Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Azon, hogy varjú csípte meg a nyakad, jót nevet a mester, azt hiszi heccnek szánod.

-Na persze, jó vicc volt . Öreg vagyok, de nem ilyennek jöttem a világra, voltam én is fiatal...De nem érdekes, az már régen volt.

Közben beértek a műhelybe, ahol elkészítve egy zsákban már ott várnak a disznó lábak. Leültök egy egy sámlira, és a mester előveszi az egyik polcról a különleges kés, melyet végtag levágására találtak ki. Egy kis fadobozban volt, gyolcsba tekerve, és olajjal átkenve, hogy ne rozsdásodjon. Ahogyan előző nap magyarázta a mester, most még egyszer elismétli, ezúttal gyakorlatban is megmutatja, hogyan kell a kézfej kis csontocskái, és az alkarcsontok közé vezetni a pengét.

-Tulajdonképpen, ha ez a pont már megvan, onnantól kezdve gyerekjáték, a penge megtalálja az útját, és átvágja az ízületeket, csak óvatosan kell vezetni, mert ha elkapkodod, akkor azért könnyen megakadhat a csontban. Sajnos ez azzal jár, hogy az elítéltnek tovább fáj, mert lassabban tudsz vágni, de még mindíg jobb, mintha bárddal gyorsan csapnád le, és szilánkos csonkja maradna. Sok sok levágott kéz után már gyors leszel anélkül is, hogy elakadnál, egyelőre azonban lassan, megfontoltan. Ez nem szándékos kínzás, minek lopott az illető, majd legközelebb jobban meggondolja.

Egész délelőtt gyakorolod a vágást, a mester pedig végig ott áll, és fáradhatatlanul figyel, ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy a legoptimálisabb lenne, akkor közbeszól, és kijavít. Sok sok disznólábat átvágsz, mire azt érzed, hogy kezd berögődni a rutin.

-Most ennyi elég, délután majd még folytatjuk, menjünk ebédelni. Ha evés után pihentünk egykicsit, akkor levagdosod a maradék lábat, utána megtanulod, hogyan kell ellátni a sebet, nem mindenhol van erre külön ember, olyankor pedig a hóhér feladata. na nem kell megijedned, a kötözést azt már más végzi, ha egyáltalán a helyi döntnökök szükségesnek találják, a te munkád csak az, hogy a munkád ne legyen halálos kimenetelű, azaz elsütöd a csonk végét, hogy a vérzés elálljon, és annyi, azzal a te munkád befejeződött.

[Navaratna]

(Jadrána)

Jadrána figyel, hallgat, tanul. Aztán már csinálja is ahogy tőle telik. Nem sértődik meg, ha elront valamit és rámutatnak. Csak mikor felszólítják az ebédre tűnik fel neki, hogy éhes
-Elsütni? Mivel?-hunyorog a sebellátás kapcsán.
Közben hóna alá kapja a csuklóleszorító szerkentyűt:
-Engdelmével kipróbálnám valakin a kocsmában. Kések nélkül pusztán a szíjazást
Ha engedik neki, ebéd előtt valakire fel is csatolja, enni megy, közben rakjtafelejti, és csak miut végzett, akkor veszi le az illetőről

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Majd délután megtanuljuk a seb elsütését. Holnap ugyan nem feltétlenül kéne azt is neked csinálnod, mivel itt volna rá felcser, de ki tudja mikor lesz ilyen alkalom, hogy ezt is az én kezem alatt tanulhasd meg, úgyhogy ezt is te fogod csinálni.

Megindulna kifelé, aztán visszafordul, mikor látja, hogy felemelni készülsz a rönkre szerelt kézszorítót. Már veszed is a lendületet, közben a mester halványan elmosolyodik. Gyorsan rájössz hogy min, ahogy emelnéd a rönköt, kicsúszik a kezeid közül, majdnem fenékre ülsz. A rönk oda van erősítve a padlóhoz, meg se moccan.

