A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Lorin O Krell]

(Ryell)

A felismerés hullámként zavarja fel gondolatait ahogy meghalja ando szavait.
<<erionhoz elég közel...kyrek...káosz fertőzte térség korokon keresztül...orkok...Daychin.
hát milyen egyszerű minden nemde? Hisz a megoldást szinte eddig is tudtam de nem mertem kimondani. Most viszont biztos. Az elátkozott vidéken vagyunk>>

-Igen tudom hol vagyunk."Minden jel arra ural hogy azon a helyen járunk ahol hajdan a Kyrek és Orwella papjai háborúztak majd a Hatalmasok felidézték az östüzet ezzel elpusztítva orkok ezreit. aztán a hatalmas mágiák következtében megbomlottak a sikokat elválsztó vagy épp összetartó kötések és azóta történnek itt furcsa dolgok"...-miután befejezte a történelem órát nagy levegőt vesz majd kinyőgö végre.:- az Elátkozott Vidéken vagyunk. Lehet hogy az Orkok így hívják Daychin de a kalandozok csak így ismerik az elátkozott vidék. Pedig régen Rualan tartományként volt bejegyezve ha emlékeim nem csalnak.

[Rayvanur]

(Ando)

-Ezekszerint soká fogom megkapni a sörömet.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Cadris: Andon nemigen látni sérülést, bár ruházata eléggé szakadtas, és fegyvere is hiányzik. Valószínű, hogy állítása ellenére nem gurították le a lépcsőn. Gyors segítségre nem szorul, elevickél magától egy kis pihenés után.

[Cadoras]

<Cadris>

Meglepődve vizsgálom végig szememmel, fejemet kezdem ingatni:
- Testvérek közt nincs helye hazugságoknak, TESTVÉR! Jobb lenne, ha az igazat árulnád el!

[Rayvanur]

(Ando)

- Ryel nem hazudott. Ez tényleg az elátkozottvidék. Szóval jó lessz vigyázni.

[Alauron]

(Drin)

Hallgatja Ryell válaszát a hollétükről, és egyre erősödik arcán a fintor.
- Hogy mi bomlott szét ami furcsa dolgokat okozott itt? Én ezt nemigen értem, de azt hiszem tényleg sokáig kell nélkülöznönk azt a sört. Méghogy a sört, hisz egy falat élelmünk sincs, de itt vagyunk négyen, vagy talán öten...tényleg, ha már it tartunk, mit gondoltok magunkkal vigyük Alixot? Jobb lenne ezt megbeszélni még mielőtt találkozunk vele, ne akkor vitázzunk. Én azt mondom elég erős szövetséges lehet, még most is borzongok a tudományától. És bárhogyis, de Andonak igaza van, nem akart megölni minket, talán csak azt kellett hogy higgyük. Ezt jól megszervezték, amikor idehoztak minket, hisz másként nem állt volna ki vele senki, pedig ez volt azoknak az eszement kyreknek a célja. A fene érti a csavaros gondolkodásukat, hogy miért jó az ilyen nyakatekert próba, de ez már az ő bajuk. Viszont nem kellene itthagynunk a lányt. Nemcsak mert a hugunk, de még segíthet is.- sorakoztatja érveit, miközben haladnak.
<Úgyám, biztos sokmindenben segíthet, főleg nekem, és főleg ha majd erősebb lesz és befolyásos...kétlem hogy nem lennének ezeknek az okos hóhajúaknak céljai vele.>

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Te talán tudsz más helyet ahol Kyrek laknak? Kedves "utcán" nevelkedett barátom- teszi hozzá- ha már itt járunk...
- Ha nem hiszel nekem akkor nem . Nem tudlak meggyüzni igazamról de majd ha olyat látsz amit még akkor sem hinnél el ha istened mondaná akkor jegyezd meg én szóltam!


-Hogy magunkall vigyük-e? Ugyan minek ? az életedre tört! Persze igaz hogy utánna meg is ghyógyított de mint ahogy azt Erionban mondják : a szándék a fontos. Hogy hazynos lehet ? Ugyan miben? Bár ha jobban belegondolok... Talán segíthet eltűnni innen. Abban benne vagyok hogy míg kijutunk innen -legyünk akárhol is- tartson velünk.

[Cadoras]

<Cadris>

Felvonom a szemöldököm.
- Nem, félreértesz. Te hazudsz jelenleg! A sérüléseid, illetve azok hiányából következtetek arra, hogy nem zúdultál le a lépcsőn, szóval elárulnád az igazat?
Megrázom a fejem: - Milyen vidék? Na, megint a babonák!
<Méghogy elátkozott!>

[Rayvanur]

(Ando)

- A lány jöhet. Mert itt mindenkire szükséglessz. De épp ezért azt hiszem az elfnek maradnia kell. Ígyis épen elég nehéz lessz kijutni. Ha javasolhatom a feltámadás és egyéb kellemetlen melékhatások elkerülése végett hamvasszuk el.

Cadrisnak válaszolva:


- Nem.

[Cadoras]

<Cadris>

- Ne kerüld a témát! Mond el hogy mi történt! - emelem meg kissé hangom, s a hullát a földre helyezem közben, de rajta tartom a szemem.

[Alauron]

(Drin)

Ando és Cadris vitája igazán apró dolognak tűnik ahoz képest amibe most belekerültek.
- Ugyan nem mindegy az? Lehet csak így mondta, és nem akarta részletezni miképp került ájultan a kijárathoz...ugye Ando?

[Rayvanur]

(Ando)

- Testvérem a NEM melyik részét nem érteted?

Drin közbeszólását egyszerűen figyelmenkívül hagyom. Beszédközben pedig Cadris felé fordulok.

[Cadoras]

<Cadris>

- Hagyjuk inkább ezt- mondom indulatossan - tartsd meg magadnak az igazságot, inkább beszéljük meg, hogy mit is fogunk csinálni! Miféle népek vanak erre? Olyan hóhajú Tharrképűek, mint akivel találkoztunk vala?

[Rayvanur]

(Ando)

- Pontosan olyanok. Csak már egy ideje halottak. Illetve akad erre még ork is hogy ne legyen egyhangú a táj.

[Cadoras]

<Cadris>

- No, ha halottak, kevés dogunk lesz velük, annyi bizonyos. Orkok? azok meg miféle teremtmények? - sóhajtok egyet
- Bár voltaképp mindegy...
- Merre tovább? Szeretnék már ennek az egésznek véget vetni, s istenesen megétkezni végre! MEg egy kancsó forralt bor is rám férne!
Elgondolkodva nézek körül