Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg csendesen követi figyelemmel a körülötte zajló eseményeket, a lányok kétségektől túlfűtött párbeszédét. A fiúcska megjelenésekor enyhe mosoly ül ki szája szegletére, de a számára idegen nyelven zajló beszélgetést enyhén feszülten várja ki. Miután a „veszély” elmúlt, s az asszonyság eltávozik csöndesen hallgatja Milla fordítását, de ideje nincs átgondolni a mondottakat, mert megjelenik Zakura. A férfi intésére szó nélkül követi az öreget, át a termeken. Mikor lemennek az alagsorba, s a félhomály felerősödik, magához vesz egy falon lógó fáklyát. Mindent jól megfigyelve megy a férfi után, s miután a „végállomáshoz” érnek, mely után szétválnak útjaik, Zakura felé fordul, s jobbját nyújtva megfogja a férfi kezét, majd ennyit szól.*

- Urc köszön mindent! Urc köszön te, hogy kiáll mellett vállalva veszélyt saját fejedre! A farkas szellem kísérjen utadon, segíts néked túlélni rabság! * A korgohoz mérten érzelmes búcsút követően, még utoljára végignéz a kis társaságon, melynek sora most az ő kezében van, nyel egy nagyot, majd a fáklyát maga elé tartva belép a folyosóra, s visszaszól a nőknek.*

- Kövessetek! *Majd határozott léptekkel elindul a feltételezett szabadság irányába.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Zaruka elfogadja jobbodat, korához képest erővel szorítja meg kezedet. Nem szól semmit, szemével int, hogy menjetek.
Milla is szól hozzá még pár szót, neki sem felel, csak bólint egyet.
Tall a maga hűvösségével áll és nézi az öreget még mindig távolságtartóan, de mielőtt belépne ő is az ajtó sötétjébe biccent neki köszönetképpen.

Miután mind a hárman beléptetek az egyszer fáklyával megvilágított folyosóra Zaruka rátok csukja az ajtót.

Pókhálók hada a falakon, vastag porréteg a földön emberi nyom nélkül. Ugyanis valami apró rágcsáló nyomokat találtok a fal tövében kirajzolódni a fáklya fényében.*
- Urc, te menj előre, Milla menjen középen, én zárom a sort.
Milla testvéred merre van?
- Ő nem jött ide le mivelünk. Neki sötétség nem jó, fájni az neki. Megtalálni ő én engem fent, ha kijutni mi utca.
*Milla közben mögés sorol, kissé közelebb hozzád - mondhatni, szinte a sarkadra lép. Arcán látszik nem véletlen, a napleány fél.
Tall lemarad, úgy 10 lábnyira tőlletek, hang nem jön tőle, de mint az első napon, amikor megismerted hallod a hangját fejedben.*
<Ne foglalkozz azzal, ha lemaradok jobban, mintsem látnál engem a fáklyád fényében. Jobban látok anélkül mint annak segítségével. Nem lesz bajom, hisz itt vagy, s tudom megvédel.>

*Haladtok már vagy egy fertály órája egyenesen a folyosón, s eddig semmi nem történt. A ti lépteitek zaja visszhangzott csak a falakon, egymás lélegzetét hallottátok.
A fénykéve szélén azonban lassan kibontakozik egy ajtó. Ahogy közelebb értek az is láthatóvá válik, hogy egy masszív fekete vasajtó egyetlen kilinccsel, kulcsnyílás nélkül.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

- Urc remél, te testvér ránk lel!* Mondja hallkan Urc, majd lassan, de határozott léptekkel elindul jobbját előre tartva a fáklya fényénél. Mikor elérik tudatát Tallashina szavai, nem válaszol neki hangosan, csak úgy megszokásból bólit. Érzi Milla félelmét, sejti, hogy a napleány irtózhat a sötéttől. Ösztönösen hátranyúl balljával s megfogja gyengéden a lány karját, s kézen fogva „húzza” maga után. Hátha a lány kissé megnyugszik attól, hogy vezetik. Mikor elérik az ajtót, átadja a fáklyát Millának, körbepillant, hogy Tall is beérte már-e őket, majd mikor megpillantja a félamundot, elmosolyodik, s megszólal.*

