Két város között - úton, tengeren...

[Chorax]

(Yossarien)

< Nem a legjobb, de talán megteszi ma éjszakára! >
Bemegyek és jobban körülnézek. Fáklyát gyújtok, jól megnézem, hogy nem találok e olyat, amiből tüzet gyújthatnék a kandallóban. Ha nincs semmi, akkor kimegyek és a ház körül keresgélek kisebb-nagyobb letört ágak után. Ha találok, akkor tüzet gyújtok a kandallóban.
Ha nem találok jobb helyet, akkor a kandalló előtt úgy-ahogy eltakarítom a port - közben biztos nagyokat tüsszögök - és felhúzom a vastag kabátomat, takarómba burkolózok, fejem alá a hátizsák puhább részét teszem, és megpróbálok elaludni. Éjszaka biztos többször felébredek, ilyenkor teszek még pár ágat a tűzre, vagy -ha már nincs parázs- iszok egy korty pálinkát.
Reggel ha felébredek, biztos jó össze vagyok fagyva. Talán egy korty pálinka felmelegít. Megreggelizek, leporolom a cuccaimról a port és folytatom az utam.

[Isshae Ianarak]

// Kicit lasszítunk :K //

_______________________________________________________________
JK: Yossanien
Helyszín: késő délután
Időpont: az "országúton" poroszkálva
_______________________________________________________________

*Bent csak gyújtósnak való faforgácsot találsz, de már kint a házmögött vannak rendes faágak tüzelőnek. Találsz szép vastagot is, ami bizonyára sokáig fog égni, s tartani a meleget, ugyanis nem nyers, száraz (már jóideje letörhetett valamelyik ágról, talán több éve is megvan már). Egy baj van csak vele, hogy hosszú, legalább három részre kellene valahogy eltörni, hogy rámenjen a kandallóra.
A tűz begyullad hamar, s így már látsz is odabent valamit jobban - a fáklya fényével együtt. Hozzáfogsz eltakarítani a port, de be kell lásd, ez nem fog menni. Bármivel is söpröd el a kandalló elől, csak felkavarodik majd megfullasztva téged így. Kénytelen vagy kinyitni az ajtót, hogy hamarabb ülepedjen le.
Nem egy álom hely éjszakázásra, de legalább fedél van a fejed felett.
A portól néha-néha tüsszögve, de viszonylag hamar elalszol. Fel riadsz néha, s olyankor teszel a tűzre, hogy egész reggelig kitartson a melege.
Magad sem tudod, hogy harmadjára, vagy negyedjére ébredtél fel...
A kandalló tüze éppenhogy csak pislákol, s úgy érzed nem vagy egyedül a kisházikóban. Hallgatózol, s halk szuszogást hallasz közvetlenül a hátad mögött - bárki is legyen egy karnyújtásnyira ha fekszik (alszik) mögötted.*

[Chorax]

(Yossarien)

Huh, egyből beindul a pánikriadó, de megpróbálok gyorsan lenyugodni...
Valaki, vagy valami a hátam mögött szuszog...
Lassan (amennyire tudok halkan) úgy fordulok, hogy lássam, kiféle-miféle ez a valaki. Közben persze majd' kiugrik a szívem, úgy kalapál...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossanien
Helyszín: éjszaka
Időpont: a házikóban
_______________________________________________________________

*Lassan megfordulsz, és a vészriadód mégjobban kalampál amint meglátod az a valamit ami mögéd bújva békésen szunyókál - legalább is egyenlőre.
Ez a valami nem más mint egy macska. De nem akármilyen ám! Attól függetlenül, hogy első ránézésre egy sima házimacskának nézed legalább a három-négyszerese termetre. Békésen és összekuporodva fekszik a fejedtől alig fél lábnyira. Ismered annyira az állatokat, hogy feltűnik miért nem ébredt fel a mocorgásodra?... Vagy ébren van? ... Csukott szemek, egyenletes szuszogás, moccanás nélkül, még csak a vitorlázó fülecskék sem rezdülnek meg neszeidre.*

[Chorax]

(Yossarien)

