Feketeleves [ETK]

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

<Hogy mi a frászért akarsz ennyire maradni egyedül sebesülten?! >
*Kérdezem pusztán magamban Súriontól, de arcomon látszik a kérdés, és a válaszra a kíváncsiságom.
Malor döntésére bólintok.*
- Nem hinném, hogy bárki is hallotta az erdőben, hisz elég messze vannak a fák, és bizony nem kiabáltunk.
Bezárjuk, aztán ha valaki bejut már az ő felelőssége nem a miénk. Ha tényleg értelmes az az izé odalent, akkor mással is megérteti, hogy nem jó vele packázni. Ha annak ellenére sem tágít...
*Maradok a foglyok közelében, s figyelek rájuk, de azért néha oda sandítok Malor mit csinál. A nyílvessző érkezése meglep és csak egy éles kiálltásra futja ijedségemből, félelmemből (mely utúbbi a lovag elvesztésére irányul), majd reflexszerűen cselekszem.*
- Be a házba, fedezékbe! - *morranok a foglyokra, majd ha nem mozdulnak meg az első talprarántásával nyomatékosítom szavaimat.* - Befelé!!!
*Bár nincs sok védelmem, de nem az eszességemről voltam híres
Így a következő lépésem a lovak elkötése a kút mellől, hogy ha akarnak szabadon elmehessenek, ne legyenek kitéve védtelenül annak, ami az erdőben ránk leselkedik.*

//Off - nem írom tovább, hogy mit csinál Dzsana, mert úgy vélem ez is bőven kitölti a reagálási időt.//

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< hosszú egyenes nyílvessző, pontos lövés, Sheshia hogy szakadna rád az a .... nem tudtál még várni egy fertáylórát >
Azonnal a kút fedezékébe ugrok és onnan nyilvánítok csak véleményt, fennhangon.
-Egy elf az, vigyázzatok!!! Közben lehetöség szerint a most roppant karcsúnak és picinek tűnő pajzs fedezékében-és az esetleges zűrzavarban- elindulok Malor felé.//összevissza, meggörnyedve, és nagyon átkozódva//
Ha elérem és még nem lött ki a kis aranyos akkor segítek behúzni, bár ebben a kaszni ami rajta van képez némi akadályt, mivel nem tudom használni mindkét kezem, és a pajzsot le nem rakom. Így is meztelennek érzem magam, és sehol nincs baldahinos ágyikó, hogy ez most örömmel töltsön el.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Hirtelen zavar támad a tisztáson. A kiáltások és az eltrappoló emberek miatt a lovak kissé megzavarodnak és csupán prüszkölve kapálják a köveket. A láncra fűzött fogolykoszorú csak értetlenül pislog és még mindig nem tudja mi is történik, de Dzsana „invitálására” azért elindulnak a ház felé. Közben a takarásukban Súrion is az épületbe tart, de igencsak hátráltatja lábsebe. Úgy tűnhet számára, mintha csak vánszorogna mikor sietnie kellene. Mustafa a kutat minden gond nélkül eléri, de ahogy megindul a lovag felé neki is kijut a jóból. Már épp elérné a vértest, mikor újabb vessző érkezik és a jobb kulcscsontját éppen csak elkerülve a vállvas alatt teljesen átüti a csuklyás izmot. A pontos lövés következményeként elől-hátul hamar vér borítja a vértet és a papot egyaránt. Most úgy látszik nem törődik olyan sokat a lövész a célzással, mert gyorsan érkezik a harmadik vessző is, de ez már a tömeget épp házba terelő Dzsanát éri. Nem mély a seb, így csupán a zsibbasztó fájdalom az, mely hátráltathatja a viadornőt a lovak elengedésében. Súrion nagyjából ekkorra tud a házba sántikálni, ahol a foglyok épp lázasan, egymást túlkiabálva vitatják, hogy most mit kéne tenni. A Bátrabbja élükön a három képzettebb zsoldossal már a kitörést fontolgatják. Egyenlőre sem Súrion, sem Mustafa nem jutott odáig, hogy megragadhassa a páncélos lovagot, de úgy tűnik jól bírja a megpróbáltatásokat, mert ugyan térdelő helyzetben, nekidőlve a falnak zihál, de légzése erős, erről árulkodik az is, hogy a mélyebb levegővételeknél erősen megrezdül a kiálló nyílvessző. Végül megmozdul a lovag is, hátranyúlva derekához egy erőteljes mozdulattal letöri a vesszőt, hogy ne akadályozza. Természetesen ez egy hangod morranást szül, mely nem nevezhető sem kifinomultnak, sem túl emberinek.*