-Hagyd csak itt, bonyolult lenne felszedni, majd ebéd után gyakorolhatsz az énkezemen

Azzal kimentek, és a kocsma felé veszitek az irányt az udvar felőli bejáraton át.

[Navaratna]

(Jadrána)

Elneveti magát, azt hitte, a tönk mozdítható. Jókedvűen tart mesterével.
-Pontosan mikor és hol is lesz a büntetés végrehajtása? Mire kell számítanom? Sokan lesznek? Ön is ott lesz?
<Remélem igen. Nagyon zöld vagyok én még az önálló munkához.>

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-A büntetést holnap délben kell végrehajtanod majd. Ez ugyan nem egy kivégzés, amire tényleg sok ember jön el, de azért számíthatsz egy kisebb közönségre. Én persze elkisérlek, meg ott fogok állni a közelben, ne aggódj. Ámbár nincs mitől tartanod, jól begyakoroltad, és délután még jobban elmélyíted majd, amit eddig tanultál. Ma este viszont vacsora után, be kellene jönnöd velem a városba. hogy minek, az meglepetés

Gondolkodsz, hogy vajon miről lehet szó. Miután alaposan kezet mostatok, nekiláttok az ebédnek. Összefut a nyál a szádban, amikor eléd rakják a sült pulykacombot, mellé krumplipürét, leöntve erdei gombamártással. Mikor csillapodott az éhség, ismét eszedbe jut, hogy vajon mi lehet az a meglepetés, és mi dolgotok nektek este a zsúfolt Erionban?

[Navaratna]

(Jadrána)

Evés közben latolgatta, miről lehet szó. Kap hóhércsuklyát? Alá kell valami hivatalos helyen papírokat írni? nem, ez utóbbi nbem eshet meglepetés kategóriájába. Valami speciális öltözetet készíttetett neki a mestere a kivégzés alkalmára?
A kinti negyedek említésére fészkelődött. Megszokta, hogy nem mozdult ki innen, s itt nagyjából tudta, mi merre hány lépés. De kinn zaj van, tömeg van, harsányság van. Hogyan fogja elviselni?
<Ahogy a faluban is: flegmán.>

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Együtt ebédeltek a mesterrel, látja, hogy evés közben töprengesz, nem is hagyja megjegyzés nélkül:

-Min gondolkodtál el ilyen mélyen te lány? Lássuk csak. A meglepetésen? Este úgyis megtudod, addig nem árulom el, attól meglepetés.

Az enyhe mosoly ott marad arcán, látszik rajta, örül annak, hogy meglepetéssel készülhet neked. Miután egy fertály órát üldögéltetek evés után pihengetve, visszamentek a műhelybe, vár rátok még egy feladat. Mikor kifelé haladtok az udvarba, a mester megáll a konyhában. A kemence parazsából, miután vastag bőr kesztyűt húz, kivesz egy fém darabot. Ahogy közelebbről megnézed, nem túl bonyolult a szerszám, olyan, mint a pogácsaszaggató, pont olyan foggantyúja is van, aminél fogva meg lehet markolni, csak ennek a "pogácsaszaggató" része tömör fémből van. Nem izzott át teljesen, csak az alsó része, a foggantyúnál nem lehet különösebben forró, de azért jó előre eldöntöd, hogy óvatos leszel ezzel az izével. Mikor visszaértek a műhelybe, a mester, kezében az izzó szerszámmal, így szól:

-Ott abban a zsákban *mutat szabad kezével a földre* van egy teljes alkar, kézfejjel együtt. nem annyira friss, ez a párja annak, amit már levágtál Most az összes lépést meg fogod csinálni, a beszíjjazástól, a levágásig, megszakítás nélkül. Utána megmutatom, hogy kell elsütni a sebet, hidd el, az pofonegyszerű, igazából elrontani sem lehet nagyon. A kérdés csak az, hogy mennyire égeted meg a kelleténél joban az elitélt kezét, mire eláll a vérzés. Te még kezdő vagy, és egyébként sem szempont, hogy milyen hegek lesznek majd a gyógyulás után a kezén, úgyhogy szép lassan, megfontoltan kell majd ezt is végezned. Mint minden mást. A jó hóhér soha nem kapkod, ezt vésd az eszedbe. A pánikot, ha hatalmába akar keríteni, még csírájában fojtsd el, az lehet a legnagyobb ellenséged egy büntetés végrehajtása során.

