Örökség [UT]

[Alauron]

(Mauno)

Kellemes éjszakát tölthetett, ezzel a felemelően szép lánnyal, akiért az ifjak nagytöbbsége meghalna, ha csak egyszer is megcsókolhatná. Neki azonban csak egy volt a számos kellemes éjszakából, és gyanította, hogy a rabszolgalánynak nemigen számít, látják e még egymást. A hűvös hajnali szellő kellemesen simogatta végig a testét az erkélyen, s orrába sodorta az izzadtság, és a szerelem szagát. Visszamegy a szobába, hogy elővegyen egy méregdrága dzsad parfümöt a ládájából, és elindul, hogy a fürdőben, kényelmesen kinyújtóztassa magát, aztán illatfelhőt varázsoljon magára, mielőtt vendéglátójának megmutatná az éjszaka eredményét...vagyis a képet.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani

-Merre találom ezt a don Ristorót?

*Az útba igazitás, után elindult ki a fogadóból a megadott irányba.*

<Gyorsan oda kell érnem, vissza fele, majd ráérek csavrogni feltérképezni a városkát.>

*Így nem is csavargott, hanem követte a pontos útmutatást, hogy minél elöbb le tudja adnio a rendelését, hogy holnapra meg is legyen a kivánt ruha.*

[Jomadar]

(Armon)

- Felbérelt, hogy ajánljam magam? Na ezt a történetet nem ismerem. De rendben, elnézést kérek, ha tolakodónak tűntem. Remélem boldogul egymaga és nem egy újabb áldozat otulsó "vacsorájának" voltam tanúja. Sok Sikert! - azzal sarkon fordul és nyugodt léptekkel elindul visszafelé.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, délután
Résztvevők: Santoro Costromani
__________________________________________________

Don Ristoró műhelye a város egyik drága üzletekkel tömött során állt, boltja elé fából készült próbababára -fej nélküli- egy olyan díszes női ruhát állított ki, hogy az bármely bálban megállta volna a helyét.
Egy nyeszlett, magas fiatalember fogadott beléptedkor. Ruházata egyben cégérként is szolgált, finom, de egyszerű anyagből készült, sötét színekben domináló öltözetben hajolt meg előtted. Sötét haja olyan gombaformán volt nyírva s oldalt meg hátul felnyítva, akár egy kislovagnak.
Nem lepődtél meg, mikor megkérdezte, melyik házba készülsz. Adfott város szabói nagyon jól tudták, melyik család házába milyen viselet illik, így bátran elárulhattad a Lumino nevet. nekik is könnyebbséggel szolgáltál ezzel.
-Tehát az úr a Lumino család holnapi összejövetelére hivatalos. nagyon jól tette hogy hozzánk jött, Lumino úr maga is itt varratja ruháit!-árulta el neked a fiú. Kicsit orrhangon beszélt.
A családi név említése előhívta a hely mesterét, Ristoró urat is. Kideült, a nyeszlett fiatalember kiköpött, idősebbkori mása. Ergo apa és fia állt előtted. Csak az idősebb Ristoró már nem volt nyeszlett, és vehemensebben vetette bele magát a munkába. Méretet vett rólad, megérdeklődte, mely szín tetszik a zöld, szürke illetve kék közül, s akkor aszerint válogatja meg az anyagokat.
Meg sem rebbent a szeme, mikor tény elé állítottad, holnapra kell. Rutinos utolsó munkák elkészítője lehet, s ennek megfelelően borsos árra számíthatsz. 2 aranyat említett. No, még nem is olyan drága ebben a viszonylatban!
Meghajlással, szívélyes köszöntéssel és egy arany előleggel búcsúztak, onnantól a nap hátralevő része előtted állt. Mik a terveid?

