Örökség [UT]

[Ayana]

(Ambrose)

Az ajtó előtt kopogtatásra emelem a kezem, ami meg is áll a levegőben, amint nyílik az ajtó.
- Ó, kisasszony! - ejtem le a kezem és egy gyors pillantással végigmérem.
<Papok és vásári komédiás?>
Dobok neki egy "ejnye-bejnye"-vigyort a korábbi szavai miatt.
- Hogyne!- hajtok fejet és egy kecses, már inkább nőies mozdulattal arrébb lépek az útjából, hogy ki tudjon jönni a szobából. Hátulról még végigmérem és elképzelem, mi lehet a szoknya alatt, majd megkopogtatom a nyitott ajtót, hogy mégse tűnjek illetlen barbárnak.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Santoro Costromani
__________________________________________________

A nő a szobát választotta, illedelmesen köszönt a fogadósnak, aztán beléd karolva felsétált veled a szobádba. Alig zártad be magad után az ajtót, a nő kecsesen levette kiskabátját, ráhajtotta egy szék támlájára, majd rád mosolygott, hozzád simult és hevesen megcsókolt.
- Azt hallottam, úri körökben forogsz, határozott szándékkal...Imádom az ilyen foglalkozású férfiakat!-s újra ajkaidra tapadt.

[Saggaras Zenir]

Santoro Constromani

*A férfi oldalra fordított fejét megersztett egy huncut mosolyt, majd hevesen visszacsókolt.*

-Nos ami igaz az igaz, de rólad még semmi nem tudunk drágaságom.

*Közben végigsimitja a nő karját, majd az erszénye felé kutakodik, hogy az a pár ezüst pénz benne van-e még, vagy a hölgyike már magához vette.*

<Két tolvak egy ágy? és ez az ágy sajnos az enyém. Okosnak kell lennem ezzel a nőszeméllyel.>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________


-Lépjen csak be, ez nem az oroszlán barlangja!-csendült egy női hang odabennről.
Ahogy beljebb kerültél, elmondhattad, megérkeztél Ximena szentélyébe: három lépcsős talapzaton állt finoman faragott, fenyőből készült oszlopos ágya, bevonva halványzöld fátylakkal, sejtelmesen áttetsző függönyökkel, szegélyeiken csinos, diszkrét hímzésekkel. Maga az ágy úrnője nimfa is lehetett volna, ha alkata illett volna hozzá. Ám Ximena határozott arcával és fekete hajával inkább pogány boszorkánnyal kelt versenyre.
A hölgy az ágyban ülve reggelizett, hanyag eleganciával oldalán fekve. Viselete mindössze egy leheletnyi, inkább jelképes mint valódi hálóingből állt, ami semmit nem bízott a képzeletre: ezüstszálakkal ritkásan átszőtt fehér darab volt, apró láncocskák szolgáltak rajta pántként, de telt keblei akadályozták meg csak, hogy a hálóing ne csússzon le testéről.
Egyáltalán nem volt kócos, akár frissen is fésülhették. Csirkehús, kis adag gondosan összeválogatott saláta és fehér bor volt a reggelije, kedvtelve nézegetett téged.
-Lám, a kihívó hang eme testhez tartozik! Mi hozta ilyen korán ablakom alá uram? Nem szokás így rám törni.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Santoro Costromani
__________________________________________________

-Ó, a magunkfajta ritkén engedheti meg magának, hogy elárulja az igazi nevét! Épp ezért hívj Zafirának!-csókolt meg újra, felhevülten simítva kezét mellkasodra.
Pénzed megvolt, vagy még megvolt, vagy a hölgy nem a vagyonodra pályázott.
-És elég, ha tudod...teljesen felkavartál, s minden vágyam az, hogy még közelebbről megismerhesselek!-suttogta, lenyúlt a szoknyájához, reccsent az anyag, s immár a szép hozzú fodros szoknyából egy combközépig érő rövid fordros szoknya lett. Ellépett tőled, így jobban láthattad: Zafirának príma lábai vannak. Finoman kibújt topánjából, szemeivel hívogatott.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, éjszaka
Résztvevők: Mauno Zulfikar
__________________________________________________

