Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Thor]

(Thor)

* Meglep a matrózok óvatossága, hiszen mindenhonnan azt lehet hallani, hogy amit a tengeren kihagynak, azt a szárazföldön többszörösen is bepótolnak. De egy kicsit bele gondolva, holnap útra kelnek, és erős fejfájással, másnaposan nehéz ellátniuk feladataikat. Talán ezért is fogják vissza magukat.

* A matrózok tanácsitól egy kicsit már zúg a fejem, meg talán az egész hely zaja is gondterhet jelent az egyedül léthez szokott tudatomnak. Beszélgetések közben megpróbálok infót kiszedni a társaságból, és így talán csendesülnek a méhek is a fejemben.

- Srácok én úgy tudtam, hogy három nap múlva indul útjára a Veszett macska, azért is gondoltam felajánlkozok a kapitányotoknál, hiszen még van idő, hogy gondolkozzon az ajánlatomon. Kár, hogy nemet mondott, rendes egy társaságnak tűntök, szívesen szereztem volna gyakorlatot a ti hajótokon. De lehet, ha nem ilyen gondterhelt pillanatában kaptam volna el, akkor rá bólintott volna, és holnap én is a tengeren lehetnék. Vagy mindig ilyenek a napjai, problémákkal teli?

* Amíg a matrózokat faggatom, a háttérben kellemes zene szól, és azon kapom magam, hogy egy pillanatra el is felejtettem miért is vagyok itt. Ahogy a muzsika lágyan végigcirógatja a fülemet, még a fejzúgás is lassan alább hagy. Szerencsére a „táncos lábú” ifjú már nem törődik velem, és így én sem fordítok figyelmet rá. Ekkor a beszélgetésünket Ran szakítja félbe.

< Vacsora, sajnos én már vacsoráztam, pedig szívesen ennék rizst hússal, na de mindegy, nem azért jöttem, hogy jól érezzem magam.>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Ran összeszámolja gyorsan a rendelést, majd távozik is köreitekből.
Közben a martrózok gyorsan felszabadítanak három asztalt, hogy akik enni kértek nyugodtan elkölthessék azt - így az italok kicsit zsúfoltabban hevernek a többi asztalon.

Zak közben úgy hátbavágja Farrot és egy kétértelmű vigyorral konstatálja elmélázását feleségén.*
- Ugye hagysz nekünk is belőle valamit!?! DD
Mármint a látványból... - *teszi hozzá gyorsan, egy kicsit komolyabban.
Ennek Thor szem és fültanuja, ugyanis az ifjú pár három széknyivel ül arrébb tőle, s már a zenészek sem húzzák a talpalávalót, így csak az általános beszélgetés döngéje van meg a teremben. Ő beszélgetőpartnereitől megtudja, hogy bizony úgy volt, hogy 3 nap múlva indulnak, csak azt a megbízatást visszamondták a kapitánynál, így kénytelen volt ezt az utat elvállalni Lakhassyn városába a holnap reggeli indulással. Ezért sajnálják is, hogy ma nem tudnak felhőtlenül mulatni, de hát az indulás egy igen kényes manőver egy zsúfolt reggeli napon a kikötőben.
Az ifjú feleség kicsit szelíd lánynak látszik. Csendesen mosolyog a férjén ahogy ő bámulja, a matróz érkezésére és tettére-szavaira szélesebbre húzódik a mosolya, de azért el is pirul.

Rövid várakozás után megérkezik a vacsora. Hárman hordják le tálcákon az étkeket az asztalokra. Valamilyen oknál fogva azonban egy tucattal több tálca került le mint amennyi rendelve lett, s Rannak hiába szólnak a matrózok, hogy az felesleges, ő csak legyint egyet és indul is tovább dolgára egy "Jó étvágyat!" kíséretében.
Thor mellé a Kapitány ül le és húz maga elé egy tálcát, majd kis bíztató pislantás közben szól hozzá.*
- Egyen fiam, jut is marad is. Ha meg nem még rendelünk. Nem hiszem, hogy a vacsorája elég volt.... és az alkoholra jó is ha eszik, legalább van ami felszívja a bikát...