//Írd le hogy másnap reggelig mivel szeretnéd időd eltölteni//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________

A vártakkal szemben a férfi nem állított meg, hogy elkapjon egy szóra. Ej, de botor valaki lehet ez! Biztos a vesztébe fog rohanni hirtelen támadt ötletével! Kár érte...De ha valóban bajba kerül, holnap vagy hamarosan mindenki erről fog beszélni, mert nemes úr vészét hamar szájra kapják...
Szomorú eset lesz ez, szomorú eset...
De téged kora este várnak már valahova.
A lumino birtokból először egy magas kőfalat s csinos, kovácsoltvas kaput látsz, azon túl gondozott parkot, középütt szökőkúttal, a szökőkút körül tujabokrokkal, mik már fa magasságúra nyúlnak sudár testükkel az égbe.
Jól tetted, hogy cimborád levelét eltetted, mert ennek felmutatása nyitotta csak meg előtted a birtok kapuit. Egy apródfrizurás, középkorú inas kísért be a villába, ami több szinttel büszkélkedett, jó állaotban lévő homlokzattal s minden ablakát drága üveggel fedték be.
BNem várakoztattak meg előcsarnokban. pedig szép csarnok volt rózsaszín márvány szobraival, ami nem szenteket ábrázolt, hanem egész modern alakokat, s ha szemed nem csak, ezek bizony művészien ábrázolt pyar istenszemélyeket jelenített meg: ott volt a szerelem istennője, a művészeté az emeletre vezető lépcső két oldalán, s ama fogadóhelyiségbe, hol végül utad véget ért, egy pallost heggyel földre támasztó, vértbe burkolózó lovag nézett arra, aki betoppant.
Bársonyzöld kárpittal és azzal bevont bútorokkal elhalmozott, fehér virágcsokrokkal díszített hangulatos szobában várt rád az úr. Egyenesen elé vezettek téged. Egy csészéből iszogatott, komád várhatta, mert ahogy rájött, idegen arc áll vele szemben, homlokra szaladó szemöldökkel dőlt hátra támlás székében, a csészét is letette.
Egy ereje teljében lévő, középkorú férfival volt dolgot, a jobbik fajta nemesből: nem volt eltespedve, a gőg sem torzította arcát. Értelem és jóindulat uralta szemeit, tehát nem ama urak közé tartozott, akik bár kutyabőrt lebegtetnek, de olyan műveletlenek, mint a sötét éjszaka. Nem mindenhol divat a tanult és olvasott nemesség!
-Uram, önben kit tisztelhetek? Morosini művész urat vártam. Talán valami baja esett és önt küldte szólni erről?
Itt a lehetőség, hogy előállj

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, reggel
Résztvevők: Mauno Zulfikar
__________________________________________________

Éjszaka és hajnal közötti időszakban jártál, ha kedved tartotta, vissza is aludhattál. Ám a késői-vagy korai?- óra ellenére álltak a szolgálók a rendelkezésedre. Fürdőre vágytál? Semmi akadálya!
Reggel Niobé köddé vált, elfátyolozott lány jött érte. érted pedig egy shadoni módon öltözött inas -ilyenje is volt Afzalnak- hogy fáradj reggelizni az úrhoz. na, ez a reggeli felér ebéddel. Olyan gazdagon rakatja asztalait, hogy kerek hasa titka ebben lelhető.
Akár a képet is elviheted neki! Ha így teszel, láthatod, hogy vendéglátód hogy elámul:
-Ezt barátom egy éjjel alatt vitted vászonra?

[Ayana]

(Ambrose)

- Ég Önnel, szépséges hölgy! - búcsúzok el Ximenától mély meghajlással, majd még az ajtóból egy sóvárgó pillantással visszatekintek.
Egye fene, nem ellenkezek, hagyom, hogy a szolgálólány megcsókoljon, aztán egyik kezem a derekára teszem, hogy magamhoz húzzam és a fülébe súgjam:
- Remélem hamarosan látjuk még egymást!
Hadd epekedjen egy kicsit, hogy a szavaim tán közvetlenül neki szóltak és nem az úrnőjének. A kapusnőt egy színpadiasan túljátszott meghajlással búcsúztatom, majd kilépek az utcára.
- Csak hazafelé - válaszolom a kocsis kérdésére. - Nem ártana egy kicsit megsuhogtatnom a tőrkardom, hogy leszálljon róla a por.
Még utoljára felnézek a donna ablakára, aztán beülök a kocsiba.

