A yankari légiós [D20]

[Garmacor]

-Rendben ez így jó lesz. Így még egy kis időt is nyerek néhány trükhöz ha úgy hozza szükség. Xue kisasszony pedig maximum akkor harcol ha végkép nincs más út és rajtunk esetleg átjutnak.
Xuera nézek
- Ugye megígéri hogy nem harcol ha nem muszály?

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Pentád vidéke
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 7. nap
Esemény: Úton Alcara felé
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________________________


//Off: A szép szerepjátékot, társalgást minden csapattagnak 300 Tp-vel honorálom.//

Az üvegfúvók is leheverednek pihenni a fa tövébe. Kihasználják az alkalmat, és tekintve, hogy már jócskán dél felé jár az idő, konyharuhát terítenek az ölükbe, cipót, szalonnát vesznek elő és csendesen falatozni kezdenek, azt vitatva mennyi idő kell a felvállalt munka befejezéséhez.
Kreion szavára legyintenek:
- Ugyan uram! Egy éhes nagyvadat önmagában nem fog egy szál fáklya visszatartani, maximum feldühödnek tőle. De az acél az mindig acél marad.
Egy negyedóra, húsz perc pihenéssel telik el; ez elegendő is a megfáradt testnek hogy összeszedje magát. Elsőnek a lovak érzik meg hogy valami nincs rendben. Először csak idegesen horkangatnak, toporognak, végül egyre erősebben rángatják a kötőféket, az üvegfúvók nem is tudják az övéiket lenyugtatni, de a többi ló is ide-oda rángatják a fejüket, ágaskodnak, rúgnak és mindent elkövetnek, hogy elszaladjanak a helyszínről, képtelenség lecsillapítani őket. //Erőpróba: CSZ: 20 +az Állatartás képzettség Összhang módosítót ad +1-et 1- 5 szint között; +2 6-10 szint között; stb//. Ekkor még nem tudjátok mi rémíti őket, mert semmi sem látszik a láthatáron. Az üvegfúvók jobban értenek az állatokhoz; (valószínűleg mindegyikük a saját házi , otthon tartott lovával jött) nagy nehezen lenyugtatják a sajátjaikat, de az állatok ina reszket.
- Mi bajuk van ezeknek Greg?
- Szerintem szagot fogtak, a farkasok lehetnek akiről a futár beszélt. –morogja a megszólított és köp egyet.
- Most mi legyen? –kérdi a legfiatalabb a Depar nevű
- Nem hagyjuk magunkra az útitársainkat; kardot elő fiúk! –kiáltja Miluf
- És a lovak Miluf? Azokkal mi lesz?
- Csapj a tomporukra, hadd menjenek! Úgyse fognak azok itt megmaradni ha a toportyánférgek ideérnek! Rettegik ezek a farkast, nem harci mének ezek! Majd ha vége van megkeressük őket!
Majd a Greg nevű mester nektek kiállt:
- Uraim, van egy rossz sejtésem, hogy ez az emlegetett farkasfalka lesz! Úgy látszik ők is portyáznak és mozognak, valószínű megérezték a lovaink szagát, és erre tartanak; szerintem okosabb lenne a kisasszonyt felsegíteni a fára, míg szétzavarjuk a falkát, bántódása ne essék; egy tucat farkassal –Arel segedelmével- csak elbánunk heten! –mondja a harcias Miluf határozottan.
Az üvegfúvók gyorsan kiveszik a nyeregtáskákból ami kell és eleresztik a lovakat, akik inuk szakadtából rohannak az ellenkező irányba.

[Sion]

(Kreion)

*Nem foglalkozok a lú megnyugtatásával. Gyorsan leveszem a hátáról a zsákomat és szélnek eresztem. Tudom hogy esélytelen lenne próbálkoznom is, legfeljebb véletlenül megtaposna. én azért meggyújtom azt a fáklyát és leszúrom a földbe. A kardomra öntök egy kicsit az olajból, és várom a farkasok támadását. Ha támadnak a farkasok, a kardot a tűzbe tartom és az lobbogó lánggal gyullad meg.*

[Garmacor]

Halva Miluf szavait követem a tanácsát miután a zsákom lletépem a lovamról a tomporára csapok és szélnek eresztem
- Xue gyere segítek mássz fel a fára.
mondom ellentmondást nem tűrően majd fegyvert húzok

//off Castor a karim szintet lépett aktualizált karilap ment mailben

[Yvett de Crei]

(Xue)