- Kezdődik! * Megfordul, s ha kilincset talál, vagy reteszt a vastag átjárón, elmozdítja a zárat, s óvatosan maga fele húzza az ajtót. Ha nem ereszt, megpróbálja tolni azt.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Tall tényleg lemarad mögöttetek, Milla pedig megszorítja a kezed amint a tenyerébe simul a tenyere. Biztos, hogy biztonságot ad neki ez az apró cselekedet.
A fáklyát elveszi tőled, hogy te az ajtóval tudj babrálni, s úgy tartja, hogy lássad mit is csinálsz.
Közben Tall beér benneteket, de nem szól semmit, arcán sem látni különöset, pusztán a szemei csillognak kicsit másképp. Úgy öt lábnyira meg is áll tőlletek.
A kilincs enged, lenyomódik, s az ajtó kicsiny ugrással kifelé nyomul, így egy fél hüvelyknyi rés nyílik meg, melyen hideg levegő áramlik be a folyosóra a vaksötétségből. Tall ekkor odalép az ajtóhoz.*
- Én nézek ki előbb, nekem nincs szükségem fáklyára. Míg nem jövök vissza itt maradjatok, ne hozzátok a fáklyát! - *mondja halkan, de ellentmondást nem tűrően. Aztán nyúl is az ajtó felé, hogy éppen csak annyira nyissa ki, hogy kecses alakja kiférjen - ha ezt engeded Urc, akkor meg is teszi, és alakja a sötétségbe vész az ajtó nyílásában.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg egy pillanatra „feltartja” Tallashinát. Megfogja karját, s maga fele fordítja a lányt. Nyom egy csókot ajkaira, majd halkan a fülébe súgja.*

- Nem, nem enged urc egymagad sehov! Mi menni együtt! Milla, hagyd itt a fáklyát! *Fordul a napleányhoz, majd ismét megfogja a lány kezét baljával, jobbjával pedig Tall kezét fogja meg.*

- Vezes mi Tall! Mi bíz te és te látás! *Mondja a félamundnak, majd egy apró mozdulattal szélesebbre tárja az ajtót, s utána ismét megfogja a félamund kezét, így ő a két nő kezét fogva, Tallashinát elölre engedve „kapocst" jelent a lányok között, kik közül csak az egyik láthat a vak sötétben.* Mehetünk!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

- Nem! Ez így veszélyes rátok nézve Urc! Nem megyek messzire, csak pár méter, hogy lássam mi vár ránk. A fáklya fénye csak zavarna. Ne gyertek kérlek, és bízz bennem, hogy nem lesz bajon.
*Milla arcát ha nézed mérhetetlen félelem torzítja el arra, hogy itt kell hagyni a fáklyát és menni be a vaksötétbe. Nem tud megszólalni, csak az idegtől-félelemtől aprókat ingat a fején tagadólag, s bizony még meg sem moccan. Szemében könyörgés látszik, hogy ezt ne tedd (tegyétek) vele, majd egy kicsit enyhül Tall szavaira, és rád úgy néz mint egy szomjas kiskutya aki vízért könyörög némán az első arra tévedőnek.*
- Nézz Millára Urc! Nem tudna jönni velünk, halálfélelme van a sötétségtől...

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A krog Tall szavaira Millára pillant, s meglátva annak szemeiben az „őrült rémületet”, gyors döntést hoz, gyors döntést kell hoznia. Bólint, s elereszti Tallashina kezét.*

- Menj, mi vár rád itt! Vigyáz nagyon magad! Megígér neked én, hogy visz ki épség, légy óvatos, kiálts ha baj van! *Kacsint rá biztatólag a félamundra, de leges legbelül majd szét robban Urc is a feszültségtől. Nem viselné el, ha a lánynak valami baja esne.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

- Vigyázok, ne féljetek, nem lesz baj! - *néz még vissza az ajtóból Tall, s egy halovány bátorító mosoly kíséretében beleveszik az ajtó túloldalán a sötétségbe.
Milla szemeiből hála és köszönet sugároz feléd, azonban nem tud megszólalni még a félelmétől. Hogy mi vitte rá nem tudni, de Tall eltűnése után reszketegen fél kézzel magához szorítva hozzádbújik.
Nyomasztó várakozással telnek el a következő percek, s ahogy múlik az idő a napleány a karodban egyre jobban reszketni kezd.*
- Nem akarom, hogy elveszítsd Tallt. Már... menjünk utána Urc! Neked kell, szükség ő, mert szeret!
*Komolyan beszél, ez látszik az arcán, a szemeiből áradó komolyságból. Még mindig reszket enyhén, de a fáklyát előre tartván az ajtó kilincséért nyúl. Szemeivel kutat téged, hogy mit gondolsz, mit érzel, és hogy mit teszel.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg csendesen hallgatja Milla szavait, mikor a lány hozzábújik, nem ellenkezik, hanem óvón átkarolja, hátha „csitítani tudja” a lány reszketését. Mikor azonban a napleány előáll ötletével, enyhén elmosolyodik Urc, megsimítja a szépség haját, majd halkan magyarázni kezd.*

