A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Ahogy felpattansz, körülötted mocorogni kezdenek páran. Ők is betegek mind; úgy tűnik, lemondtak már mindenféle segítségről. Egyikőjük, egy gyönyörű, bár elgyötört arcú kopasz lány egy pillanatig mereven néz, majd újra lehunyja szemét és összebb húzza magát.

Ugyan hasogató fejed miatt majdnem elveszted eszméleted, talán egy percnyi szédülés után kitisztul látásod. Így, világosban válik csak teljessé a lehangoló kép: Gird elhamvadt tetemének körvonalai még tisztán láthatóak a hajdanvolt kolostor porlepte kőudvarán. A tűzhely mögött, az omladozó falak tövében piszkosbarna sátorcsoport, előttük pár fegyveres gubbaszt; már ha a furkósbotokat és rongyos parittyákat annak lehet venni. Egyikük kiszúr téged, mire botjával lomhán hátranyúl és megböki a mögötte lévő sátor falát. Nem sokkal később fiatal, tetovált arcú, köpönyeges férfi mászik ki belőle: Elias az. A fegyveres valamit beszél hozzá, majd feléd mutat, mire Elias elmosolyodik, és ellenfele hamvaiba lépve elindul feléd. Amint odaér hozzád, átlép néhány betegen, majd selymes hangján megszólal.

-Öröm látni, hogy jobban érzi magát. Bocsássa meg indiszkréciómat, de nem bírtam megállni, hogy ne váltsak egy pár szót önnel. Segíthetek esetleg valamiben?

[Navaratna]

(Zanazan)

Nyeltem egy nagyot a szédülés elmúltával, amibe bele is tántorodtam. Te jó ég, a haldokló gedvás betegek közé voltam fektetve?!
<Ki kell innen másznom, vagy hamar azonosulok velük s én is a jobb létre szenderülés határára keveredem!>
Nem bírtam szerencsétlen kopasz lányra se nézni már utána.
A félig égett hulla akár a vidék zászlaján is szerepelhetne jelképként, vagy szoborrá avathatnák, annyira illik ide. Bár azért az undor elcsalja róla pillantásom.
Észreveszem a sátrakat.
<A putri nemeseinek palotái. A helyi kiváltságosok sátornegyede. Biztos jól ítélem meg a helyzetet!>
Összeszorítom fogaim, piszkosul fáj a fejem s mellé még a végtagjaim is. Hunyorogva figyelem, mint szólnak be miattam a sátorba.
<Örülnöm kéne annak, hogy figyelmet keltettem? Ah, egy még lábra állni bíró hullajelölt biztos látványosság...>
S jön a putri aktuális főnöke. Ha nem fájna ennyire a fejem, tisztábban tudnék gondolkozni, de így! Észreveszem, milyen szenvtelenül tapos bele a félig elégett fickóba, ez hátborzongató, de nem kötök semmilyen jellemvonást miatta a fickóhoz, mert szétszakad a kobakom. A selymes érdeklődő hang is hátborzongató. Ez most ártatlan figyelmesség vagy hízelgés? Kit érdekel, a fejem...!
Végignézek Eliason, ő is olyan szánalmas koszos rongyokba van-e öltözve, mint itt majd mindenki. Csodálom, hogy nem fogja be az orrát a szagom miatt.
- Uram, ha már így kérdezi, nem nézné meg, van-e lázam? Attól tartok emiatt fáj a fejem... Hacsak nem áll ki a koponyámból fegyvernyél...
<Nézd már, kitetováltatta az arcát! Ez valami helyi divat?> hunyorgok rá érdeklődőn, már ahogy egy bivalyerős migréntől lehet.

//Nem ugrik be a tetoválása alapján semmi arról, kik viselnek esetleg ilyen jeleket magukon? A karimnak van 1-es fokú pyar meg toroni-kyr legenda-, ill. vallásismerete.//

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________


-Természetesen.

Minden további nélkül odalép hozzád és tenyerét homlokodra helyezi. Keze jéghideg, megborzongsz tőle. Miután másik tenyerét is segítségül hívta, hogy halántékodat is megvizsgálja, elereszt. Nem úgy tűnik, mintha bármennyire is meghatotta volna kellemetlen illatod.

