Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

//Öv tarsoly nálad van, fegyverhüvely is, de fegyver nélkül.//

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

Köpködés és őrüszkölés hallatszik, aztán az érthető beszéd:
-Itt vagyok egy zsombék mellett!
-Itt sok zsombék van...-morogta Dantes. A hang a lányé
-Az ÉN zsombékomnál vagyok!
Ez sem volt jobb Társad a bottal nyúlogatni kezd a sötétben, a hang irányába.
-Kapja el, ha eléri.
-Messze van!-panaszkodott ijedten Elennia.
Közben mögületek mozgás támadt. Leverték a fogvatartókat, a támadók valóban az ösvények felderítéséhez fogtak neki.

[Iymer]

<Szakadna rátok az ég, hogy nem bírtatok megmaradni ott, ahol vagytok. Örülnétek a győzelemnek oszt' jóvan!>

- Haladj csak egyre közelebb, tapogatva! Ha a közelbe ér valamelyik, maradjatok csendben, ne is mozogjatok! Hátha nem vesz észre: sötét is van, nád is takar.

Elhagytuk már, ugye, Dentassal a járatot? A tőr a kezemben, ökölbe szorítva, leeresztve, nehogy megcsillanjon véletelnül. Megállok, lassan megfordulok, nehogy elessek: hátam mögött Dentas és valahol Elennia, előttem a járat. Oldalt nézek, vigyázok, jön-e valaki, és ha igen:
- Csend!

Mi a helyzet a tisztáson? Az egészet valószínűleg nem látom át: melyik csapatból kb. mennyien vannak állva? mi lett a asorsa Ravasznak?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

Dantes óvatosan tapogat, lép. Majdnem belecsúszik az ingoványba, de megtartja egyensúlyát. Egy alak jön, karddal a tisztás felől. Mögötte elült a hadakozás zaja, többen jönnek.mennek, nem kivehető, mi lehet Ravasszal.
Dantes még a lélegzetét is visszafogja, Elennia is mozdulatlan lehet, mert a víz nem vet hangot. Az alak elmegy előttetek, aztán még egy 10 métert megtéve visszafordul. Dantes felsóhajt. Folytatja a kutakodást.
-Elennia. Elennia? Szólaljon már meg az istenit!-szólongatja de válasz nem jön. Dantes nagyot nyel.
-Iymer, a lány csak nem?...

[Iymer]

Torkomban dobog a szívem, amikor az alak előttünk mozog, majd kezdek megnyugodni, amikor végre elmegy. Hanem az, hogy Elennia nem válaszol, az igen nagy gond, nekem is az az első gondolatom, hogy elnyelte a mocsár. <De hát csak nem... az nem lehet, hogy ennek az egész hercehurcának végül ez legyen a vége...>

- Elennia! Elennia! Merre van?

Néha odanézek, amerről az alak jött szétnézni a nádasban, de mostmár inkább én is Elenniát keresem. Megyek, amennyire tudok Dentas mögött, az egyik lábamon állok, a másikkal kicsit előbbre lépek, keresek kemény talajt, ami megtart, majd újra ugyan ez. Dentas mögül azon a részen válok el, ahol Elenniát sejtem. Továbbra is lassan, óvatosan mozgok, a tőrt elteszem az övembe. Azzal nem használuk senkinek, ha itt fúlunk.

- Hol van? Szólaljon már meg! - egészen felemelem arra a hangerőre a angom, amin korábban beszéltünk. Ha nem szólal meg, már nem is figyelek a tisztáson a történésekre, vagy hogy esetleg újabb támadó akar szétnézni a járatban.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Erlon a nő szavai hallatán próbál „talpon maradni”, hisz Rossita kérése felért egy pofonnal a dalnok számára. Azért próbálja türtőztetni magát az északi, s mosolyt csalni az arcára, több- kevesebb sikerrel.*

<… Alborne!!! Alborne!!! Komolyan mondom, hogy igen nagy és „veszélyes” kihívások elé állítod szerencsétlen fejemet!!! Na, várjunk csak! Mi a fenét csináljak!? Ha elszaladok üvöltve, akkor sosem tudom meg a némbertől, hogy melyik is a számunkra megfelelő hajó, kapitány?! Mit is tanított nekem anno öreg mesterem?! Jah, igen, megvan. „… Nincs ronda nő édes fiam, csak folyamodj egy kis „csaláshoz”, s meglátod jobb lesz! Megteszed mind azt, mi előtte sosem fordult volna meg abba a kobzos fejedben…” Na, Erlon! Most eljött eme tanítás alkalmazásának is az ideje! Pfujjj, de nem vágytam erre a pillanatra!…>