- Urc gondol, mi kell maradni! Mi beszél terv Tall az imént, Urc nem akar eltérni terv, mert az megbosszulhat magát! Urc nem tudni mi van ajtó mögött. Lehet az akár útvesztő! Mi elindul, Tall visszatér, mi hűlt helyünk, akkor lesz nagyobb bonyodalom! Mi várni őt itt csendes, figyel nesz. Tall lenni ügyes, Urc látta azt szoba. Tall lenni valami harcos féle, kinek szem lát sötét! *Biztatja szavaival a lányt, s saját magát is egyben, hisz gondolataiban, lelke mélyén nagyon, de nagyon félti a félamundot.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

- Van igaz neked Urc, de mi várni ha lenni ágazás több irány felé. Nem lenne baj akkor ha megáll mi első utak keresztjénél, így ha Tall visszatér találkozni velünk fog. Gyere te velem menni mi utána!
*Ahhoz képest, hogy fiatal és törékeny leányka most eléggé ellentmondást nem tűrően csattant a hangja, és határozottan ráfogott a kilincsre, melyet egy határozott mozdulattal le is nyomott és kinyittotta az ajtót, majd a fáklyát előre tartván, hátranyújtva neked a kezét beljebb lépett egyet.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg egy pillanatra meglepődik Milla „hirtelen felbuzdulásán”, de utána gyors észbekap. Nem engedi el a lány kezét, masszívan tartja, s fejét ingatja.*

<… Nem, nem! Tallashinával megbeszéltük, hogy itt várunk rá! Ha mi elindulunk, akkor még a végén sosem talál ránk, talál vissza! Azt meg senkinek sem kívánom, hogy egyedül bolyongjon eme elkorcsosult városban!...>

- Mi marad! Megvár Tall!* Ellentmondást nem tűrő hangon szól a napleányhoz, s nem engedi, hogy az átlépje az ajtó küszöbét.* Urc nem akar elveszít Tall! Urc igér mi vár itt!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Milla egy kicsit megakad, ahogy nem engeden el a kezét, de vissza is tartod, hogy ne menjen. Csodálkozva fordul feléd, de látszik nem mer ellenkezni veled. Visszacsukja az ajtót, majd egy lépéssel hátrébb áll tőle.*
- Jó akkor maradni mi itt, s várni míg Tall vissza jönni ide hozzánk.
*Kicsit feszeng melletted, rád-rád sandít, de nem mer huzamosabb ideig rád nézni.
Eltelik jó pár hosszú perc, mire az ajtón a kilincs ismét megmozdul, kis nyikordulással lenyomódik, kinyílik az ajtó - Tall jelenik meg az ajtónyílásban ébenfekete hajában szürke pókhálóhaddal.*
- Nagyon hosszú egy alagút és nagyon koszos, poros. Itt-ott rágcsáló tetemek vannak, s néhol van más is, de én nem tudtam kivenni mik lehettek volna. Olyan mint egy közepes nagyságú kutya csontváza, de mégsem... na, hátha ti tudjátok, bár mindegy. Elágazást nem találtam, reméljük nem is lesz, mert akkor bolyonghatunk ameddig étlen-szomjan nem halunk.
Nektek kettőtöknek elég egy fáklya? Én maradnék ugyan úgy hátul - vagy menjek elöl? végül is mindegy, patkányon kívül mást nem láttam ott bent.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg csendben hallgat, addig még Tallashina vissza nem ér. Ábrázatáról lerí, hogy hatalmas kő esett le szívéről, hogy újra, épségben láthatja a félamundot. A lány szavait hallván kissé megnyugszik, s reméli, hogy minél hamarabb túl lesznek ezen az átkozott alagúton. Levesz a falról, egy fáklyát, majd a kezében lévő égővel meggyújtja azt, majd átadja Millának. Ezután Tallhoz fordul.*

- Te látni kijárat alagút? Én vélemény. Neked kellene vezet mi, hisz te tud merre menj mi. Nem eltávolod tőlünk, csak pár lépés előttünk. Mi követ téged. Urc nem tud, nem lát kutya forma potkány, de tart től, hogy ha van dőg csont, ott lehet élő rágcsi is! Gyerünk, legyünk túl alagút hamar! * Mutat az ajtó irányába.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

