A yankari légiós [D20]

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Egy kedves mosolyt ereszetek meg Twan felé engesztelés képpen, hisz pontosan tudom miért mondta azt amit. És örülök annak, hogy megértette szavaim közt megbúvó intelmet. Viszont, hogy komolyabban megorrol-e rám, az majd később kiderül.

Dormak beszédét figyelmesen hallgatom az előttünk álló tájról és teremtményeiről, s bizony nem nagyon tetszik.

A velünk szemben érkező utazók figyelmeztetését eléggé komoly ábrázattal fogadom, de azért megköszönöm nemesnek illően a segítségüket egy kis meghajlás kíséretében - már amit meglehet tenni a nyeregben ülve.*
- Köszönjük, hogy figyelmeztettek bennünket a reánk leselkedő veszélyről! Isten áldja Önöket Uraim!

*A galoppozás igencsak kimerít //10-es a Fizikai ellenállásom.//.
Igyekszem nem hátráltatni a csapatot, így nem szólok, hogy tartsunk pihenőt.
A fát meglátván felvillan egy kis öröm a szememben, hogy talán most tartunk egy kis szünetet, azonban még most sem szólalok meg, nem kérek, csak tűröm a helyzetet. Igaz, percről-percre rosszabbul.*

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*A Dormak által elmondottak kissé ekgondolkodtatnak, de azért várom a minden bizonnyal érdekes kalandokat. Valahogy elkapott a "Krados" utazhatnék és tapasztalási vágy. A farkasok említése az úton már nem annyira jó hír, mert olyat már sajnos/szerencsére látott az ember, de egyszerű természeti lényeket nem szívesen bánt az ember. (Persze a rákizék nem egyszerűek, így őket nem bánom. ) A lovaglás nem visel meg igazán. Ha mással nem is, de kiválló testi adottságokkal emgáldottak az Istenek, így vígan feszítek a nyeregben. Azért társaimra, főként Xuera, pillantva úgy látom itt az pihenés ideje. A festői táj az egyszem fával amúgy is tetszetős egy ejtőzésre, így lassítok kicsit és tapintatosan próbálok úgy pihenőt kérni, hogy ne az esetleg kissé gyengébbekre kelljen hivatkoznunk.*

-Azt hiszem pihentetnünk kell a lovakat. Ugyan mi bírjuk szegény hátasok nyergében, de ne erőltessük őket. Még szükségünk lehet erejükre. Az a fa és a domb szimpatikusnak tűnik. Legalább kröbekémlelhetünk a tájon.

[Sion]

(Kreion)

*Jómagam valamilyen szinten már ismerem a hely hírét, s ha jómagam nem is jártam még itt, ahallani már régebben is hallottam az orknépekről meg a többi szörnyetegről amik itt élnek. A nevek amiket felsoroltak, nem mondanak igazából semmit, de azt tudom hogy jót nemigen jelenthetnek, de számítottam rá hogy nem lessz könnyű az út, pláne hogy a lovaglás kezd kicsit megviselni (Fiz. ellenállás: 15). Örülök a lovag által felkínált pihenőnek.*

- Valóban rájuk fér a pihenés, és mi tagadás, én is kezdek fáradni... Az a fa talán még egy kis árnyékot is nyújthat!

[Herold Bardelot]

(Dormak)

Mikor befejezetem a gyors helyzetismertetést, elöre lovagolok és mintegy felderítem a terepet. Mihelyst a többiek a fa tövében nekikezdenek lekászálódni a lovakról én is visszafordulok ha észreveszem, éppen leköti figyelmem a környék fürkészése.
Ha visszaértem, mivel nem tudom mi az oka a pihenönek//17 az ellenállásom//, így már messziröl azt fürkészem megsérült e valaki, esetleg valamelyik hátas. Mivel ennek nyomát nem látom, így a lovaghoz, mint a harcban leghasználhatóbb, legképzettebb egyénhez fordulok.
-Mi történt? Ilyen nyílt terepen nem kellene letáboroznunk, arról nem is beszélve, hogy a barlangot sem fogjuk így elérni amiröl beszéltem. Az a pár farkas meg majd csak nem okoz túl sok gondot, nappal. Viszont az este folyamán, nyílt terepen könnyen felprédálhatnak minket a "helyiek".
Kérdön nézek végig a bagázson, mert Én nem érzem magam kimerültnek és nem vagyok fogékony mások csendes szenvedésére.

