A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Alauron]

(Drin)

A saját cucaival végzett, ideje hát megnézni a földön fekvőt, és környékét is.
<Vajon találok valami figyelemre méltót nála? Az elfek állítólag tele vannak csodás holmikkal. Most minden csoda elkellene.>
Óvatosan megfordítja a testet, és megnézi tényleg az elf volt-e, vagy sem. Átkutatja, jó alaposan, és fügrén eltesz bármit amit talál, persze csak ha olyan amit érdemes lehet.
- Megnézem nála van e a gyűrű, vagy már itt fekszik egy ideje. Várjunkcsak...nem lehet hogy ő csinálta ezt velünk, és belehalt?

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Tovább vizsgálja a varázsjeleket majd miután megunta és rájön hogy ehez még nem rendelkezik elég tudással.
<<Fenébe ezzel!!! Többet kellet volna tanulnom.... most már mindegy.>>
Viszont az is lehet hogy nem ezt akarta a varázsló. A tércsapda arra jó hogy magához vonzon minden térmágikus tevékenységet... szóval ha ez itt van és a varázsló nincs itt akkor lehet hogy, pusztán véletlenül vagyunk itt.>>

Miután körbenézett (ármint kijárat után) testvéreihez fordul.:
- Az elf hogy van?

Óvatosan az ajtóhoz lépked majd megvizsgálja . Varázsjelek után kutat. Vagy valami kallantyú esetleg kiallá rész után.
(leirnád hogy az ajtót tartó vasalás milyen nehéz? )

[Cadoras]

<Cadris>

Mivel előbb indultam el a tolvajnál, már ott vagyok, amikor az elkezdi átkutatni, melyre kedvesen belerúgok egyet.
//Dobás: 73+ alap Té: 43 + láb: 4 + (meglepetésszerű: 30) = 120(ill 150)//
- Hagyod békén! -rivallok rá. - Hogy képzeled, hogy csak úgy kifosztod, he?
- Még visszavihetünk a fogdába, vakarcs!

[Alauron]

(Drin)

- Aú! Tartogasd a rúgásaidat másnak! Rendben, akkor nézd meg te hogy nála van-e a gyűrű. Nem akartam kifosztani. Attól, hogy ott találkoztunk ahol, máris biztos vagy benne, hogy alávaló gazfickó vagyok?-Nem vág sértődött képet, és nem érdekli hogy le"vakarcsozták".
- Miért nem lehet azt mondani inkább:"húzz el innen öcsi" vagy "majd én." Komolyan mondom, ha itt egymásnak esünk nem jutunk ki élve, nem igaz? - mondja miközben odasétál Ryellhez.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Drin: Gyűrűt látsz a kezén, ahogyan megfogod, azt veszed észre, hogy tűzforró. Komolyabb átkutatásra nincs időd, tekintve Cadris jóságos fenékenbillentését (ami utána ért)

Ryell: Ahogy közelebb lépsz az ajtóhoz, beszélgetést és közeledő léptek zaját hallod mögüle. A vasalásnak minden bizonnyal termetes súlya van, ám a körülményeket tekintve nem biztos, hogy ajánlatos lenne babrálni vele.

Pár szívdobbanás és az ajtó hangos nyikordulás után kinyílik. Két alacsony termetű, fekete köpenyes, csuklyás árnyék suhan be rajta. Fegyvert rántanak, ám azon túl, hogy Ryellt hátrálásra késztetnék ezáltal, nem tesznek semmiféle ellenséges mozdulatot. Az ajtó mellé állnak kétoldalt, majd megmerevednek. Ezután szakadt, szürke ruhás öregember lép be a terembe. Fejét ide oda kapkodja, görnyedt testtartása és izgága mozgása groteszk látványt kölcsönöznek neki. Őrült lehet, ám nem a jóságos, mókás fajtából való. Megkeseredett, elborult agyú iszonyat.

-Végre! Áldott légy, áldott légy! Örvény, vonal, vonal, belső szögek, micsoda összhang! Gyümölcsébe harapva életem beteljesedett...

Tébolyodott zagyválása egyáltalán nem nyugtat meg benneteket. Valaki azonban hatalmasat lök rajta hátulról, mire amaz hasra esik és vehemensen, szörcsögve kezdi venni a levegőt. Az ajtóban sötét ruhájú, hófehér hajú, vértes katona áll. Arca mint a szobor, hangja akár az oroszláné.