//Sebzéseknél az SFÉ-t már vontam.
Mustafa: -4 Ép, -8 Fp
Dzsana: -11 Fp

Dzsana, Súrion kérlek ti az ajtóba/házba érve dobjatok egy érzékelés próbát.//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Nagy nehezen nyögve,zihálva beérek a házba és nyomban felkapom a tegezem és az íjjam.Éppen időben,mert látom,hogy a fogjok kezdenek "erőre kapni".*

- Kuss legyen!!!Leűlni!!!
Aki megnyikkan azt keresztűl lövöm,aztán meg kibelezem!!!

*Ordítok rájuk és már feszítem is az ideget.A hozzám legközelebb álló "zsoldosra" célzok!
Ha nem értenek a "szép" szóból,akkor csakugyan keresztűl lövöm!*

- Pofa be és leűlni!!!

*Ha esetleg nem volt elég,akkor a másik "zsoldost" is keresztűl lövöm.
Majd Dzsana után kiálltok,hogy jöjjön be!
Én pedig szépen kihátrálok és a falhoz símúlva a sarokhoz megyek.Ekkor látom,hogy közben a dzsad is és Dzsana is vesszőt kapott.*

- Mindenki maradjon fedezékben,mert így végünk!!
Te is Uram,maradj lent!Külömben véged!!

*Magyarázok mindenkinek,miközben az erdőt figyelem,nagyjából a lövések lehetséges irányába.Ha bármi gyanúsat látok rögtön célzok és lövök...*

// Érzékelés próba:5
Persze Quator majd eldöntöd,hogy mire futja az időmből... //

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A lövés egy fájdalmas artikulátlan hangot "csalt" ki belőlem, s bizony előszörre meg is rottyannak térdeim. Azonban összeszedem minden erőmet és csak eloldozom a lovakat a kút mellől. Majd ha még tudok, olyan helyzetbe kúszok a kútnál, hogy takarásban legyek arról az oldalról amerről érkeznek a lövések.
Nem feltétlenül a saját sebem aggaszt, hanem Malor állapota leginkább, utána Mustafáé. Kiszolgáltatva mindennek ott vannak a nyílt terepen védelem nélkül. Aggódva nézem mit csinálnak. Ha alkalmasnak találom a lehetőséget, akkor megkísérlem, hogy odasiessek hozzájuk (már amennyire ez telik csak tőlem) és ha kell magamat pajzsként használva segítsem őket be a házba.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A helyzet nem túl rózsás. Mustafa és Malor egyenlőre teljesen nyílt célt nyújtanak a ház fala mentén, így az eddigi pontos lövések alapján nem sok esélye van még vasdobozként se kettejüknek, de pozitívum, hogy a lövész abbahagyta a tüzelést. Lehet, hogy nem akarja leleplezni magát az esetlegesen fedezékből figyelők előtt. Illetve az sem kizárt, hogy csak jobb pozíciót keres magának az erdőben, ahonnan hang nem szűrődik be hála a vén bugris varázsló rigolyájának. Eközben Dzsana elengedve a lovakat – amik arrébb is rebbennek, de nem rontanak az erdőbe – a kút mögé kuporodik, de mielőtt bármit is tehetne azt látja, hogy Súrion épp kihátrál a házból, mikor a lövöldözéssel átellenes oldalról kibukkan a saroknál egy aránylag alacsony sötétbőrű fickó. Első látásra is felismerhető benne a gyűlölt gorviki vér. Arcán egy érzelemmentes vigyorral meglepően hosszú tőrét lendületből próbálja Súrion bordái közzé mélyeszteni. Súrion ráparancsolása a fogjokra hatott. Megérezték, hogy az ellentétek ellenére azért egy csapatot alkotnak fogvatartóik vész idején, így inkább meghúzódnak. Így háborítatlanul kihátrálhat a vándor az ajtón íjjával kezében, de ahogy fordulna a lövöldözés irányába még szeme sarkából elkap egy a másik ablaknyílás előtt elsuhanó sziluettet. Nem sok sem látványra, sem időre, de annyira elegendő, hogy arra felé fordulva ne teljesen háttal és váratlanul érje egy újabb férfi feltűnése, aki úgy látszik a házat megkerülve akart rajta ütni a társaságon. Már első látásra lerí gorviki származása. Sasorr, sötét szemek és a kreol, napcserzette bőr. Keze boszorkányos ügyességgel csap előre lebbenő köpenye alól és egy majd fél ynevi láb hosszú, keskeny penge vágódik Súrion oldalába. A szúrás nagy precizitásról és rutinról ad tanúbizonyságot, de erőtlenre sikerül, így a sokat próbált bőrvért ismét jó szolgálatot tesz és megbicsaklik benne a penge. Így is sebet ejt, de csupán bosszantó fájdalmat okoz, semmint elviselhetetlen kínt vagy ne adja az ég halálos sérülést.*