[Jomadar]

(Armon)

Udvari meghajlással nyilvátnítom ki tisztelem az úrnak:
- Uram, az én nevem Armon Vilonio, és Morosini művész urat van szerencsém barátomként tisztelni. Sajnos ő olykor olyannyira a művészetnek él, hogy tulajdon anyagi teste jelzéseit meg sem érzi. Az uraságot különösen nagy becsben tartja, ezért egyedülálló előadással szándékozott előrukkolni, de közben kissé túlterhelte magát, és jelenleg játszani sem tud. Valójában az orvos szigorúan megtiltotta, hogy egyáltalán kikeljen az ágyból. Magam is aggódom az állapotáért. Engem kért meg, hogy tolmácsoljam mélységes sajnálatát, hogy ilyen dolog megeshetett és egyben - uraságod szíves engedelmével - helyettesítsem e megtisztelő feladatban. Magam is elismert művésznek számítok a saját műfajomban, temérdek kifinomult értő fül hallgatta már élvezettel a játékomat. Azt remélem talán uraságod is kedvére valónak találná a dalaimat, ha volna oly kegyes és meghallgatna, szívesen adnék ízelítőt is belőle.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani

-Oh jó uram téved nem nekem lesz hanem az uramnak. Ám mily érdekes a sors, a méreteink pont azonosak, épp ezért küldött ő engem. Sajnos neki más elfoglaltásgai vannak.

-Azt is szigoruan meghagyta hogy a ruha zöld legyen.

-Köszönöm a segítségüket uraim, akkor holnap eljövök a ruháért.

<Na remek a ruha meg is volna már csak egy hintót kell szereznünk.>

*Ezzel el is indult egy kocsist keresni, de nem akármilyet hanem valami díszesebbet. Majd elkészíti estére a holnapi sminket állszakállat, és egyébb dolgokat.*

*Ezek után középkoru vidám nemesnek fogja kiadni magát, haját kissé kiösziti majd , és elkésziti a barna állszakállat, hogy öregbítse magát. De nem véglegesít még semmit.*

[Alauron]

(Mauno)

Mosolyogva széttárja kezét vendéglátója előtt. Ahogy Afzalon megfeszül a ruha, miközben székén pöffeszkedik, kezdi szánalmasan rútnak találni a fickót, dacára minden jónak amit vele tett, azért mégiscsak egy kövér csúfság.
- Ez már csak így van, barátam. Ha egyszer egy magamfajta művészt megszáll az ihlet, ott bizony gyorsan megszületik az alkotás. S Niobé a legjobb inspiráció volt szépérzékem oltárán, ráadásul, a társaságában nem is csodálom hogy minden férfi istennek érzi magát, és isteni hatalommal élve, a legmeglepőbb mutatványokra képes. Fogadd el tőlem ezt a képet, melynek "Afzal kincsei" címet adtam, sírig tartó nagyrabecsülésem jeléül.
Leül a rogyásig rakott asztalhoz, hogy egyen egy kicsit, bár nem nagyétkű, és inkább alvásra, mint ennivalóra vágyik. Reggeli után visszatér a szobájába, és kialussza magát.
<Remélem olyannyira meg vagy elégedve, hogy nem fogsz fárasztani a társaságoddal, és lepihenhetek.>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

Otthon alig lépted át aküszöböt, az inas jelentette, ha enni óhajtasz, a késői ebéd tálalva. 4 fogás várt arra, hogy megkóstold. Ha viszont a gyakorlás utánra halasztanád a falatozást, az is lehetséges.
A villának volt egy tágas terme, ahol általában táncolni szoktak bálokkor, de használaton kívül épp megfelelt vívóteremnek is. Egyik fala ablakaival a hátsó parkra nézett. Egyedül nem gyakorlás a gyakorlás, így a bemelegítő gyakorlatok és alapállás felelevenítés, pár suhogtatás után már tásaságra van szükséged. Ami nem nehéz: don Vinro, aki a villa gondozásával volt megbízva akkor, amikor egy seros sem tartózkodott a városban, a villában tartózkodott, ő pedig tudott vívni. Dupla annyi idős is volt mint te Megdolgoztatott, de hasznodra vált. Így mire végeztetek, akér ettől előtte, akár nem, megint megéheztél.
Leszállt az est, illatos őszi avarszagot fújt be a szél hozzád. Ilyen jó időben itthon heverj, mint egy eltunyult, nős férfi? Bedobnál valami italt, aztán kandallótűznél fotelban elbóbiskolj?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, kora este
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________