[Navaratna]

(Jadrána)

A kezet előveszi, felszíjazza. A szíj erősségét a kar rángatásával teszteli. Előveszi a csuklóvágó kést s nekilát. csendben elvégzi, majd felnéz a mesterére, hogy lássa, hogy kell elsütni a sebet.
-Nyugodt maradok, ha nem akar senki nekem esni a nézők közül, azaz az őrség végzi a dolgát. Mert ha nem így lesz, csúnyán kiverem a rendbontó fogát-mondja indulat nélkül.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Ahogy felnézel időnként a mesterre, elégedettséget látsz arcán, úgy tűnik elégedett a munkáddal. Már megszoktad, hogy közbeszól, ha valamit rosszul csinálsz, és már a tény, hogy ezúttal semmit nem szól, magáért beszél. Mikor befejezed, mosolyogva megveregeti a vállad:

-Nagyon ügyes, ahhoz képest, hogy milyen rövid idő állt rendelkezésünkre a begyakorláshoz, nagyon jól megy. Idővel vérprofi válik majd belőled, ezt már most megjósolhatom Na akkor most jöjjön az elsütése a sebnek. Jó előre készülj fel, hogy nagyon fog vérezni a csonk, úgyszólván ütemesen fog spriccelni. Még valami, amikor már le lesz vágva a kézfeje, semmi nem lesz, ami megakadályozná, hogy kihúzza a kezét. Általában a sokk, meg a nagy vérveszteség elég gátló tényező, de a sütésre biztos kirántaná, ilyenkor már ott lesznek a katonák, akik lefogják. Csak szólok, hogy ne lepődj majd meg ezen.

Most a kezében tartott vasat rányomja a csonkra, sűrű füst kerekedik hirtelen, először lapjával a sebre, majd körkörösen a seb szélei felé, de nem húzza rajta. Inkább hintáztatja a csonk gömbölyded felületén, mintha az lenne a hintaló, és a vas lapja a padló, jól fejedbe vésed a mozdulatokat, bár tényleg nagyon egyszerűnek tűnik. Az izgalomtól,meg a megfeszítet figyelemtől eddig észre sem veted, orrfacsaró égett hússzag tölti be a levegőt. Ad neked egy másik kesztyűt, és odanyújtja neked a vasat, hogy csináld utána.

[Navaratna]

(Jadrána)

Nagyon figyel, eszébe vési, mikor mit kell csinálni, mirekell ügyelni.
-És ha a nézők közül követ el valaki rendbontást? Az őrség lép közbe? -veszi át a vasat, hogy most ő jöjjön.

[Ichigo]

(Lerion)

A levélírásos rászen elmosolyodik, de amikor rájon, hogy ezt nem viccből mondja lehervad a mosoly a pofájáról.

-Nem kell irni senkinek. Ja de mégis- vakarja meg állát- irj Rowonba a vén Ewolnak és küldesd el a lovamat is oda, ha esetleg történne valami, bár én remélem, hogy visszajövünk.

Majd ezután Derillhez leülve egy kicsit még mulatoznak, majd lefekvés elött rendezi még a számlát és nyugovóra térnek, rákészülnek a holnapi kemény napra.

//ird már meg, hogy mennyi lesz akkor a cucc amit kértem//

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Nem, nem, neked semmi mással nem kell törődnöd, csak azzal, amit mondtam. Ha valaki megzavarja az ítélet végrehajtást, az csúnyán megjárja, és igen, a városőrök feladata megfékezni a rendbontást.