//SFÉ-t vontam.
Súrion: -3 Fp//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A foglyok között rendet rakva igyekszem a házból kifelé,hogy szíves fogadtatásban részesítsem az imént érkezett látogatónkat.Ám a szemem sarkából egy pillanatra - a vendégünkel ellentétes oldalon - meglátok az ablakban egy elsuhanó árnyat.Ami arra készteti be edződött reflexeimet,hogy kilépve az ajtón arra felé fordítsák tekintetem és mozdulataim.De még így is késve eszmélek,mert amint kilépek az ajtón egy keskeny penge szúr az oldalamba.De talán az Isteneknek,vagy inkább a vértemnek hála,a penge nem talál utat a bordáim közé.Így egy fájdalmas szisszenés után,amit egy hasonló fintor kísér,meg próbálom arcon döfni a támadómat.Majd ugyan azzal a lendülettel hasba rúgni.És ha,így sikerűl egy pillanatnyi időt nyernem,akkor a jobb kezemmel (ebben volt a vessző) kardot rántok...*

// Off: A dobásokat rád bízom Quator
Már nagyon vártam a folytatást //

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Amint elmaradoznak a nyílvesszők kimozdulok rejtekemből és Mustafáék felé veszem az irányt amilyen gyorsan csak tudom. Súrionnak már későn szólnék, hogy támadás érkezik hamarabb ott van a gorviki kutya mintsem kinyitnám a számat és tudnám őt figyelmeztetni. Aggódva nézem egy pillanat erejéig, hogy mi lesz, majd gyorsabb tempóra ösztökélem magam - már ami a sebem miatt telik tőlem, és így sietek a két meglőtt férfihoz. Eredeti szándékomat szeretném beváltani - akár magamat pajzsként használva bejuttatni őket a házba. Ha a gorviki netán kézközelbe kerülne a sérülteket védeném első sorban.*