-Magitor! Micsoda féreg vagy te, hogy nyomorult életed utolsó óráit vinnyogva, szűkölve töltsed. Az Úrnő kegyes halált ígért, mégis úgy viselkedsz, mint az állat! Ha nem vagy képes eleget tenni az illemnek, és méltóan köszönteni az idegeneket, takarodj a szemem elől!

-Idegen itt minden, és te vagy az idegen, ó hűséges, bármennyire bántja szívemet. Saját házamban mégis én vagyok az úr, a falak az én lelkem falai. Úgyhogy engedd meg, hogy magam vezessem vendégeimet, akik, bár még nem tudják, bejáratosak itt.

-Sorsod meg van pecsételve. A parancsnak megfelelően cselekedsz. Fegyvereiket megtarthatják, nem fogják hasznát venni egyiknek sem. Nincs szükség vérontásra. Az ordanit hatástalanítsd, nem láthatja ami itt történik.

-AER MA'AHTA TEE!

A vénség arca görcsbe rándult, szemei fehér fénnyel villantak. Igéje amilyen váratlanul jött, oly hirtelen sújtott le Andora. Testvéretek meggörbült, mint a kérdőjel és kifordult szemekkel, ájultan zuhant a földre. A fehérhajú biccentett, majd döngő léptekkel távozott. Csend ült a teremre, a magitor szája mosolyra húzódott.

-Aggodalmatok tegyétek félre, testvéretek biztonságban van. Ti is abban vagytok, házam hatalmas kotlós, óvja minden gyermekét. Gyertek, a messire már vár benneteket.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Kezét közelebb csúsztatja kardja marolatához de látva hogy túlerőben vannak inkább megvárja mi történik.
Végigméri a "magitort" majd meszólítja.
- Ki vagy te és mit keresünk itt!- Hangja nem kérdően inkább parancsólóan cseng a teremben.
<<A hatalma elég nagy hogy megölhessen minket... lehet ez kissé elhamarkodott volt?>>
-Ki az a messire és mit akar tőllünk?! Felelj!.
<<Csak egy szolga>>Nyugtatja magát.

Közben közelebb húzódik testvéreihez de nem ránt kardot a fehérhajú szavai elég jó belátásra bírták.

[Alauron]

(Drin)

Előkap egy kést, és habozik mely célpontot is válassza. Aztán végül nem dobja el, hisz egyenlőre, látva mennyire könnyen elbánt a bolond, de csodás képességekkel megáldott öregember egyikükkel mégsem dobja el kését.
<Lehet hogy őt kellene először célba vennem...de ki tudja, lehet nem fogna rajta. A fenébe is! Egész életemben apró bűvészmutatványokhoz voltam szokva, nem pedig ahoz, hogy egy pillanat alatt máshol találjam magam, és hogy két szóból ki lehet valakit teríteni.>
Leengedi hát a kését, és Ryellre néz tanácskérően.
<Számolni fogom hányszor veszem elő a késem, hogy aztán eltegyem használatlanul...most kettő.>Gondolta, amint próbálta elterelni a gondolatait a látottaktól, és inkább arra gondolt, hogy nem történt semmi...őket egyszerűen idehívták, és aztán testvérüket megkérték maradjon távol, a többieket, és őt magát pedig...ki tudja mit akarnak tőlük? Ryell úgy látszik felvette már a szót velük, hát akkor hagy beszéljen ő.

[Cadoras]

<Cadris>

Amikor a testvérem elhátrál előlem, rádöbbenek, hogy mit is tettem.
//Nem fordíthatom magam ellen, még ha tolvaj is! Emlékezz anyád tanításaira, te ökör!//
Sóhajtok egyet
- Igazán sajnálom, nem akartalak megbántani.
Lesütöm tekintetem. - Tudod, nagyon kimerült vagyok, s ezek a történések is megviseltek kissé.

Amikor az öreg első megszólalását teszi kijelentem:- Ez bolond!
A többieket vizsgálom a jelenet után, s elmosolyodom kissé, mikor látom, Ryell milyen összetartó erőt képvisel.
Várom, hogy mi fog történni, bal karom egy dobóbárdért nyúl, de nem ér hozzá.
Másik kezemmel pedig erőteljesen szorítom Vércsapolót, készen az esetleges támadásra.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

-Mint egy gyermek! Micsoda hasonlóság, csodálatos...Nos, mint modtam, a ház ura vagyok. Nevem Görnyedt Árnyék. Kettétört Hajó. A Három Síkon Vérző. Nevezz, ahogy akarsz, látod a favágó már megtette. De mi? Hisz én vagyok itt az úr! Argh, maradj csöndben és kövess, és cipeld magaddal egész pereputtyod. Nem számít, kik vagyunk. Az számít, hogy itt vagyunk. Mindannyian. Dicső óra ez. Az Úrnő órája ez.