Figyelmesen nézi ahogy nagy gonddal sütöd el a sebet, és úgy tűnik teljesen biztos benne, hogy meg fogod állni a helyed:

-Azt hiszem, felesleges tovább égetni ezt a döghúst, látom hogy menni fog Gyere, mossunk kezet, aztán meg pihenj egy nagyot, lazíts, ha úgy tartja kedved sétálgass a kis temetőben, vacsora után megyünk a városba a meglepetésért

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Mikor Derill meghallja, hogy az árat kérdezed, odamegy ő is a kocsmároshoz, és azt mondja neked:

-Majd én rendezem a számlát, te menj csak fel a szobába, mindjárt megyek én is, reggel korán indulunk.

Ezután a kocsmáros halkan megmondja neki az árat, Derill nem tűnik meglepettnek, pedig esküdni mernél, hogy kétszer is arany fényű érmét láttál megvillanni amint gazdát cseréltek, meg néhány ezüstöset.

//Mivel fél évig mostantól ritkán leszek OM en, több lehetőséged van, miután TP-t osztottam. Az egyik, hogy döcögve, ritkán játszol Lerionnal, de maradsz vele Nekropoliszban, csak úgy, mint a másik játékos a hóhértanonccal. Másik lehetőség, hogy Lerion visszalép a kalandtól, mondván, hogy ez túl veszélyes neki, vagy esetleg Rowonból kap levelet reggel, h sürgősen menjen el ide és ide, ezzel kimesélnéd magad Nekropoliszból, és játszahatnál másik, aktív heylszínen. A döntés a tiéd, hogy mit szeretnél tenni. Ha amellett döntesz, hogy lassú tempóban, de maradsz, akkor marad minden a régiben. Ha mennél, akkor nyugodtan meséld ki magad nélkülem (én ugyanis vasárnap már nem leszek itthon), a fantáziádra bízom hogyan, amit az előbb írtam erre az eshetőságre, csak ötlet.//

[Ichigo]

Lerion

Lerion, miután Derill átvette tőle a mocskos anyagiak intézését, éppenséggel indulna fel a szobájába mikor, hirtelen kivágódik az ajtó. Akaratlanul is az irányába néz, de semmi szokatlant nemlát, egyik, a már itt látott fickók közül az. Nem látta erre mostanában, és eléggé kiloholtanak tűnik. Odalép a pultoshoz, átnyújt neki el lepecsételt borítékotés egy bőr szütyőt, majd még diskurál vele. Látván, hogy semmi extra nem történik megy fel a szobájába, ám de a kocsmáros utánakiabál.

-Hé kölyök, gyere csak! Leveled érkezett.

<Levelem nekem? Honnan a picsából jöhetett vajon?>

Vissza lebaktatott a lépcsőröl és a kocsmáros felé indult meglehetősen nagy kíváncsisággal. Derill is meglepettnek tünik. Lerion átvéve a levelet és a bőr zacskót, alaposabban átkuatja tekintetével, majd felfedezi rajta a Rowoni Egyház címerét.

<A picsába! Már csak ez kellett! Éppen amikor a haveromal akarok valami jó kis bulit csinálni, rögtön jön valami munka!>

Kelletlenűl, bár kinyitja a levelet és gyorsan végigfut rajta, majd savanyú képpel Derillhez fordul.

-Hát barátom, úgy néz ki hogy a holnapi kis expedíciónkon és nem tudok résztvvenni. Nagyon sajnálom, de felsőbb utasítást kaptam, hogy amint tudok, induljak el Gorvikba és csatlakozzam egy újonchoz. Sajnálom, tényleg. A kajának a felét kifizetem és elviszek 2 üveg pálinkát is, hogy ne feleslegesen fizesd ki.