//Off: az esetleges dobásokat én is rád bízom Quator! //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A vállamba fúrodott nyílvesszöt a lovagtól- ködös szemmel- ellesett mozdulattal töröm el. Még ép kezemmel segítek talpra tápászkodni a vértben, és vértcsában térdeplö lovagnak majd, ha Dzsanna is odaér visszavonulást tervezek a házba.
//nem írtad hogy a karom lebénult volna, így teljes értékűen használom fegyvereim, pajzsom//
A gorviki feltűnése megerösít abban, hogy a kis trió jött el hát, és valószínüleg megtalálták a varázslót is. Sajnos a bokrok rejtekében bújkáló elfet reménytelen vállakozás lenne kézre keríteni, így a legközelebbi lehetöség, ahol a fájdalom felett úrrá lehet a harc heve, a "kiemelkedett" sárba tiprása. Pajzsom magam elé kapva támadok rá azzal a lendülettel mit az ajtó és a lovag közti távolság nyújthat. Úgy gondolom a gyáva kutya nem akar majd feltartóztatni, hanem megpróbál kitérni, így lendítem fegyverem is, a menekülés útjába.
Súrion esetleges elém penderülése természetessen romba dönti tervem, és akkor teljessen hétköznapi, átlagos és megszokott módon próbálom segíteni az úton, mely Istene mellé segíti, minél hamarabb.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A helyzet egyáltalán nem látszik javulni, hanem inkább romlik. Dzsana a vértesek segítségére rohan miközben ők ketten épp felkászálódnak a magánbejáratú vértócsáikból. Az biztos, hogy igencsak gyűlik a karmazsin életnedv. Malor nem nagyon kér segítséget csak ráfog az ablak párkányára és feltápászkodik. Azonnal a kardja után nyúl, de az látszik az arcán most tényleg súlyos lehet a sebe, mert elfehéredett ajkakkal, sápadtan néz társaira. Mustafa is letörte a vesszőt, ami nem volt egy kellemes feladat, de most épp nem ez jár a fejében. Így nagyjából egyszerre jut a trió arra a következtetésre, hogy itt az ideje megnézni kivel tölti idejét Súrion. Eközben az ajtó előtt folyik a parázs közelharc. Súrion visszaszúrását az idegen vigyorogva félreüti baljával, amit egy fémes csikordulás kísér, ahogy a vessző hegye megkarcolja a bő selyeminget, de nincs sok idő morfondírozni, mert a hosszú penge ismét előrecsapódik. Most jóval biztosabbra sikerül a döfés, de erő még mindig nincs benne sok. Súrion legnagyobb szerencséjére, mert így a mellkasába végódó acél megcsúszik a bordákon és ugyan biztos, hogy a csontok nehezen viselték a hirtelen behatást, de jobbra csúszik rajtuk a hegy és csak a húst szántja fel mélyen. Ebből a vérten körülbelül csak egy lyuk marad, mert a többit megoldotta a sors alatta, de még így is súlyos a seb. Mostmár gyorsan gyűlik az újabb tócsa. A tervezett rúgás erőtlenre és pontatlanra sikeredik, így inkább csak kibillenti a vándort egyensúlyából és érkező társai „karjaiba” invitálja. Dzsana, Mustafa és a kissé lassabban érkező Malor az ajtó előtt szembetalálkozik az épp elesni készülő Súrionnal, de úgy tűnik a gorvikinak kutya baja és nem is látszik rajta, hogy nagyon menekülhetnéke lenne. Mustafa épp kerülni igyekszik társát, így az elsöprő roham elmarad, de sikerül szembe kerülni népe gyűlölt ellenségével. Csakhogy ne érezhessék a hátrább szorultak sem, hogy „biztonságban” lennének más szögből, de ismét megérkezik a vesszőpár az erdőből. Valami zavarhatja a kilátásban az íjászt, mert ezek nagyon nem vallanak az eddigi pontosságra. Egyik Dzsana feje felett száll el és pattan le a házról, a másik ugyan eltalálja a lovagot, de pont a vért közepén, ahol a legmasszívabb az acélbőr, így ez a már jólismert koppanással, ártalmatlanul esik a földre. Mustafát rögtön egy gyors súrás fogadja, mai ugyan nem valami remekbeszabott, de a könnyű penge még így is kishíján utat talál a vért réseibe. A pap válaszcsapása végleg felhasítja az elrongyolódó ingujjat és láttatni engedi a fénytelenre edzett szürke alkarvédőt, melynek acélját meglehetősen sok karcolás díszíti jelezvén sokat használhatja gazdája. Összegezve a helyzetet. Mindenki sebesült a csapatból és szinte általánosan elmondható, hogy súlyosan. Az ellenfél tábora pedig teljesen ép. A benti rabok kiszámíthatatlan reakciójáról nem is beszélve. Hőseink elmondhatják, hogy nyakukba szakadt a Feketeleves.*

//SFÉ-t vontam
Súrion: -3 Ép, -6 Fp
Musztafa: -2 Fp a vesszőletörés miatt
Az éjszaka folyamán egyébiránt a szabályosan kötözöttek 16 Fp-t, a nem szabályosan kötözöttek pedig 8 Fp-t kaptak vissza.//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Az oldalamat ért szúrásra adott válaszdöfésem nem sikerűlt valami fényesen.De hát,szinte csak reflexből cselekedtem és nem is vagyok éppen erőm teljében.Így hát,közel sem szimpatikus képű támadóm,könnyedén hárítja.Majd ismét felém szúr,ám ezúttal sokkal hatékonyabban.Éles,fájdalmas szúrással hasítja fel a keskeny penge az oldalam.
De valahogy muszály időt nyernem,hogy fegyvert ránthassak,így hát egy rúgással próbálkozom.Ám ez már a "megszületése" pillanatában halálra volt ítélve.És inkább csak hátrányt szereztem,mint előnyt.Mert,hogy még két lábon sem állok valami biztosan,nem hogy egy lábon.Így,végűl is újabb erőtlen próbálkozásom eredményeként csúfosan a földre kerülök.
És így fekve,fegyvertelenűl és sebesűlten egyetlen esélyem maradt.Az elmém ereje!Egy mély lélegzetet követően támadómra összpontosítok (vakság okozás).Majd,immár titkos erőm sikerében bízva,feltápászkodom és kardot rántok (mind kettőt).Majd a falnak dőlve figyelem miként reagál a füstüs képű az új "fel állásra"...*

