Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

//Pedig!...//
_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: késő délután
_________________________________

Nicole fintorog, el akar menni aludni. Ő kikészült. Nem Ada dobta ki azt a fickót, hanem a társaság egyik férfitagja.
-Megyek veled, elkísérlek, de elébb meghallgatom ezt a nótát-szól neki Imoen.
A Fitying nem volt lelakva, csak az aktuális társaság volt kissé...hangos és sok. A vizes ruha jött, a kiderült, a Fitying tulajdonosa egy hullámos, hosszú, sötétbarna hajú férfi, aki alig volt pár évnél nálad idősebb. Semmi puhos has, semmi koszos kötény, se borosta. Ronjára kacsintott, aki meglepve vette át a rongyot.
-Rendeltünk ételt?-kérdezte Ada értetlenül, de a hangzavar nagy volt, te pedig általános ováció keretében felpattantál már az asztalra, s belefogtál hivatásod űzésébe. A férfiak akár értették, akár nem, vigyorogtak. Volt, aki fordítson, így mikor saját keserves sorsodra tettél utalást (kielégületlen vágyakozás ) nagy kacaj volt a válasz, inkábbb vidám, nem kárörvendő.
A molesztáló nem volt párás szemű, értette amit énekeltél, ha nem shadoni volt Imoen eőltetetten felmosolygott rád, aztán felhúzta Nicole-t s elmentek a Fitying szobái felé.
Ada először azt hiszi, valami újabb szerzeménnyel fokozod a hangulatot. Majd az értelem felcsillan szemében.
Mikor végeztél, pár kört még ivott mindenki, aztán robbantva volt a társaság: feloszlott. Ronja nyújtózott, megropogtatta hátát.
-Akkor ma már a hajón alszunk?(A)
-Imoen nem fog érte rajongani, de igen. Erlon ügyesen lerendezte mindkét főt, akivel tárgyaltunk.(R)
-Te is valakit.(A)
-Valakiket. beszóltak, mert ő a fenekemre húzott(R)
Az ő te voltál.
-A hajó az olyan romantikus! Kár hogy nem várható vihar, akkor különösen az lenne!-csillant fel Ada szeme, átölelt és megcsókolt. Nem mohón, hanem lassan, élvezettel.
-Muszáj ezt épp nyílt helyen csinálni? Inkább megyek Imoenért és a szétcseszett kölyökért...
Az ivóban senki nem volt. A kocsmáros még nem jött, hogy leszedje az asztalt. Ada pedig nem hagyta abba a csókolózást, teljesen hozzád simult, ölelt téged. Szájában még érezted a bor ízét.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok jókedvűen fürkészi a társaságot. A nem részeg férfit, aki piszkálgatta Imoent. A nem túl öreg, sőt fiatal pultost. A részegségtől „megpunyadt” Nicolt, s az őt elkísérő Imoent. Mikor hármasban maradnak, egy pillanatra eltöpreng.*

<… Hmmm… Valamit csak szarul csinálok! Északon, Erigowban pedig bejött! Hát ilyen ez a Shadon! Csinálnám itt a bulit, erre fől, mindenki elkotródik. Versbe foglalom társaim. Ők erre szétszélednek! A fene sem tud kiigazodni ezen a népségen!…>

* Ronja szavain elmosolyodik, de mikor az jön fel, hogy miatta kellett a csajnak pofozkodnia, vesz egy mély levegőt Erlon, majd inkább legyint egyet, s nem szól semmit. Ada túlfűtött érzelemkitörése enyhén fogalmazva meglepi a bárdot, de mikor látja és halja, hogy Ronjának ez „piszkálja a csőrét”, azért is csinálja. Átadja magát az élvezetnek, s forrón, minden pillanatát kiélvezve az édes csóknak, öleli a szesztől felkorbácsolt Adát. Megfogja a nő derekát, majd lassan lecsúszik keze, a szépség popójára, s enyhén bele markol a formás hátsóba. Fél szemmel azért „nyomon” követi Ronját, addig amíg az távozik az ivó részből.*

<… Oh, édesem! Mi az?! A fél éves kihagyás elvonási tünetei jelentkeznek?! Már, ha mást látsz intimebb helyzetben, fellázadsz?! Se, baj!? Úgy is megkaplak egyszer te dög! …>

