Erion utcáin

[Garvel]

- Riel -

<Ekkora piacot még életemben nem láttam, amerre csak nézek ruha. Ez álmaim városa >

Órákon keresztül bolyongok a ruhák között mire szemem megakad egy szép darabon:

http://www.maszka.hu/picture.php?dirid=14108&picid=1435&crop&newx=319&newy=480

// én olyan 8 ezüstre tippelem az árát.
pyar nyelv 4. fok = 4 próba
Lélektan 2.fok +10

1. 98=108
2. 31 =41
3. 58=68
4. 72=82
-20% -1e 60r= 6e 40 réz//

Egy pyarr kereskedő lép hozzám:
- Jó választás uram! Igazi mestermunka ez a darab és ahogy nézem pont önre szabták.
- Igen tényleg szép darab. Mi az ára?
- 11 ezüst, de látom ön igazi szakértő, magának csak 9 ezüst.
<9 ezüst mi??? Levágnám a rabló kezed>
- Ne nevettesse ki magát uram, a szomszéd soron megkapom ugyanezt a ruhát 5 ezüstért.
-5 ezüst? viccel velem uram? Egy árva rongyot nem kap 5 ezüstért. 7 ezüst a legalja.
- Akkor köszönöm szépen sózza rá másra a méregdrága ruháit.
Azzal a lendülettel el is indulok a másik sorra. Nem telik bele pár másodperc és a kereskedő rohan utánam.
- Várjon, várjon!!! 6,50 a legeslegalja!
Érzem, hogy a markomban van
- 6,40ért elviszem!
- Rendben öröm önnel üzletelni. Egész jó alkusz.
Visszamegyek, majd lerendezzük az anyagiakat, majd még útbaigazítást kérek tőle, hol tudnék ebédelni egyet, esetleg megszállni, majd el is indulok

[Kalmárfejedelem]

JK: Riel
Esemény: Ruhavásárlás vége


//Off: Kérlek Garvel, a jövőben ne beszéltesd helyettem az NJK-kat. Egyébiránt jó volt, tetszett, de épp azért kértem én is a dobást, mert a teljesítményed ismeretében nagyon szívesen elmeséltem volna hogy szerepelt a karid. Midegy, apróság, ennyi még belefér; örülök hogy lelkes vagy. Egyébként a kinézete alapján nemesi ruhát én alsóhangon 1,5 aranyra saccolnám.//

A pyarron láthatólag elégedett az üzlettel, hosz sikerült olyan komprpmisszumot találni amivel a vevő is és az eladó is elégedett és végül is tőle vásároltál.

- Jöjjön máskor is. -mondja és bezsebeli a pénzt. -Jövő héten különleges garnitúra köntösöm érkezik enoszukéből, ha érdekli.

-Ebéd? -kérdi szemöldökét felhúzva- Nos itt a bazárban is számos kifőzdét, talponállót, és falatozót talál; olcsók de egy önhöz hasonló úriember bizonyára a nyugodt étkezés híve. Én a Rattikani Fogadóját tudnám önnek javasolni.
Kimegy a Piacról afelé a lovasszobbor felé. Végigmegy a Godora aranya utcán és az óvárosi kerületekbe jut. Az Olajfák terén ott találja Rattikanit. A cégére egy óceánon sikló dagadó vitrolájú fregatt.
Közelebb van mint a Fogadónegyed; a koszt egyszerűen kiváló és számos felhajtó fordul meg ott aki munkalhetőséget tud ajánlani a kalandoroknak. -ad útbaigazítást a kereskedő.

A kereskedő:

[Ayana]

(Százszorszép)

Az első dolog, ami szemet szúr, az a drágakőberakásos fegyver, onnan siklik tovább a tekintetem a napcserzette arcra, majd a gyülőletes, vicsorgó fenevad felé pislogok és annyir kidüllesztem a szemeim a félelemtől, hogy majd' kisenek az üregükből.
<Jaj, ne! Calaren! Még olyan fiatal vagyok, nem akarlak követni!>
Felsikítok, ezzel egyidőben felugrok a helyemről és már futás közben szedem elő a sonkadarabot, amit fájószívvel, de a kutya fejéhez tervezek vágni.
<A kutyusok szeretik a sonkát... gondolom... bár sose volt kutyám... és ez lehet, hogy nem is kutya... de a sonka biztos jobb, mint a goblinhús.>
Úgy tervezem, hogy ha meg nem is akarja enni, legalább egy kicsit megzavarja, amivel előnyt nyerhetek, hogy halálfélelmemben elinalhassak, közben olyan rejtekhelyet keresve, ahová esetleg én beférek, de a nagytestű állat nem, vagy olyan helyet, ahová elég gyorsan felmászhatok, hogy ne legyen mínusz egy lábam.
Futás közben azért reménykedve "Segítség! Segítség!"-et kiáltozok pyarul.