// Off: Ha esetleg nem így történne,akkor utólag módosítom a reagot... //

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Az újabb vessző nem derít fényes kedvre, az meg főleg, hogy társaim nem befelé igyekeznek, hanem leállnak harcolni a gorvikival.*
<Azokkal a sebekkel... Nem lesz ez így jó!>
Társaimtól nem nagyon tudok bemenni, de tehetetlenül sem akarok állni a hátsó sorban. Egy kósza szikra után körbenézek, hogy vajon milyen messze lehet az a hely, ahol előző este hagytam kardjaimat.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Mivel sem a nyílvesszöröl sem egyéb meglepetésröl nincs tudomásom, és Súriont sem áll szándékomban felsegíteni tovább lépek a fekvö alak felett a gorvikihoz. A technikát nem figurázom túlzottan. Bár a töre gyors ám az erös és határozott csapások gyorsan elzsibbaszthatják a fegyverforgató kart, így erre utazva és ügyelve az alattomos kígyónyelvre-ramiera- támadom a ... hullajelöltet.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A gorviki ismét szúrásra lendíti jobbját a ramierával, de a már-már fájdalomtól és vérveszteségtől elaléló Súrion tudata utolsó erejét összeszedve varázslattá formálja a mindent átható manát és ellopja megsebesítője szeméből a fényeket. Ezzel egy időben érkezik surrogva az újabb nyílvessző-páros. Miután már mindenki előrébb lépkedett néhányat, így mindkét lövedék a lovagot találja és mindkettő elvásik a félvérten. Igaz egyikük a vállvason megcsúszva még apró sebet ejt a fülön, de jelenleg ezt fel sem veszi Malor tekintve az oldalába ágyazódott és bőven vérző sebet okozó nyílhegyet. Mustafa nem törődik semmivel. Csupán a jól bevált hentesmunkára koncentrál nincs csel, nincs varázslat csak a testi erő és a sokéves gyakorlat. A gyakorlat talán a gorviki oldalára billentené a mérleget, de az erő és a vértezet bőven kiegyenlíti ezt. Így a varázslat okozta meglepetés és Doldzsah figyelme elegendő, hogy valószínűleg végleg eldöntse a küzdelmet. Az előre lendülő jobbot könyök felett találja el a szent thadzsi és egy erőteljes reccsenés kíséretében hasítja át a húst és inakat. A pengét a felkarcsont megállította, de csak olyan áron sikerülhetett, hogy kettéroppant a terhelés alatt és átütve a kar hátsó részén még feszülő bőrt jelenleg kiáll a vége a húsból. A végtag teljesen használhatatlanná vált és a seb okozta fájdalom alatt a késelő térdre rogy. Dzsana kardjait a haramiák fegyverei közzé dobta, melyek ott hevernek a gorviki mögött a ház melletti részen elszórva, innen úgy 10 méterre. Talán nem lesz rájuk szükség, de azért az íjász még sok bajt okozhat. Malor mivel jelenleg nem sokat tehet a harcban, így inkább a szinte félájult Súrion hóna alá nyúl és megpróbálja a házba húzni. A bentlévő banditák épp kifelé törnének, mikor hirtelen beáll a változás a harcban és így kissé zavartan megtorpan a nagyrészük, de a három zsoldos még lép egy-kettőt gyűlölettől ízzó szemekkel. Azt latolhatják, hogy le tudják-e gyűrni a velük szemben álló, sebesült társát tartó lovagot.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Bár rendkívüli kéjjel tölt el a nagy Ranagol hívének döbbente, ez most nem az az óra és perc így kénytelen vagyok- de tényleg csak a szükség visz rá - fejbe rúgni, ha meg már rúgok legyen benne lendület, nem végzünk ugye félmunkát. Biztos vagyok benne hogy Ö se végezne. Az ajtóban toporgókra rivallok.
-Befelé csürhe népség! Vagy vágytok pár csinos elf nyílvesszöre?! Az anyátok úristenit!
Amennyiben a gorviki alak elterült, akkor egy gyors mozdulattal adom át a - majd méter szentelt acélt-végsö útravalót néki,//megölöm// majd a házba igyekszem befelé. Az esetlegessen felmerülö lázadásra nem túl szépen, fegyverrel válaszolok, most nem fogok finomkodni senkivel, az életünk múlhat minden apró tétovázáson vagy megingáson.

//off: ha Súrion megvakította, ne meredjen máá szerencsétlen a törére //

//Na már nem mered. Kösz a figyelmezetést.
Quator//