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Szabályosan lekászálódok a lóról, s igencsak elcsigázottan, elfáradva csüccsenek le a fa alá. Körbenézek társaimon - az üvegfújó mestereken is, hogy van-e még rajtam kívül olyan, aki elfáradt. Majd igyekszem kifújni magam, visszanyerni valamennyit az erőmből, ezért még a szememet is becsukom a fa törzsének dőlve.*
- Sajnálom, de pár percet kénytelenek vagyunk pihenni Dormak. A lovaknak sem árt egy kis pihenő, és én is kifáradtam nagyon. Egy fertályóra miatt nem vesztünk túl sokat szerintem, de még mindig jobb, mintha lefordulnék a lóról eszméletlen állapotban. - *válaszolom ezt Dormaknak a hallhatóan értetlenkedő szavaira igencsak fáradt, elcsigázott hangon. És látszik is, hogy nem csak mondom, de valóban úgy van, hogy igencsak kimerült vagyok.*

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

[i]*A fához érve leszállok a nyeregből és kicsit hezitálok segítsek-e Xuenak lekászálódni a nyeregből, mert nagyon elcsigázott. Végül mire közelebb lépnék le is szállt, így csak a kulacsot nyújtom felé.*

-Xue Kisasszony megkínálhatom egy kis frissítővel? Azt hiszem még elég hosszú út áll előttünk.

*Időközben visszatér Dormak és értetlenül szemléli a társaságot. Mondjuk mitagadás a nagyrészünkre ráfér a pihenés. Én nem nagyon veszem fel a dolgot. //Fizikai ellenállás: 19// Talán Krad, mint az Utazók patrónusa ad erőt.*

-Pihennie kell mind embernek, mind állatnak. Sajnos nem látni a közelben megfelelőbb táborhelyet. Innen legalább beláthatjuk a környéket.

*Körbenézek, ha már amúgy is említettem a kilátást. Biztos szép lehet a kies táj és azért tényleg nem árt figyelni még így nappal sem.*

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Elfogadom a kulacsot Twantól.*
- Köszönöm - *és a fáradt szemek megrebbenfe fúródnak a férfi tekintetébe, miközben véletlenül a finom ujjakkal megérintem a lovag ujjait amikor a kulacsot átveszem tőle.* - Maga igazán figyelmes és kedves.
*Pár apró kortyot iszok a kulacs tartalmából, majd egy hálás halovány mosoly kíséretében visszaadom Twannak a kulacsot, s a fának dőlök...*

[Garmacor]

-Tényleg ránk fér egy kis pihenő.
lekászálódok a nyeregből és Xuehoz megyek
Xue kisasszony? Jól van? Tehetek önért valamit?
megvárom Xue válaszát majd látva hogy Dormak már a környéket fürkészi letelepedek a fa tövébe

[Sion]

(Kreion)

*Kifújom magam, iszok egy kortyot, majd én is körbenézek. Emlékeim alapján betájolom nagyjából merre találhatom a barlangot és hogy ilyen tempóban körülbelül mennyi idő alatt érhetjük el. Ellenőrzöm a fegyverem (nem szorult e bele a tokjába). Fákját készítek elő az estére és esetleg farkasok ellen is jól jöhet. Úgy fertájórányi pihenő után Xue kisasszonyhoz és a lovaghoz indulok:*

-Elnézését kérem kisasszony, tudom hogy elfáradt és bevallom én sem úgy bírom mint szeretném, de az éjszakát nem tölthetjük a szabad ég alatt. Azt javasolnám hogy ha úgy érzi egy kicsit kipihente magát, induljunk hogy mihamarabb elérjük a barlangot. Ott majd kipihenheti magát ön és és mi többiek is.

-Lovag uram, nem tudom mennyire jártas az állatok elleni harcban, de ha elfogad egy tanácsot egy magamfajta kezdőtől, az állatok félnek a tűztől. Sok esetben néhány fáklya is eredményes lehet. Persze az orkok és az egyéb helyi teremtmények ellen kevésbé hatásos...

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*Az összekapcsolódó tekintetből Xue azt láthatja, hogy nem adom jelét fáadtságnak és tiszta, nyílt szemekkel nézek a különös vonalú szempárba. Az enyhe érintésre nem húzom el a kezem, hanem hagyom, hogy a nő szépen elvegye a kulacsot, majd kicsit megileltődve a köszönettől és a dícsérettől csak megvakarom kissé kócos kese üstököm és vidáman elmosolyodom.*

-Áhh. Semmiség. Részemről az öröm, hogy enyhe felfrissülést szerezhettem Önnek ezzel a szerény, de tiszta ivóvízzel.