Ekkora macskát még sohasem láttam, de ebben az országban minden megtörténhet. Kicsit odébb próbálok csúszni, de közben azért figyelem a macsekot. Ha valóban alszik, akkor biztos felébred. Ha kinyitja a szemét és rámfigyel, akkor megpróbálok lassabban mozogni, de határozottan arrébb araszolok. Megpróbálok olyan egy-másfél láb távolságot tartani, de azért a tűz közelébe maradok.
Ha nem ellenséges (fúj, feláll a szőr a hátán) akkor teszek a tűzre egy-két fadarabot. Megpróbálok nyugodt maradni, és megvárom mit tesz a macsek. Ha semmi különöset, akkor újra elvackolom magam és alszom reggelig (legalábbis megpróbálok). Ha valami rosszat akarna, már megtehette volna...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: éjszaka
Időpont: a házikóban
_______________________________________________________________

*Az odébbcsúszásod eredménye az, hogy a macska felébred. Zöld világító szemeit rád függeszti, majd egy nagyot nyújtózik kitátva hatalmas száját és benne a tűhegyes fogazatát megmutatván.
A tűzhöz hamar odaérsz, vékonyabb faággal megrakva hamarosan fellángol ismét a kandallóban a meleget adó láng.
A macska viszont nem fekszik vissza, hanem inkább feláll, figyelve téged szimatol a levegőben, majd elkezd oda-vissza sétálni a házban, miközben a világító szemét le nem veszi rólad.
Az feltűnik, hogy minden egyes megtett hossz után közelebb és közelebb kerül.
Végül annyira közelmerészkedik, hogy talán ha kinyújtod a karod meg is tudnád érinteni. Nem tesz semmi különöset azon kívül, hogy behatóan figyel - de nem úgy mint egy áldozatot, hanem másképp, de ezt nem tudod behatárolni...*

[Chorax]

(Yossarien)

< Hú, hát így biztos nem sokat fogok aludni! >
Lassan magam elé emelem a kezemet, tenyérrel a macsek felé, jelezvén, hogy nem akarok átrani neki. Közben megfigyelem, nem látszik e rajta a nagyságán kívűl más furcsaság is. Majd kicsit megköszörülöm a torkomat, és megpróbálok minnél nyugodtabb hangon megszólalni:
- Jó kis cica, szép kis cica, nem akarsz bántani ugye? Én se akarlak, úgyhogy nyugodj le szépen!
Kíváncsian várom, hogy mit fog tenni, de egyáltalán nem vagyok nyugodt, sőt, rendesen dobog a szívem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a házikóban
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*A macskán más furcsaság nincs – rendes macskának látszódik, négy lábbal, farokkal, selymesen csillogó bundával, két fülecskével, mely bárminemű neszre reagál. Bajusz, és tűhegyes fogak, érdes nyelv mögöttük (láthatólag). Az egyedüli furcsaság az a termete.
Kezed kinyújtására feszültebben figyel, ám nem mozdul. Hangodra pedig úgy néz egyenesen a szemedbe, mintha értette volna szavaidat.
Pár pillanattal később felhangzik tőle egy kissé rekedtes nyávogás. Hangja elárulja már nem fiatal állat néz veled szembe. Egyáltalán nem adja jelét annak, hogy bántani akarna.
Kis idő múlva ismét nyávogni kezd, ugyan úgy rekedtesen, s nyújtogatja a nyakát feléd. Egyszer csak feláll és közelebb megy hozzád, a kezednek dörgöli az állát. Majd újra csak figyelni kezd. Farka felfelé áll mintha csak zászlórúd lenne, szemében pedig nyugodtság honol.*

//Off: arra kérnélek meg, hogy reagod előtt a karaktered szerepeljen már - ez most még nem zavaró, de ha már lesznek társaid jobban látom ki merre hogy ... és inkább most szokj rá Köszi!//

[Krilhor Oqryl]

(Krilhor O’qryl)

’Már közel vagyok, nagyon közel, a legendás város - Shulur - alig néhány napnyi út után elébem fog magasodni. Rhagys, ó fenevadak bő vérű hekkája, micsoda csodás élmények várnak rám! Megláthatom végre egész Ynev legragyogóbb csodáját, belekóstolhatok abba a hihetetlen zamatos gyümölcsbe, melyet eleddig nélkülözni voltam kénytelen. Szerettem a birtokot és szerettem a hegyeket, szerettem a vadászatokat és szerettem a ritka kóborlásokat... most viszont egy ezerarcú, gyönyörű szörnyeteg készül elnyelni és a magáévá tenni... micsoda gyönyörök és micsoda kínok várnak rám... Ó hatalmas úr, bárhogy is legyen ami most következik bizton kedvedre lesz!’

