A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Cadoras]

<Cadris>

- Mi a bánat? - nézek a megadott irányba.
//Életében nem látott még forgószelet//
- Hát, az a nemsemmi! Ilyen nagy szelet még télen se gyakran tapasztal az ember!

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Zanazan
______________________________________________________

Ryell, Cadris, Drin: Alix szokásos, fanyar hangnemben válaszol.

-Remélem ha hátat fordítok neki, soha nem kell megtudnom.

Azzal úgy is cselekszik, ahogy említette. Válasz volt, bár valamiért úgy érzed, fölösleges volt kérdezni.

Ando: A tócsa begyullad, nem is akárhogyan. A gőze is belobban, méghozzá jó három láb magas lángoszlopot szülve. A tűz megégeti a kezed, a fáklyát elejted, mire az a szurokba esik és csendesen lángra kap.

//3 Fp. Az elmédet sikerül telíteni, de írd le, milyen módszer szerint. És aludtál még aznap éjjel, legalább 3-4 órát, bár az út eléggé kifárasztott.//

[Alauron]

(Drin)

- Még elég messze van, de bármikor erre veheti az irányt.
<Már megint bánom hogy nincs isten, akit most megkérhetnék, hogy vigyázzon rám...>
Aztán lángoszlop csap fel a közelben. Drin megugrik, és felkiált meglepetésében, és riadalmában. Kezét a szeme elé teszi.
- Ando, megégtél? Hogy ejthetted bele azt a fákját?
<Nem azt mondta, hogy ért a tűzhöz? Lehet akarattal csinálta? Csak ne gyújtson ránk semmit, mert ha reggel arra kelek, hogy ék körülöttem a pusztaság, már tudni fogom ki volt.>

[Rayvanur]

(Ando)

-Nyugalom szándékos volt.

//A tűzgyűjtés (ordani transz) diszciplinával töltöm fel az elmémet.//

[Cadoras]

<Cadris>

Amikor fellobban a tűz, egy pillanatra elkerekednek a szemeim, de hamar megnyugszom.
- Na, testvér, azért fel ne gyűjtsd magad! - odalépek, s megveregetem a vállát.
//Lélektannal felfedezhető rajtam, hogy nem nyugodtam meg, komolyan megijedtem, s még mindig kissé feszült vagyok.//

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Na én nem elégszem meg a véletlennel, lehet hogy elkerül de lehet hogy nem.

<<Hogy is tudnánk ez ellen védekezni? Mit csinálna a mester ha it lenne a helyemben?
" Ha tudod hogy valami be fog következni könnyebb ellene védekezni. Egy varázsló nem hagyatkozhat mindig csak a pillanatnyi erejére. Ha előre felkészülsz számítassz a veszélyre és megellőzöd sokkal kisseb az esélye annak hogy bajod essé"
Igen megvan! Varázskör! >>

Leül majd egy Pszi-pontból megpróbálja feltölteni elméjét//Kivonás-2 kör//

Ezután rájön hogy ő még nem képes felrajzolni ezt a formulát ezért dühösen vágja földhöz kardját.
<<A fanébe! Többet kellet volna tanulnom.>>

-Remélem nem akar felénk jöni az a veszedelem. - Mondja inkább magának majd keres valami kényelmesebb helyet és véginéz a töbieken.

-Őrködnünk kellene nem ? Ki akarja kezdeni?

Míg várja a válszt megvizslatja a gödrök tartalmát. Próbálja beazonosítani.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, délelőtt
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

-Ugyan szavai ellenére nem bizonyos, hogy társaim...és mesterem halottak, valóban, kötelességemnek tartom, hogy legalább keresésükre induljak. Ha ön mégis maradna, nos...bár nem értek egyet döntésével, mégis elfogadom. Viszont figyelmeztetem. Bár a vidék nappal is gyötri az élőt, éjszaka még azokat is ellene fordítja, akik a Kárpiton Túlra kerültek. Borzalmas, eleven pusztulás kísértete vetül a tájra, a temetetlen halottak, mocsárba fúltak, ragályok áldozatai egyként nyögnek fel, hogy elemésszenek mindent ami még él és lélegzik. Bármelyik társamat megkérdezi, hasonló választ fog adni.

