Örökség [UT]

[Mesemondó]

I. Rész - Kék Csillag
__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

Alig ültél le a halványkék kárpitozású és tapétájú nappaliba, hogy igyál egy kis italt a hosszú út után, halk kopogás jött az ajtó irányából. De hisz az inas az előbb még semmi fontosat nem akart közölni veled érkeztedkor!
Legidősebb bátyád, Inever kért meg két héttel ezelőtt levélben, nézd meg, minden rendben-e a taronai családi villával. A papírok szerint igen, de szerette volna, ha személyesen is tanúja vagy az otani helyzeteknek. Nem számít panaszra, te amúgy is ráértél , így semmi okod nem votl arra, hogy lemondd a dolgot. Főleg, hogy Shadon városában kicsit forró lett számodra a talaj: olyan fehérnépre vetettél szemet, ami kissé nagy vadnak bizonyult az apai ági hercegi vérvonal miatt, s bár tényleg nem történt semmi illetlen -egy csók még semmi, ágyba nem volt alkalmad vinni a porcelánfinom bőrű, sötétbarna hajú ifjú arát- azért finoman az értésedre adták, jó lenne, ha egy ideig nem mutatkoznál a szépség közelében.
Akár rá is foghattad volna, nem gyávaságból tettél eleget ennek, hanem mert számodra fontos a család s egy családi kérés szólított el
A Villa Angiolinát már jó ideje birtokolta a család, telente fel is szokták keresni, hisz itt, a partvidéken jóval enyhébb az idő, nem úgy, mint az ország szívében, ahol hó hullik mindenre és a hidegnek foga van.
Elsőre azt láttad, minden rendben: a park gondozott, a bútorok letakarva előírás szerint, hisz a családod tagjai épp nem tartózkodtak ott, de mivel te megjelentél, az általad használt helyiségeket rendelkezésedre bocsátották. No de ha egy órája érkeztél! Szét se tudtál rendesen nézni
Erre máris keresnek. Ilyen hamar híre futott, hogy egy con Seros a városban tartózkodik? Hiúságod ott kuncogott fejedben, hogy ez természetes, ha rólad van szó, hisz szépséged legendás, ez a minimum, amit elvársz
Amint behívtad az inast, az alázatosan kérte, hogy egy úr szeretne veled találkozni, aki arra hívatkozik, hogy bátyád, Arunor hű barátja. Az úr neve Bastian Mirvo, s igen sürgős az ügye.
Úgy tudtad, ifjabb bátyád valóban szokott ebbe a villába járni, s vannak is állandó barátai, így ebben füllentés nem lehet. S mért nem ő jött megnézni a birtokot s mért te? Mert legutóbb bátyád nem adott meg elérhetőséget Ami azt jelenti, szert tett egy szeretőre, kinek kilétét nem fedné fel s nála lakik. Ha ezt Inever sejtené, kitörne a botrány.
Hívásodra egy alacsony, izgága férfi jelent meg, alázatosan lesütött szemmel. Ruháját tekintve lerítt róla, egyfajta jó módban élhet, de nem nemes az illető. Nem kopaszodott, de nem volt dús haja, igen vékony copfba tudta csak összefogni tarkóján fekete hajzatát. Bőre kicsit kreolos beütéssel bírt, azaz született észak-shadoni férfival van dolgot, a korát úgy 30 körülire saccolrad. Meghajolt, atán akadozva belekezdett:
-Uram, köszönöm, hogy így ismeretlenül is fogadott. Bátyja, Arunor con Seros szívbéli jó barátja vagyok, foglalkozásomat tekintve dalnok. Pontosítok, gyermekdalokat szerző művész...
Ilyet se hallottál még. Bárd aki nem hölgyeknek vagy uraknak költ, hanem... gyerekeknek?!
-Szeretném eloszlatni kételyeit az erényeimet illetőleg, mert tapasztalataim szerint gyakran nevetség tárgyává válok, ha szenvedélyem, a gyermekmeséket és a dalokat előhozom. Én ezt igen komolyan veszem, s nem bújik meg mögötte semmilyen beteges, vagy természet ellen való szándék! -pirult el- Épp ezt erősítendő, hogy tegnap kihívtak párbajra!
Nagyot nyelt, esengőn nézett rád:
-Uram, én nem tudok vívni! Törjön le minden ujjam, de ez a kis rapír, ami az oldalamon lóg, inkább dísz, s csalánsuhogtatásra való, nem tudom forgatni! Ha tudtam volna, milyen bajba keveredem, ha úrnőm lányára vetem szemem, ki egy hamvas 15 éves szépség, akkor kiszúrom a szemem világát! Fogalmam sem volt máig, kihez forsulhatnék segítségért! S hallom, ön most érkezett, s ha jól tudom, ön kiválóan vív. Kérem, segítsen nekem, nem szeretnék tőrkardélre hányva kimúlni!