[Kalmárfejedelem]

JK: Százszorszép
Esemény: Menekülés


Igencsak szedned kell a kis kurta goblinlábaid, ha le akarod sprintelni a teljes sebességgel feléd galoppozó hastint.
A gorvikiak a combjukat csapdossák veszett jókedvükben, ahogy iszkolsz az életedért.
Egyszerre kell gyorsanak és ügyesnek legyél. Vigyáznod kell arra, hogy a kutya és teközötted a távolság megmaradjon, miközben a tarisznyádban kotorászol a cubák után, hogy hozzávágd.
Hamar elnyelnek a környező utcák, a hastin fegyelmezetten liheg a nyomodban.
Azonban a gorvikiak alig hisznek a szemüknek, amikor a kis vakarék a helyéről felpattanva szélvészként kotor el a térről.

//A Hastin Gyorsasága: 14; a tied 20, simán lehagyod. //

Így nagy megkönnyebbüléssel ereszted el a cubák végét, látva, hogy a Hastin lemarad. Fáradtan és kimerülten állsz meg egy ház sarkánál, hogy kifújd magad.
Azonban a fegyelmezett hastin kutya szagot kapott és konokul követ; nem számoltál a fajta kitartásával és makacsságával. Meglátod közeledő fekete alakját az utca végében; amint feléd tart.
A segélykiálltásaidra odakapják a fejüket az emberek, de nem foglalkoznak a goblinnal.
<Ehh...biztos lopott a kis vakarék, aztán most behajtják rajta...>
Egyvalakit kivéve. Zöldköpenyes félelf kósza toppan eléd egy kapualjból.
Talán a röhelyesen ugráló nagy füleid, talán a valódi kétségbeesés hangja lágyítota meg kicsit a szívét. Nyakában a Sólyomhold szimbóluma csillog.

-Mi az már? Mit vonyítasz itt Orwella gyermeke? Talán ránk szakad az ég? - húzódik mosolyra a szája és vidáman csillan a zöld szempár ahogy turcsi orrodra és gűvedt szemeidbe néz.

A kósza:

[Ayana]

(Százszorszép)

Ha épp nem érzeném úgy, hogy már a hátsómba is harapott az a dög, akkor valószínűleg igencsak sértődött képet vágnék a férfi megjegyzésére. De így inkább mögé bújok és onnan vonyítok tovább lihegve.
- Egy nahagy... nahagy... kutyah... meg akar... enni! Deh... ugye te... megvédesz?

[Kalmárfejedelem]

JK: Százszorszép
Esemény: Menekülés

-Milyen nagy...-mordul fel a félelf de elhallgat; mikor meglátja a felétek galoppozó, fogait villogtató hastint.

- Arel szemére valóban nem hazudtál! Jó nagy kutyus! -mosolyodik el a félelf az izgalomnak legkisebb jelét sem adva. Bár ott az íj a hátán, de semmiféle hajlandóságot nem mutat rá, hogy használja. Csak áll és várja hogy a kutya odaérjen.

Valószínűleg semmi se tudna rávenni arra egy félelfet; hogy állatokra lövöldözzön.

Mikor a hastin közel ér, hirtelen megtorpan, ahogy a félelf auráján belül ér. A vicsorgást abbahagyja és bizonytalanul pislog a kószára.
A félelf odamegy és megszagoltatja a kutyával a kezét.
A hastin farka kettőt billen jobbra-ballra és már nem foglalkozik veled.
A kósza a kutya füléhez hajol és suttogni kezd neki.

-Hagyd azt a kis vakarcsot. Ne bántsd. Menj békével. -mondja, megsimogatja a kutya fejét, mire a kutya sarkon fordul és visszaüget a gazdái irányába.

A félelf nagyot sóhajt és rád néz:

- Fürödj gyakrabban. A szagodat kilométereken át lehet követni, te kis Büdöske. -mondja és indul; de még a válla fölött visszamondja:

- ...és ne járj olyan házhoz lopni ahol házörző van, mert utánad eresztik. -mondja és elbaktat a Kikötő irányába.