*A férfi gondolataiba merülve csutakolja a lovakat, a kicsiny tisztás a hegy oldalában burjánzó erdő közepén ideális táborozóhelynek tűnik. Nem túl messze a kereskedelmi úttól, mégis védetten és rejtve. Persze, ilyen közel a Birodalom szívéhez számtalan fogadó várja a megfáradt utazókat, de Krilhor óvatossága nem ismer határokat. Nem rabloktól vagy fosztogató bandáktól tart, errefelé az utak és környékük soha nem látott számú császári legionárius által vannak védelmezve. Sokkal inkább rejtőzködik a mindenhol megbújó, csendesen figyelő besúgók, tolvajok tömege elől, kik minden elébük kerülőt alaposan megvizslatnak. Feltűnő lesz talán „észrevétlen” érkezni, soha egyetlen fogadóban vagy lebujban sem megfigyelten egyszer csak a kapuk előtt állni? Ott már nem számít. Ha egyszer a falakon belül tudhatja magát megváltoznak a játékszabályok. Legalábbis forrón reméli.

Aprócska tüzet gyújt, éppen csak megmelengetni elég a sózott hússzeletet amit vacsorára elkölt. A lovak békésen legelésznek, a csillagok békésen ragyognak. Talán mosolyognak is, egyenesen rá... dolga végeztével két takaróba csavarodva elheveredik és hosszasan bámulja az eget.*

[Chorax]

(Yossarien)

Megpróbálom nyugodtan fogadni a közeledését. Hagyom hogy megszagoljon, halkan beszélek hozzá:

- Jóóól van, na mond csak mi a baj! Nyugodj meg szépen, rendben…

Felé nyúlok, majd ha hagyja akkor megsimogatom a fejét. Ha hagyja magát, akkor megvakarom a füle tövét és végigsimítom a hátát, akár többször is. Ügyelek arra, hogy a kezem a fejétől haladjon a farka felé, sohase visszafele. Közben halkan ismételgetem a nyugtatására elmondott szavakat, talán megnyugszik tőle.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a házikóban
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*A macska hamar elkezd dorombolni, majd már nem csak a kezedhez dörgölőzik, hanem karodhoz, testedhez, végül begömbölyödik melléd a padlóra, farkát kényelmesen maga köré tekeri és szundikálni kezd, de a dorombolást folytatja.
A tűz ismét lángra kapott. Odakint még csak nem is szürkül. Azonban most üt szöget a fejedben: hol jött be ez az állat? Ablak, ajtó zárva.*



_______________________________________________________________
JK: Krilhor
Helyszín: az úton Shulur felé
Időpont: napnyugtakor
_______________________________________________________________

*Mire végzel a csutakolással már szürkül az égbolt. A lemenő nap pedig sárgára festi az ég alját. Mire a tűz elkészül, lángra kap, és finom meleget ad már meg is jelennek az első csillagok az égen.
A tűz kellemes meleget ad, ami ilyenkor kell is, hisz az éjszakák még eléggé hidegek.
Elköltve a vacsorádat, leheveredve a csillagos égbolt alá az emlékek ötlenek fel elmédben.
Jó pár perc eltelik így, s érdekes módon csak a kellemesebb emlékek jutnak eszedbe, majd nagy reményekkel és várakozással a jövőre nézvén elszenderedsz.
Azt nem tudod megmondani mennyi ideig aludtál, de hűséges hátasod ideges prüszkölésére ébredtél. A lovak ott vannak ahová kikötötted őket leszerszámozva éjszakára, de mindketten idegesen toporzékolnak helyükön. Az erdőben nem moccan, rezdül semmi, aminek nem kellene az éj leple alatt ott lennie - vagyis az erdő éjjeli vadvilága mozgolódik melletted. A tüzed már csak parázslik, így alig ad némi fényt, hogy lásd a környezeted.*

[Chorax]

(Yossarien)