- Jó, akkor megyek én előre. Nem, nem mentem végig az alagútban, de amíg mentem nem volt elágazás, sem ajtó, sem semmi.
De ti jól vagytok? Milla, te olyan idegesnek nézel ki. Ne félj, itt vagyunk, nem lesz ott bent baj. Nézd! Urc csinál neked is egy fáklyát, lesz bent elég fény, nem kell félni!
- Én... Nincs más választás, menni kell. Menni, lenni túl mihamarább... bízni Milla tibennetek!
*Szavaidra a két lány bólint, s először Tall, majd utána Milla lép be az ajtón, hogy te zárhassad a sort.
A szag megfoghatatlan neked, ilyet még nem éreztél. Büdös, de mégsem úgy mint egy szarkupac, s nem is úgy mint a hajó gyomra, amivel idehoztak - kellemetlen büdös, de mégsem bántó. //Mint egy dohos pince, csak ezt a kari nem tudja milyen //
Haladtok előre a folyosón, egyenesen csak előre, se leágazás, se kanyar. A talajt por borítja, s pókhálók lógna szakadtan a plafonról lefelé. A fáklyák fénye bevilágítja széltében az egész járatot, hosszában pedig úgy 15 lábnyira. Életnek semmi nyoma sehol. Se idegen szag, se hang semerről.
Pár perces néma gyaloglás után azonban felfedeztek egy tetemet - vagyis csak egy csontvázat. Mintha egy alig egy fél méter marmagasságú kutya lett volna, azonban a koponyája inkább már egy patkányéra hasonlít, mintsem kutyáéra. Nem láttál még ilyen dolgot életedben.
Nem nagyon kell nézelődni rajta semmit, meg úgy is siettek, hogy mielőbb magatok mögött hagyjátok ezt a helyet. Így pár 100 láb után ismét megláttok egy hasonló tetemet mint az előbbi csontváz, de ezen még van némi cafat hús - de már nincs meg a hullabűze.
Ahogy elhaladtok mellette érzed meg először, hogy valami nem jó... mintha valaki figyelne? Körbenézel, de semmi, senkit nem látsz - az érzés viszont továbbra is megmarad, s lelkedbe beköltözik egy vészesen csilingelő hangocska: "Vigyázat! Veszély! Vigyázat!"*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A barbár mély levegőt véve követi a lányokat, kissé tartva az ismeretlen megismerésétől. A fáklyáját néha megemeli, hátha lát valami kürtő, szellőző félét az alagút homlokzatába vájva. Néha azért megfordul, s hátrapillant, nem követi őket esetleg valaki. A csontvázhoz érve eltöpreng egy pillanatra, s jól megnézi a tetemet. Nem látott még ilyet, de lábait, gerincért, koponyáját jól szemügyre veszi. Hátha találkoznak élővel is később. Jó tudni melyik része a leggyengébb, ahova egy jól irányzott ütéssel csapva „megtörheti” a jószág támadási kedvét. A folyosó furcsa szagát hamar megszokja a korg kifinomult orra. Néha mély levegőt vesz, hátha megérez valami új, gyanús szagfoszlányt. Figyeli az előtte haladó két lányt, s nem marad le tőlük sosem egy- két lépésnél távolabb, hogy Milla így is elég erős félelemérzete nehogy felerősödjön, pánikká váljon. A foszladozó tetemhez érve, s megérezve a veszély kesernyés ízét szájában, idegeiben, körbetekint ismét a vadász, ki most úgy érzi magát, mint az űzött vad. Nem adja tudtára a lányoknak mit is érez. Sejti, hogy a tapasztalt Tallashina is észrevette a „változást”, s szavaival nem akar még nagyobb riadalmat okozni a félénk Millának. Megemeli ismét fáklyáját. Hátha lát valami „érdekeset” a járat plafonján, esetleges bemélyedéseiben. Ösztönösen, vadász módjára kémleli a terepet. Ahol most nem ő a vadász, hanem őrá vadásznak. Jól tudja, hogy holdtalan, koromsötét éjszakákon a vadonban is csak ösztöneire, s a fáklya fényében „világító” szempárok „felkutatásával” tudja csak beazonosítani az ellen helyét, mozgását. Minden izma megfeszül, s várja az esetleges támadást, s annak elhárítását. Lélegzetvételét lelassítja, érzékeit megpróbálja minél jobban kiélesíteni. Fülel, figyel, szemhéjait résnyire összehúzva tekint a vak sötétbe.*