* Gondolatai után, még forróbban csókol Erlon, de most Ronjára gondol, s olyan érzése támad, mintha vele ölelkezne. A hosszúra nyúlt csók után, enyhén eltávolodik a nőtől arcával, majd belesúg a fülébe. *

- Vettél ki szobát édesem? Van még pár óránk az indulásig! „Pihenjünk” egy kicsit!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: késő délután
_________________________________


Nem azonnal tűntek el, hanem még pár kört ittak Ami nem két perc volt Úgy tűnik, a buli végére csöppentetek be Ronjával.
Ronja nyugodtan, hátra sem nézve mellőzte a pultot, mert a Fitying egyszintes volt, valahol a hátsó traktusban lehettek a szobák.
-Vettem...-kezdett bele Ada-...de közöset a többiekkel...ahhoz, hogy mi most együtt lehessünk, ki kell paterolni Imoent és Ronját...Nicol miatt nem aggódok...bealudt mint egy csecsemő...dobunk rá egy takarót és kész...-suttogta a nő, beléd karolt.
A szobátokhoz vezetett, egy hatszemélyeshez. Nicol hasán hevert, valóban aludt. Imoen ágya szélén ült, érméket számolgatott és Ronjának magyarázta, a tapizós hapsit úgy kizsebelte mint a sicc.
-Kéne a szoba, míg a hajóra nem szállunk-közölte kurtán Ada. Imoen fintorgott.
-Ti most szexelni fogtok, és a kölyök? Blee!-markolta fel pénzét a lány, szütyőbe tette s már állt is fel.
-Hagyd, kislány, fel se fog rá kelni-vont vállat Ronja, kalapját meggazította a fején. Terelte ki Imoent.
-Fél 10kor jövünk, ha addig nem végeztek, itt maradsz...(R)
-Te csak ne aggódj! Koccantsd le enyveskezűt, és öleld meg a kocsmárost! Jó hapsi, és kemény a segge!-bíztatta Ronját Ada egy kacsintás után.
Az ajtó bezárult. Kettesben maradtál Adával, aki kérdőn nézett rád:
-Minden rendben? Tetszett a dalod! Eredeti volt dalban közölni, mit intéztetek-dobta le mellényét, lazította meg ingjét.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Erlon követte a nőt a szobába csendesen. Mikor betoppantak, s megtudta, hogy Imoen kizsebelte a tapizóst, elmosolyodott kurtán.*

<… Imoen, Imoen! Nem téged kellett volna félteni, hanem a szegény beindult pasit!…>

* Mikor távozásra ösztökéli Ada a lányokat, Erlon nem szól semmit. Azonban nem tudja miért, de nem mer belenézni Ronja szemébe a férfi. Mikor a nő távozik, egy pillanatra felkapja fejét és a becsukódó ajtót bámulja, nyel egy nagyot. Nem tudja miért, de szíve szerint utána szólt volna. Nem tette meg. Egy pillanatra azt sem tudja mit tegyen, de utána észbe kap, ráemeli tekintetét Adára, elmosolyodik, s végigsimít a nő arcán gyengéden. *

<… Remélem Ada, te nem kezdesz belém esni! Nem akarlak bántani, nekem egyenlőre csak a tested kell! Kívánlak, mert nagyon jó és szimpatikus nő vagy! Ááááá…. Erlon! Mi a fenéket töprengsz?! Mi a picsa van veled!? Ez egy nagyon jó nő, aki érezni akarja a testedet! Te is az övét, hát légy „boldog” felejtsd el a hülyeségeket!!!…>

* Elmosolyodik ismét, majd lassan kigombolja a nő blúzát, óvatosan becsúsztatja kezét a ruhanemű alá, forrón magához öleli Adát, s forrón megcsókolja. Megfogja melleit, s enyhén belemarkol a nő idomaiba. A hosszú csók után, a füléhez hajol, s belesúgja.*

- Kívánlak, kis hajóskapitányom!