- Megígérem. - *válaszolom Tenhonak, de kicsit kelletlenül. Persze az végigfut az agyamon, hogy attól függ ki hogy ítéli meg a helyzetet - mikor muszáj bekapcsolódni a harcba.
Azonban a lovak nyugtalanná válásakor heves szívdobogás vesz rajtam úrrá, és bizony beköltözik a félsz a lelkembe. Hiába, no... az első utam, az első küldetésem - és bár nem az első "harcom", de ez teljesen más szituáció mint a kertben a hiúzzal volt.
A hátizsák a hátamon van, de a maradék felszerelést leszeretném pakolni a lovamról. Tenho ellentmondást nem tűrő parancsa ekkor ér el.*
- Jó, de a felszerelésemre szükségem lesz. - *mondom miközben gyorsan leoldom a lóról, majd a fát gyorsan feltérképezvén igyekszem felmászni biztonságosnak vélt magasságba.*

[Herold Bardelot]

(Dormak)

Alapvetöen már az sem tetszik ahogy a fejem felett intézkedik a társaság, de ha nekik ez kell akkor elcíhelem én onnan ezt a virágszálat .
A lovak nyugtalansága nem jó jel, és ez a sejtésem csak megerösítést nyer a mesterek által.
< beszélhet itt az ember fia, bezzeg a barlangban elég lett volna azt a pár métert védeni ...
Itt most az elsö vonal második vonal nem jó taktika szerintem, inkább vegyük körba a fát háttal és akkor nem eshet bajunk.> Miközben valahogy feltornásszuk a nöt a fára:
-Uraim azt hiszem itt az ideje a szavak helyett a kardoknak. Javaslom vessük hátunkat a fának, vegyük körbe. A toportyán, ha már a lendületét megtörtük igen ravasz állat és szereti körbefogni a prédát. Javaslom senki ne hösködjön, lehet hogy hosszú éjszakánk lessz.
< én szóltam aztán aki pórul jár az már magára vessen >

A lovamról a málhám felakasztom az alsó ágak egyikére, majd kétkézre fogott pengével húzodok a fa tövéhez. Azért arra figyelek hogy ne legynek egyrakáson a gyengébb harcosok, így nagyjából a lovaggal átellenben foglalok állást. A lábammal a környékemröl a lehullott gallyakat és a köveket amik tán gondot okozhatnának elrugdosom.

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*Elfelhősödő tekintettel konstatálom a lovak zavarát. Sajnos nem fogjuk tudni őket tényleg féken tartani és csak zavarnának a harcban, így lehúzom a nyeregtáskámat és a ráerősített takarókat egyben és a fa tövébe dobom, majd kardot húzva körülnézek, hogy merről és mi is jön pontosan. Ha látszik az ellen, akkor úgy helyezkedek a körben, hogy én legyek a támadó alakzattal elsőnek szemben.*

-Igaza van Dormak. Akkor lássuk mit tehetünk. Azért azt remélem nem leszük itt estig. Tenho ez a fáramászás nagyon jó ötlet. Viszont Keiron ha kérhetem minket és a fát ne gyújtsuk fel. Xue Kisasszony kérem vigyázzon magára.

//Twan is szintet lépett, de a végleges karlapot csak este tudom összehozni. Utána küldöm.//

[Garmacor]

egy pillanatra elgondolkodok majd felkiáltok
- Uraim bocsássanak meg, de miért vagyunk ostobák?
- Fel mindenki a fára. Miluf láttam önöknél számszeríjakat ugye nem hagyták őket a lovakon?
- Ha más nem amíg a fán vagyunk lendületből nem támadhatnak. Ha már körbevették a fát még mindig lemehetünk harcolni.
- Xue néz körül milyen messze vannak.

[Herold Bardelot]

(Dormak)

Kicsit furán nézek Tenhonra.
-Aki akar felmászhat, de nekem ez nem kenyerem, és azzal sem vagyunk elörébb. Mindenesetre akkor hajrá, mert legalább azt szeretném tudni, kire számíthatok itt a földön. Sajnos nekünk nem ajánlott kint éjszakáznunk, szemben a farkasokkal.
Öszintén...., az még egy quetonnak sem ajánlott, azért is lett kialakítva a menedékek sora. Mindenféleképpen el kell érnünk a barlangot, ha veszteségek nélkül akarunk a holnapi nap elé nézni.

Most már kicsit idegessebben várom, hogy akkor ki mászik, ki marad mert úgy kéne állnunk, hogy ne tudjon körbe fogni senkit a falka, vagy elszakítani a csoporttól.

[Sion]

(Kreion)

-Vigyázok, ne aggódjanak!

-Én maradok lennt! Ha nem is vagyok a legjobb fegyverforgató közülünk, azért ne féljenek, elboldogulok!

-Azt is hallottam már valahol hogy a legnagyobbat kell elintézni és a többi megfut, bár ennek valóságtartalmáról nem sokat tudok...