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Mauno Zulfikar
__________________________________________________

Rád került a sor a vízipipa szívásánál. Afzal-Al-Malik kényelmesen hevert melletted, lehunyt szemmel pihent. Már három napja vendégeskedtél ennél a dzsad származású férfiúnál, aki viszont több mint két évtizede élt Shadonban. Erre utalt az is, hogy amikor először fogadott, a helyiek viseletét hordta magán s csak, mint kiderült, háza falain belül hódol a dzsad népviseletnek. Most egy arany szegélyű, lila kaftánt feszült potrohos hasán, bal lábáról puha papucsa lecsúszott.
Hogy keveredtél te ide? Nagyon egyszerű: ügyes kezed s a szerencsejátékokhoz való érzéked segített hozzá ehhez a barátsághoz. Afzal kellemes társaságnak talált, s éles eszed megnyert téged neki. Így mikor eljött az idő, hogy elhagyja Damakot, meghívott téged is taronai házába.
Nem semmi hajóút során értél el ebbe a számodra ismeretlen országba! Ahol a reakciók szerint egy egzotikus csemege szerepében tetszeleghez ismét Csinos arcod, szokatlan ruházkodásod és füledben, csuklódon csengő karpereceid mesés sivatagi herceggé változtattak. Afzal pedig előszeretettel tartott maga mellett, hisz az ő népszerűségére is hatással volt jelenléted.
Afzal bankár volt, aki néha-néha nem vetette meg a játékokat. Nem volt függő, józan ésszel űzte. Háza magán viselte származásának moinden jegyét, egyáltalán nem szégyellte. A tenger közelségét egyenesen élvezte.
Épp szíppantottál, amikor egy alázatos szolga tálcán levelet hozott az úrnak. Ő maga hozzá se ért, írnoka vette át, törte fel, s olvasta fel, ami benne állt. Nem lehetett titkos olog, ha mindez a te füled halatára történt. Egy meghívó volt a Lumino birtokra.
-Nagyon helyes, nagyon helyes! Az úr igen ügyes kártyajátékos, majdnem olyan jó mint én magam! Olyan régen verhettem már meg egy partyban, természetes hogy ott leszek! Ha ezer sivatagi vihar csak is le, ami eme országban több mint valószínűtlen, akkor is emelem az alkalom fényét magammal -döcögött saját szavain.
-Fogalmazza meg levelem, hogy minden képpen számíthat rám és kísérőmre-itt rád pillantott. Hogyan? Visz téged is?

[Ayana]

(Ambrose con Seros)