* A nőt egy üresen álló ágyhoz „irányítja”, majd óvatosan beledől vele együtt. Gyors megszabadítja önön magát és Adát ruházatuktól, majd forró, hosszú ölelések közepette kezének, finom, gyöngéd simításaival, először a nő domborulatait, majd „altáját” izgatja. Mikor érzi, hogy a hölgyemény teljesen beindult, kissé széjjelebb tolja annak combjait, majd közé férkőzik, s magávévá teszi, hosszan, gyöngéden, minden mozdulatot kiélvezve.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: késő délután
_________________________________

Ronja nem vág sem haragos, sem csalódott, sem féltékeny arcot, egykedvűen elfogadta, hogy a délutánt Adával fogod tölteni, kettesben, s biztos, hogy nem ruhában...
Vagy csak jó az álcája és az önuralma?
-Szívesebben lennél inkább a komor Ronjával?-mosolyog Ada-Ő nehezen vetkezi le keménységét. Szeret a maga ura lenni, s nem elveszíteni a fejét...-simul hozzád a nő.
csókok közepette levetkeztetett téged, s mire már az ágyra kerültök, a fejedből rég kihullott Ronja, Imoen is, csak a finoman heves Adával maradtál, akinek karjai körülfontak, ölt megnyitotta előtted, hogy ha már egyszer fejet hajtottál Alborne-nak, akkor talán illik Ellanának is
Nem kell nagy fantázia az esetleges szobaszomszédnak kitalálnia, mit műveltek, mert Ada nem csak remegésével, de hangjával is a világ tudtára adta, hogy ő most roppant boldog
A nő megtörölte izzadt homlokát, szétvetett karokkal elfeküdt az ágyon.
-Mmm, Erlon! Nem is tett rosszat nekünk ez a várakozás! Remélem, máskor is egymás karjába borulunk! De fátylat ugyan rám nem erőltetsz és szerenádot se adj nekem, jobb szeretek szabadon szeretkezni, nem pedig a szívemmel!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok is jól eső kimerültség közepette fekszik Ada mellett. Az iménti, csodálatos élménytől telítve piheg, mikor megszólal a nő. Erlon felkönyököl, s végigsimít a lány arcán gyengéden. Rápillant a hortyogó Nicolra, majd a hölgyemény szemeibe mélyeszti tekintetét. Elmosolyodik, majd suttogva megszólal.*

-Ígérem nem fogsz csalódni! * Próbálja adni a „keményet”, majd más vizekre „evez, közben azért simogatja a szépség arcát.*

- Este tízre kell lennünk a kikötőben! Ott fog ránk várni a Kispinty nevezetű hajó, Halfarkas kapitánnyal a fedélzetén. A férfi rendes ipsének tűnik, s ahogy kivettem szavaiból, ahogy sikerült vele megegyezni, nem csak egy snassz „csomagot” lát bennünk, hanem élete kalandját is talán!? Persze ingyen nem megy semmi. Úgy egyeztünk meg, hogy 7 aranyat kap induláskor, és még ugyan ennyit, miután épségben visszatértük. Tudnod kell, hogy kissé több dolgot ell kellett árulnom ahhoz képest, mint amit szerettem volna. Tud arról, hogy az unokahugodat akarjuk megmenteni, tudja azt is, hogy nemes kisasszony vagy, inkognitóban. Valamiről azonban ő meg engem tájékoztatott. A lényege az volt, hogy hallot valamit az ott történtekről, pontosat nem mondott, de lehet, hogy a hajó, amin unokatestvéred utazott, nem rablótámadás áldozata lett, hanem viharba került, s elsüllyedt. Attól függetlenül, azt mondta, hogy nagy valószínűség szerint a bennszülöttek fogságába eshetett a szerencsétlen lány, ami nem sok jóval kecsegtet. * Vesz egy mély és lassú lélegzetet Erlon, majd folytatja.* Ezt tudnod kellett szerintem, s nem árt, ha te is beszélsz a vén tengeri medvével, négyszemközt! Most azonban kelljünk! Én egy falatot sem ettem ebéd óta, s valami úti kaját sem ártana összekészíttetni a fogadóssal! *Kell fel az ágyról a dalnok, majd komótosan felöltözik.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: késő délután
_________________________________