[Thor]

(Thor)

* Mikor a fiatal párt ugratják a matrózok elmosolyodok rajta, majd egy pillanatra a lányt végig mérem,< Helyes teremtés, olyan maga módján pimaszul szép> gondolom magamban. Talán még egy kicsit irigykedek is rájuk, hiszen most csak egymást látják, és a világ gondjait kirekesztették. Mikor a kapitány az evésre buzdít megköszönöm, és egy hús szeletet veszek magamhoz, majd hangosan megszólalok:

- Hát akkor jó étvágyat mindenkinek. *És utána felé fordulok.- Kapitány úr, megkérdezhetem a nevét, biztos említette már, de szégyenszemre elfelejtettem, és, majd ha a Fekete özvegy kapitánya kérdezné, csak ott állnék, mint egy barom és nem tudnék válaszolni rá.

*Majd enyhén szégyenlős tekintettel rá nézek. És, ha nem sértődik meg, akkor pár dolgot még kérdezek tőle.

- Ha felfogadnak a Fekete özvegyre, körülbelül milyen juttatásokra számíthatok. Mint hajó kapitánya biztos tudja, vagy legalábbis maga, hogy adna? Nem akarok nagyon anyagiasnak tűnni, de hát ez is fontos.

* Miközben beszélgetünk, azon tűnődök,<vajon, hogyan tudjam meg, találkozott-e már a gorvikival. Lehet, hogy még nem, és majd később fognak, vagy egyáltalán nem is fognak. Viszont ezért kell végig a közelében lennem, hogy megfigyelhessem>. Megpróbálok a kapitánytól, nem feltűnően az útról kérdezni, hátha valami kiderül belőle, esetleg például miért kellett visszamondani az előző munkát, meg hasonlókat. Persze ha nem akar beszélni róla, nem erősködöm.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A hátbavágás nem tetszik és a hozzáfűzött megjegyzés sem, de mivel Zakről van szó és gyorsan javítja magát, így végül csak egy lesúlytó, de azért vidám pillantással jutalmazom.*

-A látványból is csak csínyán. Hosszú lesz a hajókázás és nem szeretném, ha elkalandozna a figyelemtek, ahogy a távolba révedeztek.

*Mirjam szelíd mosolyát és vidám vigyorkáját látva felhúzott orral nyelvet lötök rá.*

-Látom nagyon tetszik.

*Azátn átölelem és magamhoz húzom. Arcomat ilaltos fürtjeibe fúrva súgom neki a folytatást, hogy csak ő hallja.*

-Így elcsavarni a fejem te lány. Node csak érjünk haza...