*A kulacsot elvéve elbabrálok a dugójával, amíg kicsit aggódó tekintettel figyelem az elcsigázott hölgyet.*

<Nem lesz ez így jó. Szegény Xue Kisasszony teljesen kimerül az út végére. Már így se mondhatni, hogy sok terhet cipelne, de ez a hőség és a folyamatos lovaglás megviselik. Nem fogja mondani csak némán szenved szegény. Na majd odafigyelek. >

*A gondolatmenetből Kreion zökkent ki. A felhozott új témára váltva kicsit elhessegetem az aggodalmamat és ismét bizakodva tekintek a jövőbe.*

-Szerencsére nem volt még rá szükség, hogy a természet egyszerű teremtményeire kelljen kezet emeljek. Hmm. ... Tehát azt mondja a tűzzel vérontás nélkül távoltartjuk a farkasokat, amíg biztonságba nem érünk. Ez igazán jó ötlet. Azt hiszem van is fáklyánk, így ha úgy adódik, hogy ránkesteledik körbevehetjük védett virágszálunkat. Köszönöm a jótanácsot Kreion Uram. ... Az egyéb förmedvényeknél pedig egyszerű lesz a menet. Ha feltűnnek és nem hajlandóak a szépszó hatására békénhagyni minket, akkor én majd lefoglalom őket, amíg Önök Xue Kisasszonyt biztonságba viszik. Azt hiszem jó esélyem van és aránylag jó lovas is vagyok, így hamar beérhetem magukat.

*Ez kicsit beképzelten hangozhatott, de ha valaki ért az emebrekhez észreveheti, hogy ezt én komolyan így gondolom. Az indulást várva ismét felmérem a társaságot, hogy vajon mennyire volt elég ez a kis szünet. *

<Persze én se bírom az örökkévalóságig majd. Addig is valakinek tartania kell a lelket az elcsigázott utitársakban. >

[Garmacor]

- A farkasok és más természetes lények ellen tényleg elég a tűz. Ami a a goblinokat orkokat és egyébb ocsmányságokat illeti azok viszont csapatostul támadnak és megbocsásson Twan uram de akármilyen jó fegyverforgató is a túlerő hamar legyűrné. Nem tudom a mester urak mennyire jó fegyverforgatók, de úgy vélem ilyen esetben célszerű lenne, ha Dormak mentené ki a hölgyet ő önmagában is hathatós védelmet tud nyújtani Xue kisasszonynak és a mester uraknak. Mi pedig addig fel tudjuk tartani a támadóinkat. Ha ön egyedül maradna itt az csak elkerülhető kockázattal járna soha senki ne maradjon egyedül az út folyamán mindig legyen valaki legalább hallótávolságon belül akitől segítséget lehet kérni.

[Sion]

(Kreion)

-Nos remélem hogy igazam lessz és ha megtámadnak, el is kotródnak azok a farkasok...

-Ön nagyon bátor Twan úr! - *bólintok felé mosolyogva* - De ennyi testőr mellett talán csak nem kell egyedül szembenéznije semmilyen sereggel! Egy kis szerencsével ellovagolhatunk bármi elől mind és ha arról van szó a barlangnál felkészülten várhatunk rájuk! Maga talán mint szakember a lovával el is tiporhatna néhányat, haátha megfutnak! Na de ne fessük az árnydémont a falra! Megeshet hogy komolyabb összetűzés nélkül átvészelhetjük az éjszaká! Legalábbis bízom benne... Ha pedig mégsem, az előttem szólónak igaza lehet!

-Ön pedig ne aggódjon Xue kisasszony! Ezek gyáva népek akik nem szívesen vállalnak nagy kockázatot. Ha egy két áldozatot szedünk közülük, egészen biztosan megfutnak!

*Amennyiben a beszélgetésünk befejeződött, úgy tovább megyek a mesterek felé. Ha nem akkor értelemszerűen beszélgetek tovább és ez a néhány sor a beszélgetés utánra kerül:*

-Nos mester urak nem tudom hogy hallották e az iménti beszélgetést, de ha nem akkor azt ajánlom készítsenek elő fáklyákat. Az állatok félnek a tűztől és sokszor jobban távoltartja őket mint a hideg acél...