Épp az emeleti szalon ablaka előtt állva gyönyörködök a birtok gondozott parkjában, amikor betoppan a szolgáló.
- Küldje ide a szalonba, itt fogadom! - utasítom az inast, miután bejelentette a hirtelen jött vendéget, majd mikor távozott, odasétálok a tükör elé, hogy megigazítsam az - amúgy kifogástalanul álló - hajamat és a ruhámat. Ám ez csak kifogás, hogy táplálhassam saját tökéletes szépségemről alkotott képemet.
- Üdvözlöm a con Seros birtokon, Bastian Mirvo! - fordulok felé megnyerő mosollyal, amikor megérkezik. - Kérem, foglaljon helyet! - mutatok a szalon közepén álló ülőalkalmatosságokra. Magam is odalépek és elhelyezkedek az egyik fotelben, egyenese háttal, felszegett állal, lábaimat elegánsan keresztbe téve, két karom pedig a karfán nyugtatom.
Ha a férfin látom, hogy habozik leülni, hozzáteszek még egy "Kérem, csak nyugodtan!"-t.
<Á, dalnok!>
Bólogatok elismerően.
<Gyerekek?>
Egy pillanatra lefagy a mosoly az arcomról, zavarodottság suhan át rajta, aztán újra elmosolyodok - immár egy kis erőszakot alkalmazva magamon, hogy sikerüljön.
- Persze! Hogy is kételkedhetnék az én jólelkű bátyám barátaiban! Biztos vagyok benne, hogy Arunor szóba sem állna olyanokkal, kiknek erkölcstelen szándékai vannak egy kisgyermekkel szemben.
Látva lányos zavarát, hozzáteszem.
- Nincs miért szégyenkeznie, ez egy nemes hivatás! A dalok, a művészet szeretetére nevelni a gyermekeket! - lovallom bele magam a mondandómba. - Legalább olyan szép feladat, mint az írás, vagy a kardvívás oktatása.
- Ó! Párbaj? - kérdezek vissza őszinte kíváncsisággal.
<Hogy nem tud vívni?>
Konstatálom gondolatban.
<És a fegyverforgatáshoz sem igazán ért...>
Simogatom ujjaimmal a fotel karfáját, mintha valami kis szőrös állat lenne.
<Hamvas 15 éves szépség? Hmm... Kezd egyre jobban érdekelni a dolog...>
- Kérem, ne hozzon zavarba! - hárítom el a bókot. - Nem forgatom én olyan kiválóan a kardot. Az csak egy csekély kis családi örökség, hogy van érzékem hozzá, de nálamnál sokkal kiválóbb fegyverforgatók járják Ynev földjét. Valódi, nemesekhez méltó párbajt életemben pedig csak egyszer vívtam - mentegetőzök. - Bár azt meg is nyertem - teszem hozzá, mintegy mellékesen.
<Az a kötöznivaló kis mitugrász azt sem tudta, hogy a fegyvernek melyik végét kell megfogni! De a nővére már nem volt olyan tapasztalatlan a "fegyverek" terén...>
Halvány vigyor jelenik meg az arcomon a kis emlék folytán, de gyorsan visszazavarom magam a jelenbe.
- Nos... a bátyám barátjának kérését nem tagadhatom meg, ugyebár? Így természetesen kész vagyok segíteni, amiben csak tudok!
<Főleg ha így még a gyönyörű kis virágszálat is megnézhetem magamnak!>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

A férfi ismeri az etikettet, meghajol s le is roskad a felkínált fotelba.
-Ugyan, uram, hagyja, elég mellőzött szakirány az enyém. Nem sokan veszik észre a benne rejlő felelősséget és mélységet, könnyebb felnőtteknek énekelni, mint gyerekeknek, higgye el. Láttam már kollegát, aki bálokban kivágta a rezet, de a gyerekek előtt úgy felsült, hogy a szégyen pírja égette arcát.
-Uram, ön nálam biztos kiválóbban ért a rapírhoz. Egy időben vettem gyakorlatokat vívásból, de aztán jött a muzsika szeretete és félbe maradt az egész. S mára elég dicstelen fényben tündöklök, ha arról van szó, fegyverforgatás. Nem az én világom az erőszak és a fémek csattogó hangja. Ettől lehet, hogy férfiatlannak hatok, de én teljesen meg vagyok elégedve magammal... De most...de most! Valamelyik angyal fenheti rám a fogát, mi rosszat tettem én?-temette arcát tenyerébe.
A férfi hangja s gesztusai is őszinték voltak, nem játszotta túl a baját. Törődötten felnéz rád:
-Uram, vívna helyettem? Egyenlőtlen küzdelem lenne, ha én állnék ki. Holnap délután kéne pontot tenni az ügyem végére. Természetesen jelen lennék, nem sunnyognék el mindent az ön nyakába varrva!

[Ayana]

(Ambrose con Seros)

- Nyugodjon meg! Nem tett semmi rosszat!
<Biztos lehetek benne?>
- Elvégre a szépség csodálata nem bűn.
<Csak rám kell nézni...>
- Rendben van! Kiállok az ügyéért, a tiszta erkölcse védelmében. Kötelességemnek érzem, hogy megvédjem az ártatlanokat az igazságtalanságtól. Mely helyszín és időpont van kijelölve a párbajra?