*A célzás félreérthetetlensége érdekében kezem a derekáról lejjebb kalandozik a formás fenék felé, de azért a csípőjénél "visszafordul", hogy a jóízéls határát ne lépjük át csupán enyhén súroljuk. Persze a matrózoknak nem pont a jóízlés a vesszőparipájuk, de valahogy úgy érzem kedvesemnek ez a tapintatos visszahúzódás több olaj lesz a tűzre, mintha közönségesen fenéken markolom. Most valahogy nem is tűnik már olyan fontosnak a vacsora.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Jó étvágyat!
*Hangzik minden felöl a kívánság, s bizony mint éhes vad a prédára úgy esznek a matrózok nagytöbbsége. Van aki megadja a módját, de van bizony olyan, aki vajmi keveset ad a kultúrált evészetre.
A Kapitány elnéző mosollyal rágja meg a falatot a szájába, majd nyelés után válaszol kérdésedre.*
- Ne szégyelje magát fiam, ugyanis a nevem nem mondtam. S nem is igen emlékszem már rá.... - *szeme elkalandozik pár pillanatra, arca megfeszül, majd mintha semmi sem történt volna folytatja.* - Hívját egyszerűen csak Kapitánynak. Így ismer itt mindenki. A Fekete Özvegy kapitányának is hivatkozhat rám nyugodtan így, tudni fogja kiről van szó... Legalább is nagyon ajánlom neki... - *vigyorodik el a végére.
A további kérdésedre a válasz előtt egy kicsit megvakarja a füle tövét, meg bekap pár falatot utána.*
- Hát... én heti bérben számolok el a fiaimnak. De ezt mindenki másképp csinálja. Hogy mennyi az az úttól, rakománytól függ. Na meg persze attól, hogy ki mit végez a hajón. Hogy a tájolók mennyit kapnak... Hát fiam, olyan heti fél ezüst lehet az ár...
*Amikor a visszamondott útról kérdezed elfelhősödik a tekintete és csak morrant az orra alatt, de két falat után bővebb információt ad.*
- Nem tudtam megegyezni a szállíttatóval az árról. Túl keveset akart adni - visszamenőleg levitte az árat, pedig már előtte megegyeztünk... Na de midegy, azzal szállíttat akivel akar - rajtam kívül. Az ő baja... nekem meg hála Tharrnak akadt más fuvarom.

*A fiatal párt úgy néz ki nem nagyon zavarja a tömeg - s Mirjamnak igen csak van csodálója a matrózok között, de a tekintetükben nem csak ez van - hitetlenkedés és irigység is. Hogy mely érzelem minek vagy kinek szól, azt már csak ők tudnák megválaszolni.*
- Persze, hogy tetszik! Neked is tetszett amikor Zizzent legyezgette a férfiúi hiúságod... - *villant meg a szeme Mirjamnak Farrora, arcán incselkedő mosollyal.*
- Majd otthon elcsavarom a ... fejed... - *súgja vissza, hogy csak te halld Farro a hazaéréses nyitvahagyott mondatodra. Hangjából kihallod az incselkedést, de keveredik valamivel, ami miatt forróság szalad végig hátadon.

A zenészek is leültek enni - és úgy néz ki, hogy ők hozzászokhattak a gyors étkezésekhez. Mire a nagytöbbség eljutott a fél adag elfogyasztásáig, addigra ők már be is fejezték, legurítottak egy-egy korsó sört és gyors kéz-szájtörlés után visszaálltak helyükre és rákezdtek egy halkabb, lágyabb muzsikára.

A vacsora vége felé a felső szinten mozgolódás keletkezik. Több hölgy érkezik, és bizony célirányosan lefelé az alsó szintre. Ran a pultnál tevékenykedik, de nem állja az útjukat a jövevényeknek, csak köszönés képpen biccent feléjük.
Amint a matrózok meglátták, hogy kik érkeznek kurjongatni kezdtek és lábbal dobolni.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A jó étvágy biztosan meglesz mindenkinek, ahogy szemem sarkából látom szinte rávetődni a tányérjára egyik-másik matróztársat. Én mégis a smaragdtüzű szempárba bámulok. Valahogy másra lenne gusztusom a zöldséges rizseshús helyett. Az pedig, hogy mégis vissza kell fogjam, fogjuk magunkat csak olaj a tűzre. Az irígy és hitetlen pillantásokra és Mirjam incselkedő szavaira kiszélesedik a mosolyom, de ahogy a fülembe súgja az utolsó szavakat elönt a hév és magamhoz ölelve forró csókot adok kedvesemnek. Ahogy a zenészek rákezdenek azért kicsit tisztul a környezet is és látom, hogy igencsak le vagyunk maradva, így megszelídült bzsajgással súgok néhány szót Mirjamnak.*

-Azt hiszem nem sérthetjük meg Rant és meg kellene kóstolni az ő főztjét is nem csak egymást.