[Garvel]

- Riel -

<Rattikai fogadó. Jól hangzik>
-Köszönöm az utbaigazítást.
Majd elindulok a megadott úton a fogadó irányába.

[Kalmárfejedelem]

//Off: Oké Garvel, a következő reagodat már oda írd.//

[Ayana]

(Százszorszép)

A történéseket a félelf mögül szemlélem, de nekem eszem ágában sincs odamenni a kutyához, még így se, hogy hirtelen kezesbárány lett belőle. Ehelyett csak tovább meresztgetem ijedt szemeimet, remegő lábbakkal, a kis tarisznyám idegesen szorongatva.
- Hé, én nem is vagyok büdös! A kezem is megmostam evés után! És nem is loptam! Csak békésen elköltöttem az ebédem a kút mellett, amikor azok a gazfickók rám támadtak, egy ártatlan nőre! - kiabálom méltatlanul a férfinak, öntudatos nőként, immár kissé felbátorodva, miután a kutya ügetett. És természetesen követem, akármerre is indul. - E-ezt egyébként hogy csináltad? A szörnykutyával... - kérdezem érdeklődve, visszavéve méltatlankodásomból, és reménykedek a válaszban, meg persze abban, hogy talán benne új társra lelek, aki majd a gondomat viseli.
<De szép is lenne! Csak én, meg ő! Minden bajtól megvédene, ami csak rám leselkedik e kerek földön!>
Álmodozom szerelmes szemekkel.

[Kalmárfejedelem]

JK: Százszorszép
Esemény: Akaszkodó útitárs


A félelf megáll megfordul, az égre emeli a szemét, majd bossúsan elhúzza a száját.

-Na jól van, kedves "viráillatú vakarék baroness" akkor tisztázzuk a továbbiakat:

előszőr is: nem a nyomorult irhád miatt tettem, hanem nem akartam, hogy a kutyának baja essék. Kettőtök közűl te fajtád a nagyobb szörnyeteg. Másodszor: én EGYEDÜL utazom!!! Nincs szükségem egy visitozó vizköpőre a nyomomban; aki hülye kérdésekkel ostromol minden pillanatban és aki miatt a város összes fogdmegje enegem fog kipécézni, mert egy kétarasznyi zsebtolvaj zsizseg a nyomomban. Nem vagyok Krad kegyelmes és gondoskodó angyala aki szárazdajkát játszik minden kis pukkancs utcagyerekkel, gondoskodjál csak magadról ezután is, ha nem megy; kezdj dolgozni: tudod mi az a munka?

-Úgyhogy addig pattanj le rólam, míg jámbor és szelíd vagyok, ne várd meg míg én koptatlak le!

-Úgyhogy TE -ennél a szónál a mutatóujjával megböki a homlokod- most ittmaradsz, vagy azt csinálsz amit akarsz de semmi esetre sem arra jössz amerre én, mert ha felbosszantasz, tűpárnává lövöm az a retkes, fokhagymagerezd goblin seggedet; értve vagyok madame? -teszi fel a költői kérdést, majd elindul tovább a Kikötő irányába.

[Ayana]

(Százszorszép)

Amikor felém fordul a férfi, idétlenül vigyorgok rá, fülig érő szájjal, kivillantva sárga fogsorom. A vigyor pedig mintha ráfagyott volna a képemre, mert akármilyen sértő szavakat is vág hozzám, nem veszem fel. Mint nem emberi lény, már többé-kevésbé hozzászoktam ahhoz, hogy a legtöbben lenéznek és nem vesznek az értelmes lények számába. Sőt, még szórakoztat is, hogy milyen ideges lett a félelf. Hát ezekután már azért se hagyom magam lerázni.
<Óóóóóóó, eeeeeez egy szép barátság kezdete!>
Mivel azt mondta, ne menjek arra, amerre ő, ezért hátat fordítok neki, és hátrafelé kezdek el menni, úgy követem, közben hátrafordítva a fejem, hogy lássam is, merre megy.

[Kalmárfejedelem]

JK: Százszorszép
Esemény: Akaszkodó útitárs


A kósza észreveszi a lehetetlen követési kísérletet:

-Ez hülye. -jelenti ki sommásan, és lendületes, rohanó léptekkel halad tova az úticélja felé, az erioni tömeget próbálja használni arra, hogy lerázzon.