Niobe egészen elámult, amikor megemlítetted neki, mit szeretnél tenni. Zavarba is jött. Így szerencsés döntés volt elébb kedveskedni neki, hogy ha már a vásznadhoz lépsz, egy elégedett, fesztelen nőt örökíthess meg, ne egy megszeppent leányzót.
Niobe a sóhajtozós nők közé tartozott. Rendkívüli odaadással hagyta, tégy vele amit jónak látsz, cserébe pedig mindenestül átadta magát neked. Elérte, hogy ha egyszerű eszközökkel is, de igazi férfinak érezd magad, teljesítménykényszer s miegymás nélkül. Így először hagyta, öleld őt úgy, hogy felébe kerekedj. Ám a festés szünetében márő kerekedett felül, s addig abba sem hagyta kényeztetésed, míg rekedt nyögést nem préselt ki belőled.
Este vacsorát hoztak nektek a szolgák, nem maradtak soká, szemeiket alázatosan a padlóra szegezve tartották. Így éhen sem maradtatok. Mikor leszállt az éj, a lány kicsábított a teraszra, s ott bújt hozzád, hogy aztán ott ölelkezzetek ismét össze. Éjközép múltával Niobe elszenderedett, téged a művészi láz ébren tartott, ami arra ösztökélt, hogy műved befejezd. Elkapott a bolond ihlet, már a fáradtságot sem érezted, így mire feleszméltél, talán három órával is elmúlt már az éj legsötétebb pontja. A csillagok vadul ragyogtak az égen, a hideget se érezted igazán.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani

-Ez így nem igazságos, szerintem te tisztában vagy a kilétemmel Zafirka.-mondom neki mosolyogva, miközben közelebb lép felé, gyengéden megfogja, a nő arcát, és közeléebb húzza, majd heves csókkal ad nyomatékot szavának.-Nos te is nagyon felcsigáztál ám engem. Nincs itt is nagyon meleg?-Mondja miközben huzza le a lány válláról a ruha pántját.

<Vigyázz mit teszel, mert a végén legatyásit ez az öritő nő személy>

[Jomadar]

(Armon)

* Ki nem állhatom a tucatlakomát. Nem fogok olyat enni, amit mindenki más is, még ha ők fizetnek is. Betérek, de akkor inkább a sültjükből rendelek. *
Körbenézek, kik is csábultak el az olcsó étel hívásának.

Jól megnézem az embert, aki mellémült - próbálom felmérni, ki lehet.

- Micsoda szép napunk van ma, csak úgy nyúlik a tészta és sülnek a rákocskák. - próbálja kedélyesen megszólítani.
- Kegyelmed is a rákok hívásának engedelmeskedett vagy csak hagyta, hogy a vak végzet szólítsa asztalhoz?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Santoro Costromani
__________________________________________________

-Tévedésben élsz kedvesem!-sóhajtotta a nő- Fogalmam sincs hogy hívnak, ez nem volt benne az utasításokban! Te leszel az én Godvinem!
Godvin? Az valami múltbéli lovag volt, aki úgy mentette meg rabságba vetett kedvesét, hogy ellopota a sárkány barlangjából azta akulcsot, amivel a szerelmét leláncoló lakatot ki tudta nyitni.
Hagyta, foszd meg ruhájától, ő is kihúzta inged nadrágodból, hogy aztán öved oldja meg. Mire észbe kaptál, Zafira pucéran simult meztelen testedhez, karjaival átfont és mohó csókba forrt veled.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Armon
__________________________________________________

Rendelésed felvették, csupán egy rézzel fog így többe kerülni ebéded. Omlós malachúst ajánlottak neked egészben sült burgonyával és ha igényt tartasz rá, savanyú káposztával.
Inkább ebédszünetes munkásemberek lapátolták a hely ebédre ajánlott étkét, meg egy poros futár.
A férfi, hallva, hozzá beszélsz, búsan néz rád:
- A végzet, igen, a végzet volt az! Bár vak lenne! Akkor lenne mentsége, de így!-sóhajtott, újabb adag italt rendelt. Csak nem fényes nappal akar ez is lerészegedni?

[Jomadar]

(Armon)

- Vak az bizony, mégha mégoly pontosan talál is leglágyabb részünkbe olykor. Amikor úgy véljük nagyonis éles a szeme - olyankor emberi furmányra kell inkább gyanakodni.
- No de mi tragédia kellett hozzá, hogy jóravaló ember orra így lefelé görbüljön, mint rég feledett Niobé eleven mása? Kacér leánymosoly emelte tán magasba és ejtette alá?

