára nem reagálok. Vagyis az is egy reakció, hogy teljesen rezzenéstelen képpel várom a formalitások lezajlását, de nem érzem úgy, hogy helyénvaló lenne ezen mosolyognom. A hosszú kígyózó áldásosztó sornak a végére maradok. Egyrészt nincs kedvem tülekedni, hogy vajon ki ad nagyobb kegyet, másrészt valahogy úgy érzem az első és az utolsó arc fog csak megmaradni. Érdekes mód az utolsó gondolatom majdnem mosolyt csalt szájam szegletébe, de csak majdnem.
Végül utolsónak maradva a Dartonita trió elé lépek én is. Jó 190-es magasságommal és izmos testalkatommal nem lógok ki a gianagi szálfatermetű Bosszúangyalok legújabb generációjának sorából. Ránézésre 17-18 telet láthattam. Hosszú szőkésbarna hajam vállam alá lóg, de nem fogom össze semmivel. Az összhatást éjfekete szempár egészíti ki, mely nemes arcéllel párosulva meglehetősen jó megjelenést kölcsönöz. Ruházatomra nézve főként a fekete szín és néhány hasonlóan sötét árnyalat dominál. Díszöltözék gyanánt féynesre polírozott fekete félvértemet viselem még a papság körében is, melynek sajátossága, hogy a vállvasak mögött a hátrész felső részén kialakításra került egy pár acél angyalszárny. Kétkezes csatabárdom a "ruhatárban" hagytam a zsinatra való tekintettel, így jelenleg csupán lovagkardom pihen bal oldalamon az övemről lógó hüvelyében.
A két férfival határozottan megy az alkarfogás csupán a hölgynél bizonytalanodok el kicsit. Nyújtom a karom, de kissé esetlenül,a mi enyhe szemöldökráncolásra késztet, illetve hiába a nyugodt természet enyhe pír is kiül arcomra, mondjuk erről a kísérőjelenségről nem tudok. Az áldáskérésem sem pont a megszokott jókívánságos protokollszöveg, de azt hiszem abból már kaptak eleget.*

-Uwel haragja kerüljön el benneteket és igazsága segítsen hittestvérek.

*Ezzel hátrébb is lépek, hogy végre legyen esélye a három "befogadottnak" kis teret nyerni.*

[Sion]

(Elric)

-Nos nemtudom hogy vagy vele, de nekem nincs erre 5000 évem. Ahogy elnézlek neked sincs. Maximum... -*végigméri a másikat*- maximum úgy 2500! Hogy honnan ismerem? Nos, vadászgattunk együtt, bár nem volt nagy tehetség a csóka... Egy vadkant azért elég rendesen elkapott a csóka... Node ne a szavak tartsanak fel ha már idáig jutottunk! Gyíííííááá! - *Azzal lehetőség szerint belevágtatok a naplementébe. Abba amelyik északon van... *

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*Tudtam én, hogy nem kellene megszólalnom... de hát, hiába ismer Sholto... talán megváltást várt tőlem? Azért összekaptam magam, mert ha hoztam volna a formám, akkor bizony ősapáinkig ki lettünk volna átkozva.
A szavazás alatt azért egy kicsit feszengek, és mondhatni meg is könnyebbülök, hogy elfogadták kérelmünket.
De hogy ne legyen minden szép és jó, naná, hogy vannak sértett büszkeségű papok, akik kivonulnak és vagdalkoznak. Csak az döbbent meg egy picit, hogy pont Krad papjai ők...
Alig pislogok párat és már azt veszem észre, hogy lassan elárasztanak minket az áldással. Sholto "fohászára" akaratlanul is egy vigyor ül ki az arcomra, s még mielőtt a főpap elérne minket halkan válaszolok neki.*
- Mondja ezt csak a saját nevében, én nem ellenkeznék egynémelyik ellen
*Viszont hamar megunom a helyzetet, de azért egy félüdvözült mosollyal - ahogy a férfiak is teszik - alkarfogással üdvözlöm az áldást osztogatókat; mintha nem is lennék nő
Akin látom, hogy zavar, meghökkenés, esetleg megbotránkozás látszódik a szemében a női mivoltom miatt, nos annak egy angyali mosolyt küldök és még a balommal is megfogom a jobbomat szorongató karját.
Így történik ez az utolsó paplovaggal is, aki mellesleg elég jó kiállású, fiatal és erős. Egy piszkos gondolat végigfut az agyamon, amire széles mosolyra húzódik önkéntelenül a szám miközben biccentek neki megköszönés képpen az áldást, s a bal kézzel való "rásegítés" itt sem marad el.* DD

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Sinog Kul
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Elric, Nasnaer
************************************************************