*Valahogy úgy érzem most nem fog rajtam kitörni a bélpoklosság, így csak egy tányérnyit húzok magunk elé és szépen a mellé adott kanállal vagy villával elősször megkóstolom, majd kis ízlelgetés után (ha finomnak ítlélem ) kis takaros falatkányit felkanalazva megkínálom Mirjamot is. Mondjuk még sosem próbáltam valaki mást megetetni, de valahogy most ez eléggé természetes mozzanatnak tűnik. Kisvártatva viszont megérkezik a női szakasz. Mntegy önkéntelen mozdulattal átkarolom és magamhoz ölelem Mirjamot és rögtön ismerős arcot keres tekintetem az érkezők között. Ha nem lelem a baljóslatú nőszemélyt megnyugszom, hogy nem rontja az esténket, de ha igen akkor kissé összeszűkül a szemem és felmérem a helyzetet, hogy mivel léphetek majd fel ellene elég hathatósan, hisz reggel is csak a tiszt és a katonák ellentmondást nem tűrő fellépése volt elég Rotti megfékezéséhez.*

[Thor]

(Thor)

<Nos úgy tűnik nem találkozott még a gorvikival. Ezért viszont szem előtt kell tartanom egészen a holnapi indulásig. Hosszú feladatnak tűnik, de hát senki nem mondta, hogy rövid lesz.>

- Nem is zaklatom tovább a kérdéseimmel, érezzük jól magunkat, mulassunk.

*Ha engedi, koccintok a kapitánnyal a békés, és sok pénzt hozó útra, majd a környéket vizslatom, és a zenét hallgatom. Mivel ittam egy kicsit, nem tudhatom, képes vagyok egyáltalán koncentrálni, ezért egy pillanatra felidézem magamban a bagolyszem nevezetű mágia szavait és jeleit, remélhetőleg, még vagyok annyira friss, hogy gond nélkül felidézzem a rúnákat.
Felfigyelek a mozgolódásra, és látván a lányokat és Ran köszönését, tudatosul bennem, hogy a búcsú bulira jöttek. Végig mérem a lányokat, de nem foglalkozok annyira velük. Viszont azt figyelem, hogy a kapitány mennyit iszik, és, hogy mennyire bírja a piát. Bár valószínű ő is mértékletességet tart. Néha a matrózokat és a gerle párt is megvizslatom, de csak futólag.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Farro észreveszi, hogy bizony Mirjam is feszülten méregeti a leérkezőket - ezt látja Thor is, hogy a gerlepár a hölgykoszorúra nagyon figyelnek, mintha keresnének valakit.
Azonban Rotti nincs a nők között. Mirjam megkönnyebbül alig láthatóan.
A hölgyek leérkezvén az alsó szintre természetes módon olvadnak bele férfias légkörbe, hogy az eddigi baráti csevegésből pillanatok alatt vidám hangulatú táncos estét varázsoljanak.
Ezt a szinte hihetetlen váltást a zenészek igen jól oldották meg, ugyanis egy dal közepette ritmustváltottak - szép átmenettel és nem hirtelen - hogy az andalító kellemes muzsika talpalávalóvá válljon.*
- Fiam, menjen táncoljon, érezze jól magát! - *noszogatja a kapitány Thort a vacsorája befejeztével.
Mirjam pedig Farrot húzza fel a székről.*
- Gyere táncoljunk!
*De még mielőtt felállhattál volna Ran alakja válik ki a tömegből.*
- Farro, mielőtt belemelegednétek, rendezzük a számlánkat jó?
*Mirjam picit letört, de megértően bólint hitvese felé.
Thornak pedig szöget üthet a fejébe, hogy eddig a ifjúférjhez mindenki közös nyelven szólott hozzá (a kapitány vele pedig toroniul beszélt).*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Rotti hiányától megkönnyebbülök és érzem, hogy hitvesemben is alábbhagy a feszültség. Kis mosoly kíséretében adok neki egy puha puszit a homlokára, majd ahogy a hangulat kezdt feléledni hagyom magam táncba húzni. Ekkor érkezik Ran. Kérdésére, mely inkább közlés volt bólintok.*

-Természetesen.