[Alauron]

(Mauno)

Illedelmesen fejet hajt gazdag vendéglátója felé, mikor az kijelenti, hogy magával viszi őt is.
- Áldás, és szerencse szálljon jád, Nemes Afzal, bankházad pedig teljen roskadásig. Örülök örömödnek, s a Lumino birtok szerencséjének, hogy fényeddel emelheti pompáját. Legyenek hozzánk kegyesek a lapok hát, s azért hagyjuk meg vendéglátóink vagyonának egy részét, hogy később bankházadba tehessék. Mond hát, jó Afzal, kik azok, akik a Lumino birtokot otthonuknak tudhatják?
<Szegény Afzalom...a játékot mégcsak ismered is, de a csalásra sosem jössz rá. Ha még nálad is pocsékabbul játszanak, azt hiszem a Lumino birtokon élők sem lesznek problémás ellenfelek.>
Kedvére való volt a shadoni tartózkodás, s bármennyire is szerette volna kifosztani a gazdag bankárt, azért sosem nyert tőle szinte egy petákot sem, csak kiegyensújozottan játszottak, miközben háza vendégeként élhetett.
<Furcsa álam, mégfurcsább szokásokkal, de van itt pénz és vagyon elég, s még talán más is akad. Bár nem vonz a kultúrájuk, se a hitük, azért nem fogom áttallani megismerni őket. Úgy tűnik jószándékúak, és kegyesek, hát én se viszonyulok hozzájuk másképpen.>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Mauno Zulfikar
__________________________________________________

Afzal intett kezével, mire gyümölcsökkel teli tálcát hoztak közelebb hozzá, s bekapott egy gerezd narancsot.
-Lássuk csak, drága barátom... A Lumino villa egy igen nemes férfiú tulajdonában van, aki akár hiszed, akár nem, kávébabbal kereskedik. Több, mint 20 féle kávébabbal üzletel. Igen nemes fekete nedű az, a házamban kóstolhattad már. Megerősíti a szívet, erőt önt a testbe, s aromája vetekszik a dohány zamatával. Én jobban is kedvelem. de ahogy a dohányra, úgy erre sem ajánlatos rákapni, mert megbosszulja magát. De akinek szíve nem bírja eme különös babnak a levét, annak a Lumino család egyebet is tud ajánlani: olyan ritkaságot, amit aranyárban mérnek. És azt hiszem, ez utóbbi fogja a családot fényes magasságokba emelni, ha ügyesen aknázzák ki a lehetőséget: ez pedig a kakaó! Hallottál már a kakaóról? Egyszer kóstoltam már a Lumino családnál, és felejthetetlen élményben volt részem! Selymes, édes íze bársonyként ömlött le torkomon. Melegen fogyasztva az igazi, tejjel, mézzel édesítve. Mivel ereje alig van, nők is fogyaszthatják. Kár, hogy nem tudom, hol termesztik ezt a növényt, mert a hivatásom mellett magam is fektetnék bele egy csekélyke összeget-újabb gerezd narancs tűnt el a gazdag férfi illatos vízzel mosott arca mögött.
-Az urat Franca Luminonak hívják, a feleségét már eltemette, s nem vett helyette újat maga mellé, amit én sajnálatos ténynek tartok. Egy fiatal asszony fiatalít az urán is, s mért ne lehetne elveszítve az egyiket egymásikat magunkhoz ölelni? Vagy többet is -húzódott elégedett mosoly Afzal arcára. No igen, neki van 7 felesége.
-Ám az úr nem maradt ivadék nélkül: akad egy lánya, Alessia, aki az elbeszélések szerint olyan színű a haja, mint a répa héja. Ez sajnálatos, igen sajnálatos, bizto sokat ronthat a szépségén. Nem is láttam még őt. Én is rejtegetném az ilyen lányt s azon aggódnék, ki veszi nőül! csakis valami előnytelen házasság lehet az osztályrésze. Már csak ezért is, meg azért is, hogy Lumino úrnak nincs fia, megkockáztatnék a helyében egy újabb frigyet.
Csettintett, mire egy aranyozott berakású ajtó kinyílt és lefátyolozott rabnő érkezett rajta. Az úr intésére azonnal elhelyezkedett melletted.
-Ma éjjel okozzon örömet ő neked. őt még a feleségeim előtt is titokban tartom. Nézd milyen finom a bőre -s megsimítja a nő karját, aki szendén hagyta-, ezen nincs hiba, sem folt, sem heg. Tapintsd meg a haját! Erős, dús, s illatos!-vitte közelebb az egyik aranyszőke tincset az orrához- S ha látnád a szemét! de majd, ha magatokban lesztek! Az alakjára sem lehet panaszod...