Azzal sarkon fordul és kibiceg a szobából. Ha nem mentek utána, a két csuklyás kardjával a fémajtóra csap, egyértelműen jelezve, mi a teendőtök.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

<<Vagyis kiment? Mostmár mi vagyunk előnyben... de nem kell hogy vér folyon, inkább kövessük>>

-Oh milyen megtisztelő hogy itt lehetünk ebben a patkányfészekben és benned gyönyörködhetünk kedves ház ura... hogy a vendégszeretet ne is említsem!-jegyzi meg csípősen .
Megindul az ajtó felé majd végig méri a csuklyásokat.

-Hoznátok? -szól a két őrnek miközben az Ordanira mutat.Ha nem teszik meg akkor a testvéreihezfordul hogy együtt cipeljék.

<<Akkor nem szolga de biztos szolgál valakit. Három Síkon Vérző? Nyomorék az elemin ugyszint a mentálon elvégre bolond és ezekszerint az érzelmei sem hadják nyugodni... na legalább már tudunk valamit rólla.. persze lehet nem így van>>

Kilép az ajtón és távolságtartóan követi az öreget.
- Ki az az úrnő?- Kérdezi az öreget.- És hol vagyunk... pontosabban hol van a házad?

[Alauron]

(Drin)

Amikor Cadris utánaszól nincs ideje válaszolni, de amint megindul a menet a ház fura ura után úgy helyezkedik, hogy válthasson Cadrisszal egy pár szót.
- Nem haragszom én, de ha innen kijutunk jösz nekem egy sörrel! Nem felejtem ám el.
<Hogy mit is zagyvál ez a bolond vénség...nem is látszik hogy vérezne valahol. Biztos valami varázsló beszéd.>Ő is követi Ryellt, de nem biztos benne, hogy elvihetik ájult testvérüket.
- Szerintem nem akarják, hogy magunkkal vigyük oda ahova megyünk. -odafordul az őrökhöz:
- Neki -mutat az ájult Andora -addig itt kell maradnia?

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Ismeretlen helyszín
Idõpont: Ismeretlen időpont
Résztvevõk: Mindenki
______________________________________________________

Drin: Kérdésedre mindkét őr kurtán biccent. Ugyan ez nem éppen megnyugtató, de úgy tűnik, Andotól meg kell válnotok.

[Cadoras]

<Cadris>

Amint elindul a kis csapat, követem őket. Nem fordítok figyelmet ájult testvérünkre.
Amikor Drin szól hozzám, látszik, hogy nem igazán koncentrálok rá, hanem gondolkodva nézem az öreget.
- Persze, amint visszakaptam a pénzem. - mondom halkan válaszként, miközben fejemben egyre másra követik egymást a kusza gondolatok.
<Gyermekek, Úrnő, ráadásul Toroni ranggal, s egy bolond öreg, ki a múltúnkban túrkál. Darton segíts! Nagy dolgok előszelét érzem közeledni!>
Egy tervet kezdek magamban kiagyakni, kezem lazul a csatabárd markolatán, viszont balom sosem téved messze a dobóbárdomtól.
Lassú léptekkel követem őket.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

<<Az elfet vinnünk kell...>>

Végignéz a társaságon, miután látja hogy egyikükben sem dobog anyira az együtérzés mint benne visszasiet és próbálja felnyalábolni az elfet.

<<Egyedül ez nem megy...>> konstatálja magában fél perc szerencsétlen erőlködés után.

<<A Dartonitának most csak a harcon jár az esze, igaza van ő jobb harcos mint én ... bah cipekedhetnék, ha elbírnám egyedül. De utálom ha mások segítségére szorulok!>>

-Drin segítenél?

[Cadoras]

<Cadris>

Észreveszem, mit csinál Ryell, s magamban szomorúan konstatálom, hogy akadályozó tényezőket varr a nyakunkba.
<Így megöletheted magad, te szerencsétlen, ha véletlenül harcra kerül a sor!>
- Várj, segítek. - mondom neki, s odasietek, hogy segítsek.
<Affene! valahogy össze kell tartanom őket!>