*Nem lévén egyéb mondanivalóm tovább is állok és előkészítek a csomagomból egy kis olajat hogy kéznél legyen ha szükség lessz rá...*

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Pár korty tiszta víz igencsak jól esett. A lovag viselkedése meg felettébb felkeltette az érdeklődésemet, azonban ... Érdekes dolgot tapasztalok saját magamon, s bizony nem értem, de jelenleg nem is ezzel foglalkozom, hisz igen komoly ügy miatt vagyunk itt. Ha majd elvégeztük a feladatunkat lesz időm végiggondolni mindent.

Tenho kérdésére kicsit elmosolyodom.*
- Nem, köszönöm. Csak pihennem kell. Pihenjen maga is Tenho a többiekkel.
*Most szétnézek a férfiakon - várható volt, hogy jobban bírják mint én. A mesterembereket is megnézem mennyire elcsigázottak, fáradtak; attól, hogy öregek még bírhatják, hisz a munkájuk eléggé megterhelő lehet fizikailag, hozzá lehetnek szokva.*
<Hátráltatom a csapatot a haladásban Gyermekéveimben talán többett kellett volna foglalkoznom nagyapám taníttatásával. Most bizony hasznát venném...>

*A pár perc pihenő igen jól esik, és bizony maradnék még, de Kreionnak igazat adok.*
- Igaza van Kreion! Semmi baj. Készüljünk.
*Felkelek, leporolom magam, s ha nem történik semmi és mindenki útra készülődik, akkor nyeregbe is szállok. Azért Twan magabiztos kijelentésén akaratlanul is meghökkenek, de homlokráncolással letudom a dolgot szótlanul.*
<Még hogy egyedül. Meg még mit nem... >
*Nem folyok bele a beszélgetésbe a férfiak között, de legalább az jó érzés, hogy még így ily hamari ismeretségre is ennyire vigyáznak egymásra, s rám. Persze megvan a közös cél, de az idő rövidsége miatt ezt akkor is hathatós eredményként könyvelem el.
Bár halovány fogalmam sincs milyenek a goblinok, és az emlegetett lények egy kis bátorságot mutatok azzal, hogy Kreionra mosolygok szavai után.*
- Bízom Önökben! Tudom, hogy nem hagyják, hogy bántódásom essen, és ha kell jómagam is kiveszem a harcból a részem, hisz nem csak dísz az oldalamra csatolt kard. De egyikünknek se legyen erre szüksége sem a mai nap, sem míg Alcarába nem érünk.

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*Azért mitagadás jól esik az összetartás. Lennének, akik letudnák egy "jó majd a lovag odaáll" nyugtázással. Azért még a lelkem kicsit elégedetlenkedik, így egy utolsó megjegyzést megengedek magamnak indulás előtt.*

-Köszönöm a segítségüket előre is. Nem lebecsülni vagy kihagyni akartam Önöket, csupán be kell lássuk az út fárasztó. A kézitusában eredményesebben tudok küzdeni, ha nem kell figyeljek fáradt társaimra. Így nem tudom Önöknek mennyire fontos a közvetlen közelség az ellenálláshoz, de azt ajánlom kompromisszumnak, hogy egy esetleges csapatos támadás esetén Dormak Úr kimenekíti Xue Kisasszonyt és a mester Urak fedezik őket. Addig mi feltartjuk a támadóinkat. Itt én vállalom az első sor szerepét. Önök így az első hullámtól remélhetőleg mentesen avatkozhatnak a küzdelembe.

*Megvárom, hogy ki mit mond a stratégiára. Ha elérkezik az indulás, akkor visszaszállok lovam nyergébe és ismét felzárkózom Xue mellé az úton. Próbálok felhőtlen jókedvvel viselkedni, de azért ott bújkál az aggodalom is tekintetemben társaim miatt, így inkább előre nézve kerülöm a szemkontaktust.*

[Sion]

(Kreion)

-Azt hiszem a lovag legújabb terve állja meg talán legjobban a helyét, bár továbbra is tartom hogy lehetőség szerint el kéne kerülni az összecsapást. No akkor maradjuk ennél! Arról pedig, már megbocsásson, - *néz jelentőségteljesen Xue-ra* - szó sem lehet hogy a hölgy harcoljon. Ebben, ha jól sejtem társaimmal egyetértésben, nem tűrök ellentmondást!

//Na most megyek a mesterekhez csak kiegészítem a megbeszélt terv rájuk vonatkozó részeivel. //