*Majd vetek még egy féltő, szerelmes pillantást Mirjamra, de már az elszántság is ott lakozik tekintetemben, arckifejezésemen. PErsze ez nem törli le a mosolyom csupán egy árnyalatnyival komolyabb a képem. Ezt Mirjam már tudhatja, hisz elég sok érzelmet láthatott egy röpke nap alatt rajtam. Így készséggel követem végül Rant a megbeszélésre alkalmasabb részekhez. A Kapitány mellett elhaladva látom, hogy kedélyesen beszélget az idegennel, így valamelyest emgnyugszom, hogy nem a délelőtti kellemetlenségei gyűrűznek tovább.*

[Thor]

(Thor)

*Kedvesen elutasítom a noszogatását:

- Nem, nem köszönöm, fáradt vagyok. Sokat utaztam, míg ide értem, és a lábaim is le vannak járva. Ráadásul, most jól belakmároztam, és nem szeretném az ugrándozás miatt a finom falatokat visszarakni a tányérba.

*Végig mérem a tömeget, mikor meglátom Rant, és Farrot.

<Érdekes, csak a kapitány beszél vele toroniul, mindenki más egy idegen nyelven, ami valószínű pyarroni lehet, bár nem tudok ezen a satnya nyelven, de hasonlít rá. Nem igazán lehet toroni, különben úgy beszélne. Éreztem, mikor már megláttam, valami nem stimmel ezzel a fiúval.>

*Nem kedvelem az idegeneket, bár itt Shulurban elég sokkal lehet találkozni. Végig mérem még egyszer a párt, főleg a fiút, majd nyugodt magányomból szemlélem az egész estét.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Hát fiam! Ahogy ismerem ezeket a menyecskéket nem fogják elfogadni ezeket kifogásnak. Akkor inkább menjen fel a szobájába és pihenjen, mert ha itt marad, bizony hamar táncba viszik! - *mondja a Kapitány válaszul Thornak, majd a sors is úgy hozza, hogy egy csinos leányzó az ölébe telepszik minden kérés kérdés nélkül - a Kapitánynak láthatólag nincs semmi kivetnivalója ez ellen, s már a figyelme el is terelődött újonnan szerzett ismerőséről.
Farro távozása után fiatal felesége nem maradt a helyén, hanem a terem túlsó végében úgy 6-7 főből álló matrózcsoportosuláshoz ment. Hamar közrefogták a férfiak, és láthatólag a beszélgetés nem felhőtlen és gondtalan - valami komoly dologról lehet szó közöttük.
Thor még egy darabig kénytelen üldögélni és csendesen szemlélni a bulit, amikor észreveszi, hogy egy újabb 3 főből érkező női csoportosulás érkezik a felsőbb szintről le.
Bal szélső
Jobb szélső
Középső
Láthatólag kutatják a lentlévőket, s a viselkedésük nekik nem épp önfeledt és vidám - komolynak tűnnek.

Ran gyorsan felmegy a piciny szobába ahol délelőtt is volt szerencséd vele beszélni Farro. Még azt láttad a lépcsőn, hogy Mirjam Zakék felé indult el.*
- Egy kicsit sietnünk kell, mert vannak olyan információim, hogy Rotti nem hagyja annyiban az éjszaka eseményeit. És bizony, ha ide beteszi a lábát, akkor saját kezűleg tekerem ki a nyakát. Jobban jársz, ha nagyon ügyelsz a feleségedre, mert Rotti a kegyetlenségéről híres, nem szokott haragosakat hagyni maga mögött - ha érted mire gondolok...
Kérem akkor a házasságlevelet és hagylak is menni. A többit lesz később is időnk megbeszélni, sejtem, hogy nem fogsz elszaladni a szavad elől.