-Sejtése beigazolódott, bár állítom, hogy nem kell túlzottan nagy szakértelem ezen tünet megállapításához. Elvégre mindenki saját testének ismerője leginkább, nem igaz? De kérem, jöjjön, valószínűleg láza csupán mellékhatása valamilyen komolyabb ragálynak. És, mivel most már biztosan tudom, hogy megéri a holnapot, néhány emberemmel hozattam vizet. A kolostor épületében talál egy kőmedencét, ott nyugodtan mosakodhat, nem fogja zavarni senki.

//Karid pontosan milyen ruhában van, felszerelése, fegyverei nála vannak?//

[Navaratna]

(Zanazan)

Ez a hideg tenyér nekem most kisebb megváltás. Mikor a férfi említi, valami nagyobb kór velejárója a lázam, összeszorul a torkom. Elképzelem magam vért köpve, fuldokolva, görcsösen belemélyesztve ujjaim a földbe, mikor haldoklom a többi szánalmas alak között, s nyüszítem, hogy "jaj, anya!", így eléggé meglep, mikor mintegy mellékesen hozzáteszi, tuti megérem a másnapot.
-Köszönöm...megerősítésre volt szükségem...-igazítom meg zavartan vörös ingem (már ha a koszon átüt még a színe ), lehúzogatom vastag, acélszürke (mostanra inkább nyomokban acélszürke...) tunikám alját, mert fel volt gyűródve a derekamig. Nadrágomra lenézve csak sóhajtok egy nagyot. Avastag szövetből készült darab váltásért és mosásért könyörög. Egyedül oldalt csatos csizmámra mondhatom azt, hogy egy suvickolás kell neki, meg szellőzés, hogy kész legyen.
- Fürdést ajánl nekem? Itt, a vadvidék közepén? Ezt a kivételes lehetőséget az ön által mondott körülmények között biztos nem a két szép szememért nyújtaná nekem. Mit vár fizetségképp tőlem?
<Ingyen semmit nem adnak, apám se, még egy tenyérnyi szőrmét se...>
Megvakartam a fejem, de csak finoman, mesterségesen (és immár természetesen is ) összeállt fürtjeim megviselten lógtak arcom két oldalán, egy koszos utcalány különbül néz ki most mint én! Sajnos...
Átalvetőm megvan, azt tettem a fejem alá alváskor. Nyílpuskám letámasztottam a lábszáramhoz, buzogányom övemen lógott.

//Lövésem nincs mennyi pénz van nála, ha van, ezt nem beszéltük meg //

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

//Pénzed úgy 2 ezüstöt leszámítva mind ráment az útravalóra, fegyverek karbantartására, stb. A tetoválás pedig, mivel közkeletű divat északon, nem mond számodra semmit. Kultúra és Vallásismeret képzettségeid az ilyen speciális információkat egyenlőre nem tartalmazzák.

A buzogányodon akkor kampó van, vagy az övön van kampó és a buzogány szárán bőrszíj?//

Az udvaron hirtelen hatalmas széllökés söpör végig, csúnyán felcsapva a szürkés port. Hajadba beleakad egy kóró. Elias halk kuncogás után válaszol kérdésedre, szeme ravaszul csillan.

- Tapasztalatai nem hagyták cserben ezúttal sem. Viszont nem várok egyebet öntől, mint amit mindenkitől ebben a kis társaságban: a halált szorítsa a falakon kívülre. Engedelmével, kegyed katonának tetszik szememben, ami rendkívüli szerencsét jelent esetünkben. Az itt lévők többsége szökött...rabszolga. Bár nem szeretem ezt a szót használni, méltóságába gázol sorstársaimnak, tudja.

Gesztusai lassúak, szinte éteriek, arcjátéka nyájas. Nem tudod hova tenni a fickót.

[Navaratna]

(Zanazan)

//Rendben, valami ilyesmire számítottam tetkó terén Övön kampó, buzogányon bőrszíj (hurok?)//

Visszatartottam levegőm, ne tömény port szívjak be, szemem megtöröltem.
-Értem, uram. Magam sem szeretném, ha legközelebb orkok étkeként hevernék egy nagy levélen, almával a számban...
<Fura hapsi, szerintem tanult fickó, de itt nem nagyon fitogtathatja tehetségét, hisz itt a tintanyalók nem sokat érnek. Csak élesebb eszével érhet el többet.>
Végigsimítok hajamon, ha megtapintom a kórót, akkor kiveszem, ha meg nem veszem észre, marad
-Merre találom azt az épületet a kőmedencével? -érdeklődök. Jól esne levakarnom magamról a koszt, az már fél egészség

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

//Hurok. A kóró pedig marad, ragaszkodom hozzá //

Elmosolyodik, bár inkább csak szája mozdul, tekintete nem változik.