-Tőlem aztán!-kacsint rád, felkap magára egy inget és megkordul a gyomra-Ez időszerű lesz. Teli hassal jobban forog az agyam, és beszélek majd ezzel a Halfarkassal.
Ada kolbászt kér, cipóval, borral kettőtöknek, és jól megtömi a hasát. Nőből ennyit nehezen néztél ki, de farkas éhes és nem szégyell enni. Mire végeztek, besötétedik és kopognak az ajtón:
-Kinn esik, mi bejönnénk, másszatok ki egymásból!-hallod Imoen hangját. És tényleg kinn csendes zápor hull, nem tűnt fel.
A lány haja nedves, Ronját megvédte a kalapja. Nicol nyöszörögni kezd, ébredezik.
-Ah, szegény biztos sok undorító dolgot látott!(I)
-Mifélét is?-vette le kalapját a nő és megrázta.
-Ada fehérmájú, biztos összenyalakodta Erlont olyan helyeken is, amivel csak vizelni illik.
-Ah!-sóhajtott Ada ás egy párnát vágott a lányhoz.
-Este indulunk. A fiú beteg lesz-emlékeztette társnőit Ronja, a végén téged is:-Erlon, ő hozzád tartozik, te vállaltál felelősséget érte. Azaz, ha hányni fog, te mosod fel, ha belázasodik, de virrasztasz, te borogatod. Remélem menni fog. Jól elbasztam az időt három tapló matrózzal, Imoen is tornáztatta az ujjait, te meg végre megkaptad a betevőd, de úgy érzem, itt a parton véget ért az a korszak, ahol fütyörésztünk nagy vidáman. Tudniiilik halfarkas hajója egy kis egyárbocos. Fürge, nekünk pont jó. De csak két főnyi legénysége van...Ekkora hajhoz nem is kell több, de azt hiszem, összecsapásba nem fogunk bonyolódni. Már csak a fiú miatt se. Ugyenem akarod, hogy ifjan haljon, úgy, hogy fegyverhez sem ért?-sandít rád lezserül a nő.
Ada kinéz az ablakon, Imoen zavartan pislog hol rátok, hol Nicol-ra.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok is jóízűen falja a felkínált étket, s miután jól teletömte bendőjét, elnyúlik az ágyon. A két lány érkezésére kapja fel fejét. Még az is lehet, hogy szundikált egy kicsit. Kitörli a csipát szeméből, majd csendesen hallgatja a lányok beszámolóját, ügyet sem vetve azok „kitalációira”, az Adával eltöltött röpke óráról. Mikor Ronja, Nicolról kezd beszélni, s a fiúcska ápolásáról, Erlon eltöpreng egy pillanatra, hogy mi a frászt is kellene csinálni, hogy Nicol minél hamarabb túllegyen a dolgon. Nincs sok ideje gondolkodni, hisz jön az újabb felvetés. Miután kiderül, a hajóról, hogy csak egy árbocos, s hogy két fő a legénysége, Erlon felkel, s miután rendbe szedi holmiját, indulásra készen megszólal.*

- Egyértelmű! Nicol az én felelőségem! A hajóval kapcsolatosan meg annyit, hogy talán jobb is így! Legalább nem leszünk annyira feltűnőek, mintha egy hatalmas, négyárbocossal „köröznénk” a szigetvilágban! * Odalép a fiúhoz, majd óvatosan megrázza.* Ébresztő! Mindjárt indulunk! * Közben Imoenhez szól.* Hozatnál neki egy nagy csupor tejet!? Az majd jót tesz a gyomrának, zsigereinek! Ja, és egy vödörre is szüksége lesz szerintem! * Miközben a fiút próbálja „életre kelteni”, Ronjához fordul.* Már megint milyen matrózokon élted ki elfojtott energiáidat te nő?! Remélem nem a Kispinty két matrózát készíteted, készítettétek ki?! * Ül ki arcára a mosoly.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: este
_________________________________

Imoen segítőkészen pattan fel. Ronja fejét rázza:
-Én arról a három tahóról beszélek, akiket a szemed láttára csikedtem meg. Míg ti itt voltatok, lementünk sétálni a partra, Imoen pedig vett magának pár csecsebecsét. És természetesen ettünk.
Nicol nehezen itta meg a tejet, de a csitri belédiktálta. A vödör láttán morgott a hasa, de nem hányta el magát. Úgy tűnik, az icó padlóján kiadta mindenét:
-Én nem szeretnék enni, ha lehet...-suttogta.
-Van egy rossz hírünk...hajóra fogunk szállni...(I)
Nicol rémülten néz rád.
-Abba bele fogok nyúvadni!
De nem volt mese. Ahogy leszállt az est, szundított Imoen és Nicol egy utolsót, aztán Ada váladra tette kezét.
-Utaztál már hajón? Én kifejezetten utálom. Kivéve ha viharban hánykolódunk...(A)