Arel kegyesen elfogadta a két pap felajánlását, az áldozat nyom nélkül eltűnik az oltárról.
A két utazó külö-külön érkezett Arel szentélyébe, de békés egyetértésben és lelkiekben megerősödve távoznak Sinog Kul felé.
Megszaporodnak az erdei vadak. Főleg szarvasbőgést hallani gyakran az évnek ezen az időszakában. Szerencsére veletek az istenasszony kegye, és bántatlanul, nyugalomban keltek át az uradalmi erdőségen.
Hamarosan ráakadtok a sáros országútra, amin már viszonylag sima út vezet a fővárosig.
Fő országútvonal, és igen forgalmas. Beálltok az egyik közepes tempóban zötykölődő szekér mőgé, ami most üresen billeg előttetek ide-oda az út hepe-huőáitól függően. Valószínűleg szállított valamit, de ez már a fuvaros üresjárata hazafelé.
Mögöttetek nem sokkal lemaradva is besorol néhány lovas, kik Sinog Kulba tartanak; szóval nem vagytok egyedül, de ez nem számít rendkívűlinek egy ilyen forgalmas úton, megaztán az egyszeri utazóknak biztonságosabb is így, mint a magányos lovasnak.
Hamarosan eléritek a városfalakat. Robosztus, vaskos építmények, talán vastagabbak is mint az eddigiek, miket eddig valaha láttatok.
A városkapu felett egy míves festett címertábla, mely fennen hírdeti:


A városkapuban megtorlódik a tömeg; kapupénzt szednek, és a vámvizsgálatot is itt tartják. (Nem mindenki jön térkapuval.)
Hamarosan rátok kerül a sor.
Hagyományos tabardba öltözött alabárdos köszönt.

-Gilron hozta magukat Sinog Kulban! A kapupénz 5 réz lesz. Ahogy látom nem kalmárok.

[Mesemondó]

************************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Sinog Kul, Vadászmester fogadó
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Drof és Tagrid
*************************************************************

Tonsborg egy istenes pofont kap Dorftól; mire megtántorodik és kitámasztott kézzel az asztalnak támaszkodik.
Majd pulykavörös fejjel megfordul és némi nyálfröcsögés kíséretében ordítani kezd:

- Én, Ekko Tonsborg vagyok; Tarin harmadik nemesi házából te büdös paraszt! Mivel nem vagy méltó rá, hogy összemérjem veled a szekercémet; ezért a sértésért nyílvánosan foglak megvesszőztetni a város főterén, kutya! Fogjátok le fiúk! –adja ki a parancsot a fegyvereseinek; akik engedelmeskedve a parancsnak felállnak és megindulnak feléd. Mintegy nyolc fegyveres törp.

A gianagiak –bár nem tetszik nekik amit látnak- ebbe már nem szólnak bele, mert a törpök belügyének tekintik az úrbéli viszonyok rendezését.

- Te meg kussolj hóhajú, a saját portádon játszd az urat, ha ugyan valóban az vagy, mint az ÉN hegyeim közt! –jelenti ki szerényen.

Nina, -Dorf húga– ökölbeszorítja a kezét, izmai megfeszülnek, láthatólag kész rá, hogy az urgráló pöffeteg kíséretének ugorjon, ha azok mégis elhurcolnák a bátyját.

[Mesemondó]

***********************************************************
Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Sinog Kul utcái
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Saun, Scyllaina
*************************************************************

A zsinat lassan felolszlik, mindenki szétszéled és visszatér lakhelyére, szolgálatához és a jóval csendesebb mindennapi tevékenységeihez.
A küldöttségek és delegáltak elindulnak, hogy visszatérjenek azokba a fogadókba –amennyiben nem helyiek- ahol szállást béreltek a gyűlés idejére.
A Bosszúangyalok és a dartoniták egy úton mennek; előszőr azt hiszitek előbb-utóbb letér a másik csapat az utcáról másfelé, de láthatólag a másik fél is pontosan ugyanarra tart.
Mikor nyilvánvalóvá válik hogy egy az uticél, végül is az Uwell lovagok rangidőse megkérdi a dartoniták vezetőjét:

- Szintén a Vadászmesterbe, testvérem? –kérdi Boyd
- Oda. –válaszolja Sholto
- Nahát. Az istenek útjai kifürkészhetelnek.
- Az már szentigaz. –hagyja helyben a másik.

Miután a két vezető kölcsönösen tudomásul vette, hogy egyfelé mennek, bevárják egymást, és egymás mellé sorolva csattogtok végig a széles Sinog Kul-i utcán. A két szóvivő halkan beszélget egymással.