< Érdekes fejlemény, mindenesetre úgy tűnik, hogy megbékélt velem ez a nagy macska! Legalább lesz ami melegít ma éjszaka >
*Megnyugodok, és fészkelődni kezdek, hogy vissza tudjak feküdni aludni. Kicsit arrébb tolom magamtól ha kell, de csak annyira, hogy elférjek. Betakaródzok a pokrócomba, és töröm a fejem, hogy hol jöhetett be a cicus. Talán van valami felső ablak amit nem vettem észre, és ott mászott be... No mindegy, majd reggel körülnézek, amikor felébredek.*

[Krilhor Oqryl]

(Krilhor O’qryl)

Néhány percig csendesen hallgatózik, fülel a férfi, még a szemét sem nyitja ki. A lovak nyugtalansága talán aggodalomra adhat okot, he netán valaki a közelbe lopózott volna jobb ha egyenlőre nem sejti, az állatok gazdája már felébredt. Ahogy telnek a másodpercek és az éjszakai erdő zajai lassan külön-kölün értelmet nyernek Krilhor is megnyugszik, ha hihet saját fülének és kicsiny de nem jelentéktelen tapasztalatának minden rendben van... valahol balra egy rágcsáló esetleg egy énekesmadár motoz egy bokor aljában, a lovak felőli oldalon pedig tücskök garmadája ad kéretlen koncertet. Mégis... a lovak nem ijedősek, különösen a harcra edzett... jobb lesz tovább figyelni...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a házikóban
Időpont: éjszaka - hajnalban
_______________________________________________________________

*A "cicust" nem kell arrébb tolnod szépen elfértek egymás mellett közel a meleget adó tűzhöz. Kis agyjáratás után te is elalszol ismét mélyen.
Arra ébredsz, hogy valami nem messze tőlled kapar...
Kinyitván a szemed, a macska a már kihűlt kandalló falán élesíti körmeti. A felkelő nap fénye már elég fényt biztosít a házban, és így látszik igazán a macska mérete. Egy jól megtermett kutyával vetekszik. Ha kutya lenne elmondhatnád róla, hogy a marmagassága nagyobb mint fél láb.
Észrevehette, hogy figyeled, mert abbahagyja a kaparászást és villanó zöld szemét rádtapasztja. Majd komótosan nyújtózik egyet, és kissé rekedt nyávogás kíséretében hozzádmegy, s pofáját az arcodhoz nyomja.
Odakint már felkelt a természet nappali állatserege. A madarak már vígan csiripelnek a fákon, de egyéb, embertől származható zajt nem hallassz.
Eszedbe jut, hogy szétnézz hol is jött be az állat a házba - így fekve sehol nem látol erre lehetőséget. Az ajtó zárva, az ablak zárva, és a tető ép, sehol egy repedés, lyuk.*




_______________________________________________________________
JK: Krilhor
Helyszín: az úton Shulur felé
Időpont: este - hajnalban
_______________________________________________________________

*Ahogy fülelsz nem moccan semmi az erdőben és lassan a lovak is megnyugodnak. Lehet valami ólálkodott táborhelyed körül, ám nem mutatta meg magát, s valószínű tovább is állt.
Még fülelsz pár percig, de lassan szemeidre ólmos fáradság ül, majd már nem tudsz ellenállni az álom hívogató szavának, s elszenderülsz.
Ennek a kis nyugtalanságnak köszönhetően mondhatni éberen alszol, de mégis pihentetően. És talán ez az aminek köszönheted, hogy hajnal tájt ismét kipattan szemed csatalovad első ideges horkanntására.
Nem is kell sokáig várnod, hogy megmutassa magát az ami miatt a ló nemtetszését fejezte ki.
Surranva egy szutykos kölyök lopakodik a táborhelyedhez egyre közelebb és közelebb. Fegyver vagy ilyesmi nincs nála, s két keze is üres, se táskája, se semmilye a koszos, szakadt, lyukas ruháján kívül.
Jelenleg tőlled úgy 15-20 lábnyira van.*

[Chorax]

(Yossarien)

*Felülök, és én is nyújtózkodni kezdek. Kicsit nézem a macskát, majd felkelek és leporolom a ruhámról a port. Kicsit jobban körülnézek, nincs e valami rés, ahol bejöhetett a macska. De végül is már teljesen mindegy, hiszen itt töltötte az éjszakát.
Elkezdem összecsomagolni a cuccaimat. Úgy tervezem, hogy néhány órás gyaloglás után fogok majd reggelizi az út mentén.
Kinyitom az ajtót, és a macskát figyelve kilépek.*