* A bárd szélesen elvigyorodik, majd enyhén közelebb hajol a csúfsághoz, agya azonban „pörög ezerrel”, s minden porcikájával a mágia létrehozására koncentrál. Elképzeli, hogy egy fiatal, csinos, szép arcú, mélységes kék szemű nő áll vele szemben, s amit gondol, hirtelenjében meg is jelenik előtte. A csúfság arcvonásai eltűnnek, az elképzelt nőszemély, csókra éhes szépen ívelt ajkai jelennek meg Erlon szemei előtt. A dalnok közelebb hajol, óvatosan végigsimít a „jelenleg” gyönyörű arcon, majd lélegzetét visszatartva forrón megcsókolja az „átváltoztatott” banyát. A csók után a fülébe súgja mondandóját.*

- Megtettem hölgyem amire kért, de most én szeretném megtudni a kapitány és a hajó nevét! * Lép kissé hátrébb a dalnok, még mindig a gyönyörű nőt látva maga elött.*

//( Tárgyalkotás vi: 2. sz, 6 MP, időtartam: 3 perc/szint) //

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

Csapkodás, de most már távolabbról.
-Itt visz a víz!-kiált kétségbeesve a lány, közben kásás a hangja. Dantes otthagyja az eddigi helyeteket, kilépett az ösvényre és sietni kezdett azon tovább.
Beszédeteket meghallották.
-Mor, Vika, hozzátok ide azt a két ökröt, aki szövegel a nádasban! Luva, ott voltál, csak nem elmentél mellettük?!-hallottad a tábor felől.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: kora délután
_________________________________

Eme módszerrel túlélted a csókot, a nyanya tolakodó nyelvét, ksernyés szájízét, foghíjas száját...Hiába, ezt érezted, ez nem változott meg. Ráadásul a szemérmetlen némbere még ágyékodon is végigsimított. Ez már szexuális zaklatás!
-Hm, fiam, te aztán jól kűdöd az ívet!-kuncorászott, ám az isteneknek legyen hála, nem kívánt meg annyira, hogy még többet kérjen tőled. Ezért tényleg adhatnál Ellanának adományt, ha temploma felé jársz, hogy megmentett egy ilyen undorító nő ölelésétől.
-Az nem úgy vagyok. Én mene, te kövecc, s én bemutat te kapitán'. Idegen arccal az nem álla szóba, én mutatka magam meg neki, beszíl neki, s ha úgy dönt, akar találkoz te meg aki még veled vagyon, akkor lehet csinál üzlet te száj a kapitán'.
Ezzel meg is indult száját törölgetve elégedetten. Ránéz Ronjára, morrant egyet, köp egyet a földre, shadoniul reccsen valamit, de Ronja flegmán vállat von, melléd sorjáz.
-Hogy ment?-érdeklődött-Még egyben vagy, tehát nem kérte, hogy hágd meg. Kivételes alkalom, valakitől már leszedhette ezt a sápot.
Közben a kikötői kocsmasorhoz értetek, azok közül is a nyanya az egyik legredvásabb lebujhoz vitt benneteket.
-Marad kinn. Beszíl kapitán'. Oszt ha gyühetve ti, szólsz!-ezzel benyitott a kocsmába. Az ajtónyitás idejére zaj ömlött ki bentről az utcára. Az ablaka tapadt a kosztól, tenyérnyi lehetett csupán az egész még így is. Ronja lezserül rágyújtott pipájára.
-Nem kérsz?-ajánlgatta a dohányát. Gyomrod kordult egyet. Még nem ettél ebédet se, de a nyanya után lehet nem is fogod kívánni az ételt

[Iymer]

Ezek szerint Dentas megy a csómakért. Tud evezni? És ezek szerint nem tudnak Elenniáról. Az este jó híre.

Én érdemben segíteni nekik nem tudok, ezért akkor én is kimegyek az ösvényre, és megvárom azt a két alakot, aki értünk jön. Cél az, hogy addig feltartóztassam őket, amíg Dentas elér a csónakig, és ki nem evez Elenniáért. Jó kérés, hogy ez mikor lesz. Nem fogok ellenállni, de azért igyekszem minél inkáb útban lenni nekik.