Ebben a formában, ahogy most követed, azzonnal le is fog hagyni.

_______________________________________________________________________________
Játéktechnikai információ:

-A kósza igen ügyes abban hogy hogyan szabaduljon meg az őt követőktől. Alaposan próbára teszi az ügyességed, hogy rátapadj.

-CSZ: 90
-Annyiszor próbálkozhatsz d100-zal, amennyi az Ügyességed 10 feletti része
- minden foknyi birtokolt szint +5 módosítót ad az alábbi kézettségek megléte esetén: Futás, Irányérzék, Nyomolvasás (minden képzettségfajta után)

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham
Esemény: Megérkezés Erionba

Az utcakölykök nem próbálnak meg tőled lopni és végül is feladják a pumpolásodra tett erőfezítéseiket.

-Akkor forduljál fel, gyökér törp! Mikor megszülettél anyád sírt fel helyetted! -nevetik biztonságos távolból és eliszkolnak mielőtt bármi extrát tehetnél velük.

***

A nénéd félig földbe süllyesztett háza, az utca közepén van. A föld feletti rész igazából csak vendégfogadási célt szolgál, az igazi élet és munka szintere a föld alatt zajlik.
Az alacsony négyszögletű földszíntes vastagfalú házon semmi díszítés nincs, csak szabályos sziklatéglák adják a fal mintázatát, és egy ostromgéppel bedönthjető kapu adja az ajtaját. Az ablakok szépen íveltek, és magasak.
A vasalt ajtón malomkeréknyi acél kpogtató, az épület homlokzatán törp rúnás jelmondat:

"Velünk Bul Rurig a tárnákat rengető!"

Az utca itt sem néptelen, nem fogad olyan tömeg mint a Kapuk terén de nagy a gyalogosforgalom.

[Sessaryen]

(Ahham)

*Illedelmesen bekopogok, majd benyitok. Egyenest a néni legvalószínűbb tartózkodási helye, a kovácsműhely felé veszem az irányt. Amint megtalálom udvariasan köszöntöm:*

- Taana néni! Kadal mosolyogjon rád és házadra! Megjöttem!

*Majd megölelem, és folytatom:*

- Van most némi időd rám? Elmesélném mi minden történt velem, amióta elváltunk...

*Ha az ángyom beleegyezik, akkor elmesélem a velem történteket, és büszkén mutatom az övemet. Ha lehet, akkor nekivetkezek és közben segítek neki a munkában.*

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham
Esemény: Otthon

A kopogtatásodra előszőr fent -emberek szemmagasságában- húzódik el egy kémlelőnyílás.
Aztán pár másodperc múlva odalent is, ezúttal már egy átlag törp szemagasságában húzódik el a retesz.
Egy busa szemöldökű földbarnaszempár villan ki és mér végig.

-Ahham. -dörren a válasz köszönés helyett; majd az ajtó törp-résnyire kinyílik és belépsz a Rygenaldok (nénéd családjának neve) vendégcsarnokába.
A vendégek számára kialakított csarnok tágas és barátságos, ámde neked nem ez az uticélod, hanem egy oldalfolyosó föld alá vezető lépcsősora.
A kapus -öszes üstökű őreg törp- szó nélkül biccent üdvözlésképpen és beteszi utánad a kaput.

***
A föld alá vezető lépcsősoron emberi szemmel alig van fény, de itt törpök laknak.
A föld alatt több hálóterem, műhely raktár, és étkező is van, a Rygenaldok népes família. Meg.meg szorítják útközben a kezed, ahogy a közeli és távolabbi rokonokkal összefutsz.

//Off: Nénédnek még él a férje, aki a családfői funkciókat ellátja, vagy özvegy a "néni"? //

Taanát nem a műhelyben hanem az egyik raktárban találod meg, ahol nagy fegyverekkel teli faládákat pakolgatnak, vagy szegelnek, szállításra.

Mikor nénéd meglát, elmosolyodik és melegen megölel:

-Ahham. Jó hogy itt vagy köztünk. Gyere a konyhába, egyél valamit. Aztán beszélgetünk.

//Off: Na, akkor kérem tessék elmesélni normálisan, kicsit bővebben mi történt veled; míg Tarinban jártál. Kicsit több szerepjátékot nyugodtan belevihetsz.//

-Szóval; hogy megy a soruk véreinknek ott északon?

Taana