[Ayana]

(Ambrose)

A nő hívására belépek a szobába.
A berendezést csak úgy sebtiben szemlélem meg, mert a tekintetem természetesen az ágyon csipegető Ximena vonja magára.
<Domvikra! Még a végén bűnre csábulok!>
Bár tisztes távolságban álltam meg tőle, férfierőm azt diktálná, hogy azonnal rohanjam le és szabadítsam meg attól a falatnyi ruhadarabtól is, mely csak "elcsúfítja" testét.
- Elnézést kérek, hogy ilyenkor zavarom! Ha tudom, hogy étkezik, inkább megvárom a kocsiban - mentegetőzök, s így vágytól kipirult arcom betudható zavaromnak is. - Hadd mutatkozzam be! Ambrose con Seros vagyok. A családom birtokolja a Villa Angiolinát. Ma érkeztem, hogy megnézzem, minden rendben van-e körülötte. Örömmel jöttem, hogy eleget tegyek e kérésnek, mert már régóta vágytam megcsodálni azt, akinek szépségéről ódákat zengenek a férfiak még messze földön is. Én...
<Igen, beszélnem kell, hogy eltereljem a gondolataimat arról a hálóingről...>
- ...azt kell mondjam, a férfiak sokszor túloznak, ha egy nő elvarázsolta a szívüket. De most látom, hogy nem jól, nem kellőképpen becsülték fel a szépségét. Hiszen a rózsa szenvedélyes szépsége sem mérhető az orchidea kifinomult tökéletességéhez, bár kétségtelenül mindkettő gyönyörű virág. De mit is beszélek! Vízesésként zúdítom önre a szavaimat, s csak az idejét rabolom, ahelyett, hogy elmondanám rögtön, miért érkeztem.
Egy lélegzetvételnyi szünetet hagyok magamnak és Ximenának is, aztán folytatom.
- Nos, egy találkozót szeretnék kérni öntől mára. Bár sejtem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki erre áhítózik, és talán van, akivel szívesebben is töltené az idejét, mint velem, egy idegennel, de az ifjú szív még reménykedik, amíg dobog.
Mondandóm mellé reménykedő tekintetet is öltök.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani

-Akkor szeretnék ebben a tévedésben élni, itt mindörökre.

<Godvin? Azthiszem elvesztem, jöhet a mámro a kéj, itt nem lesz megállás, ehez a délutáni hévhez hozzá tudnék szokni.>

*Közben, átadja magát a szenvedélyes öritő mámornak amit a lány okoz neki, és hagyja érzelmeit és kezeit szabadon áramlani, hagy teljenek be a nő buja tetsén, ajkát pedig a nő ajkára forrasztja.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Armon
__________________________________________________

-Emberi furmány?-kapja fel fejét. Jobban megnéz magának. Most, hogy nem mély bánat barázdálja arcát, jobban látszik, harmincon túli férfi az, sötétbarna haja hol hullámos, hol göndör, s az a gyűrű, ami a balján van, már önmagában egy vagyon, jobbján családi pecsétgyűrű folyatta a fényt magán.
-Eh, nők miatt sose ereszteném búnak a fejem, túl vagyok azon a korszakon, amikor pelyhedző állal keseregtem felettük! Uram, tudja meg, a Halál Angyala járt házam fedele alatt, s elvette tőlem azt, ki életem kezdetén tejével táplált és karjaival védett! S szöget ütött fejemben amit mond, halála hitelen volt, de hirtelensége ravaszság szagát viseli, így az emberi kéz jelenléte már nem is oly valószerűtlen.
Élet költözött a férfibe és elszántság, felpattant. Egy ezüstöt tett az asztalra.
-Állom az úr ebédjét s mindazt amit még fogyasztana!
Biccentett feléd s kiviharzott a kifőzdéből.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________


Ximena belecsípett az egyik saláta levelébe.
-Kevéssé ismerhet engem, ha nem tudta, későn kelek. A neve viszont nem ismeretlen előttem, járt már nálam con Seros...-sokatmondóan néz rád. Teringettét, melyik rokonod látogatta már a hölgyet és nem ejtett róla egy szót sem?!
Hallva kérésed, találkozót szeretnél vele, felnevet.
-Mért kér újabb időpontot, ha most itt van? És eltalálta kedves uram, az estém elígértem már. Üljön le kérem!-ült fel, s ágya szélét tenyerével megütögette.
Ha így teszel -s mért is ne- átnyújt neked egy csipet húst, hogy megedd. Ha megeszed, megsimítja ajkad.
-Látom, szemeivel majd felfalna engem, uram, de aki így vehemensen érkezik, nem csupán hírem és bájaim miatt teszi. Legyen őszinte velem, angyalarcú uram, mért toppant be ilyen korai órán hajlékomba?