- Mit akarnak tőlem? Nem tartozom Ravasz bandájához! Engem is erőszakkal hoztak el és ott, abban a kunyhóban tartottak fogva. Egyik emberüknek még Ravaszt is megmutattam.
Nem állok félre az útból, de ha lök, akkor ez van, elesek, de hirtelen csak a karjában tudok megkapaszkodni, így lehet, hogy ketten esünk el.
- Nem, én sem látom, pedig az előbb még itt volt. Hogy hova lett? Fogalmam sincs, merre mehetett. legalább ő meg tudot lépni maguk elől, fél siker.
- Engem Iymernek hívnak, aki meg szerencsésen meglépett, Dentas.
Ilyesmik.
A tőrt meg nyilván észre veszik előbb-utóbb az övemben. Ha kell nekik, hadd vigyék.
Ha kivezetnek a tísztásra, felismerem azt az alakot, akinek megmutattam Ravaszt? Ha kell, Emlékfelidézést alkalmazok - Pszi.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Erlon az írtóztató csók után, mely még igy mágiával megfűszerezve sem volt túl kellemes, hátrább lép, nyel egy nagyot, hogy a feltörni készülő hányingert leküzdje, majd még mindig a „csók hatása alatt állva”, bólint a banya kijelentésére. Miután elindultak, s Ronja is csatlakozott hozzájuk, majd elejti a csaj kis monológját, a dalnokot majd szétveti az ideg egy pillanatra.*

<… Oh, te álnok! Tudtad, hogy nem ezüst a fizetsége a banyának!? Na, jön még kutyára lovasroham!!! …>

* Ronja szavait halván a bárd ránéz egy pillanatra, s lerí róla, hogy feltudná nyársalni tekintetével. Szerencsére a harag amilyen gyors jött, oly gyors távozott is. Miután Rossita belépett a lebujba, s kettesben maradtak, Erlon megszólal.*

- Először is! * Köp egy hegyeset a földre, midőn eszébe jutott a banya csókja.* Először is ez sokba fog kerülni neked te nő! Ilyen gyomorforgató élményben még nem volt részem.* Ingatja fejét Erlon, de azért egy enyhe mosoly is kiül már az arcára, kezével int, hogy nincs még szüksége a dohányra. Vesz egy mély levegőt, majd belekezd mondandójába.*

- Nem tudom mit hallottál a mi kis diskurálásunkból, de el kell mondanom, hogy körülbelül 15 aranyba fog kerülni az úti költségünk. Persze, ha megtudunk majd alkudni azzal az átkozott kapitánnyal, akit a nyanya ajánl nekünk! Előre szögezzük le. Ki alkudik vele? Nem szeretném, ha bármelyikünk is elkezdi az alkudozást, a másik belekontárkodjon abba. *Köp még egyet, midőn eszébe jut a banya szája íze.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

Dentas fogott már kezében evezőt, nem profi, de beleborulni a vízbe nem fogtok, ha szerez csónakot.
-Ezt bárki mondhatja-vágott vissza a férfi tiltakozásodra, hogy nincs közöd Ravaszhoz. Nem löknek meg, csak az egyik lefegyverez, karon ragad, nyilván való szándékkal: hogy a tisztásra vezessen. A másik fickó Dentas után eredt.
Fogvatartóitok közül egyet megöltek, a többit foglyul ejtették, Ravaszt nem látod közöttük. Meglépett volna? Lenyomnak a földre. Ferde orrú férfi a támadók vezetője, semmitmondó arccal néz le rád.
-Azt mondja, ő nem tartozik közéjük, hanem elfogták.
A törött orrú megint rád néz, aztán vállat von.
-Majd kiderül.
Láthatólag nem örülnek, hogy Ravasz, azaz a lényeg olajra lépett. Hiába faggatják az ott tartottakat, úgy fest, azok nem nagyon tudják megjósolni,. most merre ment a vezérük és mihez kezd magával. Nem kötődik embereihez túlzottan, így előfordulhat, ott hagyja őket a szarban és vissza se néz. Ám megérte figyelni: világossá vált, nem őrség, hanem a nádas igazi urai csaptak rajtuk, akiknek nem tetszett hogy idegen banda kóricál ott az ő engedélyük nélkül, s az sem kizárt, Ravaszt arcról már ismerik korábbról, mert egymás között Neves-ként említik.
A fickó, akit Dantes után küldtek, nélküle ér vissza:
-Csónakba szállt és elevezett.
A törött orrú vezér nem örült ennek. Rád pillantott:
-Mért is kellett volna téged ravasznak elrabolnia?
Közben a banda által összegyűjtött, tőletek elvett holmit a tisztás közepére hordták a kunyhókból.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: kora délután
_________________________________