[Alauron]

(Mauno)

- Oh, nagytudású vendéglátóm, kinek bölcsességén magam is elálmélkodom néha, mégis vitáznék veled, ha kedved nem szegem. Hisz, ki azt a haloványvörös hajú lányt majd nőül veszi, ha Lumino úr mégsem változtat botor döntésén, és nem vesz új asszonyt a házhoz, sokat arathat, és még annál is többet, ha szerencséje kitart az illetőnek. Az a férfi biztos nem répához hasonlítja majd Alessia kisasszony haját, hanem vibráló hajnali napkorong színéhez! S jogosan teszi, hisz oly sok csengő aranyat érhet meg a kakaó behozatala Shadon földjére, hogy számba venni is nehéz lenne. Mert valóban, még jómagam sem halottam róla, bár sok országot megjárt utazó vagyok. De hiába voltam a messzi Davalonban, hol a napot imádják az emberek, és hiába voltam Tiadlan kies országában, ahol nem azért néznek ferde szemmel az utazóra mert idegen, még ígysem ízlelhettem meg a csodás italt mit remélem, most alkalmam lesz megkóstolni. És bizony, hiába minden utazásom, e csodás tájakon sem akadtam olyan remek emberre mint tenmagad, aki ilyen csodás teremtést mutatott volna be nekem. -öleli át a szőke szépség vállát mosolyogva Mauno. - Elkényeztetsz, jó Afzal, drága barátom.
<Szegény lány...micsoda szépség, és ennek a puhos gombócnak a testét kellett magához ölelnie, hisz nem vitás hogy a jó Afzal nem hagyta ki. Bár igazsága azért vagyon, ha úgy lesz én is számos feleséget tarthatok majd, a nagy világ számos tájáról, és mégszámosabb szeretőt. De egyenlőre a majdon van a hangsúly.>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

-Holnap délután, uram, a Liget Villa parkjában, pontban uzsonnakor.
Liget Villa? Ha emlékezeted nem csak, az az Emlékezés öbölnél van, és a Lumino család birtokának részét képezi.
-Aki kihívott, az pedig don Malerian, Lumino úr unokatestvérének fia. Az ifjú Malerian kisasszony bátyja. S eme kisasszony okozta az én vesztemet. Hiába 15 éves, már kész nő! Valóban számíthatok önre?-ragyogott fel szeme.
Erről az ifjúról nem sokat tudtál, ahhoz több időt kellett volna a vidéken töltened, hogy pusztán azon kívül, hogy nemesről van szó, többet köss nevéhez. Fogalmad sincs, holnap így mire számíthatsz. Hacsak nem kérdezel utána, idődet nem kímélve. Bár ez csöppet sem lehet fárasztó tevékenység: van egy hölgy, akinél a város minden igényesebb nemes férfija egyszer megfordul: ez pedig Donna Ximena, a város legnevesebb kurtizánja. Bár lehet, ez nem a te műfajod

//A kurtizán nem egyenlő az utcalánnyal, vagy a kupikban fellelhető örömlányokkal. Aki kurtizán, az művelt, tájékozott, elegáns, kivételesen szép, jártas a testi szerelemben, príma társaság, bárhol megállja a helyét, akár egy felsőbb körökbeni partin is, szerencsés az a férfi, aki egy kurtizán társaságát magénak mondhatja, s az ilyen nőt bátran merik megmutatni elitebb körökben is, nem rejtegetik őt.//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Mauno Zulfikar
__________________________________________________

-Legyen bárhogy, én nem tartom túlzottan szépségben elhalmozottnak az olyan hajadonokat, akik olyan rőtek, mintha most pirultak volna meg a napon!-fanyalgott.
-A délután legkiemelkedőbb pillanata lesz, ha kakót szolgálnak fel! persze elképzelhető, hogy megfoisztanak minket eme isteni nedű fogyasztásától, Lumino úr megválogatja, kiknek ad kóstolót a drágaságából. A lány pedig jár neked. Senki nem mondhatja Afzal-al-Malikról, hogy rossz vendéglátó!
A szőkeség illedelmesen hallgat, kicsit hozzád is bújik. Narancsszelet csipegetése után a gazda visszavonulna a maga szobáiba, s ez azt jelenti, hogy ez vár rád is. A belső teraszokat magad is látogathatod, ha még kedved kívánja.