Előszőr fagyos és dermedt a levegő végül Glanmar, az egyik dartonita megkérdi Tegant a mellette baktató Bosszúangyalt:

- Ti hány évesen kezdidek a képzést?
- Hát…, én tizenöt voltam mikor bekerültem a rowoni fellegvárba…és ti?
- Hat. Én a rendházunkba jártam iskolába is.
- Ti miért nem hordtok soha sisakot? Kész öngyilkosság igy csatába menni. A fej az egyik fő támadási cél.
- Nem féljük a halált.
- Nem félni a haláltól és baromságot csinálni két különböző dolog.
Glanmar egy pillanatra megáll és szúrósan visszanéz a másikra:
- Nem nagyobb annál, hogy felvállalom minden jobbágy tyúkpörét, kinek lányát meghágta a földesúr fia!

A vezetők hátrafordulnak és leintik a két vitatkozót ha egyszerű hívő mondott volna ilyet valószínű rendreutasítás a vége, de a két paplovag megússzta egy szóbeli figyelmeztetéssel:

-Na jó ezt most és itt fejezzék be, a zsinatnak vége van és szeretnénk egymás felkoncolása nélkül elérni a Vadászmestert! Miután Dartonnak és Uwellnek hála sikeresen zárult a mai nap, eltekintünk attól, hogy a szolgálati lapjukra felvezessük egymás sértegetését; ezt fejezzék be de nagyon gyorsan! Már nem kölykök a homokozóban!

A két fiatal –kicsit duzzogva elhallgat- de azért más irányban folytatják a beszélgetést.
Ezúttal semlegesebb hangnemben.
Saun, Scyllaina egymás mellett zárják a sort a menet végén.

[Garmacor]

elkomorul az arcom ahogy a felém tartó fegyveres testvéreimet látom majd hangosan kieresztem a hangom
- Tudom hogy ki vagy. Ahogy szomorúan látom, hogy fogalmad sincs a hagyományainkról. A sértésért amit elkövettél elégtételt követelek rajtad és személyesen tőled. Rangod mit sem ér a harcosok között csak a rátermetség számít bár bizonyára ezt te is tudod.
- Szégyent hoztál népünk és őseid fejére a viselkedéseddel és most úgy próbálsz viselkedni mint az ostoba ember urak kik azt hiszik a rangjuk felmenti őket a felelőség alól. Hát idáig sülyedtél? Vagy tán félsz kiállni valakivel aki még tudja mit jelent törpének lenni? Toomára mondom szégyen amit művelsz.
- Ti pedig testvéreim álljatok meg nem akarom a véretek hullatni. Ismeritek őseink törvényeit és akit szolgáltok az szégyent hozott rá.
majd lecsatolom a hátamról a pajzsot és a buzogányom a zsákom pedig a földre hajítom és védekező tartást veszek fel majd a vállam fölött hátraszólok ervül
- Ne avatkozz bele hóhajú téged nem tudlak megvédeni tőlük. A törvényeink rád nem vonatkoznak engem védenek, de azért köszönöm.

majd Tornsborg és a csatlósai felé fordulok

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Még a zsinaton a Dartonita nő széles molyosját létva és ahogy a másik kezét is ráhelyezi az enyémre végleg elvörösödöm és ezt megérezvén zavaromban még az elhangzott áldást is próbálom a női nemre tekintettel kissé módosítani.*

-... azaz hittestvérnő... vagyis öhhm nővér...

*Azt hiszem siekrült eléggé kínos helyzetbe sodorjam saját magam, így csak félrenézek, de ezen a mellvérten nem csak a hasi rákozás került kialakításra, hanem az idomokat is megformázták a kovácsmesterek, így mint akit megütöttek hirtelen kihúzom magam és tekintetem a nő szemére szegezem. Majd észrevéve, hogy szerencsétlenkedés közben még mindig az alkarját fogom hirtelen elengedem és hátrébb lépve inkább az épp induló felettesek után megyek. A ruhatárból kikérve a kétkezes csatabárdom a fej alatt fogom a nyelet és követem a Bosszúangyalokat. A kifejezett vörösség ugyan visszább húzódik, de enyhe pír megmarad, ahogy baktatok az utcán. Nem szólok inkább hisz a híres nyugalmam jelenleg nincs a helyzet magaslatán. Már alig várom, hogy a szerencsétlen helyzet egyszerűen feloldódjon egy kerszteződésnél, de nem. Darton tényleg vicces kedvű Isten lehet, mert egyfelé visz az utunk és ráadásul pont a nő a sereghajtó, így mellette poroszkálok. Időnként vetek egy oldalpillantást rá, hogy vajon mit gondolhat rólam, de nem szólítom meg okulva az eddigiekből. Az előrébb haladó kollégák összeszólalkozására ugyan felnézek, de végül csak megcsóválom a fejem és félhangosan jegyzem meg véleményem.*

-Hosszú lesz ez a séta.