-Semmi baj barátom. Bár egy kicsit calódott vagyok, hogy nélküled kell megcsinálnom, de a parancs az parancs.- mosolyog komiszan Derill

A Gorvik szó kiejtése után, egy cseppett lejebbhagyott a moraj a kocsmában és mintha mindenki inkább fülelné a két barát beszélgetéséet. Belenéz a pénzeszacskóba és 2 arany 50 ezüstöt vél felfedezni benne. Majd a kocsmáros felé fordul.

-Hogyan tudok a leghamarabb Gorvikba eljutni?

-Hát Legegyszerűbb, ha a Kapuk terére mész és elmész Pyaronba, ott hajóra szálsz és valahogy bejutsz Gorvikba. De vigyázz, mert ott nem kedvelik a külhoniakat, főleg nem a más vallásúakat. A szent szimbólumodat kénytelen leszel rejtve hordani, mert ha kitudódna ki vagy, rögtön felkoloncolnának.- mondja a fogadós.

-Aha, értem. Hát köszönöm, a tanácsot. Holnap visszaadom indulás elött a bárdját. Mégsem lesz szükségem rá.

Azzal elindul fölfelé a szobájába, hogy összepakoljon és kora reggel elinduljon a kapuk tere felé. Reggel még elköszönt a barátjától, Derilltől, aki folytata útját a Bűnösök tere felé és csak reméli lerion, hogy ismét egészben viszontlátja. Ő maga pedig elindult kifelé a nekropoliszból, hogy nekivágjon egy hosszú útnak és megkeresse ezt a bizonyos Hart Al Arten-t.

//utamat Gorvikban folytatom//

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Kissé furcsa, hogy semmittevéssel töltöd el az indyulásig hátramaradt időt, de a kis temetőben való céltalan nézelődés, ücsörgés, igazán pihentető, megnyugtató. Sötétedéskor a mestert már bent találod a kocsmában, amint meglát, oda is megy hozzád:

-Készen állsz? Akkor jó *Meg sem várja válaszod,úgy tűnik költőinek szánta kérdését* Induljunk! Nincs messze, nem kell sokat gyalogolnunk.

Odakint már sötét van, az égbolt tiszta, így élesen ragyognak a csillagok, de tekinteted már a város messzi fényeit fürkészi. Enyhe lámpalázat érzel, hisz amióta megérkeztél új otthonodba, nem tetted ki innen a lábad, főleg nem egy ekkora zsúfolt városba. Amint feltűnnek előtted a hatalmas kapuk, szorongásod tovább fokozódik. Ezúttal nem úgy gondolsz rájuk, mint amiknek az élőholtak bent tartása a feladatuk, hanem olyan kapukra, melyek megvédenek a tömegtől. A mester észrevehette nyilván lelkiállapotodat, mert nevetve szól:

-Ne aggódj, nem lesz semmi gond. Tudom milyen érzés uralkodott el rajtad, de semmi okod aggodalomra. Másfelől jó hogy most jelentkezett, a kivégzésre menet legalább már nem fog.

A kapukon kívül levő őrök miután megbizonyosodtak kilétetekről, kinyitják a gigászi kapukat, most is elcsodálkozol rajta, mennyire tökéletesek, egy apró szem rozsda sem csúfítja őket, sarokvasaikon könnyedén, hangtalanul fordulnak el. Odakint, ahogy zámítottál is rá, nagy a nyüzsgés, noha az este még csak most kezdődött, a szórakozni vágyók már elöntötték az utcákat, és velük együtt közéjük vegyülve valószínűleg mindenféle alvilági szerzet. Lassan felenged benned a feszültség, és elkezded figyelni az útvonalat amerre haladtok, az embereket, akik mellett elmentek, míg egy kisebb utcába nem értek. Az épület cégére ami előtt megálltatok azt hirdeti, hogy odabent egy szabó árulja portékáit. A mester kopogtat néhányat, valószínűleg valamilyen rendszer alapján, majd az ajtó kitárul. Egy alacsony köpcös férfi nyit ajtót, haja már csak oldalt meg a tarkóján van, ezt mellig érő gondosan nyírt, ápolt szakálla ellensúlyozza.