[Garmacor]

látva, hogy társaimnak nem nyerte el a tetszését fanyar mosollyal konstatálom hogy kénytelen leszek csekélyke vívótudományomra hagyatkozni
- Akkor maradok én is megosztani az erőinket nincs értelme.
majd elfoglalom a helyem a körben

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*Egy gyors pillantás az acélvértre és egy félmosoly, majd kis vállvonással tartom pozíciómat a fa alatt.*

-Én eléggé földhözragadt vagyok. Viszont, akinek van valami a tarsolyában, amihez viszonylagos háborítatlanság kell, legyen az számszeríj vagy más, az nyugodtan másszon fel Dormak... és Keiron Úrral feltartjuk a támadóhullámot.

*Ha Tenho a nyugtázás ellenére is marad lent, akkor aprót biccentek és várom a harcot.*

[Garmacor]

- maradok együtt jobbak az esélyeink a trükjeimhez meg itt is elég az idő.

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Pentád vidéke
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 7. nap
Esemény: Úton Alcara felé
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________________________


A mesterek rázogatják a fejüket:

- Utoljára tejfelesszájú koromban másztam fára, nem fogom negyvenötévesen erőltetni a dolgot ha nem bánja. -mondja Miluf- Igen itt van az íjpuskám, de nem túl gyors ismétlőfegyver és az újratöltéshez mindenképpen a talajon állva kell felcsévéljem a húrt. -Egyet -kettőt kilőhetek, de ha nekünk ugranak úgyis a vasaké lesz a főszerep.
***
A közeledő alakok jóval megtermettebbek, mint a farkasok, inkább póniló méretűek és igen mozgékonyak. Farkasra hasonlítanak, de ilyen farkasokat még életetekben nem láttatok. Szemükben szó szerint állati értelem tükröződik, magasra emelt orral ügetésben követve a szagot, ami után idejöttek: a lovakét. Laza cikk-cakk alakzatban egysoros vonalban szétszórva közeledik a falka; épp úgy, mint a portyázó szabadcsapatok, vagy reguláris felderítő egységek. Mikor körülbelül húsz méterre érnek, lelassítanak, és egy gyűrűt formáznak a hant körül, ahol vagytok. Egyelőre nem támadnak, csak méregetnek, és egyre szorosabbra fonják a gyűrűt; szaglásznak, az ínyüket felhúzva vicsorognak, és egyenként nézegetik milyen prédaállatok kerültek az útjukba. Nem zavarja őket Kreion lángkardja; legalábbis nem látjátok jelét annak, hogy ne közelednének azok, akik őelőtte állnak. Egyre közelítenek. A falka legalább tizenöttagú.

//Wargok//


//Off1: Legendaismeret CSZ: 15: Ezek a lények nem farkasok, hanem annál jóval intelligensebb nagyobb, és erősebb kreatúrák: „warg”-ok. Viselkedésükben és alakjukban farkasokra emlékeztetnek, de létrejöttükhöz mágia szükséges.
Túlélés CSZ: 20: a karakter felismeri és azonosítani tudja a falka vezérét.//

//Off2.: Kérek kezdeményező dobást mindenkitől.//

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*A közeledő bestiák láttán összeszűkül a szemem. Ahogy a felismerés is eljut a tudatomig, hogy miket is látok gondolataim ki is csúsznak a számon.*

-Mocskos hentesek, akik ilyen kreatúrákat hoznak létre a vadon nemes vadjai megcsúfolására.

*Eldöntött a helyzet. Megérdemlik a megváltást jelenlegi szörnyű állapotukból. Így eredeti ötletemnek megfelelően figyelem melyikük lehet a vezér, aki minden bizonnyal a legnagyobb veszélyt jelntheti sé felismerve a kissé erőteljesebb testet és "magabiztosabb" kiállást (ha ezt állatoknál értelmezhetjük egyáltalán) úgy próbálok helyezkedni, hogy neki kelljen szembenéznie a fattyúkarddal, illetve a vastag vértemmel és ne könnyebben páncélozott társaimat marcangolhassa. Nem sok esélyünk lesz, így két kézre fogom a kardot és gyűjtöm az erőmet, elszántságomat az első és lehetőség szerint ultolsó csapáshoz.*

//Legendaismeret:
d20: 13
tul.: 0
képz.: 2
tehetség: 2
össz.: 17

Túlélés (ha már felvettem ):
d20: 17
tul.: 0
képz.: 2
tehetség: 2
össz.: 21

Kezdeményezés:
d20: 20 (ez túl jó sorozat volt , na majd a támadásoknál )
KÉ (páncélban): 7
össz.: 27//