[Ayana]

(Ambrose con Seros)

- A Liget Villa, ugye, az Emlékezés öblében áll? - kérdezek vissza biztos, ami biztos alapon.
<Nahát, nahát! Mindent bajt a kisasszonyok fivérei okoznak! Azt hiszem most jött el az ideje, hogy meglátogassam Donna Ximenát. Ő biztosan tud majd néhány hasznos információval szolgálni a Malerian úrfit és az ő bajvívókészségét illetően.>
- Mint már említettem, a bátyám barátainak mindig kész vagyok segíteni. Teljes biztonsággal számíthat rám, nem hagyom cserben!
<Hogy is hagyhatnám ki a párbajt? Biztosan a szemrevaló kisasszony is jelen lesz... De előbb Donna Ximenát csodálom meg.>
- Nos... segíthetek még valamiben? - próbálom finoman leszerelni a férfit, hisz nekem dolgom van.

[Alauron]

(Mauno)

Miután Afzal távozott, maga is visszavonul, hogy örömét lelhesse a szépspges lány társaságában. Mikor már szobája kényelmét élvezik megsimogatja a lány arcát és így szól hozzá:
- Boldog vagyok, hogy találkoztunk. Ne felhőzze be ismerkedésünket a ruházatunk gátja, szabaduljunk láncainktól! -levetkőzik, és erre bíztatja a lányt is. Mikor ez megvolt, nem veti bele magát rögtön az örömökbe, hanem beszélgetni kezd miközben kendőzetlenül élvezi a látványt, melyet csak a női test nyújthat egy férfinak.
- Mauno Zulfikar vagyok, hazámban elismert festőművész, és világutazó. S hamarosan ez a föld is megismeri majd a nevem, és képességeimet. -henceg.
<Már ami azt illeti lelkem, te még annál is hamarabb megismered a képességeimet... >
- Mesélj egy kicsit magadról, hisz eddig csak azt láttam Ellana bőkezű volt veled, s ha van a nők közt virág, te kedvesem, biztosan üde jáccint lennél. Hogy hívnak, és hol ismerted meg urad, Afzalt?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Armon
__________________________________________________

Aldan már megint berúgott. Az a hálátlan feladat várt rád, hogy eltámogasd a szobájáig, amit Tarona egyik hangulatos, platánfákkal szegélyezett utcájában bérelt, a Visszhang körúton. Visszhang itt ugyan nem verődött vissza semmitől, de ha Aldan így folytatja a kurjongatást, még ez is megeshet A kellemes fénnyel átitatott, kellemes világos kövekkel kirakott sétálóutcán vonulók máris ferde szemmel néznek az ittas bárdra.
Mióta is ismered? Talán ha két hete érkezhettél Taronába, s alig melegedett mega szék alattad, máris szert tettél egy meghívásra, egy kollegára, majd később egy jókora tartozásra is, amit máig nem értesz hogy szakadt a nyakadba. Azaz mégis: kezdeti lépéseid a városban egy vidám ternmészetű kollega, Aldan Morosini kísérte, nem mint tanítód, sem mint pártfogód, hanem mint cimborád. Vidám természetű volt, jól zongorázott, egy baja volt meg egy ráadás: lecsúszott nemesi helyzete miatt gyakran panaszkodott és le-le nézett a pohár fenekére ez iránti bánatában. Pedig nem egy házban tanított zongorázást nemes lányoknak, hívták estélyeken hangszeren játszani, egy szava nem lehetett volna, de nem, Aldan siránkozott, ha elkapta a mélyvölgy. Ami három naponta előfordult, mert három naponta járt órát tartani másodunokatestvére házába. S az ottani jólét emlékeztette arra, ő is élhetett volna így, ha az apja nem kártyázza el a családi vagyont...
De hogy is lett neked tartozásod? Aldan hirtelen felindulásból meghívott magával egy kisebb összejövetelre társ zenésznek. Jókedvében s sikeretekben becsiccsentett, annyira, hogy neked kellett kitámogatnod. Az ám, de az előtérben a műveletet végezve, hogy megadaályozd a férfiú dicstelen elhasalását a kövezeten egyensúlyvesztése miatt, nekitántorodtál az egyik asztalkának, amin egy igen szép és aprólékosan kidolgozott niarei váza állt. A váza feldőlt, nekiesett az asztal felett függő pyar tükörnek. A tükör betört, a váza leesett a földre és darabokra csattant. A kár summás, a fellépésetek összege kevés volt rá. A sértett háziasszony 100 aranyról rázta legyezőjét. Az pedig egy vagyon! Regélt a nő valami történelmi és eszmei értékről, nem engedett belőle.
Ezek után Aldan még inkább megijedt, bocsánatodért esedezett, hogyha ő tartja a mértéket, ez nem következik be, és a többi és a többi, át akarta vállalni a kárt a maga nevére, de az úrnő hajthatatlan volt te lökted le, te fizesd hát ki.
Aldan ismeretsége számodra egyszerre volt akezdeti időkben áldás -volt egy hely, ahol lakhattál szépen, bevezetett ahelyi igényesebb körökbe-, s átok emiatt a balfékség miatt.