A sötét móló felé menet Nicol melléd sorolt, és inkább megszeppent kisfiú volt, mint nagy kalandozó-jelölt.
A Kispinty tényleg az volt, aminek Ronja leírta. Egy egyárbocos. Deszkahídjának végén, a fedélzeten egy hosszú hajú, fiatal, mogorva férfi ült, ám a természetes kikötői kosz alól kiviláglott, egész csinos hapsi. Imoen lángvörös arcát a földfelé fordította. pedig a fickóban nincs semmi felemelő: koszos, a haja gondozatlan, hiába dús és hosszú, a nadrágja szakadt, kabátja alatt még trikót vagy inget se visel, csak a bőrét.
Jöttötökre felállt, füttyentett. halfarkas kapitny bozontos feje emelkedett ki a lejárat nyílásából:
-És időben! fantasztikus! csak csendben, titokban hagyjuk el a kikötőt. Készen állnak? Ki az a nemes hölgy, akiről beszéltek?
Ada előlépett.
-Majd nem árt beszélnünk, ha elhagytuk a kikötőt...

[Iymer]

Az, hogy Shadlek felé tartunk, egyre inkább azt jelenti, kezdünk egyenesbe jönni. Elengedem magam, egyre jobb a kedvem. A város felé tartva egyszer-egyszer egy-egy csinosabb menyecskének, ha akad, mélyebben belenézek a szemébe.

- Szerintem tudja. Amikor megjöttek Zaccariáék, igen cifra káromkodást engedett el. Bár, az is lehet, hogy a padláson lévőknek szólt, de én a matatásukat akkor még nem hallottam. Ebben az esetben meg legfeljebbb megfeledkeztünk róla ebben a nagy kavarodásban - a végén megvonom a vállam. Lejjeb viszem a hangom - Szeretnék már továbbmenni, tudod, négyesben.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Nicol kérdésére és kijelentésére fancsali mosoly ül ki Erlon ábrázatára, majd megszólal.*

- Hát, pedig muszáj lesz valahogy átvészelned! Ma este indulunk. Ha jönni akarsz „át kell esned” a tortúrán! Indulásig még pihenj! * Tekint végig fut a fiún, s a srácnak ajándékozott tört keresi fürkészőn. Miután Nicol visszapihent, Erlon összecsomagolja holmiját, egy heti hideg élelmet rendel a csapostól, majd az eddigi számláját rendezi. Ada kérdésére, bólint.*

- Utaztam már hajón! Új- Pyarrontól, idáig, pár vihart is átvészeltünk, de remélem az elkövetkezendő úton elkerül minket! * Szavai után készen áll, hogy elhagyják a fogadót, de mielőtt távoznának, jelzi Adának:*

- A lovainkat nem kellene magukkal vinnünk! Szerintem felárért itt hagyhatnánk a fogadóban, amíg vissza nem érünk! * Kacsint a nőre, s arrébb lép, jelezvén, hogy ez nem az ő „feladata”. Mármint a piszkos anyagiak lerendezése. Ezután „összekaparja” Nicolt, s mellette lépdelve, figyelve a gyerek minden lépésére, elindul a kikötőbe. Amint meglátja a Kispintyet elmosolyodik, de nem a szokásos módon, hanem valami fancsali vigyor ül ki arcára.*

<… Alborne, Alborne! Ezt az egyárbocos lélekvesztőt szemelted ki számomra az elkövetkezendő jó pár napra!? Remélem nem süllyed el addig amíg a kikötőből a nyílt vízre érünk!? Bár még az is előfordulhat. …>

* Látván Nicol megszeppenését, kissé buzdítani szeretné a fiút. Mepaskolja annak vállát, majd a szemébe nézve elmosolyodik.*

- Na, fiam! Ez a takaros, s ahogy látom jól karbantartott hajó lesz a mi első közös küldetésünk „záloga”! Érzed?! *Kérdi a fiútól, s mélyet szippant a sós, tengeri levegőből.* Én érzem a jó szerencse előszelét! * Próbál lelket verni a fiúba, de még ő maga is igen bizonytalannak látja sorsukat. Mikor megpillantja a matrózt, alaposan végigméri azt, s kalapjához hozzáérve, köszönti a férfit. Halfarkas megjelenésekor, nem tudja miért, de vidámság keríti a hatalmába. Biccent a vén tengeri medve felé is, majd megszólal.*