-Jöjjön csak, elvezetem a helyre. Nem egészen veszélytelen odabent, az időjárás igen megviselte az épületet, és ilyen heves széllökések mellett akár le is szakadhat a tetőgerendák egyike. Közben talán elmesélhetné nekem, miféle szerencsétlen sorsfordulat vetette erre a szörnyű vidékre.

Az udvar fölött varjúsereg repül el, a bájcsevely groteszk aláfestéseként.

[Navaratna]

//Rendben A végén kisebb tárgykollekció tapad a lány hajába Madártoll, varjúkaki, falevél...Csúcs! //

(Zanazan)

<Ím egy önuralombajnok. Tehát nem csak éles esze lehet hanem ravasz is. Hiába, ha képes volt azt a vén tahót kiütni a pozíciójából, akkor mindenképp így van.>
Hallva, hogy ingatag tákolmányba fog vezetni, elbizonytalanodtam. Ha választani lehet a ruhában meghalás és a meztelenül meghalás között, nem a ruhás a tisztességesebb? Pucéran még kibányásznak a romok alól, és meggyalázzák a tetemem...
<Zana, te hülye vagy. Aki a hullákra bukik, azt a ruha sem tántorítja el: leveszi...>
A madarak Dartont juttatják eszembe. A pyar hitvilág valami halálistennek tartja, s akinek a kedvenc madara a varjú.
<Találó. Ez a föld tele van halállal, nem is értem, mért nem itt húzza fel a trónját az a halálisten.>
Visszaterelem baljóslatú gondolataimat a férfihoz.
-Igaza van, szerencsétlen a legjobb szó arra, ami ide hozott. Zöldfülű, frissen végzett társaimmal kitaláltuk, leugrunk ide körülnézni, romokat átkutatni, hátha van bennük valami értékes. Nem vet fel a pénz, hallottam pár nem túl bizalomgejesztő hírt a vidékről, én a magam részéről féltem is rendesen, de a többiek bíztattak, nyugodjak meg, többen biztonságban vagyunk. A kezdeti mérföldek megtétele után le is higgadtam, mert a kietlen tájon és az ég beteges színén túl semmi bajba nem keveredtünk. Nem úgy rá pár napra, amikor már megálltunk... Elég ha annyit mondok: orkok? Sok, éhes ork...?-szorult össze a tokrom.
<Olyan váratlanul jöttek...persze, nagy zajt csapó, hörgő lények, meghaljuk őket jó előre! Nem volt igaz! Odalopakodtak, nesz nélkül, aztán üvöltve vetették ránk magukat...És az erejük! Beda karját úgy letépte az egyik, hogy azt hittem, összetojom magam!>

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Elias hosszan, hangosan felkacag ahogy elmeséled tragédiád. Hangja tiszta, mint a gyémánt, és őszinte nevetése eléggé zavarba hoz. Vajon mi olyan nevetséges a dologban...

- Elnézést, de megkérdezhetem, kinek volt az ötlete, hogy erre a vidékre zarándokoljanak kincsvadászat céljából? Ez a föld toroni felségterület, és ez még csak a kisebbik akadály. Én igazán furcsállom, hogy néhány elkószált orkon kívül nem találkoztak semmi egyébbel. Bizonyára hatalmas szerencséjük volt. Rendkívül irigylem önöket ezért, ide a szerencse azonban rég nem tette be lábát...

Ekkor értek be az épületbe. Ahogy a körfolyosó ledőlt oszlopait magatok mögött hagyjátok, a kolostor négyszögének bal alsó sarkában fekvő terembe érkeztek. A fakó napsugarak pár helyen átsütnek a mennyezeten, sárgás fénnyel behintve a szürke romokat. A terem közepén kőmedence, benne térdig érő, kicsit barnás színű víz.

- Sajnálom, hogy expedíciójuk ilyen tragikus véget ért. Bizonyára sovány vígasz lenne bármiféle lelet, de mégis megkérdem, találtak valamit?