[Ralog Gebbro]

/Tagrid/

*A törp sértő szavaira nem válaszolok.
Dorfnak ervül szólok vissza.*
- Sajnos muszáj vagyok beleszólni, ha nem szóban, akkor fegyverrel. - *eközben mellé állok és a másfélkezes kardomat kivonom a hüvelyéből. *

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*Az "enyhe" pír nem kerüli el a figyelmem, ami először egy szemöldökfelhúzást eredményez, majd egy még szélesebb vigyort a képemen.*
<Véééégreeeeee.... Ennyi áldás elég lesz egész életemre, meg az ezt követő századikra is. >
*Az úton csendesen ballagok jókat vidulva magamban főleg azok után, hogy egymás mellé soroltunk az uwelitákkal és rögtön kialakult egy kisebb vita. Ráadásul az is szórakoztat, hogy a mellettem baktató paplovag igen hallgatag és karót nyelt.*
- Keressünk egy karót menet közben? Úgy látom itt nem elég egyenes a tartásod. - *vágom "barátian" hátba Saunt menet közben miközben egy pimasz vigyort eresztek feléje. Az orra alatti dünnyögést szintén nem értem, akár csak az eddigi szóbeli megnyilvánulásait.*

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*A baráti hátbavágásra kicsit csodálkozón meredek a mellettem lépkedő nőre, de azért jól esik, hogy megtörte a csendet és úgy tűnik nem neheztel a zsinaton történtek miatt. Egy kicsit jobb színem lesz. A szavait viszont sajnos nem értem. Az újabb mosoly ismét elbizonytalanít.*

-Ne haragudjon nővérem sajnos nem értem szavait.

*Eléggé zavarodott vagyok hisz amúgy sem értem a nők észjárását nemhogy gesztusokból juthatnék érdemi következtetésekre. Így kissé bátortalanul egy torokköszörülés után bemutatkozom, hogy legalább a nevemet tudja.*

-Khmm. Öhhm... Saun O'Vorn vagyok. Önben kit tisztelhetek?

* A nevemnél magamra mutatok. Igaz ha mégis érti az ervet csak játszik velem most eléggé jól szórakozhat, de ha nem érti mit mondok lehet jól esik majd a segítség. Ezután a kérdésemnél felé nyújtom a kezem, mintegy átadva a szót, hátha így ő is külön mondja a nevét és legalább azt megtudom. Kicsit neheztelek magamra, de végül belenyugszom, hogy nem megy ez nekem és inkább hallgatok. Ekkor jön az összevitatkozás, de ezt nem tudom megvitatni utitársnőmmel, így inkább nem erőltetem a dolgot. Csak figyelem, hogy mi a reakciója a nőnek a bemutatkozási kísérletemre, illetve előre is pillantok néhányszor, hogy milyen messze lehetünk a fogadótól.*

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*A válasz nem nagyon üti meg a fülem... vagyis igen, de csak olyan mértékben, hogy értelmetlenül nézek vissza utitársamra.*
<Hát ez szép... Na, ha az asziszt nem érti, talán próbáljuk meg a közöst. Azzal táncsak elboldogulok.>
*Közben érkezik a sejthető bemutatkozás - legalább is ezt szűröm le a gesztusból, így egy félmosolyt megeresztek.*
- Aha... én lenni Scyllaina Thiboust. Ez nyelv mi te ért?

[Ichigo]

Nasnaer

*Továbbra is kettesben baktatunk tovább az úton, mire végre eg yfőútvonal szerűséghez érünk Erlickel. Becsapódunk egy szekér möge, közben megkérdezem:*

-Nagyon szép lovad van. Fajtiszta? Gondolom az. Milyen fajból való?

*Észre sem veszem, de máris a főváros, Sinog Kul kapuinál járunk. Kifizetem a kapudíjat, majd Erlickhez fordulok.*

-Na megérkeztünk, ebbe a kődzsungelba. Hosszú volt az út. Kerressünk egy kocsmát, és mossuk ki a torkunkat az út porától A gyere, a vendégem vagy.

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Kissé levert ábrázattal rázom meg a fejem az értetlenség és egy másik számomra szintén ismeretlen csengésű nyelv hallatán. Azért a nevet azt hiszem sikerült kihámozni a szóösszetételek közül. Inkább rá is kérdezek és közben kérdő kifejezéssel arcomon rá mutatok a nőre, mint az előbb magamra.*

-Scyillaina? Scyllaina Thiboust?

*A félmosoly jelenleg jól esik, mert azt jelzi számomra, hogy nem sértettem vérig a hölgyet hiányos műveltségemmel a nyelvtudás területén.*