[Thor]

(Thor)

*Látván az újonnan jöttekről, hogy nem jót mulatni jöttek, felkészülök egy esetleges balhéra. Ahogy ott állnak végig mérem őket, persze csak óvatosan, nem feltűnően.

<Lehet, engem keresnek, talán valakinek tudomására jutott, hogy a kapitány veszélyben van. De az is lehet, hogy valamelyik matrózt keresik. Remélem Farrót jöttek meglátogatni, egy nem Toroniért sosem kár.>

*Elmosolyodok, mikor ez is eszembe jut, szívesen látnám, ahogy kiderülne az ifjú férjről, hogy szeretője van. De az óvatosság kedvéért, ha esetleg engem keresnének, a köpenyem alatt elő veszek egy nyílpuska vesszőt, és óvatosan, rejtve betöltöm a nyílpuskát. Majd, ha ezzel megvolnék, figyelemmel kisérem a három nőt, és érdeklődve nézem a kapitány, meg a matrózok viselkedését velük szembe.

//Off: álcázás 1-es//

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Nyugtázom, hogy kedvesem Zakék társaságába húzódik, így viszonylag biztonságban van talán. Rant követem és a szobában meghallgatom mondandóját. Rotti és esetleges feltűnésének említésére összeszűkülnek szemeim és önkéntelenül ökölbe szorulnak kezeim. Azért kicsit erőt véve magamon bólintok és átadom a házasságlevelet.*

-Értem. Köszönöm a figyelmeztetést. A megbeszéltek elől természetesen nem akarok és nem is fogok kitérni. Most akkor, ha nem bánja visszatérek Mirjam mellé és reméljük Rotti nem teszi be a lábát. Ha mégis elmérgesedik a dolog és úgy esik, hogy el kell hagyjuk a helyszínt, akkor is visszatérek majd az alku rám eső részét teljesíteni.

*Ha Ran helyeslően nyilvánul meg a kijelentésem kapcsán, akkor kis meghajlással távozom a helységből és visszasietek kedvesemhez, hogy szólhassak neki nem biztos, hogy jó ötlet sokáig maradnunk. Arcomon ismét a kölyökmosoly honol, de azért, aki jól ismer és jól ismeri az embereket is, az tudhatja, hogy ez most nem a felhőtlen boldogság vigyora, hanem a külvilágnak tartogatott maszk része.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Farrotól Ran átveszi a tekercset, lehúzza róla a vérvörös szalagot, kitekeri és elolvassa. Nézegeti majd egy percig, majd helyeslően bólint (szinte csak magának) egyet.*
- Rendben eredeti, ha nem csal a szemem.
Rottiról pedig azért szóltam, mert tudom hogy a hugára pályázik, meg rád. És én sem vagyok kedves számára, ahogy tegnap kihajintottam őket.
*Elgondolkodik kicsit, néz, vizslat - ugyan ilyen volt a tekintete, mint amikor Zizzenttel érkeztél ide napközben.*
- Nem akarlak nagyon feltartani, ám megkérdezlek, hogy ha úgy adódna megölnéd Rottit?