-Természetesen hallani szeretném, hogy akit a művész úr maga helyett küldött, megfelel-e igényeinknek.
Hátradőlt, kérte, játsz neki valamit először a saját repertoárodból, aztán egy ismert shadoni mű címét is megadta, hogy utána az kövesse.
Ez nem jelenthet neked kihívást Nem ma kezdted a hegedülést, és ha adódna is valami extra kérés, majd megoldod szerencsével
Rövid hangolás után bele is foghattál, s ahogy az várható volt, egy kiművelt fül süket nem lehet egy jó zenészre!
- Bevallom, zongoraestre készültem, de nem bánom, lazítunk a programon! Az egyik mű viszont sajnos nem rendelkezik hegedűre írt kottával! A Vidám Angyali Üdvözlet helyett kerítenünk kell egy újat!-állt fel s 6 kottát tett eléd. Ebből 4-et már ismertél, kettőt nem, de kottáról gyerekjáték lesz gyakorlás után megszólaltatni.
-A leányom énekelné ezt az ön kíséretével-mutatott a Tengerész titkára, ami egy vidám művet takart, nem titokzatos, drámai esetet.
-Még egy dalt énekelt volna, de az épp az angyalos volt. Nem javasolna egy olyan művet helyette, amit őn ismer, egy délutáni uzsonna szerény létszűmú nemes vendégeinek megfeelő lenne és dallal lehetne kísérni?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, reggel
Résztvevők: Santoro Costromani
__________________________________________________

Másnap reggel azzal az elégedett tudattal kelhettél, hogy a ruhád valószínűleg kész, az álcád megfelelőnek ígérkezik, és a kocsi ebéd után befut érted. Egy aranyért felbérelhettél egy sötét fájú batárt, egy olyan kocsissal, aki hozzá volt már szokva, hogy úri házakhoz vigyen utasokat, így lebőgés csak nem lesz vele. Ígérte, alkalomhoz illően fog öltözni.
Frissen keltél, denem izgalom nélkül. Hisz délután jelenésed lesz! Nem is akár milyen! Vajon pontosabban is kiderül, mért küldött oda az atya? Muszáj lesz, de úgy tűnik, ismét éles eszedre kell hagyatkoznod.
Odakinn fújt a szél, néha elborult az ég, de amikor a szél tovafújta a felhőket, sütött a nap vidám fénnyel.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani

*Az ifjú felkelt, majd elővette a levelet újra átolvasta, hátha valami rejtett információ elkerülte a figyelmét. Majd felöltözött, és lement reggelizni. Ha azzal végzet, csinált egy próbátm, hogy milyen gyorsan tud majd átöltözni. Hál istennek, már nagy gyakorlata volt ebben, de amint mondják gyakorlat teszi a mestert, és hát ki kell dolgozni az új álcát rendesen.*

-Na kész, már csak egy név kell. Mondjuk Alberto con Montegrotto.

*Maj a délelött nagy részét morfondirozással, és a törkard tokjának ékesítésével töltött valaimnt inge alá aggata fel tőrjeit, hogy azokat rejtve bevihesse, hátha lesz valami különösebb ramazuri.*

[Jomadar]

(Armon)

//Közös nyelven beszélünk??? Bocs, ezt elfelejtettem írni, shadoni nyelv a csevegés nyelve Nava//

Elgondolkodik. Ismerek egy ősrégi nótát, ami egy távoli nép életszeretetéről és a tavasz dícséretéről szól. Olyannyira régi, hogy a dalnokok közül is alig akad, aki emlékezne rá. Szerencsére egykor a mi nyelvünkre is lefordították, így a vidám ritmusos dal bizton elnyeri mind a kedves lánya, mind a közönség tetszését. Egy gond van vele csupán: hárfán kell eljátszani. Magam boldogulok a hangszerrel, de sajnos nincs a birtokomban. Ha lenne esetleg egy használható darab a közelben...