[Navaratna]

(Zanazan)

<Ez a fickó bekattant!>
-Miről beszél? Jól van maga?-pislogok kettőt- Uram, szerintem ön abszolút nem értette meg, hogy mind a mestere, mind az az öt fő, aki kiment utána, nem él! Az a flrfi, is aki visszajött, ezt támasztja alá! nyugodjon ebbe bele! Mondjon el érettük egy imát és szervezze meg az éjjeli őrséget!-kérem.

[Alauron]

(Drin)

<Pont ez az ami engem nem tesz túl nyugodtá...>
Letelepszik ő is, de sajna semmi sincs nála amibe betakarózhatna. Megpróbál egy szélárnyékosabb helyet keresni, aztán összegömbölyödik a kemény földön, és aludni próbál.
<Meleg tűzhely...finom kása...jófajta bor...csinos lányok...meleg ágy....csinos lányok a meleg ágyban...ha egyszer kijutok innen! Csak egyszer! Többet nem jövök a tájára se ennek a helynek. De meglátja még a világ, hogy milyen fából faragtak! Eddig is kilábaltam mindenből. Most se fogok elcsüggedni, és minden lehetőséget meg fogok ragadni a túlélésért!>

[Cadoras]

<Cadris>

Amikor látom, hogy kivétel nélkül mindenki pihenni készül <ki s maga sajátságos módján...>, magam is kényszerűen letelepedek. Aggódva figyelem a távolban lévő jelenséget, de nem szólok.

- Majd én őrködöm, úgysem tudnék aludni - válaszolom Ryell kérdésére.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Elias arca elsötétül. A komorság, reményvesztettség árnya ez; jópárszor láttad már utazásod során.

-Valóban. Talán ez, az ima segít most leginkább rajtuk. Ha megbocsát...

Azzal faképnél hagy. A sátrak felé veszi az irányt. Többen is megszólítják, azonban mindenkit elutasít, és bebújik sajátjába, kissé ingerülten rántva be maga után a pokrócot.

[Navaratna]

(Zanazan)

Mély sóhaj szakad ki belőlem. Nem örültem, hogy nekem kellett ezt kimondanom. Lehet nem is hisz nekem, csak haragszik. Elnézek abba a sátorba, ahova az a férfi vonult vissza, akit korábban Elias kiküldött. A nevét elfelejtettem. Odamegyek. A sátor előtt megállok, kicsit lehajolok, hogy benézhessek a sátorba.
-Uram, elnézést! Zavarhatom egy kicsit? Kérdezhetek valamit?

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Zanazan
______________________________________________________

Ahogy lehevertek a földre és megpróbáltok kényelmes fekvőhelyet találni, egyre inkább rájöttök, hogy ezt a lehetőséget elszalasztottátok. A talaj itt leginkább úgy fest, mint egy kiszáradt hulla repedezett bőre; a szikes felszín réseiből nyomásra szivárog a langyos, fekete szurok.

//Lorin kérlek írd le a pontos manamennyiségeket, felhasznált Yp-kat stb.//

Alix a csoportos leheveredésre sarkon fordul. Egyik szemöldökét felvonva szól hozzátok, hangjából "enyhe" feszültség szűrődik ki.

-Öö...eléggé fáradtak lehettek, ha itt akartok aludni.

[Rayvanur]

(Ando)

Mi után feltöltődött az elmém körbenézek. A sápadt hölgy megjegyzésére nem reagálok. Ha elég erősnek érzem magam, feltápászkodom, ha nem, akkor még pihenek egy kicsit.

[Cadoras]

<Cadris>

- Akar a bánatom - tekintek fel Alixra - De ha ők maradni szándékoznak, akkor én is, bár a talaj nem épp pihenésre alkalmas.
Kényelmetlenül érzem magam, fészkelődni kezdek, hogy minél enyhébb kellemetlenségen tudjak pihenni.