Ronját nem rázza meg, hogy utálkozol rá. Tudomásul vette. Sőt, rákérdez:
-Nem te mondtad Adának, hogy minden nőt szeretsz? Ez is nő volt...
-Az összeg miatt ne aggódj: Ada elszánt nemes, Imoen pedig gondoskodott további tőkéről. Hm, látom, utóíze maradt Rossitának.
Széthajtotta feketeáruként kabátja bal szárnyát, kis zsebek sorakoztak ott:
-Mentalevél, bagó, kokain? Mi kell?

[Iymer]

Hagyom, hadd tegyenek velem belátásuk szerint.
Annak, hogy Dentas el tudott evezni, örülök.

A kérdésre felnézek a földről a kérdező arcába, felülök, később, idővel, ha hagyják, fel is állok.
- Váltságdíjért.

Ha úgy gondolom, hogy Dentas - és remélem, vele Elennia is - messze jár, akkor újabb kérdésre már megmondom a teljes igazat:
- A gazdám gyerekét rabolták el Ravasz emberei, őt akartuk visszaszerezni. Nem sikerült. Este meg sikerült neki meglépni innen - ezt a végét már mosolyogva mondom.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok elmosolyodik, midőn Ronja „bemutatja” a felhozatalt, fejét ingatja, jelezvén, most nem kell semmi. Egy pillantást vet a kocsma irányába, s ha nem jön ki onnan senki, közelebb lép a titokzatos nőszemélyhez. Mélyen, kutatón fürkészi annak tekintetét pár pillanatig, majd enyhén beharapja a szája szélét.*

- Ronja! Egyenlőre nem kell semmilyen cucc. Előbb legyünk túl a tárgyaláson! *Kacsint a dalnok.* Amúgy igaz. Minden nőt szeretek, de mindet más képen. Valakit tiszteletből, valakit kívánalomból, s olyat mint Rossita, azért mert muszáj. * Szavai után gyors témát vált, hátha megtudhat többet a titokzatos nőszemélyről. Furdalja oldalát a kíváncsiság. A megismerhetetlen megismerésére való törekvés. Szimpatikus neki a csaj, főleg ezzel a nagy flegma viselkedésével. Amit Erlon valamiféle „színjátéknak” tekint.* Te hogy állsz a dolgokhoz, a másik nemhez? Te szerettél már valakit életedben, vagy attól tartva, hogy az kihasználja érzéseidet, inkább elutasítóan viselkedtél eddig az adott illetővel? Tényleg, mi történt közted és Rossita között, hogy ennyire fúj rád a banya?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádasban
Időpont: éjjel
_________________________________

Felkeltetted a rajtaütő vezér figyelmét, intett, többet is akar erről hallani. Örömteli bejelentésedre Elennia megmaradt elrablói gyilkos pillantásokat lövelltek feléd.
-Milyen kár, hogy nem ismerhettem meg személyesen azt a hölgyet, akiért egy senkiházi jöttment képes volt ilyen merész manővert végrehajtani ami fennhatóságunk alatt!-szösszent a törött orrú vezér.
-Talán jobb is, nem hiszem hogy méltó lenne egy magafajta senkiházi a látására!-csendült egy hang a csónakos ösvény felől, kivont kardú, nemesi tartású férfi állt ott, egy vadidegen. Majd közvetlenül a bejelentés után kihasználva a döbbent dermedést, berontott a tisztásra még két társával, s a törött orrút egyszerűen leszúrta.
Felocsúdtak ám most a régi és új banditák is, kitört a haddelhadd. Ha előre hajols és erősen kinyúlsz, visszaszerezheted az összehordott holmik közül a fegyvered.
-Iymer! Üss akit csak látsz!-rikkantotta valaki a tömegből Dentas hangján.

[Iymer]

<Zaccaria? Ilyen gyors voltál Dentas? Elismerésem...>

Fegyveremért nyúlok, ütöm, akit látok. Az ostort bal kézbe veszem, nagy az most ide, inkább a szablyával hadakozom. A banditákat mindenesetre felismerem.