És most megint részeg. Ki cipeli? te, hogy rúgná meg a ló! Hazaérve hortyogva dőlt az ágyra, de levél várta az asztalon: ma kora este meg kéne neki jelennie a Lumino birtokon, mert a holnapi zenei programot meg kell beszélni s Lumino úr lányával be kell gyakorolni a kérdéses dalokat. Jó vicc, ez a fickó csoda ha holnap reggelre ki fog nézni valahol, nem még ma kora estére! A Lumino család jó nevű a városban, rosszul venné ki magát, ha Aldan fityet hányna az egészre. Úgy kell neki! Vagy még sem? Még a végén küldenek érte valakit, mért késlekedik. Na és akkor, láthatnák milyen lehetetlen alak!

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

-Igen, uram ott áll!-helyeselt a dalnok, atán felállt, meghajolt kétszer is, miközben kifelé araszolt.
-Köszönöm, uram, nem is tudom hogy hálálhatnám meg!
Végre kívül volt. Gyerekbárd, te szent Domvik! Micsoda elborult elmék léteznek Yneven! Az úr távozása után az inas benéz:
-Don Mirvo távozott. Óhajt valamit az úr?
Amint előadod igényed, hogy kikocsiznál, még pedig donna Ximenához, az inas intézkedik: kocsi áll elő, s már mehetsz is.
A város hírneves kurtizánja egy zárt épületben lakott, amihez magas fallal ellátott ősfás park tartozott. Hívták az épületegyüttest Kék Szépségnek is, mivel mind a homlokzat, mind a kert falai türkizkék színben virítottak.
Megérkezve az első gonddal szembesültél is: zárt kapuk fogadtak, nem tudtál azonnal behajtatni a nőhöz. Kocsisod nem teketóriázott, csengőt rántott. Egy gunyoros, éles nyelvű fiatal nő kémlelt ki. Először a kocsisra, majd a kocsira nézett. Még mielőtt bármibe bele foghatott volna embered, leoltotta őt a nő:
-Ha az úr annyira lenézi úrnőmet s oly lusta is, hogy nem képes maga kérni a bebocsájtást pláne előzetes bejelentkezés nélkül, akkor szerintem kinn is maradhat!-ezzel becsapta a kémlelőt. A kocsis meghökkenve meredt a kapura.

[Jomadar]

(Armon)

- Hahó cimbora! Levelet kaptál! Figyelj haver, bajban vagy. OK, látom félig alszol, nem is érdekel a véleményed, csak bólints, hogy egyetértesz, jó? Figyelj, a Lumino birtokra vagy hivatalos ma este a holnapi előadás miatt. Nyilván nem fogsz tudni elmenni. Nem lenne jó, ha bárki is így látna, szóval két lehetőségünk van, vagy megbeszélem velük, hogy csak holnap mész, ami nem igazán veszi ki magát jól. A másik, hogy azt mondjuk, megsérült a kezed és pár napig nem tudsz zongorázni. Az ilyesmi előfordul bárkivel, melyik művésznek nem néznek el némi kényeskedést?. Ez esetben tudlak helyettesíteni - ismered a zenémet, nem vallana szégyent. Na most bólints, ha egy kicsi értelem szikrája maradt még a fejedben.