- Kapitány! Természetes, hogy időben! Erlon Arts nem szokott félre beszélni, de most inkább átadom a szót, vezetőknek, megbízónknak! *Engedi előre Adát, majd ő maga is felhág a fedélzetre. Zsákját, leteszi a padlóra, majd a matrózhoz lép. Látván, hogy Ada és a kapitány diskurálni kezdenek.*

- Estét hajózó! * Nyújtja jobbját a férfi felé.* Ahogy az imént említettem, én Erlon Arts vagyok! Ő Nicol!* Bök fejével a srác felé.* Benned kit tisztelhetek? Valamint, megtudnád számomra és társaim számára mutatni, hogy hol tudjuk elhelyezni poggyászainkat?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: vissza Shadlekbe
Időpont: reggel
_________________________________

Reggel lévén most van élet igazán az utakon! Munka most is van, hiába kanyarodik az idő egyre inkább őszbe. Nők egy csoportját is mellőzitek, akad néznivaló bővel, begyestől a hegyesig, bodrostól a simáig, foncsikostól a kontyosig , hajadontól a vénleányig
Egy fekete szemű még rád is kacsintott.
-Nem tartod furcsának, hogy nemes lány létére olyan cifrát tudott elereszteni? Ki kéne moszni nem csak a fejét, de a száját is -somolygott barátod. Aztán elvörösödött, mert az egyik asszony csókot küldött neki a levegőben.
-Ej, Iymer, hiányzik az asszony. Már bánom, hogy indulás előtt nem ölelgettem meg kicsit. Irigyellek, te még nem vagy nős, akkor kapsz derékon lyányt, amikor csak akarsz, de nekem Domvik törné le a kezem! Apropó, lányok: most akkor mi van, melyiknek is csapod a szelet, nekem azt rebesgették, kettőt is látogatsz, betyár!
Shadlekig cimborád nem átallott házad táján sepregetni

//Folytatás: Shadlek városában//

[Lianna Pentangelin]

//Erlonnak a reag a "Keleti szigetvilág" topicba ment! A választ is oda írd majd Joe! //

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Van logikus magyarázat a boszmester banyára, de ez nem jelent semmi jót... Nem csak egy helyi vezetőt üldözünk, hanem a rend egyik nagyasszonyát. Ehhez a mi hatalmunk kevés, hiába van velünk Nathan, és ezt nem sértésnek szántam. *néz bocsánatkérően a férfi felé.*

- Minenképp erősítésre van szükségünk, ez már nem játék... épp ezért van szükségem édesapád segítségére *szól Monicához*
- Nem ismerem személyesen a fővárosi közvetítőnket, így értesíteni sem tudom az új fejleményekről, csak az Inkvizítor képes rá, s ő adhat parancsot az elfogásra....

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Con Larrodan
Helyszín: úton
Időpont: este
_________________________________

Monica rágta a hallottakat:
-Akkor tedd meg, amit meg kell tenni...
Nathan egyáltalán nem sértődött meg, hallva, hogy komoly dolog áll veletek szemben, nem kezdett hiúsági előadásba
Sigfrid álltá vakargatta:
-És ha üzentél, mi mit csinálunk? Békésen bevonulunk Shadonba? Én mondjuk már oly jót tundék aludni egy kaszárnya priccsén, mint más a baldanchinos ágyban. kaptál utasításokat, mi vár ránk ebben az esetben a városban?

Ha felveszed az inkvizítorral a kapcsolatot, új információt is tudsz meg a jelentéstétel után:

"Fiam, Etrea Girvaless, a Fekete Jáspis vezetőnője ekkora hatalommal sosem bírt. Bárki művelte azt azzal a férfival, nem lehet a menekülők között még az elmondottak alapján sem. vagy valaki segíti Etrát, és ő felel ezért a szentségtelenségért, vagy régebbről művelte ezt valaki azzal a férfival. vedd fel a kapcsolatot Perceval Fran-Vipannal, aki a város északi, Messzelátó nevű kapujánál fog várni titeket. És a lányom ha már kalandrnőként csatlakozott, hagyd meg neki, foglalja el a Mesemondók utcájában álló házamat! Szigorúan kérem, ő nem vehet részt Etreáék elfogásában és a nyomozásban! Sigfrid továbbra is maradjon veled! A Második Angyal legyen veled!"