[Navaratna]

(Zanazan)

Elvörösödtem a szégyentől.
-Igen, igen, tudom, felkészületlenül érkeztünk, megérdemeltük ahogy jártunk, legalább pár ork jól lakott! Eh, egyikünk erősködött, itt nem olyan erős a toroni uralom, még a határt se őrizték...Vajon mért, innen elmenni szoktak, nem jönni!
Körbenéztem a teremben, megszagoltam a vizet, nem-e nagyon megmocsarasodott. Bele úgy se állok, majd merek kézzel, hogy lemosdhassak...
-Találni? Értéket nem, én is csak egy latrinára bukkantam...-fanyalogtam, hisz bűzöm főleg ennek volt köszönhető.
<Senkinek semmi köze ahhoz, mim van vagy mim nincs...>

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

-Ez bizony nagy kár. Bár aranynak itt nem látnánk hasznát, egy jóféle kard mindig elkelne. Hogy a határt nem őrizték? Jól mondta, legalábbis részben. Ide nem szoktak jönni, de helyesbítek: távozni sem szoktak igazán.

Rövid szünetet tart, majd sarkon fordul és elindul kifelé.

-Bármire szüksége lenne, szóljon nyugodtan.

[Navaratna]

(Zanazan)

-Észben tartom, köszönöm!-megvártam míg kikerül látókörömből, csak akkor veszem jobban szemügyre a vizet.
-Ennél jobbat itt nem lelek...-motyogom, egyik vesszőmmel belekotrok, nincs e benne valami hulla...
<Sose lehet tudni...Döglött patkány, egyebek...>
Ha nincs, vetkezni kezdek: övemmel kezdem, tunikámmal, ingemmel folytatom. Félmeztelenségemben megállok, s így kezdek neki a mosdásnak. Arc, felsőtest, karok. Megtörölköznöm nincs nagyon mivel, didergeni kezdek. Lopva a tetőre lesek, ne szakadjon rám.
<Hogy fog ettől a taknyom fojni!>
Aztán ha félig megszáradtam, előveszek váltás inget, meg a szőrmemellényem. Hű, az most milyen jó lesz!
Ha senki sincs, aki zavarjon, folytatnám a tisztákodást, immár lábbeli, zokni, nadrág nélkül. Ha be tudom zavargás nélkül fejezni, altestem is megmosom a körülményekhez képest, bánom, hogy nincs szappanom, s nadrágom is átveszem, zoknistul. Ha marad időm, fontolgatom a levetett ruháim kimosását.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

A víz közelebbi vizsgálatra nem is olyan mocskos, mint amilyennek elsőre tűnt; valószínűleg csak némi törmelék kerülhetett bele. Vagy nemrég töltötték fel, utóbbira utal az egyik repedésből vékony sugárban bugyogó, enyhén gőzölgő víz. Ahogy kezedet belemártod, érzed, hogy a víz a levegőhöz képest jóval melegebb. Egyedül vagy, úgy tűnik, nem zavar senki.

[Navaratna]

(Zanazan)

Átértékelem előbbi tervem. Ez egy kád!!! Felderülök, fene fog itt kézzel való idétlenkedéssel totojázni! Lekaptam minden ruhám és belemásztam anyaszült meztelenül Így hamarább végezhetek

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Ahogy végül beleszálltál, pontosan az az érzés fogad, amit egy jó meleg fürdőtől vársz. Ugyan talpad alatt érzed, hogy a talaj egyenetlen és törmeléken állsz, de ez nem tántorít el attól, hogy leülj. Hosszasan tisztálkodsz, sebedről a var leesik, ami egy kicsit csíp ugyan, de aztán kellemes zsibbadássá tompul a fájdalmad. A tető résein át látod, hogy a varjúcsapat még mindig nyüzsögve kering az épület felett. Furcsa, vadromantikus pillanat volt.

Nem bírod megállni, hogy ne nyúlj el pár percre a meleg vízben. Egyáltalán nem vágysz vissza a rongyos ragályfészekbe, ami odakinn vár, szinte fejedelemként érzed magad. Fejfájásod is enyhül, szemedet lehunyva élvezed a csendet, a magányt.

Pár pillanat múlva megriadsz. Egy kődarab megcsúszott a lábad alatt, és mivel elvesztetted támaszod, előre csúsztál, fejedet megütve a medence peremén. A medence közepe felé csúszol. A víz egyre mélyebb lesz, teljesen azonban nem süllyedsz el benne, mégis ahogy meg próbálod állítani magad, jobb lábfejedbe iszonyatos fájdalom hasít; szög lehet az, hogy egy-e vagy több, nem tudod pontosan. Helyzeted igen kínos, mivel csak a jobb lábaddal tudtad megtámasztani magad.

//5 Fp//