Thorra nem figyel senki, így a fegyverét minden gond nélkül be tudja tölteni. Az újonnan érkező nők pedig rövid kutakodás után arra fordulnak, amerre Farro felesége ellibbent - mondhatni egyenesen feléjük.
Alig 10 lábnyi a távolság, amikor az egyik huszonéveinek közepén járó matróz észreveszi, hogy kik közelednek feléjük. Arcára egyből egy groteszk gyűlölködő kifejezés ül, majd szinte reflexszerűen Mirjamot maga mögé tolja.
Erre a középső nő felkacag élesen, ami tisztán hallatszódik, s bizony sok kíváncsi tekintet fordul feléjük.*
- Megvagy te cafka! - *mondja a középső nő gúnyosan és megvetően* - Hol van az a sz@rzsák mitugrász kölyök?!? Mindkettőtöket kinyírlak...
- Rotti, talán nézzél szét magad körül és vonulj vissza addig, amíg megteheted. Ran is itt lesz nemsokára, tegnap megmondta, ha mégegyszer ide beteszed a lábad megöl. És tudod, hogy ő nem viccel.
- Uggyanmár kedveském!... Ran... bah... hidd el, hogy nem ugrál már ő sem sokáig! - *sziszegi a nő a magas matróznak vissza, aki Mirjamot maga mögé parancsolta.*
- Próbálj csak meg egy mozdulattal is közelebb jönni felénk, és innen élve nem mentek el! Erről az egész matrózsereg kezeskedik!
- Gondolod... cicám..., hogy erre nem készültem fel? ... Ejnye, ejnye, ejnye... Alábecsültetek... öreg hiba és javíthatatlan!
*A nő nem tett egyetlen egy lépést sem közelebb, ám füttyentett egy akkorát, hogy bizony az becsületére vált volna bármelyik jelenlévő matróznak.
A zenészek abbahagyták a muzsikát, és a pillanatnyi csendet hirtelen robajjal megtöri a bejátati ajtón át beözönlő "sereg".
Ami látszik, mindegyikük kezében kard van - kinél rövidebb, kinél hosszabb, s egyből lefelé özönlenek.

Farro talán félig jutott el gondolataiban, hogy választ adjon Rannak, amikor a zene halkulni hallatszik, majd egy éles fütty szó után dübörgés rázza meg a kis titkos szobát.
Az ifjú titán hiába fiatal és fürge, Ran hamarabb kapcsol, s ugrik az ajtóhoz, ám azt nem nyitja ki, csupán egy kis részletét az ajtólapnak félrehajtja és kikémlel.
Halkan szólal meg, és hangja feszült.*
- Zsoldosok, kivont kardokkal. Itt nem maradhatunk, és nem is itt megyünk ki...
Ugye van fegyvered?
*Azzal ő a polchoz megy, melyen ott fekszenek a délelőtt is látott tőrök, kardok. Először a kardokat csatolja magára, gyorsan, rutinosan, majd a két hevedert keresztben, hogy két hátlós sorban rendeződjenek rajta a dobótőrök.*
- Ha van távolsági fegyvered előbb azt helyezd készenlétbe. Gyere!
*A polcrendszer mellett egy kiálló szöget fog meg és húz meg maga fele - szinte azonnal felnyílik egy csapóajtó teteje pár hüvelykre a padlóból.*
- Arra megyünk!

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A válasz egyszerű, de még erre sem jut időm. Így csak fülelek és próbálok nézelődni, de Ran tájékoztat. Szívemet azonnal marokra kapja a féltés, hogy drága Mirjamomnak baja eshet. Most nincs se idő, se lehetőség az elgyengülésre, így csupán erőt merítek ebből az érzésből és megkeményedő vonásokkal bólintok a fogadósnak. Kicsit talán zavaró lehet számára, hogy a harc és a várható vérontás közeledtére gonosz vigyorra húzódik a szám. No igen. A sokéves rutin. A MEsterek jól belém verték, hogy ne lássanak bizonytlanságot még egy szikrányit se az ellenségeim. A fegyveres kérdésre csak rácsúsztatom a hosszú tőr markolatára a jobbom és a ávolsági fegyverek említésére is bólintok, hogy megértettem. Ezek után figyelem Rant és követem, mert azt tudom, hogy a zsoldosok áradatán nem tudnám elég gyorsan átvágni magam, de talán egy kerülővel kimenthetem Mirjamot. Így csak egy rövid választ adok teljes emggyőződéssel és magabiztossággal.*

-Igen. Megölöm Rottit.